Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.04.2024.03.14. - by Madarak

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) megjelenése, jellemzői

Megjelenés:

Méret: 27-30 cm hosszú, 60-70 cm szárnyfesztávolságú.
Súly: 190-280 gramm.
Szín: Háta fekete, ezüstös foltokkal, hasa fehér. Feje fekete, fehér homlokszalaggal. Csőre fekete, lába sárga.

Jellemzők:

Karcsú, hosszú lábú madár.
Erős, fekete csőre van.
Röpte gyors és egyenes.
Társas madár, gyakran csapatosan él.

Élettartam:

Átlagosan 10-12 évig él, de akár 20 évig is elélhet.

További jellemzők:

Fészkét a talajon építi, fűből és gallyakból.
3-4 tojást rak, melyeken 24-28 napig kotlik.
A fiókák fészekhagyók.
Táplálékát rovarok, férgek, puhatestűek és rákok alkotják.

Előfordulás:

Az ezüstlile a tundra vidékén él, de költ a mérsékelt égövi nyílt területeken is.
Vonuló madár, telelni Afrikába és Dél-Amerikába vándorol.

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) elterjedése, előfordulása

Élőhely:

Az ezüstlile a tundra vidékén költ, de fészkel a mérsékelt égövi nyílt területeken is, mint a síkságok, gyepek, mezőgazdasági területek és tengerpartok.
Telelni Afrikába és Dél-Amerikába vándorol.

Elterjedés:

Költőterület: Alaszka, Kanada, Észak-Európa, Észak-Oroszország.
Telelőterület: Afrika, Dél-Amerika, Dél-Ázsia, Ausztrália.

Magyarországon:

Magyarországon rendszeres vendég, de nem költ.
Augusztus-november és április-május hónapokban figyelhető meg.
Általában kis számban, magányosan, vagy más fajokkal vegyes csapatokban vonul át.

Védettség:

Magyarországon nem védett madár.

Érdekességek:

Az ezüstlile a lilefélék családjába tartozik.
A tundra egyik leggyakoribb madara.
Táplálékát főleg rovarok, férgek, puhatestűek és rákok alkotják.
Fészkét a talajon építi, fűből és gallyakból.
3-4 tojást rak, melyeken 24-28 napig kotlik.
A fiókák fészekhagyók.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Lilefélék (Charadriidae) Nemzetség: Pluvialis Faj: Ezüstlile (Pluvialis squatarola)

Alfajok:

Pluvialis squatarola cynosurae (Thayer & Bangs, 1914)
Pluvialis squatarola squatarola (Linnaeus, 1758)
Pluvialis squatarola tomkovichi Engelmoer & Roselaar, 1998.

Magyar név: Ezüstlile, más néven ujjaslile

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) életmódja

Vándorlás:

Vonuló madár. A tundrán és az északi nyílt területeken költ, tavasztól őszig.
Telelni hosszú vándorutakat tesz meg afrikai, dél-amerikai, dél-ázsiai és ausztrál tengerpartokra.

Társas viselkedés:

Társas madarak, kisebb-nagyobb csapatokban élnek és vonulnak.
Költési időszakban azonban monogám, területvédő viselkedést mutatnak.

Táplálkozás:

Főként parti területeken, iszappadokon táplálkozik.
Tápláléka változatos: rovarokból, férgekből, puhatestűekből, rákokból és más tengeri gerinctelenekből áll.
Látással keresi táplálékát, gyors mozdulatokkal csippenti fel a talajról vagy az iszapból.

Fészkelés és szaporodás:

Sekély füves mélyedésbe építi fészkét a talajon, amit fűvel és gallyakkal bélel ki.
Átlagosan 3-4 tojást rak, melyeken mindkét szülő 24- 28 napig kotlik.
A fiókák fészekhagyók, hamar önállóan kezdenek táplálkozni, bár a szülőkkel is maradhatnak egy ideig.

Kommunikáció:

Hangos madár, éles kiáltásokkal kommunikálnak.
Jellegzetes „tyuu-i-i” hívóhangja van.

Érdekességek:

Nagyon jól alkalmazkodott a hosszú vándorutakhoz. A testtömege az utazás megkezdése előtt akár meg is duplázódhat, hogy legyen tartaléka.
A fészkelési időszak rövid, mindössze néhány hétig tart.

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) táplálkozása

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) táplálkozása igen változatos, elsősorban a környezetétől és a rendelkezésre álló táplálékforrásoktól függően alakul. Íme, mire számíthatsz:

Fő táplálékforrások:

Rovarok és lárváik: Főleg bogarak, legyek, szúnyogok lárváit fogyasztják, különösen a költési időszakban.
Puhatestűek: Csigák, kagylók, kisebb tengeri csigák.
Férgek: Különböző tengeri férgek, soksertéjűek.
Rákok: Apró rákfélék, garnélák, homoki bolhák.
Egyéb gerinctelenek: Több százlábúak, pókok, egyéb ízeltlábúak.
Alkalmilag: Kis halak, növényi anyagok (pl. magok, bogyók).

Táplálkozási mód:

Főleg a dagály által visszahúzódó vizet követve, iszappadokon, tengerpartokon, folyótorkolatoknál táplálkozik.
Látással keresi a táplálékát, gyors mozdulatokkal csippenti fel a talajról vagy az iszapból.
Néha csapatokban keresi táplálékát, ami segíthet hatékonyabban megtalálni a rejtőzködő zsákmányt.

Érdekességek:

Az ezüstlile a táplálékától függően módosíthatja a csőre alakját és méretét. Erősebbá teheti, ha kagylókat kell feltörnie, vagy meghosszabbíthatja a mélyben élő férgekhez.
A hosszú vándorútjai során a testtömegét jelentősen megnöveli, így táplálékhiány esetén is van tartaléka.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

Fészkelőhelye:

Az ezüstlile a nyílt tundrán és a mérsékelt égövi nyílt területeken fészkel.
Sekély füves mélyedést alakít ki a talajon, némi növényi anyaggal kibélelve.
A fészket igyekszik olyan helyre építeni, ahonnan jó rálátása van a környezetre a ragadozók elleni védelem érdekében.

Szaporodás:

Az ezüstlilek a költési időszak elején párt alkotnak, de monogám kapcsolatuk csak a fészkelés idejére korlátozódik.
A hím látványos udvarlási repülésekkel igyekszik magára vonni a tojó figyelmét.
Átlagosan 3-4 tojást rak, melyeken mindkét szülő kotlik, 24-28 napig.

Fiókák:

Az ezüstlile fiókái fészekhagyók, azaz kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket.
Pelyhes toll borítja őket, és bár hamar önállóan kezdenek táplálkozni, szüleik még napokig, hetekig vigyáznak rájuk.
A szülők hevesen védelmezik fiókáikat. A repülni még képtelen fiókák veszély esetén a földre lapulnak és próbálnak elrejtőzni.
A fészkelési időszak rövid, néhány hétig tart, ezalatt a fiókák gyorsan fejlődnek, hogy időben készen álljanak a nagy vándorútra.

Érdekességek

Előfordul, hogy az ezüstlile költözés után a fészekbe a sarkvidéki csér költözik bele.
Az ezüstlile fiókái sokszor más lilefélék (például ékfarkú partfutó) fiókáival vegyülnek, cs csapatokba verődve keresik táplálékukat.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) számos betegségnek lehet kitéve, melyeket vírusok, baktériumok, paraziták, gombák okozhatnak, de szenvedhet nem fertőző eredetű kórképekben is. Íme, néhány példa:

Vírusos megbetegedések:

Madárinfluenza: Vírusos eredetű légúti megbetegedés, mely súlyos tüneteket okozhat, akár elhulláshoz is vezethet.
Newcastle-kór: Vírusos eredetű, idegrendszeri tüneteket okozó betegség, mely gyakran halálos.

Baktériumos megbetegedések:

Szalmonella: Emésztőrendszeri fertőzés, mely hasmenést, hányást és gyengeséget okozhat.
Coli-baktériumok: Emésztőrendszeri fertőzés, mely hasmenést, hányást és gyengeséget okozhat.

Parazitafertőzések:

Bélparaziták: Főleg fonálférgek és galandférgek okozhatnak emésztési problémákat, súlyvesztést és gyengeséget.
Külső élősködők: Tetvek, atkák és kullancsok vérszívással gyengítik a madarat, és kórokozókat is terjeszthetnek.

Gombás megbetegedések:

Aspergillosis: Gombás légúti megbetegedés, mely légzési nehézségeket és elhullást okozhat.

Nem fertőző eredetű kórképek:

Mérgezés: Rovarirtó szerek, nehézfémek és más mérgező anyagok felvétele súlyos tüneteket okozhat, akár elhulláshoz is vezethet.
Sérülések: Ragadozók okozta sérülések, ütközés, baleset okozhat testi sérüléseket.
Tápanyaghiány: Nem megfelelő táplálkozás esetén vitamin- és ásványianyag-hiány alakulhat ki, mely gyengíti a madarat és fogékonyabbá teszi a betegségekre.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti lista nem teljes, és a betegségek előfordulása és súlyossága számos tényezőtől függ, mint a madár kora, egészségi állapota, élőhelye és a környezeti feltételek.

Amennyiben aggódik egy ezüstlile egészségéért, javasolt madárspecialistához fordulni.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) számos ragadozóval és más ellenféllel kénytelen szembenézni a fészkelési és telelőterületeken is. Nézzünk meg néhány példát:

Ragadozó madarak:

Sólyomfélék (vándorsólyom, kerecsensólyom)
Bagolyfélék (hóbagoly, fülesbagoly)
Rágcsálók (hermelin, menyét)
Rókafélék (vörös róka, sarki róka)
Fácánfélék (fácán, fogoly)

Egyéb ragadozók:

Kutyák, macskák
Patkányok, egerek
Kígyók
Gyíkok

Betegségek:

Vírusos és bakteriális fertőzések
Paraziták
Gombás megbetegedések

Természeti katasztrófák:

Viharok, árvizek, aszályok
Erdőtüzek

Ember okozta veszélyek:

Élőhelypusztulás
Vadászat
Mérgezés

Az ezüstlile számos stratégiát alkalmaz a ragadozók elkerülésére:

Rejtőzködés: A fészek és a fiókák a tojásszínű tollazatnak köszönhetően jól elrejtőznek a tundra növényzetében.
Csoportosulás: A madarak csapatosan élnek, ami megnehezíti a ragadozók számára a zsákmányszerzést.
Figyelmeztető hangok: A madarak riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek, így figyelmeztetve a többi madarat.
Repülés: Az ezüstlile gyorsan és ügyesen repül, így el tud menekülni a ragadozók elől.

A fentieken kívül az ezüstlile alkalmazkodik a környezetéhez is, hogy minél jobban elkerülje a veszélyeket. Például a telelőterületeken a madarak gyakran sós mocsarakban tartózkodnak, ahol a ragadozók nehezebben tudnak hozzájuk férni.

A ragadozók és az ember okozta veszélyek ellenére az ezüstlile még mindig viszonylag elterjedt fajnak számít. Azonban fontos, hogy továbbra is védjük a madarakat és élőhelyüket, hogy a jövőben is megmaradjanak.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) védettsége és természetvédelmi helyzete a következő:

Magyarországon:

Nem védett madárfaj.

Nemzetközi szinten:

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
A Berni Egyezmény II. mellékletében szerepel, ami azt jelenti, hogy a faj védelme érdekében különleges intézkedéseket kell tenni.
A Bonni Egyezmény II. mellékletében is szerepel, ami a vándorló madárfajok védelmét szorgalmazza.

Természetvédelmi helyzete:

Az ezüstlile elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet.
A faj fő veszélyforrásai az élőhelypusztulás, a vadászat és a mérgezés.
Az élőhelypusztulás a legjelentősebb fenyegetés, ami a tundrák és a tengerpartok pusztulásával jár.
A vadászat a telelőterületeken jelent problémát, ahol a madarakat élelemért és sportvadászat céljából is lövik.
A mérgezés a mezőgazdaságban használt növényvédőszerek és rovarirtók okozta.

Védelmi intézkedések:

Az ezüstlile élőhelyének védelme kiemelt fontosságú.
A vadászatot a telelőterületeken be kell tiltani.
A mezőgazdaságban használt növényvédőszerek és rovarirtók használatát szigorúan ellenőrizni kell.

Fontos megjegyezni, hogy az ezüstlile védelme nem csak a természetvédelmi szervek feladata, hanem mindannyiunké. Ha tehetjük, támogassuk a természetvédelmi szervezetek munkáját, és tegyünk lépéseket a madarak élőhelyének védelme érdekében.

Az ezüstlile (Pluvialis squatarola) hangja

Az ezüstlile hangja jellegzetes, éles és hangos. Különböző hangokat ad ki a kommunikáció során, melyeknek mindegyike más-más jelentéssel bír.

Hangja mire hasonlít:

A leggyakoribb hangja egy éles „tyuu-i-i” kiáltás, melyet riasztásként és figyelmeztetésként használ.
Ezen kívül ad ki halkabb, morgó hangokat is, melyeket a fészekalj védelmezésekor hallhatunk.
A fiókák kéregető hangja egy vékony, sípoló hang.

Hangjának jellegzetességei:

Hangos, éles és messziről hallható.
Változatos hangokat ad ki, melyeknek mindegyike más-más jelentéssel bír.
A hangok gyakran ismétlődnek, és gyors sorrendben hangzanak el.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az ezüstlile hangokat a légzsákjait és a hangszalagjait használva kelt. A légzsákok a tüdőhöz kapcsolódnak, és a levegő ki- és beszívásával rezegnek, hangot hozva létre. A hangszalagok tovább modulálják a hangot, megváltoztatva annak hangmagasságát és hangszínét.

Hangszínek és jelentésük:

Éles „tyuu-i-i” kiáltás: Riasztás, figyelmeztetés ragadozóra vagy veszélyre.
Halkabb, morgó hangok: Fészekalj védelmezése, fenyegetés.
Vékony, sípoló hang: Fiókák kéregető hangja.

Hangok és kontextus:

Az ezüstlile a különböző hangokat a következő kontextusokban használja:

Riasztás: Ha ragadozót észlel, éles „tyuu-i-i” kiáltásokat ad ki, hogy figyelmeztesse a többi madarat.
Fészekalj védelmezése: Ha a fészekalját fenyegeti veszély, halkabb, morgó hangokat ad ki, és igyekszik elriasztani a betolakodót.
Kommunikáció a fiókákkal: A fiókák kéregető hangja jelzi a szülőknek, hogy éhesek, és táplálékra van szükségük.

Hangok változása:

Az ezüstlile hangjai változhatnak a madár korától, nemétől és a helyzettől függően. A fiókák hangja vékonyabb és sípolóbb, mint a felnőtteké. A hímek hangjai gyakran hangosabbak és dominánsabbak, mint a tojóké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/VJARXMSBTG

Érdekességek róla, tények röviden

Hosszú vándorlások: Az ezüstlile évente kétszer vándorol, a tundráról a telelőterületekre, Afrika déli részére és Dél-Amerikába. A vándorlás során akár 20 000 km-t is megtehet.
Különleges csőr: Az ezüstlile csőre a táplálékától függően módosíthatja a formáját és méretét. Erősebbé teheti, ha kagylókat kell feltörnie, vagy meghosszabbíthatja a mélyben élő férgekhez.
Társas madár: Az ezüstlile nemcsak a költés idején, de a telelőterületeken is csapatosan él.
Rejtőszínű tollazat: A tojók és a fiókák tollazata szürke és barna színű, ami jól elrejti őket a tundra növényzetében.
Hangos riasztás: Ha ragadozót észlel, éles „tyuu-i-i” kiáltásokat ad ki, hogy figyelmeztesse a többi madarat.
Fészekalj védelmezése: A szülők agresszívan védelmezik fészekaljukat a ragadozókkal szemben.
Fiókák gondozása: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket. A szülők még napokig, hetekig vigyáznak rájuk.