A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.24. - by Madarak

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) megjelenése, jellemzői

Megjelenés és jellemzők:

Méret és testfelépítés:

Testhossz: 55-65 cm
Szárnyfesztávolság: 130-145 cm
Súly: 550-900 g
Karcsú, kecses testalkatú madár
Hosszú, keskeny szárnyak
Mélyen villás farok

Tollazat színezete:

Fehér tollazat fekete evező- és kormánytollakkal
Fekete csík a szemtől a tarkóig
Sárga írisz

Csőr és lábak:

Erős, kampós csőr
Hosszú, karcsú lábak
Sárga talpak

Szárnyak és repülés:

Kiváló repülő
Képes hosszan siklani a levegőben
Gyakran használja a termikusokat a repüléshez

Várható élettartam:

Vadonban: 10-12 év
Fogságban: 20-25 év

Egyéb jellemzők:

Tápláléka: kígyók, gyíkok, békák, madarak, rovarok
Fészkét fákra építi
1-2 tojást rak
A tojók és a hímek közösen kotlanak és gondozzák a fiókákat

Fontos megjegyezni, hogy a fecskefarkú kánya a CITES I. mellékletében szereplő védett faj, ezért befogása vagy tartása illegális.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) elterjedése, előfordulása

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) trópusi és szubtrópusi területeken elterjedt ragadozó madár.

Előfordulása:

Észak-Amerika: Délkelet-Egyesült Államok, Mexikó, Közép-Amerika, Karib-térség
Dél-Amerika: Kolumbiától és Venezuelától egészen Argentínáig és Uruguayig
Afrika: Szaharától délre, Madagaszkár
Ázsia: Dél- és Délkelet-Ázsia, India, Srí Lanka

Élőhely:

Nyílt erdők, szavannák, mezőgazdasági területek
Víztestek közelében is gyakran előfordul
Fészkét fákra építi

Vonulási viselkedés:

A fecskefarkú kánya vonuló madár, a téli hónapokat a trópusi területeken tölti
Észak-Amerikában a telet Közép- és Dél-Amerikában tölti
Afrikában a szubtrópusi területekre vonul télen
Ázsiában a déli és délkeleti régiókra vonul télen

A fecskefarkú kánya állományát a következők veszélyeztetik:

Élőhelyének elvesztése
Mezőgazdasági vegyszerek használata
Vadászat

Rendszertani besorolása

Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes) Család: Sólyomfélék (Accipitridae) Alcsalád: Kígyászölyvformák (Circaetinae) Nemzetség: Fecskefarkúkánya-nem (Elanoides) Faj: Fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus)

Tudományos név: Elanoides forficatus (Linnaeus, 1758)

Egyéb elnevezések:

Swallow-tailed Hawk
American Swallow-tailed Kite
Fork-tailed Kite
Cuban Kite

Megjegyzés:

A fecskefarkú kánya rendszertani besorolása a különböző forrásokban kissé eltérhet. A fenti besorolás a Wikipédia: URL Wikipedia és a Handbook of the Birds of the World: URL Handbook of the Birds of the World alapján készült.

Fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) rendszertani besorolása táblázatban

Taxonómiai szint	Osztályozás	Tudományos név	Magyar név
Ország	Állatok	Animalia	–
Törzs	Gerinchúrosok	Chordata	–
Altörzs	Gerincesek	Vertebrata	–
Altörzság	Állkapcsosok	Gnathostomata	–
Főosztály	Négylábúak	Tetrapoda	–
Csoport	Magzatburkosok	Amniota	–
Osztály	Madarak	Aves	–
Csoport	Carinatae	–	–
Alosztály	Neornithes	–	–
Alosztályág	Újmadárszabásúak	Neognathae	–
Rend	Vágómadár-alakúak	Accipitriformes	–
Család	Sólyomfélék	Accipitridae	–
Alcsalád	Kígyászölyvformák	Circaetinae	–
Nemzetség	Fecskefarkúkánya-nem	Elanoides	–
Faj	Fecskefarkú kánya	Elanoides forficatus	–

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) életmódja:

Társas élet:

A fecskefarkú kánya magányos madár, kivéve a költési időszakot, amikor párban él.
A párok gyakran végeznek nászrepülést, melynek során akrobatikus mutatványokat is bemutatnak.

Szociális viselkedés:

A fecskefarkú kányák nem túl hangos madarak, de a költési időszakban hallatnak jellegzetes hangokat.
A párok kölcsönösen etetik egymást, és közösen gondozzák a fiókákat.

Mozgás:

A fecskefarkú kánya kiváló repülő, képes hosszan siklani a levegőben.
Gyakran használja a termikusokat a repüléshez.
A földön kevésbé ügyes, de képes futni és ugrálni is.

Territórium:

A fecskefarkú kányák territóriumot tartanak fenn, melynek méretét a táplálékforrások határozzák meg.
A territóriumot agresszívan védik a betolakodóktól.

Alkalmazkodó képességek:

A fecskefarkú kánya alkalmazkodóképes madár, képes különböző élőhelyeken is megélni.
Táplálékát illetően is opportunista, azaz bármit elfogyaszt, amit meg tud ejteni.

Egyéb:

A fecskefarkú kánya nappali ragadozó.
Főleg kígyókkal táplálkozik, de gyíkokat, békákat, madarakat és rovarokat is fogyaszt.
Fészkét fákra építi.
1-2 tojást rak, melyeken 30-35 napig kotlik.
A fiókák 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) táplálkozása

Jellemzői:

A fecskefarkú kánya ragadozó madár, főleg kígyókkal táplálkozik.
Kiváló repülő, képes hosszan siklani a levegőben, miközben a zsákmányát keresi.
Erős csőre és karmai segítségével ejti el a zsákmányát.

Táplálékforrások:

A fecskefarkú kánya fő táplálékát a kígyók képezik, de gyíkokat, békákat, madarakat és rovarokat is fogyaszt.
A táplálékforrások az élőhelytől függően változnak.

Táplálkozási szokások:

A fecskefarkú kánya nappal vadászik.
Gyakran lesi a zsákmányát a levegőből, de a földön is képes vadászni.
A zsákmányát egészben fogyasztja el.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

A fecskefarkú kánya táplálkozását a következők befolyásolják:
- A táplálékforrások elérhetősége
- Az élőhely minősége
- Az emberi tevékenységek

Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?

A fecskefarkú kánya táplálkozásának védelme érdekében a következőket tehetjük:
- Megőrizzük az élőhelyét
- Csökkentjük a mezőgazdasági vegyszerek használatát
- Védjük a kígyókat és más hüllőket

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) fészkelőhelye:

Elhelyezkedés:

A fecskefarkú kánya nyílt erdőkben, szavannákon és mezőgazdasági területeken fészkel.
Fészkét magas fákra építi, víztestek közelébe.

Fészek jellemzői:

A fészek laza szerkezetű, gallyakból és ágakból épül.
A fészek belsejét puha anyagokkal, fűvel, tollal és levelekkel bélelik.

Környezet:

A fecskefarkú kánya fészkelőhelyén fontos a magas fák jelenléte.
A víztestek közelsége is előnyt jelent.
A kánya előnyben részesíti a nyílt, zavartalan területeket.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét madár részt vesz.
A fészek építése több hétig is eltarthat.

Tojásrakás:

A fecskefarkú kánya 1-2 tojást rak.
A tojások fehérek, barna foltokkal.
A tojásokon 30-35 napig kotlik a tojó.

Veszélyeztető tényezők:

A fecskefarkú kánya fészkelőhelyeit a következők veszélyeztetik:
- Az élőhely elvesztése
- Az erdőirtás
- A mezőgazdasági vegyszerek használata
- Az emberi zavarás

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

A fecskefarkú kánya fészkelőhelyeinek védelméért a következőket tehetjük:
- Megőrizzük az élőhelyét
- Csökkentjük a mezőgazdasági vegyszerek használatát
- Kerüljük a fészkelőhelyek zavarását

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) szaporodása:

Párzási időszak:

A fecskefarkú kánya párzási időszaka februártól júniusig tart.
A párok gyakran végeznek nászrepülést, melynek során akrobatikus mutatványokat is bemutatnak.

Fészkelés:

A fecskefarkú kánya fészkét magas fákra építi, víztestek közelébe.
A fészek laza szerkezetű, gallyakból és ágakból épül.
A fészek belsejét puha anyagokkal, fűvel, tollal és levelekkel bélelik.

Szaporodási szokások:

A fecskefarkú kánya monogám madár, azaz egy életre szóló párkapcsolatot alkot.
A tojó 1-2 tojást rak, melyeken 30-35 napig kotlik.
A fiókákat mindkét madár eteti.
A fiókák 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.

Egyéb:

A fecskefarkú kánya populációja csökkenőben van, emiatt a faj veszélyeztetettnek minősül.
A populáció csökkenésének fő okai az élőhely elvesztése, az erdőirtás, a mezőgazdasági vegyszerek használata és az emberi zavarás.
A fecskefarkú kánya védelme érdekében fontos megőrizni az élőhelyét, csökkenteni a mezőgazdasági vegyszerek használatát és kerülni a fészkelőhelyek zavarását.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) fiókái:

Jellemzői:

A fecskefarkú kánya fiókái aprók, fehérek, barna foltokkal.
Csőrük és karmaik még puhák, amikor kikelnek.
Gyengék és tehetetlenek, szüleikre támaszkodnak a túléléshez.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fecskefarkú kánya fiókák 30-35 nap kotlás után kelnek ki.
A tojó gondozza a fiókákat az első napokban, míg a hím táplálékot hoz.
A fiókák gyorsan fejlődnek, és 2-3 hetes korukban már képesek ülni és kúszni.

Etetés és gondozás:

A fecskefarkú kánya fiókákat mindkét szülő eteti.
A szülők kígyókkal, gyíkokkal, békákkal és madarakkal etetik a fiókákat.
A fiókák 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.

Kirepülés és elhagyás:

A fecskefarkú kánya fiókák 6-7 hetes korukban repülnek ki először a fészekből.
A szülők még továbbra is etetik a fiókákat, de a fiókák egyre önállóbbak lesznek.
A fiókák 8-10 hetes korukban hagyják el véglegesen a fészket.

Egyéb:

A fecskefarkú kánya fiókái nagyon sérülékenyek a ragadozókkal és az emberi zavarással szemben.
Fontos, hogy ne zavarjuk a fészkelőhelyeket, és ne menjünk közel a fiókákhoz.
Ha sérült fiókát találunk, forduljunk szakemberhez.

Ismertebb betegségei lehetnek

Baktériumok:

Szalmonella: Emésztési problémákat, hasmenést és súlyvesztést okozhat.
Escherichia coli (E. coli): Veseelégtelenséget, vérmérgezést és halált okozhat.
Mycobacterium avium complex (MAC): Krónikus légúti megbetegedést okozhat.

Vírusok:

Newcastle-kór: Légúti megbetegedést, idegrendszeri tüneteket és halált okozhat.
Madár influenza: Légúti megbetegedést, idegrendszeri tüneteket és halált okozhat.
Circovirus: Immunrendszert gyengítő vírus, amely más betegségekre hajlamosabbá teheti a madarat.

Paraziták:

Külső paraziták: Tetvek, atkák és kullancsok vérszegénységet, irritációt és másodlagos fertőzéseket okozhatnak.
Belső paraziták: Férgek és protozoonok emésztési problémákat, súlyvesztést és gyengülést okozhatnak.

Gombák:

Aspergillosis: Légúti megbetegedést okozhat.
Candidiasis: Emésztőrendszeri és légúti megbetegedést okozhat.

Egyéb:

Mérgezés: A mezőgazdasági vegyszerek, ólom és higany mérgezést okozhatnak.
Trauma: Sérülések és törések repülés közben vagy ragadozók támadása miatt következhetnek be.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Ragadozók:

Madarak: Sasok, sólymok, baglyok
Emlősök: Róka, nyest, macska
Hüllők: Kígyók

Versengők:

Más ragadozó madarak: Héják, karvalyok
Dögvészek: Keselyűk, varjak

Egyéb:

Ember: Élőhelypusztítás, mérgezés, zavarás

A fecskefarkú kánya védelme:

Élőhelyvédelem: Fontos megőrizni a fecskefarkú kánya természetes élőhelyét, hogy elegendő táplálékot és fészkelőhelyet találjon.
Mérgezés elleni védelem: A mezőgazdasági vegyszerek használatának csökkentése segíthet a fecskefarkú kányák és más madarak védelmében.
Zavarás megelőzése: Fontos, hogy ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne menjünk közel a fészekhez.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettség:

A fecskefarkú kánya a CITES I. mellékletében szereplő védett faj, ami azt jelenti, hogy nemzetközi kereskedelme tilos.
A legtöbb országban a fecskefarkú kánya nemzeti jogszabályok által is védett.
Magyarországon a fecskefarkú kánya a Természetvédelmi Törvény alapján szigorúan védett faj.

Természetvédelmi helyzet:

A fecskefarkú kánya globálisan veszélyeztetett faj.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „sebezhető” kategóriában szerepel.
A populáció csökkenésének fő okai az élőhely elvesztése, az erdőirtás, a mezőgazdasági vegyszerek használata és az emberi zavarás.

Védelmi stratégiák:

Élőhelyvédelem: A fecskefarkú kánya természetes élőhelyének megőrzése a legfontosabb a faj védelme érdekében.
Erdőirtás elleni küzdelem: Az erdőirtás megállítása és az erdők helyreállítása segíthet a fecskefarkú kánya populációinak növekedésében.
Mezőgazdasági vegyszerek használatának csökkentése: A mezőgazdasági vegyszerek használatának csökkentése segíthet a fecskefarkú kányák és más madarak védelmében.
Zavarás megelőzése: Fontos, hogy ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne menjünk közel a fészekhez.

Fontos megjegyezni:

A fecskefarkú kánya védelme mindannyiunk felelőssége.
Ha sérült fecskefarkú kányát találunk, forduljunk szakemberhez.

Egyéb:

A fecskefarkú kánya fontos szerepet játszik a kártevők elleni küzdelemben.
A fecskefarkú kánya egy gyönyörű madár, amelynek meg kell őriznünk a jövő generációi számára.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) hangja

Hangja mire hasonlít:

A fecskefarkú kánya hangja egy vékony, éles füttyentésre hasonlít, amelyet gyakran ismétel. Hangja hasonlít a vörös vércse (Falco tinnunculus) hangjához, de magasabb frekvenciájú és kevésbé rikoltó.

Hangjának jellegzetességei:

Hangmagasság: Magas frekvenciájú, kb. 2-4 kHz tartományban.
Hangszín: Vékonys, éles, füttyentő hang.
Hangerő: Elég hangos, de nem zavaró.
Hang hossza: Rövid, kb. 0,5-1 másodperc.
Ismétlés: Gyakran ismételt, sorozatban.

Hangkeltés mechanizmusa:

A fecskefarkú kánya hangját a syrinx nevű hangszervével hozza létre, amely a légcsőben található. A syrinx két membránból áll, amelyeket izmok mozgatnak. A levegő áthaladása a membránokon rezgést okoz, ami a hangot hozza létre.

Hangszínek és jelentésük:

A fecskefarkú kánya hangszínei alapján meg lehet különböztetni a hím és a tojó hangját. A hím hangja általában magasabb frekvenciájú és élesebb, mint a tojóé. A hangszínek alapján a madarak kommunikálnak egymással, és kifejezik a következőket:

Territórium védelme: A fecskefarkú kánya hangjával jelzi a territóriumát más madaraknak.
Párkeresés: A hímek hangosan fütyülnek, hogy magukhoz vonzzák a tojókat.
Udvarlás: A hímek és a tojók hangos fütyüléssel udvarolnak egymásnak.
Fiókák gondozása: A szülők hangosan fütyülnek a fiókáknak, hogy hívják őket, vagy figyelmeztessék őket a veszélyre.

Hangok és kontextus:

A fecskefarkú kánya hangjai a következő kontextusban hallhatók:

Repülés közben: A madarak gyakran fütyülnek repülés közben, hogy kommunikáljanak egymással.
Fészeképítés és költés: A madarak hangosabban fütyülnek a fészeképítés és a költés ideje alatt.
Fiókanevelés: A szülők hangosan fütyülnek a fiókáknak, hogy hívják őket, vagy figyelmeztessék őket a veszélyre.
Veszélyhelyzetben: A madarak riasztó hangokat adnak ki, ha veszélyt észlelnek.

Hangok változása:

A fecskefarkú kánya hangjai változhatnak a madár korától, nemétől és a helyzettől függően. A fiatal madarak hangja általában vékonyabb és gyengébb, mint a felnőtteké. A hímek hangja általában magasabb frekvenciájú és élesebb, mint a tojóké. A madarak hangjai hangosabbak és sürgetőbbek lehetnek veszélyhelyzetben.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/AKHCFQUKLZ

Érdekességek róla, tények röviden

Tények röviden:

Táplálék: Kígyókkal, gyíkokkal, békákkal és madarakkal táplálkozik.
Élőhely: Nyílt erdők, szavannák és mezőgazdasági területek.
Fészeképítés: Magas fákra építi fészkét.
Tojásszám: 1-2 tojást rak.
Költés: 30-35 napig kotlik.
Fiókanevelés: A fiókák 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.
Védettség: A CITES I. mellékletében szereplő védett faj.

Érdekességek:

A fecskefarkú kánya a leghosszabb farkú ragadozó madár Észak-Amerikában.
A farka a testhossza harmadát teszi ki.
A farkát kormánylapátként használja a repülés közbeni irányításhoz.
A fecskefarkú kánya nagyon ügyes repülő, képes a levegőben lebegni és kanyarodni.
Gyakran vadászik kígyókra, és a levegőben kapja el őket.
A fecskefarkú kánya fontos szerepet játszik a kártevők elleni küzdelemben.

Egyéb: