A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.12.2024.03.14. - by Madarak

A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) megjelenése, jellemzői

Megjelenése:

A mocsári cankó egy közepes méretű gázlómadár, karcsú testtel és hosszú, vékony lábakkal. A felnőtt madarak hossza 32-38 cm, szárnyfesztávolságuk 58-69 cm, súlyuk 140-200 gramm.

Színezete:

A háta sötétszürke, fehér foltokkal.
A feje teteje fekete, fehér csíkkal a szemöldökén.
A torka és a begye fehér, sötét csíkokkal.
A szárnyai szürkék, fehér csíkokkal.
A hasa és a farka fehér.

Csőre és lábai:

A csőre hosszú, vékony és fekete.
A lábai hosszúak, vékonyak és pirosak.

Várható élettartam:

A mocsári cankó átlagosan 10-12 évig él, de akár 20 évig is élhet.

Egyéb jellemzők:

A mocsári cankó társas madár, gyakran csoportokban él.
Jól úszik és merül.
Táplálékát főként rovarok, férgek és kis rákok alkotják.
Fészkét a víz közelében, a talajon építi.

Magyarországon:

A mocsári cankó Magyarországon ritka vendég, főleg tavasszal és ősszel figyelhető meg.

Védettség:

A mocsári cankó védett madárfaj Magyarországon.

A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) elterjedése, előfordulása

Elterjedés:

A mocsári cankó Észak-Amerikában honos. Fészkelőterülete Alaszka és Kanada déli részétől az Egyesült Államok északi részéig terjed. Telelni Dél-Amerikába vonul, Dél-Brazíliáig és Argentínáig.

Előfordulás:

A mocsári cankó vízhez kötött madár. Sekély vizű tavakon, mocsarakon, folyópartokon és ártereken él. Kedveli a nyílt vízfelületeket, sűrű növényzettel szegélyezve.

Élőhely:

Sekély vizű tavak
Mocsárak
Folyópartok
Árterek
Nyílt vízfelületek sűrű növényzettel szegélyezve

A mocsári cankó élőhelye az emberi tevékenység hatására egyre zsugorodik. A vizes élőhelyek lecsapolása és szennyezése veszélyezteti a faj fennmaradását.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Szalonkafélék (Scolopacidae) Nemzetség: Cankók (Tringa) Faj: Mocsári cankó (Tringa melanoleuca)

Tudományos név: Tringa melanoleuca

Egyéb elnevezések:

angolul: Greater Yellowlegs
németül: Großer Gelbschenkel
franciául: Chevalier à pattes jaunes
spanyolul: Pavo real de agua

A mocsári cankó a cankók (Tringa) nemzetségébe tartozik, amelynek 18 faja van. A mocsári cankó legközelebbi rokonai a vándorcankó (Tringa incana) és a sárgalábú cankó (Tringa flavipes).

A mocsári cankó rendszertani besorolása a következő:

Királyság: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nemzetség: Cankók (Tringa)
Faj: Mocsári cankó (Tringa melanoleuca)

A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) életmódja

A mocsári cankó életmódjának legfontosabb jellemzői a következők:

Táplálkozás

Fő tápláléka: rovarok, férgek, kis rákok, puhatestűek és alkalmanként apró halak.
Táplálékszerzési módszerei:
- Szurkálás: A hosszú csőrével a sekély vízben vagy a nedves talajon szurkál a zsákmány után.
- Csipegetés: A zsákmányt a vízfelszínről vagy a talaj felszínéről is felcsipegetheti.

Társas viselkedés

A mocsári cankó társas madár, gyakran csoportokban él. Kisebb-nagyobb csapatokban vonul és telel is.
A párok gyakran együtt védik a fészkelőterületüket más madaraktól.
Repülés közben a mocsári cankók jellegzetes V-alakban rendeződnek.

Szaporodás

Fészkelőidőszak: tavasz vége és nyár eleje.
Fészektípus: egyszerű mélyedés a talajon, sűrű növényzettel körülvéve.
Tojások száma: általában 4.
Inkubációs idő: kb. 25 nap.
A fiókák fészekhagyók, röviddel kikelésük után képesek a szülőket követni és táplálékot keresni.

Vonulás

A mocsári cankó hosszú távú vándormadár.
Észak-Amerikában fészkel és Dél-Amerikában telel.
A vonulás során több ezer kilométert is megtehet.

Kommunikáció

A mocsári cankó jellegzetes, rikácsoló hangokat ad ki, főleg vészhelyzet esetén, területének védelmekor.

További jellemzők

A mocsári cankó jó úszó és merülő.
Gyakran látható a vízben gázolva, táplálékot keresve.

Érdekesség: A mocsári cankót gyakran összekeverik a sárgalábú cankóval (Tringa flavipes). A két faj nagyon hasonlít egymásra, de a mocsári cankó valamivel nagyobb, és csőre is hosszabb.

A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) táplálkozása

Íme egy részletesebb leírás a mocsári cankó táplálkozásáról:

Mit eszik?

Rovarok és lárváik: Fő táplálékforrása különféle vízi és szárazföldi rovarok, valamint lárváik (pl. szitakötők, szúnyogok, legyek, bogarak).
Férgek: Kisebb földigiliszták, gyűrűsférgek
Rákfélék: Vízibolhák, garnélák, apró rákok
Puhatestűek: Csigák, kagylók
Alkalmanként: Kisebb halak, békák

Táplálkozási módok

Szurkálás: Sekély vízben vagy a nedves, puha talajon hosszú, vékony csőrével szurkál. A csőr csúcsán érzékelőkkel figyeli a rejtett zsákmány mozgását, amit ügyesen felkap.
Csipegetés: A zsákmányt a vízfelszínről vagy a talaj felszínéről is felcsipegeti. Gyors és pontos mozdulatokkal ragadja meg a kiszemelt állatokat.
Vadászat: Sebesen futva kapja el az aktívabb tápláléknak számító rovarokat, rákokat.
Úszva a felszínről: Ritkábban, de képes úszva is kisebb élőlényeket összeszedegetni a víz tetejéről.

Adaptációk

A mocsári cankó a következő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megkönnyítik számára a táplálékszerzést:

Hosszú, vékony csőr: Segítségével ügyesen szurkál a puha iszapban vagy a víz alatt.
Hosszú, piros lábak: Lehetővé teszik, hogy sekély vízben gázolva is elérje a zsákmányt.
Éles látás: Gyorsan és pontosan érzékeli a kisméretű zsákmányállatok mozgását.
Csőre végén lévő érzékelők: Segítik felkutatni a rejtőzködő állatokat, még akkor is, ha nem látja őket.

Érdekesség: A mocsári cankó táplálkozása nagyban függ a vízszinttől és a talaj nedvességétől. Száraz nyarakon kevésbé ideális körülményekkel találkozik, ilyenkor többet repülhet táplálék és megfelelő élőhely keresése során.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

A mocsári cankó fészkelőhelyével, szaporodásával és fiókáival kapcsolatban az alábbiakat érdemes tudni:

Fészkelőhely

Típus: Egyszerű mélyedés a talajon, minimális fészekanyaggal (levelek, fűszálak) kibélelve.
Elhelyezkedés: Sekély vizű területek mellett, sűrű növényzet takarásában, bokrok vagy fatuskók közelében. A fészket nehezen megtalálható helyre építi, ezzel védekezik a ragadozóktól.
Fészkelőterület: Észak-Amerika; Alaszka, Kanada és az Egyesült Államok északi része.

Szaporodás

Fészkelőidőszak: Májustól júliusig.
Tojásszám: Általában 4 tojás. A tojások barnás-zöldesek, sötétebb foltokkal.
Kotlás: Mindkét szülő kotlik a tojásokon, felváltva. Az inkubációs idő körülbelül 25 nap.
Párkapcsolat: A mocsári cankók jellemzően monogám párokban költenek, bár néha megfigyelhető poligámia is. A hímek erősen területvédők, védelmezik fészküket és párjukat.

Fiókák

Fészekhagyók: A mocsári cankó fiókái fészekhagyók, ami azt jelenti, hogy röviddel a kikelés után elhagyják a fészket, és képesek követni szüleiket.
Fejlődés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül 3 hét múlva már repülni is tudnak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő gondoskodik a fiókákról: táplálják, védelmezik, és megtanítják őket a táplálékszerzésre.

Érdekességek

A mocsári cankó képes „álfészkelést” színlelni, hogy elterelje a ragadozók figyelmét a valódi fészekről.
A fiókák nagyon jól rejtőzködnek, szükség esetén szinte beleolvadnak a környezetükbe, így növelve túlélési esélyeiket.

Ismertebb betegségei lehetnek

A mocsári cankó számos betegséggel és parazitával szemben fogékony, melyek közül a leggyakoribbak a következők:

Vírusos megbetegedések:

Baromfi pestis: Ez egy rendkívül fertőző vírusos megbetegedés, amely gyorsan terjedhet a madárpopulációkban, és nagy pusztítást okozhat. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a levertség és a hasmenés.
Madárinfluenza: Ez egy másik vírusos megbetegedés, amely súlyos légúti tüneteket okozhat a madarakban. A madárinfluenza emberre is átterjedhet, ezért fontos megtenni a szükséges óvintézkedéseket a fertőzött madarakkal való érintkezés során.

Bakteriális fertőzések:

Szalmonella: A szalmonella baktériumok a mocsári cankók bélrendszerében élhetnek, és tünetmentes hordozók lehetnek. Stresszes körülmények között a baktérium aktiválódhat, és súlyos hasmenést, hányást és lázat okozhat.
Botulizmus: A botulizmus egy bakteriális toxin okozta bénulásos betegség, amely a mocsári cankókat is érintheti. A toxin a vízi környezetben lévő elhullott állatokból származik, és a madarak bélsárába jutva bénulást okozhat.

Paraziták:

Férgek: A belső paraziták, mint a fonálférgek és galandférgek, tápanyaghiányhoz és emésztési problémákhoz vezethetnek a mocsári cankóknál.
Külső paraziták: A kullancsok, tetvek és atkák vért szívnak a madarakból, gyengítve őket, és súlyos esetben vérszegénységet okozva.

Fontos megjegyezni, hogy a mocsári cankók egészségi állapotát számos tényező befolyásolhatja, mint a környezeti feltételek, a táplálkozás és a ragadozók jelenléte. A madárpopulációk monitorozása és a betegségek korai felismerése kulcsfontosságú a mocsári cankók hatékony védelme érdekében.

A mocsári cankó lehetséges ellenfelei és ellenségei

Ragadozó madarak:

Sólymok: A vándorsólyom és a vörösfarkú sólyom egyaránt vadászik mocsári cankókra.
Baglyok: A fülesbagoly és a macskabagoly a mocsári cankók éjszakai ragadozói.
Héják: A vörös vércse és a barna rétihéja is zsákmányul ejtheti a mocsári cankókat.

Emlős ragadozók:

Róka: A vörös róka gyakran vadászik a vízparton, és mocsári cankókat is elejt.
Mosómedve: A mosómedve opportunista ragadozó, és a mocsári cankó tojásait és fiókáit is elfogyaszthatja.
Hörcsög: A hörcsögök néha a mocsári cankó tojásait is elrabolhatják.

Kígyók:

Vízi mokaszín: A vízi mokaszín mérges kígyó, amely a vízben vadászik, és mocsári cankókat is elejt.
Haragos kígyó: A haragos kígyó nem mérges, de képes megölni a mocsári cankókat a szorításával.

Egyéb:

Horgászok: A horgászok által kifogott mocsári cankók sérülhetnek vagy elpusztulhatnak.
Élőhely elvesztése: A mocsarak lecsapolása és a vízparton történő építkezések csökkentik a mocsári cankók élőhelyét, és ezáltal növelik a ragadozók általi zsákmányolási esélyüket.

A mocsári cankók számos stratégiát alkalmaznak a ragadozók elkerülése érdekében:

Rejtőzködés: A mocsári cankók tollazata jól beleolvad a környezetükbe, így nehezen észrevehetőek a ragadozók számára.
Csoportban tartózkodás: A mocsári cankók gyakran csoportokban élnek, ami megnehezíti a ragadozók számára a zsákmányszerzést.
Riasztóhangok: A mocsári cankók riasztóhangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek, így figyelmeztetve a többi madarat.

A mocsári cankók fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, és a populációik védelme kiemelt fontosságú.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Védettségi státusz:

Nemzetközi:
- CITES: Nem szerepel a CITES listáján.
- AEWA: A Vízimadarak Védelméről szóló Afrikai-Eurázsiai Egyezmény (AEWA) III. mellékletében szerepel, ami azt jelenti, hogy a faj védelme érdekében nemzetközi együttműködésre van szükség.
Európai Unió:
- Madárvédelmi Irányelv: A Madárvédelmi Irányelv I. mellékletében szerepel, ami azt jelenti, hogy a faj szigorú védelem alatt áll az Európai Unióban.
Magyarország:
- Természetvédelmi Törvény: A Természetvédelmi Törvény 5. § (1) bekezdése alapján a mocsári cankó fokozottan védett faj.

Természetvédelmi helyzet:

Világszinten:
- A Nemzetközi Madártani Tanács (BirdLife International) a mocsári cankót „nem fenyegetett” fajként tartja számon.
Európában:
- Az Európai Madárvédelmi Alapítvány (European Bird Conservation Network) a mocsári cankót „sérülékeny” fajként tartja számon.
Magyarországon:
- A Magyar Madártani Egyesület a mocsári cankót „nem veszélyeztetett” fajként tartja számon.

A mocsári cankó populációja stabilnak tűnik, és a faj nem szerepel a veszélyeztetett fajok listáján. Azonban a mocsári cankók élőhelyét számos fenyegetés éri, mint a:

Élőhelyvesztés: A mocsarak lecsapolása és a vízparton történő építkezések csökkentik a mocsári cankók élőhelyét.
Vízminőség romlása: A mezőgazdasági vegyszerek és a szennyező anyagok bejutása a vízbe károsíthatja a mocsári cankók táplálékforrását és élőhelyét.
Klímaváltozás: A klímaváltozás okozta vízhiány és a szélsőséges időjárási események is veszélyeztethetik a mocsári cankókat.

A mocsári cankók védelme érdekében:

Fontos megőrizni a mocsarak és a vízpartok természetes élőhelyét.
Csökkenteni kell a víz szennyeződését.
Támogatni kell a klímaváltozás elleni küzdelmet.

A mocsári cankók fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, és a populációik védelme kiemelt fontosságú.

Ha aggódsz a mocsári cankók miatt, javasoljuk, hogy tájékozódj a helyi természetvédelmi szervezetek munkájáról, és támogasd a tevékenységüket.

A mocsári cankó (Tringa melanoleuca) hangja

A mocsári cankó hangja jellegzetes, éles, rikácsoló hang, amelyet gyakran hallhatunk a mocsarak és vízpartok területén. A hangzás leírására a következő kifejezések használhatók:

Hasonlat:

Éles fütty: A hang magas hangon szól, és hasonlít egy síp hangjához.
Fémcsörgés: A hang fémies tónusú, és néha csörgő hangzást is kölcsönöz neki.
Rikácsolás: A hang harsogó és visszhangzó, riasztójelként is funkcionál.

Jellegzetességek:

Rövid, ismétlődő hangok: A hangok általában rövid, 1-2 másodpercesek, és gyors sorozatban ismétlődnek.
Változó hangmagasság: A hangmagasság emelkedhet és süllyedhet a sorozatban, kifejezve a madár érzelmi állapotát.
Hangsúlyos hangsúly: A hangok néha hangsúlyosabbak, kiemelve a kommunikáció fontosabb elemeit.

Hangkeltés mechanizmusa:

A mocsári cankó hangokat a légzsákjaik és a hangszálaik segítségével kelt. A hangszálak rezgése hozza létre a hangot, amelyet a légzsákok erősítenek és felerősítenek.

Hangszínek és jelentésük:

A mocsári cankó hangjai különböző hangszíneket is hordozhatnak, amelyek eltérő jelentéssel bírnak:

Magas hangú, rikácsoló hang: Veszélyt jelez, riasztja a többi madarat.
Lágyabb, nyávogó hang: Párt kereső madarak hívogató hangja.
Csipogás: Fiókák kommunikációja a szülőkkel, éhségüket vagy kényelmetlenségüket jelzik.

Hangok és kontextus:

A mocsári cankók a hangokat különböző kontextusban használják:

Territoriális viselkedés: A hímek hangokkal jelölik ki a területüket, és elriasztják a betolakodókat.
Párkeresés: A hímek és tojók hangokkal hívogatják egymást a párzási időszakban.
Fiókanevelés: A szülők hangokkal kommunikálnak a fiókákkal, és figyelmeztetik őket a veszélyre.
Csoportos kommunikáció: A mocsári cankók hangokkal tartják egymással a kapcsolatot a csapadon belül.

Hangok változása:

A mocsári cankók hangjai idővel változhatnak, alkalmazkodva a környezeti feltételekhez és a populáció igényeihez. A hangok változását befolyásolhatja:

Élőhely: A mocsári cankók hangjai eltérőek lehetnek a különböző élőhelyeken, a vízmélység és a növényzet függvényében.
Évszak: A hangok változhatnak az évszakok szerint, a párzási időszakban és a fiókanevelés során jellemzőek a legintenzívebb hangok.
Egyéni variáció: A mocsári cankók hangjai egyénenként is változhatnak, így a hangok alapján felismerhetőek a madarak.

A mocsári cankó hangjainak tanulmányozása fontos információkkal szolgálhat a madarak viselkedéséről, kommunikációjáról és ökológiájárol.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/RNMRWBXEZJ

Érdekességek róla, tények röviden

Előfordulás:

Észak-Amerikában fészkel, Alaszkától Kanadáig és az Egyesült Államok északi részéig.
Vonuló faj, telelni Dél-Amerikába vándorol.
Magyarországon ritka vendég, főleg a tavaszi és őszi vonulási időszakban figyelhető meg.

Életmód:

Főleg vízben vagy a vízparton táplálkozik, rovarokat, lárvákat, rákokat és puhatestűeket fogyaszt.
Gyakran úszik, és képes a víz alá is merülni a zsákmányért.
Monogám faj, a párok egy életre szólóan összeházasodnak.
A fészkét a talajon, sekély mélyedésben építi, növényi anyagokból.

Jellemzők:

Karcsú, hosszú lábú madár.
Tollazata szürke, fehér foltokkal a szárnyán és a mellkasán.
Hosszú, vékony csőre van, amellyel a vízben szurkál.
Hangja éles, rikácsoló hang.

Érdekességek:

A mocsári cankó kiváló úszó, és akár 30 másodpercig is képes a víz alatt maradni.
A tojásokon mindkét szülő kotlik.
A fiókák fészekhagyók, azaz röviddel a kikelés után elhagyják a fészket.
A mocsári cankó fontos szerepet játszik a vízparti ökoszisztémában, a rovarpopulációk szabályozásában.

Tények röviden: