A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.06.02. - by Madarak

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) megjelenése, jellemzői

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) egy Közép-Amerikában őshonos, nagytestű harkályfaj.

Mérete és testfelépítése:

Testhossz: 45-55 cm
Szárnyfesztávolság: 75-85 cm
Súly: 260-320 g (a hímek általában nagyobbak a nőstényeknél)
Testfelépítés: Robusztus, erős testalkat, hosszú, vésőszerű csőr és erős lábak jellemzik.

Tollazat színezete:

Fej: Élénkpiros, a homlokon és a torokrészen fekete folttal (ez a folt a tojón nagyobb).
Nyak: Fekete
Test: Főként fekete, a háton jellegzetes fehér „V” alakú mintázattal.
Szárnyak: Feketék, fehér csíkokkal.
Farok: Fekete, merev tollakból áll, amelyek támasztékul szolgálnak a fatörzsön való kapaszkodáskor.

Csőr és lábak:

Csőr: Hosszú, erős, vésőszerű, elefántcsont színű.
Lábak: Erősek, zigodaktil felépítésűek (két ujj előre, kettő hátrafelé mutat), ami segíti a fán való kapaszkodást.

Szárnyak és repülés:

A hercegharkály erős szárnyakkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a gyors, egyenes vonalú repülést.
Repülés közben jellegzetes hullámzó mozgást végeznek.

Várható élettartam:

A vadon élő hercegharkályok várható élettartama 10-15 év.

Magyarországi helyzete:

A hercegharkály nem őshonos Magyarországon, így természetes körülmények között nem fordul elő az országban.
Állatkertekben vagy madárparkokban esetenként megfigyelhető.

Megjegyzés: A hercegharkály közeli rokona az észak-amerikai elefántcsontcsőrű harkálynak (Campephilus principalis), amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a kihaltnak vélt fajok közé sorol.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) elterjedése, előfordulása

A hercegharkály Közép-Amerikában őshonos. Elterjedési területe Mexikó déli részétől (elsősorban a Csendes-óceáni oldalon) egészen Panamáig húzódik.

Földrajzi határok:

Északi határ: Mexikó déli része (nagyjából a Sinaloa és Tamaulipas államok vonalától délre).
Déli határ: Panama nyugati része.
Nyugati határ: A Csendes-óceán partvidéke.
Keleti határ: Mexikóban és Guatemalában a hegyvidéki területek keleti lejtői, délebbre pedig inkább a partvidékhez közelebb eső erdőségek.

Élőhelye:

A hercegharkály elsősorban a trópusi és szubtrópusi síkvidéki és hegyvidéki esőerdőkben, valamint a szárazabb erdőkben és erdős szavannákon él. Gyakran megtalálható a folyópartok mentén és a mocsaras területeken is. Kedveli a nagy, idős fákkal rendelkező erdőket, amelyek bőséges táplálékot és fészkelőhelyet biztosítanak számára.

Rendszertani besorolása

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

A hercegharkálynak (Campephilus guatemalensis) három elismert alfaja van, amelyek elsősorban elterjedési területükben és kisebb mértékben megjelenésükben különböznek:

Campephilus guatemalensis guatemalensis: Ez az alfaj a legelterjedtebb, és Mexikó déli részétől Panamáig megtalálható.

Campephilus guatemalensis nelsoni: Ez az alfaj Mexikó északnyugati részén honos, és kisebb termetű, mint a törzsalak.

Campephilus guatemalensis regius: Ez az alfaj Mexikó keleti részén él, és a legnagyobb méretű a három alfaj közül. Tollazata sötétebb árnyalatú, mint a többi alfajé.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) életmódja

A hercegharkály elsősorban magányos madár, de a költési időszakban párokat alkot. A párok általában együtt maradnak a fiókák felnevelése alatt, és ezután újra különválnak.

Szociális viselkedés:

A hercegharkályok nem kifejezetten szociális madarak, de időnként megfigyelhető, hogy laza csoportokban mozognak, különösen táplálékban gazdag területeken.

Mozgás:

Fán élő madárként a hercegharkályok életük nagy részét a fákon töltik. Erős lábaikkal és merev farktollaikkal ügyesen kapaszkodnak a fatörzseken, miközben hosszú, vésőszerű csőrükkel kutatnak rovarok után. Repülésük gyors és egyenes vonalú.

Territórium:

A hercegharkályok területtartó madarak, és egy pár általában egy nagyobb területet véd meg a betolakodókkal szemben. A territórium nagysága függ a rendelkezésre álló táplálék mennyiségétől és minőségétől.

Alkalmazkodóképesség:

A hercegharkályok elsősorban esőerdőkben élnek, de képesek alkalmazkodni a szárazabb erdőkhöz és erdős szavannákhoz is. Táplálékuk főként rovarokból áll, de alkalmanként gyümölcsöt és bogyókat is fogyasztanak.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A hercegharkályok egyik legnagyobb kihívása az élőhelyek elvesztése az erdőirtások miatt. A fakitermelés és az erdőterületek mezőgazdasági hasznosítása jelentősen csökkenti a számukra elérhető élőhelyet. Emellett az illegális vadászat és befogás is veszélyezteti a faj fennmaradását.

A hercegharkályok túlélési stratégiái közé tartozik a nagy területek használata, amelyek biztosítják a megfelelő mennyiségű táplálékot és fészkelőhelyet. A párok közötti együttműködés a fiókák felnevelése során szintén fontos a túlélés szempontjából.

A természetvédelmi erőfeszítések, mint például az élőhelyek védelme és a közoktatás, kulcsfontosságúak a hercegharkály populációk megőrzése érdekében.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) táplálkozása

Jellemzői:

Rovarevő: A hercegharkály elsősorban rovarevő madár, táplálékának legnagyobb részét különféle rovarok, lárvák és bábok teszik ki.
Specialista: Hosszú, erős csőrével és vésőszerű technikájával a fák kérge alatt és a korhadó fában rejtőző rovarokat keresi.
Opportunista: Alkalmanként gyümölcsöt, bogyókat és magvakat is fogyaszt, különösen akkor, ha a rovarok száma csökken.

Táplálékforrások:

Rovarok: Főként bogarak (például szarvasbogarak, cincérek, díszbogarak), hangyák, termeszek, valamint lepkék és hernyók lárvái.
Lárvák és bábok: A fák kérge alatt és a korhadó fában élő rovarok fejlődési alakjai.
Gyümölcsök és bogyók: Érett gyümölcsök, bogyók és néha magvak, amelyek kiegészítik a rovarokban gazdag étrendet.

Táplálkozási szokások:

Fán élő: A hercegharkályok életük nagy részét a fákon töltik, és ott keresik táplálékukat.
Kopogtatás és vésés: Erős csőrükkel kopogtatnak a fatörzsön, hogy megtalálják a rovarok által készített járatokat. Ezután véséssel tárják fel a járatokat és a rovarokat.
Nyelv: Hosszú, ragadós nyelvüket használják a rovarok és lárvák kiszedésére a járatokból.

Ökológiai szerep:

Ragadozó: A hercegharkályok fontos szerepet játszanak az erdei ökoszisztémákban, mivel segítenek kordában tartani a rovarpopulációkat.
Élőhely-mérnök: A fákba vájt odúik más állatok számára is menedéket és fészkelőhelyet biztosítanak.
Magterjesztés: A gyümölcsök és bogyók fogyasztásával hozzájárulnak a növények magvainak terjesztéséhez.

Megjegyzés: A hercegharkályok táplálkozási szokásai hozzájárulnak az erdők egészségéhez és biodiverzitásához. Az erdőirtások és az élőhelyek elvesztése azonban veszélyezteti a faj fennmaradását, és ezáltal negatív hatással lehet az erdei ökoszisztémákra.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Magas fák: A hercegharkályok fészküket általában magas, idős fák törzsébe vájják. Ezek a fák lehetnek élők vagy elpusztultak, de fontos, hogy elég magasak és erősek legyenek ahhoz, hogy elbírják a fészket és a madarakat.
Erdős területek: A fészkelőhelyek elsősorban a trópusi és szubtrópusi esőerdőkben, száraz erdőkben és erdős szavannákon találhatók.

Fészek jellemzői:

Odú: A hercegharkályok fészke egy mély odú a fa törzsében. Az odú bejáratát a hím és a nőstény közösen vájja ki, erős csőrüket használva.
Méret: Az odú általában 1 méter mély és 20-30 cm széles.
Bélés: A fészek belsejét nem bélelik ki külön anyaggal, a tojások közvetlenül a fa odvába kerülnek.

Környezet:

Magányos fák: A hercegharkályok gyakran választanak olyan fákat, amelyek egyedül állnak, vagy a többi fától távolabb helyezkednek el. Ez segít megvédeni a fészket a ragadozóktól.
Víz közelében: Gyakran fészkelnek folyók, patakok vagy tavak közelében, ahol könnyebben hozzáférnek a vízhez.

Fészeképítés:

Hím és nőstény együttműködése: Mindkét szülő részt vesz a fészekodú kivájásában, ami akár hetekig is eltarthat.
Csőr: A harkályok erős csőrüket használják a fa vésésére.

Tojásrakás:

2-4 tojás: A nőstény általában 2-4 fehér tojást rak.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 12-14 napig tart.
Fiókák etetése: A fiókák kikelése után mindkét szülő eteti őket rovarokkal és lárvákkal.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtások miatt a hercegharkályok elveszítik fészkelőhelyeiket.
Fakitermelés: Az idős, magas fák kivágása csökkenti a megfelelő fészkelőfák számát.
Illegális vadászat és befogás: Bár a hercegharkály védett madár, az illegális vadászat és kereskedelem továbbra is fenyegeti a fajt.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Erdővédelem: Támogassuk az erdővédelmi projekteket és a fenntartható erdőgazdálkodást.
Környezettudatos vásárlás: Válasszunk olyan termékeket, amelyek előállítása nem jár erdőirtással.
Oktatás és tájékoztatás: Ismerjük meg a hercegharkályt és a fészkelési szokásait, és osszuk meg ezt a tudást másokkal.
Természetvédelmi szervezetek támogatása: Csatlakozzunk vagy támogassunk olyan szervezeteket, amelyek a hercegharkály és élőhelyének védelméért dolgoznak.

A hercegharkályok fészkelőhelyeinek védelme elengedhetetlen a faj fennmaradásához. Közös erőfeszítéssel biztosíthatjuk, hogy ezek a lenyűgöző madarak továbbra is otthont találjanak a közép-amerikai erdőkben.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) szaporodása

Párzási időszak:

A hercegharkályok párválasztása és párzása általában a száraz évszak végén és az esős évszak elején történik. Ez az időszak Közép-Amerikában általában február és május közé esik, de a pontos időpont az adott régiótól és az időjárási viszonyoktól függően változhat.

Fészkelés:

Párkapcsolat: A hercegharkályok monogám párokat alkotnak, amelyek általában egy költési időszakra szólnak. A párok együttműködnek a fészek építésében, a tojások kotlásában és a fiókák felnevelésében.
Fészekodú: A fészket a magas fák törzsébe vájják. Az odú mély és tágas, hogy elférjenek benne a tojások és a fiókák. Az odú bejáratát a hím és a nőstény közösen vájja ki, erős csőrüket használva.
Tojások: A nőstény általában 2-4 fehér tojást rak.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 12-14 napig tart.
Fiókák felnevelése: A fiókák kikelése után mindkét szülő eteti őket rovarokkal és lárvákkal. A fiókák körülbelül 4-5 hét után repülnek ki.

Szaporodási szokások:

Monogámia: A hercegharkályok monogám párokat alkotnak, és hűségesek maradnak a párjukhoz a költési időszak alatt.
Együttműködés: A párok szorosan együttműködnek a fészek építésében, a tojások kotlásában és a fiókák felnevelésében.
Territoriális viselkedés: A párok erősen védelmezik a fészek körüli területüket más harkályokkal és lehetséges ragadozókkal szemben.
Hangjelzések: A hercegharkályok hangos dobolással és kiáltásokkal kommunikálnak egymással, különösen a párválasztás és a fészekrakás időszakában.

A hercegharkályok szaporodási szokásai jól alkalmazkodtak a közép-amerikai erdők környezeti viszonyaihoz. A monogámia, az együttműködés és a territoriális viselkedés mind hozzájárulnak a fiókák sikeres felneveléséhez és a faj fennmaradásához.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) fiókái

Jellemzői:

Csupaszok és vakok: A hercegharkály fiókák kikeléskor csupaszok, vakok és teljesen tehetetlenek.
Gyors növekedés: A fiókák nagyon gyorsan nőnek és fejlődnek, a szülők által biztosított bőséges tápláléknak köszönhetően.
Fehér tollazat: Ahogy a fiókák nőnek, fehér pehelytollazatot növesztenek, amely később a kifejlett madarakra jellemző tollazattá alakul.
Hangos kéregetés: A fiókák hangos kéregető hangokat adnak ki, hogy jelezzék a szülőknek az éhségüket.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kikelés: A tojások kikelése általában 12-14 napig tart, és a fiókák aszinkron módon kelnek ki, vagyis nem egyszerre.
Fészekben maradás: A fiókák körülbelül 4-5 hétig maradnak a fészekben, amíg elég erősek nem lesznek a repüléshez.
Tollazat fejlődése: A fiókák tollazata fokozatosan fejlődik a fészekben töltött idő alatt.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő eteti: Mindkét szülő aktívan részt vesz a fiókák etetésében.
Rovarok és lárvák: A fiókák fő tápláléka rovarok és lárvák, amelyeket a szülők a környező fákról gyűjtenek.
Gondoskodás: A szülők gondoskodnak a fiókák tisztaságáról és melegen tartásáról is.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fiókák körülbelül 4-5 hetes korukban repülnek ki először.
Szülői gondoskodás folytatódik: A kirepülés után a szülők még néhány hétig folytatják a fiókák etetését és tanítását.
Önállóság: A fiatal madarak fokozatosan válnak önállóvá és kezdik el keresni a saját táplálékukat.

Gondoskodás és túlélési arány:

Intenzív gondoskodás: A szülők intenzív gondoskodást nyújtanak a fiókáknak, ami növeli a túlélési esélyeiket.
Túlélési arány: A hercegharkályok túlélési aránya a fiókák körében viszonylag magas a többi harkályfajhoz képest.

Ökológiai jelentőség:

Rovarpopulációk szabályozása: A hercegharkályok fiókái nagy mennyiségű rovart fogyasztanak, ami hozzájárul a rovarpopulációk természetes szabályozásához az erdei ökoszisztémákban.
Genetikai sokféleség: A sikeres szaporodás és a fiókák felnevelése biztosítja a genetikai sokféleséget a hercegharkály populációkban.

A hercegharkály fiókái fontos szerepet játszanak a faj fennmaradásában és az erdei ökoszisztémák egészségének megőrzésében.

Ismertebb betegségei lehetnek

A hercegharkályok, mint minden madárfaj, ki vannak téve különböző betegségeknek. Bár a vadon élő hercegharkályok egészségével kapcsolatos kutatások korlátozottak, a következő betegségek ismertek vagy feltételezhetőek a fajnál:

Paraziták:

Belső paraziták: A hercegharkályok különféle belső parazitákkal fertőződhetnek, mint például férgek és protozoonok. Ezek a paraziták gyengeséget, étvágytalanságot és súlyosabb esetekben akár halált is okozhatnak.
Külső paraziták: A madarak bőrét és tollazatát atkák és tetvek is megtámadhatják. Ezek a paraziták irritációt, viszketést és tollvesztést okozhatnak.

Fertőző betegségek:

Vírusos és bakteriális fertőzések: A hercegharkályok érzékenyek lehetnek különböző vírusos és bakteriális fertőzésekre, mint például a madárhimlő, a szalmonellózis és a psittacosis. Ezek a betegségek légzési problémákat, emésztési zavarokat és neurológiai tüneteket okozhatnak.
Gombás fertőzések: A gombás fertőzések, például az aspergillosis, szintén érinthetik a hercegharkályokat, különösen akkor, ha legyengült az immunrendszerük.

Egyéb egészségügyi problémák:

Mérgezés: A hercegharkályok ki lehetnek téve a környezetben található mérgező anyagoknak, például a növényvédő szereknek és a nehézfémeknek.
Sérülések: A madarak megsérülhetnek a természetes környezetben, például a fészekből való kiesés vagy a ragadozók támadása következtében.
Stressz: Az élőhelyek elvesztése, az emberi zavarás és a klímaváltozás okozta stressz negatívan befolyásolhatja a hercegharkályok egészségét és szaporodási sikerét.

Fontos megjegyezni, hogy a vadon élő hercegharkályok egészségével kapcsolatos ismereteink korlátozottak. A további kutatások segíthetnek jobban megérteni a fajra leselkedő egészségügyi kockázatokat és a betegségek megelőzésének, kezelésének lehetséges módjait.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A hercegharkályoknak, mint a legtöbb madárfajnak, vannak természetes ellenségei és versenytársai az élőhelyükön.

Lehetséges ellenségek:

Ragadozó madarak: A nagyobb ragadozó madarak, mint például a héják, sasok és baglyok, veszélyt jelenthetnek a hercegharkályokra, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre.
Kígyók: Egyes kígyófajok, amelyek képesek fára mászni, szintén zsákmányolhatják a hercegharkályokat, különösen a fészkekben lévő tojásokat és fiókákat.
Kisragadozó emlősök: A mosómedvék, a nyestkutyák és más kisragadozó emlősök szintén veszélyt jelenthetnek a fészkekre és a fiókákra.

Versenytársak:

Más harkályfajok: A hercegharkályok versenyezhetnek más harkályfajokkal a táplálékért és a fészkelőhelyekért. Különösen a hasonló méretű és táplálkozási szokásokkal rendelkező fajok jelenthetnek komoly versenyt.

Védelmi stratégiák:

A hercegharkályok számos stratégiát fejlesztettek ki az ellenségek és a versenytársak elleni védekezésre:

Rejtőzködés: A hercegharkályok tollazata segít nekik beolvadni a fák kérgébe, így nehezebben észrevehetőek a ragadozók számára.
Fészekodú: A fák törzsébe vájt fészkek viszonylag biztonságos menedéket nyújtanak a tojásoknak és a fiókáknak.
Aggresszív viselkedés: A hercegharkályok agresszívan védelmezik a fészküket és a területüket más madarakkal szemben, beleértve a ragadozókat is.
Hangos riasztás: A hercegharkályok hangos dobolással és kiáltásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.

A hercegharkályok védelmi stratégiái segítenek nekik túlélni és szaporodni a természetes ellenségekkel és versenytársakkal teli környezetben.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) természetvédelmi helyzete jelenleg a „Mérsékelten fenyegetett” kategóriába tartozik a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja csökkenőben van, és fennáll a veszélye annak, hogy a jövőben veszélyeztetetté válhat.

A hercegharkályt fenyegető főbb tényezők:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtások, a fakitermelés és az erdőterületek mezőgazdasági hasznosítása miatt a hercegharkályok elveszítik élőhelyeiket és fészkelőhelyeiket.
Illegális vadászat és befogás: Bár a hercegharkály védett madár, az illegális vadászat és kereskedelem továbbra is fenyegeti a fajt.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatására változó időjárási minták és szélsőséges időjárási események nehezíthetik a hercegharkályok életét és szaporodását.

Védelmi intézkedések:

A hercegharkály védelme érdekében számos intézkedésre van szükség:

Élőhelyvédelem: A legfontosabb feladat a hercegharkályok élőhelyeinek, különösen az idős erdőknek a megőrzése és helyreállítása.
Fenntartható erdőgazdálkodás: A fakitermelést olyan módon kell végezni, hogy az ne károsítsa a hercegharkályok élőhelyeit.
Illegális tevékenységek visszaszorítása: Az illegális vadászatot és kereskedelmet hatékonyan kell visszaszorítani.
Közoktatás és tájékoztatás: Az embereknek tisztában kell lenniük a hercegharkályok jelentőségével és a faj védelmének fontosságával.
Nemzetközi együttműködés: A hercegharkály védelme nemzetközi összefogást igényel, mivel a faj több országban is előfordul.

A hercegharkályok védelme nemcsak a faj fennmaradása szempontjából fontos, hanem az egész erdei ökoszisztéma egészségének megőrzése érdekében is. A hercegharkályok, mint csúcsragadozók, fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában és az erdei életközösségek egyensúlyának fenntartásában.

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) hangja

A hercegharkály (Campephilus guatemalensis) hangja jellegzetes és könnyen felismerhető az erdőben.

Hangjának jellegzetességei:

Dobolás: A hercegharkályok legismertebb hangja a dobolás, amelyet erős csőrükkel a fák törzsén hoznak létre. Ez a hangjelzés több funkciót is betölt:
- Territórium jelzése: A hímek dobolással jelzik a területüket más harkályoknak.
- Párkeresés: A dobolás a párkeresés során is fontos szerepet játszik.
- Kommunikáció: A harkályok a dobolással információt cserélnek egymással.
Kiáltások: A hercegharkályok különféle kiáltásokat is hallatnak, amelyek különböző jelentéssel bírnak:
- Riasztó hangok: A ragadozók vagy más veszélyek jelzésére szolgálnak.
- Kapcsolattartó hangok: A párok és a családtagok közötti kommunikációt szolgálják.
- Kéregető hangok: A fiókák táplálékkérésre használják.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hercegharkályok hangját elsősorban a csőrük gyors mozgatásával és a fa törzsével való ütköztetésével hozzák létre. A dobolás hangmagassága és ritmusa fajonként eltérő lehet.

Hangszínek és jelentésük:

Dobolás: A dobolás hangmagassága és ritmusa változhat a harkály faja, neme és életkora szerint. A hímek általában hangosabban és gyorsabban dobolnak, mint a nőstények.
Kiáltások: A hercegharkályok kiáltásai változatosak lehetnek, a rövid, éles hangoktól a hosszabb, dallamosabb hangokig.

Hangok és kontextus:

A hercegharkályok hangjának jelentése a kontextustól függ. Például a dobolás a párkeresés időszakában más jelentéssel bír, mint a territórium védelme során.

Hangok változása:

A hercegharkályok hangja változhat az évszakok, a napszakok és a madár érzelmi állapota szerint. Például a párzási időszakban a hímek gyakrabban és intenzívebben dobolnak, mint máskor.

A hercegharkályok hangja összetett és változatos, és fontos szerepet játszik a kommunikációjukban és a túlélésükben. A hangok megfigyelése segíthet a madarak viselkedésének és ökológiájának jobb megértésében.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/HJHDBFHLXM

Érdekességek róla, tények röviden

A hercegharkály egy lenyűgöző madár, számos érdekes tulajdonsággal és ténnyel. Az alábbi táblázatban összefoglaltam néhányat ezek közül:

Jellemző	Érdekesség
Méret	Nagytestű harkály, akár 55 cm hosszú is lehet.
Csőr	Erős, vésőszerű csőr, amellyel fákat vés a táplálékszerzéshez és fészeképítéshez.
Élőhely	Elsősorban Közép-Amerika esőerdeiben él.
Táplálkozás	Főként rovarevő, de időnként gyümölcsöt is fogyaszt.
Szaporodás	Monogám párokat alkot, és mindkét szülő részt vesz a fiókák nevelésében.
Természetvédelmi státusz	Mérsékelten fenyegetett, elsősorban az élőhelyvesztés miatt.
Hang	Hangos dobolással és különféle kiáltásokkal kommunikál.
Rokonság	Közeli rokona az észak-amerikai elefántcsontcsőrű harkálynak, amelyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a kihaltnak vélt fajok közé sorol.