Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.06.14. - by Madarak

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) megjelenése, jellemzői

Az ibériai kékszarka egy gyönyörű madár, amely az Ibériai-félszigeten őshonos. Bár küllemében hasonlít az eurázsiai kékszarkára, genetikailag és földrajzilag különálló fajnak számít.

Mérete, testfelépítése, súlya:

Méret: Az ibériai kékszarka nagyjából akkora, mint az eurázsiai kékszarka, körülbelül 31-35 cm hosszú.
Testfelépítés: Karcsú testalkatú, hosszú farokkal és viszonylag rövid szárnyakkal rendelkezik.
Súly: A kifejlett egyedek súlya általában 65-76 gramm között mozog.

Tollazat színezete:

Fej: Fekete „sapkája” van, amely a szem környékén kiszélesedik.
Test: Háta és hasa világos szürkésbarna vagy bézs színű.
Szárnyak: Szárnyai kékes árnyalatúak, élénk kék tollakkal.
Farok: Hosszú farka élénk kék színű, fekete véggel.

Csőr és lábak:

Csőr: Erős, fekete csőre van, amely alkalmas a magok és rovarok feltörésére.
Lábak: Lába fekete és meglehetősen erős, ami lehetővé teszi, hogy könnyedén mozogjon a talajon és az ágakon.

Szárnyak és repülés:

Viszonylag rövid szárnyai ellenére az ibériai kékszarka képes gyors és közvetlen repülésre. Röpte hullámzó, és gyakran hallatja jellegzetes, éles hangját repülés közben.

Várható élettartam:

A vadon élő ibériai kékszarkák várható élettartama körülbelül 8-10 év.

Magyarországi helyzete:

Az ibériai kékszarka kizárólag az Ibériai-félszigeten él, így Magyarországon nem őshonos, és természetes körülmények között nem fordul elő.

Érdekesség:

Az ibériai kékszarka rendkívül szociális madár, amely gyakran nagy csapatokban él és együttműködik a táplálékszerzésben és a ragadozók elleni védekezésben.

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) elterjedése, előfordulása

Elterjedése:

Az ibériai kékszarka endemikus faj, ami azt jelenti, hogy kizárólag egy meghatározott földrajzi területen fordul elő. Ebben az esetben ez a terület az Ibériai-félsziget.

Földrész:

Az Ibériai-félsziget Európa délnyugati részén található. Az ibériai kékszarka tehát egy európai madárfaj.

Országok:

Az ibériai kékszarka elsősorban két országban őshonos:

Spanyolország: Az ország nagy részén megtalálható, kivéve a legészakibb területeket.
Portugália: Az ország teljes területén előfordul.

Élőhelye:

Az ibériai kékszarka változatos élőhelyeken megtalálható:

Erdők: Fenyvesekben, tölgyesekben és más lombhullató erdőkben egyaránt előfordul.
Mezőgazdasági területek: Szántóföldeken, olajfaligetekben és gyümölcsösökben is megtalálható, ahol táplálékot keres.
Városi környezet: Alkalmazkodóképes faj, így parkokban, kertekben és városi területeken is előfordulhat.

Földrajzi határok:

Az ibériai kékszarka elterjedési területének északi határa nagyjából a Kantábriai-hegység vonalát követi Spanyolország északi részén. Keleti határa a Földközi-tenger partvidéke. Délen és nyugaton az Atlanti-óceán határolja elterjedési területét.

Rendszertani besorolása

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) a madarak osztályának, verébalkatúak rendjébe azon belül a varjúfélék családjába tartozó faj.

Rendszertani szint	Elnevezés
Ország	Állatok (Animalia)
Törzs	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály	Madarak (Aves)
Alosztály	Újmadarak (Neognathae)
Rend	Verébalakúak (Passeriformes)
Család	Varjúfélék (Corvidae)
Nem	Kékszarkák (Cyanopica)
Faj	Ibériai kékszarka (Cyanopica cooki)

Életmódja

Társas élet: Az ibériai kékszarka rendkívül szociális madár, amely egész évben nagy, akár 50 egyedből álló csapatokban él. A csapatok tagjai együttműködnek a táplálékszerzésben, a fészkelésben és a ragadozók elleni védekezésben.

Szociális viselkedés: Az ibériai kékszarkák között bonyolult szociális interakciók figyelhetők meg, mint például a kölcsönös tollászkodás, a közös éneklés és a játékos viselkedés. A csapaton belül kialakul egy hierarchia, amelyet a madarak közötti dominancia és alárendeltség határoz meg.

Mozgás: Az ibériai kékszarka elsősorban a fákon mozog, ügyesen ugrál az ágak között. A talajon is keresgél táplálék után, jellegzetes ugráló mozgással. Repülése gyors és közvetlen, hullámzó mozgással.

Territórium: A csapatok általában egy meghatározott területet tartanak fenn maguknak, amelyet védelmeznek más csapatokkal szemben. A territórium mérete változhat az évszaktól és a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől függően.

Alkalmazkodóképesség: Az ibériai kékszarka alkalmazkodóképes faj, amely képes különféle élőhelyeken megélni, beleértve az erdőket, mezőgazdasági területeket és városi környezetet is. Étrendje is változatos, magvak, gyümölcsök, rovarok és más gerinctelenek alkotják.

Kihívások és túlélési stratégiák:

Ragadozók: Az ibériai kékszarkát számos ragadozó fenyegeti, mint például a héják, baglyok, rókák és macskák. A csapatban élés és a közös védekezés segít a ragadozók elleni védekezésben.
Táplálékhiány: A téli hónapokban a táplálékforrások szűkösebbek lehetnek. Ilyenkor a csapatok gyakran nagyobb területet járnak be táplálék után kutatva, és a tárolt élelemre is támaszkodhatnak.
Élőhelyvesztés: Az emberi tevékenység, mint például az erdőirtás és a mezőgazdasági területek bővítése, veszélyeztetheti az ibériai kékszarka élőhelyét. A faj alkalmazkodóképessége azonban segít abban, hogy új élőhelyeken is megtelepedjen.

Összességében az ibériai kékszarka egy érdekes és összetett életmódot folytató madárfaj, amelynek szociális viselkedése és alkalmazkodóképessége kulcsfontosságú a túléléséhez.

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) táplálkozása

Jellemzői:

Az ibériai kékszarka mindenevő madár, ami azt jelenti, hogy tápláléka növényi és állati eredetű anyagokból is áll. Opportunista módon táplálkozik, azaz a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz alkalmazkodik.

Táplálékforrások:

Növényi eredetű:
- Magvak: Fenyőmag, tölgymakk, gabonafélék
- Gyümölcsök: Bogyók, vadon termő gyümölcsök, termesztett gyümölcsök (pl. olajbogyó)
- Rügyek, hajtások, levelek
Állati eredetű:
- Rovarok: Bogarak, hangyák, hernyók, szöcskék, legyek
- Pókfélék
- Csigák, giliszták
- Esetenként kisebb gerincesek (gyíkok, békák)
- Tojás és fiókák (ritkán)

Táplálkozási szokások:

Talajon és fákon: Az ibériai kékszarka mind a talajon, mind a fákon keresgéli táplálékát. A talajon jellegzetes ugráló mozgással halad, miközben a földről szedegeti fel a rovarokat, magvakat és gyümölcsöket. A fákon az ágakon ugrálva keresi az ízeltlábúakat és a gyümölcsöket.
Csapatban: Gyakran csapatokban táplálkozik, ami segít a táplálékforrások felkutatásában és a ragadozók elleni védekezésben.
Táplálékraktározás: Különösen ősszel, az ibériai kékszarka elraktározza a magokat és más táplálékot a téli időszakra.

Ökológiai szerep:

Magterjesztés: Az ibériai kékszarka fontos szerepet játszik a növények magvainak terjesztésében. A megevett magok egy része emésztetlenül távozik a madár szervezetéből, így új helyeken csírázhatnak ki.
Rovarpopulációk szabályozása: A rovarokkal táplálkozva az ibériai kékszarka segít kordában tartani a rovarpopulációkat, ami különösen fontos a mezőgazdasági területeken.
Zsákmányállat: Az ibériai kékszarka maga is zsákmányállat, így szerepet játszik a ragadozó madarak és emlősök táplálékláncában.

Összességében az ibériai kékszarka táplálkozása változatos és alkalmazkodóképes, ami hozzájárul ahhoz, hogy különféle élőhelyeken megéljen és fontos szerepet töltsön be az ökoszisztémában.

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Fák és bokrok: Az ibériai kékszarka fészkét általában fák vagy bokrok ágaira építi, gyakran a lombkorona közepén vagy felső részén.
Erdők és mezőgazdasági területek: Fészkelőhelyül elsősorban erdőket, ligeteket és mezőgazdasági területeket választ, ahol megfelelő fészkelőhelyet és táplálékot talál.
Városi környezet: Alkalmazkodóképes fajként parkokban és kertekben is fészkelhet.

Fészek jellemzői:

Anyag: A fészek gallyakból, fűszálakból, levelekből és gyökerekből épül.
Bélés: A fészek belsejét puhább anyagokkal, például mohával, szőrrel és tollakkal bélelik ki.
Méret: A fészek átmérője általában 15-20 cm, mélysége pedig 5-10 cm.

Környezet:

Az ibériai kékszarka olyan helyeken építi fészkét, ahol a környezet megfelelő védelmet nyújt a ragadozók és az időjárás viszontagságai ellen. A fészek közelében általában elegendő táplálékforrás található, például rovarok, magvak és gyümölcsök.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A hím gyűjti az építőanyagot, míg a tojó a fészek kialakításáért felelős. A fészeképítés általában néhány napot vesz igénybe.

Tojásrakás:

A tojó általában 4-6 tojást rak, amelyeket körülbelül két hétig költ. A fiókák kikelése után mindkét szülő gondoskodik a táplálékukról.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtás, a mezőgazdasági területek intenzív használata és a városiasodás csökkenti a megfelelő fészkelőhelyek számát.
Ragadozók: A fészkeket és a fiókákat számos ragadozó, például macskák, menyétfélék és nagyobb madarak veszélyeztethetik.
Klímaváltozás: A szélsőséges időjárás, például a hőhullámok és a viharok, negatívan befolyásolhatják a fészkelési sikert.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Élőhelyek megőrzése: Fontos az erdők és más természetes élőhelyek megőrzése, ahol az ibériai kékszarka fészkelhet.
Fészkelőhelyek kialakítása: Parkokban és kertekben mesterséges fészkelőhelyek (például odúk) kihelyezésével segíthetjük a madarakat.
Tudatosság növelése: A lakosság tájékoztatása az ibériai kékszarka és élőhelyének fontosságáról hozzájárulhat a faj védelméhez.
Kutatás és monitoring: A faj fészkelési szokásainak és a veszélyeztető tényezőknek a kutatása segít a hatékonyabb védelmi intézkedések kidolgozásában.

Szaporodása

Párzási időszak:

Az ibériai kékszarka szaporodási időszaka tavasszal kezdődik, általában márciusban vagy áprilisban. A párok monogámok, azaz egy költési időszakban egyetlen partnerrel maradnak együtt.

Fészkelés:

Fészeképítés: A párok közösen építik a fészket, amely általában fák vagy bokrok ágaira kerül. A fészek gallyakból, fűszálakból, levelekből és gyökerekből áll, belsejét pedig puhább anyagokkal bélelik.
Tojásrakás: A tojó általában 4-6 tojást rak, amelyeket körülbelül két hétig költ.
Fiókanevelés: A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a táplálásukban. A fiókák körülbelül 18-20 nap után repülnek ki, de a szülők még néhány hétig etetik őket.

Szaporodási szokások:

Közösségi fészkelés: Az ibériai kékszarkák gyakran közösségi fészkelést folytatnak, azaz több pár is fészkelhet egymás közelében. Ez a stratégia segít a ragadozók elleni védekezésben és a fiókák felnevelésében.
Segítők: Néha előfordul, hogy az előző évben született fiatal madarak, úgynevezett „segítők”, részt vesznek a fiókák nevelésében. Ez a viselkedés növeli a fiókák túlélési esélyeit.
Éves ciklus: Az ibériai kékszarkák általában évente egyszer költenek. Ha az első fészekalj megsemmisül, a pár pótköltést is végezhet.

Fontos megjegyezni, hogy az ibériai kékszarka szaporodási szokásai változhatnak az élőhelytől és az időjárási viszonyoktól függően.

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) fiókái

Jellemzői:

Kikeléskor: A fiókák csupaszon, zárt szemmel és gyámoltalanul kelnek ki a tojásból.
Fejlődés: Gyorsan fejlődnek, néhány nap alatt kinyílik a szemük, és pihéik kezdenek kinőni.
Tollazat: A fiókák tollazata kezdetben szürkésbarna, később fokozatosan alakul ki a felnőttekre jellemző kék-fekete szín.
Hang: A fiókák hangos csipogással jelzik a szülőknek éhségüket.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A tojások kikelése általában 16-18 napig tart. A kikelés után a fiókák a fészekben maradnak, és a szülők etetik őket. Az első napokban a fiókák nagyon érzékenyek a hidegre, ezért a szülők folyamatosan melengetik őket.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A szülők rovarokat, pókokat, hernyókat és más gerincteleneket gyűjtenek a fiókáknak. A fiókák gyorsan növekednek, és körülbelül 18-20 nap után elérik a kirepüléshez szükséges fejlettséget.

Kirepülés és elhagyás:

A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és védelmezik őket. Ezalatt az idő alatt a fiatal madarak megtanulják a repülést, a táplálékkeresést és a ragadozók elleni védekezést.

Gondoskodás és túlélési arány:

Az ibériai kékszarka szülők gondoskodása és a közösségi fészkelés növeli a fiókák túlélési esélyeit. Azonban a fiókáknak számos veszéllyel kell szembenézniük, mint például a ragadozók, az időjárás viszontagságai és a táplálékhiány. A túlélési arány változó, de általában a fiókáknak csak egy része éri meg a felnőttkort.

Ökológiai jelentőség:

Az ibériai kékszarka fiókái fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Táplálékul szolgálnak a ragadozóknak, és segítenek a rovarpopulációk szabályozásában. A sikeres szaporodás és a fiatal madarak felnevelése biztosítja a faj fennmaradását és hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az ibériai kékszarka, mint minden madárfaj, számos betegségnek lehet kitéve. Bár az ibériai kékszarkára vonatkozóan nincsenek specifikus, átfogó tanulmányok a betegségekről, az alábbiakban felsorolok néhányat a madaraknál gyakori betegségek közül, amelyek az ibériai kékszarkát is érinthetik:

Paraziták:

Külső paraziták: Tetvek, atkák, bolhák, kullancsok. Ezek a paraziták a madár bőrén vagy tollazatán élősködnek, viszketést, tollvesztést és általános gyengeséget okozhatnak.
Belső paraziták: Féregfertőzések (pl. orsóférgek, galandférgek), amelyek a madár bélrendszerében élősködnek, hasmenést, fogyást és vérszegénységet okozhatnak.

Vírusos és bakteriális fertőzések:

Madárinfluenza: Ez egy súlyos, akár halálos kimenetelű vírusos betegség, amely légzőszervi tüneteket és idegrendszeri károsodást okozhat.
Nyugat-nílusi láz: Ez egy szúnyogok által terjesztett vírusos betegség, amely idegrendszeri tüneteket, bénulást és akár halált is okozhat.
Szalmonellózis: Ez egy bakteriális fertőzés, amely hasmenést, hányást, lázat és gyengeséget okozhat.

Gombás fertőzések:

Aspergillosis: Ez egy gombás fertőzés, amely a légzőrendszert támadja meg, légzési nehézséget, étvágytalanságot és gyengeséget okozhat.

Egyéb betegségek:

Trichomoniasis: Ez egy parazita által okozott betegség, amely a torokban és a nyelőcsőben okoz gyulladást, megnehezítve a táplálkozást és a légzést.
Mérgezés: A madarak különféle mérgező anyagoknak lehetnek kitéve, például növényvédő szereknek, nehézfémeknek vagy háztartási vegyszereknek.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy teljes lista, és az ibériai kékszarkát más betegségek is érinthetik. A betegségek megelőzése érdekében fontos a megfelelő higiénia biztosítása a madarak számára, a tiszta víz és táplálék biztosítása, valamint a stressz minimalizálása.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Lehetséges ellenfelek, ellenségek:

Ragadozó madarak: Héják, karvalyok, baglyok és más ragadozó madarak zsákmányolhatják az ibériai kékszarkát, különösen a fiatal és tapasztalatlan egyedeket.
Emlős ragadozók: Róka, nyest, nyuszt, görény és vadmacska szintén veszélyt jelenthetnek, különösen a fészekben lévő tojásokra és fiókákra.
Kígyók: Egyes kígyófajok szintén zsákmányolhatják a fiókákat vagy a tojásokat.
Versengő fajok: Más madárfajokkal, például a szajkóval vagy a varjúval, versenghetnek a táplálékért és a fészkelőhelyekért.

Védelmi stratégiák:

Csapatban élés: Az ibériai kékszarkák nagy csapatokban élnek, ami növeli a túlélési esélyeiket. A csapat tagjai közösen figyelnek a ragadozókra, és riasztó hangokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
Rejtőzködés: A fészkeket általában jól rejtett helyekre építik, például sűrű bokrokba vagy fák lombkoronájába, hogy megnehezítsék a ragadozók számára a felfedezésüket.
Riasztó hangok és mozdulatok: Veszély esetén a madarak éles riasztó hangokat hallatnak, és agresszív mozdulatokkal próbálják elriasztani a ragadozókat.
Mobbing: A csapatok gyakran közösen támadják meg a ragadozókat, például a baglyokat, hogy elűzzék őket a területükről.
Gyorsaság és fürgeség: Az ibériai kékszarkák gyorsan és ügyesen repülnek, valamint a fákon is fürgén mozognak, ami segít nekik elmenekülni a ragadozók elől.

Ezek a védelmi stratégiák együttesen növelik az ibériai kékszarka túlélési esélyeit a természetes ellenségeivel szemben.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Jelenleg az ibériai kékszarka a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „nem fenyegetett” kategóriában szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja stabil, és nincs közvetlen veszélyben a kihalás.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez a státusz nem jelenti azt, hogy a faj ne lenne kitéve bizonyos veszélyeknek:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtás, a mezőgazdasági területek intenzív használata és a városiasodás csökkentheti a faj számára alkalmas élőhelyeket.
Klímaváltozás: A klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási jelenségek, mint például a hőhullámok és a szárazság, negatívan befolyásolhatják a táplálékforrásokat és a fészkelési sikert.
Betegségek: A madárbetegségek, mint például a madárinfluenza, veszélyt jelenthetnek a populációra.

Védelmi intézkedések:

Bár az ibériai kékszarka jelenleg nem fenyegetett faj, fontos a populációjának nyomon követése és a lehetséges veszélyek figyelemmel kísérése. A következő védelmi intézkedések segíthetnek a faj hosszú távú fennmaradásának biztosításában:

Élőhelyvédelem: Az erdők és más természetes élőhelyek megőrzése és helyreállítása elengedhetetlen a faj számára.
Fenntartható erdőgazdálkodás: A fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok alkalmazása segíthet minimalizálni az erdőirtás negatív hatásait.
Kutatás és monitoring: A faj populációdinamikájának és a veszélyeztető tényezőknek a folyamatos kutatása lehetővé teszi a hatékony védelmi intézkedések kidolgozását.
Tájékoztatás és oktatás: A lakosság tájékoztatása a fajról és annak védelmének fontosságáról hozzájárulhat a természetvédelmi erőfeszítések sikeréhez.

Magyarországi vonatkozás:

Fontos megjegyezni, hogy az ibériai kékszarka nem őshonos Magyarországon, így a hazai természetvédelmi intézkedések nem érintik közvetlenül. Azonban a globális természetvédelmi erőfeszítések támogatása és a környezettudatos magatartás elősegítheti a faj és más veszélyeztetett fajok védelmét világszerte.

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) hangja

Az ibériai kékszarka (Cyanopica cooki) hangja:

Hangja mire hasonlít:

Az ibériai kékszarka hangja a varjúfélék családjára jellemzően éles, riasztó és dallamos. A hangja leginkább a szajkóéhoz hasonlítható, de annál kissé magasabb és lágyabb.

Hangjának jellegzetességei:

Változatosság: Az ibériai kékszarka hangrepertoárja igen változatos. Különböző hangokat használ kommunikációra, riasztásra, udvarlásra és a csapat összehívására.
Gyakoriság: A madarak gyakran hallatják hangjukat, különösen repülés közben és a fészkelési időszakban.
Csapatkommunikáció: A hangok fontos szerepet játszanak a csapaton belüli kommunikációban, például a táplálékforrások jelzésében vagy a ragadozók elleni védekezésben.

Hangkeltés mechanizmusa:

A madarak hangját a syrinx nevű hangképző szervük segítségével keltik. A syrinx a légcső alsó részén található, és a kilégzés során rezgésbe hozott membránok segítségével hozza létre a hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

Éles, riasztó hangok: Veszély esetén a madarak éles, riasztó hangokat hallatnak, hogy figyelmeztessék a csapat többi tagját.
Lágy, dallamos hangok: Udvarláskor és a csapat összehívásakor lágyabb, dallamosabb hangokat használnak.
Csipogás: A fiókák hangos csipogással jelzik a szülőknek éhségüket.

Hangok és kontextus:

Az ibériai kékszarka hangjai a kontextustól függően változnak. Például más hangot használnak, ha táplálékot találnak, mint amikor ragadozót észlelnek. A hangok intenzitása és gyakorisága is változhat a helyzet függvényében.

Hangok változása:

A fiatal madarak hangja kezdetben magasabb és kevésbé differenciált, mint a felnőtteké. Ahogy a madarak idősebbek lesznek, hangrepertoárjuk egyre változatosabbá válik.

Példák az ibériai kékszarka hangjaira:

Az ibériai kékszarka hangjainak leírásánál gyakran használnak olyan kifejezéseket, mint „krr-krr”, „pii-pii” vagy „chrrr-chrrr”. Ezek a hangutánzó szavak segítenek érzékeltetni a madár hangjának jellegzetességeit.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/NKTQOAXTXA

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Elterjedés	Kizárólag az Ibériai-félszigeten él, endemikus faj.
Élőhely	Rugalmas, erdőkben, mezőgazdasági területeken és városi környezetben is megél.
Méret	Körülbelül 31-35 cm hosszú, nagyjából akkora, mint az eurázsiai kékszarka.
Színezet	Jellegzetes kék-fekete tollazat, hosszú kék farokkal.
Táplálkozás	Mindenevő, magvakkal, gyümölcsökkel, rovarokkal és más gerinctelenekkel táplálkozik.
Társas viselkedés	Rendkívül szociális, egész évben nagy csapatokban él.
Fészkelés	Fészkét fák vagy bokrok ágaira építi, gyakran közösségi fészkelést folytat.
Hang	Változatos hangrepertoárja van, amelyet kommunikációra, riasztásra és udvarlásra használ.
Természetvédelmi helyzet	Jelenleg „nem fenyegetett” státuszú, de élőhelyvesztés és klímaváltozás veszélyeztetheti.
Rokonság	Bár az eurázsiai kékszarkához hasonlít, genetikailag és földrajzilag különálló faj.
Egyéb	Elraktározza a táplálékot, intelligens és tanulékony, képes eszközhasználatra, alkalmazkodott az emberi jelenléthez, szerepet játszik a magvak terjesztésében és a rovarpopulációk szabályozásában.