Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) megjelenése, jellemzői

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) egy lenyűgöző megjelenésű madár, mely eredetileg Délkelet-Ázsia hegyvidéki erdeiben őshonos.

Mérete, testfelépítése és súlya:

• A kakas impozáns méreteket érhet el: testhossza akár 125 cm is lehet, ebből a farok 75 cm. Súlya 1,13-2 kg között mozog.
• A tojó kisebb, testhossza 55-90 cm, súlya 1-1,3 kg.
• Mindkét nemre jellemző a zömök testalkat, hosszú, erős lábak és lekerekített szárnyak.

Tollazat színezete:

• A kakas tollazata a nevéhez hűen ezüstös fehér, melyet fekete mintázat díszít. Feje tetején fekete bóbita található, arca piros, csőre pedig zöldesfehér.
• A tojó tollazata egyszerűbb, barna alapszínű, sötét mintázattal.

Csőr és lábak:

• A csőr erős, enyhén lefelé görbülő, színe zöldesfehér.
• A lábak erősek, vörösek, alkalmasak a talajon való kapirgálásra.

Szárnyak és repülés:

• Az ezüstfácán röpte nehézkes, inkább rövid távokat tesz meg, ha veszélyt érez. A sűrű aljnövényzetben ügyesen mozog.

Várható élettartama:

• Az ezüstfácán várható élettartama vadon 10 év körül van, fogságban akár 20 évig is élhet.

Magyarországi helyzete:

• Az ezüstfácán nem őshonos Magyarországon, azonban díszmadárként egyes helyeken tarthatják. Vadon élő populációja nincs az országban.

Megjegyzés: Az ezüstfácán számos alfaja létezik, melyek között kisebb eltérések lehetnek a méretben és a tollazat mintázatában.

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) elterjedése, előfordulása

Az ezüstfácán eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia hegyvidéki erdei, ahol Mianmartól Dél-Kínáig és Hainan szigetéig elterjedt. Ezen belül is főként a következő országokban honos:

• Mianmar
• Thaiföld
• Kambodzsa
• Laosz
• Vietnám
• Kína (beleértve Hainan szigetét is)

Az ezüstfácánt betelepítették más területekre is, például:

• Hawaii
• Argentína
• Chile

Főként erdőlakó madár, kedveli a bambuszligeteket és a sűrű aljnövényzetű területeket. A hegyvidéki régiókban akár 2000 méteres magasságban is megtalálható.

Rendszertani besorolása

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

• dél-kínai ezüstfácán (Lophura nycthemera nycthemera) – Kína délkeleti részén és Vietnám északi területein él, a legnagyobb és a legfehérebb alfaj.
• Lewis-ezüstfácán (Lophura nycthemera lewisi)
• annami ezüstfácán (Lophura nycthemera annamensis) – Vietnám
• Boloven-ezüstfácán (Lophura nycthemera engelbachi)
• Bel-ezüstfácán (Lophura nycthemera beli)
• Berlioz-fácán (Lophura nycthemera berliozi)
• vörösfejű ezüstfácán (Lophura nycthemera rufipes)
• Rippon-ezüstfácán (Lophura nycthemera ripponi)
• Jones-ezüstfácán (Lophura nycthemera jonesi)
• nyugati ezüstfácán (Lophura nycthemera occidentalis)
• laoszi ezüstfácán (Lophura nycthemera beaulieui) – Laosz
• fokien ezüstfácán (Lophura nycthemera fokiensis)
• hajnani ezüstfácán (Lophura nycthemera whiteheadi) – Hajnan
• szecsuani ezüstfácán (Lophura nycthemera omeiensis) – Szecsuan tartomány, Kína
• Rang Jiang-ezüstfácán (Lophura nycthemera rongjiangensis)
• Anderson-ezüstfácán (Lophura nycthemera andersoni)

Életmódja

Társas élet: Az ezüstfácánok alapvetően poligám madarak, azaz egy kakas több tojóval is párba állhat. A költési időszakon kívül kisebb csapatokban élnek, melyeket egy domináns kakas vezet.

Szociális viselkedés: A kakasok között gyakoriak a territóriumért és a tojókért folytatott harcok. A tojók inkább békésebbek, de a fiókák védelmében agresszívvá válhatnak.

Mozgás: Az ezüstfácánok többnyire a talajon mozognak, ahol erős lábaikkal kapirgálnak táplálék után. Rövid távokat repülnek, ha veszélyt éreznek, vagy ha magasabb helyre akarnak jutni (pl. éjszakázáshoz).

Territórium: A kakasok territóriumot tartanak fenn, melyet hangos kiáltásokkal és testtartásukkal jeleznek. A territórium mérete az élőhely adottságaitól függ.

Alkalmazkodó képesség: Az ezüstfácánok jól alkalmazkodnak különböző élőhelyekhez, a hegyvidéki erdőktől a síkvidéki mezőgazdasági területekig. A betelepített populációk sikeresen megtelepedtek új élőhelyeiken, ami alkalmazkodóképességüket bizonyítja.

További érdekességek:

• Az ezüstfácánok alkonyatkor és hajnalban a legaktívabbak.
• A kakasok násztánca látványos, ilyenkor színes tollazatukat mutogatják a tojóknak.
• A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után hamarosan követik anyjukat, és önállóan táplálkoznak.

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) táplálkozása

Jellemzői: Az ezüstfácán mindenevő, de táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Főként a talajon keresgéli táplálékát, erős lábaival és csőrével kapirgálva a talajban.

Táplálékforrások:

• Növényi eredetű:
  • Magvak: Fűfélék, gyomnövények, gabonafélék magvai.
  • Gyümölcsök: Bogyók, erdei gyümölcsök, lehullott gyümölcsök.
  • Levelek, hajtások: Zsenge növényi részek, rügyek.
  • Gyökerek, gumók: Kisebb föld alatti növényi részek.
• Állati eredetű:
  • Rovarok: Hangyák, bogarak, lárvák, hernyók.
  • Férgek, csigák: Talajlakó gerinctelenek.
  • Apró gerincesek: Ritkán fogyasztanak kisebb gyíkokat, békákat.

Táplálkozási szokások:

• Nappali aktivitás: Az ezüstfácánok elsősorban nappal táplálkoznak, hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak.
• Csoportos táplálkozás: Gyakran kisebb csapatokban keresgélnek táplálék után, így könnyebben észreveszik a ragadozókat.
• Szezonális változás: Táplálkozásuk a szezonálisan elérhető táplálékforrásokhoz igazodik. Tavasszal és nyáron több rovart és zsenge növényi részt fogyasztanak, ősszel és télen inkább magokra és gyümölcsökre hagyatkoznak.
• Kapirgálás: Erős lábaikkal és csőrükkel a talajt kaparják fel, hogy hozzájussanak a föld alatti táplálékhoz, például gyökerekhez és rovarlárvákhoz.

Fontos megjegyzés: A fogságban tartott ezüstfácánok táplálkozása eltérhet a vadon élő egyedekétől. A tenyésztők általában speciális fácántáppal, gabonafélékkel, zöldségekkel és gyümölcsökkel egészítik ki étrendjüket.

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) fészkelőhelye

Elhelyezkedés: Az ezüstfácán fészkelőhelyét általában a talajon alakítja ki, jól rejtett helyen, sűrű aljnövényzettel, bokrokkal vagy faágakkal védett területen. Gyakran választja a domboldalakat, vízmosásokat vagy patakpartokat.

Fészek jellemzői: A fészek egyszerű, talajba kapart mélyedés, amit a tojó növényi anyagokkal, levelekkel, fűszálakkal bélel ki. A fészek átmérője általában 20-30 cm, mélysége pedig 5-10 cm.

Környezet: A fészek környezete fontos szerepet játszik a sikeres költésben. Az ezüstfácán olyan helyet keres, ahol elegendő táplálék és víz áll rendelkezésre, valamint ahol a fészek és a fiókák biztonságban vannak a ragadozóktól.

Fészeképítés: A fészeképítés kizárólag a tojó feladata. A kakas nem vesz részt a fészekrakásban és a kotlásban sem.

Tojásrakás: A tojó általában 6-12 tojást rak, melyeken 25-26 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után hamarosan elhagyják a fészket, és anyjuk vezetésével keresnek táplálékot.

Veszélyeztető tényezők:

• Élőhelyvesztés: Az erdők irtása, a mezőgazdasági területek növekedése és az urbanizáció mind hozzájárulnak az ezüstfácán élőhelyének csökkenéséhez.
• Vadászat: Bár Magyarországon nem őshonos, más országokban a vadászat jelentős veszélyt jelenthet az ezüstfácán populációra.
• Ragadozók: A rókák, menyétfélék, ragadozó madarak és vaddisznók mind potenciális veszélyt jelentenek a fészkekre és a fiókákra.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

• Élőhelyvédelem: A természetes élőhelyek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú az ezüstfácán és más vadon élő állatok számára.
• Fészkelőhelyek kialakítása: Mesterséges fészkelőhelyek kialakítása segíthet a populáció növekedésében.
• Ragadozók elleni védelem: A fészkek védelme érdekében ragadozóriasztó eszközök használhatók, illetve a ragadozók populációjának szabályozása is fontos lehet.
• Tájékoztatás, oktatás: A lakosság tájékoztatása az ezüstfácán védelmének fontosságáról hozzájárulhat a faj megőrzéséhez.
• Vadászati szabályozás: A vadászati szabályozás betartása és a túlzott vadászat megakadályozása fontos a populáció fenntartása érdekében.

Szaporodása

Párzási időszak: Az ezüstfácánok szaporodási időszaka általában tavasszal kezdődik, Magyarországon március-április környékén, és egészen nyár elejéig tarthat. A pontos időzítés függ az időjárási viszonyoktól és az elérhető táplálék mennyiségétől.

Fészkelés:

• Fészekhely kiválasztása: A tojó választja ki a fészek helyét, amely általában a talajon található, jól rejtett, sűrű növényzettel védett területen.
• Fészeképítés: A tojó kaparja ki a fészket, amely egy sekély mélyedés a földben, és növényi anyagokkal béleli ki.
• Tojásrakás: A tojó általában 6-12 tojást rak, de akár 15 tojás is előfordulhat. A tojások színe változó, lehet krémszínű, olívazöld vagy barnás.
• Kotlás: A kotlás kizárólag a tojó feladata, és körülbelül 25-26 napig tart. A kakas nem vesz részt a kotlásban.

Szaporodási szokások:

• Poligámia: Az ezüstfácánok poligám párosodási rendszert folytatnak, azaz egy kakas több tojóval is párosodhat.
• Násztánc: A párzási időszakban a kakasok látványos násztáncot lejtenek, hogy felkeltsék a tojók figyelmét. Szétterjesztik faroktollaikat, felfújják mellüket, és különféle hangokat hallatnak.
• Fészekvédelem: A tojó a kotlás alatt rendkívül óvatos, és csak ritkán hagyja el a fészket táplálkozás céljából. Ha veszélyt érez, mozdulatlanná dermed, hogy ne vonzza magára a figyelmet.
• Fiókanevelés: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után rövid időn belül elhagyják a fészket, és anyjukkal együtt keresnek táplálékot. Az anya vezeti őket és óvja őket a ragadozóktól.

Érdekességek:

• Az ezüstfácán tojók kiváló kotlósok, és gyakran használják őket más fácánfajok vagy akár házityúkok tojásainak kikeltetésére.
• A fiókák nagyon gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt képesek repülni.
• Az ezüstfácánok szaporodási sikere nagyban függ az élőhely minőségétől és a ragadozók jelenlététől.

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) fiókái

Jellemzői:

• Megjelenés: A frissen kikelt fiókák aprók, testüket puha, barnás pehelytollazat borítja, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra. Lábaik erősek, csőrük kicsi, de éles.
• Fészekhagyó életmód: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után néhány órán belül képesek járni és anyjukat követni.
• Gyors fejlődés: Az ezüstfácán fiókái nagyon gyorsan fejlődnek, néhány hét alatt elérik a felnőtt méretük jelentős részét.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

• Kikelés: A fiókák a tojásrakást követő 25-26 napon kelnek ki. A kikelést követően hamarosan elhagyják a fészket, és anyjukkal együtt kezdenek táplálékot keresni.
• Első napok: Az első napokban a fiókák anyjuk testmelege alatt húzódnak meg, hogy melegen maradjanak. Anyjuk vezeti őket táplálékforrásokhoz, és védelmezi őket a ragadozóktól.
• Gyors növekedés: A fiókák nagyon gyorsan nőnek, és néhány nap alatt már képesek rövidebb távokat repülni.

Etetés és gondozás:

• Táplálék: A fiókák elsősorban rovarokkal, pókokkal és más apró gerinctelenekkel táplálkoznak, amelyeket anyjuk segítségével találnak meg. Ahogy nőnek, fokozatosan áttérnek a növényi táplálékra is.
• Anyai gondoskodás: Az anya gondoskodik a fiókákról, vezeti őket táplálékforrásokhoz, védelmezi őket a ragadozóktól, és éjszaka melegíti őket.

Kirepülés és elhagyás:

• Kirepülés: A fiókák néhány hetes korukban már képesek repülni, és egyre több időt töltenek a fészektől távolabb.
• Önállósodás: Ahogy nőnek és egyre önállóbbak lesznek, a fiókák fokozatosan elhagyják anyjukat, és csatlakoznak más fiatal ezüstfácánokhoz.
• Ivarérettség: Az ezüstfácánok általában egyéves korukban érik el az ivarérettséget, és ekkor kezdenek részt venni a szaporodásban.

Megjegyzés: A fogságban nevelt ezüstfácán fiókák fejlődése hasonló a vadon élő társaikéhoz, de a tenyésztők általában speciális fácánindító táppal és vitaminokkal egészítik ki étrendjüket.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az ezüstfácánok, mint minden madárfaj, fogékonyak lehetnek különböző betegségekre. Íme néhány ismertebb betegség, ami előfordulhat náluk:

Parazitás fertőzések:

• Belső paraziták: Gyakoriak a különféle bélférgek (pl. orsóférgek, galandférgek), amelyek hasmenést, étvágytalanságot és lesoványodást okozhatnak.
• Külső paraziták: A tetvek, atkák és bolhák a bőr és a tollak irritációját, viszketést és tollvesztést okozhatnak.

Vírusos és bakteriális fertőzések:

• Newcastle-betegség: Ez egy súlyos, fertőző vírusos betegség, ami légzőszervi tüneteket, idegrendszeri zavarokat és akár elhullást is okozhat.
• Madárinfluenza: Az ezüstfácánok érzékenyek lehetnek a madárinfluenza különböző törzseire, ami szintén súlyos megbetegedést és elhullást okozhat.
• Szalmonellózis: A Salmonella baktérium okozta fertőzés hasmenést, étvágytalanságot és lesoványodást okozhat.

Gombás fertőzések:

• Aspergillosis: Ez a gomba által okozott fertőzés elsősorban a légzőrendszert támadja meg, és légzési nehézséget, étvágytalanságot és levertséget okozhat.

Egyéb problémák:

• Tollcsipkedés: A stressz, a zsúfoltság vagy a nem megfelelő táplálkozás miatt a madarak elkezdhetik egymás vagy saját tollaikat csipkedni, ami sérülésekhez és fertőzésekhez vezethet.
• Lábelváltozások: A nem megfelelő tartási körülmények (pl. kemény, nedves alom) miatt a lábakon gyulladások, fekélyek vagy akár ízületi problémák alakulhatnak ki.

Fontos: A betegségek megelőzése érdekében fontos a megfelelő higiéniai körülmények biztosítása, a rendszeres takarítás és fertőtlenítés, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a stresszmentes környezet.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az ezüstfácán természetes ellenségei főként ragadozó állatok, amelyek a tojásokra, fiókákra vagy akár a kifejlett madarakra is veszélyt jelentenek. Magyarországon, ahol az ezüstfácán nem őshonos, de díszmadárként tarthatják, az alábbi ragadozók jelenthetnek veszélyt:

• Emlősök:
  • Rókák: Különösen a tojásokra és a fiókákra veszélyesek, de akár a kifejlett madarakat is megtámadhatják.
  • Nyestfélék (nyest, nyuszt, görény): Gyors és ügyes ragadozók, amelyek a fácánok fészkeit fosztogatják.
  • Vadmacska: Ritkábban, de előfordulhat, hogy vadmacskák is zsákmányolnak ezüstfácánokat.
  • Vaddisznó: Főleg a tojásokat és a fiókákat veszélyeztetik, de a talajon fészkelő madarakat is elpusztíthatják.
• Madarak:
  • Ragadozó madarak (héja, karvaly, egerészölyv): Különösen a fiatal és sérült egyedeket támadják meg.
  • Varjúfélék (szarka, varjú): Főleg a tojásokra és a fiókákra veszélyesek.

Egyéb veszélyforrások:

• Kóbor kutyák és macskák: A háziállatok is veszélyt jelenthetnek, különösen a fiókákra és a sérült madarakra.
• Emberi tevékenység: Az élőhelyek elvesztése, a mezőgazdasági munkák, a forgalom és a zavarás mind negatívan befolyásolhatják az ezüstfácánok túlélését.

Védekezés:

Az ezüstfácánok védelmében fontos a természetes élőhelyek megőrzése, a ragadozók populációjának szabályozása, valamint a fészkek és a fiókák védelme. A fogságban tartott madarak esetében a megfelelő kerítéssel és ragadozóriasztó eszközökkel lehet védekezni.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) nemzetközi szinten nem számít veszélyeztetett fajnak, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolják. Azonban egyes alfajok és helyi populációk veszélyeztetettek lehetnek az élőhelyek elvesztése, a vadászat és az illegális kereskedelem miatt.

Magyarországon az ezüstfácán nem őshonos faj, így nincs külön védettségi státusza. Azonban, mint minden vadon élő állatfaj, az állatvédelmi törvény hatálya alá tartozik, ami tiltja az indokolatlan bántalmazást és kínzást.

Fontos megjegyezni, hogy a fogságban tartott ezüstfácánok esetében az állattartásra vonatkozó jogszabályokat kell betartani, amelyek biztosítják az állatok megfelelő elhelyezését, táplálását és gondozását.

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) hangja

Hangja mire hasonlít: Az ezüstfácán Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) hangja jellegzetes, messzehangzó és dallamos. Gyakran hasonlítják egy fémdarab csattanásához vagy egy éles, tiszta sípszóhoz.

Hangjának jellegzetességei:

• Kakas: A kakas hangja erőteljesebb és változatosabb, mint a tojóé. Leggyakoribb hangja a „kok-kok” vagy „ko-kraau” kiáltás, amelyet territoriális jelzésként, riasztásként vagy a tojók hívására használ.
• Tojó: A tojó hangja halkabb és kevésbé változatos, általában egy rövid, éles „krr” vagy „kek” hang. Ezt leginkább veszély esetén hallatja, vagy a fiókáit hívja vele.

Hangkeltés mechanizmusa: Az ezüstfácán, mint a legtöbb madár, a hangját a légcső alsó végén található hangképző szervével, a syrinx-szel kelti. A levegő áramlása a syrinx membránjainak rezgését okozza, ami hangot eredményez.

Hangszínek és jelentésük:

• Territoriális jelzés: A kakasok erőteljes, ismétlődő „kok-kok” kiáltásai jelzik a rivális kakasoknak, hogy a terület foglalt.
• Riasztás: Éles, rövid kiáltásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
• Párkeresés: A kakasok a tojók csalogatására változatosabb, dallamosabb hangokat hallatnak.
• Kapcsolattartás: A tojók a fiókáikat halkabb, de jellegzetes hangokkal hívják.

Hangok és kontextus: Az ezüstfácánok hangja a kontextustól függően változhat. Például a riasztóhangok intenzívebbek és gyorsabbak, mint a territoriális jelzések.

Hangok változása: A hangok változhatnak az életkorral és az egyéni különbségekkel is. A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé erőteljes, mint a felnőtteké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/KPAMSDKMDZ

Érdekességek róla, tények röviden

MADARAK KATEGÓRIÁI:

• Magyarország madarai
• Európa madarai
• Ázsia madarai
• Afrika madarai
• Ausztrália madarai
• Észak- Amerika madarai
• Dél- Amerika madarai
• Dögevő madarak
• Énekesmadarak
• Erdei madarak
• Fakopácsok
• Halevő madarak
• Kerti madarak
• Költöző madarak
• Madarak
• Madárhangok
• Magevő madarak
• Mezei madarak
• Mindenevő madarak
• Nádi madarak
• Növényevő madarak
• Ragadozó madarak
• Rovarevő madarak
• Tavi madarak
• Tengeri madarak
• Városi madarak
• Vizi madarak

Kutyafajták

Kedvenceink

Fotók: Pixabay, Vistacreate

Az ezüstfácán (Lophura nycthemera) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.