A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.02.29.2024.03.14. - by Madarak

A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) megjelenése, jellemzői

Méret:

Testhossz: 28-33 cm
Szárnyfesztávolság: 56-60 cm
Csőr hossza: 2-2,5 cm
Súly: 200-450 gramm

Szín:

Nászidőben:
- Fekete fej, nyak és felsőtest
- Vörösesbarna oldalfoltok
- Fehér has
- Sárgásfehér pofatollazat
- Piros szem
Téli tollazat:
- Főleg szürke
- Sötétebb fejtető és tarkó
- Fehér arc és torok

Egyéb jellemzők:

Kisméretű, zömök test
Hegyes, enyhén felfelé hajló csőr
Lapos, úszásra alkalmas lábak
Jól úszik és bukik
Röpképessége gyenge

Várható élettartam:

4-5 év a vadonban

Érdekességek:

Telepesen fészkel
Fészkét vízi növényekből építi
4-6 tojást rak
A tojásokon mindkét szülő kotlik
A fiókák fészekhagyók

A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) elterjedése, előfordulása

A feketenyakú vöcsök széles elterjedésű faj, Eurázsia, Afrika és Észak-Amerika jelentős részén költ.

Európában:

Dél-Skandináviától a Földközi-tengerig és a Kaukázusig
Brit-szigetek, Izland
Kelet-Európában elterjedt

Ázsiában:

Kis-Ázsia, Közel-Kelet
Közép-Ázsia
Dél- és Kelet-Ázsia

Afrikában:

Észak-Afrika
Szubszaharai Afrika keleti és déli része

Észak-Amerikában:

Alaszka
Nyugat-Kanada és USA

Élőhely:

Sekély, állóvizek, mocsarak, tavak, víztározók
Sűrű vízinövényzettel borított területeket kedvel
Gyakran telepesen fészkel

Magyarországon:

Gyakori fészkelő faj
Alföld mocsarai, halastavai
Balaton, Velencei-tó
Kis tavak, holtágak

Vonulás:

Rövidtávú vonuló
A telet a Földközi-tenger mentén, Kis-Ázsiában és Afrikában tölti
Március-áprilisban érkezik vissza

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Vöcsökalakúak (Podicipediformes) Család: Vöcsökfélék (Podicipedidae) Nemzetség: Podiceps Faj: Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis)

Alfajok:

Podiceps nigricollis californicus: Észak-Amerika
Podiceps nigricollis nigricollis: Európa, Ázsia
Podiceps nigricollis gurneyi: Dél-Amerika

Rokon fajok:

Búbos vöcsök (Podiceps cristatus)
Vörösnyakú vöcsök (Podiceps griseigena)
Füles vöcsök (Podiceps auritus)

A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) életmódja

Táplálkozás:

Víz alá bukva szerzi táplálékát
Apró halakkal, ebihalakkal, vízirovarokkal, puhatestűekkel táplálkozik
Gyakran úszik a víz felszínén, és a víz alá bukva keresi zsákmányát

Szaporodás:

Telepesen fészkel
Fészkét vízi növényekből építi a víz felszínére
4-6 tojást rak
A tojásokon mindkét szülő kotlik
A fiókák fészekhagyók, de a szülők még egy ideig gondozzák őket

Viselkedés:

Jól úszik és bukik
Röpképessége gyenge, csak ritkán repül
Gyakran úszik a víz felszínén, és hirtelen lebukik
A víz alatt akár 30 másodpercig is visszatarthatja a lélegzetét

Hangja:

Hangos, rikácsoló kiáltásokat hallat

Védekezés:

Ha veszélyt érez, lebukik a víz alá
Fészkét növényekkel álcázza

A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) táplálkozása

A feketenyakú vöcsök egy ragadozó madárfaj, melynek táplálkozása vízhez kötött. Fő táplálékforrásai a következők:

Állati eredetű:

Apró halak (pl. pontyfélék, sügérfélék)
Ebihalak
Vízirovarok (pl. szitakötők, kérészek)
Puhatestűek (pl. csigák)
Rákok

Növényi eredetű:

Vízi növények levelei és magvai

A feketenyakú vöcsök a víz felszínén úszva keresi zsákmányát, de gyakran lebukik a víz alá is. A víz alatt akár 30 másodpercig is visszatarthatja a lélegzetét. Erős csőrével fogja meg a zsákmányát, és egészben nyeli le.

A feketenyakú vöcsök táplálkozása az évszaktól és az élőhelytől függően változhat. A nyári hónapokban, amikor a vízirovarok és ebihalak száma bőséges, főleg ezeket fogyasztja. A téli hónapokban, amikor a vízirovarok kevésbé aktívak, a feketenyakú vöcsök áttér a halakra és a növényi táplálékra.

A feketenyakú vöcsök fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában. Táplálkozásával segít szabályozni a vízirovarok, ebihalak és apró halak populációit.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Fészkelőhely:

Sekély állóvizek, mocsarak, nádasokkal és más vízinövényekkel borított tavak.
Lebegő növényzettel szegélyezett nyílt vízfelszín.
Gyakran választ mesterségesen létrehozott vizeket is, pl. halastavak
Telepesen fészkelnek.

Fészeképítés:

Mindkét szülő részt vesz a fészek építésében.
A víz felszínére úszó növényekből készülő platform, amihez gyakran kövek adnak stabilitást.
A növényi anyag rothadása hőt termel, elősegítve a kotlást.

Szaporodás:

Május-június időszakban kezdődik a költési időszak.
Évente egy, de kedvező körülmények között akár két fészekaljnyi tojást is rakhatnak.
4-6 fehér (később barnásan beszennyeződő) tojást raknak.
A tojásokon mindkét szülő kotlik, a kotlási időszak 20-22 nap.

Fiókák:

Fészekhagyók, azaz kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket.
Csíkos, feketés-fehér pihés tollúak, feltűnő sárga-fekete folttal a fejükön.
A szülők a hátukra veszik őket és így gondoskodnak róluk az első napokban.
Eleinte kis vízi rovarokkal, lárvákkal etetik őket, később már apró halakkal.
Gyorsan fejlődnek, 60-70 napra önállóvá válnak.

Érdekesség: A feketenyakú vöcsök fiókái képesek már napokkal a kikelés után úszni és lebukni a víz alá, de a biztonság kedvéért a szülők hátukra kapaszkodnak.

Ismertebb betegségei lehetnek

A feketenyakú vöcsök számos betegségnek lehet kitéve, melyeket vírusok, baktériumok, paraziták okozhatnak, de szenvedhetnek nem fertőző eredetű megbetegedésekben is. Íme néhány példa a leggyakoribb kórképekre:

Vírusos megbetegedések:

Madárinfluenza: A H5N1 vírus okozta, rendkívül fertőző kórkép, mely súlyos tüneteket okoz, gyakran végzetes.
Baromfi pestis: A Newcastle-kór vírusa okozta, légúti tüneteket okozó, igen fertőző betegség.

Baktériumos megbetegedések:

Botulizmus: Clostridium botulinum baktérium által termelt toxin okozta bénító kórkép.
Szalmonellózis: Salmonella baktériumok okozta, emésztőrendszeri tüneteket okozó fertőzés.

Paraziták:

Férgek: Különböző belső élősködők, mint a galandférgek, fonálférgek megfertőzhetik a vöcsköket.
Külső élősködők: Tetvek, atkák okozhatnak bőrirritációt, gyengülést.

Nem fertőző eredetű megbetegedések:

Sérülések: Ragadozók okozta sérülések, balesetből származó traumák.
Mérgezések: Mezőgazdasági vegyszerek, nehézfémek okozta mérgezések.
Táplálkozási zavarok: Vitamin- és ásványianyag-hiány, nem megfelelő táplálkozás okozta problémák.

Fontos megjegyezni, hogy a feketenyakú vöcsök populációk egészségi állapotát számos tényező befolyásolhatja, mint a vízi élőhelyek minősége, a klímaváltozás, a zsákmányállatok elérhetősége, a behurcolt fajok. A beteg madarak gyakran gyengébbek, elesettebbek, könnyebben áldozatul esnek a ragadozóknak. A természetvédelmi munkát végző szervezetek kiemelt figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére, a madárbetegségek monitorozására, a behurcolt fajok elleni küzdelemre.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A feketenyakú vöcsöknek számos ellenfele és ellensége van a vadonban, melyeket az alábbi kategóriákba sorolhatunk:

Ragadozó madarak:

Héják (pl. barna rétihéja, parlagi sas)
Sólymok (pl. vándorsólyom)
Baglyok (pl. macskabagoly)

Ragadozó emlősök:

Róka
Vidra
Menyét

Hüllők:

Vízi kígyók

Egyéb:

Nagyobb vízi ragadozók (csukák, harcsák)
Behurcolt fajok (pl. amerikai nyérc)
Ember okozta veszélyek (pl. élőhelyvesztés, mérgezés)

A feketenyakú vöcsök számos stratégiát alkalmaz a ragadozók elleni védekezésre:

Rejtőzködés: A vízinövényzetben rejtőzködik, úszás közben is igyekszik a víz felszínén lebegő növények takarásában maradni.
Búvárkodás: Veszély esetén lebukik a víz alá, és akár 30 másodpercig is visszatarthatja a lélegzetét.
Csalás: Sérültnek tetteti magát, elvonva a figyelmet a fiókákról.
Telepes fészkelés: A telepes fészkelés riasztó hatással bír a ragadozókra.
Agresszív viselkedés: Támadólag lép fel a ragadozóval szemben, csőrével és szárnyaival védekezik.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A feketenyakú vöcsök fokozottan védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy a faj szigorú védelem alatt áll, tilos gyűjteni, befogni, tartani, vadászni rá. A fészkét és élőhelyét is védeni kell.

A feketenyakú vöcsök európai állománya stabilnak minősül, de a faj számos helyen veszélyeztetett az élőhelyek elvesztése, a szennyezés, a behurcolt fajok és a klímaváltozás miatt.

A következők a legfontosabb természetvédelmi célkitűzések a feketenyakú vöcsökkel kapcsolatban:

Vizes élőhelyek védelme: A vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása a faj fennmaradásának kulcsa.
Szennyezés elleni küzdelem: A mezőgazdasági vegyszerek és a szennyvíz okozta szennyezés jelentős veszélyt jelent a vöcsökre.
Behurcolt fajok elleni küzdelem: A behurcolt ragadozók, mint az amerikai nyérc, jelentősen károsíthatják a vöcsökpopulációkat.
Klímaváltozáshoz való alkalmazkodás: A klímaváltozás hatásainak enyhítése, mint a vízi élőhelyek vízellátásának biztosítása, kulcsfontosságú a faj jövőjének szempontjából.

A természetvédelmi szervezetek, mint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), aktívan részt vesznek a feketenyakú vöcsök védelmében. A faj megőrzése érdekében a következő tevékenységeket végzik:

Élőhelyvédelmi programok
Monitoring programok
Behurcolt fajok elleni küzdelem
Tájékoztató kampányok

A feketenyakú vöcsök egy gyönyörű és értékes madárfaj, melynek védelme mindannyiunk felelőssége. A természetvédelmi programok támogatásával és a felelős magatartással hozzájárulhatunk a faj fennmaradásához.

A feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) hangja

A feketenyakú vöcsök hangja változatos és kifejező. Hangja leginkább rikácsoláshoz, sipításhoz, gágogáshoz hasonlítható, de finomabb hangokat is hallathat, mint a trillázás vagy a csivitelés. Hangja rekedtes, érdes, és gyakran vibrál.

Hangjának jellegzetességei:

Hangos, rikácsoló kiáltásokat hallat
Hangja rekedtes, érdes, vibrál
Hangjai változatosak, a rikácsolástól a csivitelésig
A hangszínek és a hangok jelentése kontextustól függően változik

Hangkeltés mechanizmusa:

A feketenyakú vöcsök hangja a hangszálakkal és a légzsákok rezegtetésével jön létre. A hangszálak a légcsőben helyezkednek el, és a levegő kiáramlásakor rezegnek. A légzsákok a tüdőhöz kapcsolódnak, és rezonátorként működnek, felerősítve a hangot.

Hangszínek és jelentésük:

A feketenyakú vöcsök hangszínei alapján következtethetünk a hangulatára és a szándékára. Néhány példa:

Magas hangú rikácsolás: Veszély jelzése
Rekedtes gágogás: Agresszió, fenyegetés
Csivitelés: Udvarlás, párzási szándék
Trillázás: Fiókák hívogatása

Hangok és kontextus:

A feketenyakú vöcsök a különböző kontextusban más-más hangokat hallat. Például a rikácsolást riadalom esetén használja, a gágogást agresszió kifejezésére, a csivitelést udvarláskor, a trillázást pedig a fiókák hívogatására.

Hangok változása:

A feketenyakú vöcsök hangjai az évszaktól, a kortól és a nemtől függően is változhatnak. A párzási időszakban a hímek hangosabban és gyakrabban rikácsolnak, hogy felhívják magukra a tojók figyelmét. A fiókák hangjai is változnak a fejlődésük során.

A feketenyakú vöcsök hangja fontos szerepet játszik a kommunikációban. A hangok segítségével jelzik a hangulatukat, a szándékukat, és tartják a kapcsolatot a fajtársakkal.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/SFRRHMLGSK

Érdekességek róla, tények röviden

Tények röviden:

Méret: Testhossza 28-34 cm, szárnyfesztávolsága 53-67 cm.
Súly: 200-450 g.
Tollazat: Fekete fej és nyak, fehér arc és torok, gesztenyebarna hát és szárnyak, fehér has.
Élőhely: Sekély vizű tavak, mocsarak, nádasok.
Táplálék: Vízirovarok, ebihalak, apró halak, növények.
Fészekalj: 4-6 tojás.
Kotlási idő: 20-22 nap.
Fiókák: Fészekhagyók, 60-70 napra önállóvá válnak.
Védettség: Fokozottan védett faj Magyarországon.

Érdekességek:

Kiválóan úszik és bukik.
A víz alatt akár 30 másodpercig is visszatarthatja a lélegzetét.
A fiókák a hátukon utaznak a szülőkön.
Telepesen fészkel.
Hangja rikácsoláshoz, sipításhoz, gágogáshoz hasonlít.
Fontos szerepet játszik a vízi ökoszisztémában.

További érdekességek:

A feketenyakú vöcsök a „búvármadár” nevet is kapta kiváló búvárképessége miatt.
A madarak a víz felszínén úszva keresik zsákmányukat, de gyakran lebuknak a víz alá is.
A feketenyakú vöcsök a téli hónapokban délre vonul.
A faj a klímaváltozás és az élőhelyek elvesztése miatt veszélyeztetett.