A piroslábú szula (Sula sula) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.04.03. - by Madarak

A piroslábú szula (Sula sula) megjelenése, jellemzői

Mérete és testfelépítése:

A vöröslábú szula közepes méretű tengeri madár, karcsú testtel és hosszú, hegyes csőrrel. Testhossza 70-80 cm, szárnyfesztávolsága 150-165 cm. Súlya 1,5-2 kg. A hím és a tojó egyforma méretű, de a tojó némileg nehezebb.

Tollazat színezete:

A vöröslábú szula tollazata főleg barna, fehér hasi résszel. A szárnyakon fehér foltok találhatók. A fej és a nyak barna, a szem körül gyűrűs mintázat figyelhető meg. A csőr kék, a lábak élénkvörösek, innen ered a madár magyar neve.

Csőr és lábak:

A vöröslábú szula csőre hosszú, hegyes és kék színű. A csőr tökéletes eszköz a halászathoz. A lábak erősek és vörösek, úszóhártyával ellátva, ami segít a madárnak a vízben való mozgásban.

Szárnyak és repülés:

A vöröslábú szula szárnyai szélesek és erősek, amik lehetővé teszik a hatékony repülést. A madár gyakran vitorlázik a levegőben, kihasználva a légáramlatokat. A víz felett alacsonyan repül, keresve a zsákmányát.

Várható élettartama:

A vöröslábú szula várható élettartama 15-20 év.

További jellemzők:

A vöröslábú szula kiváló úszó és búvár.
Táplálékát főleg halak, tintahalak és rákok alkotják.
Társas madár, kolóniákban él.
Fészkét gallyakból és tollazatból építi.
A tojó általában 2-3 tojást rak.
A fiókák 40-45 nap múlva kelnek ki.

Természetvédelmi státusz:

A vöröslábú szula nem veszélyeztetett faj.

A piroslábú szula (Sula sula) elterjedése, előfordulása

A vöröslábú szula a trópusi és szubtrópusi tengerek lakója. Kolóniái megtalálhatók a következő földrészeken és térségekben:

Amerika:

Karib-térség
Mexikói-öböl
Dél-Amerika északi partjai

Afrika:

Vörös-tenger
Indiai-óceán partjai

Ázsia:

Dél- és Délkelet-Ázsia partjai
Japán
Csendes-óceán szigetei

Ausztrália:

Ausztrália északi és keleti partjai
Új-Zéland

A vöröslábú szula előnyben részesíti a nyílt tengeri élőhelyeket, korallzátonyokkal és szigetekkel. Gyakran fészkel sziklás szigeteken és partszakaszokon.

Fontosabb kolóniák:

Bahama-szigetek
Turks- és Caicos-szigetek
Galapagos-szigetek
Seychelle-szigetek
Maldív-szigetek

A vöröslábú szula vándorló madár?

A vöröslábú szula nem vándorló madár, de a táplálékforrások után kutatva nagy távolságokat is megtehet.

Rendszertani besorolása

Osztály	Rend	Család	Nemzetség	Faj
Madarak (Aves)	Szulaalakúak (Suliformes)	Szulafélék (Sulidae)	Sula	Vöröslábú szula (Sula sula)

További információk:

A vöröslábú szula a szulafélék (Sulidae) családjába tartozó tengeri madár.
A Sula nemzetségbe 9 faj tartozik.
A vöröslábú szula legközelebbi rokonai a barna szula (Sula leucogaster) és a pirosarcú szula (Sula dactylatra).

Ismertebb alfajai

Sula sula sula Gould, 1838
Sula sula rubripes (Linnaeus, 1766)
Sula sula websteri Rothschild, 1898

Életmódja

Társas élet:

A vöröslábú szula társas madár, kolóniákban él. A kolóniák mérete néhány tucattól több ezer párig terjedhet. A kolóniákban a madarak együtt fészkelnek, költenek és nevelik fel fiókáikat.

Szociális viselkedés:

A vöröslábú szulák kommunikálnak egymással hangjelzések és testbeszéd segítségével. A hangjelzések közé tartoznak a rikácsolások, a morgások és a sziszegések. A testbeszéd elemei a szárnyak terpesztése, a fej bólogatása és a tollborzolás.

Mozgás:

A vöröslábú szula kiváló úszó és búvár. A vízben a szárnyait úszóhártyák segítik. A levegőben hatékonyan repül, gyakran vitorlázik a légáramlatokat kihasználva.

Territórium:

A vöröslábú szulák nem védenek territóriumot, de a kolóniákban a pároknak van egy fészeképítő területük.

Alkalmazkodó képességek:

A vöröslábú szula jól alkalmazkodott a trópusi és szubtrópusi tengerek élőhelyéhez. Kiváló úszó- és búvárképessége, valamint hatékony repülése lehetővé teszi számára, hogy nagy távolságokat tegyen meg a táplálék keresése során. A vöröslábú szula képes alkalmazkodni a különböző éghajlati viszonyokhoz és táplálékforrásokhoz.

Érdekességek:

A vöröslábú szulák gyakran társulnak delfinekkel és tonhalakkal. A delfinek és a tonhalak a zsákmányt a felszínre hajtják, a szulák pedig könnyedén lecsapnak rájuk.
A vöröslábú szulák akár 100 méter mélyre is lebukhatnak a víz alá.
A vöröslábú szulák monogám madarak, és egy életre szóló párkapcsolatot kötnek.

A piroslábú szula (Sula sula) táplálkozása

Jellemzői:

A vöröslábú szula ragadozó madár, és főleg halakkal, tintahalakkal és rákokkal táplálkozik. A zsákmányt a víz felszínéről vagy a víz alól szerzi be. A vízben úszva keresi a zsákmányt, majd amikor észrevesz egy halat, lecsap rá a csőrével. A vöröslábú szula akár 100 méter mélyre is lebukhat a víz alá.

Táplálékforrások:

A vöröslábú szula táplálékát a következők alkotják:

Halak: makréla, hering, szardínia
Tintahalak
Rákok

Táplálkozási szokások:

A vöröslábú szula napközben táplálkozik. Gyakran társul delfinekkel és tonhalakkal. A delfinek és a tonhalak a zsákmányt a felszínre hajtják, a szulák pedig könnyedén lecsapnak rájuk.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

A vöröslábú szula táplálkozását a következő tényezők befolyásolhatják:

A zsákmányállatok elérhetősége
A víz hőmérséklete
Az időjárási körülmények
A tengeri szennyezés

Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?

A vöröslábú szula táplálkozásának védelme érdekében tehetünk a következőket:

Csökkentsük a tengeri szennyezést.
Védjük a tengeri élőhelyeket.
Fenntartható módon halásszunk.

Fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A vöröslábú szula trópusi és szubtrópusi szigeteken, sziklás partszakaszokon és korallzátonyokon fészkel. A fészkelőhelyek jellemzően nyílt tengerhez közel helyezkednek el.

Fészek jellemzői:

A vöröslábú szula fészkét gallyakból és tollazatból építi. A fészek lapos és sekély, mérete körülbelül 50 cm átmérőjű.

Környezet:

A vöröslábú szula fészkelőhelyén gyakran más tengeri madarak is fészkelnek, mint a pelikánok, a kormoránok és a sirályok.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét madár részt vesz. A hím gyűjti a gallyakat, a tojó pedig építi a fészket.

Tojásrakás:

A tojó általában 2-3 tojást rak. A tojások fehérek, barna foltokkal.

Költési idő:

A tojások 40-45 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét madár eteti.

Veszélyeztető tényezők:

A vöröslábú szula fészkelőhelyeit a következők veszélyeztetik:

A tengeri élőhelyek pusztulása
A tengeri szennyezés
Az invazív fajok
Az emberi zavarás

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

A vöröslábú szula fészkelőhelyeinek védelméért tehetünk a következőket:

Védjük a tengeri élőhelyeket.
Csökkentsük a tengeri szennyezést.
Irtjuk ki az invazív fajokat.
Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.

A vöröslábú szula szaporodása

Párzási időszak:

A vöröslábú szula párzási időszaka a trópusi és szubtrópusi régióktól függően változik. Általában a száraz évszakban van.

Párzás:

A vöröslábú szulák monogám madarak, és egy életre szóló párkapcsolatot kötnek. A párzási rituálé során a hím és a tojó táncol, bólogat a fejével és hangjelzéseket ad ki.

Fészkelés:

A fészket gallyakból és tollazatból építik. A fészek lapos és sekély, mérete körülbelül 50 cm átmérőjű.

Tojásrakás:

A tojó általában 2-3 tojást rak. A tojások fehérek, barna foltokkal.

Költési idő:

A tojások 40-45 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét madár eteti.

Fiókanevelés:

A fiókák körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki. A szülők még néhány hétig etetik őket, mielőtt elhagynák a fészket.

Szaporodási szokások:

A vöröslábú szulák kolóniákban fészkelnek. A kolóniák mérete néhány tucattól több ezer párig terjedhet. A kolóniákban a madarak együtt fészkelnek, költenek és nevelik fel fiókáikat.

Veszélyeztető tényezők:

A vöröslábú szula szaporodását a következők veszélyeztetik:

A tengeri élőhelyek pusztulása
A tengeri szennyezés
Az invazív fajok
Az emberi zavarás

Mit tehetünk a szaporodásuk védelméért?

A vöröslábú szula szaporodásának védelméért tehetünk a következőket:

Védjük a tengeri élőhelyeket.
Csökkentsük a tengeri szennyezést.
Irtjuk ki az invazív fajokat.
Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.

A vöröslábú szula fiókái

Jellemzői:

A vöröslábú szula fiókái csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból. Fejükön szürke pehely van. A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák körülbelül 40-45 nap múlva kelnek ki a tojásból. A kikelés után a fiókák még gyengék és tehetetlenek. A szülők etetik és gondozzák őket.

Etetés és gondozás:

A vöröslábú szula fiókáit mindkét madár eteti. A szülők halat, tintahalat és rákot hoznak a fiókáknak. A fiókák kérik a táplálékot a szülőktől, és hangjelzéseket adnak ki.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki. A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szülők közelében maradnak, és tőlük tanulnak táplálkozni és vadászni.

Veszélyeztető tényezők:

A vöröslábú szula fiókáit a következők veszélyeztetik:

A tengeri élőhelyek pusztulása
A tengeri szennyezés
Az invazív fajok
Az emberi zavarás

Mit tehetünk a fiókák védelméért?

A vöröslábú szula fiókáinak védelméért tehetünk a következőket:

Védjük a tengeri élőhelyeket.
Csökkentsük a tengeri szennyezést.
Irtjuk ki az invazív fajokat.
Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.

Ismertebb betegségei lehetnek

Vírusos megbetegedések:

Avian influenza (madárinfluenza)
Newcastle-kór
Marek-kór

Bakteriális megbetegedések:

Szalmonella
Pasteurella
Escherichia coli (E. coli)

Parazitafertőzések:

Férgek
Kokcidiák
Kullancsok

Gombás megbetegedések:

Aspergillosis
Candidiasis

Egyéb:

Mérgezés (pl. ólommérgezés)
Sérülések
Táplálkozási hiányosságok

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy teljes lista, és a vöröslábú szulák más betegségeket is kaphatnak.

A vöröslábú szuláknál a betegségek tünetei a következők lehetnek:

Letargia
Csökkent étvágy
Fogyás
Tojástermelési zavarok
Légzési nehézségek
Idegrendszeri tünetek

Ha vöröslábú szulánál a fenti tünetek bármelyikét észleli, fontos, hogy forduljon állatorvoshoz.

A vöröslábú szulák betegségeinek megelőzése érdekében fontos:

A madarak megfelelő táplálkozása
A madarak tiszta és száraz tartása
A madarak rendszeres parazitamentesítése
A madarak oltása (ha elérhető)
A beteg madarak elkülönítése az egészséges madaraktól

A vöröslábú szulák betegségeinek diagnosztizálása és kezelése összetett lehet, ezért fontos, hogy forduljon állatorvoshoz, ha aggódik a madara egészsége miatt.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Ragadozók:

Madarak: Fregattmadarak, sirályok, pelikánok
Tengeri emlősök: Delfinek, fókák, oroszlánfókák
Halak: Cápa, rája

Versenyzők:

Más tengeri madarak, amelyek ugyanazt a táplálékot fogyasztják, mint a vöröslábú szula

Betegségek:

Vírusos, bakteriális, parazita és gombás megbetegedések

Emberi tevékenységek:

Tengeri élőhelyek pusztulása
Tengeri szennyezés
Halászat

A vöröslábú szula ellenfelei és ellenségei a következő módon befolyásolhatják a faj populációját:

Ragadozók: A ragadozók megölik a vöröslábú szulákat, ami a populáció csökkenéséhez vezethet.
Versenyzők: A versengés a táplálékért és a fészkelőhelyekért a vöröslábú szula populációjának csökkenéséhez vezethet.
Betegségek: A betegségek megölik a vöröslábú szulákat, és a populáció csökkenéséhez vezethetnek.
Emberi tevékenységek: Az emberi tevékenységek pusztítják a vöröslábú szulák élőhelyét, és a populáció csökkenéséhez vezethetnek.

A vöröslábú szula populációjának védelme érdekében fontos:

Védeni a tengeri élőhelyeket
Csökkenteni a tengeri szennyezést
Fenntartható módon halászni
Kutatómunkát végezni a vöröslábú szulák biológiájával és ökológiájával kapcsolatban

A vöröslábú szula egy gyönyörű és fontos tengeri madárfaj. A faj védelme érdekében fontos megérteni az ellenfeleit és ellenségeit, és tenni a populációja védelme érdekében.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettség:

A vöröslábú szula a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Azonban a faj populációja csökkenőben van, és a jövőben veszélyeztetetté válhat.

A vöröslábú szulát a következő nemzetközi egyezmények védik:

A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény (CITES)
A vándorló madárfajok védelméről szóló egyezmény (Bonn Egyezmény)
A vízimadarak élőhelyeinek védelméről szóló egyezmény (AEWA)

Természetvédelmi helyzet:

A vöröslábú szula populációját a következők veszélyeztetik:

A tengeri élőhelyek pusztulása
A tengeri szennyezés
A halászat
Az invazív fajok
Az emberi zavarás

A vöröslábú szula populációjának védelme érdekében fontos:

Védeni a tengeri élőhelyeket
Csökkenteni a tengeri szennyezést
Fenntartható módon halászni
Irtani az invazív fajokat
Korlátozni az emberi zavarást a fészkelőhelyeken

A vöröslábú szula egy gyönyörű és fontos tengeri madárfaj. A faj védelme érdekében fontos megérteni a veszélyeztető tényezőket, és tenni a populációja védelme érdekében.

A piroslábú szula (Sula sula) hangja

Hangja mire hasonlít:

A piroslábú szula hangja egy mély, rekedtes károgáshoz hasonlít. Gyakran leírják „krrraaa” vagy „ka-ka-ka” hangként. A hangokat mindkét nemű madár hallatja, de a hímek hangja mélyebb és erősebb.

Hangjának jellegzetességei:

A piroslábú szula hangja a következőkben tér el más madarak hangjától:

Mély és rekedtes
Gyakran ismétlődő
Hangerőssége változó
Különböző kontextusban használják

Hangkeltés mechanizmusa:

A piroslábú szula a légzsákjait és a hangszálait használja a hangkeltéshez. A légzsákok a tüdőhöz kapcsolódnak, és a levegő ki- és beáramlása rezegtetni a hangszálakat.

Hangszínek és jelentésük:

A piroslábú szula hangszíne a hangadás kontextusától függően változik. A leggyakoribb hangszínek a következők:

Agresszív: Mély hangokat hallatnak, ha fenyegetve érzik magukat.
Territoriális: Hangos károgással jelölik ki a területüket.
Udvarlás: A hímek dallamosabb hangokat hallatnak a tojók udvarlására.
Fiókák etetése: A szülők kéregető hangokat hallatnak, hogy a fiókák ételt kérjenek.

Hangok és kontextus:

A piroslábú szula különböző hangokat hallat a következő kontextusokban:

Fészeképítés: Párok gyakran hívogatják egymást fészeképítés közben.
Tojásrakás: A tojók tojásrakáskor hangos károgást hallatnak.
Fiókanevelés: A szülők és a fiókák gyakran hívogatják egymást a fészekben.
Veszély: A madarak riasztó hangokat hallatnak, ha ragadozót észlelnek.

Hangok változása:

A piroslábú szula hangjai a madár életkorától és a helyi tájszólástól függően változhatnak. A fiókák hangjai magasabbak és gyengébbek, mint a felnőtteké. A különböző kolóniákban élő madarak hangjai is eltérhetnek.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/FHQVLXJQKW

Érdekességek a piroslábú szuláról:

Tény	Leírás
Tudományos név	Sula sula
Méret	Testhossz: 70-80 cm, szárnyfesztávolság: 150-165 cm
Súly	1,5-2 kg
Élőhely	Trópusi és szubtrópusi óceánok
Táplálék	Halak, tintahalak, rákok
Szaporodási időszak	A száraz évszakban
Tojásszám	2-3 tojás
Költési idő	40-45 nap
Fiókanevelés	60-70 nap
Élettartam	20-30 év
Védettségi státusz	Nem fenyegetett