Az ezüstlile hangja (Pluvialis squatarola)

2024.03.04. - by Madarak

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) hangja

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) hangja jellegzetes, éles és hangos. Különböző hangokat ad ki a kommunikáció során, melyeknek mindegyike más-más jelentéssel bír.

Hangja mire hasonlít:

A leggyakoribb hangja egy éles „tyuu-i-i” kiáltás, melyet riasztásként és figyelmeztetésként használ.
Ezen kívül ad ki halkabb, morgó hangokat is, melyeket a fészekalj védelmezésekor hallhatunk.
A fiókák kéregető hangja egy vékony, sípoló hang.

Hangjának jellegzetességei:

Hangos, éles és messziről hallható.
Változatos hangokat ad ki, melyeknek mindegyike más-más jelentéssel bír.
A hangok gyakran ismétlődnek, és gyors sorrendben hangzanak el.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az ezüstlile hangokat a légzsákjait és a hangszalagjait használva kelt. A légzsákok a tüdőhöz kapcsolódnak, és a levegő ki- és beszívásával rezegnek, hangot hozva létre. A hangszalagok tovább modulálják a hangot, megváltoztatva annak hangmagasságát és hangszínét.

Hangszínek és jelentésük:

Éles „tyuu-i-i” kiáltás: Riasztás, figyelmeztetés ragadozóra vagy veszélyre.
Halkabb, morgó hangok: Fészekalj védelmezése, fenyegetés.
Vékony, sípoló hang: Fiókák kéregető hangja.

Hangok és kontextus:

Az ezüstlile a különböző hangokat a következő kontextusokban használja:

Riasztás: Ha ragadozót észlel, éles „tyuu-i-i” kiáltásokat ad ki, hogy figyelmeztesse a többi madarat.
Fészekalj védelmezése: Ha a fészekalját fenyegeti veszély, halkabb, morgó hangokat ad ki, és igyekszik elriasztani a betolakodót.
Kommunikáció a fiókákkal: A fiókák kéregető hangja jelzi a szülőknek, hogy éhesek, és táplálékra van szükségük.

Hangok változása:

Az ezüstlile hangjai változhatnak a madár korától, nemétől és a helyzettől függően. A fiókák hangja vékonyabb és sípolóbb, mint a felnőtteké. A hímek hangjai gyakran hangosabbak és dominánsabbak, mint a tojóké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/VJARXMSBTG

Érdekességek róla, tények röviden

Hosszú vándorlások: Az ezüstlile évente kétszer vándorol, a tundráról a telelőterületekre, Afrika déli részére és Dél-Amerikába. A vándorlás során akár 20 000 km-t is megtehet.
Különleges csőr: Az ezüstlile csőre a táplálékától függően módosíthatja a formáját és méretét. Erősebbé teheti, ha kagylókat kell feltörnie, vagy meghosszabbíthatja a mélyben élő férgekhez.
Társas madár: Az ezüstlile nemcsak a költés idején, de a telelőterületeken is csapatosan él.
Rejtőszínű tollazat: A tojók és a fiókák tollazata szürke és barna színű, ami jól elrejti őket a tundra növényzetében.
Hangos riasztás: Ha ragadozót észlel, éles „tyuu-i-i” kiáltásokat ad ki, hogy figyelmeztesse a többi madarat.
Fészekalj védelmezése: A szülők agresszívan védelmezik fészekaljukat a ragadozókkal szemben.
Fiókák gondozása: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket. A szülők még napokig, hetekig vigyáznak rájuk.