Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.15. - by Madarak

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) megjelenése, jellemzői

Megjelenés:

Méret: Testhossza 34–38 cm, szárnyfesztávolsága 76–84 cm.
Súly: 110–150 g.
Színezet: Feje fekete, homlokán fehér folttal. Háta sötétszürke, szárnyai fehérek, fekete csúcsokkal. Farka mélyen villás, fehér szélekkel. Hasa fehér, csőre vörös, lába fekete.
Egyéb jellemzők: Karcsú, kecses madár, hegyes csőrrel és villás farokkal. Röpte gyors és kecses, gyakran siklik a levegőben.

Jellemzők:

Táplálkozás: Főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt.
Szaporodás: Kolóniákban költ, fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi. A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A fiókák 28-30 nap múlva kelnek ki.
Várható élettartam: 15-20 év.

Érdekességek:

Az álarcos csér a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi régióiban él.
Vonuló faj, a téli hónapokat a déli féltekén tölti.
Az álarcos csér kiváló úszó és búvár.
Gyakran társul más tengeri madarakkal, például delfinekkel és tonhalakkal.

Természetvédelmi státusz:

Az álarcos csér nem fenyegetett faj, de a tengeri szennyezés, az élőhely elvesztése és a túlzott halászat veszélyezteti.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) elterjedése, előfordulása

Az álarcos csér a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán trópusi és szubtrópusi régióiban honos. Elterjedési területe a következőket foglalja magában:

Afrika: Afrika keleti partjaitól Dél-Afrikáig, beleértve Madagaszkárt és a Seychelle-szigeteket.
Ázsia: Délkelet-Ázsia partjaitól Japánig és Ausztráliáig, beleértve a Fülöp-szigeteket, Indonéziát és Új-Guineát.
Ausztrália: Ausztrália északi és keleti partjai, beleértve Tasmaniát és Új-Zélandot.
Csendes-óceán: Számos szigetcsoport a Csendes-óceánon, beleértve a Hawaii-szigeteket, a Marquesas-szigeteket és a Tahiti-szigeteket.
Atlanti-óceán: A Karib-tenger, a Bermuda-szigetek, a Bahama-szigetek és a Kanári-szigetek.

Élőhely:

Az álarcos csér nyílt tengeri madár, amely a trópusi és szubtrópusi vizeket kedveli. Általában a tengerparttól 100 km-en belül tartózkodik, de néha messzebb is elkalandozik. Kedveli a korallzátonyokat, a szigeteket és a tengeri atollokat. Fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi.

Vonulás:

Az álarcos csér vonuló faj, a téli hónapokat a déli féltekén tölti. Az északi féltekén a tavaszi és nyári hónapokban költ.

Veszélyeztetések:

Az álarcos csért nem fenyegetett faj, de a következők veszélyeztetik:

Tengeri szennyezés: A tengeri olajszennyezés és a műanyaghulladék károsíthatja az álarcos csér élőhelyét és táplálékát.
Élőhely elvesztése: A tengerparti fejlesztések és a mangroveerdők pusztítása csökkenti az álarcos csér fészkelőhelyeinek számát.
Túlzott halászat: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Csérfélék (Sternidae) Nemzetség: Onychoprion Faj: Álarcos csér (Onychoprion anaethetus)

A faj tudományos nevének magyarázata:

Onychoprion: A görög „onux” (karom) és „prion” (fűrész) szavak összetétele, utalva a csőr éles hegyére.
anaethetus: A görög „an-” (nem) és „aethetos” (laza) szavak összetétele, utalva a laza tollazatra.

Az álarcos csér legközelebbi rokonai a következő fajok:

Fehérbajszú csér (Onychoprion fuscatus)
Szürke csér (Onychoprion lunatus)
Bridled Tern (Onychoprion anaethetus)

Megjegyzés:

A csérfélék rendszertana meglehetősen összetett, és a fajok besorolása időnként változhat. A fenti besorolás a legfrissebb tudományos konszenzust tükrözi.

Ismertebb alfajai

Onychoprion anaethetus anaethetus (Scopoli, 1786)
Onychoprion anaethetus antarcticus (Lesson, 1831)
Onychoprion anaethetus melanopterus (Swainson, 1837)
Onychoprion anaethetus nelsoni (Ridgway, 1919)

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) életmódja

Társas élet:

Az álarcos csér kolóniákban él, fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi. A kolóniák mérete változó, néhány tucattól több ezer pár madárig terjedhet. A kolóniákon belül a madarak szorosan együttműködnek a fészeképítésben, a tojásrakásban és a fiókák nevelésében.

Szociális viselkedés:

Az álarcos csér társas madár, a kolónián belül különböző hangjelzésekkel kommunikál egymással. A hangjelzések segítségével figyelmeztetik egymást a ragadozókra, a táplálékra és a fiókákra. A madarak egymást is ápolják, és segítenek a sérült vagy beteg társaiknak.

Mozgás:

Az álarcos csér kiváló úszó és búvár. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A levegőben gyorsan és kecsesen repül, gyakran siklik a levegőben.

Territórium:

Az álarcos csér nem véd területet a kolónián kívül. A kolónián belül a madarak kis területeket védenek a fészkük és a fiókáik körül.

Táplálkozás:

Az álarcos csér főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A madár a vízbe merülve, csőrével kapja el a zsákmányát.

Szaporodás:

Az álarcos csér ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. Monogám faj, a párok egy életre szólnak. A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban. A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A fiókák 28-30 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiókák 6-8 hetes korukban repülnek ki.

Várható élettartam:

Az álarcos csér várható élettartama 15-20 év.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) táplálkozása

Táplálékforrások:

Az álarcos csér főleg halakkal táplálkozik, de krillt, rákokat és más vízi élőlényeket is fogyaszt. Kedvenc halfajai közé tartoznak a szardellák, a heringek és a makrélák.

Táplálkozási szokások:

Az álarcos csér napközben táplálkozik. Táplálékát a víz felszínén úszva vagy bukva szerzi. A madár a vízbe merülve, csőrével kapja el a zsákmányát. Gyakran társul más tengeri madarakkal, például delfinekkel és tonhalakkal, hogy közösen hajtsák a halakat.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

Az álarcos csér táplálkozását a következő tényezők befolyásolják:

A táplálék elérhetősége: A madár ott táplálkozik, ahol a legkönnyebben találja meg a zsákmányát.
A víz hőmérséklete: A madár jobban szeret a melegebb vizekben táplálkozni.
Az időjárás: A viharos időjárás megnehezíti a madár számára a táplálkozást.
Az emberi tevékenység: A tengeri szennyezés, a túlzott halászat és az élőhely elvesztése veszélyezteti az álarcos csér táplálékbázisát.

Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér táplálkozásának védelméért:

Csökkentsük a tengeri szennyezést: Ne dobjunk szemetet a tengerbe, és támogassuk a tengeri szennyezés elleni küzdelmet.
Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.
Védjük az álarcos csér élőhelyét: Támogassuk azokat a szervezeteket, amelyek a tengeri madarak élőhelyének védelmén dolgoznak.

Fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Az álarcos csér nyílt tengeri madár, de a fészkelési időszakban a tengerpartra költözik. Fészkét a homokos vagy kavicsos tengerparton építi, gyakran szigeteken és atollokon. A fészkoló kolóniák mérete változó, néhány tucattól több ezer pár madárig terjedhet.

Fészek jellemzői:

A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban, melyet a madár növényi anyagokkal bélel ki. A fészek átmérője 20-30 cm, mélysége 5-10 cm.

Környezet:

Az álarcos csér a nyílt tengeri szigetek és atollok partjait kedveli fészkelőhelyként. Fontos, hogy a fészkolóhely zavartalan legyen, és ne érje el a ragadozókat.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A madár a csőrével hordja a homokot és a kavicsot a fészekhez. A fészek építése 2-3 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér fészkelőhelyeit a következők veszélyeztetik:

Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér fészkelőhelyeinek védelméért:

Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.

Szaporodása

Párzási időszak:

Az álarcos csér párzási időszaka a helyi éghajlattól függően változik, de általában a tavaszi és nyári hónapokra esik. A madarak 2-3 éves korban érik el az ivarérettséget. Monogám faj, a párok egy életre szólnak.

Fészkelés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. A fészek egy sekély mélyedés a homokban vagy a kavicsban, melyet a madár növényi anyagokkal bélel ki. A fészek átmérője 20-30 cm, mélysége 5-10 cm.

Szaporodási szokások:

A tojó 1-2 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik. A kotlási idő 28-30 nap. A fiókák kirepülése 6-8 hetes korban történik. A fiókákat mindkét szülő eteti.

Érdekességek:

Az álarcos csér kolóniákban él, és a kolónián belül a madarak kölcsönösen segítik egymást a fészeképítésben, a kotlásban és a fiókák nevelésében.
A fiókák szürke színűek, és fekete foltok vannak a hátukon.
A fiatal madarak 3-4 évesen érik el a felnőttkori tollazatukat.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér szaporodását a következők veszélyeztetik:

Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk a szaporodásuk védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér szaporodásának védelméért:

Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) fiókái

Jellemzői:

Az álarcos csér fiókái szürke színűek, fekete foltok vannak a hátukon. Csőrük rózsaszín, lábaik feketék. A fiókák súlya 30-40 gramm, kirepüléskor 70-80 gramm.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák 28-30 nap kotlás után kelnek ki. A tojásból kikelő fiókák röpképtelenek és tehetetlenek. A szülők etetik és gondozzák őket, amíg fel nem erősödnek.

Etetés és gondozás:

A fiókákat mindkét szülő eteti. A szülők halat, krillt és rákokat fognak a fiókáknak. A fiókák 6-8 hetes korukban repülnek ki.

Kirepülés és elhagyás:

A kirepüléskor a fiókák még nem teljesen önállóak. A szülők még egy ideig etetik őket, de a fiókák egyre jobban megtanulnak maguknak táplálékot szerezni. A fiókák 3-4 évesen érik el a felnőttkori tollazatukat.

Érdekességek:

Az álarcos csér fiókái nagyon hangosak, és csivitelésükkel hívják magukra a szülők figyelmét.
A fiókák a szülők tollazatában is menedéket keresnek a ragadozók elől.
A szülők a fiókákat a szárnyuk alá is bújtathatják, hogy megvédjék őket a hidegtől és a széltől.

Veszélyeztető tényezők:

Az álarcos csér fiókáit a következők veszélyeztetik:

Az emberi tevékenység: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a ragadozók betelepítése pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
A klímaváltozás: A tengerszint emelkedése és a szélsőséges időjárási események veszélyeztetik az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk a fiókák védelméért?

A következőket tehetjük az álarcos csér fiókák védelméért:

Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
Irányítsuk a ragadozókat: Távolítsuk el a betelepített ragadozókat, mint a patkányok és a macskák a fészkelőhelyekről.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az álarcos csért a következő betegségek érinthetik:

Vírusos megbetegedések:

Madárinfluenza: A madárinfluenza egy vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érinti, beleértve az álarcos csért is. A vírus a légúti traktust fertőzi meg, és légzési nehézségeket, tüdőgyulladást és halált okozhat.
Newcastle-kór: A Newcastle-kór egy vírusos megbetegedés, amely madarak széles skáláját érinti, beleértve az álarcos csért is. A vírus a légúti traktust, az emésztőrendszert és az idegrendszert fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a hasmenés, a bénulás és a halál.

Bakteriális megbetegedések:

Szalmonella: A szalmonella egy baktérium, amely a madarak bélrendszerét fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a letargia és a halál.
Colibacillosis: A colibacillosis egy baktérium, amely a madarak bélrendszerét fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a hasmenés, a letargia és a halál.

Parazitafertőzések:

Helminthák: A helminthák parazitaférgek, amelyek a madarak bélrendszerében élnek. A tünetek közé tartozik a fogyás, a hasmenés és a gyengeség.
Különböző élősködők: A madártetvek, kullancsok és atkák külső paraziták, amelyek a madarak vérét szívják. A tünetek közé tartozik a viszketés, a tollhullás és a gyengeség.

Gombás megbetegedések:

Aspergillosis: Az aspergillosis egy gombás megbetegedés, amely a madarak légúti traktusát fertőzi meg. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a halál.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti lista nem teljes, és az álarcos csért más betegségek is érinthetik.

Ha aggódik egy álarcos csér egészsége miatt, forduljon állatorvoshoz.

A betegségek megelőzése érdekében fontos:

A madarak tartási körülményeinek tisztán tartása: Rendszeresen tisztítsuk meg a madarak életterét, és távolítsuk el az ürüléket és a takarmánymaradékokat.
A madarak friss vízzel és takarmánnyal való ellátása: A madaraknak mindig legyen friss vízük és jó minőségű takarmányuk.
A madarak megfigyelése: Figyeljük meg a madarakat, és ha bármilyen rendellenes tünetet észlelünk, forduljunk állatorvoshoz.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az álarcos csérnek számos lehetséges ellensége és ellenfele van a fészkén és azon kívül is.

Fészekrablók:

Patkányok: A patkányok betelepítése az álarcos csér fészkelőhelyeire komoly veszélyt jelent. A patkányok megeszik a tojásokat és a fiókákat, és pusztítják a fészkeket.
Macskák: A macskák szintén betelepített ragadozók, amelyek pusztítják az álarcos csér fészekaljait.
Sirályok: A sirályok néha megeszik az álarcos csér fiókáit.
Varjak: A varjak szintén megeszik az álarcos csér fiókáit.

Ragadozó madarak:

Sólymok: A sólymok vadásznak az álarcos csérre.
Héják: A héják szintén vadásznak az álarcos csérre.

Versengő fajok:

Más tengeri madarak: Az álarcos csér verseng más tengeri madarakkal a táplálékért, mint a szulák és a kormoránok.

Természeti veszélyek:

Viharok: A viharok pusztíthatják az álarcos csér fészkét és fiókáit.
Árvizek: Az árvizek eláraszthatják az álarcos csér fészkét.
Klímaváltozás: A klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés veszélyezteti az álarcos csér fészkelőhelyeit.

Emberek:

Tengerparti fejlesztések: A tengerparti fejlesztések pusztítják az álarcos csér fészkelőhelyeit.
Turizmus: A turizmus zavarhatja az álarcos csért a fészeképítésben és a fiókanevelésben.
Halászat: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.

Fontos megjegyezni, hogy az álarcos csérnek számos természetes ellensége van, és ezek a populációk egyensúlyban tartják egymást. Azonban az emberi tevékenységek, mint a tengerparti fejlesztések, a turizmus és a halászat, súlyos veszélyt jelentenek az álarcos csér populációra.

Mit tehetünk az álarcos csér védelméért?

Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az álarcos csér a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Azonban a populációja csökkenőben van, és a jövőben veszélyeztetetté válhat.

Védettsége:

Az álarcos csér számos országban védett faj. A Berni Egyezmény II. mellékletében, a Bonn Egyezmény II. mellékletében, a CITES Egyezmény II. mellékletében és az AEWA Egyezmény I. mellékletében szerepel.

Természetvédelmi helyzete:

Az álarcos csér populációja csökkenőben van. A populációcsökkenés okai a következők:

Élőhelyvesztés: A tengerparti fejlesztések, a turizmus és a klímaváltozás okozta tengerszint emelkedés pusztítja az álarcos csér fészkelőhelyeit.
Táplálékbázis csökkenése: A túlzott halászat csökkenti az álarcos csér táplálékbázisát.
Zavarás: A turizmus okozta zavarás megnehezíti az álarcos csér számára a fészeképítést és a fiókanevelést.

Védelmi stratégiák:

Az álarcos csér védelme érdekében a következőket kell tenni:

Támogassuk a tengerparti védett területek létrehozását: Védjük a tengerpartokat a fejlesztésektől és a szennyezéstől.
Csökkentsük a turizmus okozta zavarást: Ne zavarjuk a fészkelő madarakat, és ne lépjünk be a fészkoló kolóniák területére.
Támogassuk a fenntartható halászatot: Csak olyan halat fogyasszunk, amely fenntartható módon került kifogásra.
Tájékoztassuk a lakosságot az álarcos csér fontosságáról és a védelménk szükségességéről.

Fontos megjegyezni, hogy az álarcos csér védelme közös felelősségünk. Mindannyian tehetünk lépéseket a faj megőrzése érdekében.

Az álarcos csér (Onychoprion anaethetus) hangja

Hangja mire hasonlít?

Az álarcos csér hangja egy éles, rikácsoló hang, amely hasonlít a sirályok hangjához. A hangokat a csőrük kinyitásával és becsukásával, valamint a légzsákjaik összenyomásával keltik.

Hangjának jellegzetességei:

Hangmagasság: Az álarcos csér hangja magas hangfekvésű, 2-4 kHz frekvenciatartományban van.
Hanghossz: A hangok hossza változó, lehetnek rövidek (0,5-1 másodperc) vagy hosszabbak (2-3 másodperc).
Hangszín: A hangszín éles és rikácsoló.
Hangtípusok: Az álarcos csér többféle hangot is ad ki, beleértve a riasztóhangokat, a hívóhangokat és a párzási hangokat.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az álarcos csér hangokat a csőrük kinyitásával és becsukásával, valamint a légzsákjaik összenyomásával kelti. A hangokat a hangszálaik rezgése hozza létre.

Hangszínek és jelentésük:

Az álarcos csér hangszíne alapján következtethetünk a hang jelentésére. A riasztóhangok élesebbek és rikácsolóak, míg a hívóhangok lágyabbak és dallamosabbak. A párzási hangok a legváltozatosabbak, és magukban foglalhatnak rikácsoló, gurgulázó és csivitelő hangokat is.

Hangok és kontextus:

Az álarcos csér különböző kontextusban ad ki hangokat. A riasztóhangokat akkor használja, ha ragadozót észlel. A hívóhangokat a fiókák a szülők hívására használják. A párzási hangokat a hímek a tojók odavonzására használják.

Hangok változása:

Az álarcos csér hangjai az életkorral és a nemi dimorfizmus miatt változnak. A fiatal madarak hangjai magasabb hangfekvésűek, mint a felnőtteké. A hímek hangjai általában erősebbek és rikácsolóbbak, mint a tojóké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/AYKHDFBYIH

Érdekességek róla, tények röviden

Tengeri madár: Az álarcos csér a trópusi és szubtrópusi tengerek nyílt vizén él.
Kolóniákban él: Az álarcos csér nagy kolóniákban él, amelyek akár több ezer madarat is számlálhatnak.
Hosszú távú vándorló: Az álarcos csér évente nagy távolságokat vándorol. A fészkelési időszakon kívül a nyílt tengeren tölti az időt.
Tápláléka: Az álarcos csér halakkal, krillrel és rákokkal táplálkozik.
Fészeképítés: Az álarcos csér sekély mélyedést ás a homokba vagy a kavicsba, és növényi anyagokkal béleli ki.
Tojások: Az álarcos csér 1-2 tojást rak.
Kotlási idő: A kotlási idő 28-30 nap.
Fiókanevelés: A fiókák 6-8 hetes korban repülnek ki.
Veszélyeztetettség: Az álarcos csér populációja csökkenőben van a tengerparti fejlesztések, a turizmus és a klímaváltozás miatt.