A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.23. - by Madarak

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) megjelenése, jellemzői

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) bemutatása:

A fecskefarkú kánya egy elegáns, kecses ragadozó madár, amely jellegzetes megjelenésével és repülési stílusával tűnik ki.

Mérete és testfelépítése:

Testhossz: 51-66 cm
Szárnyfesztávolság: 113-136 cm
Súly: 320-650 gramm
Testfelépítés: Karcsú test, hosszú, keskeny szárnyak és mélyen villás farok jellemzi. A nevét is erről a fecskefarkra emlékeztető formájáról kapta.

Tollazat színezete:

Felnőtt: Feje, háta és szárnyai fényes feketék, hasa és szárnyának alsó része fehér.
Fiatal: Hasonló a felnőttekhez, de tollazatuk fakóbb, barnás árnyalatú.

Csőr és lábak:

Csőr: Rövid, kampós, fekete színű.
Lábak: Rövidek, erősek, sárga színűek.

Szárnyak és repülés:

A fecskefarkú kánya rendkívül ügyes repülő. Hosszú, keskeny szárnyai és villás farka lehetővé teszik számára a gyors, fordulékony repülést és a levegőben való könnyed manőverezést. Gyakran látható vitorlázás közben, miközben farkával kormányoz.

Várható élettartam:

A vadon élő fecskefarkú kányák várható élettartama körülbelül 10-15 év.

Magyarországi helyzete:

A fecskefarkú kánya nem őshonos Magyarországon. Eredetileg Észak- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein él. Ritkán előfordulhat, hogy kóborló példányok eljutnak Európába, de Magyarországon ez rendkívül ritka eseménynek számít.

Megjegyzés: A fecskefarkú kánya védett madárfaj, élőhelyének elvesztése és az illegális vadászat veszélyezteti fennmaradását.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) elterjedése, előfordulása

A fecskefarkú kánya elsősorban Észak- és Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi területein honos.

Észak-Amerikában:

Az Egyesült Államok délkeleti részén, főleg Florida államban költ.
Nyaranta északabbra is elterjed, egészen Kanada déli részéig.

Dél-Amerikában:

Széles körben elterjedt, főleg az Amazonas-medencében és a környező erdős területeken.

Telelés:

A fecskefarkú kányák vonuló madarak.
Az észak-amerikai populációk Dél-Amerikába vonulnak telelni.

Fontos megjegyezni, hogy a fecskefarkú kánya nem őshonos Európában, így Magyarországon sem. Ritkán előfordulhatnak kóborló példányok, de ezek a megfigyelések rendkívül ritkák.

Rendszertani besorolása

A fecskefarkú kánya rendszertani besorolása a következő:

Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Nem: Elanoides
Faj: Fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus)

Rendszertani szint	Elnevezés (Latin)
Ország	Animalia
Törzs	Chordata
Altörzs	Vertebrata
Osztály	Aves
Rend	Accipitriformes
Család	Accipitridae
Nem	Elanoides
Faj	Elanoides forficatus

Érdekesség, hogy a fecskefarkú kánya az Elanoides nem egyetlen faja, ami azt jelenti, hogy nincsenek közeli rokon fajai. Ez a madárfaj egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megkülönböztetik a többi ragadozó madártól.

Életmódja

Társas élet: A fecskefarkú kányák általában magányosan vagy párban élnek. A költési időszakban azonban laza kolóniákat alkothatnak, ahol több pár fészkel egymás közelében.

Szociális viselkedés: A költési időszakon kívül a fecskefarkú kányák viszonylag magányosan élnek. A párok közötti kapcsolat erős, együttműködnek a fészeképítésben, a kotlásban és a fiókák nevelésében.

Mozgás: Ezek a madarak elsősorban nappal aktívak. Repülésük jellegzetes, gyakran vitorláznak a felszálló légáramlatokat kihasználva. Hosszú szárnyaik és villás farkuk lehetővé teszi számukra a gyors, fordulékony repülést és a levegőben való könnyed manőverezést.

Territórium: A fecskefarkú kányák territóriumot tartanak fenn, különösen a költési időszakban. A territórium mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy elegendő táplálékot biztosítson a párnak és a fiókáknak.

Alkalmazkodóképesség: A fecskefarkú kányák jól alkalmazkodtak a trópusi és szubtrópusi erdőkhöz, ahol elsősorban élnek. Táplálékuk főként rovarokból áll, de kisebb madarakat, gyíkokat és békákat is fogyasztanak. A fészkeiket magas fákra építik, ami védelmet nyújt a ragadozóktól.

Érdekesség: A fecskefarkú kányák különleges képessége, hogy repülés közben képesek elkapni a rovarokat. Gyakran láthatóak, amint a levegőben kapkodnak a zsákmányuk után.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) táplálkozása

Jellemzői:

Elsődleges táplálék: Rovarevő madár, főként repülő rovarokat fogyaszt.
Táplálkozási módszer: Repülés közben kapja el a zsákmányát, ügyesen manőverezve a levegőben.
Ragadozó: Bár elsősorban rovarevő, alkalmanként kisebb gerinceseket is zsákmányol.

Táplálékforrások:

Repülő rovarok: Darázsfészkekből zsákmányolt lárvák és bábok, szitakötők, lepkék, bogarak.
Egyéb rovarok: Fák kérge alól szedegetett rovarok, hernyók.
Kisebb gerincesek: Alkalmanként gyíkok, békák, kisebb madarak, denevérek.

Táplálkozási szokások:

Vadászati technika: A fecskefarkú kánya a levegőben körözve keresi a zsákmányát. Éles látásával kiszúrja a repülő rovarokat, majd gyors mozdulatokkal elkapja őket.
Darázsfészkek fosztogatása: Különleges képessége, hogy a darázsfészkekből is képes zsákmányolni. A fészekhez repül, és karmaival kihúzza a lárvákat és a bábokat.
Fák kérgének vizsgálata: A fák kérge alatt megbúvó rovarokat is képes megtalálni, és karmaival kifeszegetni.
Alkalmi zsákmányolás: Bár ritkábban, de előfordul, hogy kisebb gerinceseket is elejt, ha lehetősége adódik rá.

Érdekesség: A fecskefarkú kánya egyike azon kevés ragadozó madárnak, amelyek képesek a levegőben elkapni a rovarokat. Ez a különleges képességük lehetővé teszi számukra, hogy olyan táplálékforrásokat is kihasználjanak, amelyek más madarak számára elérhetetlenek.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Főként: Magas fák lombkoronájában, erdő szélén vagy tisztások közelében.
Ritkábban: Mocsaras területek, folyópartok mentén.
Kedvelt fafajok: Tölgy, ciprus, fenyő.

Fészek jellemzői:

Méret: Viszonylag kicsi, lapos, ágakból épített platform.
Bélés: Levelek, moha, zuzmó, fakéreg darabok.
Újrafelhasználás: Gyakran felújítják és újrahasználják a régi fészkeket több éven át.

Környezet:

Nyílt területek közelsége: A könnyű felszállás és a zsákmányszerzés érdekében.
Víz közelsége: Ivóvíz és alkalmanként táplálékforrás (pl. békák).

Fészeképítés:

Építők: Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben.
Időtartam: Általában néhány napig tart.

Tojásrakás:

Szám: 1-4 tojás (általában 2-3).
Szín: Fehér, barna foltokkal.
Kotlás: Mindkét szülő kotlik, kb. 30 napig.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: Erdőirtás, mezőgazdasági terjeszkedés.
Klímaváltozás: Szélsőséges időjárási események, aszályok.
Zavarás: Emberi tevékenység a fészkelőhely közelében.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Élőhelyek megőrzése: Erdők védelme, természetes élőhelyek helyreállítása.
Fészkelőhelyek védelme: Fészkelési időszakban a zavarás minimalizálása, távolságtartás.
Tudatosság növelése: Tájékoztatás a fecskefarkú kánya védelmének fontosságáról.
Természetvédelmi projektek támogatása: Olyan szervezetek támogatása, amelyek a fecskefarkú kánya és élőhelyének védelméért dolgoznak.

Fontos: A fecskefarkú kánya védett madárfaj, ezért fészkelőhelyeinek és egyedeinek zavarása, bántalmazása tilos!

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) szaporodása

Párzási időszak:

Észak-Amerika: Február-március (a déli területeken korábban kezdődik).
Dél-Amerika: Változó, az esős évszakhoz igazodik.

Fészkelés:

Helyszín: Magas fák lombkoronája, általában víz közelében.
Fészek: Laza szerkezetű, ágakból, levelekből, mohából épített platform.
Közösségi fészkelés: Gyakran laza kolóniákat alkotnak, több pár fészkel egymás közelében.

Szaporodási szokások:

Párválasztás: A párok monogámok, általában több éven át együtt maradnak.
Tojásrakás: 1-4 tojás (általában 2-3), fehéres alapon barna foltokkal.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, ami körülbelül 28 napig tart.
Fiókanevelés: A fiókák fészeklakók, mindkét szülő eteti őket.
Kirepülés: A fiókák körülbelül 35-42 nap után repülnek ki.

Érdekességek:

Légies udvarlás: A párzási időszakban a hímek látványos légi bemutatókat tartanak a tojóknak.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő aktívan részt vesz a fiókák nevelésében, biztosítva számukra a megfelelő táplálékot és védelmet.

Fontos megjegyezni: A fecskefarkú kányák szaporodási sikere nagymértékben függ az élőhelyük állapotától és a zavarás mértékétől. Ezért fontos a fészkelőhelyeik védelme és a természetes élőhelyek megőrzése.

Fiókái

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) fiókái:

Jellemzői:

Megjelenés: Kikeléskor aprók, fehéres pihével borítottak, barna foltokkal.
Fejlődés: Gyorsan fejlődnek, kezdetben teljesen a szüleiktől függenek.
Szárnyak: A szárnyak és a farktollak fokozatosan nőnek ki.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kelési idő: A tojások kikelése 28-35 napig tart.
Fészekhagyás: A fiókák fészeklakók, nem hagyják el a fészket, amíg nem lesznek röpképesek.
Első hetek: A fiókák a fészekben maradnak, a szülők etetik és gondozzák őket.

Etetés és gondozás:

Táplálék: Mindkét szülő eteti a fiókákat, főként rovarokkal, de kisebb gerincesekkel is.
Gondozás: A szülők megvédik a fiókákat a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól.
Tanulás: A fiókák fokozatosan tanulják meg a repülést és a zsákmányszerzést.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fiókák 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.
Szülői gondoskodás: A szülők még egy ideig etetik a kirepült fiókákat.
Önállóság: A fiatal madarak fokozatosan válnak önállóvá, és elhagyják a szülői fészket.

Érdekesség: A fecskefarkú kányák fiókái nagyon gyorsan fejlődnek, és rövid idő alatt válnak röpképessé. Ez a gyors fejlődés elengedhetetlen a túlélésükhöz, mivel a fészekben sebezhetőek a ragadozókkal szemben.

Ismertebb betegségei lehetnek

A fecskefarkú kányák, mint minden vadon élő állat, ki vannak téve különböző betegségeknek és parazitáknak. Mivel nem őshonosak Magyarországon, így a hazai viszonyokra vonatkozó konkrét adatok nem állnak rendelkezésre. Azonban általánosságban elmondható, hogy a ragadozó madarakat érintő leggyakoribb betegségek és paraziták a következők lehetnek:

Belső paraziták: Férgek (pl. galandférgek, fonálférgek), amelyek a madár emésztőrendszerében élősködnek.
Külső paraziták: Tetvek, atkák, amelyek a madár tollazatában vagy bőrén élősködnek.
Vírusos és bakteriális fertőzések: Különböző fertőzések, amelyek légzőszervi, emésztőszervi vagy idegrendszeri problémákat okozhatnak.
Gombás fertőzések: A madár bőrét, tollazatát vagy légzőrendszerét érintő fertőzések.
Mérgezés: Nehézfémek, peszticidek vagy más mérgező anyagok okozta mérgezés.

Fontos megjegyezni, hogy a vadon élő madarak betegségeinek diagnosztizálása és kezelése nehézkes lehet. A legjobb, amit tehetünk, hogy megóvjuk élőhelyüket és minimalizáljuk a zavarást, hogy egészségesek maradjanak.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A fecskefarkú kányáknak, mivel elsősorban rovarevők és kisebb gerincesekkel táplálkoznak, nincsenek kifejezett természetes ellenségeik a kifejlett egyedek esetében. Azonban a fészkek, a tojások és a fiókák ki vannak téve bizonyos veszélyeknek:

Ragadozók: Kígyók, mosómedvék, nagyobb madarak (pl. baglyok, sólymok) zsákmányul ejthetik a tojásokat és a fiókákat.
Paraziták: Különböző paraziták (pl. tetvek, atkák) megfertőzhetik a fészket és a fiókákat, ami gyengüléshez és akár pusztuláshoz is vezethet.
Időjárás: Szélsőséges időjárási viszonyok, mint például erős viharok vagy tartós esőzések, veszélyeztethetik a fészkeket és a fiókákat.

Fontos megjegyezni, hogy a fecskefarkú kányák legnagyobb ellensége az emberi tevékenység. Az élőhelyek elvesztése, a környezetszennyezés és az illegális vadászat mind hozzájárulnak a populáció csökkenéséhez.

Mivel a fecskefarkú kánya nem őshonos Magyarországon, itt nincsenek természetes ellenségei. Azonban, ha egy kóborló példány eljutna hozzánk, ugyanazok a veszélyek fenyegetnék, mint az eredeti élőhelyén.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Globálisan:

IUCN Vörös Lista: A fecskefarkú kánya a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy jelenleg nem fenyegeti közvetlen kipusztulás veszélye, de populációja csökkenőben van.
CITES: A faj szerepel a Washingtoni Egyezmény (CITES) II. függelékében, ami azt jelenti, hogy kereskedelme korlátozott és szigorúan szabályozott.

Regionálisan:

Észak-Amerika: Az Egyesült Államokban a fecskefarkú kánya védett madárfaj, amelyre a vándormadarakról szóló törvény vonatkozik.
Dél-Amerika: Több dél-amerikai országban is védett fajnak számít.

Magyarországi helyzet:

Mivel a fecskefarkú kánya nem őshonos Magyarországon, így nincs hazai természetvédelmi státusza. Azonban, mint minden vadon élő madárfaj, védelmet élvez a természetvédelmi törvények alapján.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: A trópusi és szubtrópusi erdők irtása a legnagyobb veszélyt jelenti a fecskefarkú kányákra.
Klímaváltozás: A szélsőséges időjárási események és az élőhelyek átalakulása negatívan befolyásolják a faj fennmaradását.
Illegális vadászat: Bár a fecskefarkú kányát nem vadásszák nagy számban, az illegális vadászat továbbra is fenyegetést jelent.

Védelmi intézkedések:

Élőhelyvédelem: A trópusi és szubtrópusi erdők védelme és helyreállítása elengedhetetlen a fecskefarkú kányák fennmaradásához.
Kutatás és monitoring: A faj populációinak és élőhelyeinek folyamatos monitorozása segít a védelmi intézkedések hatékonyságának felmérésében.
Oktatás és szemléletformálás: A lakosság tájékoztatása a fecskefarkú kánya védelmének fontosságáról hozzájárulhat a faj hosszú távú fennmaradásához.

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) hangja

Hangja mire hasonlít:

A fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus) hangja egy vékony, éles füttyentésre hasonlít, amelyet gyakran ismétel. Hangja hasonlít a vörös vércse (Falco tinnunculus) hangjához, de magasabb frekvenciájú és kevésbé rikoltó.

Hangjának jellegzetességei:

Magas frekvencia: A hangok általában a magasabb frekvenciatartományba esnek.
Ismétlődő: A fecskefarkú kánya gyakran ismételgeti a hangokat rövid időközönként.
Változatos: A hangok változatosságot mutatnak, attól függően, hogy a madár mit akar közölni.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangok a madár légcsövében keletkeznek, amikor a levegő áthalad a hangszálakon. A hangszálak rezgése hozza létre a hangot.

Hangszínek és jelentésük:

Éles füttyentés: Általános kommunikáció, kapcsolatfelvétel a párjával vagy a fiókákkal.
Riasztó hangok: Gyors, ismétlődő füttyentések, amelyek veszélyre figyelmeztetnek.
Udvarlási hangok: A hímek a tojóknak szóló udvarlási hangokat is kiadnak, amelyek általában lágyabbak és dallamosabbak.

Hangok és kontextus:

Repülés közben: A fecskefarkú kányák gyakran hallatják hangjukat repülés közben, különösen, ha párban vagy csoportban vannak.
Fészek közelében: A fészek környékén a hangok intenzívebbek lehetnek, különösen, ha a madarak veszélyt éreznek.
Táplálkozás közben: Táplálkozás közben általában csendesek, de alkalmanként kiadhatnak egy-egy füttyentést.

Hangok változása:

A fecskefarkú kányák hangja változhat a madár életkorától, nemétől és érzelmi állapotától függően. A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé differenciált, mint a felnőtteké.

Megjegyzés: Mivel a fecskefarkú kánya nem őshonos Magyarországon, így a hazai megfigyelések száma rendkívül korlátozott. Ezért a hangjára vonatkozó információk elsősorban az eredeti élőhelyén végzett kutatásokon alapulnak.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/WNGXTLHREQ

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Leírás
Méret	Testhossz: 51-66 cm, Szárnyfesztávolság: 113-136 cm
Súly	320-650 gramm
Testfelépítés	Karcsú test, hosszú, keskeny szárnyak, mélyen villás farok
Tollazat színezete	Felnőtt: Fekete (hát, szárnyak), fehér (has, szárnyak alsó része), Fiatal: Hasonló, de fakóbb
Csőr és lábak	Csőr: Rövid, kampós, fekete, Lábak: Rövidek, erősek, sárga
Szárnyak és repülés	Gyors, fordulékony repülés, vitorlázás, farkával kormányoz
Várható élettartam	10-15 év
Elterjedés	Észak- és Dél-Amerika trópusi, szubtrópusi területei
Magyarországi helyzet	Nem őshonos, kóborló példányok ritkán
Rendszertani besorolás	Ország: Állatok (Animalia), Törzs: Gerinchúrosok (Chordata), Osztály: Madarak (Aves), Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes), Család: Vágómadárfélék (Accipitridae), Nem: Elanoides, Faj: Fecskefarkú kánya (Elanoides forficatus)