A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) megjelenése, életmódja, szaporodása

2023.08.16.2024.03.15. - by Madarak

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) megjelenése, jellemzői

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes), más néven nagy erdeipinty vagy tojófogó, egy közepes méretű madár, amely az erdeipintyfélék (Fringillidae) családjába tartozik. Szerte Európában és Ázsiában honos, és különösen erdős területeken található meg.

Mérete és súlya: A meggyvágó testhossza általában 17-18 cm, szárnyfesztávolsága pedig 34-39 cm. Az átlagos testtömeg 48-62 gramm között változik, férfiaknál és nőknél egyaránt. Nagy és erős csőrével egyértelműen megkülönböztethető más erdeipintyektől.
Színe: A meggyvágó hímjeinek tollazata főleg kékesszürke, a fejük, nyakuk és mellük pirosasbarna színű. A hasuk világos, és szemeik körül fehér gyűrű található. A nőstények tollazata visszafogottabb, főként szürkésbarna és zöldes árnyalatokban, a hasuk világos, nincs pirosasbarna színű tollazatuk.
Jellemzői: A meggyvágónak masszív, erős csőre van, amellyel könnyedén törhet meg kemény dióhéjakat vagy magvakat. Nagy feje és rövid nyaka van, valamint széles szárnyaival hosszabb távolságokat is képes megtenni. Hangja erős és éles, gyakran hallható röptük során is.
Várható élettartama: A meggyvágók várható élettartama a természetben általában 5-8 év, de ez függ az élelmiszerforrástól, a környezeti viszonyoktól és a ragadozók jelenlététől is. Gondozott körülmények között, például állatkertekben vagy madárparkokban, a meggyvágók akár 10 évig is élhetnek.

A meggyvágó főként növényi táplálékot fogyaszt, különösen magvakat, gyümölcsöket és bogyókat, de rovarokat is eszik. Az emberi települések közelében gyakran megfigyelhetők a madáretetőknél is.

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) elterjedése, előfordulása

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) egy viszonylag elterjedt madárfaj, amely nagy részén megtalálható Európának és Ázsiának. Északon Skandinávia déli részéig, délen a Földközi-tenger medencéjéig, keleten pedig Oroszország távol-keleti részein, Mongóliában és Kínában is megtalálható.

Élőhely: A meggyvágó elsősorban lombos és vegyes erdőkben él, de gyakran megtalálható parkokban, kertekben és más, fásított területeken is. Kedveli az erdőszéleket, ahol könnyen hozzáfér a magas fákhoz és bokrokhoz, valamint a nyílt területekhez, ahol táplálékot talál. Gyakran látható mezőgazdasági területeken is, ahol a gyümölcsfák és a bokros növényzet kínálja a táplálékot.
Hol honos: A meggyvágó főként a mérsékelt övezetben honos, de elterjedt a hűvösebb éghajlatú területeken is. Európában a legtöbb országban megtalálható, például az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban és a Balkán-félszigeten. Ázsiában is széles körben elterjedt, Oroszország európai és ázsiai részein, valamint Kínában és Mongóliában is előfordul.

A meggyvágók a hidegebb éghajlatú területeken gyakran vándorolnak délebbre a téli hónapokban, hogy könnyebben találjanak táplálékot. Az enyhébb éghajlatú területeken azonban sokan állandó lakókként maradnak egész évben.

Rendszertani besorolása

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

Coccothraustes coccothraustes coccothraustes (Linnaeus, 1758) – Európa, Szibéria nyugati és középső része és Mongólia északi része
Coccothraustes coccothraustes buvryi (Cabanis, 1862) – Afrika északnyugati része
Coccothraustes coccothraustes nigricans (Buturlin, 1908) – Ukrajna déli része, a Kaukázus vidéke, északkelet-Törökország és észak- Irán
Coccothraustes coccothraustes humii (Sharpe, 1886) – Kazahsztán déli része, Üzbegisztán keleti része és északkelet-Afganisztán
Coccothraustes coccothraustes schulpini (H. Johansen, 1944) – Szibéria délkeleti része, északkelet-Kína és a Koreai-félsziget
Coccothraustes coccothraustes japonicus (Temminck & Schlegel, 1848) – Kamcsatka, Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) életmódja

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) életmódja a következő főbb jellemzőkkel bír:

Táplálkozás: A meggyvágó főként növényi táplálékot fogyaszt, elsősorban magvakat, gyümölcsöket és bogyókat. A magvak közül különösen kedveli a kemény héjú magvakat, mint például a diókat, mogyorókat és napraforgómagokat. Erős, masszív csőrével könnyen fel tudja törni a maghéjakat és hozzáférhet a belső részhez. Rovarokat is fogyaszt, különösen a költési időszakban, amikor a fiókáknak szükségük van az extra fehérjére.
Költés: A meggyvágók tavasszal kezdik a fészkelést, általában április-május környékén. A fészek építése a nőstény feladata, aki ágakból, fűszálakból és egyéb növényi anyagokból készíti el a fészkét, gyakran fák vagy bokrok ágai közé rejtve. A tojások száma általában 4-6 között van, és a kikelésig tartó inkubációs idő kb. 11-14 nap. A fiókákat mindkét szülő eteti, és kb. 2-3 hét után hagynak el a fészket.
Viselkedés: A meggyvágók általában magányosan vagy kis csoportokban élnek. Táplálkozás közben gyakran ülnek a fák ágai között vagy a földön keresik az élelmet. Hangos, éles csicsergésükkel gyakran hívják fel magukra a figyelmet.
Vándorlás: A meggyvágók északi és keleti elterjedési területein gyakran vándorolnak a téli hónapokban, hogy könnyebben találjanak táplálékot. A déli területeken élő egyedek általában állandó lakók, és nem vándorolnak el télen.

Összességében a meggyvágók viszonylag rejtőzködő madarak, amelyek főként erdőkben és parkokban élnek. Kemény csőrükkel kiválóan alkalmazkodtak a kemény magvak fogyasztásához, és fontos szerepet játszanak a növényi magvak terjesztésében is.

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) táplálkozása

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) táplálkozása különösen a magvakon alapul, de gyümölcsök és bogyók is alkotják a táplálékukat. Íme néhány táplálék, amit a meggyvágók fogyasztanak:

Magvak: A meggyvágók táplálékának nagy részét kemény héjú magvak alkotják, például diók, mogyorók, napraforgómagok és más termések. Erős, masszív csőrének köszönhetően képesek a magvakat felnyitni és a belsejüket elfogyasztani.
Gyümölcsök és bogyók: A meggyvágók sokféle gyümölcsöt és bogyót fogyasztanak, például almákat, körtéket, cseresznyét, meggyet és más vadon termő bogyókat. A gyümölcsök és bogyók nemcsak táplálékként szolgálnak számukra, hanem fontos vízforrásként is.
Rovarok: Bár a rovarok nem alkotják a meggyvágók táplálékának jelentős részét, a költési időszakban azonban gyakrabban fogyasztanak rovarokat. A fiókáknak szükségük van a rovarokból származó fehérjére a növekedéshez és fejlődéshez.
Rágcsálók: Ritka esetekben a meggyvágók kisebb rágcsálókat is elfogyaszthatnak, különösen a téli hónapokban, amikor a táplálékforrások szűkösebbek.

A táplálék megszerzése során a meggyvágók gyakran ülnek a fák ágai között és lesik a környezetüket, majd lecsapnak a talajra, hogy felvegyék a talált táplálékot. A gyümölcsök és bogyók fogyasztásával a meggyvágók hozzájárulnak a növényi magvak terjesztéséhez és a növények szaporodásához.

Fészkelőhelye, szaporodása

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) fészkelőhelye és szaporodása az alábbi jellemzőkkel bír:

Fészkelőhely: A meggyvágók főleg erdőkben, kertekben, parkokban és egyéb fás területeken fészkelnek. A fészek általában fák vagy bokrok ágai közé épül, rejtett helyen, a földtől magasabban. Az építés során a nőstény gyűjt össze ágakat, leveleket, fűszálakat, mohát és más növényi anyagokat, hogy kialakítsa a fészket. A fészek belsejét gyakran puha anyagokkal, például tollakkal, szőrszálakkal és mohával béleli ki, hogy melegebb és kényelmesebb legyen a fiókáknak.
Szaporodás: A meggyvágók tavasszal kezdik a költést, általában április és május hónapokban. A nőstény rakja a tojásokat, amelyek száma általában 4-6 között van. A tojások kikeléséig tartó inkubációs idő kb. 11-14 nap. A fiókákat mindkét szülő eteti, elsősorban rovarokkal és később magvakkal is.
Fiókák: A fiókák eleinte teljesen meztelenek és vakok, de gyorsan növekednek és fejlődnek. Kb. 2-3 hét után már elhagyják a fészket, de még egy ideig a szülők etetik őket. A fiókáknak általában további néhány hétig szükségük van a szülők támogatására, mielőtt teljesen önállóvá válnak.
Több fészekalj: Egyes területeken a meggyvágók akár két fészekaljat is nevelhetnek egy szezonban, különösen ha az első fészekalj sikeres volt és korán kezdődött.

A meggyvágók hűségesek egymáshoz, és gyakran ugyanazt a fészkelőhelyet használják több évig is. A fiókák nevelése során a szülők védelmezik a fészküket a ragadozóktól és gondoskodnak a fiókák biztonságáról.

Ismertebb betegségei

A meggyvágók, mint más madarak, számos betegségnek lehetnek kitéve, különösen, ha nem megfelelőek az élőhelyük vagy táplálkozási körülményeik. Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakoribb betegséget, amelyek érinthetik a meggyvágókat:

Paraziták: Különböző külső és belső paraziták, például atkák, bolhák, tetvek, galandféreg és egyéb paraziták támadhatják meg a meggyvágókat. Ezek a paraziták nem csak a madarak egészségét veszélyeztethetik, hanem az állományok egészét is.
Vírusfertőzések: A meggyvágók különböző vírusfertőzéseknek lehetnek kitéve, például az aviáris influenza, ami súlyos tüneteket okozhat a madarakban.
Baktériumfertőzések: A meggyvágók baktériumfertőzésekben, például szalmonellózisban vagy pasteurellózisban is szenvedhetnek. Ezek a fertőzések súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak a madarakban.
Gombás fertőzések: Aspergillosis vagy candidiasis néven ismert gombás fertőzések is érinthetik a meggyvágókat, különösen, ha rossz környezeti feltételeknek vannak kitéve.
Mérgezés: A meggyvágók mérgezésben is szenvedhetnek, például ha szennyezett táplálékot vagy vizet fogyasztanak, vagy ha olyan környezetben élnek, ahol nagy mennyiségű vegyi anyagok vagy nehézfémek vannak jelen.
Stressz: A meggyvágók, mint más vadon élő madarak, stresszesek lehetnek a természetes ragadozóktól való félelem, az élőhelyek elvesztése vagy a megfelelő táplálék hiánya miatt. A stressz hosszú távon gyengítheti az immunrendszert és növelheti a betegségek kockázatát.

A vadon élő meggyvágók egészségének megőrzése érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a szennyezés csökkentése és a megfelelő táplálékforrások biztosítása. Az emberek is hozzájárulhatnak a madarak egészségének megőrzéséhez, például a madáretetők rendszeres tisztításával és az etetés során friss, tiszta táplálék biztosításával.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A meggyvágók, mint más vadon élő állatok, számos természetes ellenséggel találkozhatnak. Ezek közé tartoznak:

Ragadozó madarak: Az olyan nagyobb ragadozó madarak, mint a sólymok, héják és kuvikok, gyakran vadásznak meggyvágókra. Ezek a ragadozók gyorsan és hirtelen támadnak rájuk, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre.
Macskák: A vadonban élő vagy szabadon kószáló házimacskák is vadászhatnak meggyvágókra, különösen a fiatalokra vagy a beteg egyedekre.
Rágcsálók: A nagyobb rágcsálók, például patkányok és mókusok, támadhatnak a meggyvágók fészkére és tojásaira vagy fiókáira.
Kígyók: Egyes területeken a kígyók is támadhatnak a meggyvágók fészkére, ahol a tojásokat vagy a fiókákat fogyasztják el.
Egyéb állatok: Más ragadozó állatok, például rókák, borzok vagy kóbor kutyák is támadhatnak a meggyvágókra vagy fészkükre.

Az emberi tevékenységek, például az élőhelyek pusztítása, a vegyszerek és mérgező anyagok használata, valamint az emberi zavarások is veszélyeztethetik a meggyvágók életét és egészségét.

A meggyvágók védelmének érdekében fontos az élőhelyek megőrzése, a természetes ragadozók elleni védekezés, valamint a környezet tiszta és biztonságos tartása.

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) védettsége

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) védettsége országonként változhat, de általában a természetvédelmi jogszabályok és nemzetközi megállapodások értelmében védelem alatt áll. Például, az Európai Unióban a meggyvágók védettek az 1979-es Bonni Egyezmény és a 2009-es EU Madárvédelmi Irányelv alapján.

Az európai állomány stabilnak mondható, Magyarországon védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

A meggyvágók védelmének célja a fajok sokféleségének megőrzése és a természetes élőhelyek fenntartása. A védettség alatt álló madarak esetében tilos az egyedek megölése, megzavarása, fogságba vétele vagy a természetből való eltávolítása.

A meggyvágók védelmének további intézkedései a következők lehetnek:

Élőhelyvédelem: Az élőhelyek megőrzése és helyreállítása, a fás területek védelme és a természetes élőhelyek megóvása kulcsfontosságú a meggyvágók védelmében.
Természetvédelmi programok: A meggyvágók védelmére irányuló természetvédelmi programok segíthetnek a fajok megőrzésében és a természetes élőhelyek fenntartásában.
Oktatás és tudatosítás: A közönség tájékoztatása a meggyvágók és más vadon élő állatok védelmének fontosságáról növelheti a tudatosságot és az emberek támogatását a természetvédelmi erőfeszítésekben.
Kutatás és megfigyelés: A meggyvágók megfigyelése és kutatása segíthet jobban megérteni a fajok szükségleteit és viselkedését, valamint hozzájárulhat a hatékony védelmi intézkedések kialakításához.

Az egyes országokban alkalmazott konkrét védelmi intézkedések és a meggyvágók védettségi státusza változhatnak a helyi jogszabályok és a természetvédelmi erőfeszítések függvényében.

Érdekességek róla

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) néhány érdekessége:

Nevének eredete: A meggyvágó nevét a különleges táplálkozási szokásáról kapta, ami a kemény héjú gyümölcsök, például a meggy, dió vagy mogyoró felnyitása. Az állkapcsa és a csőre nagyon erős, ami lehetővé teszi számára, hogy akár a legkeményebb magvakat is felnyissa.
Hatalmas csőr: A meggyvágó csőre nagy és erős, amely a nevében is szerepel. Ennek a csőrnek köszönhetően képesek kemény héjú magvakat törni és felnyitni.
Rejtőzködő viselkedés: A meggyvágók rejtőzködő madarak, amelyek gyakran a fák és bokrok sűrű lombjában találhatók meg. Emiatt nem mindig könnyű észrevenni őket, hacsak nem éppen énekelnek vagy táplálkoznak a nyílt területeken.
Színpompás megjelenés: A hím meggyvágók feltűnőek a narancssárga vagy piros mellükkel és a kék szárnyaikkal. A nőstények kevésbé színesek, általában zöldesbarnák.
Erős párkapcsolat: A meggyvágók hűségesek párjukhoz, és gyakran ugyanazt a fészkelőhelyet használják több évig is. Mindkét szülő részt vesz a fiókák nevelésében.
Gyors repülés: A meggyvágók rövid, erős szárnyaiknak köszönhetően gyorsan repülnek, különösen a rövid távolságokon. Egyenes vonalban repülnek, és gyakran hirtelen irányt váltanak.
Éneklés: A hím meggyvágók hangos és változatos énekkel rendelkeznek, amelyet gyakran hallhatunk tavasszal és nyáron a fészkelési időszakban. Az ének segít a területük megjelölésében és a párkeresésben.
Élőhelyi alkalmazkodás: A meggyvágók többféle élőhelyen is megtalálhatók, például erdőkben, kertekben, parkokban és egyéb fás területeken. Az emberi tevékenységek által létrehozott élőhelyeken is sikeresen alkalmazkodnak.

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) hangja

A meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) hangja nagyon karakterisztikus, és a hím egyedek használják a területük megjelölésére és a párkeresésre. A hangja harsány, éles és változatos lehet, és gyakran hallható tavasszal és nyáron, amikor a madarak aktívan énekelnek.

Az éneke általában egy ismétlődő sorozatból áll, amelyet hirtelen, átmenet nélkül követnek. A meggyvágó éneke harsány, és szinte csengőnek hallható, néha akár gépfegyver-szerű hangokkal is kísérve.

A meggyvágók riasztó hangja is van, amelyet veszély érzékelésekor használnak. Ez a hang általában rövid, éles és figyelemfelkeltő, és arra szolgál, hogy a többi madarat is figyelmeztesse a veszélyre.

Ezenkívül a fiókák is különféle hangokat adnak ki, amelyek általában követelőzők és hívogatók, és arra szolgálnak, hogy a szülőket táplálásra ösztönözzék.