A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.09. - by Madarak

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) megjelenése, jellemzői

A csíkos karakara a sólyomfélék családjába tartozó, Dél-Amerikában őshonos ragadozó madár. Jellegzetes megjelenésükről és opportunista táplálkozási módjukról ismertek.

Megjelenés:

Méret: A csíkos karakara közepes méretű ragadozó, testhossza 45-55 cm között változik, szárnyfesztávolsága pedig 100-125 cm.
Testfelépítés: Erős testalkatú madár, hosszú lábakkal és farokkal. Feje nagy, kerek, csőre erős és kampós.
Súly: A kifejlett madarak súlya 800-1500 gramm között mozog.
Tollazat színezete: A tollazat alapvetően fekete, de a has, a mell és a szárnyvégek fehérek. A fejtetőn és a nyakon vörös foltok díszítik. A fiatal madarak tollazata barnásabb, kevesebb a fehér szín.
Csőr és lábak: A csőr erős és kampós, a lábak sárgák és karmosak.
Szárnyak és repülés: A szárnyak szélesek és lekerekítettek, lehetővé téve a karakarának a kecses és hatékony repülést. Gyakran vitorláznak a levegőben, kihasználva a légáramlatokat.

Élettartam:

A csíkos karakara várható élettartama vadon körülbelül 15 év, fogságban akár 20 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzet:

A csíkos karakara nem őshonos Magyarországon, és ritkán fordul elő kóborló példány. Legutóbbi megfigyelése 2008-ban történt a Hortobágyi Nemzeti Parkban.

További jellemzők:

A csíkos karakarák opportunista ragadozók, széles táplálékválasztékkal. Táplálékukba beletartoznak a kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dög.
Gyakran követik a nagyobb ragadozókat, és ellopják zsákmányukat.
Költési idejük augusztus és december között van. Fészküket fákra építik, és 2-3 tojást raknak.
A csíkos karakarák társas madarak, és akár 10 egyedből álló csoportokban is élhetnek.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) elterjedése

A csíkos karakara Dél-Amerika egyik legelterjedtebb ragadozó madara. Szinte az egész kontinensen megtalálható, kivéve az Andok hegységének legmagasabb vidékeit, a sűrű esőerdőket és a tűlevelű erdőket.

Előfordulási területek:

Dél-Amerika keleti része: Brazília déli részétől Argentína és Uruguay déli csücskén át egészen Tűzföld szigetéig.
Dél-Amerika nyugati része: Chile és Peru déli részétől egészen Ecuadorig.
Galápagos-szigetek: A csíkos karakara az egyetlen sólyomféle, amely ezen a szigetcsoporton is előfordul.

Élőhelyek:

A csíkos karakara nyílt, füves területeket, mezőgazdasági területeket, erdőszéleket és folyópartokat kedvel. Gyakran látogatja a városokat és falvakat is.

Kóborlás:

A csíkos karakarák opportunista ragadozók, és néha nagy távolságokra is elvándorolnak táplálékforrás keresése céljából. Ezért előfordulhat, hogy a szokásos élőhelyüktől távol is megfigyelik őket.

Rendszertani besorolása

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) a következő rendszertani besorolásba tartozik:

Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) **Altörzs:**Csigolyások (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Sólyomformák (Falconiformes) Család: Sólyomfélék (Falconidae) Alcsalád: Karakarák (Polyboriinae) Nemzetség: Karakarák (Phalcoboenus) Faj: Csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus)

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatok (Animalia)
Törzs	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs	Csigolyások (Vertebrata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Sólyomalakúak (Falconiformes)
Család	Sólyomfélék (Falconidae)
Alcsalád	Karakarák (Polyboriinae)
Nemzetség	Karakarák (Phalcoboenus)
Faj	Csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus)

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) életmódja

Társas élet:

A csíkos karakarák társas madarak, és akár 10 egyedből álló csoportokban is élhetnek. Gyakran együtt vadásznak, és megosztják egymással a zsákmányt. A csoporttagok között erős a szociális kötelék, és kölcsönösen ápolják egymást.

Szociális viselkedés:

A csíkos karakarák kommunikálnak egymással hangjelzésekkel és testbeszéddel. Hangrepertoárjukban szerepelnek riasztó hangok, udvarlási dalok és fiókahívások. Testbeszédüket a tollazatuk mozgatásával és a fejükkel és farkukkal végrehajtott mozdulatokkal fejezik ki.

Mozgás:

A csíkos karakarák kiváló repülők. Gyakran vitorláznak a levegőben, kihasználva a légáramlatokat. A fák között is ügyesen mozognak, és a földön is gyorsan futnak.

Territórium:

A csíkos karakaráknak territóriuma van, amelyet védelmeznek más madaraktól. A territórium mérete a táplálékforrások bőségétől függően változhat.

Alkalmazkodó képességek:

A csíkos karakarák rendkívül alkalmazkodóképesek. Különböző élőhelyeken képesek megélni, és széles táplálékválasztékkal rendelkeznek. Ez a képességük lehetővé teszi számukra, hogy sikeresen éljenek az ember által átalakított tájakon is.

Egyéb aspektusok:

Táplálkozás: A csíkos karakarák opportunista ragadozók, és széles táplálékválasztékkal rendelkeznek. Táplálékukba beletartoznak a kisebb emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek, rovarok és dög.
Szaporodás: Költési idejük augusztus és december között van. Fészküket fákra építik, és 2-3 tojást raknak. A kotlási idő körülbelül 30 nap, a fiókák pedig 40-45 naposan repülnek ki.
Ragadozók: A csíkos karakarák természetes ragadozói közé tartoznak a sasok, a héják és a jaguárok.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) táplálkozása

Jellemzői:

A csíkos karakara opportunista ragadozó, ami azt jelenti, hogy bármit megeszik, amit csak meg tud fogni. Erős csőre és karmos lábai ideálisak a zsákmány elejtéséhez és feldarabolásához.

Táplálékforrások:

A csíkos karakara táplálékforrásai rendkívül változatosak, és az élőhelyétől és az évszaktól függően változnak. A leggyakoribb táplálékforrások közé tartoznak:

Kisebb emlősök: Rágcsálók, nyulak, denevérek
Madarak: Kismadarak, csirkék, vízi madarak
Hüllők: Gyíkok, kígyók
Kétéltűek: Békak, varangyok
Rovarok: Szöcskék, sáskák, bogarak, lepkék
Dög: Elpusztult állatok tetemei

Táplálkozási szokások:

A csíkos karakara nappali ragadozó, és a nap folyamán vadászik. Gyakran a fákról vagy oszlopokról leskelődik zsákmányára, és hirtelen lecsap rá. A földön is vadászik, és rovarokat és más apró állatokat keresgél. A csíkos karakarák néha más ragadozóktól is ellopják a zsákmányt, és nem ritkán dögöt is fogyasztanak.

Egyéb megjegyzések:

A csíkos karakarák fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában azáltal, hogy populációjukban tartják a kisebb emlősök és madarak számát.
A csíkos karakarák néha az ember által termesztett állatokra is vadásznak, ami konfliktusokhoz vezethet az emberekkel.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Fészek jellemzői:

A csíkos karakarák fészkei laza szerkezetűek, és ágakból, gallyakból, levelekből és fűből készülnek. A fészket belül puha anyagokkal, például fűvel, tollal és szőrrel bélelik. A fészek átmérője 30-50 cm között lehet.

Környezet:

A csíkos karakarák nyílt területeken, például mezőgazdasági területeken, erdőszéleken és folyópartokon fészkelnek. Fontos, hogy a fészkelőhely közelében legyen táplálékforrás és víz.

Fészeképítés:

A fészeképítést mindkét szülő közösen végzi. A folyamat általában 2-3 hétig tart.

Tojásrakás:

A csíkos karakarák általában 2-3 tojást raknak. A tojások fehérek, barna foltokkal. A kotlási idő körülbelül 30 nap.

Veszélyeztető tényezők:

A csíkos karakarák fészkelőhelyeit számos tényező veszélyezteti, többek között:

Élőhelyvesztés: Az erdők kivágása és a mezőgazdasági területek bővítése csökkenti a csíkos karakarák számára elérhető fészkelőhelyek számát.
Zavarás: Az emberi tevékenység, például a túrázás, a kerékpározás és a motorozás zavarhatja a fészkelő madarakat.
Rágcsálók: A rágcsálók, például a patkányok és a mókusok néha ellopják a csíkos karakarák tojásait vagy fiókáit.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Számos dolgot tehetünk a csíkos karakarák fészkelőhelyeinek védelméért:

Támogassuk az élőhelyvédelmet: Támogassuk azokat a szervezeteket, amelyek azon dolgoznak, hogy megvédjék a csíkos karakarák élőhelyét.
Legyünk óvatosak a fészkelőhelyeken: Amikor a szabadban tartózkodunk, legyünk óvatosak, és ne zavarjuk a fészkelő madarakat.
Használjunk vegyszermentes kártevőirtó szereket: A vegyszerek károsak lehetnek a csíkos karakarákra és más vadállatokra. Helyette használjunk vegyszermentes kártevőirtó szereket.

A csíkos karakarák fontos részét képezik Dél-Amerika ökoszisztémájának. A fészkelőhelyeik védelmével segíthetünk megőrizni ezt a gyönyörű madarat a jövő generációi számára.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) szaporodása

Párzási időszak:

A csíkos karakarák monogám madarak, és egész életükben ugyanazzal a partnerrel maradnak együtt. A párzási időszak augusztusban és decemberben van.

Fészkelés:

A csíkos karakarák fészküket fákra építik, általában a lombkorona felső harmadában. Gyakran választanak olyan fákat, amelyek nyílt területen állnak, és jó kilátást nyújtanak a környékre. A fészket mindkét szülő közösen építi, és a folyamat általában 2-3 hétig tart.

Szaporodási szokások:

A csíkos karakarák általában 2-3 tojást raknak. A tojások fehérek, barna foltokkal. A kotlási idő körülbelül 30 nap, és mindkét szülő kotlik. A fiókák körülbelül 40-45 naposan repülnek ki a fészekből. A szülők még további néhány hétig etetik a fiókákat, amíg azok önállóvá nem válnak.

Egyéb megjegyzések:

A csíkos karakarák rendkívül gondoskodó szülők. A fészekalját agresszíven védelmezik a ragadozóktól, és ha szükséges, még a saját életüket is kockáztatják a fiókáikért.
A csíkos karakarák fiókái nagyon játékosak, és gyakran ugrálnak és mászkálnak a fészek körül.
A csíkos karakarák átlagos élettartama körülbelül 15 év.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) fiókái

Jellemzői:

A csíkos karakara fiókái csupaszon kelnek ki, és sötétbarna pihe borítja őket. Szemeik csukva vannak, és csőrük még nem fejlődött ki teljesen. A fiókák súlya körülbelül 20 gramm.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák körülbelül 30 nap után kelnek ki a tojásokból. A kikelést követően a fiókák gyorsan fejlődnek. Szemeik néhány napon belül kinyílnak, csőrük pedig megnő és megkeményedik. A fiókák körülbelül 2 hétig nem tudnak mozogni, de ezután elkezdenek mászkálni és ugrálni a fészekben.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő eteti a fiókákat. A zsákmányt a csőrükben hordják a fészekbe, és a fiókák torkába tömik. A fiókák naponta többször is esznek, és a szülőknek keményen kell dolgozniuk, hogy kielégítsék étvágyukat. A szülők a fiókákat melegítik is a testükkel, és megvédik őket a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

A csíkos karakara fiókái körülbelül 40-45 naposan repülnek ki a fészekből. A kirepülést követően a fiókák még néhány hétig a szüleikkel maradnak, és tőlük tanulnak vadászni és táplálkozni. Körülbelül 3 hónapos korukra a fiókák teljesen önállóvá válnak.

Egyéb megjegyzések:

A csíkos karakara fiókái nagyon sebezhetőek a ragadozókkal szemben, például a sasokkal, a héjákkal és a jaguárokkal szemben. A szülőknek folyamatosan figyelniük kell a fiókáikat, és meg kell védeniük őket a veszélytől.
A csíkos karakara fiókái nagyon kíváncsiak és játékosak. Gyakran ugrálnak és mászkálnak a fészek körül, és néha még a fészekről is leugranak.
A csíkos karakara fiókák fontos szerepet játszanak a szülők reproduktív sikerében. Ha a fiókák nem élik túl, a szülőknek újabb fészket kell építeniük és újabb tojásokat kell rakniuk.

Ismertebb betegségei lehetnek

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) ismert betegségeiről kevés információ áll rendelkezésre. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nehezen megfigyelhetőek és kutathatóak a vadonban. Azonban, mint minden vadállat, a csíkos karakarák is fogékonyak lehetnek a következő betegségekre:

Bakteriális fertőzések: A bakteriális fertőzések a csíkos karakarák leggyakoribb betegségei közé tartoznak. Ezek a fertőzések a szalmonellától, az E. coli-tól és a Campylobacter baktériumoktól származhatnak. A fertőzések tünetei közé tartozik a hasmenés, a hányás, a láz és a letargia.

Vírusos fertőzések: A csíkos karakarák vírusos fertőzéseket is kaphatnak, mint például a madárinfluenza és a Newcastle-betegség. Ezek a fertőzések nagyon súlyosak lehetnek, és akár halált is okozhatnak.

Paraziták: A csíkos karakarákat a belső és külső paraziták is megfertőzhetik. A belső paraziták közé tartoznak a horogférgek, a galandférgek és a protozoák. A külső paraziták közé tartoznak a kullancsok, a tetvek és a bolhák. A paraziták fertőzései gyengeséget, súlyvesztést és vérszegénységet okozhatnak.

Gombás fertőzések: A csíkos karakarák gombás fertőzéseket is kaphatnak. Ezek a fertőzések a bőrön, a tollazaton és a légzőszerveken alakulhatnak ki. A tünetek közé tartozik a bőrkiütés, a tollhullás és a légzési nehézségek.

Környezeti tényezők: A csíkos karakarák egészségét a környezeti tényezők, mint például a szennyezés, az élőhelyvesztés és az éghajlatváltozás is befolyásolhatják. Ezek a tényezők gyengíthetik az immunrendszerüket és fogékonyabbá tehetik őket a betegségekre.

Fontos megjegyezni, hogy ez csak egy általános áttekintés a csíkos karakarák ismert betegségeiről. A valóságban a csíkos karakarák sokkal több betegséget kaphatnak. Ha aggódik a csíkos karakara egészsége miatt, forduljon állatorvoshoz.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A csíkos karakarának, mint minden vadállatnak, számos ellenfele és ellensége van a vadonban. Ezek az ellenségek a ragadozóktól a versengő fajokig terjednek, és jelentős hatással lehetnek a csíkos karakarák túlélésére és szaporodására.

Ragadozók:

A csíkos karakarára számos ragadozó vadászik, beleértve a nagyobb ragadozó madarakat, mint a sasok, a héják és a sólymok, valamint az emlős ragadozókat, mint a jaguárok, a pumák és a rókák. Ezek a ragadozók lesből támadhatják a csíkos karakarákat a fészkükben vagy a levegőben, vagy akár a földön is üldözhetik őket.

Versengő fajok:

A csíkos karakaráknak versengeniük kell más ragadozó madarakkal is a táplálékért és az élőhelyért. Ezek közé a versengők közé tartoznak más karakarák fajok, valamint a sólymok, a héják és a varjak. A versengés agresszív viselkedéshez, sőt akár fizikai harcokhoz is vezethet.

Emberi tevékenység:

Az emberi tevékenység is komoly fenyegetést jelenthet a csíkos karakarákra. Az élőhelyvesztés, a szennyezés és a peszticidek mind károsak lehetnek a csíkos karakarák populációira. Ezenkívül a csíkos karakarákat néha lelőik vadászok vagy mezőgazdasági termelők, akik őket kártevőnek tekintik.

Egyéb tényezők:

A csíkos karakarákra más tényezők is hatással lehetnek, mint például az időjárás, a betegségek és a paraziták. Ezek a tényezők csökkenthetik a csíkos karakarák túlélési és szaporodási esélyeit.

Fontos megjegyezni, hogy a csíkos karakarák ellenfelei és ellenségei összetettek és folyamatosan változnak. A csíkos karakarák túlélése érdekében fontos, hogy megvédjük őket ezektől a fenyegetésektől és megőrizzük élőhelyüket.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A csíkos karakara nem veszélyeztetett faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint. A populációja stabilnak és viszonylag nagynak számít, becslések szerint 670 000 és 6 700 000 egyed között mozog. Az elterjedési területe is széles, Dél-Amerika északnyugati részén, Kolumbiában és Ecuadorban található.

Azonban a csíkos karakara populációit számos fenyegetés éri, többek között:

Élőhelyvesztés: Az erdők kivágása és a mezőgazdasági területek bővítése csökkenti a csíkos karakarák számára elérhető élőhelyek számát.
Szennyezés: A peszticidek és más szennyező anyagok mérgezhetik a csíkos karakarát és zsákmányát.
Vadászat: A csíkos karakarát néha vadásszák a sportvadászok és a mezőgazdasági termelők, akik őket kártevőnek tekintik.
Éghajlatváltozás: Az éghajlatváltozás hatással lehet a csíkos karakarák élőhelyére és táplálékforrásaira.

Fontos, hogy megőrizzük a csíkos karakara élőhelyét és csökkentsük a fenyegetéseket, amellyel szembesül. Ezt azáltal tehetjük meg, hogy támogatjuk az élőhelyvédelmi szervezeteket, csökkentjük a peszticidek és más szennyező anyagok használatát, és felelősségteljesen bánunk a vadvilággal.

A csíkos karakara fontos része Dél-Amerika ökoszisztémájának. A védelmük segíthet megőrizni a biodiverzitást és az egészséges ökoszisztémákat a jövő generációi számára.

A csíkos karakara (Phalcoboenus carunculatus) hangja

A csíkos karakara hangja változatos és összetett. Hangja leginkább a varjú hangjához hasonlít, de hangrepertoárja sokkal szélesebb. A csíkos karakarák hangjait gyakran „rikoltozónak”, „recsegőnek” vagy „ugatásnak” írják le.

Hangjának jellegzetességei:

A csíkos karakarák hangja magas hangú és éles.
Hangja gyakran ismétlődő, és hosszú hívogatásokból vagy rövid dallamokból állhat.
A csíkos karakarák hangja gyakran más madarak hangját utánozza, beleértve a varjakat, a papagájokat és a sasokat.

Hangkeltés mechanizmusa:

A csíkos karakarák hangját a légzsákjai rezegtetésével kelti. A légzsákok a madarak légzőrendszerének részei, és a testük különböző részein találhatók. A csíkos karakarák légzsákjai a torkukban találhatók, és ezek rezegtetésével hoznak létre különböző hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

A csíkos karakarák hangszínei a magas hangtól a mély hangig terjednek. A hangszínek jelentése a hívás típusától és kontextusától függően változhat. A csíkos karakarák hangjai a következőket jelezhetik:

Territórium védelme: A csíkos karakarák magas hangú hívogatásokkal jelölik meg a területüket más madarakkal szemben.
Veszély figyelmeztetése: A csíkos karakarák riasztó hangokat adnak ki, hogy figyelmeztessék a ragadozókra vagy más veszélyekre.
Párosodás: A csíkos karakarák dallamos hangokat adnak ki, hogy vonzzák a partnereket.
Kapcsolatfelvétel: A csíkos karakarák halk hangokat adnak ki, hogy kapcsolatba lépjenek a társaikkal.

Hangok és kontextus:

A csíkos karakarák hangjai a kontextustól függően változnak. Például a csíkos karakarák hangosabban hívogatnak, ha veszélyt éreznek, mint amikor nyugodtan táplálkoznak. A csíkos karakarák hangjai a napszaktól is függően változhatnak. Gyakran hangosabbak hajnalban és alkonyatkor, amikor aktívabbak.

Hangok változása:

A csíkos karakarák hangjai az idő múlásával változhatnak. Ez a változások a környezettől, a ragadozóktól és a zsákmánytól, valamint az emberi tevékenységtől függően következhet be. A csíkos karakarák új hangokat is tanulhatnak más madaraktól vagy az embertől.

A csíkos karakarák hangja fontos szerepet játszik a kommunikációjukban és a környezetükkel való interakciójukban. A hangjaik tanulmányozásával jobban megérthetjük ezeket a lenyűgöző madarakat és a viselkedésüket.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/YKKDTZHLUU

Érdekességek róla, tények röviden

Érdekesség	Tény
Táplálkozás:	Mindenevő, de főleg rovarokat, rágcsálókat, gyíkokat és gyümölcsöket eszik.
Ellenségek:	Sasok, héják, jaguárok, pumák, rókák.
Képességek:	Jól úszik és fára mászik.
Társas viselkedés:	Általában párokban vagy kis csoportokban élnek.
Élettartam:	Vadonban 15 év körül.
Védettségi státusz:	Nem fenyegetett.
Érdekesség:	A legnagyobb karakara faj.
Érdekesség:	Gyakran más madarak hangját utánozza.
Érdekesség:	Fontos szerepet játszik a rágcsálók populációjának ellenőrzésében.
Érdekesség:	Tollas farka van, ami a sólyomféléknél ritka.