A csukár (Alectoris chukar) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.02.23.2024.03.14. - by Madarak

A csukár (Alectoris chukar) megjelenése, jellemzői

A csukár (Alectoris chukar) egy közepes méretű madár, a fácánfélék családjába tartozik. Dél-Európában, Ázsia nagy részén és Észak-Afrikában honos. A csukár népszerű vadászmadár, és kedvelt díszmadár is.

Megjelenés

A csukár hossza 32–38 cm, szárnyfesztávolsága 54–62 cm. Súlya 300–500 gramm. A hím és a tojás hasonló színű, de a hímnek fehér torka van, a tojónak pedig nincs. A csukár háta szürke, barna és fekete foltokkal tarkított. Hasa fehér, fekete csíkokkal. Feje szürke, vörös csíkkal a szemén.

Jellemzők

A csukár erős, gyorsan futó madár. Jól alkalmazkodik a száraz, sziklás élőhelyekhez. Táplálékát rovarok, férgek, magvak és gyümölcsök alkotják. A csukár társas madár, általában 10-20 fős csapatokban él.

Méret és súly

A csukár hossza 32–38 cm, szárnyfesztávolsága 54–62 cm. Súlya 300–500 gramm. A hím általában nagyobb és nehezebb, mint a tojó.

Szín

A csukár háta szürke, barna és fekete foltokkal tarkított. Hasa fehér, fekete csíkokkal. Feje szürke, vörös csíkkal a szemén.

Várható élettartam

A csukár vadonban átlagosan 5-6 évig él. Fogságban akár 10 évig is elélhet.

A csukár (Alectoris chukar) elterjedése, előfordulása

A csukár (Alectoris chukar) Dél-Európában, Ázsia nagy részén és Észak-Afrikában honos. Elterjedési területe a következő országokat foglalja magában:

Európa: Albánia, Bulgária, Görögország, Horvátország, Ciprus, Olaszország, Macedónia, Montenegró, Portugália, Spanyolország, Törökország
Ázsia: Afganisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Bahrein, Bhután, Ciprus, Egyiptom, Grúzia, India, Irán, Irak, Izrael, Jordánia, Kazahsztán, Kuvait, Kirgizisztán, Libanon, Libanon, Malajzia, Nepál, Omán, Pakisztán, Palesztina, Katar, Szaúd-Arábia, Szíria, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Egyesült Arab Emírségek, Jemen
Afrika: Algéria, Egyiptom, Líbia, Marokkó, Tunisz

A csukár sziklás hegyoldalakon, domboldalakon és síkságokon él. Kedveli a nyílt, száraz élőhelyeket, szórványos fákkal és cserjékkel.

Rendszertani besorolása

A csukár (Alectoris chukar) rendszertani besorolása a következő:

Ordo: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Fácánfélék (Phasianidae) Alcsalád: Fogolyformák (Perdicinae) Nemzetség: Csukár (Alectoris) Faj: Csukár (Alectoris chukar)

A csukárnak 12 alfaja van:

Alectoris chukar chukar (J. F. Gmelin, 1789)
Alectoris chukar armenicus (Thayer & Bangs, 1914)
Alectoris chukar cypriotes (Hartert, 1917)
Alectoris chukar dzungaricus (Sushkin, 1927)
Alectoris chukar falki (Hartert, 1917)
Alectoris chukar kobyi (Madarász, 1905)
Alectoris chukar kurdistanicus (Meinertzhagen, 1925)
Alectoris chukar marokkensis (Hartert, 1917)
Alectoris chukar palawanensis (Mearns, 1907)
Alectoris chukar pallescens (Hume, 1874)
Alectoris chukar sinaicus (Bonaparte, 1858)
Alectoris chukar werae (Zarudny, 1905)

A csukár legközelebbi rokonai a fogoly (Perdix perdix) és a fürj (Coturnix coturnix).

A csukár (Alectoris chukar) életmódja

A csukár társas madár, 10-20 fős csapatokban él. Nappali madár, a nap nagy részét táplálkozással tölti. Táplálékát rovarok, férgek, magvak és gyümölcsök alkotják. A csukár gyorsan futó madár, és jól repül. Jól alkalmazkodik a száraz, sziklás élőhelyekhez.

Szaporodás

A csukár ivarérettségét 1 éves korban éri el. A párzási időszak tavasszal van. A tojó 8-20 tojást rak, melyeken 23-25 napig kotlik. A fiókák 10-12 napos korukban repülnek ki.

Védelem

A csukár vadászható madár, de sok országban védett. A vadászatot a vadállomány fenntartása érdekében szabályozzák.

Érdekességek

A csukár a Himalája hegységben 4500 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható.
A csukár a nemzeti madara Pakisztánnak.
A csukár a legnépszerűbb vadászmadarak egyike Dél-Európában és Ázsiában.

A csukár (Alectoris chukar) táplálkozása

A csukár mindenevő madár, táplálékát változatos növényi és állati eredetű elemek alkotják.

Tápláléka:

Magvak: A csukár táplálékának nagy részét a magvak teszik ki. Kedveli a gabonafélék, a fűfélék és a gyomnövények magvait.
Gyümölcsök és bogyók: A csukár szívesen fogyaszt gyümölcsöket és bogyókat is, mint amilyen a szőlő, a füge, a boróka, a csipkebogyó és a galagonya.
Rovarok: A csukár fontos táplálékforrása a rovarok, főleg a bogarak, a hangyák, a méhek és a pókok.
Férgek: A csukár a talajban élő gilisztákat és egyéb férgeket is fogyaszt.
Zöld növényi részek: A csukár étrendjében kisebb mértékben zöld növényi részek is szerepelnek, mint amilyen a fű, a lóhere és a lucerna.

Táplálkozási szokásai:

A csukár a nap nagy részét táplálkozással tölti.
Jól alkalmazkodik a száraz, sziklás élőhelyekhez, ahol kevés a táplálék.
A csukár gyorsan futó madár, és jól repül, így képes nagy területeket bejárni táplálékkeresés közben.
A csukár társas madár, és gyakran csapatban táplálkozik.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Fészkelőhelye:

A csukár nyílt, sziklás területeken, domboldalakon és síkságokon fészkel. Fészkét a talajon, fűben vagy bokrok alatt építi. A fészek egy sekély mélyedés, melyet gallyakkal, fűvel és levelekkel bélel ki.

Szaporodása:

A csukár ivarérettségét 1 éves korban éri el. A párzási időszak tavasszal van. A hím a tojó körül udvarol, és ha a tojó elfogadja, párosodnak. A tojó 8-20 tojást rak, melyeken 23-25 napig kotlik. A fiókák 10-12 napos korukban repülnek ki.

Fiókái:

A fiókák fészekhagyók, azaz kikelésük után röviddel elhagyják a fészket. Az anyjuk gondoskodik róluk, és eteti őket, amíg meg nem tanulnak önállóan táplálkozni. A fiókák 6-8 hetes korukban válnak önállóvá.

Érdekességek:

A csukár tojója gyakran kotlik más madarak tojásain is, mint amilyen a fogoly vagy a fürj.
A csukár fiókái nagyon gyorsan fejlődnek, és 2-3 hónapos korukban már elérik a felnőtt madarak méretét.

Ismertebb betegségei lehetnek

A csukár számos betegségre fogékony, melyeket baktériumok, vírusok, paraziták és gombák okozhatnak.

Baktériumos megbetegedések:

Szalmonellózis: A szalmonellózis egy súlyos bakteriális fertőzés, amely a csukárban gyakran halálos. A fertőzött madarak hasmenést, levertséget és légzési nehézségeket mutatnak.
Pasteurellosis: A pasteurellosis egy másik bakteriális fertőzés, amely a csukárban légúti megbetegedéseket okoz. A fertőzött madarak tüsszögnek, köhögnek, és légzési nehézségekkel küzdenek.

Vírusos megbetegedések:

Madárinfluenza: A madárinfluenza egy vírusos megbetegedés, amely a csukárban is felléphet. A fertőzött madarak légúti tüneteket, lázat és ízületi gyulladást mutatnak.
Marek-betegség: A Marek-betegség egy vírusos megbetegedés, amely a csukárban idegrendszeri tüneteket okoz. A fertőzött madarak bénulást, egyensúlyvesztést és izomgyengeséget mutatnak.

Parazitásos megbetegedések:

Kokcidiózis: A kokcidiózis egy parazita által okozott bélbetegség, amely a csukárban hasmenést és súlyvesztést okoz.
Férgesség: A csukár számos belső élősködővel fertőződhet, mint amilyen a fonálféreg, a galandféreg és a métely.

Gombás megbetegedések:

Aspergillosis: Az aspergillosis egy gombás megbetegedés, amely a csukárban légúti tüneteket okoz. A fertőzött madarak tüsszögnek, köhögnek, és légzési nehézségekkel küzdenek.

Megelőzés:

A csukárbetegségek megelőzése érdekében fontos a madarak megfelelő tartása és takarmányozása. A csukárokat tágas, tiszta és száraz helyen kell tartani. A takarmánynak frissnek és táplálónak kell lennie. Fontos a csukárok rendszeres ellenőrzése is, hogy a betegségek korai stádiumban felismerhetőek és kezelhetőek legyenek.

Kezelés:

A csukárbetegségek kezelése a betegség típusától függően antibiotikumokkal, vírusellenes szerekkel, parazitaellenes szerekkel vagy gombaellenes szerekkel történik. Fontos, hogy a beteg madarakat elkülönítsük a többitől, és állatorvosi ellátásban részesítsük őket.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A csukár számos ragadozóval és más madárfajjal ütközik, amelyek veszélyt jelentenek a fennmaradására.

Ragadozók:

Húsevő emlősök: A csukár fő ragadozói közé tartoznak a rókák, a sakálok, a menyétfélék, a macskák és a kutyák. Ezek a ragadozók vadásznak a felnőtt madarakra, a fiókákra és a tojásokra is.
Ragadozó madarak: A csukárra vadászó ragadozó madarak közé tartoznak a sasok, a héják, a sólymok és a baglyok. Ezek a madarak a levegőből vadásznak a csukárokra.
Hüllők: A kígyók, mint amilyen a vipera, szintén veszélyt jelentenek a csukárokra, főleg a fiókákra és a tojásokra.

Más madárfajok:

Versenyző madarak: A csukár verseng más madárfajokkal, mint amilyen a fogoly és a fürj, a táplálékért és a fészkelőhelyekért.
Parazita madarak: A kakukkfélék, mint amilyen a kakukk, a csukár fészkébe rakja tojásait, és a csukár tojója költi ki és neveli fel a kakukk fiókáit.

Egyéb veszélyek:

Ember: Az ember vadászik a csukára, és élőhelyét is pusztítja.
Mezőgazdaság: A mezőgazdasági tevékenységek, mint amilyen a növényvédőszer-használat és a monokultúrás gazdálkodás, veszélyt jelentenek a csukárokra.
Éghajlatváltozás: Az éghajlatváltozás hatással van a csukár élőhelyére és táplálékára, ami veszélyezteti a fennmaradását.

Védelem:

A csukár sok országban védett madárfaj. A vadászatot a vadállomány fenntartása érdekében szabályozzák. Fontos a csukár élőhelyének védelme is, hogy a jövőben is fennmaradjon ez a gyönyörű madárfaj.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A csukár védett madár a legtöbb európai és ázsiai országban. A vadászatot a vadállomány fenntartása érdekében szabályozzák. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a csukárt a „Legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolja.

A csukár természetvédelmi helyzete viszonylag stabil. A faj elterjedési területe nagy, és a populációja stabilnak tűnik. Azonban a csukár számos veszéllyel is szembesül, mint amilyen a vadászat, az élőhelypusztulás és az éghajlatváltozás.

A csukár védelme érdekében szükséges:

A vadászat további szabályozása
A csukár élőhelyének védelme
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem

A csukár védelmén a következő szervezetek dolgoznak:

Természetvédelmi Világszövetség (IUCN)
BirdLife International
A helyi természetvédelmi szervezetek

A csukár védelmében mi is tehetünk:

Ne vadásszunk csukárra
Támogassuk a csukár élőhelyének védelmét
Csatlakozzunk a csukár védelmén dolgozó szervezetekhez

A csukár (Alectoris chukar) hangja

A csukár hangja jellegzetes, éles „csuk-csuk” kiáltás, melyről a nevét is kapta. A hangot mindkét ivarú madár hallatja, de a hímek hangja erősebb és hosszabb. A csukár hangja a következőkre jellemző:

Hangja mire hasonlít:

A csukár hangja a fácán hangjához hasonlít, de élesebb és gyorsabb.
A hangot gyakran hasonlítják egy kis csengőhöz vagy egy riasztóhoz.

Hangjának jellegzetességei:

A csukár hangja rövid, éles és ismétlődő.
A hang frekvenciája 2-4 kHz között van.
A hang hangereje 70-80 dB között van.

Hangkeltés mechanizmusa:

A csukár hangját a hangszálai rezgése kelti.
A hangszálak a madár légcsövében helyezkednek el.
A hangszálak rezgését a levegő áramlása okozza.

Hangszínek és jelentésük:

A csukár hangszíne változatos, és a kontextustól függően eltérő jelentéssel bírhat.
A riasztó hang élesebb és gyorsabb, mint a párzási hívás.
A fiókák kéregető hangja szelídebb és könyörgőbb.

Hangok és kontextus: