A piroslábú szula (Sula sula) megjelenése, jellemzői
Mérete és testfelépítése:
A vöröslábú szula közepes méretű tengeri madár, karcsú testtel és hosszú, hegyes csőrrel. Testhossza 70-80 cm, szárnyfesztávolsága 150-165 cm. Súlya 1,5-2 kg. A hím és a tojó egyforma méretű, de a tojó némileg nehezebb.
Tollazat színezete:
A vöröslábú szula tollazata főleg barna, fehér hasi résszel. A szárnyakon fehér foltok találhatók. A fej és a nyak barna, a szem körül gyűrűs mintázat figyelhető meg. A csőr kék, a lábak élénkvörösek, innen ered a madár magyar neve.
Csőr és lábak:
A vöröslábú szula csőre hosszú, hegyes és kék színű. A csőr tökéletes eszköz a halászathoz. A lábak erősek és vörösek, úszóhártyával ellátva, ami segít a madárnak a vízben való mozgásban.
Szárnyak és repülés:
A vöröslábú szula szárnyai szélesek és erősek, amik lehetővé teszik a hatékony repülést. A madár gyakran vitorlázik a levegőben, kihasználva a légáramlatokat. A víz felett alacsonyan repül, keresve a zsákmányát.
Várható élettartama:
A vöröslábú szula várható élettartama 15-20 év.
További jellemzők:
- A vöröslábú szula kiváló úszó és búvár.
- Táplálékát főleg halak, tintahalak és rákok alkotják.
- Társas madár, kolóniákban él.
- Fészkét gallyakból és tollazatból építi.
- A tojó általában 2-3 tojást rak.
- A fiókák 40-45 nap múlva kelnek ki.
Természetvédelmi státusz:
A vöröslábú szula nem veszélyeztetett faj.
A piroslábú szula (Sula sula) elterjedése, előfordulása
A vöröslábú szula a trópusi és szubtrópusi tengerek lakója. Kolóniái megtalálhatók a következő földrészeken és térségekben:
Amerika:
- Karib-térség
- Mexikói-öböl
- Dél-Amerika északi partjai
Afrika:
- Vörös-tenger
- Indiai-óceán partjai
Ázsia:
- Dél- és Délkelet-Ázsia partjai
- Japán
- Csendes-óceán szigetei
Ausztrália:
- Ausztrália északi és keleti partjai
- Új-Zéland
A vöröslábú szula előnyben részesíti a nyílt tengeri élőhelyeket, korallzátonyokkal és szigetekkel. Gyakran fészkel sziklás szigeteken és partszakaszokon.
Fontosabb kolóniák:
- Bahama-szigetek
- Turks- és Caicos-szigetek
- Galapagos-szigetek
- Seychelle-szigetek
- Maldív-szigetek
A vöröslábú szula vándorló madár?
A vöröslábú szula nem vándorló madár, de a táplálékforrások után kutatva nagy távolságokat is megtehet.
Rendszertani besorolása
Osztály | Rend | Család | Nemzetség | Faj |
---|---|---|---|---|
Madarak (Aves) | Szulaalakúak (Suliformes) | Szulafélék (Sulidae) | Sula | Vöröslábú szula (Sula sula) |
További információk:
- A vöröslábú szula a szulafélék (Sulidae) családjába tartozó tengeri madár.
- A Sula nemzetségbe 9 faj tartozik.
- A vöröslábú szula legközelebbi rokonai a barna szula (Sula leucogaster) és a pirosarcú szula (Sula dactylatra).
Ismertebb alfajai
- Sula sula sula Gould, 1838
- Sula sula rubripes (Linnaeus, 1766)
- Sula sula websteri Rothschild, 1898
Életmódja
Társas élet:
A vöröslábú szula társas madár, kolóniákban él. A kolóniák mérete néhány tucattól több ezer párig terjedhet. A kolóniákban a madarak együtt fészkelnek, költenek és nevelik fel fiókáikat.
Szociális viselkedés:
A vöröslábú szulák kommunikálnak egymással hangjelzések és testbeszéd segítségével. A hangjelzések közé tartoznak a rikácsolások, a morgások és a sziszegések. A testbeszéd elemei a szárnyak terpesztése, a fej bólogatása és a tollborzolás.
Mozgás:
A vöröslábú szula kiváló úszó és búvár. A vízben a szárnyait úszóhártyák segítik. A levegőben hatékonyan repül, gyakran vitorlázik a légáramlatokat kihasználva.
Territórium:
A vöröslábú szulák nem védenek territóriumot, de a kolóniákban a pároknak van egy fészeképítő területük.
Alkalmazkodó képességek:
A vöröslábú szula jól alkalmazkodott a trópusi és szubtrópusi tengerek élőhelyéhez. Kiváló úszó- és búvárképessége, valamint hatékony repülése lehetővé teszi számára, hogy nagy távolságokat tegyen meg a táplálék keresése során. A vöröslábú szula képes alkalmazkodni a különböző éghajlati viszonyokhoz és táplálékforrásokhoz.
Érdekességek:
- A vöröslábú szulák gyakran társulnak delfinekkel és tonhalakkal. A delfinek és a tonhalak a zsákmányt a felszínre hajtják, a szulák pedig könnyedén lecsapnak rájuk.
- A vöröslábú szulák akár 100 méter mélyre is lebukhatnak a víz alá.
- A vöröslábú szulák monogám madarak, és egy életre szóló párkapcsolatot kötnek.
A piroslábú szula (Sula sula) táplálkozása
Jellemzői:
A vöröslábú szula ragadozó madár, és főleg halakkal, tintahalakkal és rákokkal táplálkozik. A zsákmányt a víz felszínéről vagy a víz alól szerzi be. A vízben úszva keresi a zsákmányt, majd amikor észrevesz egy halat, lecsap rá a csőrével. A vöröslábú szula akár 100 méter mélyre is lebukhat a víz alá.
Táplálékforrások:
A vöröslábú szula táplálékát a következők alkotják:
- Halak: makréla, hering, szardínia
- Tintahalak
- Rákok
Táplálkozási szokások:
A vöröslábú szula napközben táplálkozik. Gyakran társul delfinekkel és tonhalakkal. A delfinek és a tonhalak a zsákmányt a felszínre hajtják, a szulák pedig könnyedén lecsapnak rájuk.
Táplálkozását befolyásoló tényezők:
A vöröslábú szula táplálkozását a következő tényezők befolyásolhatják:
- A zsákmányállatok elérhetősége
- A víz hőmérséklete
- Az időjárási körülmények
- A tengeri szennyezés
Mit tehetünk a táplálkozásának védelméért?
A vöröslábú szula táplálkozásának védelme érdekében tehetünk a következőket:
- Csökkentsük a tengeri szennyezést.
- Védjük a tengeri élőhelyeket.
- Fenntartható módon halásszunk.
Fészkelőhelye
Elhelyezkedés:
A vöröslábú szula trópusi és szubtrópusi szigeteken, sziklás partszakaszokon és korallzátonyokon fészkel. A fészkelőhelyek jellemzően nyílt tengerhez közel helyezkednek el.
Fészek jellemzői:
A vöröslábú szula fészkét gallyakból és tollazatból építi. A fészek lapos és sekély, mérete körülbelül 50 cm átmérőjű.
Környezet:
A vöröslábú szula fészkelőhelyén gyakran más tengeri madarak is fészkelnek, mint a pelikánok, a kormoránok és a sirályok.
Fészeképítés:
A fészeképítésben mindkét madár részt vesz. A hím gyűjti a gallyakat, a tojó pedig építi a fészket.
Tojásrakás:
A tojó általában 2-3 tojást rak. A tojások fehérek, barna foltokkal.
Költési idő:
A tojások 40-45 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét madár eteti.
Veszélyeztető tényezők:
A vöröslábú szula fészkelőhelyeit a következők veszélyeztetik:
- A tengeri élőhelyek pusztulása
- A tengeri szennyezés
- Az invazív fajok
- Az emberi zavarás
Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?
A vöröslábú szula fészkelőhelyeinek védelméért tehetünk a következőket:
- Védjük a tengeri élőhelyeket.
- Csökkentsük a tengeri szennyezést.
- Irtjuk ki az invazív fajokat.
- Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.
A vöröslábú szula szaporodása
Párzási időszak:
A vöröslábú szula párzási időszaka a trópusi és szubtrópusi régióktól függően változik. Általában a száraz évszakban van.
Párzás:
A vöröslábú szulák monogám madarak, és egy életre szóló párkapcsolatot kötnek. A párzási rituálé során a hím és a tojó táncol, bólogat a fejével és hangjelzéseket ad ki.
Fészkelés:
A fészket gallyakból és tollazatból építik. A fészek lapos és sekély, mérete körülbelül 50 cm átmérőjű.
Tojásrakás:
A tojó általában 2-3 tojást rak. A tojások fehérek, barna foltokkal.
Költési idő:
A tojások 40-45 nap múlva kelnek ki. A fiókákat mindkét madár eteti.
Fiókanevelés:
A fiókák körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki. A szülők még néhány hétig etetik őket, mielőtt elhagynák a fészket.
Szaporodási szokások:
A vöröslábú szulák kolóniákban fészkelnek. A kolóniák mérete néhány tucattól több ezer párig terjedhet. A kolóniákban a madarak együtt fészkelnek, költenek és nevelik fel fiókáikat.
Veszélyeztető tényezők:
A vöröslábú szula szaporodását a következők veszélyeztetik:
- A tengeri élőhelyek pusztulása
- A tengeri szennyezés
- Az invazív fajok
- Az emberi zavarás
Mit tehetünk a szaporodásuk védelméért?
A vöröslábú szula szaporodásának védelméért tehetünk a következőket:
- Védjük a tengeri élőhelyeket.
- Csökkentsük a tengeri szennyezést.
- Irtjuk ki az invazív fajokat.
- Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.
A vöröslábú szula fiókái
Jellemzői:
A vöröslábú szula fiókái csupaszon és vakon kelnek ki a tojásból. Fejükön szürke pehely van. A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki.
Kikelés és kezdeti fejlődés:
A fiókák körülbelül 40-45 nap múlva kelnek ki a tojásból. A kikelés után a fiókák még gyengék és tehetetlenek. A szülők etetik és gondozzák őket.
Etetés és gondozás:
A vöröslábú szula fiókáit mindkét madár eteti. A szülők halat, tintahalat és rákot hoznak a fiókáknak. A fiókák kérik a táplálékot a szülőktől, és hangjelzéseket adnak ki.
Kirepülés és elhagyás:
A fiókák körülbelül 60-70 nap múlva repülnek ki. A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szülők közelében maradnak, és tőlük tanulnak táplálkozni és vadászni.
Veszélyeztető tényezők:
A vöröslábú szula fiókáit a következők veszélyeztetik:
- A tengeri élőhelyek pusztulása
- A tengeri szennyezés
- Az invazív fajok
- Az emberi zavarás
Mit tehetünk a fiókák védelméért?
A vöröslábú szula fiókáinak védelméért tehetünk a következőket:
- Védjük a tengeri élőhelyeket.
- Csökkentsük a tengeri szennyezést.
- Irtjuk ki az invazív fajokat.
- Korlátozzuk az emberi zavarást a fészkelőhelyeken.
Ismertebb betegségei lehetnek
Vírusos megbetegedések:
- Avian influenza (madárinfluenza)
- Newcastle-kór
- Marek-kór
Bakteriális megbetegedések:
- Szalmonella
- Pasteurella
- Escherichia coli (E. coli)
Parazitafertőzések:
- Férgek
- Kokcidiák
- Kullancsok
Gombás megbetegedések:
- Aspergillosis
- Candidiasis
Egyéb:
- Mérgezés (pl. ólommérgezés)
- Sérülések
- Táplálkozási hiányosságok
Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy teljes lista, és a vöröslábú szulák más betegségeket is kaphatnak.
A vöröslábú szuláknál a betegségek tünetei a következők lehetnek:
- Letargia
- Csökkent étvágy
- Fogyás
- Tojástermelési zavarok
- Légzési nehézségek
- Idegrendszeri tünetek
Ha vöröslábú szulánál a fenti tünetek bármelyikét észleli, fontos, hogy forduljon állatorvoshoz.
A vöröslábú szulák betegségeinek megelőzése érdekében fontos:
- A madarak megfelelő táplálkozása
- A madarak tiszta és száraz tartása
- A madarak rendszeres parazitamentesítése
- A madarak oltása (ha elérhető)
- A beteg madarak elkülönítése az egészséges madaraktól
A vöröslábú szulák betegségeinek diagnosztizálása és kezelése összetett lehet, ezért fontos, hogy forduljon állatorvoshoz, ha aggódik a madara egészsége miatt.
Lehetséges ellenfelei, ellenségei
Ragadozók:
- Madarak: Fregattmadarak, sirályok, pelikánok
- Tengeri emlősök: Delfinek, fókák, oroszlánfókák
- Halak: Cápa, rája
Versenyzők:
- Más tengeri madarak, amelyek ugyanazt a táplálékot fogyasztják, mint a vöröslábú szula
Betegségek:
- Vírusos, bakteriális, parazita és gombás megbetegedések
Emberi tevékenységek:
- Tengeri élőhelyek pusztulása
- Tengeri szennyezés
- Halászat
A vöröslábú szula ellenfelei és ellenségei a következő módon befolyásolhatják a faj populációját:
- Ragadozók: A ragadozók megölik a vöröslábú szulákat, ami a populáció csökkenéséhez vezethet.
- Versenyzők: A versengés a táplálékért és a fészkelőhelyekért a vöröslábú szula populációjának csökkenéséhez vezethet.
- Betegségek: A betegségek megölik a vöröslábú szulákat, és a populáció csökkenéséhez vezethetnek.
- Emberi tevékenységek: Az emberi tevékenységek pusztítják a vöröslábú szulák élőhelyét, és a populáció csökkenéséhez vezethetnek.
A vöröslábú szula populációjának védelme érdekében fontos:
- Védeni a tengeri élőhelyeket
- Csökkenteni a tengeri szennyezést
- Fenntartható módon halászni
- Kutatómunkát végezni a vöröslábú szulák biológiájával és ökológiájával kapcsolatban
A vöröslábú szula egy gyönyörű és fontos tengeri madárfaj. A faj védelme érdekében fontos megérteni az ellenfeleit és ellenségeit, és tenni a populációja védelme érdekében.
Védettsége – Természetvédelmi helyzete
Védettség:
A vöröslábú szula a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Azonban a faj populációja csökkenőben van, és a jövőben veszélyeztetetté válhat.
A vöröslábú szulát a következő nemzetközi egyezmények védik:
- A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó egyezmény (CITES)
- A vándorló madárfajok védelméről szóló egyezmény (Bonn Egyezmény)
- A vízimadarak élőhelyeinek védelméről szóló egyezmény (AEWA)
Természetvédelmi helyzet:
A vöröslábú szula populációját a következők veszélyeztetik:
- A tengeri élőhelyek pusztulása
- A tengeri szennyezés
- A halászat
- Az invazív fajok
- Az emberi zavarás
A vöröslábú szula populációjának védelme érdekében fontos:
- Védeni a tengeri élőhelyeket
- Csökkenteni a tengeri szennyezést
- Fenntartható módon halászni
- Irtani az invazív fajokat
- Korlátozni az emberi zavarást a fészkelőhelyeken
A vöröslábú szula egy gyönyörű és fontos tengeri madárfaj. A faj védelme érdekében fontos megérteni a veszélyeztető tényezőket, és tenni a populációja védelme érdekében.
A piroslábú szula (Sula sula) hangja
Hangja mire hasonlít:
A piroslábú szula hangja egy mély, rekedtes károgáshoz hasonlít. Gyakran leírják „krrraaa” vagy „ka-ka-ka” hangként. A hangokat mindkét nemű madár hallatja, de a hímek hangja mélyebb és erősebb.
Hangjának jellegzetességei:
A piroslábú szula hangja a következőkben tér el más madarak hangjától:
- Mély és rekedtes
- Gyakran ismétlődő
- Hangerőssége változó
- Különböző kontextusban használják
Hangkeltés mechanizmusa:
A piroslábú szula a légzsákjait és a hangszálait használja a hangkeltéshez. A légzsákok a tüdőhöz kapcsolódnak, és a levegő ki- és beáramlása rezegtetni a hangszálakat.
Hangszínek és jelentésük:
A piroslábú szula hangszíne a hangadás kontextusától függően változik. A leggyakoribb hangszínek a következők:
- Agresszív: Mély hangokat hallatnak, ha fenyegetve érzik magukat.
- Territoriális: Hangos károgással jelölik ki a területüket.
- Udvarlás: A hímek dallamosabb hangokat hallatnak a tojók udvarlására.
- Fiókák etetése: A szülők kéregető hangokat hallatnak, hogy a fiókák ételt kérjenek.
Hangok és kontextus:
A piroslábú szula különböző hangokat hallat a következő kontextusokban:
- Fészeképítés: Párok gyakran hívogatják egymást fészeképítés közben.
- Tojásrakás: A tojók tojásrakáskor hangos károgást hallatnak.
- Fiókanevelés: A szülők és a fiókák gyakran hívogatják egymást a fészekben.
- Veszély: A madarak riasztó hangokat hallatnak, ha ragadozót észlelnek.
Hangok változása:
A piroslábú szula hangjai a madár életkorától és a helyi tájszólástól függően változhatnak. A fiókák hangjai magasabbak és gyengébbek, mint a felnőtteké. A különböző kolóniákban élő madarak hangjai is eltérhetnek.
Hang: https://xeno-canto.org/contributor/FHQVLXJQKW
Érdekességek a piroslábú szuláról:
Tény | Leírás |
---|---|
Tudományos név | Sula sula |
Méret | Testhossz: 70-80 cm, szárnyfesztávolság: 150-165 cm |
Súly | 1,5-2 kg |
Élőhely | Trópusi és szubtrópusi óceánok |
Táplálék | Halak, tintahalak, rákok |
Szaporodási időszak | A száraz évszakban |
Tojásszám | 2-3 tojás |
Költési idő | 40-45 nap |
Fiókanevelés | 60-70 nap |
Élettartam | 20-30 év |
Védettségi státusz | Nem fenyegetett |
További érdekességek:
- A piroslábú szula kiváló úszó és búvár.
- A víz alatt akár 1 percig is visszatarthatja a lélegzetét.
- A piroslábú szulák kolóniákban élnek.
- A kolóniák mérete néhány tucattól több ezer párig terjedhet.
- A piroslábú szulák monogám madarak, és egy életre szóló párkapcsolatot kötnek.
- A piroslábú szulák fontos szerepet játszanak a tengeri ökoszisztémában.
MADARAK KATEGÓRIÁI:
- Magyarország madarai
- Európa madarai
- Ázsia madarai
- Afrika madarai
- Ausztrália madarai
- Észak- Amerika madarai
- Dél- Amerika madarai
- Dögevő madarak
- Énekesmadarak
- Erdei madarak
- Fakopácsok
- Halevő madarak
- Kerti madarak
- Költöző madarak
- Madarak
- Madárhangok
- Magevő madarak
- Mezei madarak
- Mindenevő madarak
- Nádi madarak
- Növényevő madarak
- Ragadozó madarak
- Rovarevő madarak
- Tavi madarak
- Tengeri madarak
- Városi madarak
- Vizi madarak
Fotók: Pixabay, Vistacreate
A piroslábú szula (Sula sula) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.