A szarka (Pica pica) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.01. - by Madarak

A szarka (Pica pica) megjelenése, jellemzői

Méret és testfelépítés:

A szarka közepes méretű madár, testhossza 44-46 cm, szárnyfesztávolsága 52-62 cm.
Testalkata karcsú, de izmos, farka hosszú és lépcsőzetes.
Feje nagy és kerek, csőre erős és hegyes.
Lábai erősek és ujjai hosszúak, karmokban végződnek.

Súly:

A hím szarka súlya 210-270 gramm között mozog, míg a nőstények súlya 180-210 gramm között.

Tollazat színezete:

A szarka tollazata jellegzetes fekete-fehér mintázatú.
Feje, háta, szárnyai és farka fekete, míg hasa, mellkasa és torkija fehér.
A hím szarkáknak kék vagy zöld fényű foltok is lehetnek a szárnyaikon.

Csőr és lábak:

A szarka csőre erős és hegyes, fekete színű.
Lábai erősek és ujjai hosszúak, karmokban végződnek, szürke színűek.

Szárnyak és repülés:

A szarka szárnyai erősek és izmosak, lehetővé téve számára a gyors és mozgékony repülést.
Képes hullámvölgyben, függőlegesen és fejjel lefelé is repülni.

Várható élettartama:

A szarka átlagos élettartama 7-10 év, de fogságban akár 20 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzete:

A szarka Magyarországon gyakori madárfaj, szinte minden élőhelyen megtalálható.
Állománya stabilnak mondható, nem fenyegetett faj.

Egyéb tudnivalók:

A szarkák intelligens madarak, képesek eszközöket használni és problémákat megoldani.
Mindenevők, táplálékukat rovarokból, gyümölcsökből, magvakból, tojásokból és apró gerincesekből állítják össze.
Hangosak és társas lények, gyakran csoportokban élnek.
A szarkákról sok hiedelem és legenda kering, sokan szerencsétlen madárnak tartják őket.

A szarka (Pica pica) elterjedése, előfordulása

A szarka (Pica pica) Európában, Ázsiában, Északnyugat-Afrikában és Észak-Amerika nyugati részén honos. Gyakorlatilag bármilyen élőhelyen megtalálható, ahol fák és bokrok is előfordulnak, beleértve az erdőket, mezőgazdasági területeket, városokat és parkokat.

A szarka rendkívül alkalmazkodóképes faj, és képes túlélni a szélsőséges éghajlati viszonyokat is. Elterjedésének északi határát a tajga, déli határát pedig a sivatagok és a szubtrópusi erdők jelölik.

A szarka alfajai a következő földrészeken fordulnak elő:

Európa: Ez a szarka legelterjedtebb élőhelye, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig mindenhol megtalálható.
Ázsia: A szarka Ázsia mérsékelt égövi és szubtrópusi régióiban fordul elő, egészen Japánig és Délkelet-Ázsiáig.
Északnyugat-Afrika: A szarka Észak-Marokkóban és Algéria északi részén él.
Észak-Amerika: A szarka Észak-Amerika nyugati részén, Alaszkától Kaliforniáig fordul elő.

A szarka behurcolt fajnak számít Új-Zélandon, Ausztráliában és Dél-Afrikában is.

A szarka sikeres elterjedésének oka az alkalmazkodóképességében, a sokféleségű táplálkozásában és az intelligenciájában rejlik. Képesek eszközöket használni és problémákat megoldani, ami előnyt jelent a túlélésükben. Ezenkívül a szarkák nagyon társas lények, és gyakran nagy csoportokban élnek, ami segíthet nekik megvédeni magukat a ragadozóktól.

Rendszertani besorolása

A szarka (Pica pica) a madarak (Aves) osztályába, a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. A nembe 7 recens és 1 fosszilis faj tartozik:

Európai szarka (Pica pica)
Ázsiai szarka (Pica asirensis)
Feketecsőrű szarka (Pica hudsonia)
Kínai szarka (Pica bottanensis)
Srílankai szarka (Pica Ceylonica)
Formózán szarka (Pica leucocephala)
Jávai szarka (Pica Javanica)
Kihalt szarka (Pica moorei)

A szarka legközelebbi rokonai a varjak, a hollók és a sajkák. A varjúfélék családjába tartozó madarakra jellemző a nagy intelligencia, a társas életmód és a sokféleségű táplálkozás.

A szarka tudományos nevét Carl von Linné svéd természettudós adta neki 1758-ban. A „Pica” név a latin „pica” szóból ered, ami „szarkát” jelent, a „pica” pedig a szarka jellegzetes hangja utal.

A szarka alfajai a következőképpen csoportosulnak:

Nyugati csoport: Ez a csoport az európai szarkát (Pica pica) és a feketecsőrű szarkát (Pica hudsonia) foglalja magában.
Keleti csoport: Ez a csoport az ázsiai szarkát (Pica asirensis), a kínai szarkát (Pica bottanensis), a Srílankai szarkát (Pica Ceylonica), a Formózán szarkát (Pica leucocephala) és a Jávai szarkát (Pica Javanica) foglalja magában.

A szarka alfajai között morfológiai és genetikai különbségek figyelhetők meg. A legjelentősebb különbségek a tollazat színében és mintázatában, a csőr és a láb méretben, valamint a hangban figyelhetők meg.

A szarka rendszertani besorolása a következő:

Ország: Állatvilág (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Varjúfélék (Corvidae)
Nem: Szarka (Pica)
Faj: Európai szarka (Pica pica)

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatvilág (Animalia)
Törzs	Gerincesek (Chordata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Verébalakúak (Passeriformes)
Család	Varjúfélék (Corvidae)
Nem	Szarka (Pica)
Faj	Európai szarka (Pica pica)

A szarka életmódja

Társas élet:

A szarkák nagyon társas lények, és gyakran nagy csoportokban élnek, amelyeket „csapatoknak” neveznek. Ezek a csapatok akár 20-30 egyedet is számlálhatnak. A csapatok tagjai erős kötelékekkel rendelkeznek egymással, és együttműködnek a táplálékszerzésben, a ragadozóktól való védelemben és a fiókák nevelésében.

Szociális viselkedés:

A szarkák intelligens madarak, és összetett szociális viselkedést tanúsítanak. Képesek kommunikálni egymással hangjelzésekkel és testbeszéddel, és meg tudják különböztetni az egyedeket. A szarkák játékosak is, és gyakran foglalkoznak játékos tevékenységekkel, mint például a tárgyakkal való játék vagy a csúszás a havon.

Mozgás:

A szarkák kiválóan repülő madarak, és képesek gyorsan és mozgékonyan repülni. A talajon is jól mozognak, és képesek futni, ugrálni és mászni. A szarkák gyakran vándorolnak, és télen délebbre vonulnak, hogy elkerüljék a hideget és a hótakarót.

Territórium:

A szarkáknak territóriumuk van, amelyet védenek más szarkáktól. A territórium mérete változó lehet, de általában 0,5-2 hektár közötti. A szarkák jelölő viselkedést tanúsítanak, hogy megjelöljék a territóriumukat, például énekelnek vagy tárgyakat helyeznek el a határon.

Alkalmazkodó képességek:

A szarkák rendkívül alkalmazkodóképes madarak, és képesek túlélni a szélsőséges éghajlati viszonyokat is. Elterjedésük északi határát a tajga, déli határát pedig a sivatagok és a szubtrópusi erdők jelölik. A szarkák képesek különböző táplálékforrásokon élni, és képesek alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez.

A szarka (Pica pica) táplálkozása

Jellemzői:

A szarkák mindenevők, azaz növényi és állati eredetű táplálékot is fogyasztanak.
Erős csőrük és éles karmaik alkalmassá teszik őket a kemény táplálék, mint a diófélék és a csontok feltörésére.
Hosszú farkuk segíti őket az egyensúlyozásban táplálék keresés közben.
Intelligensek és találékonyak, képesek új táplálékforrásokat felfedezni és új táplálkozási technikákat elsajátítani.

Táplálékforrások:

A szarkák táplálékát változatos forrásokból szerzik be, beleértve:
- Rovarok: A szarkák étrendjének nagy részét a rovarok teszik ki, beleértve a bogarakat, hernyókat, pókokat és hangyákat.
- Gyümölcsök: A szarkák szívesen fogyasztanak különféle gyümölcsöket, mint a bogyókat, almát, körtét és szilvát.
- Magvak: A szarkák különféle magvakat is fogyasztanak, beleértve a dióféléket, a napraforgómagot és a gabona magvait.
- Tojások és fiókák: A szarkák néha tojásokat és fiókákat is fogyasztanak, főleg a kisebb madárfajoktól.
- Dög: A szarkák dögöt is fogyasztanak, ha más táplálékforrás nem áll rendelkezésre.

Táplálkozási szokások:

A szarkák napközben táplálkoznak, és gyakran csoportokban keresik a táplálékot.
Képesek emlékezni a táplálékforrásokra, és visszatérni azokhoz később.
A szarkák táplálékot tárolnak is, amit később fogyasztanak el.
A szarkák fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában.

Érdekes tények a szarkák táplálkozásáról:

A szarkák képesek eszközöket használni a táplálékszerzéshez. Például botokkal kopogtathatnak a fák kérgén, hogy rovarokat csaljanak ki a rejtekhelyükről.
A szarkák képesek megkülönböztetni a különböző táplálékforrások tápértékét, és a legmagasabb tápértékű táplálékot választják.
A szarkák a táplálékukkal együtt ásványi anyagokat és vitaminokat is fogyasztanak.

A szarka (Pica pica) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A szarkák fészkelőhelye változatos lehet, de előnyben részesítik a fákkal és bokrokkal tarkított területeket. Gyakran fészkelnek erdőkben, mezőgazdasági területeken, városokban és parkokban. A fészkeket általában magas fák ágaira építik, de néha alacsonyabb bozótosokban is fészkelhetnek.

Fészek jellemzői:

A szarka fészke nagy, fedett építmény, amely gallyakból és ágakból készül. A fészket belül agyaggal, trágyával vagy mohával bélelik. A fészek átmérője 30-40 cm, magassága pedig 50-60 cm lehet.

Környezet:

A szarkák fészkelőhelyének környezetére jellemző a sokféle növényzet és a zavartalan környezet. A szarkák nem szeretik a nyílt terepeket, és előnyben részesítik a rejtekhelyet biztosító fákat és bokorokat.

Fészeképítés:

A fészket a hím és a nőstény szarka közösen építi. A fészeképítés általában tavasszal, márciusban vagy áprilisban kezdődik. A fészek elkészítése 7-10 napig tarthat.

Tojásrakás:

A nőstény szarka 4-7 tojást rak. A tojások halványkék vagy zöld színűek, barna foltokkal. A tojások kotlási ideje 17-19 nap.

Veszélyeztető tényezők:

A szarka fészkelőhelyeit számos tényező veszélyezteti, beleértve a fakivágást, az élőhelyek elvesztését és a ragadozók jelenlétét. A szarkák fészkét néha a varjak, a sólymok és a macskák is elpusztítják.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Ültessünk fákat és bokrokat a szarkák számára fészkelőhelyet biztosítva.
Kerüljük a fakivágást a szarka fészkelési időszakában (március-június).
Védje a szarkákat a ragadozóktól, például macskáktól és kutyáktól.
Támogassa a természetvédelmi szervezeteket, amelyek a szarkák és más madárfajok védelmén dolgoznak.

A szarkák fontos szerepet játszanak a madárvilágban, és segítenek a rovarpopulációk szabályozásában. A fészkelőhelyeik védelmével hozzájárulhatunk a szarkaállomány megőrzéséhez.

A szarka (Pica pica) szaporodása

Párzási időszak:

A szarkák monogám madarak, és egy életen át tartó párokat alkotnak. A párzási időszak tavasszal, márciusban vagy áprilisban kezdődik. A hím szarkák udvarolnak a nőstényeknek, és énekkel, tánccal és ajándékokkal, például étellel vagy csillogó tárgyakkal igyekeznek lenyűgözni őket.

Fészkelés:

A fészket a hím és a nőstény szarka közösen építi. A fészeképítés általában 7-10 napig tarthat. A fészket gallyakból és ágakból készítik, és belül agyaggal, trágyával vagy mohával bélelik. A fészket általában magas fák ágaira építik, de néha alacsonyabb bozótosokban is fészkelhetnek.

Szaporodási szokások:

A nőstény szarka 4-7 tojást rak. A tojások halványkék vagy zöld színűek, barna foltokkal. A tojások kotlási ideje 17-19 nap. Mindkét szülő kotlik a tojáson, de a nőstény a felelős a kotlásért a legtöbb időben. A fiókák 25-30 napos korukban válnak röpképesekké.

A szarkák szaporodásának további aspektusai:

A szarkák nagyon gondoskodó szülők, és fiókáikat táplálják, védelmezi és tanítják.
A fiókák fészekhagyók, és kirepülésük után még egy ideig a szüleikkel maradnak.
A szarkák sikeres szaporodók, és évente több fiókát is nevelhetnek.

A szarkák szaporodásának jelentősége:

A szarkák szaporodása fontos szerepet játszik a madárpopulációk fenntartásában. A szarkák segítenek a rovarpopulációk szabályozásában, és fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában.

Fiókái

Jellemzői:

A szarka fiókái csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból.
Testük rózsaszín színű, és pihés szőr borítja őket.
Csőrük rövid és tompa, lábuk pedig gyenge.
A fiókák súlya keléskor körülbelül 10 gramm.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A szarka fiókái 17-19 nap múlva kelnek ki a tojásból. Az első napokban a fiókák tehetetlenek, és a szüleik gondoskodnak róluk. A szülők melegítik a fiókákat, etetik és tisztítják őket. A fiókák gyorsan fejlődnek, és 2-3 hetes korukra már képesek maguk is táplálkozni.

Etetés és gondozás:

A szarka fiókái mindenevőek, és a szüleik rovarokkal, gyümölcsökkel, magvakkal és más táplálékkal etetik őket. A szülők naponta többször is etetik a fiókákat. A fiókák körülbelül 25-30 napos korukra válnak teljesen önállóvá.

Kirepülés és elhagyás:

A szarka fiókái 25-30 napos korukban repülnek ki a fészekből. A kirepülés után a fiókák még egy ideig a szüleikkel maradnak, és tőlük tanulnak táplálkozni és élni. A fiókák körülbelül 6-8 hetes korukra válnak teljesen függetlenné a szüleiktől.

A szarka fiókáinak további aspektusai:

A szarka fiókái nagyon kíváncsiak és játékosak.
A fiókák gyakran összeverődnek, és együtt játszanak.
A szarka fiókái fontos szerepet játszanak a madárpopulációk fenntartásában.

A szarka (Pica pica) ismertebb betegségei

A szarkák, mint minden más élőlény, számos betegségnek kitehetők. A leggyakoribb betegségek közé tartoznak a következők:

Vírusos betegségek:

Madárpestis: Ez egy nagyon súlyos vírusos betegség, amely sok madárfajt érint, beleértve a szarkákat is. A madárpestis tünetei közé tartozik a láz, a letargia, a légzési nehézségek és a halál.
Newcastle-betegség: Ez egy másik vírusos betegség, amely a szarkákat is érintheti. A Newcastle-betegség tünetei közé tartozik a légzési nehézségek, a neurológiai tünetek és a halál.

Baktériumos betegségek:

Szalmonellózis: Ez egy baktériumos fertőzés, amely a szarkákat és más madarakat is érintheti. A szalmonellózis tünetei közé tartozik a hasmenés, a hányás és a láz.
Colibakteriózis: Ez egy másik baktériumos fertőzés, amely a szarkákat is érintheti. A colibakteriózis tünetei közé tartozik a hasmenés, a hányás és a láz.

Paraziták:

Férgek: A szarkák számos fajta féreggel fertőződhetnek meg. A férgek tünetei közé tartozik a fogyás, a gyenge emésztés és a letargia.
Kullancsok: A kullancsok számos betegséget terjeszthetnek a szarkákra, beleértve a Lyme-kórt és a madárpiroplazmózis. A kullancsok tünetei közé tartozik a bőrgyulladás, a láz és a letargia.

Gombás fertőzések:

Aspergillózis: Ez egy gombás fertőzés, amely a szarkák légzőrendszerét érintheti. Az aspergillózis tünetei közé tartozik a légzési nehézségek, a köhögés és a fogyás.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a szarkákat érintő összes betegségről. A szarkák más betegségeket is kaphatnak, és a tünetek a betegségtől függően változhatnak. Ha aggódik a szarka egészsége miatt, forduljon állatorvoshoz.

Megelőzés:

A szarkabetegségek megelőzésének legjobb módja a jó higiénia és a környezetgazdálkodás. Győződjön meg róla, hogy a szarkáknak tiszta víz és táplálék áll rendelkezésre, és távolítsa el a széklet és a hulladékot a fészkelőhelyek környékéről. Ezenkívül fontos, hogy a szarkákat távol tartsa a potenciálisan fertőzött területektől, például a hulladéklerakóktól és a szennyvíztisztító telepektől.

Kezelés:

A szarkabetegségek kezelése a betegségtől függően változhat. Egyes esetekben a kezelés antibiotikumokból, gombaellenes szerekből vagy féreghajtókból állhat. Más esetekben a támogató ellátás, például a folyadékpótlás és a táplálás az egyetlen szükséges kezelés.

Ha aggódik a szarka egészsége miatt, forduljon állatorvoshoz. Az állatorvos diagnosztizálni tudja a betegséget, és megfelelő kezelést javasolhat.

A szarka lehetséges ellenfelei és ellenségei

A szarkáknak, mint minden más vadállatnak, számos ragadozója és versenytársa van, akikkel meg kell küzdeniük a túlélésért. Ezek a ragadozók és versenytársak a szarka méretétől, élőhelyétől és az évszaktól függően változhatnak.

Ragadozók:

A szarkák leggyakoribb ragadozói közé tartoznak a ragadozó madarak, mint a héják, sasok, sólymok és karvalyok. Ezek a madarak erőteljes karmokkal és csőrrel rendelkeznek, amelyekkel képesek megölni és megenni a szarkákat. Ezenkívül a emlős ragadozók, mint a rókák, nyesték, macskák és kutyák is prédálhatnak szarkákra. Ezek az emlősök gyorsak és agilisak, és képesek meglepni és megölni a szarkákat a talajon.

Versenytársak:

A szarkáknak versenyezniük kell más madárfajokkal is a táplálékért és az élőhelyért. A leggyakoribb versenytársak közé tartoznak a varjak, galambok, rigók és fekete harkályok. Ezek a madárfajok hasonló méretűek és étrendűek, mint a szarkák, és néha konfliktusba kerülhetnek egymással a táplálékforrások miatt.

Egyéb fenyegetések:

A szarkákat az emberi tevékenység is fenyegeti. Az élőhelyvesztés, a szennyezés és a peszticidek mind negatív hatással lehetnek a szarkapopulációkra. Ezenkívül a szarkákat néha kártevőnek tekintik, és üldözik őket.

Hogyan védekeznek a szarkák:

A szarkáknak számos módja van annak, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól és a versenytársaktól. Ezek közé tartozik a csoportosulás, a figyelmeztető hívások használata és a rejtőzködés. A szarkák nagyon intelligensek is, és képesek alkalmazkodni a környezetükhöz. Ez segít nekik túlélni a változó körülmények között és elkerülni a ragadozókat.

Fontos megjegyezni, hogy a szarkák fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Segítenek a rovarpopulációk szabályozásában, és táplálékot biztosítanak más ragadozók számára. A szarkák védelme segít fenntartani az ökoszisztéma egyensúlyát.

A szarka védettsége és természetvédelmi helyzete

A szarka (Pica pica) nem szerepel a veszélyeztetett fajok nemzetközi vörös listáján (https://www.iucnredlist.org/), és Magyarországon sem minősül védett fajnak.

Elterjedés:

A szarka Európa, Ázsia és Észak-Afrika nagy részén elterjedt, gyakori madárfaj. Magyarországon is elterjedt, szinte mindenhol megtalálható, erdőkben, mezőgazdasági területeken, városokban és parkokban is.

Populáció:

A szarkapopulációk stabilak és egészségesek. A szarkák alkalmazkodóképesek és képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez. Ez segít nekik fenntartani populációjukat még a kedvezőtlen környezeti feltételek között is.

Védelmi intézkedések:

A szarkák nem minősülnek védett fajnak, és nincsenek speciális védelmi intézkedések a populációjuk védelmére. Azonban a szarkák élőhelyének védelme segíthet fenntartani populációjukat. Ez magában foglalja a fakivágás csökkentését, a szennyezés elleni küzdelmet és a peszticidek használatának korlátozását.

A szarka (Pica pica) hangja

A szarka hangja rendkívül változatos és összetett. A szarkák széles skálán képesek kommunikálni, és hangjaikat számos célra használják, beleértve a társak csalogatását, a terület védelmét, a ragadozók figyelmeztetését és a fiókák gondozását.

Hangja mire hasonlít:

A szarka hangja leginkább recsegőnek, csörgőnek és cserregőnek írható le. Hangjuk gyakran hasonlít más madárfajok hangjához, mint a varjúkéhoz vagy a rigókéhoz, de a szarkáknak megvan a maguk egyedi hangzásuk, amely megkülönbözteti őket más madaraktól.

Hangjának jellegzetességei:

A szarka hangja számos jellegzetességgel bír, amelyek megkülönböztetik más madárfajoktól. Ezek közé tartoznak:

Változatosság: A szarkák képesek a hangok széles skáláját kiadni, beleértve a recsegést, csörgést, cserregést, rikácsolást és miaucsolást.
Hangmagasság: A szarka hangja magas hangmagasságú, és gyakran élesnek vagy áthatónak tűnik.
Ritmus: A szarka hangja gyakran ismétlődő mintákban szól, és ritmikusnak tűnhet.

Hangkeltés mechanizmusa:

A szarkák a légzsákjaik és a hangszálaik segítségével keltik a hangjukat. A légzsákok a szarka testének légüres üregei, amelyek segítenek erősíteni a hangjukat. A hangszálak a szarka légcsövében lévő rezgő membránok, amelyek a hang magasságát és hangszínét határozzák meg.

Hangszínek és jelentésük:

A szarkák hangja különböző hangszíneket hordozhat, amelyeknek különböző jelentése lehet. Néhány példa a szarka hangszíneire és azok jelentésére:

Recsegés: Ez a hang gyakran a riasztást vagy a veszélyt jelzi.
Csörgés: Ez a hang gyakran a társak csalogatására vagy a terület védelmére szolgál.
Cserregés: Ez a hang gyakran a kapcsolattartást vagy a fiókák gondozását jelzi.
Rikácsolás: Ez a hang gyakran a haragot vagy a frusztrációt jelzi.
Miaucsolás: Ez a hang gyakran a ragadozók figyelmeztetésére szolgál.

Hangok és kontextus:

A szarka hangjának jelentése a kontextustól függően változhat. Például ugyanaz a recsegő hang, amely riasztást jelez egy ragadozó észlelésekor, a társak csalogatására is használható. A szarkák képesek felismerni más szarkák hangjait, és a hangjukat arra is használhatják, hogy információt cseréljenek egymással.

Hangok változása:

A szarka hangja idővel változhat. A fiókák hangja eltér a felnőtt szarkák hangjától, és a szarkák hangja a korral is változhat. Ezenkívül a szarkák hangja a helyi nyelvjárás szerint is változhat.

A szarka hangja rendkívül változatos és összetett. A szarkák széles skálán képesek kommunikálni, és hangjaikat számos célra használják. A szarka hangjának megértése segíthet jobban megérteni e lenyűgöző madárfaj viselkedését és ökológiáját.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/WBZVBDKAUE

Érdekességek róla, tények röviden

Érdekesség	Tény
Intelligencia	A szarkák nagyon intelligensek madarak. Képesek felismerni magukat a tükörben, és eszközöket használni a táplálékszerzéshez.
Kommunikáció	A szarkák széles skálán képesek kommunikálni egymással. Hangokat, testbeszédet és arckifejezéseket használnak a társak csalogatására, a terület védelmére, a ragadozók figyelmeztetésére és a fiókák gondozására.
Táplálkozás	A szarkák mindenevők, és széles skálán fogyasztanak táplálékot, beleértve a rovarokat, gyümölcsöket, magvakat, tojásokat és fiókákat.
Fészeképítés	A szarkák összetett fészkeket építenek gallyakból, ágakból és gallyakból. A fészket belül agyaggal, trágyával vagy mohával bélelik.
Szociális viselkedés	A szarkák társas lények, és csoportokban élnek, amelyek akár 20 egyedet is számlálhatnak.
Memória	A szarkák kiváló memóriával rendelkeznek, és képesek felismerni azokat az embereket és állatokat, akikkel korábban találkoztak.
Gyűjtögetés	A szarkák fényes tárgyakat, például ékszereket és érméket gyűjtenek.
Utánzás	A szarkák képesek utánozni más madarak hangjait, sőt az emberi beszédet is.
Jelentőség	A szarkák fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában. Segítenek a rovarpopulációk szabályozásában, és táplálékot biztosítanak más ragadozók számára.