Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, jellemzői

Megjelenés:

  • Méret: Testhossza 34–38 cm, szárnyfesztávolsága 76–84 cm.
  • Súly: 110–150 g.
  • Színezet: Feje fekete, homlokán fehér folttal. Háta sötétszürke, szárnyai fehérek, fekete csúcsokkal. Farka mélyen villás, fehér szélekkel. Hasa fehér, csőre vörös, lába fekete.
  • Egyéb jellemzők: Karcsú, kecses madár, hegyes csőrrel és villás farokkal. Röpte gyors és kecses, gyakran siklik a levegőben.



Jellemzők:

  • Táplálkozás: Főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt.
  • Szaporodás: Kolóniákban költ, fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi. A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A fiókák 28-30 nap múlva kelnek ki.
  • Várható élettartam: 15-20 év.

Érdekességek:

  • Az álarcos csér a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi régióiban él.
  • Vonuló faj, a téli hónapokat a déli féltekén tölti.
  • Az álarcos csér kiváló úszó és búvár.
  • Gyakran társul más tengeri madarakkal, például delfinekkel és tonhalakkal.

Természetvédelmi státusz:

Az álarcos csér nem fenyegetett faj, de a tengeri szennyezés, az élőhely elvesztése és a túlzott halászat veszélyezteti.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása



Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) elterjedése, előfordulása

Az álarcos csér a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi régióiban honos. Elterjedési területe a következőket foglalja magában:

  • Afrika: Afrika keleti partjaitól Dél-Afrikáig, beleértve Madagaszkárt és a Seychelle-szigeteket.
  • Ázsia: Délkelet-Ázsia partjaitól Japánig és Ausztráliáig, beleértve a Fülöp-szigeteket, Indonéziát és Új-Guineát.
  • Ausztrália: Ausztrália északi és keleti partjai, beleértve Tasmaniát és Új-Zélandot.
  • Csendes-óceán: Számos szigetcsoport a Csendes-óceánon, beleértve a Hawaii-szigeteket, a Marquesas-szigeteket és a Tahiti-szigeteket.
  • Atlanti-óceán: A Karib-tenger, a Bermuda-szigetek, a Bahama-szigetek és a Kanári-szigetek.

Élőhely:

Az álarcos csér nyílt tengeri madár, amely a trópusi és szubtrópusi vizeket kedveli. Általában a tengerparttól 100 km-en belül tartózkodik, de néha messzebb is elkalandozik. Kedveli a korallzátonyokat, a szigeteket és a tengeri atollokat. Fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi.

Vonulás:

Az álarcos csér vonuló faj, a téli hónapokat a déli féltekén tölti. Az északi féltekén a tavaszi és nyári hónapokban költ.

Veszélyeztetések:

Az álarcos csért nem fenyegetett faj, de a következők veszélyeztetik:

  • Tengeri szennyezés: A tengeri olajszennyezés és a műanyaghulladék károsíthatja az álarcos csér élőhelyét és táplálékát.
  • Élőhely elvesztése: A tengerparti fejlesztések és a mangroveerdők pusztítása csökkenti az álarcos csér fészkelőhelyeinek számát.
  • Túlzott halászat: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.



Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Csérfélék (Sternidae) Nemzetség: Onychoprion Faj: Álarcos csér (Onychoprion anaethetus)

A faj tudományos nevének magyarázata:

  • Onychoprion: A görög „onux” (karom) és „prion” (fűrész) szavak összetétele, utalva a csőr éles hegyére.
  • anaethetus: A görög „an-” (nem) és „aethetos” (laza) szavak összetétele, utalva a laza tollazatra.

Az álarcos csér legközelebbi rokonai a következő fajok:

  • Fehérbajszú csér (Onychoprion fuscatus)
  • Szürke csér (Onychoprion lunatus)
  • Bridled Tern (Onychoprion anaethetus)

Megjegyzés:

A csérfélék rendszertana meglehetősen összetett, és a fajok besorolása időnként változhat. A fenti besorolás a legfrissebb tudományos konszenzust tükrözi.

Ismertebb alfajai

  • Onychoprion anaethetus anaethetus (Scopoli, 1786)
  • Onychoprion anaethetus antarcticus (Lesson, 1831)
  • Onychoprion anaethetus melanopterus (Swainson, 1837)
  • Onychoprion anaethetus nelsoni (Ridgway, 1919)



Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) életmódja

Társas élet:

Az álarcos csér kolóniákban él, fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi. A kolóniák mérete változó, néhány tucattól több ezer pár madárig terjedhet. A kolóniákon belül a madarak szorosan együttműködnek a fészeképítésben, a tojásrakásban és a fiókák nevelésében.

Szociális viselkedés:

Az álarcos csér társas madár, a kolónián belül különböző hangjelzésekkel kommunikál egymással. A hangjelzések segítségével figyelmeztetik egymást a ragadozókra, a táplálékra és a fiókákra. A madarak egymást is ápolják, és segítenek a sérült vagy beteg társaiknak.

Mozgás:

Az álarcos csér kiváló úszó és búvár. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A levegőben gyorsan és kecsesen repül, gyakran siklik a levegőben.

Territórium:

Az álarcos csér nem véd területet a kolónián kívül. A kolónián belül a madarak kis területeket védenek a fészkük és a fiókáik körül.

Táplálkozás:

Az álarcos csér főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A madár a vízbe merülve, csőrével kapja el a zsákmányát.

Szaporodás:

Az álarcos csér ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. Monogám faj, a párok egy életre szólnak. A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban. A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A fiókák 28-30 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiókák 6-8 hetes korukban repülnek ki.

Várható élettartam:

Az álarcos csér várható élettartama 15-20 év.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása



Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) táplálkozása

Táplálékforrások:

Az álarcos csér főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt. Kedvenc halfajai közé tartoznak a szardellák, a heringek és a makrélák.

Táplálkozási szokások:

Az álarcos csér napközben táplálkozik. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A madár a vízbe merülve, csőrével kapja el a zsákmányát. Gyakran társul más tengeri madarakkal, például delfinekkel és tonhalakkal, hogy közösen hajtsák a halakat.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

Az álarcos csér táplálkozását a következő tényezők befolyásolják:

  • A táplálék elérhetősége: A madár ott táplálkozik, ahol a legkönnyebben találja meg a zsákmányát.
  • A víz hőmérséklete: A madár jobban szeret a melegebb vizekben táplálkozni.
  • Az időjárás: A viharos időjárás megnehezíti a madár számára a táplálkozást.
  • Az emberi tevékenység: A tengeri szennyezés, a túlzott halászat és az élőhely elvesztése veszélyezteti az álarcos csér táplálékbázisát.

Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér táplálkozásának védelméért:

  • Csökkentsük a tengeri szennyezést: Ne dobjunk szemetet a tengerbe, és támogassuk a tengeri szennyezés elleni küzdelmet.
  • Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.
  • Védjük az álarcos csér élőhelyét: Támogassuk azokat a szervezeteket, amelyek a tengeri madarak élőhelyének védelmén dolgoznak.



Fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Az álarcos csér nyílt tengeri madár, de a fészkelési időszakban a tengerpartra költözik. Fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi, gyakran szigeteken és atollokon. A fészkoló kolóniák mérete változó, néhány tucattól több ezer pár madárig terjedhet.

Fészek jellemzői:

A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban, melyet a madár növényi anyagokkal bélel ki. A fészek átmérője 20-30 cm, mélysége 5-10 cm.

Környezet:

Az álarcos csér a nyílt tengeri szigetek és atollok partjait kedveli fészkelőhelyként. Fontos, hogy a fészkolóhely zavartalan legyen, és ne érje el a ragadozókat.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A madár a csőrével hordja a homokot és a kavicsot a fészekhez. A fészek építése 2-3 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér fészkelőhelyeit a következők veszélyeztetik:

  • Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
  • A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér fészkelőhelyeinek védelméért:

  • Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
  • Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
  • Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.
Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása



Szaporodása

Párzási időszak:

Az álarcos csér párzási időszaka a helyi éghajlattól függően változik, de általában a tavaszi és nyári hónapokra esik. A madarak 2-3 éves korban érik el az ivarérettséget. Monogám faj, a párok egy életre szólnak.

Fészkelés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban, melyet a madár növényi anyagokkal bélel ki. A fészek átmérője 20-30 cm, mélysége 5-10 cm.

Szaporodási szokások:

A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A kotlási idő 28-30 nap. A fiókák kirepülése 6-8 hetes korban történik. A fiókákat mindkét szülő eteti.

Érdekességek:

  • Az álarcos csér kolóniákban él, és a kolónián belül a madarak kölcsönösen segítik egymást a fészeképítésben, a kotlásban és a fiókák nevelésében.
  • A fiókák szürke színűek, és fekete foltok vannak a hátukon.
  • A fiatal madarak 3-4 évesen érik el a felnőttkori tollazatukat.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér szaporodását a következők veszélyeztetik:

  • Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
  • A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk a szaporodásuk védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér szaporodásának védelméért:

  • Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
  • Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
  • Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.



Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) fiókái

Jellemzői:

Az álarcos csér fiókái szürke színűek, fekete foltok vannak a hátukon. Csőrük rózsaszín, lábaik feketék. A fiókák súlya 30-40 gramm, kirepüléskor 70-80 gramm.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák 28-30 nap kotlás után kelnek ki. A tojásból kikelő fiókák röpképtelenek és tehetetlenek. A szülők etetik és gondozzák őket, amíg fel nem erősödnek.

Etetés és gondozás:

A fiókákat mindkét szülő eteti. A szülők halat, krillt és rákokat fognak a fiókáknak. A fiókák 6-8 hetes korukban repülnek ki.

Kirepülés és elhagyás:

A kirepüléskor a fiókák még nem teljesen önállóak. A szülők még egy ideig etetik őket, de a fiókák egyre jobban megtanulnak maguknak táplálékot szerezni. A fiókák 3-4 évesen érik el a felnőttkori tollazatukat.

Érdekességek:

  • Az álarcos csér fiókái nagyon hangosak, és csivitelésükkel hívják magukra a szülők figyelmét.
  • A fiókák a szülők tollazatában is menedéket keresnek a ragadozók elől.
  • A szülők a fiókákat a szárnyuk alá is bújtathatják, hogy megvédjék őket a hidegtől és a széltől.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér fiókáit a következők veszélyeztetik:

  • Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
  • A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk a fiókák védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér fiókák védelméért:

  • Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
  • Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
  • Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.



Ismertebb betegségei lehetnek

Az álarcos csért a következő betegségek érinthetik:

Vírusos megbetegedések:

  • Madárinfluenza: A madárinfluenza egy vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érinti, beleértve az álarcos csért is. A vírus a légúti traktust fertőzi meg, és légzési nehézségeket, tüdőgyulladást és halált okozhat.
  • Newcastle-kór: A Newcastle-kór egy vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érinti, beleértve az álarcos csért is. A vírus a légúti traktust, az emésztőrendszert és az idegrendszert fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a hasmenés, a bénulás és a halál.

Bakteriális megbetegedések:

  • Szalmonella: A szalmonella egy baktérium, amely a madarak bélrendszerét fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a letargia és a halál.
  • Colibacillosis: A colibacillosis egy baktérium, amely a madarak bélrendszerét fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a letargia és a halál.

Parazitafertőzések:

  • Helminthák: A helminthák parazitaférgek, amelyek a madarak bélrendszerében élnek. A tünetek közé tartozik a fogyás, a hasmenés és a gyengeség.
  • Különböző élősködők: A madártetvek, kullancsok és atkák külső paraziták, amelyek a madarak vérét szívják. A tünetek közé tartozik a viszketés, a tollhullás és a gyengeség.

Gombás megbetegedések:

  • Aspergillosis: Az aspergillosis egy gombás megbetegedés, amely a madarak légúti traktusát fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a halál.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti lista nem teljes, és az álarcos csért más betegségek is érinthetik.

Ha aggódik egy álarcos csér egészsége miatt, forduljon állatorvoshoz.

A betegségek megelőzése érdekében fontos:

  • A madarak tartási körülményeinek tisztán tartása: Rendszeresen tisztítsuk meg a madarak életterét, és távolítsuk el az ürüléket és a takarmánymaradékokat.
  • A madarak friss vízzel és takarmánnyal való ellátása: A madaraknak mindig legyen friss vízük és jó minőségű takarmányuk.
  • A madarak megfigyelése: Figyeljük meg a madarakat, és ha bármilyen rendellenes tünetet észlelünk, forduljunk állatorvoshoz.



Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az álarcos csérnek számos lehetséges ellensége és ellenfele van a fészkén és azon kívül is.

Fészekrablók:

  • Patkányok: A patkányok betelepítése az álarcos csér fészkelőhelyeire komoly veszélyt jelent. A patkányok megeszik a tojásokat és a fiókákat, és pusztítják a fészkeket.
  • Macskák: A macskák szintén betelepített ragadozók, amelyek pusztítják az álarcos csér fészekaljait.
  • Sirályok: A sirályok néha megeszik az álarcos csér fiókáit.
  • Varjak: A varjak szintén megeszik az álarcos csér fiókáit.

Ragadozó madarak:

  • Sólymok: A sólymok vadásznak az álarcos csérre.
  • Héják: A héják szintén vadásznak az álarcos csérre.

Versengő fajok:

  • Más tengeri madarak: Az álarcos csér verseng más tengeri madarakkal a táplálékért, mint a szulák és a kormoránok.

Természeti veszélyek:

  • Viharok: A viharok pusztíthatják az álarcos csér fészkét és fiókáit.
  • Árvizek: Az árvizek eláraszthatják az álarcos csér fészkét.
  • Klímaváltozás: A klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés veszélyezteti az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Emberek:

  • Tengerparti fejlesztések: A tengerparti fejlesztések pusztítják az álarcos csér fészkelőhelyeit.
  • Turizmus: A turizmus zavarhatja az álarcos csért a fészeképítésben és a fiókanevelésben.
  • Halászat: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.

Fontos megjegyezni, hogy az álarcos csérnek számos természetes ellensége van, és ezek a populációk egyensúlyban tartják egymást. Azonban az emberi tevékenységek, mint a tengerparti fejlesztések, a turizmus és a halászat, súlyos veszélyt jelentenek az álarcos csér populációra.

Mit tehetünk az álarcos csér védelméért?

  • Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
  • Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
  • Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.



Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az álarcos csér a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Azonban a populációja csökkenőben van, és a jövőben veszélyeztetetté válhat.

Védettsége:

Az álarcos csér számos országban védett faj. A Berni Egyezmény II. mellékletében, a Bonn Egyezmény II. mellékletében, a CITES Egyezmény II. mellékletében és az AEWA Egyezmény I. mellékletében szerepel.

Természetvédelmi helyzete:

Az álarcos csér populációja csökkenőben van. A populációcsökkenés okai a következők:

  • Élőhelyvesztés: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
  • Táplálékbázis csökkenése: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.
  • Zavarás: A turizmus okozta zavarás megnehezíti az álarcos csér számára a fészeképítést és a fiókanevelést.

Védelmi stratégiák:

Az álarcos csér védelme érdekében a következőket kell tenni:

  • Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
  • Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
  • Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.
  • Tájékoztassuk a lakosságot az álarcos csér fontosságáról és a védelménk szükségességéről.

Fontos megjegyezni, hogy az álarcos csér védelme közös felelősségünk. Mindannyian tehetünk lépéseket a faj megőrzése érdekében.



Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) hangja

Hangja mire hasonlít?

Az álarcos csér hangja egy éles, rikácsoló hang, amely hasonlít a sirályok hangjához. A hangokat a csőrük kinyitásával és becsukásával, valamint a légzsákjaik összenyomásával keltik.

Hangjának jellegzetességei:

  • Hangmagasság: Az álarcos csér hangja magas hangfekvésű, 2-4 kHz frekvenciatartományban van.
  • Hanghossz: A hangok hossza változó, lehetnek rövidek (0,5-1 másodperc) vagy hosszabbak (2-3 másodperc).
  • Hangszín: A hangszín éles és rikácsoló.
  • Hangtípusok: Az álarcos csér többféle hangot is ad ki, beleértve a riasztóhangokat, a hívóhangokat és a párzási hangokat.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az álarcos csér hangokat a csőrük kinyitásával és becsukásával, valamint a légzsákjaik összenyomásával kelti. A hangokat a hangszálaik rezgése hozza létre.

Hangszínek és jelentésük:

Az álarcos csér hangszíne alapján következtethetünk a hang jelentésére. A riasztóhangok élesebbek és rikácsolóak, míg a hívóhangok lágyabbak és dallamosabbak. A párzási hangok a legváltozatosabbak, és magukban foglalhatnak rikácsoló, gurgulázó és csivitelő hangokat is.

Hangok és kontextus:

Az álarcos csér különböző kontextusban ad ki hangokat. A riasztóhangokat akkor használja, ha ragadozót észlel. A hívóhangokat a fiókák a szülők hívására használják. A párzási hangokat a hímek a tojók odavonzására használják.

Hangok változása:

Az álarcos csér hangjai az életkorral és a nemi dimorfizmus miatt változnak. A fiatal madarak hangjai magasabb hangfekvésűek, mint a felnőtteké. A hímek hangjai általában erősebbek és rikácsolóbbak, mint a tojóké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/AYKHDFBYIH



Érdekességek róla, tények röviden

  • Tengeri madár: Az álarcos csér a trópusi és szubtrópusi tengerek nyílt vizén él.
  • Kolóniákban él: Az álarcos csér nagy kolóniákban él, amelyek akár több ezer madarat is számlálhatnak.
  • Hosszú távú vándorló: Az álarcos csér évente nagy távolságokat vándorol. A fészkelési időszakon kívül a nyílt tengeren tölti az időt.
  • Tápláléka: Az álarcos csér halakkal, krillrel és rákokkal táplálkozik.
  • Fészeképítés: Az álarcos csér sekély mélyedést ás a homokba vagy a kavicsba, és növényi anyagokkal béleli ki.
  • Tojások: Az álarcos csér 1-2 tojást rak.
  • Kotlási idő: A kotlási idő 28-30 nap.
  • Fiókanevelés: A fiókák 6-8 hetes korban repülnek ki.
  • Veszélyeztetettség: Az álarcos csér populációja csökkenőben van a tengerparti fejlesztések, a turizmus és a klímaváltozás miatt.

Tények röviden:

  • Tudományos neve: Onychoprion anaethetus
  • Testméret: 35-38 cm
  • Szárnyfesztávolság: 75-85 cm
  • Súly: 150-200 gramm
  • Tojásszám: 1-2
  • Kotlási idő: 28-30 nap
  • Fiókanevelés: 6-8 hét
  • Élettartam: 15-20 év

 



MADARAK KATEGÓRIÁI:

Kutyafajták

Kedvenceink



Fotók: Pixabay, Vistacreate

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.