Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.09.12. - by Madarak

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) megjelenése, jellemzői

A feketecsőrű szarka, más néven amerikai szarka, egy feltűnő és intelligens madár, amely Észak-Amerika nyugati felében honos. Bár Magyarországon nem őshonos, érdemes megismerni ezt a különleges madarat.

Méret, testfelépítés és súly:

A feketecsőrű szarka közepes méretű madár, teljes hossza 45-60 cm, ebből a farok 20-30 cm.
Testfelépítése karcsú, hosszú farokkal és erős lábakkal.
Súlya átlagosan 145-210 gramm.

Tollazat színezete:

Tollazata feltűnő kontrasztot mutat: a feje, a háta, a melle és a farka fekete, míg a hasa, a válla és a szárny egy része fehér.
A fekete tollak fémes csillogásúak lehetnek, zöldes vagy kékes árnyalattal.

Csőr és lábak:

Csőre erős, fekete és enyhén lefelé ívelt.
Lábai szintén erősek és feketék.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai viszonylag rövidek és lekerekítettek.
Repülése hullámzó, de gyors és irányítható.
Gyakran látható a földön is, ahol fürgén mozog.

Várható élettartam:

A vadon élő feketecsőrű szarkák átlagos élettartama 4-6 év, de egyes egyedek akár 10 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzete:

A feketecsőrű szarka Észak-Amerikában őshonos, Magyarországon nem fordul elő természetes körülmények között.
Ritkán előfordulhatnak szökött vagy szabadon engedett példányok, de ezek nem alkotnak életképes populációt.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka egy gyönyörű és érdekes madár, amely intelligenciájáról és alkalmazkodóképességéről ismert. Bár Magyarországon nem találkozhatunk vele a természetben, érdemes megismerni ezt a különleges fajt.

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) elterjedése, előfordulása

A feketecsőrű szarka elsősorban Észak-Amerika nyugati felében honos, az alábbi területeken:

Kanada: Brit Columbia déli része, Alberta, Saskatchewan és Manitoba délnyugati része.
USA: Washington, Oregon, Kalifornia, Idaho, Nevada, Utah, Montana, Wyoming, Colorado, Arizona, Új-Mexikó, Texas nyugati része, Oklahoma északi része, Nebraska, Dél-Dakota és Észak-Dakota nyugati része.

Élőhelye:

A feketecsőrű szarka elsősorban nyílt területeken él, mint például:
- Fás-cserjés területek
- Mezőgazdasági területek
- Rét-legelők
- Folyóvölgyek
- Városi parkok és kertek
Kerüli a sűrű erdőket és a magashegységeket.
Gyakran emberi települések közelében él, ahol könnyebben talál táplálékot.

Földrajzi határok:

Északi határa: Kanada déli része (Brit Columbia, Alberta, Saskatchewan és Manitoba).
Déli határa: USA délnyugati része (Kalifornia, Arizona, Új-Mexikó és Texas).
Keleti határa: USA középső része (Oklahoma, Nebraska, Dél-Dakota és Észak-Dakota).
Nyugati határa: Csendes-óceán partvidéke.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka Észak-Amerika nyugati felének jellegzetes madara, amely elsősorban nyílt területeken él, és gyakran megtalálható emberi települések közelében.

Rendszertani besorolása

A Pica a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó nem.

A nembe 7 recens és 1 fosszilis faj tartozik:

Pica asirensis Bates, 1936^[1]
Pica bottanensis Delessert, 1840
feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) (Sabine, 1823)
Pica mauritanica Malherbe, 1845^[2]
sárgacsőrű szarka (Pica nuttalli) (Audubon, 1837)
szarka (Pica pica) (Linnaeus, 1758)
keleti szarka (Pica serica) (Gould, 1845)

†Pica mourerae – pliocén–pleisztocén; Mallorca

Életmódja

Társas élet és szociális viselkedés:

A feketecsőrű szarkák rendkívül intelligens és szociális madarak.
Általában párban vagy kisebb családi csoportokban élnek, de télen nagyobb csapatokba is verődhetnek, akár több száz egyedből álló csapatok is előfordulhatnak.
Komplex hangjelzésekkel kommunikálnak egymással, amelyek segítségével figyelmeztetik egymást a veszélyre, koordinálják a táplálékszerzést, vagy éppen udvarlási szertartásokat folytatnak.
A költési időszakban területtartók, és agresszíven védelmezik fészküket a betolakodóktól.

Mozgás:

A feketecsőrű szarkák mind a földön, mind a levegőben ügyesek.
A földön hosszú farkukat egyensúlyozásra használva fürgén mozognak, futnak vagy ugrálnak.
Rövid, lekerekített szárnyaikkal hullámzó repülést végeznek, de képesek gyors és irányított manőverekre is.

Territórium:

A párok egész évben védelmezik territóriumukat, amelynek mérete az élőhely minőségétől és a táplálék elérhetőségétől függ.
A territórium határait hangos kiáltásokkal és fenyegető testtartással jelzik.

Alkalmazkodóképességek:

A feketecsőrű szarkák rendkívül alkalmazkodóképesek, és képesek különböző élőhelyeken megélni.
Opportunista táplálkozók, és szinte bármit elfogyasztanak, amit találnak, beleértve rovarokat, kisemlősöket, madártojásokat és fiókákat, gyümölcsöket, magvakat, dögöt és emberi eredetű táplálékot is.
Kiváló problémamegoldó képességük van, és képesek eszközöket használni a táplálékszerzéshez.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A feketecsőrű szarkáknak számos természetes ellenségük van, mint például a baglyok, a sólymok, a sasok, a rókák, a prérifarkasok és a házi macskák.
A ragadozók elleni védekezés érdekében gyakran csoportosan mozognak, és hangos riasztásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
Az emberi tevékenységek, mint például az élőhelyek elvesztése és a mérgezés, szintén veszélyeztethetik a populációikat.
A feketecsőrű szarkák azonban alkalmazkodóképességüknek és intelligenciájuknak köszönhetően képesek túlélni a változó körülmények között.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarkák társas, intelligens és alkalmazkodóképes madarak, amelyek komplex szociális viselkedést mutatnak. Mind a földön, mind a levegőben ügyesek, és opportunista táplálkozási stratégiájuk lehetővé teszi számukra, hogy különböző élőhelyeken boldoguljanak.

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) táplálkozása

Jellemzői:

A feketecsőrű szarka opportunista mindenevő, ami azt jelenti, hogy szinte bármit elfogyaszt, amit talál.
Ez a táplálkozási stratégia lehetővé teszi számára, hogy alkalmazkodjon a változó környezeti feltételekhez és az elérhető táplálékforrásokhoz.
Intelligens és tanulékony madár, képes új táplálékszerzési módszereket elsajátítani és alkalmazni.

Táplálékforrások:

Állati eredetű:
- Rovarok (különösen a nyári hónapokban)
- Kisemlősök (egerek, pockok, fiatal nyulak)
- Madártojások és fiókák
- Dög (elhullott állatok tetemei)
Növényi eredetű:
- Gyümölcsök (bogyók, alma, körte)
- Magvak (gabonafélék, napraforgó)
- Diófélék
Emberi eredetű:
- Ételmaradékok
- Szeméttelepeken található hulladék

Táplálkozási szokások:

Főként a földön keresgéli táplálékát, de a fákról és bokrokról is szedeget.
Erős csőrével képes feltörni a diófélék héját és a csontokat.
Gyakran elrejti a felesleges táplálékot későbbi fogyasztásra, ami segít átvészelni a táplálékhiányos időszakokat.
A költési időszakban a fiókák táplálására főként állati eredetű táplálékot gyűjt.

Ökológiai szerep:

A feketecsőrű szarka fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, mivel segít szabályozni a rovarok és kisemlősök populációját.
A dögevő tevékenysége révén hozzájárul a természetes környezet tisztításához.
Más madárfajok fészkeit is kifoszthatja, ami negatív hatással lehet azok populációira.
Az emberi települések közelében élve, a szeméttelepeken táplálkozva, szerepet játszhat a betegségek terjesztésében.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka táplálkozása változatos és alkalmazkodóképes, ami hozzájárul a faj sikeres túléléséhez különböző élőhelyeken. Mindenevő étrendje lehetővé teszi számára, hogy kihasználja a rendelkezésre álló táplálékforrásokat, ugyanakkor ökológiai szerepe összetett és mind pozitív, mind negatív hatásokkal járhat.

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A feketecsőrű szarkák fészkeiket általában magas fákra vagy bokrokra építik, hogy védve legyenek a ragadozóktól.
Előnyben részesítik a sűrűbb növényzetű területeket, ahol a fészek jobban elrejtőzhet.
Gyakran fészkelnek emberi települések közelében, ahol könnyebben találnak építőanyagot és táplálékot.

Fészek jellemzői:

A fészek nagy, gömb alakú építmény, amelyet gallyakból, ágakból, sárból és fűből építenek.
Belsejét puha anyagokkal, például tollal, szőrrel és növényi rostokkal bélelik.
A fészeknek oldalsó bejárata van, amely védelmet nyújt a betolakodók ellen.
A fészek építése több hetet is igénybe vehet, és mindkét szülő részt vesz benne.

Környezet:

A feketecsőrű szarkák fészkelőhelyei változatosak lehetnek, de általában nyílt területek közelében találhatók, ahol könnyen hozzáférhetnek a táplálékforrásokhoz.
Fészkelhetnek erdőszegélyeken, mezőgazdasági területeken, parkokban, sőt akár városi környezetben is.

Fészeképítés és tojásrakás:

A fészeképítés kora tavasszal kezdődik.
A tojó általában 5-9 tojást rak, amelyeket körülbelül 16-18 napig költ.
A fiókák 25-35 nap után repülnek ki, de még hetekig a szüleikkel maradnak.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek elvesztése: Az erdők kivágása, a mezőgazdasági területek bővítése és az urbanizáció csökkentheti a megfelelő fészkelőhelyek számát.
Ragadozók: A fészkeket és a fiókákat számos ragadozó, például mosómedvék, kígyók, baglyok és sólymok fenyegethetik.
Emberi zavarás: A fészkek közelében végzett tevékenységek, például a fakitermelés vagy a szabadidős tevékenységek, megzavarhatják a madarakat és a fiókákat.

Mit tehetünk a fészkelőhelyeik védelméért?

Élőhelyek megőrzése: Támogassuk az erdők és más természetes területek védelmét.
Fészkelőhelyek biztosítása: Hagyjunk meg magas fákat és bokrokat a kertünkben vagy a környékünkön.
Zavarás minimalizálása: Kerüljük a fészkek közelében végzett tevékenységeket, különösen a költési időszakban.
Tudatosság növelése: Ismerjük meg a feketecsőrű szarka fészkelési szokásait és osszuk meg ezt az információt másokkal is.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka fészkelőhelyeinek védelme kulcsfontosságú a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából. Az élőhelyek megőrzésével, a zavarás minimalizálásával és a tudatosság növelésével hozzájárulhatunk ezeknek az intelligens és alkalmazkodóképes madaraknak a megőrzéséhez.

Szaporodása

Párzási időszak:

A feketecsőrű szarkák monogám párokat alkotnak, amelyek gyakran több éven át együtt maradnak.
A párzási időszak kora tavasszal kezdődik, általában márciusban vagy áprilisban, az élőhelytől és az időjárási viszonyoktól függően.
Az udvarlás során a hím különböző bemutatókat tart a tojónak, például akrobatikus repülést végez, élelmet kínál, vagy felborzolja tollazatát.

Fészkelés:

A fészeképítés a párválasztást követően kezdődik, és mindkét szülő részt vesz benne.
A fészket általában magas fákra vagy bokrokra építik, hogy védve legyen a ragadozóktól.
A fészek nagy, gömb alakú építmény, amelyet gallyakból, ágakból, sárból és fűből építenek.
Belsejét puha anyagokkal, például tollal, szőrrel és növényi rostokkal bélelik.
A fészeknek oldalsó bejárata van, amely további védelmet nyújt.

Szaporodási szokások:

A tojó általában 5-9 tojást rak, amelyeket körülbelül 16-18 napig költ.
A költési időszak alatt a hím gondoskodik a tojó táplálásáról.
A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a táplálásukban és gondozásukban.
A fiókák 25-35 nap után repülnek ki, de még hetekig a szüleikkel maradnak, amíg önállóvá nem válnak.
A feketecsőrű szarkák évente általában csak egyszer költenek, de ha az első fészekalj megsemmisül, pótköltésre is sor kerülhet.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarkák monogám párokat alkotnak, és gondos szülők. Fészkeiket magas fákra vagy bokrokra építik, és a fiókákat mindkét szülő táplálja és gondozza. Bár évente általában csak egyszer költenek, képesek pótköltésre is, ha szükséges.

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) fiókái

Jellemzői:

A feketecsőrű szarka fiókái fészeklakók, azaz csupaszon, zárt szemmel és teljesen tehetetlenül kelnek ki a tojásból.
A kikeléskor rózsaszínes bőrük van, amely később sötétedik.
A fiókák gyorsan növekednek, és tollazatuk néhány nap alatt elkezd kifejlődni.
A tollazat kezdetben szürkésbarna, majd fokozatosan alakul ki a felnőttekre jellemző fekete-fehér mintázat.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák a tojások lerakását követő 16-18 nap múlva kelnek ki.
Az első napokban a szülők folyamatosan melegítik és etetik őket.
A fiókák szeme néhány nap múlva kinyílik, és gyorsan kezdenek erősödni.
Körülbelül két hét múlva már képesek felállni és mozogni a fészekben.

Etetés és gondozás:

A fiókák mindenevők, és a szülők változatos táplálékkal látják el őket, beleértve rovarokat, férgeket, kisemlősöket, gyümölcsöket és magvakat.
A szülők naponta többször is etetik a fiókákat, és a fészket is tisztán tartják.
Ahogy a fiókák nőnek, egyre több táplálékot igényelnek, és a szülőknek egyre több időt kell tölteniük a táplálékszerzéssel.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 25-35 napos korukban repülnek ki a fészekből.
A kirepülés után még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és tanítják őket.
Fokozatosan válnak önállóvá, és végül elhagyják a szülői fészket, hogy saját territóriumot keressenek.

Gondoskodás és túlélési arány:

A feketecsőrű szarkák gondos szülők, és mindent megtesznek fiókáik túléléséért.
A fiókák túlélési aránya azonban viszonylag alacsony, mivel számos veszély fenyegeti őket, például ragadozók, betegségek és időjárási viszontagságok.
Becslések szerint a fiókáknak csak körülbelül 30-50%-a éri meg a felnőttkort.

Ökológiai jelentőség:

A feketecsőrű szarka fiókái fontos szerepet játszanak a faj populációjának fenntartásában.
A túlélő fiókák új területeket népesítenek be, és hozzájárulnak a genetikai sokféleség megőrzéséhez.
A fiókák magas halálozási aránya azonban azt is jelzi, hogy a faj érzékeny a környezeti változásokra és az emberi tevékenységekre.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka fiókái gyorsan fejlődő és tanulékony madarak, de túlélésük számos kihívással jár. A szülők gondoskodása és a megfelelő élőhelyek biztosítása elengedhetetlen a populáció fenntartásához és a faj ökológiai szerepének betöltéséhez.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár a feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) nem őshonos Magyarországon, érdemes áttekinteni azokat a betegségeket, amelyek általánosságban a szarkafajokat érinthetik, és így potenciálisan a feketecsőrű szarkát is:

Nyugat-nílusi vírus: Ez a szúnyogok által terjesztett vírus neurológiai tüneteket okozhat, és akár halálos is lehet a madarak számára.
Madárinfluenza: A madárinfluenza különböző törzsei különböző súlyosságú tüneteket okozhatnak, a légzőszervi problémáktól a hirtelen elhullásig.
Trichomoniázis: Ez a parazitafertőzés a szájüregben és a nyelőcsőben okoz sárgás elváltozásokat, megnehezítve a táplálkozást és légzést.
Belső élősködők: Különböző férgek és protozoonok fertőzhetik meg a madarak bélrendszerét, gyengeséget, hasmenést és súlyvesztést okozva.
Külső élősködők: Kullancsok, tetvek és atkák is megtelepedhetnek a madarakon, viszketést, tollvesztést és akár vérszegénységet is okozva.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a betegségek nem feltétlenül jellemzőek minden szarka populációra, és a konkrét előfordulásuk függ az adott régiótól, az élőhelytől és az aktuális járványügyi helyzettől.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Bár a feketecsőrű szarka eredeti élőhelye Észak-Amerika, megvizsgálhatjuk, hogy milyen ragadozók jelenthetnek veszélyt rá, és milyen védekezési stratégiákat alkalmazhat. Ha egy feketecsőrű szarka Magyarországon kerülne szabadon, ezek az információk segíthetnek megérteni, hogyan boldogulhatna a helyi környezetben.

Lehetséges ellenfelek és ellenségek:

Ragadozó madarak:
- Észak-Amerikában: héja, ölyv, sólyom, bagoly, sas
- Magyarországon: egerészölyv, héja, karvaly, vörös vércse, erdei fülesbagoly
Emlős ragadozók:
- Észak-Amerikában: róka, prérifarkas, mosómedve, menyétfélék, esetleg kóbor macskák és kutyák
- Magyarországon: róka, nyest, nyuszt, görény, esetleg kóbor macskák és kutyák
Kígyók: Egyes kígyófajok, különösen a fán élők, veszélyt jelenthetnek a tojásokra és a fiókákra.

Védelmi stratégiák:

Fészek elhelyezése: A fészek magas fákra vagy bokrokra építése megnehezíti a ragadozók hozzáférését.
Csoportos védekezés: A szarkák hangos riasztásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre, és közösen támadhatják a ragadozót, hogy elűzzék.
Rejtőzködés: A fiókák a fészekben maradnak, amíg elég erősek nem lesznek a repüléshez, így csökkentve a ragadozók általi észlelés kockázatát.
Gyorsaság és fürgeség: A kifejlett szarkák gyorsan repülnek és ügyesen mozognak a földön, ami segít elkerülniük a támadókat.
Intelligencia és alkalmazkodóképesség: A szarkák tanulékonyak és képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez, beleértve az új ragadozók megjelenését is.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) nem él Magyarországon, így hazai védettségi státusza nincs.

Azonban eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában a feketecsőrű szarka nem veszélyeztetett faj. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolják, mivel populációja stabil, és elterjedési területe széles.

Ennek ellenére a feketecsőrű szarkát is érinthetik bizonyos veszélyeztető tényezők, mint például:

Élőhelyek elvesztése: Az erdők kivágása, a mezőgazdasági területek bővítése és az urbanizáció csökkentheti a megfelelő élőhelyek számát.
Mérgezés: A mezőgazdaságban használt növényvédő szerek és a rágcsálóirtók mérgezést okozhatnak a madaraknál.
Ütközés járművekkel: A szarkák gyakran keresnek táplálékot az utak mentén, ami növeli az ütközés kockázatát.
Illegális vadászat és befogás: Bár a feketecsőrű szarka vadászata tilos, egyes helyeken még mindig előfordulhat illegális tevékenység.

Az észak-amerikai természetvédelmi szervezetek és hatóságok számos intézkedést tesznek a feketecsőrű szarka populációjának megőrzése érdekében, mint például:

Élőhelyek védelme és helyreállítása
A mérgezés kockázatának csökkentése
Tájékoztató kampányok a lakosság számára a madarak védelmének fontosságáról
Az illegális vadászat és befogás elleni fellépés

Összességében a feketecsőrű szarka populációja jelenleg stabil, de fontos továbbra is figyelni a fajra és élőhelyére, hogy megőrizzük ezt az érdekes és intelligens madarat az elkövetkező generációk számára.

Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia) hangja

Hangja mire hasonlít:

A feketecsőrű szarka hangja hasonló az eurázsiai szarkához, de kissé magasabb és élesebb.
Hangja változatos, és magában foglalhat:
- Éles, riasztó „csá-csá-csá” hangokat
- Lágyabb, gurgulázó hangokat a párjával vagy a fiókákkal való kommunikáció során
- Utánzó hangokat, mivel képesek más madarak és állatok hangját utánozni

Hangjának jellegzetességei:

A feketecsőrű szarka hangja messzire hallatszik, és gyakran használja kommunikációra és a terület védelmére.
Hangja változatos és összetett, különböző helyzetekben különböző hangokat hallat.
Képes más madarak és állatok hangját utánozni, ami zavarba ejtheti a ragadozókat és más rivális fajokat.

Hangkeltés mechanizmusa:

A madarak hangját a syrinx nevű szervük hozza létre, amely a légcső alsó részén található.
A syrinx két különálló hangképző résszel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a madarak számára, hogy egyszerre két különböző hangot adjanak ki.
A feketecsőrű szarka képes a syrinx izmait finoman szabályozni, ami lehetővé teszi a változatos és összetett hangok létrehozását.

Hangszínek és jelentésük:

A feketecsőrű szarka különböző hangszíneket használ a kommunikáció során:
- Éles, riasztó hangok: Veszély jelzésére szolgálnak, és arra ösztönzik a többi szarkát, hogy meneküljenek vagy csoportosan védekezzenek.
- Lágyabb, gurgulázó hangok: A párjával vagy a fiókákkal való kapcsolattartásra, udvarlásra vagy a fészekben lévő fiókák megnyugtatására szolgálnak.
- Utánzó hangok: A ragadozók megtévesztésére vagy más madárfajok territóriumának elfoglalására használhatók.

Hangok és kontextus:

A feketecsőrű szarka hangjai a kontextustól függően változnak.
Például a riasztó hangok intenzitása és gyakorisága növekszik, ha a veszély közeledik.
A lágyabb hangokat elsősorban a fészek közelében vagy a párjával való interakció során hallatja.
Az utánzó hangokat akkor használja, amikor más madárfajokkal találkozik, vagy amikor megpróbál elrejteni valamit a ragadozók elől.

Hangok változása:

A feketecsőrű szarka hangja az életkorral és a nemtől függően is változhat.
A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé fejlett, mint a felnőtteké.
A hímek és a tojók hangja között is lehetnek kisebb különbségek.

Összefoglalva: A feketecsőrű szarka hangja változatos és összetett kommunikációs eszköz. Különböző hangszíneket és hangokat használ a különböző helyzetekben, és képes más madarak és állatok hangját utánozni. Hangja fontos szerepet játszik a faj társas életében, a terület védelmében és a túlélésben.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/GVVNEJJEGA

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Intelligencia	Kivételesen intelligens madár, eszközhasználatra és problémamegoldásra képes.
Társas viselkedés	Komplex szociális élettel rendelkezik, beleértve a kooperatív vadászatot és a csoportos védelmet.
Kommunikáció	Változatos hangrepertoárja van, beleértve az utánzást is.
Fészeképítés	Gondosan megépített, nagy fészkeket készít, amelyeket gyakran évekig újrahasznál.
Táplálkozás	Opportunista mindenevő, szinte bármit elfogyaszt, amit talál.
Elterjedés	Észak-Amerika nyugati felében honos.
Védettség	Jelenleg nem veszélyeztetett, de élőhelyének elvesztése fenyegetheti.
Rokonság	Közeli rokona az eurázsiai szarkának.