A bukázósas (Terathopius ecaudatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) megjelenése, jellemzői

A bukázósas egy közepes méretű ragadozómadár, a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozik. Gyakran rokonnak tekintik a kígyóvadász sasokkal, és velük együtt a Circaetinae alcsaládba sorolják.

Mérete és testfelépítése:

• Testhossza 55-61 cm között változik, szárnyfesztávolsága 150-170 cm.
• A hím kisebb a tojónál, súlya 1,2-1,7 kg, míg a tojóé 1,7-2,2 kg.
• Széles, lekerekített szárnyakkal és rövid farokkal rendelkezik.
• Lábai erősek, sárga karmokkal.

Tollazat színezete:

• A fiatal madarak egységesen sötétbarnák.
• A felnőtt madarak főként feketék, élénkpiros arccal és lábakkal.
• A hasuk fehér, a szárnyuk alja pedig fehér, fekete szegéllyel.
• A nemek közötti különbség a repülés során a legfeltűnőbb: a hímnek szélesebb a fekete sáv a fehér szárny alján, mint a tojónak.

Csőr és lábak:

• Csőre erős, fekete, kampós hegyben végződik.
• Lábai erősek, sárga karmokkal, melyekkel zsákmányát fogja.

Szárnyak és repülés:

• Széles, lekerekített szárnyaival erőteljes, siklórepülést végez.
• Gyakran tartózkodik a levegőben, és hosszasan képes keringeni a táplálékforrásai felett.
• Repülése jellegzetes, ingadozó mozgással jellemezhető.

Várható élettartama:

• Fogságban akár 30 évet is megélhet.
• Vadonban a várható élettartama kevesebb, 15-20 év körül mozog.

Ezen kívül:

• A bukázósas Afrika szubszaharai területein és az Arab-félsziget déli részén honos.
• Nyílt élőhelyeket kedvel, mint a szavanna, a ritkás erdők és a bozótosok.
• Opportunista ragadozó, apró emlősökre, hüllőkre, kétéltűekre és rovarokra vadászik.
• Gyakran az első ragadozók közé tartozik, amelyek egy tetemen megjelennek.
• A bukázósas nem fenyegetett faj, de élőhelyének elvesztése és a peszticidek használata veszélyt jelenthet rájuk.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) elterjedése, előfordulása

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) Afrika szubszaharai területein és az Arab-félsziget déli részén honos. Elsősorban nyílt élőhelyeket kedvel, mint a szavanna, a ritkás erdők és a bozótosok.

Azonban a sűrű trópusi esőerdőket és a túlzottan nyílt síkságokat kerüli.

Íme néhány példa a bukázósas elterjedési területére:

• Kelet-Afrika: Tanzánia, Kenya, Etiópia, Szomália, Eritrea, Dél-Szudán, Uganda, Ruanda, Burundi
• Dél-Afrika: Botswana, Zimbabwe, Namíbia, Dél-Afrika, Mozambik, Szváziföld, Lesotho
• Nyugat-Afrika: Angola, Zambia, Malawi, Kongói Demokratikus Köztársaság, Közép-Afrikai Köztársaság, Kamerun, Gabon, Csád
• Nyugat-Afrika: Nigéria, Benin, Togo, Ghána, Elefántcsontpart, Libéria, Sierra Leone, Guinea, Bissau-Guinea
• Kelet-Afrika: Madagaszkár, Komorok
• Arab-félsziget: Jemen, Szaudí-Arábia, Omán

A bukázósas nem vándormadár, egész évben az élőhelyén marad.

Fontos megjegyezni, hogy a bukázósas állományok elterjedése az élőhelyek változásaitól és a táplálékforrások elérhetőségétől függően változhat.

Rendszertani besorolása

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) a madarak osztályába (Aves), azon belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozik. A családhoz olyan ismert ragadozómadarak tartoznak, mint a héja, a karvaly, a kék vércse és a sas.

A bukázósast a Circaetinae alcsaládba sorolják, melynek tagjai Afrika, Ázsia és Dél-Európa szubtrópusi és trópusi területein élnek. Az alcsalád más tagjaihoz hasonlóan a bukázósas is közepes méretű ragadozómadár, melynek jellegzetessége a rövid farok, a széles szárnyak és a hosszú, karmos lábak.

A bukázósas tudományos neve, a Terathopius ecaudatus, görög és latin szavakból ered. A „Terathopius” jelentése „szörnyeteg”, ami utalhat a madár szokatlan külsejére, rövid farkára és hosszú lábára. Az „ecaudatus” latin szó jelentése „faroktalan”, ami a madár rövid farkára utal.

Szint	Taxon	Megjegyzés
Rend	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család	Vágómadárfélék (Accipitridae)	A vágómadárfélék családja a ragadozó madarak egyik legnagyobb és legváltozatosabb családja, melybe a sasok, héják, karvalyok, ölyvek és más ragadozó madarak tartoznak.
Alcsalád	Circaetinae (Kígyóvadász sasok)	A Circaetinae alcsaládba a kígyóvadász sasok és a bukázósasok tartoznak, melyek közeli rokonságban állnak egymással.
Nemzetség	Terathopius	A bukázósasok egyetlen nemzetsége.
Faj	Terathopius ecaudatus	A bukázósas faj tudományos neve.

A bukázósasnak két alfaja ismert:

• Terathopius ecaudatus ecaudatus: Ez az alfaj Afrika szubszaharai területein és az Arab-félsziget déli részén honos.
• Terathopius ecaudatus intermedius: Ez az alfaj Madagaszkáron és a Komorokon fordul elő.

A két alfaj között apró morfológiai különbségek figyelhetők meg, de a viselkedésük és az élőhelyük megegyezik.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) életmódja

Társas élet:

• A bukázósas monogám faj, azaz egy párra alakít ki tartós köteléket a költési időszakon kívül is.
• A párok közösen védik territóriumukat és gondoskodnak a fiókákról.
• Gyakran egymás mellett ülnek a fákon, és kölcsönösen tisztítják egymás tollazatát.
• Aggresszívan védik territóriumukat más ragadozó madaraktól, mint a karvalyoktól és a héjáktól.

Szociális viselkedés:

• A bukázósasok általában magányosak, de a táplálkozási helyeken vagy a költési területen kisebb csoportokba is összeverődhetnek.
• Néha együtt vadásznak, és megosztják a zsákmányt.
• A párok között erős kötelék alakul ki, melyet látványos násztáncokkal is kifejeznek.

Mozgás:

• A bukázósas kiváló repülő, képes hosszasan siklani a levegőben.
• Gyakran tartózkodik a levegőben, és messziről figyeli a táplálékforrásokat.
• Ügyesen vadászik a fák között, és a zsákmányát a levegőben is képes megfogni.
• Földön is mozogni tud, de ezt kevesebbet teszi.

Territórium:

• A bukázósasok nagy territóriumokat foglalnak el, melyek mérete 10-20 km² között változhat.
• A territórium mérete a táplálékforrások bőségétől függ.
• A párok agresszívan védik territóriumukat más ragadozó madaraktól.

Alkalmazkodó képességek:

• A bukázósasok rendkívül alkalmazkodóképesek, és különböző élőhelyeken képesek megélni.
• Megtalálhatók szavannán, ritkás erdőkben, bozótosokban és mezőgazdasági területeken is.
• Különféle táplálékforrásokkal táplálkoznak, ami segít nekik alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez.

Veszélyeztetettség:

• A bukázósas nem fenyegetett faj, de élőhelyének elvesztése és a peszticidek használata veszélyt jelenthet rájuk.
• Fontos megőrizni a bukázósasok természetes élőhelyeit és csökkenteni a peszticidek használatát a faj megőrzése érdekében.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) táplálkozása

Jellemzői:

• A bukázósas opportunista ragadozó, azaz bármilyen apró állatot elfogyaszt, amit csak megtalál.
• Erős csőrével és éles karmaival képes megölni és feldarabolni a zsákmányát.
• Gyors és agilis vadász, mely a levegőben és a földön is képes zsákmányt fogni.

Táplálékforrások:

• A bukázósas elsődleges táplálékforrásai a hüllők, főként a kígyók és a gyíkok.
• Ezen kívül emlősökre, kétéltűekre és rovarokra is vadászik.
• Gyakran az első ragadozók közé tartozik, amelyek egy tetemen megjelennek.

Táplálkozási szokások:

• A bukázósas nappali ragadozó, és a nap folyamán vadászik.
• Gyakran tartózkodik a levegőben, és messziről figyeli a táplálékforrásokat.
• Amikor zsákmányt lát, gyorsan lecsap rá, és a csőrével vagy a karmaival fogja meg.
• A zsákmányt a fészekbe viszi, ahol elfogyasztja vagy megosztja a fiókákkal.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

• A bukázósas táplálkozását a táplálékforrások bősége és elérhetősége befolyásolja.
• Szárazság idején, amikor kevesebb a hüllő, a bukázósas más táplálékforrásokhoz fordulhat, mint például emlősökhöz vagy rovarokhoz.
• A ragadozók, mint a leopárdok és a hiénák is befolyásolhatják a bukázósas táplálkozását, ha ellopják a zsákmányát.

Fontos szerepe az ökoszisztémában:

• A bukázósas fontos szerepet játszik az ökoszisztémában a hüllőpopulációk szabályozásában.
• Segít megelőzni a hüllőállományok túlszaporodását, ami kárt okozhat a növény- és állatvilágban.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

• A bukázósasok magas fákon fészkelnek, nyílt területeken, szavannán, ritkás erdőkben és bozótosokban.
• Kedvelik a magányos fákat, melyek távol helyezkednek el más fészektől.
• Gyakran fészkelnek természetvédelmi területeken, de előfordulhatnak mezőgazdasági területeken is.

Fészek jellemzői:

• A fészket gallyakból és ágakból építik, melyeket fűvel és levelekkel bélelnek ki.
• A fészek mérete 60-90 cm átmérőjű és 30-40 cm mély lehet.
• A fészket mindkét szülő közösen építi.

Környezet:

• A bukázósasok fészkelőhelyének környezete nyílt és zavartalan kell legyen.
• Fontos, hogy a fészek közelében elegendő táplálékforrás legyen.
• A bukázósasok érzékenyek a zajra és a zavarásra, ezért fontos, hogy a fészkelőhelyeket megvédjék az emberi tevékenységektől.

Fészeképítés:

• A fészeképítés a költési szezon kezdete előtt, novemberben vagy decemberben kezdődik.
• A fészek építése általában 2-3 hétig tart.
• A fészket mindkét szülő közösen építi.

Tojásrakás:

• A tojó általában 1-2 tojást rak le.
• A tojások fehérek, barna foltokkal.
• A tojások keltetési ideje 35-40 nap.
• Mindkét szülő kotlik a tojáson.

Veszélyeztető tényezők:

• A bukázósasok fészkelőhelyeit számos veszély fenyegeti, mint az élőhely elvesztése, a fakivágás, a peszticidek használata és a ragadozók, mint a leopárdok és a hiénák.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

• Támogassuk a természetvédelmi területeket, ahol a bukázósasok fészkelnek.
• Vessünk fel tiltakozást a fakivágás ellen a bukázósasok fészkelőhelyein.
• Támogassunk olyan mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek nem használnak peszticideket.
• Növeljük a tudatosságot a bukázósasok fészkelőhelyeinek védelmének fontosságáról.

Szaporodása

Párzási időszak:

• A bukázósasok monogám faj, azaz egy párra alakít ki tartós köteléket a költési időszakon kívül is.
• A párok közösen védik territóriumukat és gondoskodnak a fiókákról.
• A párzási időszak novemberben vagy decemberben kezdődik, és februárban vagy márciusban ér véget.

Fészkelés:

• A fészket magas fákra építik, nyílt területeken, szavannán, ritkás erdőkben és bozótosokban.
• A fészket gallyakból és ágakból építik, melyeket fűvel és levelekkel bélelnek ki.
• A fészek építése általában 2-3 hétig tart.
• A fészket mindkét szülő közösen építi.

Szaporodási szokások:

• A tojó általában 1-2 tojást rak le.
• A tojások fehérek, barna foltokkal.
• A tojások keltetési ideje 35-40 nap.
• Mindkét szülő kotlik a tojáson.
• A kikelt fiókák 5-6 hetes korukra válnak röpképesek.
• A fiókákat mindkét szülő táplálja, amíg el nem érik a ivarérettséget.
• A bukázósasok ivarérettséget 3-4 éves korukra érik el.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) fiókái

Jellemzői:

• A bukázósas fiókái aprók és tehetetlenek, amikor kikelnek.
• Testük fehér pelyhekkel van borítva, csőrük és karmaik pedig még puhák.
• Szemeik nyitva vannak, de még nem látnak jól.
• A fiókák csak 5-6 hetes korukra válnak röpképesek.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

• A tojások kikelési ideje 35-40 nap.
• Mindkét szülő kotlik a tojáson, és a fiókák kikelése után is közösen gondoskodik róluk.
• Az első napokban a fiókák csak a szülők testmelegétől függnek.
• A szülők apró ételmorzsákkal etetik a fiókákat, melyeket a csőrük végén hordoznak.

Etetés és gondozás:

• A fiókákat mindkét szülő táplálja, amíg el nem érik a ivarérettséget.
• A szülők a fészekbe hordják a zsákmányt, melyet a fiókák a csőrükből kapnak.
• A fiókák gyorsan fejlődnek, és 5-6 hetes korukra már képesek maguk is táplálkozni.
• A szülők megtanítják a fiókákat vadászni és fészket építeni.

Kirepülés és elhagyás:

• A fiókák 5-6 hetes korukra válnak röpképesek.
• Ekkor elkezdik elhagyni a fészket, és rövidebb repüléseket végeznek a szülők felügyelete alatt.
• A fiókák 8-10 hetes korukra már teljesen önállóak, és elhagyják a szülőket.

Ismertebb betegségei lehetnek

A bukázósasnak, mint minden vadon élő állatnak, számos betegsége lehet. A leggyakoribbak közé tartoznak a bakteriális és vírusos fertőzések, a paraziták okozta betegségek, a mérgezés és a sérülések.

Bakteriális és vírusos fertőzések:

• A bukázósasok fogékonyak a baktériumok és vírusok által okozott fertőzésekre, amelyeket a táplálékukkal, a vízzel vagy a talajjal érintkezve kaphatnak el.
• Ezek a fertőzések légúti megbetegedéseket, emésztőrendszeri problémákat és más tüneteket okozhatnak.
• Néhány fertőzés súlyos lehet, és akár a bukázósas halálát is okozhatja.

Paraziták okozta betegségek:

• A bukázósasok belső és külső parazitáknak is gazdái lehetnek, mint például a férgek, a kullancsok és a tetvek.
• Ezek a paraziták vérszegénységet, gyengeséget és más problémákat okozhatnak.
• Súlyos esetekben a paraziták okozta betegségek halálosak is lehetnek.

Mérgezés:

• A bukázósasok mérgezést szenvedhetnek, ha olyan táplálékot fogyasztanak, ami mérgező anyagokat tartalmaz, mint például peszticideket vagy rágcsálóirtó szereket.
• A mérgezés tünetei közé tartozhat a hányás, hasmenés, görcsök és bénulás.
• A súlyos mérgezés halálos lehet.

Sérülések:

• A bukázósasok sérüléseket szenvedhetnek ragadozók támadásai, autóbalesetek, elektromos vezetékekkel való érintkezés vagy más balesetek következtében.
• A sérülések súlyosságától függően a bukázósas felépülhet, vagy elpusztulhat.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a bukázósasok betegségeiről. A bukázósasok más betegségeket is kaphatnak, és a betegségek tünetei és súlyossága egyénenként változhatnak.

A bukázósasok védelme érdekében fontos, hogy megvédjük őket a fertőzésektől, a parazitáktól, a mérgezéstől és a sérülésektől. Ezt úgy tehetjük meg, ha:

• Csökkentjük a peszticidek és más vegyszerek használatát.
• Megvédünk a bukázósasokat a ragadozóktól.
• Óvatosak vagyunk a vadon élő állatokkal való érintkezéskor.
• Támogatjuk a bukázósasok élőhelyének megőrzését.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A bukázósasnak, mint minden vadon élő állatnak, számos ellenfele és ellensége lehet. A leggyakoribbak közé tartoznak a ragadozók, a versengő fajok és az emberek.

Ragadozók:

• A bukázósas ragadozói közé tartoznak a nagyobb ragadozó madarak, mint a leopárdok, a hiénák, a sasok és a karvalyok.
• Ezek a ragadozók megölhetik a bukázósasokat és ellophatják a zsákmányukat.
• A bukázósasok fiókái különösen kiszolgáltatottak a ragadozókkal szemben.

Versengő fajok:

• A bukázósasok versengnek más ragadozó madarakkal, mint a karvalyok és a héják, a táplálékért és a területért.
• Ez a verseny agresszív viselkedéshez és akár harcokhoz is vezethet.

Emberek:

• Az emberek a bukázósasok legnagyobb veszélyét jelentik.
• A bukázósasok élőhelyének elvesztése, a vadászat és a mérgezés mind komoly fenyegetést jelent a fajra.
• Ezenkívül az emberek által okozott zavarás is negatívan befolyásolhatja a bukázósasok szaporodását és táplálkozását.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a bukázósasok ellenfeleiről és ellenségeiről. A bukázósasok más fenyegetésekkel is szembesülhetnek, és az ellenfelek és ellenségek súlyossága egyénenként és helyszínenként változhat.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A bukázósas nemzetközi szinten a Nem Fenyegetett kategóriába sorolt faj a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. Ez azt jelenti, hogy a faj nem közvetlenül veszélyeztetett a kipusztulástól. Azonban a bukázósas populációja számos tényező által fenyegetett, mint például az élőhely elvesztése, a vadászat és a mérgezés.

A bukázósas védett faj a legtöbb afrikai országban, ahol előfordul. Ez azt jelenti, hogy tilos a vadászata, a tojásainak gyűjtése és a fiókái fogságba ejtése. A bukázósasok élőhelyét is védik a legtöbb országban.

Azonban a bukázósas populációja továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Ennek fő oka az élőhely elvesztése, a fakivágás és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt. A bukázósasokat a helyi lakosság is vadássza, akik a húsát és a tollazatát fogyasztják. Ezenkívül a bukázósasok mérgezést szenvedhetnek, ha olyan táplálékot fogyasztanak, ami peszticideket vagy más mérgező anyagokat tartalmaz.

Számos szervezet dolgozik a bukázósasok védelmén. Ezek a szervezetek a bukázósasok populációjának nyomon követésével, az élőhelyeik megőrzésével és a helyi lakossággal való tudatosításépítéssel foglalkoznak.

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) hangja

A bukázósas hangja meglehetősen változatos, és a madár hangulatától, viselkedésétől és a helyzettől függően változik. Néhány gyakori hangja a következő:

Magas hangú sírás: Ez a hang a leggyakoribb, és a bukázósasok általában repülés közben vagy táplálkozás közben adják ki. A hang sivalgó, éles hangzású, és gyakran összehasonlítják a sólymok hangjával.

Mély hangú morgás: Ezt a hangot a bukázósasok gyakran a területük védelmekor adják ki, vagy ha fenyegetve érzik magukat. A hang mély, morgó hangzású, és hasonlít a sasok hangjához.

Csipogás: Ezt a hangot a bukázósasok a fiókáikkal való kommunikációra használják. A hang lágy, csipegő hangzású, és hasonlít a varjak hangjához.

Kattintás: Ezt a hangot a bukázósasok a csőrükkel adják ki, és gyakran udvarlás vagy párosodás során használják. A hang rövid, kattintó hangzású, és hasonlít a harkályok hangjához.

A bukázósas hangjának jellegzetességei:

• A bukázósas hangja általában magas hangú és éles hangzású.
• A hang változatos lehet, és a madár hangulatától, viselkedésétől és a helyzettől függően változik.
• A bukázósasok a csőrükkel és a torkukkal adják ki a hangokat.
• A hangok fontos szerepet játszanak a bukázósasok kommunikációjában, a területük védelmében és a fiókáik gondozásában.

A bukázósas hangkeltés mechanizmusa:

A bukázósasok hangokat a syrinx nevű szervvel adják ki. A syrinx a légcsőben található, és hasonló a hangszálakhoz az embereknél. Amikor a bukázósas levegőt fúj ki a tüdejéből, a levegő áthalad a syrinxen, és rezegtetve azt hangokat hoz létre.

A bukázósas hangszínei és jelentésük:

A bukázósas hangszínei a magas hangú sírástól a mély hangú morgásig terjednek. A hangszín a madár hangulatától, viselkedésétől és a helyzettől függően változik.

• A magas hangú sírás általában riasztás vagy figyelmeztetés jele.
• A mély hangú morgás általában fenyegetés vagy agresszió jele.
• A csipogás általában kommunikáció a fiókákkal.
• A kattintás általában udvarlás vagy párosodás jele.

A bukázósas hangok és kontextus:

A bukázósas hangjai fontos szerepet játszanak a kommunikációjában. A madarak a hangjukat használják arra, hogy kapcsolatba lépjenek egymással, megvédjék a területüket, és gondoskodjanak a fiókáikról.

• A bukázósasok a hangjukat arra használják, hogy figyelmeztessék a többi madarat a veszélyre.
• A bukázósasok a hangjukat arra használják, hogy vonzzák a partnereket.
• A bukázósasok a hangjukat arra használják, hogy tanítsák a fiókáikat.

A bukázósas hangok változása:

A bukázósas hangjai az idő múlásával változhatnak. A madarak új hangokat tanulhatnak másoktól, és a hangjukat a környezetükhöz is igazíthatják. Ezenkívül a bukázósas hangjai az életkorral is változhatnak. A fiatalabb madarak hangjai általában magasabb hangúak és élesebbek, mint az idősebb madarak hangjai.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a bukázósas hangjairól. A bukázósasok más hangokat is adhatnak.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/UXGZWVYDFE

Érdekességek róla, tények röviden

 

MADARAK KATEGÓRIÁI:

• Magyarország madarai
• Európa madarai
• Ázsia madarai
• Afrika madarai
• Ausztrália madarai
• Észak- Amerika madarai
• Dél- Amerika madarai
• Dögevő madarak
• Énekesmadarak
• Erdei madarak
• Fakopácsok
• Halevő madarak
• Kerti madarak
• Költöző madarak
• Madarak
• Madárhangok
• Magevő madarak
• Mezei madarak
• Mindenevő madarak
• Nádi madarak
• Növényevő madarak
• Ragadozó madarak
• Rovarevő madarak
• Tavi madarak
• Tengeri madarak
• Városi madarak
• Vizi madarak

Kutyafajták

Kedvenceink

Fotók: Pixabay, Vistacreate

A bukázósas (Terathopius ecaudatus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.