A barkóscinege (Panurus biarmicus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.02.12.2024.03.14. - by Madarak

A barkóscinege (Panurus biarmicus) megjelenése, jellemzői

A barkóscinege (Panurus biarmicus) egy kis, verébalakú madár, amely Eurázsia nádasaiban él. Ez a Panuridae család egyetlen faja.

Megjelenés

A barkóscinege 11-13 cm hosszú, szárnyfesztávolsága 17-19 cm, súlya 10-15 gramm. A hímnek szürke feje és fekete barkója van, háta rozsdabarna, szárnyai feketék, sárga szegéllyel. A tojó fejének teteje barna, torka és melle fehér, barna foltokkal.

Jellemzők

A barkóscinege társas madár, télen akár 50 fős csapatokba is verődik. Táplálékát főleg nádmagvak és rovarok alkotják. Fészkét nádból építi, a vízre lógatva.

Méret és súly

A barkóscinege hossza 11-13 cm, szárnyfesztávolsága 17-19 cm, súlya 10-15 gramm.

Szín

A hím barkóscinege fejének teteje szürke, fekete barkója van, háta rozsdabarna, szárnyai feketék, sárga szegéllyel. A tojó fejének teteje barna, torka és melle fehér, barna foltokkal.

Várható élettartam

A barkóscinege átlagosan 2-3 évig él, de legfeljebb 8 évig is elélhet.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) elterjedése, előfordulása

A barkóscinege (Panurus biarmicus) Eurázsiában honos. Elterjedési területe Európa déli és keleti részén, valamint Ázsia középső és déli részén található. Magyarországon is megtalálható, főleg a Hortobágyon, a Hanságban és a Kis-Balatonon.

Élőhely

A barkóscinege nádasokban él, de megtalálható gyékényesekben, sulymosokban és más vizes élőhelyeken is. Fészkét nádból építi, a vízre lógatva.

Hol honos

A barkóscinege a következő országokban honos:

Albánia
Algéria
Ausztria
Azerbajdzsán
Belgium
Bosznia-Hercegovina
Bulgária
Ciprus
Csehország
Dánia
Egyiptom
Észtország
Finnország
Franciaország
Görögország
Hollandia
Horvátia
Irak
Irán
Izrael
Olaszország
Jordánia
Kazahsztán
Kirgizisztán
Lettország
Libanon
Líbia
Litvánia
Luxemburg
Macedónia
Magyarország
Málta
Marokkó
Moldova
Montenegró
Németország
Lengyelország
Portugália
Románia
Oroszország
Szerbia
Szlovákia
Szlovénia
Spanyolország
Svédország
Svájc
Szíria
Tadzsikisztán
Tunisz
Törökország
Ukrajna
Üzbegisztán
Vietnám

Rendszertani besorolása

A barkóscinege (Panurus biarmicus) rendszertani besorolása a következő:

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Barkóscinegefélék (Panuridae) Nem: Barkóscinege (Panurus) Faj: Barkóscinege (Panurus biarmicus)

A barkóscinege a verébalakúak rendjébe tartozó kis madár. Ez a barkóscinegefélék családjának egyetlen faja.

Ismertebb alfajai

Panurus biarmicus biarmicus (Linnaeus, 1758)
Panurus biarmicus kosswigi Kumerloeve, 1959
Panurus biarmicus russicus (C. L. Brehm, 1831)

A barkóscinege (Panurus biarmicus) életmódja

A barkóscinege Eurázsiában honos nádasokban élő madár. Társas faj, télen akár 50 fős csapatokba is verődik. Táplálékát főleg nádmagvak és rovarok alkotják. Fészkét nádból építi, a vízre lógatva.

Táplálkozás

A barkóscinege mindenevő, de táplálékának nagy részét nádmagvak teszik ki. Kisebb mértékben rovarokat, pókokat, csigákat és más gerincteleneket is fogyaszt. Télen, amikor kevesebb a nádmag, a barkóscinege a nád szárában lévő nedveket is fogyasztja.

Szaporodás

A barkóscinege monogám, és egy pár több fészekaljat is nevel évente. A fészeképítést a hím és a tojó is végzi, de a kotláson a tojó ül. A fészekalj 5-7 tojásból áll, melyeken a tojó 12-13 napig kotlik. A fiókák 9-13 napos korban repülnek ki.

Viselkedés

A barkóscinege mozgékony madár, a nádasok sűrűjében is ügyesen mozog. Jól úszik is, és néha a víz alá is bukik. A hím barkóscinege a költési időszakban énekével jelöli ki a területét.

Védelem

A barkóscinege a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriában szerepel. Azonban a faj helyi állományai csökkenőben vannak a vizes élőhelyek elvesztése miatt.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) táplálkozása

Nádmagvak

A barkóscinege csőrével ügyesen kinyitja a nádmagvak tokjait, és a magokat fogyasztja. A nádmagvak energiában gazdagok, és fontos tápanyagokat szolgáltatnak a barkóscinegének.

Rovarok

A barkóscinege a nádasokban élő rovarokat is fogyaszt, mint például a szúnyogok, a legyek, a pókok és a csigák. A rovarok fontos fehérjeforrást jelentenek a barkóscinegének.

Nád nedve

Télen, amikor kevesebb a nádmag, a barkóscinege a nád szárában lévő nedveket is fogyasztja. A nád nedve cukorban és vízben gazdag, és segít a barkóscinegének a téli hidegben való túlélésben.

Táplálkozási stratégia

A barkóscinege a nádasok sűrűjében keresi táplálékát. A csőrével ügyesen kinyitja a nádmagvak tokjait, és a magokat fogyasztja. A rovarokat a levelekről és a szárakról szedi le. A nád nedvét a csőrével szívja ki a nád szárából.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Fészkelőhely

A barkóscinege nádasokban fészkel. A fészket a hím és a tojó is építi, de a kotláson a tojó ül. A fészek nádból és más vízinövényekből készül, és a vízre lógatva helyezkedik el.

Szaporodás

A barkóscinege monogám, és egy pár több fészekaljat is nevel évente. A fészekalj 5-7 tojásból áll, melyeken a tojó 12-13 napig kotlik. A fiókák 9-13 napos korban repülnek ki.

Fiókák

A fiókák csupaszok és vakon születnek. A szülők mindketten etetik a fiókákat rovarokkal és nádmagvakkal. A fiókák 9-13 napos korban repülnek ki.

Ismertebb betegségei lehetnek

A barkóscinege (Panurus biarmicus) a nádasokban élő kis madárfaj, amelynek nem sok ismert betegsége van. Azonban a következő betegségek előfordulhatnak náluk:

Baktériumos fertőzések:

Szalmonellózis: Ez a baktérium a bélrendszert fertőzi meg, és hasmenést, hányást és lázat okozhat.
Koliform fertőzés: Ez a baktérium is a bélrendszert fertőzi meg, és hasonló tüneteket okozhat, mint a szalmonellózis.

Vírusos fertőzések:

Madárinfluenza: Ez a vírus súlyos légúti megbetegedést okozhat a madarakban, és néha átterjedhet az emberekre is.
Newcastle-kór: Ez a vírus is légúti megbetegedést okoz a madarakban, és nagyon fertőző.

Paraziták:

Külső élősködők: A barkóscinegét atkák, bolhák és tetvek is megfertőzhetik, amelyek viszketést és irritációt okozhatnak.
Belső élősködők: A barkóscinegét fonálférgek, galandférgek és coccidiumok is megfertőzhetik, amelyek emésztési zavarokat és súlyvesztést okozhatnak.

Egyéb:

Mérgezés: A barkóscinege megmérgeződhet növényvédőszerrel, ólommal vagy más mérgező anyagokkal.
Trauma: A barkóscinege megsérülhet ragadozók támadása, ütközés vagy más baleset miatt.

Fontos megjegyezni, hogy ezek csak a barkóscinege lehetséges betegségei. Ha bármilyen aggálya van egy madár egészségével kapcsolatban, forduljon állatorvoshoz.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A barkóscinege (Panurus biarmicus) apró termetű madár, így számos ragadozót vonz magához. Legfőbb ellenfelei a következők:

Ragadozó madarak:

Sólymok: A vándorsólyom (Falco peregrinus) és a karvaly (Accipiter nisus) a barkóscinege legfőbb ragadozói a levegőben.
Baglyok: A füleskuvik (Asio otus) és a macskabagoly (Strix aluco) éjszaka vadásznak a barkóscinegére.
Héják: A héják (Accipiter gentilis) opportunista ragadozók, és a barkóscinegét is zsákmányul ejthetik.

Ragadozó emlősök:

Róka: A rókák (Vulpes vulpes) mindenevők, és a barkóscinege fészkét is kirabolhatják.
Görény: A görények (Mustela putorius) ügyes ragadozók, és a nádasokban is jól mozognak.
Hörcsögök: A hörcsögök (Cricetus cricetus) a barkóscinege tojásait és fiókáit is elfogyaszthatják.

Kígyók:

Vízisikló: A vízisiklók (Natrix natrix) a vízben is vadásznak, és a barkóscinege fiókáit is zsákmányul ejthetik.

Egyéb:

Macskák: A házimacska (Felis catus) is veszélyt jelenthet a barkóscinegére, főleg a fiókákra.
Ember: Az ember a nádasok lecsapolásával és a vegyszerek használatával veszélyezteti a barkóscinege élőhelyét.

A barkóscinege számos stratégiát alkalmaz a ragadozók elkerülésére. Ezek közé tartozik a rejtőzködés a nádasok sűrűjében, a csoportosodás és a riadóhangok kiadása.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A barkóscinege Magyarországon védett madár, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy tilos a befogása, a tartása, a gyűjtése, a szaporítása, a zavarása, a fészkét és a tojásait is tilos bántani.

A barkóscinege a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján a „nem fenyegetett” kategóriában szerepel. Azonban a faj helyi állományai csökkenőben vannak a vizes élőhelyek elvesztése miatt.

A barkóscinege természetvédelmi helyzete a következő tényezőktől függ:

Élőhelyek: A barkóscinege nádasokban él, és ezek az élőhelyek egyre jobban eltűnnek a mezőgazdaság, az iparosodás és a vízgazdálkodás változásai miatt.
Ragadozók: A barkóscinegére számos ragadozó vadászik, és ezek a ragadozók egyre jobban alkalmazkodnak a megváltozott környezethez.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatással van a barkóscinege élőhelyére és táplálékára.

A barkóscinege védelme érdekében a következőket lehet tenni:

Védett területek kijelölése: A nádasok védett területté nyilvánítása segíthet megőrizni a barkóscinege élőhelyét.
Vizes élőhelyek helyreállítása: A mezőgazdasági területeken lévő vizes élőhelyek helyreállítása új élőhelyeket biztosíthat a barkóscinegének.
Ragadozók elleni védelem: A barkóscinege fészkét mesterséges odúkkal lehet védeni a ragadozóktól.
Környezeti nevelés: A lakosság környezeti nevelése segíthet felhívni a figyelmet a barkóscinege védelmének fontosságára.

A barkóscinege egy gyönyörű és egyedülálló madárfaj, amelynek védelme mindannyiunk felelőssége.

A barkóscinege (Panurus biarmicus) hangja

A barkóscinege hangja jellegzetes és változatos. Hangja leginkább csilingelő, ciripelő hangokhoz hasonlítható, de rekedtes, recsegő hangokat is hallathat. Hangja a madár méretét tekintve meglehetősen hangos.

Hangjának jellegzetességei:

Változatos: A barkóscinege repertoárja számos hangot foglal magába, a rövid, éles riadóhangoktól a hosszabb, dallamos énekekig.
Alacsony frekvenciájú: A barkóscinege hangjai jellemzően alacsony frekvenciájúak, 2-5 kHz között mozognak.
Reszkető: A barkóscinege hangjai gyakran reszketőek, vibrálóak, ami jellegzetes hangzást kölcsönöz nekik.

Hangkeltés mechanizmusa:

A barkóscinege hangokat a hangszalagjai rezgetésével hoz létre. A hangszalagok a légcsőben helyezkednek el, és a levegő áthaladása rezgésbe hozza őket. A hangszalagok rezgése a hangszínt és a hangerőt határozza meg.

Hangszínek és jelentésük:

A barkóscinege hangszínei alapján következtethetünk a madár hangulatára és szándékára. A riadóhangok veszélyt jeleznek, a csilingelő hangok a társas kapcsolatokat erősítik, a dallamos énekek pedig a terület jelölését szolgálják.

Hangok és kontextus:

A barkóscinege hangjai különböző kontextusban hallhatók. A riadóhangokat ragadozók észlelésekor hallatja a madár. A csilingelő hangokat a fiókák kérésére, a párkapcsolat fenntartására és a csapatok közötti kommunikációra használja. A dallamos énekeket a hím barkóscinege a költési időszakban hallatja a terület jelölésére és a tojók vonzására.

Hangok változása:

A barkóscinege hangjai az évszaktól, a napszaktól és a madár hangulatától függően változhatnak. A költési időszakban a hím barkóscinege hangosabban és gyakrabban énekel, mint a téli hónapokban. A fiókák kérésére hallható csilingelő hangok is változatosak, a fiókák életkorától és igényeitől függően.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/EDRTTPSCEN

Érdekességek a barkóscinegéről (Panurus biarmicus):

Egyedülálló a maga nemében: A barkóscinege a Panurus nemzetség egyetlen faja, és nem áll közeli rokonságban más madárfajjal.
Különleges tollazat: A barkóscinege tollazata barna, fekete és fehér színű, jellegzetes fekete „bajusszal” és vörös sapkával.
Nádirigó: A barkóscinege német neve „Rohrmeise”, ami nádirigót jelent.
Csapatban él: A barkóscinegék télen csapatokba verődnek, és együtt keresik a táplálékot.
Fészeképítés: A barkóscinege fészkét nádból és más vízinövényekből építi, és a vízre lógatva helyezi el.
Társas madár: A barkóscinegék társas madarak, és hangokkal kommunikálnak egymással.
Érdekesség a magyar név eredetéről: A barkóscinege név a madár jellegzetes „csilingelő” hangjából ered.

További érdekességek:

A barkóscinege a nádasok egyik leggyakoribb madara.
A barkóscinege Magyarországon védett madár.
A barkóscinege a klímaváltozás és a vizes élőhelyek elvesztése miatt veszélyeztetett.