A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.27.2024.03.27. - by Madarak

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) megjelenése, jellemzői

Méret és testfelépítés:

Kisméretű madár, testhossza 11-12 cm, szárnyfesztávolsága 17-20 cm.
Karcsú, kecses testfelépítésű.

Súly:

8-12 gramm.

Tollazat színezete:

Főleg sárga, fekete és gesztenyebarna színű.
A hím fejtető sárga, fekete csíkokkal, a háta fekete, sárga foltokkal.
A torok és a mell sárga, gesztenyebarna csíkokkal.
A szárnyak feketék, sárga szegéllyel.
A farok fekete, sárga tollakkal.
A tojó tollazata tompább, mint a hímé, kevesebb fekete színnel.

Csőr és lábak:

A csőr vékony, hegyes, fekete.
A lábak sötét színűek.

Szárnyak és repülés:

Rövid, lekerekített szárnyak.
Gyors, fürge repülés, gyakran lebeg a levegőben.

Várható élettartam:

5-7 év.

Egyéb jellemzők:

Főleg lombhullató erdőkben és cserjésekben él.
Rovarevő.
Vonuló madár, télen Közép-Amerikában telel.
Éneke dallamos, csicsergő.

Érdekességek:

A barkós lombjáró a lombjárófélék családjába tartozik.
A „Setophaga” név a görög „ses” (lepke) és „phagos” (evő) szavakból származik.
A „pensylvanica” név a Pennsylvania államra utal, ahol a fajt először leírták.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) elterjedése, előfordulása

Élőhely:

A barkós lombjáró Észak-Amerikában honos.
Főleg lombhullató erdőkben és cserjésekben él, de megtalálható parkokban, kertekben és mezőgazdasági területeken is.
Kedveli a nyílt erdőket, ahol sok a sűrű aljnövényzet.
Fészkelőhelyként üreges fákat és odúkat használ.

Elterjedés:

Költőterülete Észak-Amerika keleti részén, Kanadától az Egyesült Államok déli részéig húzódik.
Telelni Közép-Amerikába vonul, Mexikóba, Guatemalába, Belize-be, Hondurasba, Salvadorba, Nicaraguába, Costa Ricába és Panamába.

Földrészek:

A barkós lombjáró Észak-Amerikában honos, de telelni Közép-Amerikába vonul.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Újvilági poszátafélék (Parulidae) Nem: Setophaga Faj: Barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica)

Osztály	Rend	Család	Nem	Faj
Madarak (Aves)	Verébalakúak (Passeriformes)	Újvilági poszátafélék (Parulidae)	Setophaga	Barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica)

A Setophaga nemzetségbe a következő fajok tartoznak:

Legyezőfarkú lombposzáta (Setophaga ruticilla)
Kirtland-poszáta (Setophaga kirtlandii)
Tigrislombjáró (Setophaga tigrina)
Kék lombjáró (Setophaga cerulea)
Északi lombposzáta (Setophaga americana)
Trópusi lombposzáta (Setophaga pitiayumi)
Magnólialombjáró (Setophaga magnolia)

A Parulidae családba több mint 100 faj tartozik, amelyek mindegyike Észak- és Dél-Amerikában honos.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) életmódja

Társas élet:

A barkós lombjáró magányosan vagy párokban él.
A költési időszakban a hímek territóriumot védenek.
A telelőterületeken társasabb viselkedést mutatnak, kis csoportokban táplálkoznak.

Szociális viselkedés:

A hímek énekkel jelölik ki territóriumukat.
A tojók is énekelnek, de halkabban, mint a hímek.
A madarak tánccal is udvarolnak egymásnak.

Mozgás:

A barkós lombjáró gyorsan és fürgén mozog a fák között.
Gyakran lebeg a levegőben, miközben rovarokat fog.
Vonuló madár, télen Közép-Amerikába vonul.

Territórium:

A hímek territóriumot védenek a költési időszakban.
A territórium mérete 0,5-2 hektár.
A hímek agresszívan védik territóriumukat más hímektől.

Alkalmazkodó képességek:

A barkós lombjáró alkalmazkodott a lombhullató erdők élőhelyéhez.
Különböző rovarokkal táplálkozik, így képes alkalmazkodni a rovarpopuláció változásaihoz.
Vonuló madár, így képes elkerülni a téli hideget.

Érdekességek:

A barkós lombjáró fészkét a talajon vagy alacsony bokrokban építi.
A tojó 4-5 tojást rak, melyeken 12-13 napig kotlik.
A fiókák 10-11 napig maradnak a fészekben.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) táplálkozása

Jellemzői:

Rovarevő madár.
Főleg hernyókkal, pókokkal, bogarakkal és szitakötőkkel táplálkozik.
A táplálékot a fák leveleiről és ágairól szedi le.
Gyakran lebeg a levegőben, miközben rovarokat fog.

Táplálékforrások:

Hernyók
Pókok
Bogarak
Szitakötők
Hangyák
Méhek
Darazsak
Legyek
Molyok
Szúnyogok

Táplálkozási szokások:

A barkós lombjáró egész nap táplálkozik.
A rovarokat a fák leveleiről és ágairól szedi le.
Gyakran lebeg a levegőben, miközben rovarokat fog.
A téli hónapokban a madarak bogyókat és gyümölcsöket is fogyasztanak.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

A rovarpopuláció mérete
Az időjárás
A növényzet
Az élőhely minősége

Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?

Védjük az erdők és a cserjések élőhelyét.
Használjunk kevesebb vegyszert a rovarok irtására.
Ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák a rovarokat.
Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A barkós lombjáró Észak-Amerikában, lombhullató erdőkben és cserjésekben fészkel.
Fészkét a talajon, alacsony bokrokban vagy fák ágain építi.

Fészek jellemzői:

A fészek csésze alakú, gallyakból, fűből és levelekből épül.
A fészek belsejét puha anyagokkal, például szőrrel és tollal bélelik.

Környezet:

A barkós lombjáró sűrű aljnövényzetű, nyílt erdőket kedvel.
Fontos, hogy a fészkelőhely közelében legyen víz és táplálék.

Fészeképítés:

A fészeképítést a tojó végzi, de a hím is segít.
A fészek építése 3-5 napig tart.

Tojásrakás:

A tojó 4-5 tojást rak, melyeken 12-13 napig kotlik.
A tojások fehérek, barna foltokkal.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés
Erdei tüzek
Rovarirtó szerek
Ragadozók (macskák, kígyók, madarak)

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért:

Védjük az erdők és a cserjések élőhelyét.
Használjunk kevesebb vegyszert a rovarok irtására.
Ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák a rovarokat.
Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket.
Hagyjuk meg a fák odúit és üregeit, amelyekben a madarak fészkelhetnek.
Kerüljük a fészekhelyek zavarását a költési időszakban.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) szaporodása

Párzási időszak:

A barkós lombjáró a tavaszi hónapokban, áprilisban és májusban párzik.
A hímek énekkel és tánccal udvarolnak a tojóknak.
A párok általában egy életre szólnak.

Fészkelés:

A fészeképítést a tojó végzi, de a hím is segít.
A fészek csésze alakú, gallyakból, fűből és levelekből épül.
A fészek belsejét puha anyagokkal, például szőrrel és tollal bélelik.
A tojó 4-5 tojást rak, melyeken 12-13 napig kotlik.
A tojások fehérek, barna foltokkal.

Szaporodási szokások:

A barkós lombjáró monogám faj, azaz egy hím és egy tojó alkot egy párt.
A pár együtt gondozza a fiókákat.
A fiókák 10-11 napig maradnak a fészekben.
A fiókák kirepülése után a szülők még néhány hétig etetik őket.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés
Erdei tüzek
Rovarirtó szerek
Ragadozók (macskák, kígyók, madarak)

Mit tehetünk a szaporodásuk védelméért:

Védjük az erdők és a cserjések élőhelyét.
Használjunk kevesebb vegyszert a rovarok irtására.
Ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák a rovarokat.
Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket.
Hagyjuk meg a fák odúit és üregeit, amelyekben a madarak fészkelhetnek.
Kerüljük a fészekhelyek zavarását a költési időszakban.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) fiókái

Jellemzői:

A barkós lombjáró fiókái csupaszok és vakon születnek.
A fiókák bőre rózsaszín, és apró pihék borítják.
A fiókák súlya körülbelül 2 gramm.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák 12-13 nap kotlás után kelnek ki.
A fiókák a kikelés után 2-3 napig nem tudnak járni.
A szülők etetik és gondozzák a fiókákat.

Etetés és gondozás:

A szülők rovarokkal etetik a fiókákat.
A fiókák naponta 100-150 alkalommal kérik etetésre a szülőket.
A szülők a fészekben is gondozzák a fiókákat, melegen tartják őket és megvédik a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák 10-11 napig maradnak a fészekben.
A fiókák kirepülése után a szülők még néhány hétig etetik őket.
A fiatal madarak ősszel elhagyják a szülőhelyüket, és Dél-Amerikába vonulnak telelni.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés
Erdei tüzek
Rovarirtó szerek
Ragadozók (macskák, kígyók, madarak)

Mit tehetünk a fiókák védelméért:

Védjük az erdők és a cserjések élőhelyét.
Használjunk kevesebb vegyszert a rovarok irtására.
Ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák a rovarokat.
Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket.
Hagyjuk meg a fák odúit és üregeit, amelyekben a madarak fészkelhetnek.
Kerüljük a fészekhelyek zavarását a költési időszakban.

Ismertebb betegségei lehetnek

Baktériumos fertőzések:

Szalmonella: A szalmonella baktérium okozta fertőzés, amely tünetei közé tartozik a hasmenés, a hányás és a láz. A fertőzés madáretetőkből, szennyezett vízből vagy más fertőzött madarakkal való érintkezésből terjedhet.
Mycoplasma: A Mycoplasma baktérium okozta fertőzés, amely légúti megbetegedéseket okozhat. A tünetei közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a tüdőgyulladás. A fertőzés madáretetőkből, szennyezett vízből vagy más fertőzött madarakkal való érintkezésből terjedhet.

Vírusos fertőzések:

Nyugat-nílusi vírus: A West Nile vírus szúnyogok által terjesztett vírus, amely madarakban és emberekben is megbetegedést okozhat. A tünetei közé tartozik a láz, a fejfájás, a hányinger és a izomfájdalom. A súlyos esetekben a vírus agyvelőgyulladást okozhat.
Madárinfluenza: A madárinfluenza vírus madarakban terjedő vírus, amely emberekben is megbetegedést okozhat. A tünetei közé tartozik a láz, a köhögés, a légzési nehézség és a tüdőgyulladás. A súlyos esetekben a vírus halált okozhat.

Parazitafertőzések:

Malária: A malária paraziták által okozott fertőzés, amelyet szúnyogok terjesztenek. A tünetei közé tartozik a láz, a hidegrázás, az izzadás és az izomfájdalom. A súlyos esetekben a malária halált okozhat.
Férgek: A fonálférgek és galandférgek a madarakban gyakori paraziták. A tünetei közé tartozik a fogyás, a hasmenés és a tollhullás.

Gombás fertőzések:

Aspergillosis: Az Aspergillus gomba okozta fertőzés, amely légúti megbetegedéseket okozhat. A tünetei közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a tüdőgyulladás.

Fontos megjegyezni, hogy a barkós lombjáró a fenti betegségek közül nem mindegyikre fogékony. A madár egészsége számos tényezőtől függ, beleértve az élőhely minőségét, a táplálkozást és a stresszt.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Ragadozók:

Macskák: A kóborló és házimacskák a madarak egyik leggyakoribb ragadozója.
Kígyók: A kígyók, mint a fakígyó és a mokaszinkígyó, a fészekaljakban lévő fiókákra és tojásokra vadásznak.
Madarak: A ragadozó madarak, mint a sólymok és a baglyok, a barkós lombjáró felnőtt példányaira vadásznak.
Mókusok: A mókusok néha megeszik a madártojásokat és fiókákat.

Paraziták:

Kullancsok: A kullancsok vért szívnak a madarakból, és betegségeket is terjeszthetnek.
Bolhák: A bolhák vért szívnak a madarakból, és irritációt okozhatnak.
Tetvek: A tetvek a madarak tollazatán élnek, és gyengíthetik a madarat.

Élőhelyvesztés:

Az erdők kivágása és az élőhelyek pusztulása a barkós lombjáró populációk csökkenésének egyik fő oka.

Egyéb:

Peszticidek: A rovarirtó szerek megmérgezhetik a madarakat, és elpusztíthatják a táplálékukat is.
Időjárási körülmények: A zord időjárási körülmények, mint a viharok és a hóviharok, pusztítóak lehetnek a madarak számára.

Fontos megjegyezni, hogy a barkós lombjáró populációinak számos fenyegetése van, és ezek a fenyegetések összetett módon kölcsönhatásba léphetnek egymással. A madárvédelmi szakemberek azon dolgoznak, hogy jobban megértsék ezeket a fenyegetéseket, és hatékony stratégiákat dolgozzanak ki a barkós lombjáró populációk védelmére.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettségi státusz:

A barkós lombjáró nem szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján veszélyeztetett fajként.
Azonban a Migratory Bird Treaty Act (MBTA) védelme alatt áll az Egyesült Államokban, ami azt jelenti, hogy illegális a megölése, megsebesítése, elfogása vagy tartása.
Kanadában a Migratory Birds Convention Act (MBCA) védelme alatt áll.

Természetvédelmi helyzet:

A barkós lombjáró elterjedési területe rendkívül nagy, Észak-Amerika nagy részén megtalálható.
Azonban egyedszáma csökken, és a populációk mérete az élőhelyvesztés és a peszticidek használata miatt aggodalomra ad okot.
A Természetvédelmi Világszövetség (WWF) a barkós lombjárót „mérsékelten aggályos” fajként sorolja be.

Védelmi intézkedések:

A barkós lombjáró védelme érdekében fontos megőrizni az erdőket és a cserjések élőhelyét.
Csökkenteni kell a peszticidek használatát, és alternatív növényvédelmi módszereket kell alkalmazni.
Fontos felhívni a figyelmet a madárvédelem fontosságára, és ösztönözni az embereket a madarak védelmére.

Mit tehetünk a barkós lombjáró védelméért:

Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket, amelyek a barkós lombjáró védelmén dolgoznak.
Használjunk kevesebb vegyszert a kertünkben, és ültessünk olyan növényeket, amelyek vonzzák a rovarokat.
Hagyjuk meg a fák odúit és üregeit, amelyekben a madarak fészkelhetnek.
Kerüljük a fészekhelyek zavarását a költési időszakban.

A barkós lombjáró (Setophaga pensylvanica) hangja

Hangja mire hasonlít:

A barkós lombjáró hangja egy gyors, csicsergő ének, amelynek hangzása „csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi-csi” -ként írható le. A hím éneke dallamosabb és összetettebb, mint a tojóé.

Hangjának jellegzetességei:

Gyors ütemű: A hím éneke 2-3 hangot tartalmaz másodpercenként.
Magas hangszínű: A hím éneke 3-4 kHz frekvenciatartományban van.
Ismétlődő: A hím éneke ugyanazt a motívumot ismételi meg újra és újra.
Dallamos: A hím éneke dallamosabb és összetettebb, mint a tojóé.

Hangkeltés mechanizmusa:

A barkós lombjáró hangja a hangszálak rezgésével jön létre. A hangszálak a madár légcsövében helyezkednek el. A madár a levegő kiáramlását szabályozva hozza létre a hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

A barkós lombjáró hangjai a következőket jelzik:

Territórium kijelölése: A hím éneke a territórium kijelölésére szolgál.
Párzás: A hím éneke a tojók vonzására szolgál.
Aggodalom: A madarak riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek.
Fiókák etetése: A fiókák kéregető hangokat adnak ki, hogy a szülők etethessék őket.

Hangok és kontextus:

A barkós lombjáró hangjai a következő kontextusokban hallhatók:

Éneklés: A hímek reggeltől estig énekelnek, a territórium kijelölésére és a tojók vonzására.
Párzás: A hím és a tojó énekekkel kommunikál egymással a párzás során.
Fészeképítés: A tojó hívogató hangokat ad ki, hogy a hím segítsen a fészeképítésben.
Fiókanevelés: A szülők riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek a fiókák közelében. A fiókák kéregető hangokat adnak ki, hogy a szülők etethessék őket.

Hangok változása:

A barkós lombjáró hangjai a következők miatt változhatnak:

Évszak: A hímek éneke a költési időszakban a legaktívabb.
Napszak: A madarak hajnalban és este a legaktívabbak.
Időjárás: A madarak kevésbé énekelnek rossz időjárási körülmények között.
Életkor: A fiókák hangjai eltérnek a felnőtt madarak hangjaitól.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/MGVGHKBMIZ

Érdekességek róla, tények röviden

Tény	Leírás
Élőhely	Észak-amerikai lombos erdők, cserjések
Táplálkozás	Rovarok, pókok, bogyók
Fészeképítés	Csésze alakú fészek gallyakból, fűből és levelekből
Tojásrakás	4-5 tojás, melyeken 12-13 napig kotlik
Fiókák	10-11 napig maradnak a fészekben
Vonulás	Dél-Amerikába vonul telelni
Éneke	Gyors, csicsergő ének, a hím éneke dallamosabb
Védettség	Nem veszélyeztetett faj, de a populációja csökken