A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.03.2024.03.14. - by Madarak

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) megjelenése, jellemzői

A laposcsőrű víztaposó közepes méretű partimadár, lapos csőrrel és úszóhártyával ellátott lábakkal. A hím felnőtt hossza 20-22 cm, szárnyfesztávolsága 38-42 cm, súlya 40-70 gramm. A tojó valamivel nagyobb, mint a hím.

A laposcsőrű víztaposó nyáron élénk színű, fekete fejjel, fehér arccal és nyakkal, vöröses háttal és szárnyakkal, fehér hasal. Télen a tollazat tompább, szürke háttal és fehér hassal.

A laposcsőrű víztaposó tundravidéken és nyílt vízfelületeken fészkel. Táplálékát vízi rovarok, rákok és puhatestűek alkotják.

A laposcsőrű víztaposó várható élettartama 4-6 év.

A laposcsőrű víztaposó főbb jellemzői:

Méret: 20-22 cm hosszú, 38-42 cm szárnyfesztávolságú
Súly: 40-70 gramm
Szín: nyáron élénk színű, fekete fejjel, fehér arccal és nyakkal, vöröses háttal és szárnyakkal, fehér hasal; télen tompább, szürke háttal és fehér hassal
Élőhely: tundravidék és nyílt vízfelületek
Táplálék: vízi rovarok, rákok és puhatestűek
Várható élettartam: 4-6 év

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) elterjedése, előfordulása

A laposcsőrű víztaposó a sarkvidéki és szubarktikus régióban honos. Fészkelőhelye Grönland, Izland, Észak-Kanada, Alaszka és Északkelet-Oroszország. Telelni Dél-Amerikába, Afrikába és Dél-Ázsiába vonul.

A laposcsőrű víztaposó főbb élőhelyei:

Tundra
Tundratavak
Tengerpartok
Állóvizek
Síkságok

A laposcsőrű víztaposó nyílt vízfelületekhez kötött, ahol úszva és forogva keresi táplálékát. A víz alá is képes merülni, hogy zsákmányt fogjon.

A laposcsőrű víztaposó elterjedési térképe:

A laposcsőrű víztaposó vándorló madár, ami azt jelenti, hogy hosszú távolságokat tesz meg a téli és nyári élőhelye között. A vonulási időszakban nagy csapatokban gyűlnek össze.

A laposcsőrű víztaposó a következő országokban fordul elő:

Európa: Izland, Norvégia, Oroszország, Svédország
Ázsia: Kína, Japán, Oroszország
Észak-Amerika: Kanada, USA
Dél-Amerika: Argentína, Chile, Peru
Afrika: Marokkó, Mauritánia, Szenegál
Óceánia: Ausztrália, Új-Zéland

A laposcsőrű víztaposó nem veszélyeztetett faj, de a klímaváltozás és az élőhelyek elvesztése veszélyeztetheti a jövőjét.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Szalonkafélék (Scolopacidae) Nem: Víztaposó (Phalaropus) Faj: Laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius)

A laposcsőrű víztaposó a víztaposók (Phalaropus) nemébe tartozó három faj egyike. A másik két faj a vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) és a Wilson-víztaposó (Phalaropus tricolor).

A laposcsőrű víztaposó legközelebbi rokonai a szalonkák (Scolopax) és a csigabigák (Limosa).

A laposcsőrű víztaposó tudományos nevét, a Phalaropus fulicariust, Carl von Linné svéd természettudós adta 1758-ban. A Phalaropus név a görög phalaris (kopasz) és pous (láb) szavakból származik, utalva a madár úszóhártyával ellátott lábaira. A fulicarius név a latin fulica (víztaposó) szóból származik.

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) életmódja

A laposcsőrű víztaposó egy közepes méretű partimadár, amely a sarkvidéki és szubarktikus régióban honos. Fészkelőhelye Grönland, Izland, Észak-Kanada, Alaszka és Északkelet-Oroszország. Telelni Dél-Amerikába, Afrikába és Dél-Ázsiába vonul.

Táplálkozás:

A laposcsőrű víztaposó vízi rovarokkal, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik. Táplálékát úszva és forogva keresi a víz felszínén. A víz alá is képes merülni, hogy zsákmányt fogjon.

Szaporodás:

A laposcsőrű víztaposó monogám madár, ami azt jelenti, hogy egy életre szóló párkapcsolatot alakít ki. A fészket a tojó készíti a talajon, növényekből. A tojó 4 tojást rak, melyeken 23-24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók, és hamarosan megtanulnak repülni.

Viselkedés:

A laposcsőrű víztaposó társas madár, és gyakran gyűlik össze nagy csapatokba. A víz felszínén úszva keresi táplálékát, és gyakran forog, hogy jobban átkutathassa a vizet. A víz alá is képes merülni, hogy zsákmányt fogjon.

Vándorlás:

A laposcsőrű víztaposó vándorló madár, ami azt jelenti, hogy hosszú távolságokat tesz meg a téli és nyári élőhelye között. A vonulási időszakban nagy csapatokban gyűlnek össze.

Védettség:

A laposcsőrű víztaposó nem veszélyeztetett faj, de a klímaváltozás és az élőhelyek elvesztése veszélyeztetheti a jövőjét.

Érdekességek:

A laposcsőrű víztaposó a hím kotlik a tojásokon, és gondoskodik a fiókákról.
A laposcsőrű víztaposó a víz felszínén úszva keresi táplálékát, és gyakran forog, hogy jobban átkutathassa a vizet.
A laposcsőrű víztaposó a víz alá is képes merülni, hogy zsákmányt fogjon.

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) táplálkozása

A laposcsőrű víztaposó egy opportunista táplálkozó, ami azt jelenti, hogy bármit megeszik, amit talál. Fő táplálékát a következők alkotják:

Vízi rovarok: szúnyoglárvák, kérészek, bogárlárvák
Rákok: vízibolhák, garnélák
Puhatestűek: csigák, kagylók

A laposcsőrű víztaposó a víz felszínén úszva keresi táplálékát. Csőrét vízbe mártva szűri ki a vízből a táplálékát. Gyakran forog úszás közben, hogy jobban átkutathassa a víz felszínét. A víz alá is képes merülni, hogy zsákmányt fogjon.

A laposcsőrű víztaposó táplálkozása szezonálisan változik. A nyári hónapokban, amikor a vízben sok a vízi rovar, a laposcsőrű víztaposó főleg ezeket fogyasztja. A téli hónapokban, amikor kevesebb a vízi rovar, a laposcsőrű víztaposó rákokra és puhatestűekre vadászik.

A laposcsőrű víztaposó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában. Táplálkozásával segít szabályozni a vízi rovarok, rákok és puhatestűek populációját.

Érdekességek:

A laposcsőrű víztaposó csőre lapos és széles, ami segít neki a víz felszínén úszva szűrni a táplálékát.
A laposcsőrű víztaposó úszóhártyával ellátott lábai segítenek neki gyorsan és hatékonyan úszni.
A laposcsőrű víztaposó a víz alá is képes merülni 20-30 másodpercig.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Íme a laposcsőrű víztaposó fészkelőhelyével, szaporodásával és fiókáival kapcsolatos legfontosabb tudnivalók:

Fészkelőhely

Típus: Sekély mélyedés a szárazföldön, növényzettel bélelve.
Elhelyezkedés: Általában tundravidéken, tundratavak és mocsarak közelében.
Építés: Építésben jellemzően a hím vesz részt.

Szaporodás

Párválasztás: A laposcsőrű víztaposók meglehetősen szokatlan párkapcsolati rendszerrel bírnak. A tojók keresik a hímeket, versengenek értük, a hímek pedig inkubálnak és gondoskodnak a fiókákról.
Tojásrakás: Átlagosan 4 tojás, amit a tojó rak le.
Kotlás: A hímek kotlanak a tojásokon 23-24 napig.
A fiókák kikelése után: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelésük után hamarosan el tudják hagyni a fészket és önállóan táplálkoznak. A hímek gondozzák őket, amíg azok önállóvá nem válnak.

Fiókák

Megjelenés: Bundás, álcázott mintázatú, hogy olvadjanak a környezetükbe.
Fejlődés: Nagyon gyorsan fejlődnek, körülbelül 20-25 nap alatt röpképessé válnak.
Gondoskodás: A hím eteti, védi a fiókákat, amíg el nem érik a repülés korát.

Érdekességek

A laposcsőrű víztaposóknál gyakori a poliandria, azaz amikor egy tojó egynél több hímmel párosodik egy szaporodási szezonban.
Szerepcserés nevelés: a nőstények sokkal színesebbek, ők keresik a párt, utána tojást raknak, majd tovább állnak. A fiókanevelésben kevéssé vagy egyáltalán nem vesznek részt.

Itt fontos megjegyezni, hogy a vándormadarak, mint a laposcsőrű víztaposó, akár több ezer kilométeres vonulásokat is megtesznek a fészkelő- és a telelőterületeik között a jobb időjárási körülmények és táplálékbőség miatt.

Ismertebb betegségei lehetnek

A laposcsőrű víztaposónak számos betegsége lehet, amelyeket vírusok, baktériumok, paraziták és gombák okoznak. A leggyakoribb betegségek a következők:

Vírusos betegségek:

Baromfiinfluenza: Ez egy súlyos vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érintheti, beleértve a laposcsőrű víztaposókat is. A madarak légúti tüneteket, mint köhögés, tüsszögés, nehézlégzés, és néha idegrendszeri tüneteket is mutatnak. A baromfiinfluenza nagyon fertőző, és emberre is átterjedhet.
Newcastle-kór: Ez egy másik vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érintheti. A madarak légúti tüneteket, idegrendszeri tüneteket, és néha emésztési tüneteket is mutatnak. A Newcastle-kór nagyon fertőző, és emberre is átterjedhet.

Baktériumos betegségek:

Szalmonella: Ez egy baktérium, amely madarak széles skáláját érintheti. A madarak emésztési tüneteket, mint hasmenés, hányás, étvágytalanság, és letargia mutatnak. A szalmonella emberre is átterjedhet.
Koliform baktériumok: Ezek a baktériumok a madarak bélrendszerében élnek, és néha megbetegedést okozhatnak. A madarak emésztési tüneteket, mint hasmenés, hányás, étvágytalanság, és letargia mutatnak.

Parazitafertőzések:

Férgek: A laposcsőrű víztaposókat számos féregfaj fertőzheti meg, amelyek a bélrendszerben, a légúti rendszerben, vagy a test más szerveiben élnek. A madarak emésztési tüneteket, légúti tüneteket, és súlyvesztést mutatnak.
Kullancsok: A kullancsok vért szívnak a madarakból, és betegségeket terjeszthetnek. A laposcsőrű víztaposókat Lyme-kór, kullancsencephalitis, és más kullancs által terjesztett betegségek fertőzhetik meg.

Gombás fertőzések:

Aspergillosis: Ez egy gombás fertőzés, amely a madarak légúti rendszerét érinti. A madarak légúti tüneteket, mint köhögés, tüsszögés, nehézlégzés, és súlyvesztést mutatnak.

Fontos megjegyezni, hogy a laposcsőrű víztaposók vadon élő madarak, és nehéz megfigyelni és diagnosztizálni a betegségeiket. A betegségek tünetei gyakran nem specifikusak, és más betegségekkel is összetéveszthetők. A laposcsőrű víztaposó betegségeinek diagnosztizálásához laboratóriumi vizsgálatokra van szükség.

A laposcsőrű víztaposók betegségeinek megelőzése fontos a madarak egészségének megőrzése érdekében. A megelőző intézkedések közé tartozik a madarak megfelelő táplálása és gondozása, a higiéniai előírások betartása, és a madarak parazitamentesítése.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A laposcsőrű víztaposónak számos ellensége és ellenfele van a vadonban, melyeket a következő kategóriákba sorolhatunk:

Ragadozók:

Raptors: Sólymok, sasok, héják, baglyok
Emlősök: Róka, hermelin, menyét, vidra
Hüllők: Kígyók
Egyéb madarak: Sirályok, varjak

Versengők:

Más vízi madarak: Tőkés réce, búbos vöcsök, gém
Halak: Ragadozó halfajok, mint a csuka és a süllő

Paraziták:

Férgek: Bélféreg, galandféreg
Kullancsok: Kullancsok, atkák
Különböző élősködők: Bolhák, tetvek

Ember okozta veszélyek:

Élőhelyvesztés: A laposcsőrű víztaposók élőhelyeinek pusztulása a legnagyobb veszélyt jelenti a fajra. A vízi élőhelyek szennyezése, a mezőgazdasági területek bővülése, és az urbanizáció mind hozzájárulnak a laposcsőrű víztaposók élőhelyének csökkenéséhez.
Vadászat: A laposcsőrű víztaposókat némely területen vadásszák is.
Mérgezés: A mezőgazdasági vegyszerek és a szennyező anyagok mérgezést okozhatnak a laposcsőrű víztaposóknál.

A laposcsőrű víztaposók alkalmazkodtak a ragadozók és a versengők által jelentett fenyegetésekhez. A fészkük elrejtésével, a fiókák álcázásával, és a csapatos táplálkozással igyekeznek megvédeni magukat.

A laposcsőrű víztaposók populációja stabilnak számít, de az élőhelyvesztés és az ember okozta veszélyek komoly fenyegetést jelentenek a jövőjükre. A laposcsőrű víztaposók élőhelyének védelme és a fenntartható vadászat kulcsfontosságú a faj fennmaradásához.

Fontos megjegyezni, hogy a laposcsőrű víztaposók fontos szerepet játszanak a vízi ökoszisztémában. Táplálkozásukkal segítenek szabályozni a vízi rovarok, rákok és puhatestűek populációját. A laposcsőrű víztaposók eltűnése negatív hatással lenne a vízi ökoszisztéma egészére.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A laposcsőrű víztaposó védett madárfaj Magyarországon és a legtöbb európai országban is. A Természetvédelmi Törvény alapján 25 000 Ft eszmei értékkel bír, ami azt jelenti, hogy tilos a madarat befogni, tartani, elejteni, fészkét elpusztítani vagy zavarni.

A faj a Nemzetközi Madárvédelmi Tanács (BirdLife International) Vörös Listáján is „nem veszélyeztetett” kategóriában szerepel.

A laposcsőrű víztaposó populációja stabilnak számít, de az élőhelyvesztés és az ember okozta veszélyek komoly fenyegetést jelentenek a jövőjükre. A laposcsőrű víztaposók élőhelyének védelme és a fenntartható vadászat kulcsfontosságú a faj fennmaradásához.

A laposcsőrű víztaposó védelmét szolgáló intézkedések:

Nemzeti parkok és védett területek létesítése: A laposcsőrű víztaposók fontos élőhelyeinek védelme érdekében nemzeti parkokat és védett területeket kell létesíteni.
Élőhely-rekonstrukció: A laposcsőrű víztaposók számára kedvező élőhelyeket kell rekonstruálni, ahol szükséges.
Szennyezés elleni küzdelem: A vízi szennyezés elleni küzdelem fontos a laposcsőrű víztaposók élőhelyének védelme érdekében.
Fenntartható vadászat: A laposcsőrű víztaposókra csak fenntartható módon lehet vadászni.

A laposcsőrű víztaposók védelme fontos feladat, amellyel mindannyian hozzájárulhatunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

Fontos megjegyezni:

A laposcsőrű víztaposó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában. Táplálkozásukkal segítenek szabályozni a vízi rovarok, rákok és puhatestűek populációját.
A laposcsőrű víztaposók eltűnése negatív hatással lenne a vízi ökoszisztéma egészére.

Ha laposcsőrű víztaposót látunk a vadonban, fontos, hogy ne zavarjuk. Csak távolról figyeljük meg, és ne közelítsünk hozzá túlságosan. Ha sérült vagy beteg laposcsőrű víztaposót találunk, értesítsük a helyi természetvédelmi hatóságot.

A laposcsőrű víztaposó (Phalaropus fulicarius) hangja

A laposcsőrű víztaposó hangja meglehetősen változatos, és a kontextustól függően számos különböző hangot ad ki. Hangja leginkább a trillázáshoz, a füttyentéshez és a csicsergéshez hasonlítható.

Hangjának jellegzetességei:

Magas hangfekvésű: A laposcsőrű víztaposó hangja viszonylag magas hangfekvésű, 2-4 kHz közötti frekvenciatartományban hallható.
Gyors és repetitív: A hangok gyakran gyorsak és repetitívek, trillázó vagy csicsergő hangzást kölcsönözve.
Változatos: A laposcsőrű víztaposó számos különböző hangot ad ki, a rövid, éles kiáltásoktól a hosszabb, dallamos trillákig.

Hangkeltés mechanizmusa:

A laposcsőrű víztaposó hangkeltéséért a légcső alsó végén található hangszerv, a szirinx felelős. A szirinxben lévő membránok rezgése hozza létre a hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

A laposcsőrű víztaposó hangszínei alapján következtethetünk a hangok jelentésére. A trillák és a csicsergések gyakran a párok közötti kommunikációt, a riasztást vagy a fiókák gondozását jelzik. A rövid, éles kiáltások veszélyre figyelmeztethetik a többi madarat.

Hangok és kontextus:

A laposcsőrű víztaposó hangjai a következő kontextusokban hallhatóak:

Párválasztás: A hímek hangosan trilláznak, hogy felkeltsék a tojók figyelmét.
Territoriumvédelem: A hímek hangosan kiáltoznak, hogy elűzzék a riválisokat a területükről.
Fiókanevelés: A szülők hangosan csicsergnek a fiókáiknak, hogy táplálják őket, vagy figyelmeztessék őket a veszélyre.
Riasztás: A madarak riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek.

Hangok változása:

A laposcsőrű víztaposó hangjai a madár korától, nemétől és a helyzettől függően változhatnak. A hímek hangjai általában erősebbek és dallamosabbak, mint a tojóké. A fiókák hangjai gyengébbek és csipogósabbak, mint a felnőtt madaraké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/BQFSTZRSEP

Érdekességek róla, tények röviden

Fészekcsere: A tojók tojásrakás után elhagyják a fészekalját és a hímekre bízzák a kotlást és a fiókanevelést.
Táplálkozás: A víz felszínén úszva szűri ki a táplálékát, csőrét vízbe mártva.
Forgó mozgás: Úszás közben gyakran forog, hogy jobban átkutathassa a víz felszínét.
Vonuló madár: Télen melegebb éghajlatra vonul.
Hosszú távú vándorlás: Egyes madarak akár 10 000 km-t is megtesznek a vonulási szezonban.
Társas madár: Kisebb-nagyobb csapatokban él.
Kiváló úszó: Vízirovarokkal, rákokkal és puhatestűekkel táplálkozik.
Védett madárfaj: Magyarországon és a legtöbb európai országban is védett.

Tények röviden:

Tudományos neve: Phalaropus fulicarius
Testhossza: 17-20 cm
Szárnyfesztávolsága: 32-38 cm
Súlya: 40-60 g
Fészekalja: 4 tojás
Kotlási idő: 23-24 nap
Fiókanevelési idő: 20-25 nap
Vándorlási távolság: 5000-10 000 km

Fontos megjegyezni:

A laposcsőrű víztaposó fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában.
A laposcsőrű víztaposó populációja stabilnak számít, de az élőhelyvesztés és az ember okozta veszélyek komoly fenyegetést jelentenek a jövőjükre.
A laposcsőrű víztaposók védelme fontos feladat, amellyel mindannyian hozzájárulhatunk a biológiai sokféleség megőrzéséhez.