A parlagi sas (Aquila heliaca) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.02.09.2024.03.14. - by Madarak

A parlagi sas (Aquila heliaca) megjelenése, jellemzői

A parlagi sas (Aquila heliaca) egy nagy ragadozó madár, amely Európában, Ázsiában és Afrikában él. A sasok nemzetségének tagja, amelybe a arany sas és a szirti sas is tartozik.

A parlagi sas nagy madár, testhossza 70–83 cm, szárnyfesztávolsága 180–205 cm. Súlya 2,5–4,5 kg. A tojók nagyobbak, mint a hímek. A parlagi sas sötétbarna tollazatú, fején és nyakán aranyszínű tollak találhatók. A szárnyakon fehér foltok vannak, a farok pedig szürke. A fiatal madarak barnák, fehér foltokkal a mellkasukon.

A parlagi sas a nyílt erdők és mezőgazdasági területek lakója. Fészkét fákon építi, és 2-3 tojást rak. A tojásokon 42-45 napig kotlik a tojó, a fiókák 60-70 napos korukban repülnek ki.

A parlagi sas várható élettartama a vadonban 20-30 év.

A parlagi sas ragadozó, főleg emlősökre vadászik, mint a nyulak, mókusok, ürgék és hörcsögök. Madarakat, hüllőket és kétéltűeket is fogyaszt.

A parlagi sas veszélyeztetett faj, a vadászat, az élőhely elvesztése és a mérgezés miatt. Számos országban védett faj.

Íme néhány érdekes tény a parlagi sasról:

A parlagi sas a világ egyik legerősebb ragadozó madara.
A parlagi sas akár 200 km/h sebességgel is repülhet.
A parlagi sas akár 4 kg súlyú zsákmányt is képes elvinni a karmaival.
A parlagi sas monogám madár, és egy életre választ párt.

A parlagi sas (Aquila heliaca) elterjedése, előfordulása

A parlagi sas (Aquila heliaca) eurázsiai faj, amely Délkelet-Európában, Kelet-Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és Dél-Ázsiában honos.

Élőhelye:

Nyíltt erdők és mezőgazdasági területek
Síkságok és dombvidékek
Víztestek közelében

Elterjedése:

Európa: Délkelet-Európa, Kelet-Európa
Ázsia: Kis-Ázsia, Kaukázus, Közép-Ázsia, Dél-Ázsia
Afrika: Északkelet-Afrika

A parlagi sas a nyílt tereket kedveli, ahol vadászhat. Fészkét fákon építi, és 2-3 tojást rak. A tojásokon 42-45 napig kotlik a tojó, a fiókák 60-70 napos korukban repülnek ki.

A parlagi sas ragadozó, főleg emlősökre vadászik, mint a nyulak, mókusok, ürgék és hörcsögök. Madarakat, hüllőket és kétéltűeket is fogyaszt.

A parlagi sas veszélyeztetett faj, a vadászat, az élőhely elvesztése és a mérgezés miatt. Számos országban védett faj.

Fontosabb költőterületei:

Magyarország
Szlovákia
Románia
Ukrajna
Oroszország
Kazahsztán
Üzbegisztán
Türkmenisztán
Tádzsikisztán
Afganisztán
Pakisztán
India

A parlagi sas a világ egyik legszebb és legerősebb ragadozó madara. Fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, és védelmet érdemel.

Rendszertani besorolása

A parlagi sas (Aquila heliaca) a madarak osztályába, azon belül a vágómadár-alakúak rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék családjába és a valódi sasok nemzetségébe tartozó faj.

Rendszertani besorolása:

Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Nemzetség: Valódi sasok (Aquila)
Faj: Parlagi sas (Aquila heliaca)

A parlagi sas közeli rokonai a következő fajok:

Aranysas (Aquila chrysaetos)
Szirti sas (Aquila adalberti)
Csíkoshasú sas (Aquila fasciatus)
Ibériai sas (Aquila adalberti)

A parlagi sas alfajai:

A parlagi sasnak nincsenek alfajai.

A parlagi sas ragadozó, főleg emlősökre vadászik, mint a nyulak, mókusok, ürgék és hörcsögök. Madarakat, hüllőket és kétéltűeket is fogyaszt.

A parlagi sas (Aquila heliaca) életmódja

A parlagi sas ragadozó madár, melynek életmódja nagyrészt a vadászatra összpontosul.

Táplálkozás:

Főleg emlősökre vadászik, mint a nyulak, mókusok, ürgék és hörcsögök.
Madarakat, hüllőket és kétéltűeket is fogyaszt.
Vadászati technikája a lesből való támadás, de repülés közben is képes zsákmányt ejteni.

Szaporodás:

Monogám madár, egy életre választ párt.
Fészkét fákon építi, gallyakból és gallyakból.
A tojó 2-3 tojást rak, melyeken 42-45 napig kotlik.
A fiókák 60-70 napos korukban repülnek ki.

Viselkedés:

Napközben aktív madár.
Kiválóan repül, akár 200 km/h sebességet is elérhet.
Magányos madár, csak a költési időszakban társul.

Élőhely:

Nyílt erdők és mezőgazdasági területek
Síkságok és dombvidékek
Víztestek közelében

Védelem:

A parlagi sas veszélyeztetett faj, a vadászat, az élőhely elvesztése és a mérgezés miatt.
Számos országban védett faj.

Fontosabb tudnivalók:

A parlagi sas a világ egyik legszebb és legerősebb ragadozó madara.
Fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, és védelmet érdemel.

A parlagi sas (Aquila heliaca) táplálkozása

A parlagi sas (Aquila heliaca) ragadozó madár, amelynek táplálkozása főként kisemlősökből áll. Kedvenc zsákmánya az ürge, de fogyaszt hörcsögöt, mezei nyulat, sünöket, mókusokat és más rágcsálókat is. Kisebb madarakat, hüllőket és kétéltűeket is zsákmányol.

A parlagi sas vadászati technikája a lesből való támadás. Magas fákon ülve figyeli a zsákmányát, és amikor meglát egy alkalmas pillanatot, lecsap rá. A sasok erős karmaikkal megragadják zsákmányukat, és a csőrükkel megölik.

A parlagi sas táplálkozása az évszaktól és az élőhelytől függően változhat. Télen, amikor kevesebb a zsákmány, a sasok dögevést is fogyasztanak.

A parlagi sas táplálékának összetétele:

Ürge (50-80%)
Hörcsög (10-20%)
Mezei nyúl (5-10%)
Sün (5-10%)
Mókus (1-5%)
Madarak (1-5%)
Hüllők (1-5%)
Kétéltűek (1-5%)

Fontosabb tudnivalók:

A parlagi sas a tápláléklánc csúcsán álló ragadozó, fontos szerepet játszik az ökoszisztémában.
A parlagi sas táplálkozása változatos, az élőhelytől és az évszaktól függően változik.
A parlagi sas télen dögevést is fogyaszt.

Fészkelőhelye, szaporodása

A parlagi sas fészkét fákon, sziklákon vagy mesterséges építményekon, például villanyoszlopokon építi. A fészek gallyakból és gallyakból készül, és béleli fűvel, tollal és szőrrel. A fészek mérete 1-2 méter átmérőjű és 0,5-1 méter magas lehet.

A parlagi sas monogám madár, és egy életre választ párt. A párok évente egyszer költenek, és 2-3 tojást raknak. A tojásokon a tojó 42-45 napig kotlik, a fiókák 60-70 napos korukban repülnek ki.

A parlagi sas fészkelőhelyének jellemzői:

Magas fák, sziklák vagy mesterséges építmények
Nyílt terület, ahonnan a sas belátja a környéket
Vízforrás a közelben

A parlagi sas szaporodási ciklusa:

Január-február: A párok megkezdik a fészeképítést.
Március-április: A tojó 2-3 tojást rak.
Május-június: A tojó kotlik a tojásokon.
Július-augusztus: A fiókák kikelnek és a fészekben maradnak.
Szeptember-október: A fiókák kirepülnek a fészekből.

Fontosabb tudnivalók:

A parlagi sas fészkelőhelye fontos szerepet játszik a szaporodásában.
A parlagi sas monogám madár, és egy életre választ párt.
A parlagi sas évente egyszer költ, és 2-3 tojást rak.

Ismertebb betegségei lehetnek

A parlagi sas (Aquila heliaca) számos betegségnek lehet kitéve, mind a vadonban, mind a fogságban. Íme néhány a leggyakoribb betegségek közül:

Vírusos betegségek:

Madárinfluenza: Ez egy rendkívül fertőző vírusos betegség, amely madarak széles skáláját érinti, beleértve a parlagi sasokat is. A madárinfluenza tünetei közé tartozik a légúti megbetegedés, a letargia és a koordinációs zavarok.
Newcastle-kór: Ez egy másik vírusos betegség, amely madarakat érint. A Newcastle-kór tünetei közé tartozik a légúti megbetegedés, a hasmenés és az idegrendszeri tünetek.

Baktériumos betegségek:

Szonáta: Ez egy baktériumos betegség, amely a madarak légzőszervrendszerét érinti. A szonáta tünetei közé tartozik a légúti megbetegedés, a köhögés és a légzési nehézségek.
Tuberkulózis: Ez egy baktériumos betegség, amely a madarak tüdőjét érinti. A tuberkulózis tünetei közé tartozik a fogyás, a letargia és a légúti megbetegedés.

Parazitafertőzések:

Félgyek: A belső paraziták, mint a galandférgek és a fonálférgek, a parlagi sasokban is megtalálhatók. A paraziták tünetei közé tartozik a fogyás, a hasmenés és a gyenge tollazat.
Külső paraziták: A külső paraziták, mint a kullancsok és a tetvek, szintén megfertőzhetik a parlagi sasokat. A külső paraziták tünetei közé tartozik a viszketés, a bőr irritációja és a tollhullás.

Egyéb betegségek:

Mérgezés: A parlagi sasok mérgezést szenvedhetnek, ha olyan zsákmányt fogyasztanak, amelyet peszticidekkel vagy más méreganyagokkal mérgeztek meg. A mérgezés tünetei közé tartozik a letargia, a koordinációs zavarok és a halál.
Trauma: A parlagi sasok sérüléseket szenvedhetnek ütközések, ragadozók támadásai vagy más események következtében. A trauma tünetei közé tartozik a vérzés, a fájdalom és a mozgási nehézségek.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy teljes lista a parlagi sasokat érintő betegségekről. Ha aggódik egy parlagi sas egészsége miatt, a legjobb, ha felveszi a kapcsolatot egy vadvédelmi szakemberrel.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A parlagi sas (Aquila heliaca) számos ragadozóval és más madárral verseng a zsákmányért és az élőhelyért. Íme néhány a leggyakoribb ellenfelek közül:

Ragadozók:

Farkasok: A farkasok nagy ragadozók, amelyek képesek megölni a parlagi sasokat, különösen a fiókákat.
Róka: A rókák kisebb ragadozók, amelyek zsákmányolhatják a parlagi sas tojásait és fiókáit.
Sasok: Más sasfajok, mint a barna sas és a szirti sas, versenyezhetnek a parlagi sasokkal a zsákmányért és az élőhelyért.

Egyéb madarak:

Hollók: A hollók opportunista madarak, amelyek zsákmányolhatják a parlagi sas tojásait és fiókáit.
Varjak: A varjak szintén opportunista madarak, amelyek versenyezhetnek a parlagi sasokkal a zsákmányért.

Emberi tevékenységek:

Vadászat: A parlagi sasokat a múltban vadászták a tolluk és a húsuk miatt.
Élőhely elvesztése: Az erdők kivágása és a mezőgazdasági területek bővülése csökkenti a parlagi sasok élőhelyét.
Mérgezés: A parlagi sasok mérgezést szenvedhetnek, ha olyan zsákmányt fogyasztanak, amelyet peszticidekkel vagy más méreganyagokkal mérgeztek meg.

Fontos megjegyezni, hogy a parlagi sasok sikeres ragadozók, és általában képesek megvédeni magukat az ellenfeleiktől. Azonban az emberi tevékenységek, mint a vadászat, az élőhely elvesztése és a mérgezés komoly veszélyt jelentenek a parlagi sas populációkra.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A parlagi sas (Aquila heliaca) fokozottan védett faj Magyarországon és a világon is. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „sebezhető” (VU) kategóriában szerepel.

Védettsége:

Magyarországon a parlagi sas 1971 óta fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.
Az Európai Unióban a parlagi sas az Madárvédelmi Irányelv I. mellékletében szerepel, ami azt jelenti, hogy a faj szigorú védelem alatt áll.
A Berni Egyezmény II. mellékletében is szerepel, ami a vadon élő európai növény- és állatvilág védelméről szóló egyezmény.

Természetvédelmi helyzete:

A parlagi sas állománya a 20. század közepére jelentősen lecsökkent a vadászat, az élőhely elvesztése és a mérgezés miatt.
Az 1970-es években Magyarországon mindössze 15-25 pár maradt.
A védelmi intézkedéseknek köszönhetően a hazai állomány azóta növekedni kezdett, és jelenleg mintegy 70 pár fészkel hazánkban.
A globális állományt 1800-2200 párra becsülik.

A parlagi sas védelmét szolgáló intézkedések:

A faj vadászata tilos.
Az élőhelyeinek védelme kiemelt fontosságú.
A mérgezés elleni küzdelem is fontos a faj védelme érdekében.

Fontosabb tudnivalók:

A parlagi sas egy gyönyörű és értékes ragadozó madár, amelynek védelme kiemelt fontosságú.
A faj védelme érdekében a vadászat tilos, az élőhelyeinek védelme és a mérgezés elleni küzdelem is fontos.

A parlagi sas (Aquila heliaca) hangja

A parlagi sas hangja jellegzetes és változatos. Hangadásának célja a kommunikáció a párjával, a fiókáival és más sasokkal. A hangok jellegzetességei, mechanizmusa, hangszínei és jelentése, kontextusa és változása mind fontos szerepet játszanak a madarak életében.

Hangja:

A parlagi sas hangja éles, sivalkodó hang, amely messzire hallatszik. A hangokat a madár légcsövében lévő hangszalagok rezgése hozza létre. A hangszínek a hangszalagok feszességének és a légáram erősségének változásával alakulnak ki.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangkeltés mechanizmusa a következő:

A madár belélegzi a levegőt.
A levegő áthalad a légcsövön.
A hangszalagok rezegnek a légáram hatására.
A rezgések hanggá alakulnak.

Hangszínek és jelentésük:

A parlagi sas hangjai különböző hangszíneket hordoznak, amelyeknek eltérő jelentésük van. A leggyakoribb hangszínek a következők:

Magas hangú sivalkodás: Ez a hang a riasztás és a fenyegetés jele.
Mély hangú morgás: Ez a hang a harag és a dominancia jele.
Lágy hangú csicsergés: Ez a hang a fiókák kommunikációja a szülőkkel.

Hangok és kontextus:

A parlagi sasok különböző kontextusban használják a hangjukat. A leggyakoribb kontextusok a következők:

Párzás: A hím és a tojó sasok hangokkal hívogatják egymást a párzási időszakban.
Fészeképítés: A sasok hangokkal jelzik a fészeképítési területüket.
Fiókanevelés: A szülők hangokkal kommunikálnak a fiókáikkal, és figyelmeztetik őket a veszélyre.
Táplálkozás: A sasok hangokkal jelzik a zsákmányt a társaiknak.

Hangok változása:

A parlagi sasok hangjai az életkorukkal és a helyzettel változnak. A fiókák hangjai lágyabbak és csicsergősebbek, mint a felnőtt madaraké. A felnőtt madarak hangjai élesebbek és sivalkodóabbak.

Fontosabb tudnivalók:

A parlagi sas hangja fontos szerepet játszik a madarak kommunikációjában.
A hangok változatosak és különböző jelentésük van.
A hangok kontextusa is fontos a jelentésük megértéséhez.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/ZNCDXTUOFL

Érdekességek a parlagi sasról (Aquila heliaca):

A parlagi sas a legnagyobb ragadozó madár Magyarországon. Testmérete a barna saséhoz hasonlítható, de szárnyfesztávolsága nagyobb, akár 2,5 métert is elérhet.
A parlagi sas egyedülálló vadász. Magas fákon ülve figyeli a zsákmányát, és amikor meglát egy alkalmas pillanatot, lecsap rá.
A parlagi sas főleg kisemlősökkel táplálkozik, de fogyaszt madarakat, hüllőket és kétéltűeket is.
A parlagi sas monogám madár, és egy életre választ párt. A párok évente egyszer költenek, és 2-3 tojást raknak.
A parlagi sas Magyarországon fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.

További érdekességek: