Az estifecske (Chordeiles minor) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.17.2024.05.17. - by Madarak

Az estifecske (Chordeiles minor) megjelenése, jellemzői

Az estifecske (Chordeiles minor) Észak-Amerikában őshonos madárfaj, amely nem fordul elő Magyarországon. Az alábbiakban bemutatom az estifecske főbb jellemzőit:

Méret és testfelépítés:

Közepes méretű madár, hossza 22-25 cm.
Karcsú testalkat, hosszú, hegyes szárnyak és villás farok jellemzi.
Nagy szemei és széles szájnyílása van, ami segíti a rovarzsákmány elfogását repülés közben.

Súly:

Általában 65-98 gramm között mozog a súlya.

Tollazat színezete:

A tollazata rejtőszínű, ami segíti a nappali pihenőhelyein való beolvadást.
Szürke, barna és fehér mintázat jellemzi, ami kiváló álcázást biztosít a fák kérgén vagy a talajon.
A hímnek fehér folt van a torkán, a tojónak pedig nincs.

Csőr és lábak:

Kicsi, de erős csőre van, amellyel a repülő rovarokat kapja el.
Lábai rövidek és gyengék, nem alkalmasak járásra vagy kapaszkodásra.

Szárnyak és repülés:

Hosszú, hegyes szárnyai lehetővé teszik a gyors és fordulékony repülést.
Repülés közben jellegzetes „V” alakban tartja a szárnyait.
Alkonyatkor és hajnalban a legaktívabb, amikor a rovarok is aktívak.

Várható élettartam:

A vadon élő estifecskék átlagos élettartama 4-5 év.

Magyarországi helyzet:

Az estifecske Észak-Amerikában őshonos madár, így Magyarországon nem fordul elő sem fészkelőként, sem átvonulóként.

Az estifecske (Chordeiles minor) elterjedése, előfordulása

Az estifecske Észak-Amerikában őshonos madárfaj. Elterjedési területe Kanadától egészen Mexikóig húzódik.

Élőhelyei változatosak, de általában nyílt területeket kedvel, ahol könnyen hozzáférhet a repülő rovarokhoz, amelyek táplálékául szolgálnak. Gyakran megtalálható erdőszegélyeken, mezőkön, réteken, sivatagokban és városi parkokban is.

Fontos megjegyezni, hogy az estifecskék vándormadarak, és a költési időszakot követően délre vonulnak telelni.

Rendszertani besorolása

Az estifecske (Chordeiles minor) a madarak (Aves) osztályának lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjébe, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

Chordeiles minor asserriensis Cherrie, 1896
Chordeiles minor chapmani Coues, 1888
Chordeiles minor henryi Cassin, 1855
Chordeiles minor hesperis Grinnell, 1905
Chordeiles minor howelli Oberholser, 1914
Chordeiles minor minor (J.R. Forster, 1771)
Chordeiles minor neotropicalis Selander & Alvarez del Toro, 1955
Chordeiles minor panamensis Eisenmann, 1962
Chordeiles minor sennetti Coues, 1888

Életmódja

Életmód: Az estifecskék magányos madarak, de a költési időszakban laza kolóniákat alkothatnak. Nappal általában a földön vagy ágakon pihennek, rejtőszínű tollazatukkal beolvadva a környezetbe. Alkonyatkor és hajnalban válnak aktívvá, amikor vadásznak.

Szociális viselkedés: A költési időszakban a hímek látványos repülő mutatványokkal és éles kiáltásokkal próbálják magukhoz csalogatni a tojókat. A párok monogámok, de a költési időszak után különválnak.

Mozgás: Az estifecskék elsősorban repülve közlekednek, és kiválóan manővereznek a levegőben. Rövid lábaik miatt a földön esetlenül mozognak, és csak ritkán szállnak le.

Territórium: A hímek a költési időszakban territóriumot tartanak fenn, amelyet más hímektől védelmeznek. A territórium mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy elegendő táplálékot biztosítson a párnak és a fiókáknak.

Alkalmazkodóképesség: Az estifecskék jól alkalmazkodtak a különböző élőhelyekhez, és megtalálhatók erdőkben, mezőkön, réteken, sivatagokban és városi környezetben is. Képesek gyorsan reagálni a változó környezeti feltételekre, és alkalmazkodni a táplálékforrásokhoz. Azonban érzékenyek a rovarirtó szerekre, amelyek csökkenthetik a táplálék mennyiségét és minőségét.

Az estifecske (Chordeiles minor) táplálkozása

Jellemzői:

Rovarevő: Az estifecske kizárólag repülő rovarokkal táplálkozik, ami légi vadásztechnikájához és anatómiájához igazodik.
Éjszakai vadász: Főként alkonyatkor és hajnalban aktív, amikor a repülő rovarok is a legaktívabbak.
Légi vadász: Repülés közben kapja el a zsákmányát, széles szájnyílását használva a rovarok befogására.

Táplálékforrások:

Különféle repülő rovarok: Az estifecske tápláléka rendkívül változatos, és magában foglalja a lepkéket, bogarakat, szúnyogokat, legyeket, kabócákat, szöcskéket és más repülő rovarokat.
Mezőgazdasági kártevők: Az estifecske jelentős mennyiségű mezőgazdasági kártevőt fogyaszt, mint például a molyok, a szúnyogok és a bogarak, ami hasznossá teszi a mezőgazdasági területek közelében.

Táplálkozási szokások:

Légi vadászat: Az estifecske gyors és fordulékony repüléssel kapja el a zsákmányát. A levegőben manőverezve szélesre nyitja a száját, és egyszerűen berepül a rovarrajokba.
Nagy mennyiségű táplálék: Az estifecske nagy mennyiségű rovart fogyaszt, különösen a költési időszakban, amikor a fiókákat is etetni kell. Egyetlen éjszaka alatt akár több száz rovart is elfogyaszthat.
Szezonális változás: A táplálék összetétele szezonálisan változhat, attól függően, hogy milyen rovarok állnak rendelkezésre az adott időszakban.

Összességében az estifecske táplálkozása a repülő rovarokhoz való specializálódásáról, az éjszakai vadászatról és a hatékony légi vadásztechnikáról szól. Ez a táplálkozási stratégia lehetővé teszi számára, hogy kihasználja a bőséges rovarforrásokat, és hozzájáruljon a kártevők populációjának szabályozásához.

Az estifecske fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Talajon fészkelő: Az estifecske nem épít fészket hagyományos értelemben. A tojásait közvetlenül a talajra rakja, gyakran kavicsos vagy homokos területeken.
Nyílt területek: Fészkelőhelyei általában nyílt, füves vagy sziklás területek, például mezők, prérik, legelők, erdőirtások, sivatagok vagy akár városi környezetekben lapos tetők.

Fészek jellemzői:

Nincs fészeképítés: Az estifecske nem használ semmilyen anyagot fészeképítéshez. A tojások egyszerűen a csupasz földre kerülnek.
Álcázás: A tojások színezete és mintázata kiválóan beleolvad a környezetbe, így nehezen észrevehetőek a ragadozók számára.

Környezet:

Nyílt, zavartalan területek: Az estifecske olyan helyeket részesít előnyben, ahol jó a kilátás, és könnyen észreveheti a közeledő veszélyt.
Rovarokban gazdag: A fészkelőhely kiválasztásánál fontos szempont a bőséges rovarforrás, mivel a fiókák táplálásához nagy mennyiségű rovarra van szükség.

Fészeképítés:

Nincs fészeképítés: Az estifecske nem végez semmilyen fészeképítési tevékenységet.

Tojásrakás:

Általában két tojás: Az estifecske általában két tojást rak, amelyeket a tojó költ ki.
Költési idő: A költési idő körülbelül 18-20 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: Az estifecske populációját elsősorban az élőhelyek elvesztése fenyegeti, például a mezőgazdasági területek bővülése, az urbanizáció és az ipari fejlesztések miatt.
Rovarirtó szerek: A rovarirtó szerek használata csökkenti a rendelkezésre álló táplálék mennyiségét és minőségét, ami negatívan befolyásolja a fiókák túlélését.
Zavarás: A fészkelőhelyek zavarása, például a járműforgalom vagy a szabadidős tevékenységek miatt, megzavarhatja a költést és veszélyeztetheti a fiókák túlélését.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Mivel az estifecske nem él Magyarországon, nincsenek hazai védelmi intézkedések. Azonban általánosságban az alábbiak segíthetik a fészkelő madarak védelmét:

Élőhelyek védelme: A nyílt, füves területek megőrzése és a természetes élőhelyek helyreállítása.
Rovarirtó szerek korlátozása: A rovarirtó szerek használatának minimalizálása, különösen a költési időszakban.
Zavarás minimalizálása: A fészkelőhelyek környékén a zavaró tevékenységek kerülése, különösen a költési időszakban.
Tudatosság növelése: Az emberek tájékoztatása a fészkelő madarak védelmének fontosságáról és a veszélyeztető tényezőkről.

Az estifecske szaporodása

Párzási időszak:

Tavaszi érkezés: Az estifecskék tavasszal érkeznek meg a költőterületeikre, általában április végétől május elejéig.
Párkeresés: A hímek látványos nászrepülésekkel és éles kiáltásokkal próbálják magukhoz csalogatni a tojókat. Ezek a repülések gyakran magukban foglalják a zuhanórepüléseket és a gyors irányváltásokat.

Fészkelés:

Talajon fészkelés: Az estifecskék nem építenek fészket, hanem a tojásaikat közvetlenül a talajra rakják.
Fészek helye: A fészkelőhely általában nyílt, kavicsos vagy homokos terület, ahol a tojások jól álcázottak.
Tojások száma: Általában két tojást raknak, amelyeket a tojó költ ki.
Költési idő: A költési idő 18-20 napig tart.

Szaporodási szokások:

Monogámia: Az estifecskék monogám párokat alkotnak a költési időszakban.
A hím szerepe: A hím elsősorban a territórium védelméért és a tojó őrzéséért felelős a költési időszakban.
A tojó szerepe: A tojó a tojások kiköltéséért és a fiókák első időszakban történő gondozásáért felelős.
Fiókák etetése: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében, amelyeket repülő rovarokkal táplálnak.
Gyors fejlődés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül három héttel a kikelés után már repülni tudnak.

Fontos megjegyezni, hogy az estifecskék szaporodási sikere nagymértékben függ a megfelelő élőhelyek és a bőséges rovarforrások elérhetőségétől.

Az estifecske fiókái

Jellemzői:

Rejtőszínű pehelytollazat: A fiókák pehelytollazata rejtőszínű, általában barna és szürke árnyalatú, ami segít nekik beolvadni a környezetükbe és elrejtőzni a ragadozók elől.
Gyors fejlődés: Az estifecske fiókái rendkívül gyorsan fejlődnek, és körülbelül három hét alatt elérik a repülőképes kort.
Éjszakai aktivitás: A fiókák is éjszakai életmódot folytatnak, és elsősorban alkonyatkor és hajnalban aktívak.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kikelés: A tojások kikelése általában 18-20 nap után történik meg.
Fészekhagyók: A fiókák fészekhagyók, ami azt jelenti, hogy a kikelés után rövid időn belül elhagyják a fészket.
Szülői gondozás: A szülők a kikelés után is gondoskodnak a fiókákról, etetik és védelmezik őket.

Etetés és gondozás:

Rovarevés: A fiókákat mindkét szülő eteti, elsősorban repülő rovarokkal.
Gyakori etetés: A fiókáknak nagy mennyiségű táplálékra van szükségük a gyors növekedéshez, ezért a szülők gyakran etetik őket.
Védelem: A szülők aktívan védelmezik a fiókákat a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fiókák körülbelül három héttel a kikelés után válnak repülőképessé.
Önállóság: A kirepülés után a fiókák fokozatosan önállóvá válnak, és elkezdik saját maguk elejteni a táplálékot.
Elhagyás: A fiatal estifecskék általában a költőterületet elhagyják, és délre vonulnak a téli időszakban.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az estifecske (Chordeiles minor) Észak-Amerikában őshonos madárfaj. Az estifecskéknél előforduló ismertebb betegségek közé tartoznak:

Paraziták: Külső paraziták, mint például a tolltetvek és atkák, valamint belső paraziták, mint például a fonálférgek és galandférgek.
Vírusos és bakteriális fertőzések: Különböző vírusos és bakteriális fertőzések, amelyek légzőszervi vagy emésztőrendszeri problémákat okozhatnak.
Gombás fertőzések: Gombás fertőzések, amelyek elsősorban a légzőrendszert érinthetik.
Mérgezés: Rovarirtó szerek vagy más környezeti szennyező anyagok okozta mérgezés.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a betegségek általában a vadon élő populációkat érintik, és az estifecskék egészségét számos tényező befolyásolhatja, beleértve az élőhely minőségét, a táplálék elérhetőségét és a környezeti stresszt.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az estifecske (Chordeiles minor) természetes ellenségei közé tartoznak:

Ragadozó madarak: Nagyobb ragadozó madarak, mint például a héják, sólymok és baglyok, veszélyt jelentenek az estifecskékre, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre.
Kígyók: Egyes kígyófajok, amelyek képesek fára mászni vagy a talajon vadászni, szintén zsákmányolhatják az estifecskéket, különösen a fészkeiket.
Emlős ragadozók: Mosómedvék, rókák, menyétek és más kisemlősök is veszélyeztethetik az estifecskéket, elsősorban a tojásokat és a fiókákat.
Házi macskák: A szabadon kóborló házi macskák jelentős veszélyt jelentenek a madarakra, beleértve az estifecskéket is.

Fontos megjegyezni, hogy az estifecskék rejtőszínű tollazata és éjszakai életmódja segít nekik elkerülni a ragadozókat. Azonban a fészkelőhelyek zavarása, az élőhelyek elvesztése és a rovarirtó szerek használata miatt az estifecskék populációja sebezhetőbbé válhat a ragadozókkal szemben.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az estifecske (Chordeiles minor) természetvédelmi helyzete jelenleg nem fenyegetett a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája szerint. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja még nem csökkent olyan mértékben, hogy veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek minősüljön.

Azonban az estifecskék populációja az elmúlt évtizedekben csökkenést mutatott, elsősorban az élőhelyek elvesztése, a rovarirtó szerek használata és a fészkelőhelyek zavarása miatt. Ezért fontos a faj folyamatos monitorozása és a védelmi intézkedések meghozatala a populációk stabilitásának biztosítása érdekében.

Bár az estifecske nem őshonos Magyarországon, a madárvédelmi szervezetek világszerte azon dolgoznak, hogy megvédjék ezt a különleges madárfajt és élőhelyeit.

Az estifecske (Chordeiles minor) hangja

Hangja mire hasonlít:

Az estifecske hangja egyedi és jellegzetes. Gyakran hasonlítják egy éles, nazális „beeeep” vagy „peent” hanghoz, amelyet néha ismétlődően hallat. A hangja emelkedő és ereszkedő hangmagasságú lehet, és gyakran gyorsan változik.

Hangjának jellegzetességei:

Éles és nazális: Az estifecske hangja éles, orrhangú és könnyen felismerhető.
Ismétlődő: Gyakran ismétli a „beeeep” vagy „peent” hangot, ami jellegzetes ritmust kölcsönöz a hangjának.
Változó hangmagasság: A hangmagasság emelkedhet és ereszkedhet a kiáltások során.
Gyorsaság: A hangok gyorsan követik egymást, és gyakran hirtelen megváltoznak.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az estifecske hangját a hangképző szervei, a syrinx segítségével kelti. A syrinx a madarak légcsövének alsó részén található, és két különálló hangképző résszel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a különböző hangok létrehozását.

Hangszínek és jelentésük:

„Beeeep” vagy „peent”: Ez a leggyakoribb hang, amelyet repülés közben hallatnak, és általában a területük jelzésére vagy a párjukkal való kommunikációra szolgál.
Éles kiáltások: Ezek a hangok riasztó jelzések lehetnek, amelyeket veszély esetén hallatnak.
Lágyabb hangok: A párok közötti kommunikáció során, például a fészek közelében, lágyabb hangokat is használhatnak.

Hangok és kontextus:

Az estifecskék különböző helyzetekben különböző hangokat használnak. Repülés közben a leggyakoribb a „beeeep” vagy „peent” hang, míg a fészek közelében lágyabb hangokat hallatnak. Veszély esetén éles kiáltásokkal figyelmeztetik egymást.

Hangok változása:

Az estifecskék hangja a napszaktól és a tevékenységtől függően is változhat. Alkonyatkor és hajnalban a legaktívabbak, és ekkor a leggyakrabban hallható a hangjuk. A költési időszakban a hímek hangosabbá válnak, hogy vonzzák a tojókat.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/DGOADCZAHZ

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Név eredete	Az „estifecske” elnevezés megtévesztő, mivel nem fecskeféle, hanem a lappantyúfélék családjába tartozik.
Repülő rovarok specialistája	Kizárólag repülő rovarokkal táplálkozik, és egyetlen éjszaka alatt akár több százat is elfogyaszthat.
Nászrepülés	A hímek látványos nászrepüléseket végeznek, amelyek zuhanórepüléseket és éles fordulókat tartalmaznak.
Talajon fészkel	Az estifecskék nem építenek fészket, hanem a tojásaikat közvetlenül a talajra rakják.
Rejtőzködő mesterek	A tojások és a fiókák rejtőszínűek, így nehezen észrevehetők a ragadozók számára.
Éjszakai madarak	Alkonyatkor és hajnalban a legaktívabbak, amikor a rovarok is aktívak.
Hosszú vándorút	Egyes estifecske populációk több ezer kilométert vándorolnak a költő- és telelőterületeik között.
Nagy szemek	Nagy szemeik segítik őket a gyenge fényviszonyok között történő vadászatban.
Hangutánzók	Képesek más madarak hangját utánozni, beleértve a ragadozó madarakat is, hogy eltereljék a figyelmüket a fészekről.