Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.05. - by Madarak

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) megjelenése, jellemzői

Méret és testfelépítés:

Közepes méretű madár, 28-35 cm hosszú, 46-61 cm szárnyfesztávolsággal.
A hím nagyobb, mint a tojó.
Erős testalkatú, zömök madár, hosszú farokkal.

Súly:

A hím súlya 200-300 gramm, a tojóé 175-250 gramm.

Tollazat színezete:

A hím fényes fekete tollazatú, zöldes árnyalattal a fejen és a nyakon.
A tojó barna tollazatú, sötétebb árnyalatokkal a háton és a szárnyakon.
Mindkét nemnek sárga szeme és fekete csőre van.

Csőr és lábak:

A csőr erős és kúpos, alkalmas a magok és rovarok fogására.
A lábak erősek és hosszúak, karmokkal a fák ágain való kapaszkodáshoz.

Szárnyak és repülés:

Erős szárnyakkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a gyors és fürge repülést.
Gyakran láthatók nagy csapatokban repülni, hullámzó vonalakban.

Várható élettartama:

Átlagosan 5-8 évig élnek, de egyes egyedek akár 15 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzete:

Magyarországon nem őshonos faj, de alkalmanként előfordulhat kóborló példány.
Leginkább tavasszal és ősszel lehet megfigyelni, amikor átvonulnak Európában.

További információk:

Az antillai csónakfarkú mindenevő, rovarokat, magokat, gyümölcsöket és néha kisebb gerinceseket is fogyaszt.
Intelligensek és alkalmazkodóképesek, gyakran városi környezetben is megtalálhatók.
Hangos madarak, jellegzetes „kvák-kvák” hangot adnak ki.

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) elterjedése, előfordulása

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) honos a Nagy-Antillákon, a következő szigeteken:

Kajmán-szigetek
Kuba
Dominikai Köztársaság
Haiti
Jamaica
Puerto Rico

Kóborló példányok néha eljuthatnak Aruba szigetére is.

Természetes élőhelyei a következők:

Tengerpartok
Mangroveerdők
Édesvizű tavak, folyók, patakok és mocsarak
Vidéki kertek
Városi környezet

Ez a faj nem őshonos Magyarországon, de alkalmanként előfordulhat kóborló példány. Leginkább tavasszal és ősszel lehet megfigyelni, amikor átvonulnak Európában.

Rendszertani besorolása

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) a következő rendszertani besorolásba tartozik:

Ország: Állatvilág (Animalia) Törzs: Gerincesek (Chordata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Csirögefélék (Icteridae) Nem: Quiscalus Faj: Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger)

Tudományos név:

Quiscalus niger (Boddaert, 1783)

Egyéb elnevezések:

Angolul: Greater Antillean Grackle
Németül: Antillen-Grackel
Franciául: Quiscale noir

Faj leírása:

Pieter Boddaert holland ornitológus írta le 1783-ban, az Oriolus nembe Oriolus niger néven. Később áthelyezték a Quiscalus nembe.

Ez a faj a legnagyobb a Quiscalus nemzetségben. A hím tollazata fényes fekete, zöldes árnyalattal a fejen és a nyakon. A tojó barna tollazatú, sötétebb árnyalatokkal a háton és a szárnyakon. Mindkét nemnek sárga szeme és fekete csőre van. Erős testalkatú, zömök madár, hosszú farokkal.

Jellemző	Részletek
Rendszertani besorolás	Ország: Állatvilág (Animalia) Törzs: Gerincesek (Chordata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Verébalakúak (Passeriformes) Család: Csirögefélék (Icteridae) Nem: Quiscalus Faj: Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger)
Méret	Testhossz: 28-35 cm Szárnyfesztávolság: 46-61 cm
Súly	Hím: 200-300 g Tojó: 175-250 g
Tollazat	Hím: Fényes fekete, zöldes fényű Tojó: Sötétbarna
Csőr és lábak	Csőr: Erős, kúpos, fekete Lábak: Erősek, karmokkal
Élőhely	Nagy-Antillák szigetei, mangroveerdők, partvidékek, mezőgazdasági területek, városok
Táplálkozás	Mindenevő: rovarok, gyümölcsök, magok, kisebb gerincesek
Szaporodás	Fészekalj: 3-5 tojás Költési idő: kb. 2 hét
	Várható élettartam
Magyarországi előfordulás	Nem őshonos, ritka kóborló

Ismertebb alfajai

Az antillai csónakfarkúnak (Quiscalus niger) hét elismert alfaja létezik:

Quiscalus niger bangsi (Lesser Caymans Grackle): A Kis-Kajmán szigeten él.
Quiscalus niger brachypterus (Puerto Rican Grackle): Puerto Ricóban őshonos.
Quiscalus niger caribaeus (Cuban Grackle): Kuba nyugati részén és az Isla de la Juventud-szigeten (Pinos-sziget) fordul elő.
Quiscalus niger caymanensis (Grand Cayman Grackle): A Nagy-Kajmán szigeten őshonos.
Quiscalus niger crassirostris (Jamaican Grackle): Jamaicában található.
Quiscalus niger gundlachii (Greater Antillean Grackle): Kuba keleti részén és Hispaniola szigetén elterjedt.
Quiscalus niger niger (Greater Antillean Grackle): Hispaniola szigetén őshonos.

Az alfajok főleg testméretükben, a csőr méretében és a tollazat tónusában különböznek egymástól.

Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger): Életmód

Társas élet:

Az antillai csónakfarkú társas madár, amely általában nagy csapatokban él. Ezek a csapatok akár több száz egyedet is számlálhatnak.
A csapatokban belül szoros hierarchia uralkodik, a domináns hímek a ranglétrán legfelül helyezkednek el.
A csapatok éjszakára összegyűlnek közös alvóhelyeken, amelyek gyakran fákon vagy nádasokban találhatók.

Szociális viselkedés:

Az antillai csónakfarkúak kommunikálnak egymással hangokkal, testbeszéddel és tollas kijelzőkkel.
A hímek éneklik a területük jelzésére és a nőstények udvarlására.
A madarak agresszívan viselkedhetnek a betolakodókkal szemben, és fizikailag is megtámadhatják őket.

Mozgás:

Az antillai csónakfarkú jó repülő, képes gyorsan és fürgén repülni.
Gyakran gyalog is mozog a talajon, ahol táplálékot keres.
A madarak jó úszók, és néha vízbe is merülnek, hogy táplálékot gyűjtsenek.

Territórium:

A hím antillai csónakfarkúak territóriumot tartanak fenn, amelyet más hímektől védenek.
A territórium mérete a táplálékforrások bőségétől függően változik.
A nőstényeknek nincs territóriumuk, de szabadon mozoghatnak a hím territóriumán belül.

Alkalmazkodó képességek:

Az antillai csónakfarkú nagyon alkalmazkodóképes faj, amely képes alkalmazkodni a különböző élőhelyekhez.
Sikeresen megtelepedett városi környezetben, és gyakran látható parkokban, kertekben és udvarokban.
Mindenevő, és a legkülönfélébb táplálékokat fogyasztja, beleértve a rovarokat, magokat, gyümölcsöket és néha kisebb gerinceseket is.

Veszélyeztetettség:

Az antillai csónakfarkú nem veszélyeztetett faj.
Széles elterjedési területtel és nagy populációval rendelkezik.
Azonban egyes alfajok élőhelyvesztés miatt veszélyeztetettek.

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) táplálkozása

Táplálékforrások:

Az antillai csónakfarkú mindenevő, és a legkülönfélébb táplálékokat fogyasztja.
Fő táplálékuk a rovarok, de fogyasztanak magokat, gyümölcsöket, csigákat, rákokat, kisebb gerinceseket is.
Gyakran láthatók a talajon táplálékot keresni, de a fákról is gyűjtenek gyümölcsöket és rovarokat.

Táplálkozási szokások:

Az antillai csónakfarkúak nappali állatok, és napközben táplálkoznak.
Gyakran csapatokban táplálkoznak, és közösen keresik a táplálékot.
Erős csőrük segítségével feltörik a magokat és a gyümölcsöket.
Rovarokat a levegőben is elkapnak, vagy a talajon keresik őket.
Néha agresszívan viselkedhetnek más madarakkal szemben, hogy elűzzék őket a táplálékforrástól.

Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger): Fészkelőhely

Elhelyezkedés:

Az antillai csónakfarkú kolóniákban fészkel, gyakran fák ágain, de épít fészket nádasokban, cserjésekben és épületeken is.
A fészkek magasan a talaj felett helyezkednek el, a ragadozóktól való védelem érdekében.
A madarak előnyben részesítik a nyílt vízforrásokhoz közeli fészkelőhelyeket.

Fészek jellemzői:

A fészek csészé alakú, és fűszálakból, ágakból, levelekből és mohaszálakból épül.
A belső tér puha fűvel és tollakkal van bélelt.
A fészek átmérője 20-30 cm körül van.

Környezet:

Az antillai csónakfarkú különböző élőhelyeken fészkel, beleértve a trópusi erdőket, szavannákat, mezőgazdasági területeket és városi területeket.
A madarak alkalmazkodóképesek és képesek alkalmazkodni a különböző környezeti feltételekhez.

Fészeképítés:

A fészket a tojó építi, de a hím is segíthet az anyagok gyűjtésében.
A fészeképítés körülbelül egy hétig tart.

Tojásrakás:

A tojó 3-5 tojást rak, amelyek kékeszöld színűek és barna foltokkal tarkítottak.
A tojások kb. 2 hétig kelnek ki.

Veszélyeztető tényezők:

Az antillai csónakfarkú fészkelőhelyeit az élőhelyvesztés fenyegeti, amelyet az erdőirtás, a mezőgazdaság és a városiasodás okoz.
A madarak ragadozók áldozatai is lehetnek, mint például a kígyók, a macskák és a ragadozó madarak.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Támogassuk az olyan erdővédelmi kezdeményezéseket, amelyek megőrzik az antillai csónakfarkú természetes élőhelyeit.
Kerüljük a peszticidek használatát, amelyek károsak lehetnek a rovarokra, az antillai csónakfarkú fő táplálékforrására.
Támogassuk a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek csökkentik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat.
Szórjuk a tudatosságot az antillai csónakfarkú fészkelőhelyeinek védelmének fontosságára.

Ezzel a lépésekkel hozzájárulhatunk az antillai csónakfarkú populációjának fenntartásához és a jövőbeni generációk számára.

Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger): Szaporodás

Párzási időszak:

Az antillai csónakfarkú többsexiális faj, ami azt jelenti, hogy a hímnek több tojója is lehet.
A párzási időszak változó, de általában február és május közé esik.

Fészkelés:

A fészket a tojó építi, de a hím is segíthet az anyagok gyűjtésében.
A fészeképítés körülbelül egy hétig tart.
A fészek csészé alakú, és fűszálakból, ágakból, levelekből és mohaszálakból épül.
A belső tér puha fűvel és tollakkal van bélelt.
A fészek átmérője 20-30 cm körül van.

Szaporodási szokások:

A hím udvarolni a tojónak énekléssel és tollas kijelzőkkel.
A tojó több tojást is rakhat különböző hímektől.
A tojások kb. 2 hétig kelnek ki.
A fiókák fészeklakók, és körülbelül 25 napig maradnak a fészekben.
A szülők mindketten etetik a fiókákat.
A fiókák körülbelül 6 hetes korukban válnak ivaréretté.

Antillai csónakfarkú (Quiscalus niger): Fiókái

Jellemzői:

Az antillai csónakfarkú fiókái meztelenek és csukott szeműek kikeléskor.
Testük rózsaszín, és puha pihékkel borított.
Csőrük rövid és fekete.
Lábaik gyengék és még nem tudnak járni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A tojások kb. 2 hétig kelnek ki.
A fiókák fészeklakók, és körülbelül 25 napig maradnak a fészekben.
Az első napokban a fiókákat a tojó melengeti és védi.
A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány nap múlva már képesek kinyitni a szemüket és mozgatni a fejüket.

Etetés és gondozás:

A fiókákat mindkét szülő eteti.
A szülők rovarokat, magokat és gyümölcsöket hordoznak a fiókáknak.
A fiókák gyorsan nőnek, és körülbelül 2 hetes korukban már képesek maguk is táplálkozni.
A szülők tovább etetik a fiókákat, amíg azok ivaréretté nem válnak.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 6 hetes korukban kirepülnek a fészekből.
Az első napokban még a szülők közelében maradnak, és tőlük kérik a táplálékot.
Hamarosan önállóvá válnak, és elkezdik magukat táplálni.
A fiókák körülbelül 8 hetes korukban elhagyják a szülőket.

Az antillai csónakfarkúak (Quiscalus niger) ismertebb betegségei

Az antillai csónakfarkúak (Quiscalus niger) számos betegségnek kitehetők, beleértve a bakteriális, vírusos, gombás és parazitafertőzéseket. Néhány a leggyakoribb betegség közül:

Nyugati Nílus-láz: Ez a vírusos betegség szúnyogok csípésével terjed, és súlyos neurológiai problémákat okozhat. Az antillai csónakfarkúak a vírus hordozói és terjesztői lehetnek.
Madárhimlő:Ez a vírusos betegség légúti cseppekkel terjed, és szájnyálkahártya-gyulladást, bőrgyulladást és légzési problémákat okozhat. Az antillai csónakfarkúak fogékonyak a madárhimlőre, és más madarakra is terjeszthetik.
Aspergillosis:Ez a gombás fertőzés a tüdőt érinti, és légzési nehézséget, köhögést és súlyvesztést okozhat. Az antillai csónakfarkúak spórák belélegzésével fertőződhetnek meg.
Trichomoniasis:Ez a parazitafertőzés a beleket érinti, és hasmenést, fogyást és letargiát okozhat. Az antillai csónakfarkúak fertőzött madarakkal való érintkezés útján fertőződhetnek meg.
Coccidiosis:Ez a parazitafertőzés a beleket érinti, és hasmenést, véres székletet és súlyvesztést okozhat. Az antillai csónakfarkúak fertőzött talajjal vagy vízzel való érintkezés útján fertőződhetnek meg.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista az antillai csónakfarkúakat érintő összes betegségről. Ha bármilyen aggálya van a madarainak egészségével kapcsolatban, forduljon állatorvoshoz.

Az antillai csónakfarkúak betegségeinek megelőzésének legjobb módja a madarak egészséges környezetének fenntartása. Biztosítson nekik tiszta vizet, tápláló élelmet és biztonságos menedéket. Ezenkívül rendszeresen vigye el őket állatorvoshoz ellenőrzésre és oltásra.

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az antillai csónakfarkúnak (Quiscalus niger) számos természetes ellensége van, beleértve a ragadozókat, a versengő fajokat és a parazitákat.

Ragadozók:

Ragadozó madarak:Sólymok, héják, karvalyok, ölyvek mind vadásznak antillai csónakfarkúakra.
Kígyók:Nagy kígyók, mint a pitonok és a viperafajok, zsákmányul ejthetik a fészekben lévő fiókákat vagy a talajon táplálkozó felnőtteket.
Macskák:A házi macskák és a vadmacskák, mint a puma és a vörös róka, szintén vadásznak antillai csónakfarkúakra.

Versengő fajok:

Más madárfajok:Az antillai csónakfarkúak versenghetnek más madárfajokkal a táplálékért, a fészkelőhelyekért és a területért. Ilyen fajok lehetnek a varjúfélék, a seregélyfélék és a galambfélék.

Paraziták:

Tetvek:A tetvek a madarak bőrén élősködő apró rovarok. Számos betegséget terjeszthetnek, és vérszegénységet és gyengeséget okozhatnak.
Bolhák:A bolhák a madarak vérével táplálkozó apró ugró rovarok. Számos betegséget terjeszthetnek, és vérszegénységet és gyengeséget okozhatnak.
Kullancsok:A kullancsok a madarak vérével táplálkozó pókszerű lények. Számos betegséget terjeszthetnek, beleértve a Lyme-kórt és a babéziózist.
Férgek:Számos típusú féreg élhet a madarak beleiben. Ezek a paraziták emésztési problémákat, fogyást és letargiát okozhatnak.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista az antillai csónakfarkúakat érintő összes ellenségről. A madarakra gyakorolt hatás mértéke a környezettől és az évszaktól függően változhat.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) nem szerepel a Vörös Listán mint globálisan veszélyeztetett faj. Azonban számos országban védett, beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, Kanadát és Mexikót. A faj populációja stabilnak tűnik, és nincs közvetlen veszélyben a kipusztulásra.

Azonban az antillai csónakfarkúak számos fenyegetéssel szembesülnek, beleértve az élőhelyvesztést, a peszticidek használatát és a behurcolt fajokkal való versenyt. Ezek a fenyegetések hosszú távon hatással lehetnek a faj populációjára.

Fontos, hogy továbbra is védjük az antillai csónakfarkúakat és élőhelyüket. Ezt a következők megtételével tehetjük meg:

Támogassuk az olyan erdővédelmi kezdeményezéseket, amelyek megőrzik az antillai csónakfarkú természetes élőhelyeit.
Kerüljük a peszticidek használatát, amelyek károsak lehetnek a rovarokra, az antillai csónakfarkú fő táplálékforrására.
Támogassuk a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, amelyek csökkentik a környezetre gyakorolt negatív hatásokat.
Szórjuk a tudatosságot az antillai csónakfarkú védelmének fontosságára.

Ezzel a lépésekkel hozzájárulhatunk az antillai csónakfarkú populációjának fenntartásához és a jövőbeni generációk számára.

Az antillai csónakfarkú (Quiscalus niger) hangja

Az antillai csónakfarkú hangja rendkívül változatos és összetett. Hangrepertoárja különböző csicsergéseket, rikácsolásokat, kattogásokat és füttyöket foglal magában, amelyeket a madár különböző célokra használ.

Hangja mire hasonlít:

Az antillai csónakfarkú hangja hasonlít a varjúfélék, a seregélyfélék és a galambfélék hangjához.
Gyakran leírják hangját, mint éles, fémies vagy rekedtes.
Egyes hangjai dallamosak lehetnek, míg mások durvák és riasztóak.

Hangjának jellegzetességei:

Az antillai csónakfarkú hangja magas frekvenciájú.
Hangjai rövidek és gyorsak lehetnek, vagy hosszabb és bonyolultabbak.
A madár egyedül vagy csoportosan is hangozhat.

Hangkeltés mechanizmusa:

Az antillai csónakfarkú hangját a gerincében lévő syrinx nevű szervvel hozza létre. A syrinx egy módosult légcső, amely rezeg, amikor a madár ki- és beszívja a levegőt. A rezgések hangokat keltenek, amelyeket a madár csőre és szája formál.

Hangszínek és jelentésük:

Az antillai csónakfarkú különböző hangszíneket használ a különböző üzenetek közvetítésére. Néhány példa:

Magas csicsergés: Veszélyre figyelmeztetés
Riacsolás: Agresszió vagy izgalom kifejezése
Kattogás: Táplálékkeresés közbeni kommunikáció
Füttyögés: Udvarlás vagy területvédelem

Hangok és kontextus:

Az antillai csónakfarkú hangja a kontextustól függően változik. Például a madár más hangokat fog használni, ha ragadozót észlel, mint amikor táplálékot keres.

Hangok változása:

Az antillai csónakfarkú hangjai idővel változhatnak. Ez a változások a madár életkorától, nemétől, helyétől és évszaktól függően változhatnak.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/YHKQPPJDVP

Érdekességek róla, tények röviden

Érdekesség	Tény
Táplálkozás:	Mindenevő, rovarokat, magokat, gyümölcsöket és néha kisebb gerinceseket fogyaszt.
Közösségi életmód:	Nagy csoportokban élnek, amelyek akár 1000 egyedet is számlálhatnak.
Intelligencia:	Intelligens madarak, amelyek képesek eszközöket használni és problémákat megoldani.
Utánzás:	Képesek más madarak és állatok hangjait utánozni.
Védekezés:	Veszély esetén rikácsolással, agresszív testtartással és néha fizikai támadással védekeznek.
Vonulás:	Egyes populációk rövid távú vándorlást végeznek a tél folyamán.
Tojásrakás:	3-5 tojást raknak, melyeket a tojó 12-13 napig költ ki.
Fiókák:	A fiókák 25 nap múlva repülnek ki a fészekből.
Várható élettartam:	15-20 év
Elterjedés:	Észak-Amerika keleti és déli részén, Közép-Amerikában és a Karibi-térségen honos.
Jelentőség:	Fontos szerepet játszanak a rovarpopulációk szabályozásában.

További érdekességek:

Az antillai csónakfarkúak az egyetlen madárfaj Észak-Amerikában, amelynek két hüvelykujja van.
A hím antillai csónakfarkúaknak hosszú, fényes farkuk van, amelyet a tojók vonzására használnak.
Az antillai csónakfarkúak gyakran okoznak kárt a terményekben és a gyümölcsöskertekben.
Egyes kultúrákban az antillai csónakfarkúakat szerencsétlen madaraknak tartják.