A Baird-partfutó hangja (Calidris bairdii)

2024.10.08.2024.10.07. - by Madarak

A Baird-partfutó (Calidris bairdii) hangja

A Baird-partfutó (Calidris bairdii) hangja, bár nem annyira dallamos, mint egyes énekesmadaraké, mégis fontos szerepet játszik a kommunikációjukban, különösen a költés és a vonulás során.

Hangja mire hasonlít?

A Baird-partfutó hangja leginkább egy magas, éles „preet” vagy „kreep” hangra hasonlít. Gyakran ismétlik ezeket a hangokat, ami egy fajta trillázó hatást kelt.

Hangjának jellegzetességei:

Magas és vékony: A hang meglehetősen magas frekvenciájú és vékony.
Rövid és ismétlődő: A hangok rövidek és gyorsan követik egymást.
Változatos: A hang erőssége és ritmusa változhat a kontextustól függően.

Hangkeltés mechanizmusa:

A madarak hangját a syrinx nevű hangképző szerv segítségével keltik, ami a légcső alsó részén található. A levegő áramlása a syrinxen keresztül rezgésbe hozza a hangszalagokat, ami hangot eredményez. A Baird-partfutó esetében a syrinx felépítése lehetővé teszi a magas és éles hangok keltését.

Hangszínek és jelentésük:

Kapcsolattartás: A „preet” hangot főként a csapat tagjai közötti kapcsolattartásra használják, különösen vonulás közben.
Riasztás: Élesebb és gyorsabb „preet” hangokkal jelzik a veszélyt, például egy ragadozó közeledtét.
Udvarlás: A hímek a párzási időszakban bonyolultabb hangsorokat is használnak az udvarlás során.

Hangok és kontextus:

Vonulás: Vonulás közben a madarak folyamatosan „preet” hangokat hallatnak, hogy tartsák a kapcsolatot egymással.
Táplálkozás: Táplálkozás közben általában csendesebbek, de időnként rövid „preet” hangokkal jelzik a többi madárnak a táplálék lelőhelyét.
Fészkelés: A fészkelőhelyen a hímek hangos „preet” hangokkal jelzik a területüket, a tojók pedig halkabb hangokkal kommunikálnak a fiókákkal.

Hangok változása:

Kor: A fiatal madarak hangja magasabb és kevésbé fejlett, mint a felnőtt madaraké.
Egyedi különbségek: Minden madárnak egyedi hangja van, ami segít nekik felismerni egymást.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/QFCQHKUDTR

A Baird-partfutó hangja (Calidris bairdii)

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Leírás
Neve	Spencer Fullerton Baird amerikai természettudósról kapta.
Mérete	Kis termetű, 18-20 cm hosszú.
Elterjedése	Észak-Amerika és Szibéria északkeleti része; telelőterülete Dél-Amerika.
Élőhelye	Tundra, part menti területek, iszapos partok.
Táplálkozása	Rovarok, más gerinctelenek, alkalmanként magvak.
Fészkelése	A tundrán, sekély mélyedésben a talajon.
Tojásai	Világosbarnák, sötét foltokkal, általában 4 db.
Fiókák	Fészekhagyók, gyorsan önállósodnak.
Vonulása	Nagy távolságokat tesz meg Észak- és Dél-Amerika között.
Hangja	Magas, éles „preet” vagy „kreep” hang.
Természetvédelmi státusza	Legkevésbé aggasztó (IUCN).
Különlegessége	Rendkívül gyorsan fut.