A laposcsőrű víztaposó hangja (Phalaropus fulicarius)

2024.03.03. - by Madarak

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) megjelenése, életmódja, szaporodása

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) hangja

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) hangja meglehetősen változatos, és a kontextustól függően számos különböző hangot ad ki. Hangja leginkább a trillázáshoz, a füttyentéshez és a csicsergéshez hasonlítható.

Hangjának jellegzetességei:

Magas hangfekvésű: A laposcsőrű víztaposó hangja viszonylag magas hangfekvésű, 2-4 kHz közötti frekvenciatartományban hallható.
Gyors és repetitív: A hangok gyakran gyorsak és repetitívek, trillázó vagy csicsergő hangzást kölcsönözve.
Változatos: A laposcsőrű víztaposó számos különböző hangot ad ki, a rövid, éles kiáltásoktól a hosszabb, dallamos trillákig.

Hangkeltés mechanizmusa:

A laposcsőrű víztaposó hangkeltéséért a légcső alsó végén található hangszerv, a szirinx felelős. A szirinxben lévő membránok rezgése hozza létre a hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

A laposcsőrű víztaposó hangszínei alapján következtethetünk a hangok jelentésére. A trillák és a csicsergések gyakran a párok közötti kommunikációt, a riasztást vagy a fiókák gondozását jelzik. A rövid, éles kiáltások veszélyre figyelmeztethetik a többi madarat.

Hangok és kontextus:

A laposcsőrű víztaposó hangjai a következő kontextusokban hallhatóak:

Párválasztás: A hímek hangosan trilláznak, hogy felkeltsék a tojók figyelmét.
Territoriumvédelem: A hímek hangosan kiáltoznak, hogy elűzzék a riválisokat a területükről.
Fiókanevelés: A szülők hangosan csicsergnek a fiókáiknak, hogy táplálják őket, vagy figyelmeztessék őket a veszélyre.
Riasztás: A madarak riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek.

Hangok változása:

A laposcsőrű víztaposó hangjai a madár korától, nemétől és a helyzettől függően változhatnak. A hímek hangjai általában erősebbek és dallamosabbak, mint a tojóké. A fiókák hangjai gyengébbek és csipogósabbak, mint a felnőtt madaraké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/BQFSTZRSEP

A laposcsőrű víztaposó hangja (Phalaropus fulicarius) megjelenése, életmódja, szaporodása

Érdekességek róla, tények röviden

Fészekcsere: A tojók tojásrakás után elhagyják a fészekalját és a hímekre bízzák a kotlást és a fiókanevelést.
Táplálkozás: A víz felszínén úszva szűri ki a táplálékát, csőrét vízbe mártva.
Forgó mozgás: Úszás közben gyakran forog, hogy jobban átkutathassa a víz felszínét.
Vonuló madár: Télen melegebb éghajlatra vonul.
Hosszú távú vándorlás: Egyes madarak akár 10 000 km-t is megtesznek a vonulási szezonban.
Társas madár: Kisebb-nagyobb csapatokban él.
Kiváló úszó: Vízirovarokkal, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik.
Védett madárfaj: Magyarországon és a legtöbb európai országban is védett.

Tények röviden:

Tudományos neve: Phalaropus fulicarius
Testhossza: 17-20 cm
Szárnyfesztávolsága: 32-38 cm
Súlya: 40-60 g
Fészekalja: 4 tojás
Kotlási idő: 23-24 nap
Fiókanevelési idő: 20-25 nap
Vándorlási távolság: 5000-10 000 km

Fontos megjegyezni:

A laposcsőrű víztaposó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában.
A laposcsőrű víztaposó populációja stabilnak számít, de az élőhelyvesztés és az ember okozta veszélyek komoly fenyegetést jelentenek a jövőjükre.
A laposcsőrű víztaposók védelme fontos feladat, amellyel mindannyian hozzájárulhatunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez.