A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.31. - by Madarak

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) megjelenése, jellemzői

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) bemutatása:

A havasi fakókeselyű egy lenyűgöző madár, amely a Himalája magas hegyvidékein él. Íme egy részletes bemutatás:

Méret és testfelépítés:

Testhossz: 116-150 cm
Szárnyfesztávolság: 240-310 cm
Súly: 8-12 kg

A havasi fakókeselyű a legnagyobb óvilági keselyűfajok egyike. Erős testfelépítésű, hosszú, széles szárnyakkal, amelyek alkalmassá teszik a magaslati repülésre. Nyaka hosszú, csupasz, feje viszonylag kicsi.

Tollazat színezete:

Tollazata alapvetően fakó, krémszínű, barnás árnyalatokkal. A fiatal egyedek tollazata sötétebb, mint az idősebbeké. A szárnyak felső részén sötétebb tollak is előfordulhatnak.

Csőr és lábak:

Csőre erős, kampós, amellyel könnyedén széttépi a döghúst. Lábai erősek, de a többi keselyűfajhoz képest viszonylag gyengék, mivel nem ragadják meg a zsákmányt, hanem a földön táplálkoznak.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai hosszúak és szélesek, lehetővé téve a hosszú, sikló repülést a hegyvidéki területek felett. Gyakran használják a termiket (felszálló meleg légáramlatokat) a magasság növelésére, így energiát takarítanak meg repülés közben.

Várható élettartam:

A vadon élő havasi fakókeselyűk várható élettartama 20-30 év.

Magyarországi helyzet:

A havasi fakókeselyű nem őshonos Magyarországon, és természetes körülmények között nem fordul elő az országban. Ritka esetben előfordulhat, hogy kóborló példányok eljutnak hozzánk, de ez rendkívül ritka esemény.

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) elterjedése, előfordulása

A havasi fakókeselyű Közép-Ázsia magas hegyvidékein honos, elsősorban a Himalája térségében. Elterjedési területe a következő országokra terjed ki:

Pakisztán: A Himalája és a Karakorum hegységekben.
India: A Himalája északi részén, különösen Ladakh és Himachal Pradesh államokban.
Nepál: A Himalája középső és keleti részén.
Bhután: A Himalája keleti részén.
Tibet (Kína): A Himalája északi lejtőin, valamint a Tibeti-fennsíkon.
Kazahsztán: A Tien-san hegység déli részén.

A havasi fakókeselyű elsősorban a magashegyi területeket kedveli, általában 600 és 5000 méter közötti tengerszint feletti magasságban él. Sziklás területeken, szurdokokban, hegyoldalakon és alpesi réteken található meg, ahol elegendő táplálékhoz juthat.

Rendszertani besorolása

A havasi fakókeselyű, más néven himalájai keselyű (Gyps himalayensis) a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Aegypiinae) családjába tartozó faj.

Rendszertani kategória	Tudományos név
Rend	Accipitriformes
Család	Aegypiinae
Nem	Gyps
Faj	Gyps himalayensis
Egyéb megnevezés	Himalájai keselyű

Életmódja

A havasi fakókeselyű elsősorban nappal aktív, amikor a magasban körözve keresi táplálékát. Éles látásuk lehetővé teszi, hogy nagy távolságból is észrevegyék az elhullott állatok tetemeit.

Társas élet és szociális viselkedés:

Általában magányosan vagy párban élnek, de táplálkozáskor nagyobb csoportokba is verődhetnek. A tetemek körül kialakuló hierarchiában a domináns egyedek jutnak először táplálékhoz. A kommunikációjuk főként vizuális, testtartásukkal és szárnyaik mozgatásával jeleznek egymásnak.

Mozgás és territórium:

A havasi fakókeselyűk nagy távolságokat tesznek meg táplálékkeresés közben, akár több száz kilométert is repülhetnek naponta. Nem kifejezetten territoriálisak, de a fészkelőhelyük közelében toleránsabbak más egyedekkel szemben.

Alkalmazkodóképesség:

A havasi fakókeselyű kiválóan alkalmazkodott a zord magashegyi környezethez. Erős csőrük és emésztőrendszerük lehetővé teszi, hogy a döghúst hatékonyan feldolgozzák, vastag tollazatuk pedig védelmet nyújt a hideg ellen.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A havasi fakókeselyűt számos kihívás fenyegeti, mint például az élőhelyek elvesztése, a táplálékhiány, a mérgezés és az orvvadászat. Túlélésük érdekében alkalmazkodniuk kell a változó körülményekhez, például új táplálékforrások keresésével vagy a fészkelőhelyek megváltoztatásával.

A havasi fakókeselyű életmódja szorosan összefügg a magashegyi környezettel és a dögevő életmóddal. Társas viselkedésük a táplálékszerzéshez és a túléléshez igazodik, alkalmazkodóképességük pedig lehetővé teszi, hogy a zord körülmények között is fennmaradjanak.

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) táplálkozása

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) táplálkozása

Jellemzői:

Obligát dögevő: A havasi fakókeselyű kizárólag elhullott állatok tetemeivel táplálkozik. Erős csőre és emésztőrendszere lehetővé teszi számára, hogy a csontokat és a bőrt is megegye.
Táplálékspecialista: Bár opportunista módon szinte bármilyen tetemet elfogyaszt, a havasi fakókeselyű elsősorban a nagyobb testű állatok, például jakok, szarvasmarhák, kecskék és juhok tetemeit részesíti előnyben.
Gyors evés: A keselyűk gyorsan fogyasztják el a táplálékot, hogy elkerüljék a versengést más dögevőkkel, például farkasokkal vagy medvékkel. Egyetlen étkezés alkalmával akár 1 kg húst is képesek elfogyasztani.

Táplálékforrások:

Elhullott haszonállatok: A havasi fakókeselyű fő táplálékforrása a magashegyi legelőkön tartott haszonállatok tetemei.
Vadon élő állatok: A keselyűk vadon élő állatok tetemeit is elfogyasztják, például jakok, kőszáli kecskék, vadjuhok és más patások tetemeit.
Ritkán emberi tetemek: A tibeti „ég temetkezési” hagyományok során a havasi fakókeselyűk fontos szerepet játszottak az emberi tetemek eltakarításában.

Táplálkozási szokások:

Nappali aktivitás: A keselyűk elsősorban nappal aktívak, amikor a magasban körözve keresik a táplálékot.
Társas táplálkozás: Bár általában magányosan vagy párban élnek, táplálkozáskor nagyobb csoportokba is verődhetnek. A tetemek körül kialakuló hierarchiában a domináns egyedek jutnak először táplálékhoz.

Ökológiai szerep:

Ökoszisztéma-szolgáltatás: A havasi fakókeselyű fontos ökológiai szerepet tölt be a tetemek gyors és hatékony eltávolításával. Ezáltal csökkenti a betegségek terjedésének kockázatát és hozzájárul a környezet tisztaságához.
Tápanyag-körforgás: A keselyűk a döghúst lebontva tápanyagokat juttatnak vissza a talajba, ami elősegíti a növények növekedését és az ökoszisztéma egészségének fenntartását.

Fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A havasi fakókeselyű fészkeit magas hegyvidéki területeken, sziklaszirteken, sziklafalakon vagy sziklapárkányokon építi. A fészkek általában nehezen megközelíthető helyeken találhatóak, hogy védelmet nyújtsanak a ragadozók és az időjárás viszontagságai ellen.

Fészek jellemzői:

Méret: A fészkek nagyok és masszívak, átmérőjük elérheti a 2 métert, magasságuk pedig az 1 métert.
Anyag: A fészkek alapját vastag gallyak alkotják, melyeket kisebb ágakkal, levelekkel, fűvel és állati szőrrel bélelnek ki.
Élettartam: A fészkeket több éven át használják, és évről évre újabb rétegekkel bővítik.

Környezet:

A fészkelőhelyek környezete általában kopár, sziklás, kevés növényzettel. A keselyűk gyakran választanak olyan helyeket, ahol jó kilátás nyílik a környező területre, így könnyebben észrevehetik a táplálékforrásokat.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A gallyakat és egyéb anyagokat a csőrükkel gyűjtik össze és hordják a fészek helyére. A fészek építése akár hetekig is eltarthat.

Tojásrakás:

A havasi fakókeselyűk általában egyetlen tojást raknak, ritkán kettőt. A tojások nagyok és fehérek, barnás foltokkal. A kotlás körülbelül 55 napig tart, és mindkét szülő részt vesz benne.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek elvesztése: A bányászat, az infrastruktúrafejlesztés és a mezőgazdasági terjeszkedés miatt a keselyűk fészkelőhelyei egyre inkább veszélybe kerülnek.
Zavarás: A hegymászók, turisták és a légiközlekedés okozta zavarás megzavarhatja a fészkelést és a fiókák felnevelését.
Mérgezés: A keselyűk gyakran elpusztulnak a mérgezett csalétkek elfogyasztása miatt, amelyeket más állatok, például farkasok vagy rókák ellen helyeznek ki.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Élőhelyvédelem: A fészkelőhelyek környezetének védelme és a zavarások minimalizálása kulcsfontosságú a havasi fakókeselyűk fennmaradása szempontjából.
Tájékoztatás: A helyi lakosság és a turisták tájékoztatása a keselyűk fontosságáról és a fészkelőhelyek védelméről.
Mérgezések megelőzése: A mérgezett csalétkek használatának visszaszorítása és alternatív megoldások keresése a kártevő állatok elleni védekezésre.
Kutatás és monitoring: A havasi fakókeselyű populációk és fészkelőhelyeinek folyamatos monitorozása a védelmi intézkedések hatékonyságának értékelése érdekében.

Szaporodása

Párzási időszak:

A havasi fakókeselyűk párzási időszaka általában januárban kezdődik és márciusig tart. Ekkor a párok látványos nászrepüléseket végeznek, melyek során köröznek, bukdácsolnak és egymás közelében repülnek.

Fészkelés:

A fészkelés a pár megtalálását követően kezdődik. A fészket általában a hím kezdi építeni, de a tojó is besegít. A fészek építéséhez gallyakat, ágakat, leveleket és más növényi anyagokat használnak. A fészket gyakran sziklapárkányokra, nehezen megközelíthető helyekre építik, hogy védve legyenek a ragadozóktól.

Szaporodási szokások:

Monogámia: A havasi fakókeselyűk monogám párokat alkotnak, és hűségesek maradnak egymáshoz.
Egy tojás: A tojó általában egyetlen tojást rak, ritkán kettőt. A tojás nagy és fehér, barnás foltokkal.
Közös kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 55 napig tart.
Fióka gondozása: A kikelő fiókát mindkét szülő eteti és gondozza. A fióka körülbelül 4 hónapig marad a fészekben, majd kirepül, de még hónapokig a szüleivel marad, amíg önállóvá nem válik.
Lassú szaporodás: A havasi fakókeselyűk lassan szaporodnak, mivel általában csak kétévente nevelnek egy fiókát. Ez a faj sebezhetővé teszi a populációt a környezeti változásokkal és az emberi tevékenységekkel szemben.

Fiókái

Jellemzői:

Méret: A kikeléskor a fiókák viszonylag kicsik és gyengék, de gyorsan nőnek.
Tollazat: Kezdetben fehér pehelytollazat borítja őket, amely idővel a felnőttekre jellemző fakó színűvé válik.
Fejlődés: A fiókák fejlődése gyors, néhány hónap alatt elérik a felnőttkori méretet.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kikelés: A tojásból való kikelés után a fióka még gyenge és tehetetlen, de hamarosan erősödni kezd.
Fészeklakó: A fióka a fészekben marad, és a szülei etetik.
Gyors növekedés: A fióka gyorsan növekszik és fejlődik, tollazata fokozatosan alakul ki.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő eteti: A fiókát mindkét szülő eteti előemésztett hússal, amelyet a begyükből öklendeznek fel.
Folyamatos gondozás: A szülők folyamatosan gondozzák a fiókát, melegen tartják és védelmezik a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fióka körülbelül 4 hónapos korában repül ki először.
Szülői gondoskodás: A kirepülés után a fióka még hónapokig a szüleivel marad, akik továbbra is etetik és tanítják.
Önállóság: A fióka fokozatosan válik önállóvá, és végül elhagyja a szüleit, hogy saját életet kezdjen.

Gondoskodás és túlélési arány:

Intenzív gondoskodás: A szülők intenzíven gondoskodnak a fiókáról, ami növeli a túlélési esélyeit.
Magas halálozási arány: Azonban a fiókák halálozási aránya még így is magas lehet a ragadozók, betegségek és a zord időjárási körülmények miatt.

Ökológiai jelentőség:

Populáció fenntartása: A fiókák sikeres felnevelése elengedhetetlen a havasi fakókeselyű populáció fenntartásához és a faj hosszú távú túléléséhez.
Ökoszisztéma szerep: A fiatal keselyűk, ahogy felnőnek, átveszik a szüleik szerepét a dögevők ökoszisztémát fenntartó szerepében.

Ismertebb betegségei lehetnek

A havasi fakókeselyű, mint minden élőlény, ki van téve bizonyos betegségeknek. Bár a magashegyi környezet és dögevő életmódjuk bizonyos fokú védelmet nyújt egyes kórokozókkal szemben, néhány betegség mégis érintheti őket:

Vírusos betegségek:

Madárinfluenza: Ez a vírusos betegség komoly veszélyt jelenthet a madárpopulációkra, beleértve a keselyűket is. A havasi fakókeselyű esetében a fertőzés kockázata valószínűleg alacsonyabb, mivel kevésbé érintkeznek más madárfajokkal.
Newcastle-betegség: Ez a vírusos betegség elsősorban a baromfikat érinti, de más madárfajokat, köztük a keselyűket is megfertőzheti.

Bakteriális betegségek:

Szalmonellózis: A szalmonella baktérium okozta fertőzés hasmenést, lázat és gyengeséget okozhat a keselyűknél.
Pasteurellózis: Ez a bakteriális fertőzés légzőszervi problémákat, vérmérgezést és akár halált is okozhat.

Parazitás fertőzések:

Bélféreg-fertőzések: A keselyűk különböző bélféreggel fertőződhetnek, amelyek gyengeséget, étvágytalanságot és súlyvesztést okozhatnak.
Külső paraziták: A keselyűket kullancsok, tetvek és egyéb külső paraziták is megtámadhatják, amelyek irritációt és vérszegénységet okozhatnak.

Mérgezés:

Ólommérgezés: Az ólommérgezés komoly veszélyt jelent a keselyűkre, különösen azokon a területeken, ahol az emberek ólomsörétet használnak a vadászat során. Az ólom felhalmozódik a keselyűk szervezetében, és neurológiai problémákat, bénulást és halált okozhat.
Gyógyszermérgezés: A keselyűk érzékenyek lehetnek bizonyos gyógyszerekre, például a diklofenakra, amelyet a haszonállatok fájdalomcsillapítására használnak. A diklofenak veseelégtelenséget okozhat a keselyűknél, ami végül halálhoz vezet.

Fontos megjegyezni, hogy a havasi fakókeselyű betegségeivel kapcsolatos kutatások még korlátozottak, és további vizsgálatokra van szükség a betegségek előfordulásának és hatásainak pontos megértéséhez.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A havasi fakókeselyűnek, mint dögevőnek, kevés természetes ellensége van. Felnőtt korukban elsősorban a nagyobb ragadozók, például a farkasok és a medvék jelenthetnek veszélyt számukra, főleg akkor, ha a keselyűk legyengültek vagy sérültek. A fészkeiket és fiókáikat a ragadozó madarak, mint például a sasok és a nagyobb baglyok támadhatják meg.

Védelmi stratégiák:

A havasi fakókeselyűk számos stratégiát alkalmaznak a veszélyek elkerülésére:

Fészkelőhelyek: A fészkeiket nehezen megközelíthető sziklafalakra és párkányokra építik, hogy megnehezítsék a ragadozók hozzáférését.
Csoportos védelem: Táplálkozás közben nagyobb csoportokba verődnek, így könnyebben észreveszik a veszélyt, és közösen elűzhetik a ragadozókat.
Éles látás és hallás: Kiváló látásuk és hallásuk lehetővé teszi számukra, hogy időben észrevegyék a közeledő veszélyt.
Gyors repülés: Erős szárnyaikkal gyorsan el tudnak menekülni a ragadozók elől.

Ember okozta veszélyek:

Az emberi tevékenység azonban sokkal nagyobb veszélyt jelent a havasi fakókeselyűre, mint a természetes ellenségek. Az orvvadászat, a mérgezett csalétkek, az élőhelyek elvesztése és a zavarás mind hozzájárulnak a populáció csökkenéséhez.

Védelmi intézkedések:

A havasi fakókeselyű védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a mérgezett csalétkek használatának visszaszorítása, az orvvadászat elleni fellépés, valamint a helyi lakosság és a turisták tájékoztatása a faj fontosságáról és a védelmi intézkedések szükségességéről.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) természetvédelmi helyzete jelenleg mérsékelten fenyegetett a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint. Ez azt jelenti, hogy bár jelenleg nem számít közvetlenül veszélyeztetettnek, populációja csökkenő tendenciát mutat, és a jövőben veszélyeztetetté válhat, ha nem teszünk megfelelő intézkedéseket.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek elvesztése: A mezőgazdaság terjeszkedése, az infrastruktúra-fejlesztés és a bányászat miatt a havasi fakókeselyűk élőhelyei egyre inkább szűkülnek.
Táplálékhiány: A haszonállatok számának csökkenése és a tetemek elásása vagy elégetése miatt a keselyűk egyre nehezebben találnak táplálékot.
Mérgezés: A keselyűk gyakran elpusztulnak a mérgezett csalétkek elfogyasztása miatt, amelyeket más állatok, például farkasok vagy rókák ellen helyeznek ki.
Gyógyszermérgezés: A diklofenak nevű gyulladáscsökkentő gyógyszer, amelyet a haszonállatok kezelésére használnak, súlyos veseelégtelenséget okoz a keselyűknél.
Zavarás: A fészkelőhelyek közelében zajló emberi tevékenységek, például a hegymászás és a turizmus, megzavarhatják a keselyűket, és akár a fészkek elhagyására is kényszeríthetik őket.

Védelmi intézkedések:

Élőhelyvédelem: A keselyűk élőhelyeinek védelme és helyreállítása elengedhetetlen a faj fennmaradása szempontjából.
Táplálék biztosítása: A keselyűk számára biztonságos táplálékforrások biztosítása, például a „keselyű éttermek” létrehozása, ahol a helyi közösségek által felajánlott elhullott állatok tetemeit helyezik ki.
Mérgezések megelőzése: A mérgezett csalétkek használatának visszaszorítása és a diklofenak alternatíváinak népszerűsítése.
Közösségi részvétel: A helyi lakosság bevonása a természetvédelmi programokba, hogy megértsék a keselyűk fontosságát és szerepüket a környezet egészségének megőrzésében.
Nemzetközi együttműködés: A havasi fakókeselyű elterjedési területén található országok közötti együttműködés a hatékony védelmi intézkedések kidolgozása és végrehajtása érdekében.

Bár a havasi fakókeselyű természetvédelmi helyzete jelenleg nem kedvező, a megfelelő intézkedésekkel és a nemzetközi összefogással még megmenthető ez a lenyűgöző madárfaj.

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) hangja

A havasi fakókeselyű (Gyps himalayensis) hangja nem tartozik a madárvilág legváltozatosabb hangjai közé. A többi keselyűfajhoz hasonlóan a havasi fakókeselyű is inkább vizuális jelzésekkel kommunikál, hangját ritkán használja.

Hangjának jellegzetességei:

Ritkán hallható: A havasi fakókeselyű általában csendes madár, hangját csak ritkán hallatja.
Morgás és sziszegés: A leggyakoribb hangjai a morgás és a sziszegés.
Hívóhang: Ritkán hallható egyfajta hívóhang is, amely általában a fészek közelében vagy a táplálkozóhelyeken hallható.

Hangkeltés mechanizmusa:

A keselyűk hangképző szerve a syrinx, amely a légcső alsó részén található. A syrinx rezgése hozza létre a hangokat, amelyeket a madár a csőrével és a nyelvével modulál.

Hangszínek és jelentésük:

Morgás: A morgó hangot általában fenyegetés vagy figyelmeztetés jelzésére használják, például amikor egy másik keselyű túl közel kerül a táplálékukhoz.
Sziszegés: A sziszegő hang szintén fenyegetést vagy izgatottságot jelezhet.
Hívóhang: A hívóhangot a párkeresés során, a fiókák etetésénél vagy a csoporttagok közötti kommunikáció során használhatják.

Hangok és kontextus:

A havasi fakókeselyű hangjának jelentése a kontextustól függ. Például egy morgó hang a táplálékforrás közelében valószínűleg fenyegetést jelent, míg a fészek közelében a fiókák figyelmeztetése lehet.

Hangok változása:

A hangok változhatnak a madár életkorától, nemétől és a szituációtól függően. A fiatal madarak hangja például magasabb és élesebb lehet, mint a felnőtteké.

Összességében a havasi fakókeselyű hangja nem játszik központi szerepet a kommunikációjukban, de a ritkán hallható hangok fontos információkat hordozhatnak a madár szándékairól és érzelmi állapotáról.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/QPDPKRWEEK

Érdekességek róla, tények röviden

Tény	Leírás
Méret:	A legnagyobb óvilági keselyűfaj, szárnyfesztávolsága akár a 3 métert is elérheti.
Magashegyi specialista:	Elsősorban a Himalája 600-5000 méter közötti magasságban él.
Táplálkozás:	Kizárólag elhullott állatok tetemeivel táplálkozik, fontos szerepet játszik a környezet tisztán tartásában.
Fészkelés:	Sziklafalakon és párkányokon építi fészkét, általában egyetlen tojást rak.
Veszélyeztetett faj:	Az IUCN Vörös Listáján mérsékelten fenyegetettként szerepel, elsősorban az élőhelyek elvesztése, a mérgezés és a táplálékhiány miatt.
Kulturális jelentőség:	A tibeti kultúrában fontos szerepet játszik a „ég temetkezési” szertartások során.
Repülési képesség:	Kiválóan alkalmazkodott a magaslati repüléshez, hosszú ideig képes vitorlázni a levegőben.
Társas viselkedés:	Általában magányosan vagy párban él, de táplálkozáskor nagyobb csoportokba verődhet.
Hang:	Ritkán hallat hangot, leggyakrabban morgó vagy sziszegő hangokat ad ki.
Élettartam:	A vadon élő egyedek akár 20-30 évig is élhetnek.