A fenyvescinege (Periparus ater) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.01.2024.03.14. - by Madarak

A fenyvescinege (Periparus ater) megjelenése, jellemzői

Méret és súly:

A fenyvescinege Európa legkisebb cinegefaja. Testhossza mindössze 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-21 cm, súlya pedig 8-10 gramm.

Szín:

A fenyvescinege tollazata szürke és fehér. Feje fekete, arcán és tarkóján fehér folt található. Torka fekete, szárnyán fehér csík húzódik. Hasa fehér, oldala szürkés. A fiókák tollazata sárgásabb, fejükön barna folt van.

Várható élettartam:

A fenyvescinege átlagosan 2-3 évig él, de a legidősebb példányok akár 10 éves kort is megélhetnek.

Jellemzők:

A fenyvescinege mozgékony, fürge madár. Főleg fenyőerdőkben él, de lombhullató erdőkben és parkokban is megtalálható. Rovarokkal, pókokkal és magvakkal táplálkozik. Odúban fészkel, évente kétszer költ. A tojó 8-10 tojást rak, melyekből 12-15 nap múlva kelnek ki a fiókák. A fiókák 17-21 napos korukban repülnek ki a fészekből.

Érdekességek:

A fenyvescinege a cinegefélék családjának legkisebb faja.
A fenyvescinege nagyon ügyesen mászik a fák törzsén és ágain.
A fenyvescinege hangja magas, csicsergő.
A fenyvescinege védett madárfaj Magyarországon.

A fenyvescinege (Periparus ater) elterjedése, előfordulása

A fenyvescinege Eurázsiában honos. Elterjedési területe Európa nagy részét lefedi, kivéve Skandinávia északi részét, a Brit-szigetek déli részét, a Pireneusi-félsziget déli részét, és a Balkán-félsziget déli részét. Ázsiában Kis-Ázsia, a Kaukázus, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán, Mongólia, Északkelet-Kína, és Oroszország keleti részéig terjed.

A fenyvescinege elsősorban fenyőerdőkhöz kötődik, de lombhullató erdőkben, parkokban, és kertekben is megtalálható. Kedveli a sűrű erdőket, ahol sok a faodú.

Magyarországon a fenyvescinege általánosan elterjedt, de az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben a legsűrűbb. A legkevésbé az Alföldön és a Kisalföldön jellemző. Becslések szerint Magyarországon 4000 – 20 000 fészkelő pár él és az egyedszám növekvő trendet mutat.

A fenyvescinege vándorló madár, a téli hónapokat délebbre költözik. A magyarországi példányok nagy része a mediterrán térségben telel.

A fenyvescinege élőhelyének változásai

A fenyvescinege élőhelye az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott. A fenyveserdők kivágása és az erdőgazdálkodási gyakorlatok megváltozása negatívan befolyásolta a fenyvescinege állományát. A klímaváltozás is hatással van a fenyvescinege elterjedésére, a faj egyre északabbra terjeszkedik.

A fenyvescinege védelme

A fenyvescinege védett madárfaj Magyarországon. A faj védelme érdekében fontos a fenyveserdők megőrzése és az erdőgazdálkodási gyakorlatok fenntarthatóvá tétele. A klímaváltozás elleni küzdelem is fontos a fenyvescinege védelme szempontjából.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Cinegefélék (Paridae) Nemzetség: Periparus Faj: Fenyvescinege (Periparus ater)

A fenyvescinege rendszertani besorolásában az alábbi változások történtek az elmúlt években:

A cinegefélék (Paridae) családját korábban a verébfélék (Passeridae) családjába sorolták be.
A fenyvescinege (Periparus ater) fajt korábban a Parus nemzetségbe sorolták, de 2005-ben átkerült a Periparus nemzetségbe.

A fenyvescinege legközelebbi rokonai a következő fajok:

Kékcinege (Cyanistes caeruleus)
Barátcinege (Parus palustris)
Csíz (Parus major)

Ismertebb alfajai

európai fenyvescinege (Periparus ater ater) – Európa
angol fenyvescinege (Periparus ater britannicus) – Egyesült Királyság
ír fenyvescinege (Periparus ater hibernicus) – Írország
szardíniai fenyvescinege (Periparus ater sardus) – Szardínia
ciprusi fenyvescinege (Periparus ater cypriotes) – Ciprus
atlasz-hegységi fenyvescinege (Periparus ater atlas) – Marokkó és Algéria
tunéziai fenyvescinege (Periparus ater ledouci) – Tunézia
himalájai fenyvescinege (Periparus ater aemodius) – Himalája
pekingi fenyvescinege (Periparus ater pekinensis) – Kína
Periparus ater chorassanicus
Periparus ater derjugini
Periparus ater gaddi
Periparus ater insularis
Periparus ater kuatunensis
Periparus ater martensi
Periparus ater michalowskii
Periparus ater moltchanovi
Periparus ater phaeonotus
Periparus ater ptilosus
Periparus ater rufipectus
Periparus ater vieirae

A fenyvescinege (Periparus ater) életmódja

A fenyvescinege (Periparus ater) életmódjára az alábbiak jellemzőek:

Táplálkozás

Főleg rovarokkal, pókokkal táplálkozik, különösen kedveli a farontó lepkék hernyóit.
Télen magvakat is fogyaszt, például fenyőmagot.
Gyakran látogatja a madáretetőket, ahova napraforgómaggal, cinkegolyóval csalogatható.

Viselkedés

Mozgékony, fürge madár, ügyesen mászik a fák törzsén és ágain.
Télen gyakran vegyes csapatban mozog más cinegefajokkal (kék cinege, széncinege, barátcinege).
A fenyvescinege általában nem félős, közelről is jól megfigyelhető.

Szaporodás

Fészkelőhelyek: faodvakban, mesterséges fészekodúkban, sziklarepedésekben költ.
A fenyvescinege évente kétszer költ, áprilistól júniusig, majd júliustól augusztusig.
Fészekalja 6-12 tojásból áll.
A kotlási időszak 12-15 nap.
A fiókák 17-21 napos korukban repülnek ki a fészekből.

Vonulás

A fenyvescinege rövidtávú vonuló madárfaj.
A magyarországi fenyvescinegék a mediterrán térségben telelnek.
Vonulási időszakok: szeptembertől novemberig, majd februártól áprilisig.

Élőhelye

A fenyvescinege elsősorban a fenyőerdőkben érzi jól magát, de lombhullató erdőkben, parkokban és kertekben is előfordulhat.

További tudnivalók

Hangja csicsergő, magas hangú.
A költési időszakban hangosabb, éneke is hallható.
Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

A fenyvescinege (Periparus ater) táplálkozása

A fenyvescinege táplálkozása az alábbi jellegzetességekkel bír:

Étrend:

Főleg rovarokkal (hernyók, lepkék, pókok) táplálkozik.
Télen magvakat (fenyőmag, napraforgómag) is fogyaszt.
Gyakran látogatja a madáretetőket.

Táplálkozási mód:

Főleg a fák ágain és törzsén keresgéli a táplálékot.
Gyakran lóg fejjel lefelé a faágakról.
Levegőben is kap el rovarokat.
Táplálékot gyűjt a fiókák számára.

Érdekes tények:

A fenyvescinege naponta testsúlyának 10%-át is megeszi.
A fiókák etetésekor a szülők akár 100-szor is kirepülnek a fészekből egy óra alatt.
A fenyvescinege fontos szerepet játszik a kártevők (pl. farontó lepkék) populációjának szabályozásában.

Tippek a fenyvescinege megfigyeléséhez:

A fenyvescinege a legkönnyebben télen figyelhető meg, amikor a madáretetőkhöz látogat.
A fenyveserdőkben is jó esély van a megfigyelésére.
Legyünk csendesek és türelmesek, hogy ne zavarjuk meg a madarat.
Használjunk távcsövet a jobb megfigyeléshez.

A fenyvescinege egy gyönyörű és hasznos madár, amelynek megfigyelése örömteli élményt nyújthat.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Fészkelőhely:

A fenyvescinege elsősorban faodvakban fészkel, de mesterséges fészekodúkat is szívesen elfoglal.
Gyakran fészkel sziklarepedésekben, avar mélyedéseiben, sőt néha épületek falán is.
A fészekalj 6-12 tojásból áll.
A tojások fehérek, barna foltokkal.

Szaporodás:

A fenyvescinege évente kétszer költ, áprilistól júniusig, majd júliustól augusztusig.
A kotlási idő 12-15 nap.
A fiókák 17-21 napos korukban repülnek ki a fészekből.
A szülők mindkét alkalommal gondoskodnak a fiókákról.

Fiókák jellegzetességei:

A fiókák csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból.
Szürke pehely borítja őket.
Gyorsan fejlődnek, és 17-21 napos korukban már repülnek.
A fiókák eleinte a szülőktől kérik a táplálékot, de később megtanulnak önállóan is táplálkozni.

Érdekességek:

A fenyvescinege gyakran más madárfajok fészkébe is rakja a tojásait, ún. kotlóparazita fajnak számít.
A fiókák hangos csiviteléssel kérik a szülőktől a táplálékot.
A szülők naponta több százszor is etetik a fiókákat.

Tippek a fenyvescinege fészkelésének megfigyeléséhez:

A fenyvescinege fészkelését a legkönnyebben tavasszal és nyáron figyelhetjük meg.
A fenyveserdőkben és parkokban érdemes keresni a fészküket.
Legyünk csendesek és türelmesek, hogy ne zavarjuk meg a madarat.
Használjunk távcsövet a jobb megfigyeléshez.

Ismertebb betegségei lehetnek

A fenyvescinege (Periparus ater) a következő betegségekkel fertőződhet:

Baktériumok:

Szalmonella: A szalmonella baktériumok a madarak bélrendszerében élnek, és a fertőzött ürülékkel szennyezett táplálék vagy víz felvételével terjednek. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a láz és a letargia.
Mycoplasma: A Mycoplasma baktériumok a légzőszervekben okoznak fertőzést. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a tüdőgyulladás.

Vírusok:

Madárinfluenza: A madárinfluenza vírus a légzőszervekben okoz fertőzést. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a tüdőgyulladás.
Newcastle-kór: A Newcastle-kór vírus a légzőszervek és az idegrendszert érinti. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés, a bénulás és a halál.

Paraziták:

Kullancsok: A kullancsok vért szívnak a madarakból, és kórokozókat terjeszthetnek, mint a Lyme-kór és a kullancs-encephalitis.
Félgyek: A féreglárvák a madarak bélrendszerében élnek, és tápanyagokat vonnak el tőlük. A tünetek közé tartozik a fogyás, a hasmenés és a gyengeség.

Gombák:

Candida: A Candida gomba a légzőszervekben és a bélrendszerben okoz fertőzést. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés, a hasmenés és a gyengeség.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a betegségek nem minden esetben halálosak, és a madarak gyakran felépülnek belőlük. Azonban a beteg madarak gyengébbek és fogékonyabbak a ragadozókra.

A fenyvescinege populációk egészségének megőrzése érdekében fontos a következőket tenni:

A madáretetők és fürdők rendszeres tisztítása: Ez segít megelőzni a kórokozók terjedését.
A beteg madarak elkülönítése: Ha beteg madarat találunk, fontos, hogy elkülönítsük a többi madártól, hogy ne terjessze a kórokozót.
A madárbarát kert kialakítása: A madárbarát kertben sokféle növény és fa található, amelyek táplálékot és menedéket nyújtanak a madarak számára. Ez segít a madarak egészségének megőrzésében és a betegségek megelőzésében.

Ha aggódsz a fenyvescinege populációk egészsége miatt, fordulj a helyi madártani egyesülethez.

A fenyvescinege (Periparus ater) lehetséges ellenfelei és ellenségei

Ragadozó madarak:

Sólyomfélék: A héják, a vörös vércse és a karvalyók mind zsákmányolhatnak fenyvescinegét.
Bagolyfélék: A kuvikok és a baglyok éjszaka vadásznak a fenyvescinegére.

Ragadozó emlősök:

Macskafélék: A házimacska és a vadmacska is zsákmányolhat fenyvescinegét.
Nyestfélék: A nyest és a menyét is képes megfogni a fenyvescinegét.
Rágcsálók: A mókusok és a patkányok is elpusztíthatják a fenyvescinege fészkét és tojásait.

Kígyók:

A vízisikló és a haragos sikló is zsákmányolhat fenyvescinegét.

Egyéb:

Rovarok: A harkályok és a cinegefélék is versenyeznek a fenyvescinegével a táplálékért.

A fenyvescinege a következő stratégiákkal védekezik az ellenségei ellen:

Rejtőzködés: A fenyvescinege a fák ágain és törzsén rejtőzködik a ragadozók elől.
Csivitelés: A fenyvescinege figyelmeztető hangokat ad ki, ha ragadozót észlel.
Csoportosulás: A fenyvescinegék gyakran csoportosan mozognak, ami megnehezíti a ragadozók számára a zsákmányszerzést.

Fontos megjegyezni, hogy a fenyvescinege fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, és a populációjának csökkenése negatív hatással lehet a környezetre.

A fenyvescinege populációk megóvása érdekében fontos a következőket tenni:

A ragadozók számának szabályozása: A vadmacska és a nyest populációk szabályozása segíthet a fenyvescinege populációk megóvásában.
A madárbarát kert kialakítása: A madárbarát kertben sokféle növény és fa található, amelyek táplálékot és menedéket nyújtanak a madarak számára. Ez segít a fenyvescinege populációk megóvásában és a ragadozók elleni védekezésben.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettség:

A fenyvescinege Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy tilos a befogása, a tartása, a gyűjtése, a zavarása, a fészkük elpusztítása.

Természetvédelmi helyzet:

A fenyvescinege nemzetközi szinten is jó kilátású faj, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján nem szerepel. Magyarországon is viszonylag gyakori madárfaj, de a populációja az utóbbi évtizedekben némileg csökkent.

A fenyvescinege populációja csökkenésének okai:

Élőhelyvesztés: A fenyveserdők területe csökken, ami a fenyvescinege populációjának csökkenéséhez vezet.
Mezőgazdasági művelés: A mezőgazdasági művelés során használt vegyszerek károsíthatják a fenyvescinege táplálékát és élőhelyét.
Éghajlatváltozás: Az éghajlatváltozás hatással lehet a fenyvescinege populációjára, a hőmérséklet emelkedése és a csapadék változása miatt.

A fenyvescinege populációjának megóvása érdekében fontos a következőket tenni:

A fenyveserdők védelme: A fenyveserdők védelme és fenntartása fontos a fenyvescinege populációjának megóvása érdekében.
Mezőgazdasági művelési módok megváltoztatása: A mezőgazdasági művelés során kevesebb vegyszert kell használni, és a fenntartható mezőgazdasági módszereket kell alkalmazni.
Éghajlatváltozás elleni küzdelem: Az éghajlatváltozás elleni küzdelem is fontos a fenyvescinege populációjának megóvása érdekében.

A fenyvescinege (Periparus ater) hangja

A fenyvescinege hangja jellegzetes, magas hangú csicsergés, amely a cinegefélékre jellemző. Hangja változatos, és a kontextustól függően különböző jelentéseket hordozhat.

Hangja mire hasonlít:

A fenyvescinege hangja leginkább egy finom csicsergéshez hasonlítható, amelyet néha füttyentéssel vagy csiviteléssel is kiegészít. Hangja magasabb és finomabb, mint a széncinege hangja.

Hangjának jellegzetességei:

Hangja gyors, trillázó, és gyakran ismétlődik.
Hangja finom és magas hangú, de néha erősebb és rikácsoló is lehet.
Hangja változatos, és a kontextustól függően különböző jelentéseket hordozhat.

Hangkeltés mechanizmusa:

A fenyvescinege hangját a hangszalagjai rezgése kelti. A hangszalagok a légcsőben találhatók, és a levegő áramlása rezgésbe hozza őket. A hangszalagok rezgése hangot kelt, amelyet a madár csőrével modulál.

Hangszínek és jelentésük:

A fenyvescinege hangszíne a kontextustól függően változhat. Néhány hangszín és jelentésük:

Finom csicsergés: Ez a leggyakoribb hangja, és általában a kommunikációt szolgálja a fiókák és a felnőtt madarak között.
Erős csicsergés: Veszélyre figyelmeztet, vagy riasztja a többi madarat.
Füttyentés: A párok felhívására szolgál.
Csivitelés: A fiókák kéregető hangja.

Hangok és kontextus:

A fenyvescinege hangja a kontextustól függően különböző jelentéseket hordozhat. Néhány példa:

Táplálkozás: A fenyvescinege táplálkozás közben halk csicsergő hangokat hallat.
Udvarlás: A hím fenyvescinegék hangos füttyentéssel és csicsergéssel udvarolnak a tojóknak.
Fiókanevelés: A fiókák kéregető hangokat hallatnak, hogy a szülők ételt hozzanak nekik.
Veszély: Veszély esetén a fenyvescinege riasztó hangokat hallat, hogy figyelmeztesse a többi madarat.

Hangok változása:

A fenyvescinege hangjai az évszaktól és a madár korától függően is változhatnak. A fiókák hangjai gyengébbek és finomabbak, mint a felnőtt madarak hangjai. A téli hónapokban a fenyvescinegék hangjai halkabbak és kevésbé változatosak.

A fenyvescinege hangja fontos szerepet játszik a kommunikációban, a párzás, a fiókanevelés és a veszélyek elleni védekezés területén.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/TFOGOENSTQ

Érdekességek a fenyvescinegéről

Európa és Ázsia mérsékelt égövi erdeiben él.
Kis madár, testhossza mindössze 11-12 cm, súlya 10-12 gramm.
Fekete sapkája, fehér arca és kék szárnya van.
Magvakat, rovarokat és pókokat eszik.
Fészkét faodvakba vagy mesterséges fészekodúkba építi.
Évente kétszer költ, 6-12 tojást rak.
A fiókák 16-18 nap múlva kelnek ki a tojásból.
A szülők mindkét alkalommal gondoskodnak a fiókákról.
A fenyvescinege fontos szerepet játszik a kártevők (pl. farontó lepkék) populációjának szabályozásában.