A hosszúcsőrű cankógoda hangja (Limnodromus scolopaceus)

2024.02.09. - by Madarak

A hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) hangja

A hosszúcsőrű cankógoda (Limnodromus scolopaceus) hangja egy éles, füttyentő hang, amelyet gyakran ismétel. A hang hossza és hangszíne változó, a kontextustól függően.

Hangjának jellegzetességei:

A hosszúcsőrű cankógoda hangja éles, füttyentő hang, amelyet gyakran ismétel. A hang hossza és hangszíne változó, a kontextustól függően.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangokat a syrinx nevű hangszervvel kelti, amely a madarak légcsövében található. A syrinx két membránból áll, amelyeket izmok mozgatnak. A membránok rezgése hozza létre a hangot.

Hangszínek és jelentésük:

A hosszúcsőrű cankógoda különböző hangszínű hangokat ad ki, amelyeknek különböző jelentése van. A leggyakoribb hangok a következők:

Éles füttyentés: Ez a riasztó hang, amelyet akkor ad ki, ha ragadozót észlel.
Lágy trilla: Ez a hívóhang, amelyet a párkeresés során használ.
Kevered hangok: Ezek a hangok a fiókák nevelése során használatosak.

Hangok és kontextus:

A hosszúcsőrű cankógoda különböző kontextusban használja a hangokat. A leggyakoribb kontextusok a következők:

Riasztás: Ha ragadozót észlel, éles füttyentéssel riasztja a többi madarat.
Párkeresés: A hím madarak lágy trillát adnak ki, hogy magukhoz vonzzák a tojókat.
Fiókanevelés: A szülők keveres hangokat használnak a fiókák kommunikációjára.

Hangok változása:

A hosszúcsőrű cankógoda hangjai változhatnak a korral, a nemtől és a földrajzi helytől függően. A fiatal madarak hangjai általában magasabb hangszínűek, mint a felnőtt madaraké. A hím madarak hangjai általában erősebbek és harsogóbbak, mint a tojó madaraké. A földrajzi helytől függően a hangokban is lehetnek eltérések.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/ILUHRFXDNU

A hosszúcsőrű cankógoda hangja (Limnodromus scolopaceus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Érdekességek a hosszúcsőrű cankógodáról (Limnodromus scolopaceus):

Hosszú csőr: A hosszúcsőrű cankógoda nevét jellegzetesen hosszú csőréről kapta, amely akár 8 cm-t is elérhet. A csőr hegyén idegvégződések találhatóak, amelyek segítenek a madárnak a táplálék keresésében.
Táplálkozás: A hosszúcsőrű cankógoda főleg ízeltlábúakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik. A csőrével a víz alatti iszapban kotorászik, hogy megtalálja a zsákmányát.
Vonulás: A hosszúcsőrű cankógoda vonuló faj, a telet Dél-Amerikában tölti. A tavaszi és őszi vonulás során akár 20 000 km-t is repülhet.
Fészeképítés: A fészkét a talajon építi, fűből, gallyakból és levelekből. A tojó 4 tojást rak, melyeken 20-21 napig kotlik.
Fiókanevelés: A fiókák fészekhagyók, 25-30 napos korukban válnak röpképessé. A szülők mindketten részt vesznek a fiókák nevelésében.
Különleges alkalmazkodás: A hosszúcsőrű cankógoda csőrének hegyén lévő idegvégződések segítenek a madárnak a táplálék keresésében még sötétben is.
Veszélyeztetettség: A hosszúcsőrű cankógoda nem fenyegetett faj, de az élőhelyek elvesztése és a vadászat veszélyezteti a populációkat.

További érdekességek:

A hosszúcsőrű cankógoda kiválóan úszik és búvárkodik.
A hím madarak tollas nászruhát viselnek a párkeresés során.
A hosszúcsőrű cankógoda egyedülálló madár, a párok csak a költési időszakban élnek együtt.

A hosszúcsőrű cankógoda fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, mivel hozzájárul a tundrai élőhelyek biológiai sokféleségének fenntartásához.