Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) megjelenése, jellemzői

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) méret és testfelépítés:

• Közepes méretű harkály, testhossza 28-30 cm, szárnyfesztávolsága 48-53 cm.
• Robusztus testalkatú, széles fejjel és rövid nyakkal.
• Farka viszonylag rövid a harkályokhoz képest.

Súly:

• 120-200 gramm közötti súlyúak.

Tollazat színezete:

• A hím tollazata élénk sárga, fekete és fehér mintázattal.
• A fejtető piros, a tarkó fekete.
• A mellkason fekete „V” alakú folt található.
• A nőstény tollazata tompább, kevesebb a sárga színe, és a mellkasán nincs fekete folt.

Csőr és lábak:

• Erős, véső alakú csőrük van, amellyel rovarokat és más apró állatokat fognak.
• Hosszú, erős lábaikkal a fák törzsén és ágain mászkálnak.

Szárnyak és repülés:

• Erős szárnyakkal rendelkeznek, melyekkel ügyesen repülnek.
• Repülésük hullámzó, gyakran változtatják az irányt.

Várható élettartama:

• Átlagosan 5-7 évig élnek, de akár 10 évig is elélhetnek.

Egyéb jellemzők:

• Hangos, dobszerű kopogtatást hallatnak, amellyel territóriumukat jelölik ki.
• Mindenevők, rovarokat, magokat, gyümölcsöket és más apró állatokat fogyasztanak.
• Odvas fákban fészkelnek.
• Vonulómadarak, télen délebbre vonulnak.

Érdekességek:

• Az aranyküllő az Amerikai Egyesült Államok Alabama államának hivatalos madara.
• A „hangyászküllő” elnevezés a rovarok iránti előszeretetükre utal.
• Az aranyküllő az egyetlen harkályfaj, amelyik a földön is táplálkozni szokott.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) elterjedése, előfordulása

Az aranyküllő, más néven északi hangyászküllő (Colaptes auratus) Észak-Amerikában honos, Alaszka és Kanada erdeinek északi határától egészen a Mexikói-öbölig és a Nagy-Antillákig terjedt el. Elterjedési területén nagy számban fordul elő. Sőt, az Amerikai Egyesült Államok Alabama államának hivatalos madara, beceneve is erről árulkodik: „Aranyküllő állam” („Yellowhammer State”).

Az aranyküllő változatos élőhelyeken fordul elő, de leginkább nyílt erdőkben, ligetekben, mezőgazdasági területeken és városokban érzi jól magát. Kedveli a fás területeket, ahol odvas fákban fészkelhet, de a földön is gyakran táplálkozik.

Összefoglalva:

• Élőhely: Észak-Amerika, Alaszkától a Mexikói-öbölig
• Tipikus élőhelyek: Nyílt erdők, ligetek, mezőgazdasági területek, városok
• Fészkelőhely: Odvas fák

Az aranyküllő rendszertani besorolása

Az aranyküllő (Colaptes auratus) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

A rendszertani besorolás a következő:

• Ország: Állatok (Animalia)
• Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
• Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
• Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
• Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
• Osztály: Madarak (Aves)
• Csoport: Carinatae
• Alosztály: Neornithes
• Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
• Csoport: Neoaves
• Csoport: Passerea
• Öregcsalád: Piciformes
• Család: Harkályfélék (Picidae)
• Alcsalád: Picinae
• Nem: Colaptes
• Faj: Aranyküllő (Colaptes auratus)

Az aranyküllő a Colaptes nem egyetlen élő faja. A nembe tartozik még 11 másik faj, amelyek Dél- és Közép-Amerikában fordulnak elő. Az aranyküllő a legészakabbra élő faj a nemzetségben.

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatok (Animalia)
Törzs	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs	Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság	Állkapcsosok (Gnathostomata)
Csoport	Magzatburkosok (Amniota)
Osztály	Madarak (Aves)
Csoport	Carinatae
Alosztály	Neornithes
Alosztályág	Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport	Neoaves
Csoport	Passerea
Öregrend	Harkályalakúak (Piciformes)
Család	Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád	Picinae
Nem	Colaptes
Faj	Aranyküllő (Colaptes auratus)

A harkályfélék családjába tartozik a harkályok, a fakopácsok, a nyaktekercsek és a hangyászküllők többsége. A harkályfélék jellemzői:

• Erős, véső alakú csőr
• Hosszú, erős lábak
• Merev faroktollak, amelyek támaszt nyújtanak a fák törzsén való mászáskor
• Két ujj előre, kettő hátra mutató lábak

Ismertebb alfajai

• Colaptes auratus auratus (Linnaeus, 1758) – Sziklás-hegység keleti részén
• Colaptes auratus cafer (Gmelin, 1788)
• Colaptes auratus chrysocaulosus Gundlach, 1858
• Colaptes auratus collaris Vigors, 1829
• Colaptes auratus gundlachi Cory, 1886
• Colaptes auratus luteus Bangs, 1898
• Colaptes auratus mexicanus Swainson, 1827
• Colaptes auratus nanus Griscom, 1934
• †Colaptes auratus rufipileus Ridgway, 1876

A mai rendszerezés szerint, a korábban alfajnak vélt Colaptes auratus mexicanoides-t önálló faji szintre emelték, Colaptes mexicanoides Lafresnaye, 1844 néven.

Aranyküllő életmódja

Társas élet:

• Az aranyküllő magányos madár, általában egyedül táplálkozik és fészkel.
• A párok csak a költési szezonban élnek együtt, és a fiókák kikelése után a hím is hamarosan elhagyja a családot.
• Ritkán, de előfordulhat, hogy kis csoportokban táplálkoznak, főleg télen, amikor a táplálékforrások szűkösebbek.

Szociális viselkedés:

• Az aranyküllők territoriálisak, és hangos kopogtatással jelölik ki területüket.
• Agresszíven védik territóriumukat más aranyküllőktől, de más madárfajokkal szemben általában toleránsabbak.
• A hím és a nőstény között a költési szezonban szoros kötelék alakul ki, de ezen kívül nem mutatnak különösebb szociális viselkedést.

Mozgás:

• Az aranyküllők ügyes repülők, de a fák törzsén és ágain is gyakran mászkálnak.
• A földön is gyakran táplálkoznak, és ugrálva keresik a táplálékukat.

Territórium:

• Az aranyküllők territóriuma változó nagyságú, a táplálékforrások bőségétől függően.
• A hím territóriuma általában nagyobb, mint a nőstényé.
• A territóriumot hangos kopogtatással jelölik ki.

Alkalmazkodó képességek:

• Az aranyküllők nagyon alkalmazkodóképesek és különféle élőhelyeken képesek élni.
• Városokban, mezőgazdasági területeken és erdőkben is egyaránt előfordulnak.
• Különféle táplálékot fogyasztanak, rovarokat, magokat, gyümölcsöket és más apró állatokat.
• Ez az alkalmazkodóképességük teszi lehetővé, hogy széles körben elterjedjenek Észak-Amerikában.

Érdekességek:

• Az aranyküllő az egyetlen harkályfaj, amelyik a földön is táplálkozni szokott.
• A hím aranyküllőknek két hangjuk van: az egyiket a kopogtatáshoz, a másikat a hívogatáshoz használják.
• Az aranyküllők fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) táplálkozása

Jellemzői:

• Az aranyküllő mindenevő, de táplálékának nagy részét rovarok (főleg hangyák és termeszek) teszik ki.
• Ezen kívül fogyaszt magokat, gyümölcsöket, csonthéjas terméseket és más apró állatokat is.
• Erős, véső alakú csőrük van, amellyel a fák kérgéből ki tudják kaparni a rovarokat és a lárvákat.
• Hosszú, ragadós nyelvük van, amellyel a hangyabolyokból ki tudják szedni a hangyákat.
• Erős lábaikkal a fák törzsén és ágain mászkálnak, miközben táplálékot keresnek.

Táplálékforrások:

• Az aranyküllő táplálékforrásai változatosak, az évszaktól és a élőhelytől függően.
• Tavaszszal és nyáron rovarokat (főleg hangyákat és termeszeket) fogyasztanak.
• Ősszel és télen magokat, gyümölcsöket, csonthéjas terméseket és más apró állatokat is esznek.
• Gyakran táplálkoznak a földön, ahol ugrálva keresik a táplálékukat.

Táplálkozási szokások:

• Az aranyküllők napközben táplálkoznak.
• Egyszerre kis mennyiségű táplálékot fogyasztanak, de naponta többször is táplálkoznak.
• Gyakran fák törzsén és ágain keresik a táplálékukat, de a földön is táplálkoznak.
• Erős csőrük és ragadós nyelvük segítségével jutnak hozzá a táplálékukhoz.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

• Az aranyküllő táplálkozását a következő tényezők befolyásolják:
  • Évszak: Tavaszszal és nyáron rovarokat, ősszel és télen magokat, gyümölcsöket és más apró állatokat fogyasztanak.
  • Élőhely: Különböző élőhelyeken eltérő táplálékforrásokhoz jutnak hozzá.
  • Táplálék bősége: Ha a táplálék bőséges, az aranyküllők többet táplálkoznak.
  • Versenytársak: Más madárfajokkal is versengeniük kell a táplálékért.

Érdekességek:

• Az aranyküllő az egyetlen harkályfaj, amelyik a földön is táplálkozni szokott.
• A hím aranyküllőknek két hangjuk van: az egyiket a kopogtatáshoz, a másikat a hívogatáshoz használják.
• Az aranyküllők fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

• Az aranyküllők odvas fákban fészkelnek.
• Kedvelik a nyílt erdőkben, ligetekben, mezőgazdasági területeken és városokban található fákat.
• Gyakran fűzfákban, tölgyekben és nyárfákban fészkelnek.

Fészek jellemzői:

• Az aranyküllők fészkei körülbelül 30 cm mélyek és 15 cm átmérőjűek.
• A fészek lágy anyagokból készül, fűrészporból, fakéregből és tollból.
• A fészket mind a hím, mind a nőstény építi.

Környezet:

• Az aranyküllők nyílt, napos helyeken fészkelnek.
• Kedvelik a vízhez közeli területeket.
• Fontos, hogy a fészkelőhelyen elegendő táplálék legyen a fiókák számára.

Fészeképítés:

• A fészeképítés tavasszal kezdődik.
• A hím és a nőstény közösen építi a fészket.
• A fészek építése körülbelül 2 hétig tart.

Tojásrakás:

• A nőstény 4-7 tojást rak.
• A tojások fehérek és barna foltokkal tarkítottak.
• A tojások körülbelül 2 hétig kotlanak.

Veszélyeztető tényezők:

• Az aranyküllő fészkelőhelyeit a következő tényezők veszélyeztetik:
  • Erdőirtás: Az erdők pusztítása csökkenti az aranyküllők fészkelőhelyeinek számát.
  • Élőhely-vesztés: A mezőgazdasági területek és a városok terjeszkedése is csökkenti az aranyküllők fészkelőhelyeinek számát.
  • Ragadozók: A fészekaljakat ragadozók, például mókusok, kígyók és madárragadozók is veszélyeztetik.
  • Pesticid-használat: A rovarirtók használata káros lehet az aranyküllő táplálékára, ami kihatással lehet a fészekaljakra is.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

• Támogassuk az erdőirtás elleni küzdelmet: Az erdők megőrzése fontos az aranyküllő fészkelőhelyeinek védelme érdekében.
• Válasszunk fenntartható termékeket: A fenntartható termékek vásárlásával hozzájárulhatunk az erdők megőrzéséhez és az aranyküllő fészkelőhelyeinek védelméhez.
• Kerüljük a peszticidek használatát: A peszticidek helyett használjunk természetes kártevőirtási módszereket.
• Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket: A madárvédelmi szervezetek fontos munkát végeznek az aranyküllő és más madárfajok védelmében.

Ezenkívül:

• Hagyjunk odvas fákat a kertünkben: Az odvas fák fontos fészkelőhelyet jelentenek az aranyküllő számára.
• Építsünk madárházakat: A madárházak építésével is segíthetünk az aranyküllőnek fészkelőhelyet találni.
• Tájékoztassuk másokat az aranyküllő védelmének fontosságáról: Minél többen tudnak az aranyküllő veszélyeztetettségéről, annál nagyobb az esélye a faj megőrzésének.

Aranyküllő szaporodása

Párzási időszak:

• Az aranyküllők tavaszszal párosodnak.
• A párzási időszak február és május között van.

Fészkelés:

• Az aranyküllők odvas fákban fészkelnek.
• Kedvelik a nyílt erdőkben, ligetekben, mezőgazdasági területeken és városokban található fákat.
• Gyakran fűzfákban, tölgyekben és nyárfákban fészkelnek.
• A fészket mind a hím, mind a nőstény építi.
• A fészek építése körülbelül 2 hétig tart.

Szaporodási szokások:

• Az aranyküllők monogámok, azaz egy életre szóló párt alkotnak.
• A hím udvarol a nősténynek, kopogtatással és hívogató hangokkal.
• A nőstény 4-7 tojást rak.
• A tojások fehérek és barna foltokkal tarkítottak.
• A tojások körülbelül 2 hétig kotlanak.
• Mind a hím, mind a nőstény gondoskodik a fiókákról.
• A fiókák körülbelül 25 nap múlva repülnek ki a fészekből.
• A fiókák körülbelül 6 hétig függnek a szüleiktől.

Érdekességek:

• Az aranyküllő az egyetlen harkályfaj, amelyik a földön is táplálkozni szokott.
• A hím aranyküllőknek két hangjuk van: az egyiket a kopogtatáshoz, a másikat a hívogatáshoz használják.
• Az aranyküllők fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus)  fiókái

Jellemzői:

• Az aranyküllő fiókái tollasan kelnek ki a tojásból.
• Születésükkor vakok és tehetetlenek.
• Sárga pihe borítja őket.
• Körülbelül 25 nap múlva repülnek ki a fészekből.
• Körülbelül 6 hétig függnek a szüleiktől.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

• A tojások körülbelül 2 hétig kotlanak.
• A fiókák vakon és tehetetlenül kelnek ki a tojásból.
• Az első napokban a szülők melegítik és etetik a fiókákat.
• A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül 2 hét múlva már nyitják a szemüket.

Etetés és gondozás:

• Mind a hím, mind a nőstény gondoskodik a fiókákról.
• A szülők rovarokkal, férgekkel és más apró állatokkal etetik a fiókákat.
• A fiókák naponta többször is esznek.
• A szülők megtisztítják a fészket a fiókák ürülékétől.

Kirepülés és elhagyás:

• A fiókák körülbelül 25 nap múlva repülnek ki a fészekből.
• Az első napokban még a szülők követik és etetik őket.
• Körülbelül 6 hétig függnek a szüleiktől.
• Ezt követően önállóan táplálkoznak és élnek.

Aranyküllő ismertebb betegségei

Az aranyküllő, mint minden vadon élő madárfaj, számos betegségnek kitett. Ezek a betegségek lehetnek baktériumos, vírusos, gombás vagy parazitás okozta. Néhány a legsűrűbben előforduló betegségekből:

Baktériumos betegségek:

• Szalmonellózis: Ez a baktériumfertőzés hasmenést, hányingert és lázat okozhat. A fertőzés általában szennyezett vízből vagy táplálékból származik.
• Pasteurellózis: Ez a baktériumfertőzés légúti megbetegedéseket okozhat, beleértve a tüdőgyulladást. A fertőzés általában beteg madarakkal való érintkezés útján terjed.

Vírusos betegségek:

• Madár-influenza: Ez a vírusos megbetegedés légúti megbetegedéseket okozhat, beleértve a tüdőgyulladást. A fertőzés súlyos esetei halálosak is lehetnek. A madár-influenza általában beteg madarakkal való érintkezés útján terjed.
• Newcastle-betegség: Ez a vírusos megbetegedés légúti megbetegedéseket, idegrendszeri tünetekét és halált okozhat. A Newcastle-betegség általában beteg madarakkal való érintkezés útján terjed.

Gombás betegségek:

• Aspergillosis: Ez a gombás fertőzés légúti megbetegedéseket, beleértve a tüdőgyulladást okozhat. A fertőzés általában szennyezett talajból vagy porból származó gombaspórák belélegzésével történik.

Paraziták:

• Külföldi élősködők: A kullancsok, tetvek és bolhák számos betegséget terjeszthetnek az aranyküllők között, beleértve a Lyme-kórt és a babéziózist.
• Belső élősködők: A fonálférgek, galandférgek és protozoák számos emésztőrendszeri problémát okozhatnak az aranyküllőkben.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista, és az aranyküllőket számos más betegség is érintheti. Ha aggódik egy aranyküllő egészsége miatt, a legjobb, ha kapcsolatba lép egy vadon élő állatokkal foglalkozó szakemberrel.

Ezen kívül, az aranyküllő populációkat számos nem fertőző tényező is veszélyezteti, mint például az élőhelyvesztés, a peszticidek használata és a ragadozók. Ezek a tényezők együttesen hozzájárulhatnak az aranyküllő populációk csökkenéséhez.

Az aranyküllő védelme érdekében fontos, hogy megőrizzük élőhelyüket, csökkentsük a peszticidek használatát és ellenőrizzük a ragadozó populációkat. Ezenkívül fontos, hogy figyeljük az aranyküllő populációk egészségét és jelentsük a beteg madarakat a hatóságoknak.

Aranyküllő lehetséges ellenfelei és ellenségei

Az aranyküllőnek, mint minden vadon élő állatnak, számos ragadozója és vetélytársa van, akik versenyeznek vele a táplálékért, a fészkelőhelyekért és a területért. Ezek a veszélyforrások életkoronként és élőhelyenként is változhatnak.

Fiókákra leselkedő veszélyek:

• Ragadozók: A fiókákra számos ragadozó vadászik, beleértve a mókusokat, kígyókat, sólymokat, baglyokat és macskákat. A fiókák még nem tudnak repülni, így könnyű prédát jelentenek ezeknek a ragadozóknak.
• Időjárási viszonyok: A zord időjárási viszonyok, mint a hideg eső vagy a szél, is veszélyt jelenthetnek a fiókákra.

Felnőtt aranyküllőkre leselkedő veszélyek:

• Ragadozók: A felnőtt aranyküllőkre is számos ragadozó vadászik, beleértve a sólymokat, baglyokat, héjákat és ragadozó emlősöket. A felnőtt aranyküllők erősebbek és mozgékonyabbak, mint a fiókák, de még mindig sebezhetőek ezeknek a ragadozóknak a támadásaival szemben.
• Más harkályfajok: Az aranyküllők versenyben állnak más harkályfajokkal, mint a nagyharkály és a közepes harkály a táplálékért és a fészkelőhelyekért. Ezek a fajok néha agresszívan is viselkedhetnek az aranyküllőkkel szemben.
• Emberi tevékenység: Az aranyküllőket az emberi tevékenység is veszélyezteti, mint az erdőirtás, a peszticidek használata és a macskák tartása.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista, és az aranyküllőket számos más veszély is fenyegetheti. Az aranyküllő populációk védelme érdekében fontos, hogy megőrizzük élőhelyüket, csökkentsük a peszticidek használatát, ellenőrizzük a ragadozó populációkat és felelősségteljesen tartsunk háziállatokat.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Magyarországon:

• Az aranyküllő védett faj a 13/2001. (V. 9.) NM rendelet alapján.
• A faj sérülékeny a Természetvédelmi Világszervezet (IUCN) Vörös Listáján.
• Magyarországon az aranyküllő nem számít veszélyeztetettnek, de populációja csökkenő tendenciát mutat.

Védelmi intézkedések:

• Az aranyküllő élőhelyeinek megőrzése és védelme.
• A fakivágás korlátozása.
• A peszticidek használatának csökkentése.
• A ragadozó populációk ellenőrzése.
• A madárbarát mezőgazdasági gyakorlatok előmozdítása.
• A nyilvánosság tájékoztatása az aranyküllő védelmének fontosságáról.

Egyéni teendők:

• Hagyjunk odvas fákat a kertünkben.
• Építsünk madárházakat.
• Kerüljük a peszticidek használatát.
• Támogassuk a madárvédelmi szervezeteket.
• Tájékoztassuk másokat az aranyküllő védelmének fontosságáról.

Fontos megjegyezni, hogy az aranyküllő védelme együttműködést igényel a kormányzatoktól, a civil szervezetektől és az egyénektől. Csak közös erővel tudjuk megőrizni ezt a gyönyörű madárfajt a jövő generációi számára.

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) hangja

Hangja mire hasonlít:

• Az aranyküllő hangja dobolásra hasonlít, amelyet a csőrével a fán kopogtatva hoz létre.
• A dobolás hangja hangos és éles, akár 2 kilométerre is elhallatszik.
• A dobolás mellett az aranyküllő különböző sípoló és rikácsoló hangokat is ad ki.

Hangjának jellegzetességei:

• A dobolás ritmikus és változatos.
• A dobolás tempója és hangmagassága a fajtól, a nemtől és a helyzettől függően változik.
• A sípoló és rikácsoló hangok figyelmeztetésre, riasztásra, udvarlásra és területvédelemre szolgálnak.

Hangkeltés mechanizmusa:

• Az aranyküllő csőrével kopogtat a fán a hangkeltéshez.
• A csőr speciális csontokkal és izmokkal van ellátva, amelyek lehetővé teszik a gyors és hatékony kopogtatást.
• A dobolás hangját a csőr mögötti légzsák erősíti fel.

Hangszínek és jelentésük:

• A magas hangú dobolás általában udvarlásra szolgál.
• A mély hangú dobolás általában területvédelemre szolgál.
• A gyors dobolás általában riasztásra szolgál.
• A lassú dobolás általában figyelmeztetésre szolgál.
• A sípoló és rikácsoló hangok jelentése a kontextustól függően változik.

Hangok és kontextus:

• Az aranyküllő hangjait a nap folyamán használja.
• A hangok hangereje és gyakorisága a helyzettől függően változik.
• Az aranyküllő hangjait a más egyedekkel való kommunikációra használja.

Hangok változása:

• Az aranyküllő hangjai idővel változhatnak.
• A hangok változása a környezethez való alkalmazkodás jele lehet.
• A hangok változása a populációk genetikai változatosságának jele is lehet.

Fontos megjegyezni, hogy az aranyküllő hangjának kutatása még folyamatban van. Új felfedezések történnek a hangok jelentéséről és a hangkeltés mechanizmusáról.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/ISEVSYKZZW

Aranyküllő – Érdekességek és tények

Az aranyküllő vagy északi hangyászküllő (Colaptes auratus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.