Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) megjelenése, jellemzői
Mérete és testfelépítése:
Az üstökös szarvascsőrű egy nagytestű madár, testhossza 83-102 cm között mozog. A hímek valamivel nagyobbak a nőstényeknél. Testfelépítése robusztus, jellegzetesen nagy fejjel és hatalmas, ívelt csőrrel.
Súlya:
A testtömegük 1,3-1,5 kg között változik.
Tollazat színezete:
A tollazatuk fekete-fehér. A hímek feje, nyaka és hasi része fehér, míg a nőstények túlnyomórészt feketék, csak a fejük tetején van egy fehér „korona”. A szárnyak alsó része mindkét nemnél halványabb színű.
Csőr és lábak:
A csőrük sárga vagy elefántcsontszínű, a hegye pedig piros. A lábaik erősek és szürkék.
Szárnyak és repülés:
Szárnyaik szélesek és lekerekítettek, ami lehetővé teszi számukra a gyors manőverezést a sűrű erdőkben. Repülésük jellegzetesen hullámzó.
Várható élettartama:
A vadon élő üstökös szarvascsőrűek várható élettartama nem pontosan ismert, de a fogságban tartott egyedek akár 30 évig is élhetnek.
Magyarországi helyzete:
Az üstökös szarvascsőrű nem őshonos Magyarországon. Természetes élőhelye Délkelet-Ázsia, ahol Brunei, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld trópusi esőerdeiben fordul elő. Magyarországon csak állatkertekben találkozhatunk vele.
Érdekességek:
-
- Az üstökös szarvascsőrű nevét jellegzetes, felfelé álló, fehér tollbóbitájáról kapta.
- A szarvascsőrűek monogám madarak, azaz életük végéig egyetlen partnerrel élnek.
- A nőstények a fészekalj rakása után befalazzák magukat egy faodúba, ahol a hím eteti őket a fiókák kikeléséig.
Veszélyeztetettség:
Az üstökös szarvascsőrű a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „mérsékelten fenyegetett” kategóriába tartozik. A legnagyobb veszélyt számukra az élőhelyük elvesztése, az erdőirtás és az illegális vadászat jelenti.
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) elterjedése, előfordulása
Az üstökös szarvascsőrű Délkelet-Ázsiában honos.
Földrajzi határai:
- Brunei: Az ország egész területén megtalálható.
- Indonézia: Szumátra, Borneó és Jáva szigetén él.
- Malajzia: Maláj-félszigeten és Borneó szigetén fordul elő.
- Mianmar: Az ország déli részén található meg.
- Thaiföld: A déli területeken él.
Élőhelye:
Elsősorban síkvidéki és hegyvidéki esőerdőkben él, de megtalálható másodlagos erdőkben és ültetvényeken is. A sűrű, zárt lombkoronájú erdőket kedveli, ahol bőségesen talál táplálékot és fészkelőhelyet.
Elterjedése:
Az üstökös szarvascsőrű elterjedési területe a következő országokra korlátozódik:
Fontos megjegyezni, hogy az erdőirtások miatt az üstökös szarvascsőrű élőhelye folyamatosan csökken, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.
Rendszertani besorolása
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó Berenicornis nem egyetlen faja.
Életmódja
Társas élet:
Az üstökös szarvascsőrűek monogám madarak, azaz életük végéig egyetlen partnerrel élnek. Párban vagy kisebb családi csoportokban élnek, amelyek általában a szülőkből és a legutóbbi fészekalj fiókáiból állnak.
Szociális viselkedés:
Hangos, jellegzetes kiáltásokkal kommunikálnak egymással. A hímek gyakran „énekelnek” a nőstényeknek udvarlás céljából. A párok közötti erős kötelék a költési időszakon túl is megmarad, és együttműködnek a fiókák felnevelésében.
Mozgás:
Az üstökös szarvascsőrűek elsősorban a fák lombkoronájában mozognak. Repülésük gyors és manőverezhető, ami lehetővé teszi számukra a sűrű erdőkben való közlekedést. A talajon ritkán tartózkodnak, és ott viszonylag ügyetlenül mozognak.
Territórium:
A párok vagy családi csoportok saját territóriumot tartanak fenn, amelyet védelmeznek a betolakodókkal szemben. A territórium nagysága az élőhely minőségétől és a táplálékforrások elérhetőségétől függ.
Alkalmazkodóképességek:
Az üstökös szarvascsőrűek jól alkalmazkodtak az esőerdőkben való élethez. Erős csőrükkel képesek feltörni a kemény héjú gyümölcsöket, és hosszú nyelvükkel a nehezen elérhető helyekről is kiszedik a táplálékot.
Kihívások és túlélési stratégiák:
Az üstökös szarvascsőrűek legnagyobb kihívása az élőhelyük elvesztése az erdőirtások miatt. A csökkenő élőhelyek miatt a táplálékhiány és a fészkelőhelyekért folytatott verseny is fokozódik. A túlélés érdekében a szarvascsőrűeknek alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez, és új területekre kell vándorolniuk.
További érdekességek:
- A szarvascsőrűek fontos szerepet játszanak az esőerdők ökoszisztémájában, mivel a gyümölcsök magvait szétszórják, ezzel elősegítve a növények szaporodását.
- A fiókák kikelése után a nőstények egy ideig a fészekben maradnak, és a hím eteti őket.
- Az üstökös szarvascsőrűek hangos kiáltásai akár 1 km távolságból is hallhatók.
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) táplálkozása
Jellemzői:
Az üstökös szarvascsőrű elsősorban gyümölcsevő, de étrendjét kiegészíti rovarokkal, kisebb hüllőkkel és madárfiókákkal is. Erős, ívelt csőre alkalmas a kemény héjú gyümölcsök feltörésére, míg hosszú, ragadós nyelve segít a nehezen elérhető helyekről is kiszedni a táplálékot.
Táplálékforrások:
- Gyümölcsök: Fő táplálékukat a fügefélék, pálmafélék és más trópusi gyümölcsök alkotják.
- Rovarok: Különösen a költési időszakban fontos fehérjeforrást jelentenek a rovarok, például a termeszek, bogarak és lárvák.
- Egyéb: Alkalmanként kisebb hüllőket, békákat, madártojásokat és fiókákat is fogyasztanak.
Táplálkozási szokások:
Az üstökös szarvascsőrűek általában a fák lombkoronájában keresik táplálékukat. Gyakran csoportosan táplálkoznak, és hangos kiáltásokkal jelzik egymásnak a gazdag táplálékforrásokat. A gyümölcsöket egészben nyelik le, majd a magokat emésztetlenül kiürítik, ezzel elősegítve a növények szaporodását.
Ökológiai szerep:
Az üstökös szarvascsőrűek fontos szerepet játszanak az esőerdők ökoszisztémájában a magvak szétszórásával. Táplálkozási szokásaik révén hozzájárulnak az erdő megújulásához és a növényvilág diverzitásának fenntartásához.
További érdekességek:
- Az üstökös szarvascsőrűek képesek nagy mennyiségű gyümölcsöt elfogyasztani, amivel hozzájárulnak a túlérett gyümölcsök eltávolításához és a rothadás megakadályozásához.
- A rovarok fogyasztásával segítenek kordában tartani az esőerdőkben élő rovarpopulációkat.
- A szarvascsőrűek táplálkozási szokásai hozzájárulnak az esőerdők egészségének és stabilitásának megőrzéséhez.
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) fészkelőhelye
Elhelyezkedés:
Az üstökös szarvascsőrű magas, öreg fák odvaiban fészkel, általában 10-30 méterrel a talajszint felett. Az odúknak elég tágasnak kell lenniük ahhoz, hogy a nőstény elférjen benne a fiókákkal együtt.
Fészek jellemzői:
A fészek maga viszonylag egyszerű, általában csak néhány levélből és faforgácsból áll. A nőstény a fészekalj lerakása után befalazza magát az odúba, csak egy kis rést hagyva, amelyen keresztül a hím etetheti őt és a fiókákat.
Környezet:
Az üstökös szarvascsőrű fészkelőhelyei általában sűrű, zárt lombkoronájú esőerdőkben találhatók. A fáknak elég magasnak és öregnek kell lenniük ahhoz, hogy megfelelő odvakat biztosítsanak.
Fészeképítés:
A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz, de a főszerep a nőstényé. Ő választja ki a megfelelő odút, és ő készíti el a fészket. A hím segít a fészekanyag összegyűjtésében és a befalazásban.
Tojásrakás:
A nőstény általában 1-2 tojást rak, amelyeket körülbelül 30 napig költ. A költési időszak alatt a nőstény az odúban marad, és a hím eteti őt.
Veszélyeztető tényezők:
- Erdőirtás: Az erdőirtások miatt csökken a megfelelő fészkelőhelyek száma.
- Illegális fakitermelés: Az öreg fák kivágása közvetlenül veszélyezteti a fészkelőhelyeket.
- Zavarás: Az emberi tevékenység, például a zajongás és a fészkelőhelyek közelében való tartózkodás megzavarhatja a madarakat.
Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?
- Erdők védelme: Támogassuk az esőerdők védelmét célzó kezdeményezéseket.
- Felelős erdőgazdálkodás: Válasszunk olyan termékeket, amelyek fenntartható erdőgazdálkodásból származnak.
- Tudatosság növelése: Ismerjük meg az üstökös szarvascsőrűt és fontosságát az esőerdők ökoszisztémájában.
- Ökoturizmus: Válasszunk olyan ökoturisztikai programokat, amelyek tiszteletben tartják a természetet.
Az üstökös szarvascsőrű fészkelőhelyeinek védelme kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából. Mindannyian tehetünk azért, hogy megőrizzük ezeket az értékes élőhelyeket.
Szaporodása
Párzási időszak:
Az üstökös szarvascsőrűek párzási időszaka általában a száraz évszakra esik, ami régiónként eltérő lehet. Általánosságban elmondható, hogy február és augusztus között van a költési szezon.
Fészkelés:
- Odú: Mint már említettem, magas fák természetes odvait használják, vagy harkályok által elhagyott odúkat foglalnak el.
- Befalazás: A nőstény a tojásrakás után befalazza magát az odúba sár, gyümölcsmaradványok és ürülék keverékével. Csak egy kis nyílást hagy, amin keresztül a hím eteti. Ez a viselkedés védelmet nyújt a ragadozók ellen.
- Költési idő: A nőstény 1-2 tojást rak, melyeket körülbelül 30 napig költ.
Szaporodási szokások:
- Monogámia: Életre szóló párkapcsolatot alakítanak ki.
- Közös gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák felnevelésében. A hím eteti a befalazott nőstényt, majd később a kikelt fiókákat is.
- Hosszú fiókanevelés: A fiókák 35-40 napig maradnak az odúban, kikelésük után. Ezalatt az idő alatt mindkét szülő táplálja őket.
- Lassú ivarérés: Az üstökös szarvascsőrűek csak 4-5 éves korukban érik el az ivarérettséget.
Érdekességek:
- A befalazás szokatlan, de hatékony védelmi mechanizmus. A nőstény és a fiókák így biztonságban vannak a ragadozóktól, például a kígyóktól és a ragadozó madaraktól.
- A hímnek rengeteg táplálékot kell gyűjtenie a költési időszakban, hogy a nőstényt és a fiókákat ellássa.
- A fiókák kikelése után a nőstény kitöri a falat, és segít a hímnek a táplálékgyűjtésben.
Az üstökös szarvascsőrű szaporodási stratégiája a túlélést szolgálja a kihívásokkal teli esőerdei környezetben.
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) fiókái
Jellemzői:
- Csupaszok és vakok: A kikeléskor a fiókák csupaszok, vakok és teljesen tehetetlenek.
- Gyors fejlődés: Viszonylag gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt tollazatot növesztenek.
- Jellegzetes csőr: A csőrük kezdetben kicsi, de gyorsan növekszik, és hamar elnyeri a szarvascsőrűekre jellemző ívelt formát.
Kikelés és kezdeti fejlődés:
- Kikelés: A fiókák kb. 30 napos költési idő után kelnek ki a tojásból.
- Fészekben maradás: A fészekben maradnak, amíg teljesen ki nem fejlődnek, és repülni nem tudnak.
- Tollazat: A fiókák fokozatosan növesztik tollazatukat, és kb. 6 hetes korukra már teljesen tollasak.
Etetés és gondozás:
- Mindkét szülő eteti: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
- Gyümölcsök és rovarok: A fiókákat eleinte főleg rovarokkal etetik, később pedig gyümölcsökkel is.
- Fészek tisztítása: A szülők gondoskodnak a fészek tisztántartásáról is.
Kirepülés és elhagyás:
- Kirepülés: A fiókák kb. 8-10 hetes korukban repülnek ki a fészekből.
- Szülői gondoskodás: A kirepülés után még egy ideig a szüleikkel maradnak, és tőlük tanulják meg a túléléshez szükséges készségeket.
- Önállóság: Végül elhagyják a szüleiket, és saját territóriumot keresnek maguknak.
Gondoskodás és túlélési arány:
- Magas a túlélési arány: A szülők gondoskodásának köszönhetően a fiókák túlélési aránya viszonylag magas.
- Veszélyek: A fiókákat a ragadozók, a betegségek és az élelemhiány fenyegeti.
Ökológiai jelentőség:
- Magszórás: A fiókák, mint a felnőtt madarak, hozzájárulnak a magok szétszórásához, és így az erdő megújulásához.
- Biodiverzitás: A szarvascsőrűek jelenléte az esőerdők biodiverzitásának fontos mutatója.
Érdekességek:
- A fiókák a fészek elhagyása után is gyakran visszatérnek a szüleikhez „látogatóba”.
- A fiatal madaraknak időbe telik, amíg megtanulják a hatékony táplálékkeresést és a ragadozók elkerülését.
Az üstökös szarvascsőrű fiókái a faj fennmaradásának zálogai. A szülők gondoskodása és a fiókák alkalmazkodóképessége biztosítja a faj sikeres szaporodását és a populáció fenntartását.
Ismertebb betegségei lehetnek
Bár az üstökös szarvascsőrűek általában robusztus madarak, ők is megbetegedhetnek, akár a vadonban, akár fogságban. Sajnos a vadon élő populációk egészségügyi állapotáról kevesebb információnk van, mint a fogságban élőkről.
Íme néhány ismertebb betegség, ami előfordulhat náluk:
Fertőző betegségek:
- Madárinfluenza: A madárinfluenza vírus különböző törzsei veszélyesek lehetnek a szarvascsőrűekre is.
- Newcastle betegség: Ez a vírusos betegség légzési és idegrendszeri tüneteket okoz.
- Bakteriális fertőzések: Különböző bakteriális fertőzések is előfordulhatnak, például légúti fertőzések vagy emésztőrendszeri problémák.
- Paraziták: Külső és belső paraziták egyaránt megfertőzhetik őket.
Nem fertőző betegségek:
- Tápanyaghiány: A nem megfelelő táplálkozás hiánybetegségekhez vezethet.
- Mérgezés: A környezetben található mérgező anyagok (pl. növényvédőszerek) súlyos problémákat okozhatnak.
- Sérülések: A fák közötti repülés során vagy a ragadozókkal való találkozáskor sérüléseket szenvedhetnek.
- Stressz: A fogságban élő madaraknál a stressz számos egészségügyi problémát okozhat.
Fontos megjegyezni:
- A betegségek megelőzése érdekében fontos a megfelelő higiénia, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a stresszmentes környezet biztosítása.
- A fogságban élő madarak rendszeres állatorvosi ellenőrzése segít a betegségek korai felismerésében és kezelésében.
- A vadon élő populációk egészségügyi állapotának monitorozása fontos a fajok védelme szempontjából.
Bár az üstökös szarvascsőrűekkel kapcsolatos kutatások még folyamatban vannak, a fenti információk segíthetnek megérteni azokat az egészségügyi kihívásokat, amelyekkel szembesülhetnek.
Lehetséges ellenfelei, ellenségei
Az üstökös szarvascsőrűnek, mint minden élőlénynek, vannak természetes ellenségei és kihívásai a túlélésért folytatott küzdelemben.
Lehetséges ellenségei:
- Ragadozó madarak: A nagyobb sasok és sólymok veszélyt jelenthetnek, különösen a fiókákra és a fiatal madarakra.
- Kígyók: A fákon élő kígyók, mint például a pitonok, bejuthatnak a fészkekbe és elrabolhatják a tojásokat vagy a fiókákat.
- Macskafélék: A leopárdok és más macskafélék alkalmanként zsákmányul ejthetik a szarvascsőrűeket, főleg a talajon.
- Ember: Az emberi tevékenység, mint az erdőirtás és a vadászat, közvetett és közvetlen veszélyt jelent a szarvascsőrűekre.
Védelmi stratégiák:
- Repülés: Gyors repülési képességüknek köszönhetően elmenekülhetnek a ragadozók elől.
- Rejtőzködés: A sűrű lombkoronában rejtőzködve nehezebben észrevehetők.
- Hangos riasztás: Hangos kiáltásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
- Fészek befalazása: A fészkelő nőstény befalazza magát az odúba, így védve magát és a fiókákat a ragadozóktól.
- Csoportos élet: A kisebb csapatokban élő madarak jobban tudják megvédeni magukat, és könnyebben észreveszik a veszélyt.
További védekezési mechanizmusok:
- Erős csőr: A nagy és erős csőrüket védekezésre is használhatják, ha sarokba szorítják őket.
- Mimikri: A fiókák tollazata hasonlít a mérgező hernyókéhoz, ami elriaszthatja a ragadozókat.
Az üstökös szarvascsőrűeknek számos stratégiájuk van a túlélésre, de az emberi tevékenység jelenti a legnagyobb veszélyt számukra. Az élőhelyük védelme és a vadászat korlátozása kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából.
Védettsége – Természetvédelmi helyzete
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) természetvédelmi helyzete sajnos nem túl biztató. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján mérsékelten fenyegetett kategóriába sorolják. Ez azt jelenti, hogy a faj a kihalás szempontjából veszélyeztetettnek tekinthető, ha a populáció csökkenését okozó tényezők nem szűnnek meg.
A fő veszélyeztető tényezők:
- Élőhelyvesztés: Az erdőirtás és az élőhelyek átalakítása a legnagyobb fenyegetést jelenti az üstökös szarvascsőrű számára. Az esőerdők irtása miatt csökken a fészkelőhelyek és a táplálékforrások száma.
- Vadászat: Bár a vadászatuk sok helyen tilos, az illegális vadászat továbbra is problémát jelent. A szarvascsőrűeket húsukért, tollaikért és csőrükért vadásszák.
- Illegális kereskedelem: Az illegális állatkereskedelem szintén veszélyezteti a fajt. A szarvascsőrűeket gyakran fogságban tartják háziállatként, ami hozzájárul a vadon élő populációk csökkenéséhez.
Védelmi intézkedések:
- Élőhelyvédelem: A legfontosabb védelmi intézkedés az esőerdők megőrzése és a további erdőirtások megakadályozása.
- Vadászat korlátozása: Az illegális vadászat elleni küzdelem és a vadászati kvóták szigorú betartatása elengedhetetlen.
- Kereskedelem ellenőrzése: Az illegális állatkereskedelem elleni fellépés és a szarvascsőrűek kereskedelmének szigorú szabályozása szükséges.
- Kutatás és monitoring: A faj populációjának és élőhelyének folyamatos monitorozása segít a védelmi intézkedések hatékonyságának értékelésében.
- Tudatformálás: A lakosság tájékoztatása a szarvascsőrűek fontosságáról és a védelmük szükségességéről elősegítheti a faj megőrzését.
Mit tehetünk mi?
- Támogassuk az esőerdők védelmét célzó szervezeteket.
- Válasszunk fenntartható módon előállított termékeket.
- Ne vásároljunk olyan termékeket, amelyek veszélyeztetett fajokból készültek.
- Ismerjük meg az üstökös szarvascsőrűt és osszuk meg másokkal is az információkat.
Az üstökös szarvascsőrű védelme közös felelősségünk. Mindannyian tehetünk azért, hogy ez a különleges madár fennmaradjon a jövő generációi számára.
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) hangja
Az üstökös szarvascsőrű hangja jellegzetes és fontos szerepet játszik a kommunikációjukban. A hangok segítségével tartják a kapcsolatot a párjukkal, figyelmeztetik egymást a veszélyre, és védik a territóriumukat.
Hangja mire hasonlít?
Az üstökös szarvascsőrű hangja leginkább egy mély, rekedt „kakukk”-hoz hasonlít. Gyakran hallatnak gyors, ismétlődő kiáltásokat, amelyek messzire elhallatszanak az erdőben.
Hangjának jellegzetességei:
- Mély hang: A hangjuk meglehetősen mély a többi szarvascsőrű fajhoz képest.
- Rezonancia: A nagy csőrük miatt a hangjuknak jellegzetes rezonanciája van.
- Változatos hangok: Különböző helyzetekben más-más hangokat adnak ki.
Hangkeltés mechanizmusa:
A madarak hangja a syrinx nevű szervükben keletkezik, ami a légcsövük alsó részén található. A syrinxben lévő membránok rezegnek, amikor a madár kilélegzik, és ez hozza létre a hangot.
Hangszínek és jelentésük:
- Mély „kakukk”: Ez a leggyakoribb hangjuk, amivel általában a párjukkal kommunikálnak vagy a territóriumukat jelölik.
- Gyors kiáltások: Veszély esetén gyors, ismétlődő kiáltásokat hallatnak, hogy figyelmeztessék a társaikat.
- Lágyabb hangok: Udvarláskor vagy a fiókák etetésénél halkabb, dallamosabb hangokat is hallatnak.
Hangok és kontextus:
Az üstökös szarvascsőrűek hangja a kontextustól függően változik. Például:
- Territoriális viselkedés: A territóriumuk határán hangosabban és agresszívabban kiabálnak, mint a territóriumuk belsejében.
- Párkapcsolat: A párok között gyakori a „duett”, amikor felváltva hallatják a hangjukat.
- Veszély: Ragadozók közeledtével a hangjuk riasztó jellegűvé válik.
Hangok változása:
A hangok változhatnak a madár korától, nemétől és egyéni jellemzőitől függően. A fiatal madarak hangja például magasabb és kevésbé erőteljes, mint a felnőtteké.
Érdekességek:
- Az üstökös szarvascsőrű hangja akár 1 km-re is elhallatszik az erdőben.
- A hangjuk fontos szerepet játszik a faj azonosításában és a populációk monitorozásában.
Hang: https://xeno-canto.org/contributor/NXHTMHMNSS
Érdekességek róla, tények röviden
Jellemző | Leírás |
Tudományos név |
Berenicornis comatus
|
Méret | 83-102 cm |
Súly | 1,3 – 1,5 kg |
Színezet |
Fekete-fehér, a hímek feje és nyaka fehér
|
Csőr |
Sárga vagy elefántcsontszínű, piros heggyel
|
Élőhely |
Délkelet-Ázsia esőerdei
|
Táplálkozás |
Gyümölcsök, rovarok, kisebb állatok
|
Fészkelés |
Magas fák odvaiban, befalazott fészek
|
Hang |
Mély, rekedt „kakukk”
|
Élettartam | Akár 30 év |
Veszélyeztetettség |
Mérsékelten fenyegetett (IUCN)
|
Érdekességek |
– Monogám madár – A nőstény befalazza magát a fészekbe – Fontos szerepet játszik a magvak szétszórásában
|
MADARAK KATEGÓRIÁI:
- Magyarország madarai
- Európa madarai
- Ázsia madarai
- Afrika madarai
- Ausztrália madarai
- Észak- Amerika madarai
- Dél- Amerika madarai
- Dögevő madarak
- Énekesmadarak
- Erdei madarak
- Fakopácsok
- Halevő madarak
- Kerti madarak
- Költöző madarak
- Madarak
- Madárhangok
- Magevő madarak
- Mezei madarak
- Mindenevő madarak
- Nádi madarak
- Növényevő madarak
- Ragadozó madarak
- Rovarevő madarak
- Tavi madarak
- Tengeri madarak
- Városi madarak
- Vizi madarak
Fotók: Pixabay, Vistacreate
Az üstökös szarvascsőrű (Berenicornis comatus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.