Az indiai marabu (Leptoptilos javanicus) hangja
Az indiai marabu (Leptoptilos javanicus) viszonylag csendes madár, és általában nem ad ki hangot, hacsak nem érzi magát fenyegetve, vagy a költési időszakban kommunikál a párjával vagy a fiókákkal.
Hangjának jellegzetességei:
- Mély és rekedt: Az indiai marabu hangja mély és rekedt, gyakran hasonlít egy mély morgáshoz vagy krákogáshoz.
- Ritkán hallható: A hangját ritkán hallani, és általában csak akkor adja ki, ha valami zavarja vagy fenyegeti.
- Különböző hangok: Különböző hangokat képes kiadni, amelyek különböző jelentéseket hordozhatnak, például riasztást, fenyegetést vagy a párjával való kommunikációt.
Hangkeltés mechanizmusa:
Az indiai marabu hangját a légcső és a hangszalagok segítségével kelti. A levegő áthalad a hangszalagokon, amelyek rezegnek, és így hozzák létre a hangot. A hangszalagok feszességének és a levegő áramlásának változtatásával a madár különböző hangmagasságú és hangszínű hangokat tud kiadni.
Hangszínek és jelentésük:
- Mély morgás: Ez a hang általában fenyegetést vagy riasztást jelent. A madár akkor adja ki, ha veszélyt érez, vagy ha meg akarja védeni a területét.
- Krákogás: Ez a hang gyakran a párjával való kommunikációt szolgálja, például a fészek építése vagy a fiókák etetése során.
- Fiókák hangja: A fiókák éles, csipogó hangot adnak ki, amikor éhesek vagy segítségre szorulnak.
Hangok és kontextus:
Az indiai marabu hangjainak jelentése a kontextustól függ. Például egy mély morgás a fészek közelében valószínűleg fenyegetést jelent, míg ugyanaz a hang táplálkozás közben inkább elégedettséget fejezhet ki.
Hangok változása:
Az indiai marabu hangja változhat az életkorral és a nemtől függően. A fiatal madarak hangja általában magasabb és élesebb, mint a felnőtteké. A hímek és a tojók hangja között is lehetnek kisebb különbségek.
Bár az indiai marabu nem tartozik a legénekesebb madarak közé, hangja fontos szerepet játszik a kommunikációban és a túlélésben. A hangok segítségével a madarak figyelmeztethetik egymást a veszélyre, vonzhatják a párjukat, és koordinálhatják a fiókák nevelését.
Hang: https://xeno-canto.org/contributor/KTBTZAHSXF
Érdekességek róla, tények röviden
Jellemző |
Érdekesség/Tény
|
Alternatív nevek |
Jávai marabu, kisebb adjután madár, fogascsőrű gólya
|
Élőhely |
Mocsarak, mangroveerdők, folyópartok, tavak, rizsföldek
|
Táplálkozás |
Halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök, döghús
|
Szerep az ökoszisztémában |
„Természet takarítója”, fontos a dögevő szerepe miatt
|
Fészek |
Magas fákon épített, nagy méretű, platform alakú fészkek
|
Költési idő | 28-30 nap |
Fiókák száma |
Általában 2-4 tojás
|
Természetvédelmi státusz |
Sebezhető (VU) az IUCN Vörös Listáján
|
Veszélyeztető tényezők |
Élőhelyvesztés, vadászat, környezetszennyezés
|
Érdekesség |
A csőre fogazottnak tűnik, de valójában csak a széle érdes
|
MADARAK KATEGÓRIÁI:
- Magyarország madarai
- Európa madarai
- Ázsia madarai
- Afrika madarai
- Ausztrália madarai
- Észak- Amerika madarai
- Dél- Amerika madarai
- Dögevő madarak
- Énekesmadarak
- Erdei madarak
- Fakopácsok
- Halevő madarak
- Kerti madarak
- Költöző madarak
- Madarak
- Madárhangok
- Magevő madarak
- Mezei madarak
- Mindenevő madarak
- Nádi madarak
- Növényevő madarak
- Ragadozó madarak
- Rovarevő madarak
- Tavi madarak
- Tengeri madarak
- Városi madarak
- Vizi madarak
Fotók: Pixabay, Vistacreate