A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.04.23. - by Madarak

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) megjelenése, jellemzői

A fehérhátú keselyű Afrika leggyakoribb keselyűfaja, Magyarországon viszont nem fordul elő. Nagy testű, szárnyfesztávolsága akár 2,2 méter is lehet.

Megjelenése:

Méret és testfelépítés: Testhossza 95-115 cm között mozog, súlya 4,5-7 kg. Szárnyai szélesek és erőteljesek, testalkata karcsú.
Tollazat: Feje, nyaka és felsőteste barna, háta és farktolla fehér, hasa pedig világosbarna. Szárnyai alul ezüstösfehérek.
Csőr és lábak: Csőre erős, horogszerű, sárga színű. Lábai erőteljesek, szürke színűek.
Szárnyak és repülés: Nagy és széles szárnyaival kitűnően siklik a levegőben, akár órákon át is képes körözni a táplálékforrás felett.
Várható élettartama: Vadon akár 40 évig is élhet.

Magyarországi helyzete:

Magyarországon a fehérhátú keselyű nem fordul elő természetes módon. Azonban 2012-ben és 2013-ban is megfigyelték kóborló egyedeket, de ezek valószínűleg fogságból származó, kiszökött madarak voltak.

Fontos megjegyezni:

A fehérhátú keselyű Afrika szavannáin és erdős szavannáin él, dögöt fogyaszt, és fontos szerepet játszik a környezet tisztán tartásában. Azonban a faj veszélyeztetett, állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent a mérgezés, az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) elterjedése, előfordulása

A fehérhátú keselyű Afrika szavannáin és erdős szavannáin él, leginkább Szubszaharai Afrikában. Dél-Afrikában, Namíbiában, Botswanában, Zimbabwében, Zambiában, Malawiban, Mozambikban, Angolában, Kongói Demokratikus Köztársaságban, Tanzániában, Kenyában, Ugandában, Ruandában, Burundiban, Dél-Szudánban, Szudánban, Etiópiában, Eritreában, Szomáliában, Dzsibutiban, Jemenben, Szaud-Arábiában, Ománban, az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban, Bahreinben, Kuvaitban és Irakban fordul elő.

Néhány példa a faj élőhelyeire:

Szavannák: A fehérhátú keselyű a nyílt, füves szavannákat kedveli, ahol könnyen megtalálhatja a dögöt.
Erdős szavannák: A faj az erdős szavannákat is lakja, ahol fákban fészkelhet.
Hegyvidékek: A fehérhátú keselyű a hegyvidékeken is előfordul, akár 4000 méteres magasságban is.
Víztes területek: A keselyűk gyakran láthatók vízi élőhelyek közelében, ahol a vízimadarak tetemeit fogyasztják.

Fontos megjegyezni:

A fehérhátú keselyű állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent a mérgezés, az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt. A faj jelenleg a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján „Veszélyeztetett” státuszú.

Rendszertani besorolása

A fehérhátú keselyű a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe és a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozik. A Gyps nemzetség egyik faja.

Rendszertani besorolás:

Ország: Állatvilág (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Nemzetség: Gyps
Faj: Fehérhátú keselyű (Gyps africanus)

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatvilág (Animalia)
Törzs	Gerincesek (Chordata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család	Vágómadárfélék (Accipitridae)
Nemzetség	Gyps
Faj	Fehérhátú keselyű (Gyps africanus)

Egyéb megnevezések:

Angolul: African White-backed Vulture
Németül: Afrikanischer Aasgeier
Franciául: Vautour africain
Spanyolul: Buitre dorsiblanco africano

Fontos megjegyezni:

A fehérhátú keselyű a vágómadárfélék családjának egyik legnagyobb faja. Rokonságban áll a többi keselyűfajjal, mint például a barátkeselyűvel (Gyps fulvus) és a cinere keselyűvel (Aegypius monachus).

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) életmódja

Társas élet:

A fehérhátú keselyű kolóniákban él, amelyek akár több száz egyedet is számlálhatnak. A kolóniák általában sziklás sziklákon vagy magas fákon épülnek. A keselyűk nappal aktívak, és a nap nagy részét táplálékforrás keresésével töltik.

Szociális viselkedés:

A fehérhátú keselyűk szociális madarak, és bonyolult kommunikációs rendszerrel rendelkeznek. Hangjelzésekkel, testtartással és tollasodással kommunikálnak egymással. A keselyűk gyakran tisztítják egymást, ami erősíti a kötelékeket a kolónián belül.

Mozgás:

A fehérhátú keselyű kiváló repülő, és képes nagy távolságokat megtenni a táplálékforrás keresése során. Erős szárnyaival és farkával könnyedén siklik a levegőben, és akár órákon át is képes körözni. A keselyűk gyalog is jól tudnak mozogni a talajon.

Territórium:

A fehérhátú keselyűnek nincs territoriális viselkedése. A táplálékforrásoknál gyakran gyülekeznek nagy számban, és békésen együtt táplálkoznak.

Alkalmazkodó képességek:

A fehérhátú keselyű nagyon alkalmazkodóképes faj, és képes alkalmazkodni a különböző élőhelytípusokhoz. Szavannákon, erdős szavannákon, hegyvidékeken és víztes területeken is megtalálható. A keselyűk dögevők, és bármilyen döglött állatot elfogyasztanak, beleértve a nagy emlősöket is.

Fontos megjegyezni:

A fehérhátú keselyű fontos szerepet játszik a környezetben azáltal, hogy eltávolítja a döglött állatokat. A faj állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent a mérgezés, az élőhely elvesztése és az orvvadászat miatt. A fehérhátú keselyű jelenleg a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján „Veszélyeztetett” státuszú.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) táplálkozása

Jellemzői:

A fehérhátú keselyű dögevő, azaz elpusztult állatokat fogyaszt.
Erős csőrével és éles karmaival képes széttépni a nagy emlősök tetemét is.
A keselyűnek kiváló szaglása van, és nagy távolságokból megérzi a döglött állatok szagát.
A keselyűnek saválló gyomra van, ami lehetővé teszi számára, hogy olyan döglött állatokat is megemészszen, amelyek más állatok számára mérgezőek lennének.

Táplálékforrások:

A fehérhátú keselyű bármilyen döglött állatot elfogyaszt, beleértve a nagy emlősöket, hüllőket és madarakat is. A leggyakoribb táplálékforrások közé tartoznak:

Nagyemlősök: elefántok, zebrák, zsiráfok, bivalyok, antilopok
Hüllők: kígyók, gyíkok
Madarak: struccok, túzokok, varjak

Táplálkozási szokások:

A fehérhátú keselyűk általában csoportosan táplálkoznak. Amikor egy döglött állatot találnak, leülnek a tetem köré, és csőrük és karmaik segítségével széttépik. A keselyűk először a belső szerveket fogyasztják el, majd a húst és a csontokat. A keselyűk gyakran órákig is lakmározhatnak egyetlen döglött állaton.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A fehérhátú keselyű fészkét sziklás sziklákon vagy magas fákon építi. A kolóniák általában nyílt, zavartalan területeken találhatók, távol az emberektől és a ragadozóktól.

Fészek jellemzői:

A fehérhátú keselyű fészke laza ágakból és gallyakból épül, és bélelt fűvel, mohával és tollakkal. A fészek átmérője 1-2 méter, és mélysége 50-100 cm lehet.

Környezet:

A fehérhátú keselyű fészkelőhelye száraz, meleg éghajlattal rendelkezik, kevés csapadékkal. A fészkelőhelyek közelében általában bőven van táplálék, azaz döglött állatok.

Fészeképítés:

A fészeképítést a páros mindkét tagja végzi. A fészek építése általában 2-3 hétig tart.

Tojásrakás:

A fehérhátú keselyű tojásai fehérek, sötétbarna foltokkal. A tojó általában 1-2 tojást rak le, 2-3 napos közönként. A tojások kotlási ideje 35-42 nap.

Veszélyeztető tényezők:

A fehérhátú keselyű fészkelőhelyeit számos tényező veszélyezteti, többek között:

Élőhely elvesztése: Az élőhelyek elvesztése az erdőirtás, a mezőgazdaság és az urbanizáció miatt a fehérhátú keselyű egyik legjelentősebb fenyegetése.
Mérgezés: A keselyűk gyakran pusztulnak el, miután mérgezett döglött állatokat fogyasztanak el. A mérget szándékosan helyezik ki az orvvadászok, hogy más állatokat öljenek meg, de a keselyűk is áldozatul eshetnek.
Zavarás: Az emberi tevékenységek, mint például az építkezés, a turizmus és a vadászat, zavarhatják a keselyűket a fészkelésben és a táplálkozásban.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Számos dolgot tehetünk a fehérhátú keselyű fészkelőhelyeinek védelméért, többek között:

Támogassuk a természetvédelmi szervezeteket: Számos szervezet dolgozik a fehérhátú keselyű és más veszélyeztetett fajok védelmén. Támogathatjuk ezeket a szervezeteket adományokkal vagy önkéntes munkával.
Csökkentsük az élőhelyek elvesztését: Támogassuk a fenntartható erdőgazdálkodást és a mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek segítenek megőrizni a keselyűk élőhelyét.
Tudatosítsuk a veszélyeket: Megoszthatjuk a fehérhátú keselyűvel és más veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos információkat másokkal, hogy felhívjuk a figyelmet a védelmük fontosságára.
Támogassuk a felelős vadászatot: Támogassuk a vadászati szabályokat és előírásokat, amelyek segítenek megakadályozni a keselyűk mérgezését.

A fehérhátú keselyű fontos szerepet játszik a környezet egyensúlyában. A fészkelőhelyeinek védelmével segíthetünk megőrizni ezt a lenyűgöző madarat a jövő generációi számára.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) szaporodása

Párzási időszak:

A fehérhátú keselyű szaporodási időszaka a száraz évszakra esik, ami általában júniustól augusztusig tart.

Fészkelés:

A fehérhátú keselyű fészkét sziklás sziklákon vagy magas fákon építi. A fészek laza ágakból és gallyakból épül, és bélelt fűvel, mohával és tollakkal. A fészek átmérője 1-2 méter, és mélysége 50-100 cm lehet.

Szaporodási szokások:

A fehérhátú keselyű monogám faj, és a párok egy életen át együtt maradnak. A párok bonyolult udvarlási rituálét hajtanak végre, amely magában foglalja a fejbiccentést, a szárnyak csapkodását és a hangos hívogatást.

A tojó általában 1-2 tojást rak le, 2-3 napos közönként. A tojások fehérek, sötétbarna foltokkal. A tojások kotlási ideje 35-42 nap. Mindkét szülő kotlik a tojásokon, és felváltva eteti a fiókákat.

A fiókák körülbelül 60 napos korukban válnak röpképesekké. A szülők még további 6-8 hónapig etetik a fiókákat, amíg azok önállóak nem lesznek.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) fiókái

Jellemzői:

A fehérhátú keselyű fiókái csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból. Sötét szürke színűek, és pihés tollazat borítja őket. A fiókák fején és nyakán hosszú, sötét pihe van. A csőrük és a lábuk rózsaszínű.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák körülbelül 35-42 nap után kelnek ki a tojásból. Mindkét szülő kotlik a tojásokon, és felváltva eteti a fiókákat. Az első néhány napban a fiókák tehetetlenek, és a szülőknek kell őket etetniük és melegen tartaniuk.

Etetés és gondozás:

A fehérhátú keselyű fiókái hússal táplálkoznak. A szülők a fészekbe regurgitálják az emésztett táplálékot, és a fiókák csőrükből fogyasztják el. A fiókák gyorsan nőnek, és körülbelül 60 napos korukban válnak röpképesekké.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 80-90 napos korukban hagyják el a fészket. Ekkor már önállóak, és képesek magukra táplálkozni és repülni. A szülők még további néhány hétig gondozhatják a fiókákat, de ezután elhagyják őket.

Fontos megjegyezni:

A fehérhátú keselyű fiókák nagyon sebezhetőek a ragadozókkal, az időjárási viszonyokkal és az emberi tevékenységekkel szemben.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) ismertebb betegségei

A fehérhátú keselyű számos betegségre fogékony, beleértve a bakteriális, vírusos, gombás és parazitafertőzéseket. A leggyakoribb betegségek közé tartoznak:

Bakteriális fertőzések:

Botulizmus: Ez a betegség a Clostridium botulinum nevű baktérium által termelt toxin okozza. A toxin bénulást okoz, és halálos is lehet. A keselyűk általában a fertőzött döglött állatok fogyasztása után kapják el a botulizmust.
Szalmonellózis: Ez a betegség a Salmonella enterica nevű baktérium okozza. A szalmonellózis hasmenést, hányingert és lázat okoz. A keselyűk általában a fertőzött döglött állatok vagy a szennyezett víz fogyasztása után kapják el a szalmonellózist.

Vírusos fertőzések:

Madár influenza: Ez a vírus légúti megbetegedést okoz a madarakban. A madár influenza súlyos tüneteket okozhat, beleértve a légzési nehézséget, a letargiát és a halált. A keselyűk általában fertőzött madarakkal való érintkezés útján kapják el a madár influenzát.
Newcastle-betegség: Ez a vírus légúti megbetegedést okoz a madarakban. A Newcastle-betegség súlyos tüneteket okozhat, beleértve a légzési nehézséget, a neurológiai tüneteket és a halált. A keselyűk általában fertőzött madarakkal való érintkezés útján kapják el a Newcastle-betegséget.

Gombás fertőzések:

Aspergillosis: Ez a gombás fertőzés a tüdőt érinti. Az aspergillosis légzési nehézséget, köhögést és súlyvesztést okoz. A keselyűk általában a gombaspórák belélegzése után kapják el az aspergillózist.

Parazitafertőzések:

Férgek: A keselyűket számos féregfajta fertőzheti, beleértve a bélférgeket, a fonálférgeket és a galandférgeket. Ezek a paraziták hasmenést, súlyvesztést és vérszegénységet okozhatnak. A keselyűk általában fertőzött állatok fogyasztása vagy fertőzött talajjal való érintkezés útján kapják el a férgeket.
Egysejtűek: A keselyűket számos egysejtű élősködő is megfertőzheti, beleértve a kokcídiákat és a trichomonákat. Ezek az élősködők hasmenést, súlyvesztést és letargiát okozhatnak. A keselyűk általában fertőzött állatok fogyasztása vagy fertőzött vízzel való érintkezés útján kapják el az egysejtűeket.

Fontos megjegyezni:

Ezek csak a fehérhátú keselyűt érintő leggyakoribb betegségek közül néhány. A keselyűket számos más betegség is megfertőzheti, és a betegségek okozta halálozás aránya magas lehet.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) lehetséges ragadozói és ellenségei

A fehérhátú keselyűnek, mint minden vadállatnak, számos lehetséges ragadozója és ellensége van. Ezek a ragadozók és ellenségek két fő kategóriába sorolhatók:

Természetes ragadozók:

Nagymacskák: Oroszlánok, leopárdok, hiénák mind potenciális ragadozói lehetnek a fehérhátú keselyűnek, főleg a fiókák és a sérült vagy beteg egyedek számára jelentenek veszélyt.
Ragadozó madarak: Sasok, ölyvek és más nagy ragadozó madarak zsákmányul ejthetik a keselyűket, főleg a levegőben.
Gyíkok: Nagy varánuszgyíkok, mint a komodói varánusz, zsákmányul ejthetik a keselyűfiókákat a talajon.

Emberi tevékenységek:

Mérgezés: A keselyűk gyakran pusztulnak el, miután mérgezett döglött állatokat fogyasztanak el. A mérget szándékosan helyezik ki az orvvadászok, hogy más állatokat öljenek meg, de a keselyűk is áldozatul eshetnek.
Élőhelyvesztés: Az élőhelyek elvesztése az erdőirtás, a mezőgazdaság és az urbanizáció miatt a fehérhátú keselyű egyik legjelentősebb fenyegetése. Az élőhelyek elvesztése csökkenti a táplálékforrások és a fészkelőhelyek elérhetőségét, ami a keselyűpopulációk csökkenéséhez vezet.
Vadászat: A keselyűket néha vadásszák húsuk vagy tollaik miatt, bár ez a gyakorlat illegális a legtöbb országban.
Zavarás: Az emberi tevékenységek, mint például az építkezés, a turizmus és a vadászat, zavarhatják a keselyűket a fészkelésben és a táplálkozásban.

Mit tehetünk a fehérhátú keselyű védelméért?

Számos dolgot tehetünk a fehérhátú keselyű védelméért, többek között:

Támogassuk a természetvédelmi szervezeteket: Számos szervezet dolgozik a fehérhátú keselyű és más veszélyeztetett fajok védelmén. Támogathatjuk ezeket a szervezeteket adományokkal vagy önkéntes munkával.
Csökkentsük az élőhelyek elvesztését: Támogassuk a fenntartható erdőgazdálkodást és a mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek segítenek megőrizni a keselyűk élőhelyét.
Tudatosítsuk a veszélyeket: Megoszthatjuk a fehérhátú keselyűvel és más veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos információkat másokkal, hogy felhívjuk a figyelmet a védelmük fontosságára.
Támogassuk a felelős vadászatot: Támogassuk a vadászati szabályokat és előírásokat, amelyek segítenek megakadályozni a keselyűk mérgezését.
Kerüljük a zavarást: Legyünk óvatosak a keselyűk fészkelőhelyein és táplálkozási területein, és kerüljük a zavarást.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján Veszélyeztetett státuszú. Ez azt jelenti, hogy a faj fennmaradását komoly veszély fenyegeti.

A fehérhátú keselyű állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent, becslések szerint 70%-kal az 1990-es évek óta. A csökkenés fő okai a következők:

Mérgezés: A keselyűk gyakran pusztulnak el, miután mérgezett döglött állatokat fogyasztanak el. A mérget szándékosan helyezik ki az orvvadászok, hogy más állatokat öljenek meg, de a keselyűk is áldozatul eshetnek.
Élőhelyvesztés: Az élőhelyek elvesztése az erdőirtás, a mezőgazdaság és az urbanizáció miatt a fehérhátú keselyű egyik legjelentősebb fenyegetése. Az élőhelyek elvesztése csökkenti a táplálékforrások és a fészkelőhelyek elérhetőségét, ami a keselyűpopulációk csökkenéséhez vezet.
Vadászat: A keselyűket néha vadásszák húsuk vagy tollaik miatt, bár ez a gyakorlat illegális a legtöbb országban.
Zavarás: Az emberi tevékenységek, mint például az építkezés, a turizmus és a vadászat, zavarhatják a keselyűket a fészkelésben és a táplálkozásban.

Számos intézkedést hoztak a fehérhátú keselyű védelmére, többek között:

Nemzetközi szerződések: A fehérhátú keselyűt számos nemzetközi szerződés védi, beleértve a Vadon élő állatok és növények nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményt (CITES) és a Migráns madarak védelméről szóló egyezményt (CMS).
Nemzeti jogszabályok: A legtöbb országban, ahol a fehérhátú keselyű előfordul, nemzeti jogszabályok védik a fajt.
Természetvédelmi programok: Számos természetvédelmi programot hajtottak végre a fehérhátú keselyű populációinak megőrzésére és helyreállítására. Ezek a programok magában foglalják a mérgezés elleni küzdelmet, az élőhelyek helyreállítását és a fogságban történő tenyésztést.

Fontos megjegyezni, hogy a fehérhátú keselyű védelme összetett feladat, amelyhez a kormányok, a természetvédelmi szervezetek és a helyi közösségek összefogására van szükség. A faj fennmaradásának biztosításához továbbra is erőfeszítéseket kell tenni a mérgezés elleni küzdelemben, az élőhelyek megőrzésében és a tudatosság növelésében.

Mit tehetünk a fehérhátú keselyű védelméért?

Számos dolgot tehetünk a fehérhátú keselyű védelméért, többek között:

Támogassuk a természetvédelmi szervezeteket: Számos szervezet dolgozik a fehérhátú keselyű és más veszélyeztetett fajok védelmén. Támogathatjuk ezeket a szervezeteket adományokkal vagy önkéntes munkával.
Csökkentsük az élőhelyek elvesztését: Támogassuk a fenntartható erdőgazdálkodást és a mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek segítenek megőrizni a keselyűk élőhelyét.
Tudatosítsuk a veszélyeket: Megoszthatjuk a fehérhátú keselyűvel és más veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos információkat másokkal, hogy felhívjuk a figyelmet a védelmük fontosságára.

A fehérhátú keselyű (Gyps africanus) hangja

A fehérhátú keselyű viszonylag csendes madár, de számos hangot ad ki a kommunikációhoz. Hangja leginkább a sípoláshoz, a mormogáshoz és a hörgéshez hasonlít.

Hangjának jellegzetességei:

A fehérhátú keselyű hangja általában magas hangon szól.
Hangjai rövidek és szaggatottak.
Hangja lágy és dallamos.

Hangkeltés mechanizmusa:

A fehérhátú keselyű a légzsákjainak összehúzódásával és elernyesztésével kelti hangját. A hang a légcsőben és a légcsőben lévő membránokon rezeg, és a csőrön keresztül távozik.

Hangszínek és jelentésük:

A fehérhátú keselyű hangszínei változatosak, és a kontextustól függően különböző jelentéseket hordoznak. Néhány példa:

Magas sípolás: Ezt a hangot a fiókák adják ki, hogy táplálékot kérjenek a szüleiktől.
Mély morgás: Ezt a hangot a felnőtt keselyűk adják ki, hogy figyelmeztessék a riválisokat a területükre.
Hosszú horkantás: Ezt a hangot a felnőtt keselyűk adják ki, hogy társakat csalogassanak magukhoz.

Hangok és kontextus:

A fehérhátú keselyű hangjait számos különböző kontextusban használja, többek között:

Táplálkozás: A keselyűk hangokat adnak ki, hogy felhívják a figyelmet a táplálékforrásokra, és hogy elűzzék a riválisokat.
Fészkelés: A keselyűk hangokat adnak ki, hogy megvédjék a fészküket a ragadozóktól, és hogy kommunikáljanak a fiókáikkal.
Udvarlás: A keselyűk hangokat adnak ki, hogy vonzzák a partnereket.
Aggresszió: A keselyűk hangokat adnak ki, hogy megfélemlítsék a riválisokat.

Hangok változása:

A fehérhátú keselyű hangjai a madár korától, nemétől és egészségi állapotától függően változhatnak. A fiókák hangjai magasabbak és élesebbek, mint a felnőtt keselyűké. A hím keselyűk hangjai hangosabbak és dominánsabbak, mint a nőstény keselyűké. A beteg vagy sérült keselyűk hangjai gyengébbek és rekedtebbek lehetnek.

A fehérhátú keselyű hangjának tanulmányozása fontos betekintést nyújt a faj társas viselkedésébe és kommunikációjába.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/OOECIWCSWV

Érdekességek róla, tények röviden

Tény	Leírás
Testméret:	A fehérhátú keselyű a legnagyobb repülő madár Afrikában, szárnyfesztávolsága akár 2,6 méter is lehet.
Súly:	Súlya 4,5-7,2 kg között mozog.
Élettartam:	A vadonban akár 40 évig is élhetnek.
Táplálkozás:	Dögevők, és elsősorban nagy emlősök, például elefántok, zsiráfok és zebrák tetemeit fogyasztják.
Közösségi életmód:	Kolóniákban élnek, amelyek akár több száz egyedet is számlálhatnak.
Társas viselkedés:	Nagyon társas madarak, és bonyolult kommunikációs rendszert alakítottak ki, amely magában foglalja a hangokat, a testbeszédet és a mimikát.
Fontos szerep a környezetben:	A fehérhátú keselyűk fontos szerepet játszanak a környezet egyensúlyában azáltal, hogy eltávolítják a döglött állatokat, és megakadályozzák a betegségek terjedését.
Veszélyeztetett faj:	A fehérhátú keselyű állománya az utóbbi évtizedekben drasztikusan csökkent a mérgezés, az élőhelyvesztés és az orvvadászat miatt.
Védelmi erőfeszítések:	Számos intézkedést hoztak a fehérhátú keselyű védelmére, beleértve a nemzetközi szerződéseket, a nemzeti jogszabályokat és a természetvédelmi programokat.

További érdekességek:

A fehérhátú keselyűnek kiváló látása van, és akár 15 km-es távolságból is képes észrevenni a döglött állatokat.
Erős savas gyomorsavval rendelkeznek, amely képes megemészteni a csontokat és a szőrt is.
A fejükön kopasz folt van, ami segít megakadályozni, hogy a döglött állatokról származó baktériumok beszennyezzék a szemüket.
Fontos szerepet játszanak a helyi kultúrákban és a mitológiában.

A fehérhátú keselyű lenyűgöző madár, amely fontos szerepet játszik a környezetben. Fontos, hogy továbbra is erőfeszítéseket tegyünk a faj megőrzése érdekében.