A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.04.16. - by Madarak

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) megjelenése, jellemzői

A barázdás szarvascsőrű egy nagy, feltűnő madárfaj Délkelet-Ázsia esőerdeiben. Jellemző rá a hatalmas, barázdált csőr, a színes torokzacskó és a fekete-fehér tollazat.

Méret és testfelépítés:

Testhossz: 75–85 cm
Hím testsúly: 1680–3650 g
Tojó testsúly: 1360–2685 g
Robusztus testalkat, nagy fejjel és hosszú, ívelt csőrrel
Erős lábak, hosszú, görbe karmokkal

Tollazat színezete:

A hím tollazata a testen és a szárnyakon fekete, feje és nyaka krémszínű, torokzacskója sárga, szeme körül egy csupasz piros színű bőrfelület látható.
A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója élénk kék színű. Szeme körül egy csupasz vörös színű bőrfelület látható.

Csőr és lábak:

A hatalmas, barázdált csőr a faj legmeghatározóbb jellemzője. A csőr tompa végű, és a madár a táplálékszerzésre, a védekezésre és a terület jelölésére használja.
Erős lábak, hosszú, görbe karmokkal, amelyek alkalmasak a fák ágain való mászásra.

Szárnyak és repülés:

Nagy, lekerekített szárnyak, amelyek lehetővé teszik a erős repülést.
A szarvascsőrűek nem kifejezetten vándormadarak, de képesek nagy távolságokra repülni táplálékforrások keresése során.

Várható élettartama:

Fogságban akár 50 évig is élhetnek.

Egyéb jellemzők:

A barázdás szarvascsőrűek társas lények, és akár 10 egyedet is számláló csoportokban élhetnek.
Mindkét nem hangos hangokat ad ki a kommunikációhoz, ezek közé tartozik a trombitálás, a morgás és a kattintás.
A faj veszélyeztetett az élőhely elvesztése és a vadászat miatt.

A barázdás szarvascsőrű egy lenyűgöző és egyedi madárfaj, fontos szerepet játszik Délkelet-Ázsia esőerdeinek ökoszisztémájában. A faj megőrzése érdekében fontos a természetes élőhelyeinek védelme és a vadászat elleni küzdelem.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) elterjedése, előfordulása

A barázdás szarvascsőrű Délkelet-Ázsia esőerdeiben honos, az alábbi országokban fordul elő:

India: Északkeleti rész
Banglades: Délkeleti rész
Mianmar: Délkeleti rész
Thaiföld: Délkeleti rész
Laosz: Dél
Vietnám: Délkeleti rész
Kambodzsa: Dél
Malajzia: Nyugati rész
Szingapúr: Déli rész
Indonézia: Szumátra, Jáva, Borneo, Celebesz (kivéve)

A faj elterjedési területe szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdőkre korlátozódik. Kedveli a nyílt erdőket, ahol sok gyümölcsfa található.

A barázdás szarvascsőrű állományai az utóbbi időben jelentősen csökkentek az élőhelyvesztés és a vadászat miatt. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.

Fontos a barázdás szarvascsőrű természetes élőhelyeinek védelme és a vadászat elleni küzdelem a faj megőrzése érdekében. Számos természetvédelmi program létezik a faj védelmére, ezek közé tartozik a nemzeti parkok létrehozása, az élőhely-rehabilitáció és a közösségi tudatosságfejlesztés.

Rendszertani besorolása

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) a következő rendszertani besorolásba tartozik:

Ország: Állatvilág (Animalia) Törzs: Gerincesek (Chordata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) Család: Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) Nem: Rhyticeros Faj: Barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus)

Taxonómiai szint	Névváltozat
Ország	Állatvilág (Animalia)
Törzs	Gerincesek (Chordata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes)
Család	Szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae)
Nem	Rhyticeros
Faj	Barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus)

A barázdás szarvascsőrű a szarvascsőrűmadár-alakúak rendjébe tartozik, amelynek 54 faja van. A szarvascsőrűmadár-alakúak rendjének madarai nagy méretűek, élénk színűek, és jellegzetes, nagy csőrük van. A barázdás szarvascsőrű a Rhyticeros nemzetségbe tartozik, amelyben 5 faj található.

A barázdás szarvascsőrű a legnagyobb faj a Rhyticeros nemzetségben, és Délkelet-Ázsia esőerdeiben honos. A faj veszélyeztetett az élőhelyvesztés és a vadászat miatt.

Ismertebb alfajai

A barázdás szarvascsőrűnek két elismert alfaja van:

Rhyticeros undulatus undulatus: Elterjedt Bruneitől India északkeleti részéig. Ez a jelölt alfaj. ( nominate subspecies).
Rhyticeros undulatus aequabilis: Mianmar déli részétől Thaiföldön át Indonéziáig fordul elő.

Az alfajok között a tollazat színezete (főként a tojók) és a csőr mérete alapján vannak kisebb különbségek.

Fontos megjegyezni, hogy egyes rendszertani rendszerekben korábban a barázdás szarvascsőrűt az Aceros nembe sorolták, így az alfajnév időnként Aceros undulatus undulatus és Aceros undulatus aequabilis formában is megjelenhet.

A barázdás szarvascsőrű életmódja

Társas élet:

A barázdás szarvascsőrű társas lény, 10 egyedet is számláló csoportokban élhet.
A csoportok általában családi csoportokból állnak, amelyeket egy páros vezet.
A csoportok tagjai erős kötelékekkel rendelkeznek, és együttműködnek a táplálékszerzésben, a fiókák nevelésében és a terület védelmében.

Szociális viselkedés:

A barázdás szarvascsőrűek hangos hangokat adnak ki a kommunikációhoz, ezek közé tartozik a trombitálás, a morgás és a kattintás.
A testbeszédet is használják a kommunikációhoz, például bólogatnak, felemelik a farkukat, és kinyújtják a torokzacskójukat.
A barázdás szarvascsőrűek játékos madarak, és gyakran töltik az időt játékkal és egymással való küzdelemmel.

Mozgás:

A barázdás szarvascsőrűek erős lábakkal rendelkeznek, amelyek alkalmasak a fák ágain való mászásra.
Képesek repülni, de nem teszik ezt hosszú távolságokon.
Általában a fák lombkoronájában töltik az idejüket, ahol táplálékot keresnek és pihennek.

Territórium:

A barázdás szarvascsőrűek nagy területeket védenek, amelyek táplálékforrásokat biztosítanak.
A terület jelölésére hangokat és testbeszédet használnak.
A betolakodókkal agresszívan viselkedhetnek.

Alkalmazkodóképességek:

A barázdás szarvascsőrűek alkalmazkodóképesek, és képesek alkalmazkodni a változó élőhelyi körülményekhez.
Képesek új táplálékforrásokat találni, és új fészkelőhelyeket használni.
Azonban az élőhelyvesztés és a vadászat miatt veszélyeztetett fajnak minősülnek.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) táplálkozása

Jellemzői:

A barázdás szarvascsőrű mindenevő, de elsősorban gyümölcsökkel táplálkozik.
Erős, barázdált csőrével képes megragadni és felaprítani a gyümölcsöket.
Hosszú, ragadós nyelvével a mélyen fekvő gyümölcsöket is eléri.
Táplálékába beletartoznak rovarok, kis emlősök, gyíkok, békák és csigák is.

Táplálékforrások:

A barázdás szarvascsőrű a következő gyümölcsökkel táplálkozik: füge, banán, mangó, guava, papaya, jackfruit.
Ezen kívül rovarokat, kis emlősöket, gyíkokat, békákat és csigákat is fogyaszt.
Táplálékforrásait a fák lombkoronájában keresi.

Táplálkozási szokások:

A barázdás szarvascsőrű hajnalban és késő délután a legaktívabb a táplálékszerzésben.
Csapatosan táplálkoznak, és a fák ágain mozogva keresik a gyümölcsöket.
Erős csőrükkel megragadják a gyümölcsöket, és felaprítják őket, mielőtt lenyelik.
Hosszú, ragadós nyelmükkel a mélyen fekvő gyümölcsöket is elérik.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

A barázdás szarvascsőrű táplálkozását az évszak befolyásolja. A gyümölcsszezonban bőven táplálkoznak, de a száraz évszakban nehezebb élelmet találni.
A táplálékforrások elérhetőségét az élőhelyvesztés is befolyásolja. Az esőerdők pusztítása miatt a barázdás szarvascsőrűeknek kevesebb táplálékforrás áll rendelkezésre.
A vadászat is befolyásolja a barázdás szarvascsőrű táplálkozását. A faj veszélyeztetett az élőhelyvesztés és a vadászat miatt.

A barázdás szarvascsőrű táplálkozása fontos szerepet játszik Délkelet-Ázsia esőerdeinek ökoszisztémájában. A gyümölcsök magjainak terjesztésével segítenek új fákat ültetni. A rovarok és más kisállatok fogyasztásával segítenek a populációk egyensúlyban tartásában.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A barázdás szarvascsőrű magas, óriásfák odvaiban fészkel, melyek Délkelet-Ázsia esőerdeiben találhatók.
Előnylik a 18-30 méter magas fákat, amelyek elegendő védelmet és táplálékot biztosítanak a fiókák számára.
A fészkelőhelyek kiválasztásakor a tojók figyelembe veszik a fa méretét, stabilitását és az odú mélységét.

Fészek jellemzői:

A barázdás szarvascsőrű fészke általában 30-50 cm mély és 20-30 cm széles.
A tojó puha anyagokkal, például levelekkel, gallyakkal és kéreggel béleli a fészket.
A bejárat gyakran kicsi és keskeny, hogy megnehezítse a ragadozók bejutását.

Környezet:

A barázdás szarvascsőrű fészkelőhelyei sűrű esőerdőkben találhatók, ahol sok a magas fa.
A területnek csendesnek és zavartalannak kell lennie, hogy a madarak zavartalanul fészkelhessenek és nevelhessék fiókáikat.
A fészkelőhelyek közelében vízforrásnak is kell lennie, hogy a madarak i喝水 és fürödni tudjanak.

Fészeképítés:

A fészket a tojó építi, a hím pedig táplálékkal látja el.
A fészeképítés folyamata több hétig is eltarthat.
A tojó a fészek befejezése után 2-3 tojást rak le.

Tojásrakás:

A tojások fehér színűek, barna foltokkal.
A tojó körülbelül 25 napig kotlik a tojásokon.
A hím ebben az időszakban is táplálja a tojót.

Veszélyeztető tényezők:

A barázdás szarvascsőrű fészkelőhelyeit számos tényező veszélyezteti, beleértve az élőhelyvesztést, a vadászatot és az emberi tevékenységet.
Az esőerdők pusztítása miatt a barázdás szarvascsőrűeknek kevesebb fészekhely áll rendelkezésre.
A vadászat is fenyegeti a fajt, mivel a madarakat gyakran élelemért vagy tollukért vadásszák.
Az emberi tevékenység, például az útépítés és a fakitermelés is zavarhatja a fészkelő madarakat.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Támogassuk az esőerdők védelmét célzó szervezeteket.
Bojkottáljuk az olyan termékeket, amelyek illegális vadászatból származnak.
Tudatosítsuk a helyi közösséget a barázdás szarvascsőrű fészkelőhelyeinek fontosságáról.
Támogassuk a fenntartható erdőgazdálkodást.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) szaporodása

Párzási időszak:

A barázdás szarvascsőrűnek nincs meghatározott párzási ideje, de a szaporodás csúcspontja általában a száraz évszakra esik (február-április).
Ebben az időszakban a hímek hangos hangokat adnak ki és látványos udvarlási táncokat végeznek a tojók vonzására.
A tojók a legvonzóbb hímmel párosodnak.

Fészkelés:

A fészkelés a párzás után kezdődik. A tojó 2-3 tojást rak le, amelyeket körülbelül 25 napig kotlik.
A hím ebben az időszakban táplálja a tojót.
A fiókák körülbelül 50 napig tartózkodnak a fészekben, mielőtt kirepülnének.
A szülők még további néhány hétig táplálják a fiókákat, amíg azok önállóvá nem válnak.

Szaporodási szokások:

A barázdás szarvascsőrű monogám madárfaj, és a párok egész életükben együtt maradnak.
A szülők gondosan gondoskodnak a fiókákról, és megvédik őket a ragadozóktól.
A fiókák gyorsan fejlődnek, és hamarosan megtanulnak repülni és táplálkozni.

Fontos megjegyezni, hogy a barázdás szarvascsőrű veszélyeztetett faj. Az élőhelyvesztés, a vadászat és az emberi tevékenység veszélyezteti a fészkelőhelyeket és a szaporodást. A faj megőrzése érdekében fontos a természetes élőhelyeinek védelme és a vadászat elleni küzdelem.

A barázdás szarvascsőrű szaporodása lenyűgöző folyamat, amely fontos szerepet játszik Délkelet-Ázsia esőerdeinek ökoszisztémájában. A faj megőrzése segít biztosítani a jövő generációk számára, hogy élvezhessék ezt a gyönyörű madarat.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) fiókái

Jellemzői:

A barázdás szarvascsőrű fiókái csupaszok és vakon születnek.
Rózsaszínű bőrük van, és nagy, sárga csőrük.
A fiókák fején sötét foltok is láthatók.
A fiókák gyorsan fejlődnek, és hamarosan megtanulnak járni és mászni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák körülbelül 25 napig kelnek ki a tojásokból.
A kelés után a fiókák tehetetlenek, és a szülők gondoskodnak róluk.
Az első néhány napban a fiókák csak a szülők által regurgitált folyékony táplálékot fogyasztják.
Ahogy nőnek, a fiókák egyre keményebb táplálékot kezdenek fogyasztani, például rovarokat és gyümölcsöket.

Etetés és gondozás:

A barázdás szarvascsőrű szülei mindketten részt vesznek a fiókák etetésében és gondozásában.
A szülők regurgitált táplálékkal etetik a fiókákat, amit a csőrükből adnak át.
A szülők megvédik a fiókákat a ragadozóktól, és megtanítják őket a fák ágain való mászásra és a táplálékszerzésre.

Kirepülés és elhagyás:

A barázdás szarvascsőrű fiókái körülbelül 50 napig tartózkodnak a fészekben, mielőtt kirepülnének.
A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szülők közelében maradnak, amíg megtanulnak önállóan táplálkozni és gondoskodni magukról.
A fiókák ivaréretté körülbelül 4-5 éves korban válnak.

Ismertebb betegségei lehetnek

A fajjal kapcsolatos kutatások még folyamatban vannak, és a rendelkezésre álló információk korlátozottak.

Azonban tudok adni néhány általános információt a madarak betegségeiről, amelyek hasznosak lehetnek. A madarak számos betegségre fogékonyak, beleértve a bakteriális, vírusos, gombás és parazita fertőzéseket. Ezenkívül szenvedhetnek traumáktól, mérgezéstől és táplálkozási hiányosságoktól is.

A barázdás szarvascsőrűre nézve ismert lehetséges betegségek közé tartoznak:

Newcastle-kór: Ez egy vírusos fertőzés, amely légúti tüneteket, idegrendszeri problémákat és halált okozhat.
Madárinfluenza: Ez egy másik vírusos fertőzés, amely légúti tüneteket, lázat és halált okozhat.
Trichomonosis: Ez egy parazita fertőzés, amely a májat és a beleket érinti.
Aspergillosis: Ez egy gombás fertőzés, amely a légzőrendszert érinti.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista, és a barázdás szarvascsőrű más betegségekre is fogékony lehet. Ha aggódik a barázdás szarvascsőrű egészsége miatt, a legjobb, ha konzultál egy állatorvossal vagy más madárvédelmi szakértővel.

Az állatorvos vagy szakértő diagnosztikai teszteket végezhet a betegség meghatározására, és megfelelő kezelést javasolhat. A korai diagnózis és kezelés javíthatja a barázdás szarvascsőrű gyógyulási esélyeit.

Ezenkívül fontos megelőző intézkedéseket tenni a barázdás szarvascsőrű betegségeinek megelőzése érdekében. Ezek közé tartozik a madár megfelelő táplálása és elhelyezése, a higiénia betartása és a madár más beteg madarakkal való érintkezésének elkerülése.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) lehetséges ragadozói és ellenségei

A barázdás szarvascsőrű, mint minden vadon élő állat, számos ragadozóval és ellenséggel kell szembenézzen természetes élőhelyén. Ezek a ragadozók és ellenségek a faj életkorától, méretétől és az évszaktól függően változhatnak.

Ragadozók:

Nagyragadozó madarak: A barázdás szarvascsőrűre vadászó nagyobb ragadozó madarak közé tartoznak a sasok, a héják és a karvalyok. Ezek a madarak a fiókákra és a fiatalabb, kevésbé tapasztalt felnőtt madarakra jelentenek a legnagyobb veszélyt.
Kígyók: A nagy kígyók, mint például a pitonok, szintén vadászhatnak a barázdás szarvascsőrűre, főleg a fészekben lévő fiókákra.
Macskák: A leopárdok és más nagymacskák is alkalmanként vadászhatnak barázdás szarvascsőrűre.

Ellenségek:

Versenyző fajok: A barázdás szarvascsőrűnek versenyeznie kell más madárfajokkal, mint például a szalakótak és a tukánok, a táplálékért és a fészkelőhelyekért.
Ember: Az ember sajnos a barázdás szarvascsőrű egyik legnagyobb ellensége. Az élőhelyvesztés, a vadászat és az emberi tevékenység veszélyezteti a faj fennmaradását.

Védekezési stratégiák:

A barázdás szarvascsőrű számos stratégiát alkalmaz ragadozóinak és ellenségeinek elkerülése érdekében. Ezek közé tartoznak:

Magas fákon való fészkelés: A magas fák védelmet nyújtanak a ragadozók, például a kígyók és a macskák ellen.
Csoportos táplálkozás: A barázdás szarvascsőrű gyakran csoportokban táplálkozik, ami megnehezíti a ragadozók számára a vadászatot.
Figyelmeztető hangok: A barázdás szarvascsőrű hangos hangokat ad ki a ragadozók figyelmeztetésére és a területük kijelölésére.
Álcázás: A barázdás szarvascsőrű tollazata segít nekik álcázni magukat a fák lombkoronájában.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján sebezhető (Vulnerable) státuszú fajként szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj fennmaradása komolyan veszélyeztetett az élőhelyvesztés, a vadászat és az emberi tevékenység miatt.

A faj egész Délkelet-Ázsiában elterjedt, de populációi szétszórtan élnek és folyamatosan csökkennek. A legnagyobb populációk Indonéziában, Malajziában és Thaiföldön találhatók.

A barázdás szarvascsőrű élőhelyének elvesztése a legnagyobb fenyegetés a fajra. Az esőerdők pusztítása fakitermelés, mezőgazdaság és városiasodás miatt jelentősen csökkenti a faj elérhető élőhelyét.

A vadászat is komoly fenyegetést jelent a barázdás szarvascsőrűre. A madarakat húsáért, tolláért és csőrükért vadásszák. A vadászat illegális a legtöbb országban, de továbbra is fennáll a probléma a feketepiacon.

Az emberi tevékenység, például az útépítés, a fakitermelés és a bányászat is zavarja a barázdás szarvascsőrű fészkelőhelyeit és táplálkozási forrásait.

A barázdás szarvascsőrű védelme érdekében számos intézkedésre van szükség. Ezek közé tartoznak:

Az esőerdők védelme: A barázdás szarvascsőrű élőhelyének megőrzése elengedhetetlen a faj fennmaradásához. Támogatni kell az esőerdővédelmi szervezeteket és a fenntartható erdőgazdálkodást.
A vadászat elleni küzdelem: A hatóságoknak szigorúbb ellenőrzéseket kell végezniük a vadászat ellen, és büntetniük kell a vadászokat. A helyi közösségeket is tudatosítani kell a vadászat illegális voltáról és a barázdás szarvascsőrűre gyakorolt hatásáról.
Tudatosság növelése: Fontos, hogy a helyi közösségek és a nagyközönség megismerje a barázdás szarvascsőrű fontosságát és a fenyegetéseket, amelyekkel a faj szembesül. Oktatási programok és kampányok révén növelni lehet a tudatosságot a faj védelmének fontosságáról.

A barázdás szarvascsőrű egy gyönyörű és egyedi madárfaj, amely fontos szerepet játszik Délkelet-Ázsia esőerdeinek ökoszisztémájában. A faj megőrzése érdekében összefogott erőfeszítésekre van szükség a élőhelyének védelme, a vadászat elleni küzdelem és a tudatosság növelése érdekében.

A barázdás szarvascsőrű (Rhyticeros undulatus) hangja

A barázdás szarvascsőrű hangja egyedülálló és változatos, és fontos szerepet játszik a faj kommunikációjában. A madarak hangjai különböző célokra szolgálnak, mint például a terület kijelölése, a társak vonzása, a fiókák figyelmeztetése a veszélyre és a ragadozók elriasztása.

Hangja mire hasonlít:

A barázdás szarvascsőrű hangja gyakran harsány és rikácsoló, de hallható lágyabb hangzások is, mint például mormogás és fütyülés. A madarak hangját gyakran hasonlítják a trombita hangjához, a kürthöz, a sikolyhoz, a kutyaugatáshoz és a nevetéshez.

Hangjának jellegzetességei:

A barázdás szarvascsőrű hangja számos jellegzetességgel bír, amelyek megkülönböztetik más madárfajoktól. Ezek közé tartoznak:

Magas hangterjedelem: A barázdás szarvascsőrű hangja 1 kHz és 8 kHz közötti hangterjedelemben hallható.
Hangsúlyos rezonancia: A madarak hangjának erős rezonanciája van, amelyet a nagy csőrük okoz.
Változatos hangminták: A barázdás szarvascsőrű számos különböző hangmintát használ a kommunikációhoz, beleértve a trillákat, a kvívágást és a rikácsolást.

Hangkeltés mechanizmusa:

A barázdás szarvascsőrű hangja a syrinx nevű légzsák segítségével jön létre. A syrinx a madarak légcsövében található, és hasonló az emberi hangszálakhoz. Amikor a madár levegőt fúj ki a tüdejéből, a syrinx rezeg, és ez hangot hoz létre.

Hangszínek és jelentésük:

A barázdás szarvascsőrű hangja különböző hangszíneket használ a különböző üzenetek közvetítésére. Néhány példa:

Magas hangszínű rikácsolás: Ez a hang a ragadozók figyelmeztetésére szolgál.
Mély hangú morgás: Ez a hang a terület kijelölésére szolgál.
Lágy hangú fütyülés: Ez a hang a társak vonzására szolgál.
Trillázás: Ez a hang a fiókák figyelmeztetésére szolgál a veszélyre.

Hangok és kontextus:

A barázdás szarvascsőrű hangja a kontextustól függően változik. Például a madarak hangosabban hívják a párjukat a zajos esőerdőben, míg csendesebben kommunikálnak egymással a fészekben.

Hangok változása:

A barázdás szarvascsőrű hangja az életkorral és a nemi érettséggel változhat. A fiatalabb madarak hangja gyakran gyengébb és kevésbé differenciált, mint az idősebb madaraké. A hím madarak hangja általában hangosabb és rezonánsabb, mint a nőstény madaraké.

A barázdás szarvascsőrű hangja egy lenyűgöző és összetett kommunikációs rendszer, amely fontos szerepet játszik a faj életében. A madarak hangjának tanulmányozása segíthet jobban megérteni a viselkedésüket és a környezetükkel való interakciójukat.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/QQQGKJQCCM

Érdekességek róla, tények röviden

Érdekesség – Tény
A legnagyobb szarvascsőrű faj: A barázdás szarvascsőrű a legnagyobb szarvascsőrű faj, hímjeinek csőr hossza akár 50 cm is lehet.
Hangos madarak: A barázdás szarvascsőrű hangja rikácsoló és trombitaszerű, és akár 1 km-es távolságra is hallható lehet.
Fészeképítés: A barázdás szarvascsőrű üreges fákba építi fészkét, és a bejáratot sárral tapasztja be, csak egy kis nyílást hagyva a bejutáshoz.
Táplálkozás: A barázdás szarvascsőrű mindenevő, gyümölcsöket, rovarokat, kis emlősöket és hüllőket fogyaszt.
Társas lények: A barázdás szarvascsőrű párokban vagy kis családi csoportokban él.
Veszélyeztetett faj: A barázdás szarvascsőrű élőhelyvesztés és vadászat miatt veszélyeztetett faj.

További érdekességek:

A barázdás szarvascsőrű csőrét arra is használja, hogy elriasztja a ragadozókat, és hogy lyukakat vájjon a fákba a táplálékért.
A barázdás szarvascsőrű fontos szerepet játszik az esőerdők ökoszisztémájában, a magvak terjesztésében és a rovarpopulációk ellenőrzésében.
A barázdás szarvascsőrű Délkelet-Ázsia ősi kultúráiban is fontos szerepet játszott, és gyakran ábrázolták művészetben és mitológiában.