Az örvös bukó (Mergus serrator) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.11.2024.03.14. - by Madarak

Az örvös bukó (Mergus serrator) megjelenése, jellemzői

Megjelenés:

Karcsú, közepes méretű réceféle, jellegzetes fésűs fejjel.
A hím hosszabb és színesebb, mint a tojó.
A hím tollazata fekete-fehér, zöldesfekete fejjel, fehér nyakörvvel és rozsdásvörös mellkassal.
A tojó tollazata szürke-barna, sötétebb fejjel és fehér folttal a szárnyon.
Mindkét nemnek vörös csőre és narancssárga lába van.

Méret:

Testhossz: 50-58 cm
Szárnyfesztávolság: 70-86 cm
Súly: 900-1350 g

Jellemzők:

Kiváló úszó és búvár.
A víz alatt úszva zsákmányolja a halakat.
Csőre keskeny, fűrészszerű fogakkal szegélyezett, ami segít a halak megragadásában.
Társas madár, télen gyakran nagy csapatokban gyűlik össze.

Várható élettartam:

Vadonban: 8-10 év
Fogságban: 15-20 év

Érdekességek:

Az örvös bukó a leggyakoribb bukófaj Észak-Európában és Észak-Amerikában.
Magyarországon ritka faj, de télen rendszeresen megfigyelhető a nagyobb folyókon és tavakon.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „nem fenyegetett” státusszal szerepel.

Az örvös bukó (Mergus serrator) elterjedése, előfordulása

Elterjedés:

Az örvös bukó cirkumpoláris faj, azaz Észak-Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában honos.
Főleg a tajga és a tundra övezetben él, de délebbre is megtalálható a hegyvidéki folyók és tavak mentén.
Telelni délre vándorol, a tengerpartokra, a nagyobb folyókra és tavakra.

Előfordulás:

Magyarországon ritka faj, de télen rendszeresen megfigyelhető a nagyobb folyókon és tavakon, mint a Duna, a Tisza, a Balaton és a Velencei-tó.
Kedveli a sebes folyású, tiszta vizű folyókat és tavakat, de megtalálható a holtágakban és a csatornákban is.

Élőhely:

Az örvös bukó vízhez kötött madár, fészkelőhelyét is vízparton alakítja ki.
Fészkét sűrű növényzetben, a vízparton vagy a víz felett lógó fák üregeiben rakja.
Táplálékát, a halakat, a víz alatt úszva szerzi.

Fontosabb élőhelyek:

Skandinávia
Finnország
Oroszország
Kanada
Alaszka
Északkelet-Kína
Mongólia
Magyarország

Veszélyeztető tényezők:

A vízszennyezés
A folyószabályozás
A halászat
Az élőhelyek elvesztése

Védelem:

Az örvös bukó Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
A faj védelme érdekében fontos a vízszennyezés megakadályozása, a folyószabályozás mértékének csökkentése, a halászat szabályozása és az élőhelyek védelme.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lúdalakúak (Anseriformes) Család: Récefélék (Anatidae) Alcsalád: Bukórécék (Merginae) Nemzetség: Bukók (Mergus) Faj: Örvös bukó (Mergus serrator)

Tudományos név: Mergus serrator Linnaeus, 1758

Magyar név: Örvös bukó

Egyéb elnevezések: Nagy bukó, Fűrészcsőrű réce

Rokon fajok:

Kis bukó (Mergus albellus)
Fekete bukó (Mergus merganser)

Megjegyzések:

Az örvös bukó a bukórécék (Merginae) alcsaládjának leggyakoribb faja.
A Mergus nemzetségbe 5 faj tartozik.

Az örvös bukó (Mergus serrator) életmódja

Az örvös bukó (Mergus serrator) életmódjának jellemzői:

Táplálkozás

Főleg halakat eszik, de előszeretettel fogyaszt vízi rovarokat, rákokat és puhatestűeket is.
Kiváló búvár, képes hosszú ideig a víz alatt maradni, akár 1 percig is.
Keskeny, fűrészszerű fogakkal szegélyezett csőrével könnyedén megragadja és megtartja a csúszós halakat.

Szaporodás

Az örvös bukó tavasszal északra vonul szaporodni.
Fészkét víz közelében alakítja ki, sziklák üregeiben, bokrok alatt, vagy akár fák odúiban.
A pehelytollakkal bélelt fészekbe 7-14 tojást rak.
A kotlási időszak körülbelül 26-35 napig tart.
A fiókák kikelésük után fészekhagyók, gyorsan megtanulnak úszni és a mama vezetésével táplálkoznak.

Társas viselkedés

A költöző és telelő időszakban az örvös bukók nagyobb csapatokban élnek.
Télen gyakran a többi tengeri récével, például a kercerécékkel és a jegesrécékkel vegyülnek.

Vonulás

Észak-Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában költő állományai a telet délebbre töltik.
Vonuló madarak, a tengerpartok, a nagyobb folyók és tavak mentén keresnek telelőhelyeket.
Magyarországon rendszeres téli vendég.

Védekezés

Az örvös bukó elsősorban búvárképességével menekül ellenségei elől.
Ha fenyegetve érzi magát, először inkább a víz alá merül, mint elrepül.

További érdekességek

Az örvös bukó hangja ritkán hallható, de ha mégis megszólal, gurgulázó, rekedt hangokat ad ki.
Jól alkalmazkodott a hideg éghajlathoz, kitűnő úszó és búvár, vastag tollazata pedig védi a hidegtől.

Az örvös bukó (Mergus serrator) táplálkozása

Íme egy részletesebb leírás az örvös bukó táplálkozási szokásairól:

Táplálék összetétele:

Elsődleges táplálék: halak. Különböző méretű és fajtájú halakat fogyaszt, gyakori zsákmányállatai a küszfélék, a heringek, a lazacfélék és a sügérek. Méretük jellemzően 5-20 cm közötti, de nagyobb halakat is elejthet.
Másodlagos táplálék: A halakon kívül fogyaszt még:
- Vízben élő rovarokat és lárváikat (például szitakötőlárvák, kérészlárvák)
- Rákokat (például garnélák, folyami rákok)
- Puhatestűeket (például kagylók, csigák)
- Kétéltűeket (békák és gőték)
- Alkalmanként növényi eredetű táplálékot (vízinövények egyes részei)

A táplálékszerzés módja:

Búvárkodás: Az örvös bukó kiváló búvár. Lábával gyorsan hajtja magát, miközben szárnyát testéhez szorítva kormányoz.
Üldözés: Zsákmányát a víz alatt úszva üldözi, szemével és fejének oldalsó mozgásával figyeli a halak mozgását.
Csőrszerkezet: Keskeny, hegyes csőrének szélei apró, éles, hátrafelé álló fogakkal vannak ellátva. Ez a felépítés segít megfogni és megtartani a síkos halakat.

Táplálkozási szokások:

Nappal, jó látási viszonyok mellett táplálkozik.
Általában kis csoportokban vadászik.
Többször merül hosszabb-rövidebb időre, majd a víz felszínén tartózkodik pihenésképpen.
Zsákmányát egészben nyeli le.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az örvös bukó étrendje némileg változhat az élőhelytől és az évszaktól függően, alkalmazkodva a helyi táplálékkínálathoz.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Íme a részletes leírás az örvös bukó fészkelőhelyéről, szaporodásáról és fiókáiról:

Fészkelőhely

Vízparton vagy víz közvetlen közelében, sűrű növényzetben vagy sziklák üregeiben építi fészkét.
Kedveli a bokrok, cserjék takarását, a lehajló ágak védelmét.
Gyakori fészkelőhelyei:
- Sziklahasadékok, üregek
- Sűrű fűcsomók, parti nádasok
- Fák üregei (víz felett függő ágakban)
- Ritkán elhagyott építmények, csónakházak

Szaporodás

Monogám madár, a párok több szaporodási időszakon keresztül is együtt maradhatnak.
Szaporodási időszaka tavasztól kora nyárig tart.
Fészkét a tojó építi növényi anyagokból, és pehelytollakkal béleli.
7-14 tojást rak, melyeket egyedül költ 26-35 napig.
A hím a közelben tartózkodik és védelmezi a tojót és a fészket.

Fiókák

Fészekhagyók: A kikelés után a kis örvös bukók hamar elhagyják a fészket, és azonnal követik a tojót a vízhez.
A fiókák gyorsan megtanulnak úszni és a mama vezetésével táplálékot keresni.
Eleinte apró vízi rovarokkal, lárvákkal táplálkoznak, majd fokozatosan áttérhetnek a kisebb halakra.
A röpképességet 60-70 napos koruk körül érik el.
A fiatal madarak az első ősszel válnak függetlenné.

Érdekességek

A fiókák gondozása kizárólag a tojóra hárul.
Néha előfordul, hogy több tojó egy fészekbe rakja a tojásait.
Ilyenkor a fiókák nevelésében is több tojó vesz részt.

Kiegészítésképpen érdemes megjegyezni, hogy az örvös bukó fészkelőhely-választása és szaporodási viselkedése mutathat kisebb eltéréseket a különböző földrajzi területeken.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az örvös bukó (Mergus serrator) számos betegségnek lehet kitéve, melyeket vírusok, baktériumok, paraziták és gombák okozhatnak. Íme néhány példa a leggyakoribb betegségekre:

Vírusos megbetegedések:

Baromfi pestis: Ez a vírusos megbetegedés rendkívül fertőző, és súlyos tüneteket okozhat, beleértve a légúti problémákat, idegrendszeri zavarokat és a halált.
Madár influenzavírus: A madárinfluenza különböző törzsei megfertőzhetik az örvös bukókat, némelyik súlyos tüneteket és mortalitást okozva.

Baktériumos megbetegedések:

Szalmonellózis: A Salmonella baktérium által okozott szalmonellózis hasmenést, lázat és gyengeséget okozhat.
Kolera: A Vibrio cholerae baktérium által okozott kolera súlyos hasmenést és hányást okozhat, ami kiszáradáshoz vezethet.

Parazitafertőzések:

Férgek: A belső paraziták, mint a galandférgek és fonálférgek, tápanyaghiányt és emésztési problémákat okozhatnak.
Külső paraziták: A kullancsok, atkák és tetvek vérszívással gyengíthetik a madarat, és kórokozókat is terjeszthetnek.

Gombás megbetegedések:

Aspergillosis: Az Aspergillus gomba által okozott aspergillosis légúti megbetegedéseket okozhat.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti betegségek súlyossága és elterjedtsége számos tényezőtől függ, mint a madár életkora, immunrendszere, élőhelye és a kórokozó virulenciája. A betegségek elleni védekezésben fontos szerepet játszik a higiénikus környezet, a megfelelő táplálkozás és a stressz minimalizálása.

Ezen kívül az örvös bukókat más veszélyek is fenyegetik, mint a víz szennyeződése, az élőhelyek elvesztése és a vadászat. A faj védelme érdekében fontos megőrizni a természetes vizes élőhelyeket, csökkenteni a szennyeződést és fenntartható módon szabályozni a vadászatot.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az örvös bukónak (Mergus serrator) számos lehetséges ellenfele és ellensége van a vadonban, melyeket az alábbi kategóriákba sorolhatunk:

Ragadozók:

Madarak:
- Sólyomfélék (vándorsólyom, héja)
- Sasfélék (arany- és parlagi sas)
- Baglyok (nagy uhu)
Emlősök:
- Róka
- Vidra
- Menyét
- Hód
Hüllők:
- Vízi kígyók

Versenyzők:

Más vízi madarak, amelyek hasonló táplálékot fogyasztanak, mint a:
- Jégmadár
- Gém
- Kormorán
- Tőkés réce

Paraziták:

Belső paraziták (galandférgek, fonálférgek)
Külső paraziták (kullancsok, atkák, tetvek)

Egyéb veszélyek:

Ember által okozott veszélyek:
- Vadászat
- Élőhelyek elvesztése
- Víz szennyeződése

Az örvös bukó hatékonyan védekezik a ragadozók ellen a következő módokon:

Jól rejtőzködik: A vízparton lévő sűrű növényzetben fészkel, és úszás közben is igyekszik rejtőzködni a vízben.
Gyorsan úszik: Veszély esetén gyorsan elúszik a ragadozó elől.
Búvár: Ha szükséges, víz alá merül, hogy elkerülje a ragadozót.
Csoportosan él: A téli időszakban nagy csapatokban él, ami megnehezíti a ragadozók számára a zsákmányszerzést.

A faj fennmaradását ezen kívül számos természetvédelmi program is segíti, melyek célja a természetes élőhelyek megőrzése, a szennyezés csökkentése és a vadászat szabályozása.

Fontos megjegyezni, hogy az örvös bukó populációja számos helyen stabilnak, sőt növekvőnek számít. Azonban a faj továbbra is veszélyeztetett a fent említett tényezők miatt, és továbbra is fontos a védelme.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettség:

Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.
Az Európai Unióban a Madárvédelmi Irányelv alapján védett.
A Berni Egyezmény II. mellékletében szerepel.
A CITES Egyezmény III. mellékletében szerepel.

Természetvédelmi helyzet:

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Európában mérsékelten fenyegetett fajként van nyilvántartva.
Magyarországon stabilnak mondható a populációja.

A fajra leselkedő főbb veszélyek:

Élőhelyek elvesztése: A vizes élőhelyek pusztulása, a folyószabályozások, a mezőgazdasági művelés kiterjedése.
Víz szennyeződése: A mezőgazdasági vegyszerek, ipari szennyeződések, olajszennyeződések károsíthatják a madarakat.
Vadászat: Egyes országokban még mindig vadásznak rájuk.

Természetvédelmi célkitűzések:

A vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása.
A víz szennyezésének csökkentése.
A fajra vonatkozó vadászati tilalmak betartatása.

Fontos megjegyezni:

Az örvös bukó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában, ezért a faj védelme kiemelkedő jelentőségű.
A természetvédelmi szervezetek és a civilek összefogásával meg lehet őrizni ezt a gyönyörű madárfajt a jövő generációi számára.

Az örvös bukó (Mergus serrator) hangja

Hangja:

Az örvös bukó hangja jellegzetes, rekedtes, gurgulázó hang, melyet leginkább a „krrrr” vagy „kerrr-kerrr” hangzáshoz lehet hasonlítani.
A hangokat a hím és a tojó is kiadja, de a hím hangja mélyebb és erősebb.

Hangjának jellegzetességei:

Rövid, rekedtes hangok sorozata.
Gyakran ismétlődő, ritmikus hangzás.
A hím hangja mélyebb és erősebb, a tojóé magasabb és finomabb.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangokat a gége alsó részében lévő hangszalagok rezgése hozza létre.
A hangszalagok rezgését a levegő áramlása okozza, amelyet a madár a tüdőből kifúj.

Hangszínek és jelentésük:

Különböző hangszíneket használnak a kommunikáció során, melyek különböző jelentésekkel bírhatnak.
A hím hangja a terület jelzésére, a tojó csalogatására és a fiókák figyelmeztetésére szolgál.
A tojó hangja a fiókák hívására és a veszély jelzésére szolgál.

Hangok és kontextus:

A hangokat leggyakrabban a párzási időszakban hallhatjuk, de a madarak más évszakokban is hangoskodnak.
A hangokat a vízparton, a fészek közelében és a táplálkozási területen hallhatjuk.

Hangok változása:

A hangok változhatnak a madár korától, nemétől és a helyzettől függően.
A fiókák hangja magasabb és gyengébb, mint a felnőtt madaraké.

Fontos megjegyezni:

Az örvös bukó hangja fontos szerepet játszik a madarak kommunikációjában.
A hangok alapján meg lehet határozni a madár fajt, nemét, korát és a hangulatát.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/MNQLBOLQFS

Érdekességek róla, tények röviden

Kiváló úszó és búvár: Lábaival evez, szárnyait testéhez szorítva kormányoz. Akár 1 méter mélyre is lemerülhet zsákmányért.
Fészkét a vízparton építi: Sűrű növényzetben, sziklahasadékokban vagy üregekben fészkel.
Tápláléka főleg halakból áll: Kisebb halakat fogyaszt, de megeszik a vízi rovarokat, lárvákat, rákokat és puhatestűeket is.
Fiókái fészekhagyók: Röviddel a kikelés után elhagyják a fészket, és követik a tojót a vízhez.
Hűséges madár: Gyakran egy életre szóló párkapcsolatot alakítanak ki.
Védett madárfaj: Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

További érdekességek:

Az örvös bukó a legkisebb termetű bukófaj.
A hím örvös bukó nászruhát ölt: fején zöld dísztollak nőnek.
A fiókák akár 60 napig is a tojó gondozása alatt állnak.
Az örvös bukó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában, segít a halpopulációk egyensúlyban tartásában.