Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) 

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) megjelenése, jellemzői

Az amerikai pettyeslile egy közepes méretű partimadár, amely Észak-Amerika sarkvidéki tundráin költ, és Dél-Amerikában telel. Magyarországon ritka kóborló.

Mérete, testfelépítése:

  • Testhossza 24-28 cm.
  • Szárnyfesztávolsága 65-72 cm.
  • Testtömege 106-194 g.
  • Karcsú testalkatú, hosszú lábú és szárnyú madár.

Tollazat színezete:

  • Nászruhában a hasa, torka és hasalja fekete, a háta és a feje teteje pedig aranyló pettyekkel tarkított sötétbarna.
  • A hím nyugalmi tollruhája és a tojó barna, sárgás pöttyökkel.
  • A fiatalok tollazata hasonló a tojóéhoz, de a pettyek halványabbak.

Csőr és lábak:

  • Csőre rövid, fekete és hegyes.
  • Lábai hosszúak, feketék, és alkalmasak a futásra és a gázolásra.

Szárnyak és repülés:

  • Hosszú, hegyes szárnyai erőteljes repülést tesznek lehetővé.
  • Vonuláskor nagy távolságokat tesznek meg, gyakran non-stop repülnek több ezer kilométert.

Várható élettartama:

  • A vadonban átlagosan 4-6 évig élnek, de akár 10 évig is elélhetnek.

Magyarországi helyzete:

  • Magyarországon rendkívül ritka vendég, eddig csak néhány alkalommal figyelték meg.
  • Elsősorban vonuláskor, tavasszal és ősszel fordul elő.
  • Leginkább a parti területeken, mocsarakban, tavak mentén, és szántóföldeken lehet megfigyelni.
  • Védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Érdekességek:

  • Az amerikai pettyeslile nagyon hasonlít az aranylilére és az ázsiai pettyeslilére, ezért terepen nehéz megkülönböztetni őket.
  • Főként rovarokkal, férgekkel, puhatestűekkel és rákokkal táplálkozik.
  • Fészkét a földre rakja, általában 3-4 tojást rak.
  • A fiókák fészekhagyók, kikelés után hamarosan elhagyják a fészket.
Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) 
Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica)

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) elterjedése, előfordulása

Az amerikai pettyeslile elsősorban Észak-Amerikában honos, de vonulásai során bejárja az amerikai kontinenst, sőt, ritkán Európába is eljut.

Élőhelye:

  • Költőterülete: Észak-Amerika sarkvidéki tundráin található, Alaszkától Kanadáig és Grönlandig. A száraz, köves, mohás és zuzmós területeket kedveli, ahol alacsony a növényzet.
  • Telelőterülete: Dél-Amerika füves pusztáin, mezőgazdasági területein és tengerpartjain telel, Argentínától Chiléig.
  • Vonulás: Vonulás során Észak- és Dél-Amerika között hatalmas távolságokat tesz meg, gyakran non-stop repülve az Atlanti-óceán felett. Eközben megpihenhet tengerpartokon, mocsarakban, tavak mentén és mezőgazdasági területeken.

Földrajzi elterjedése:

  • Észak-Amerika: Alaszka, Kanada, Grönland
  • Dél-Amerika: Argentína, Chile, Brazília, Uruguay, Paraguay
  • Kóborlóként: Európa, Ázsia, Ausztrália

Földrajzi határok:

  • Északon az északi sarkkör, délen pedig a dél-amerikai kontinens déli része határolja elterjedését.
  • Költőterülete a tundra övezetre korlátozódik.
  • Vonulási útvonala az Atlanti-óceánon át vezet Észak- és Dél-Amerika között.

Rendszertani besorolása

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a lilefélék (Charadriidae) családjába tartozó faj.

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) 
Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica)

Életmódja

Az amerikai pettyeslile életmódját a hosszú távú vonulás, a változó környezethez való alkalmazkodás és a hatékony táplálkozási stratégiák jellemzik.

Társas élet:

  • Fészekrakáskor: A költőterületeken territoriálisak, a párok védik a fészkük körüli területet.
  • Vonuláskor: Nagy csapatokba verődve vonulnak, akár több ezer egyeddel együtt. Ez a viselkedés védelmet nyújt a ragadozók ellen, és segít a tájékozódásban.
  • Telelőterületen: Laza csapatokban töltik az időt, táplálékkeresés közben gyakran más partimadár fajokkal együtt.

Szociális viselkedés:

  • A költési időszakban agresszívan védik a territóriumukat, hangos kiáltásokkal és fenyegető pózokkal űzik el a betolakodókat.
  • Vonuláskor összetartóak, követik a csapat vezetőit, és figyelmeztetik egymást a veszélyre.
  • A fiókák fészekhagyók, de a szülők néhány hétig gondozzák őket.

Mozgás:

  • Gyorsan és ügyesen futnak a talajon, hosszú lábaikkal könnyedén lépkednek az egyenetlen talajon is.
  • Repülésük erőteljes és kitartó, képesek nagy távolságokat megtenni megállás nélkül.
  • A vízben is jól mozognak, úsznak és gázolnak.

Territórium:

  • A költőterületen a párok védik a fészkük körüli területet, amelynek mérete a táplálékforrások bőségétől függ.
  • A telelőterületen nem területvédők, laza csapatokban élnek.

Alkalmazkodóképesség:

  • Kiválóan alkalmazkodtak a sarkvidéki tundra zord körülményeihez és a hosszú távú vonuláshoz.
  • Képesek különböző élőhelyeken táplálkozni, a tundra rovaraitól a tengerparti rákokig.
  • Gyorsan regenerálódnak a megterhelő vonulás után.

Kihívások és túlélési stratégiák:

  • Kihívások: Élőhelyek pusztulása, klímaváltozás, ragadozók, betegségek, emberi zavarás.
  • Túlélési stratégiák: Gyors szaporodás, hatékony táplálkozás, csoportos vonulás, rejtőzködés, mimikri (a tollazat színe beleolvad a környezetbe).

Az amerikai pettyeslile sikeres túlélése a jövőben attól függ, hogy képes lesz-e alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez és leküzdeni az emberi tevékenység okozta kihívásokat.

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) táplálkozása

Az amerikai pettyeslile táplálkozása változatos és alkalmazkodóképes, tükrözve a madár hosszú vonulási útvonalát és a különböző élőhelyeket, ahol megfordul.

Jellemzői:

  • Opportunista: Az amerikai pettyeslile opportunista táplálkozó, ami azt jelenti, hogy a legkönnyebben elérhető táplálékforrásokat hasznosítja.
  • Változatos: Étrendje széles skálán mozog, a rovaroktól a tengeri élőlényekig.
  • Szezonális: Táplálkozása az évszaktól és az élőhelytől függően változik.

Táplálékforrások:

  • Költőterületen (tundra): Rovarok (szúnyogok, legyek, bogarak), pókok, férgek, csigák.
  • Vonuláskor: Rovarok, bogyók, magvak, tengerparti élőlények (rákok, puhatestűek).
  • Telelőterületen (Dél-Amerika): Rovarok, férgek, rákok, puhatestűek, magvak.

Táplálkozási szokások:

  • Látás alapján táplálkozik: Éles látásával keresi a mozgó zsákmányt a talajon vagy a sekély vízben.
  • Gyors mozgás: Futással és rövid repülésekkel követi a zsákmányt.
  • Csőrével kapja el a táplálékot: Hegyes csőrével ügyesen felszedi a rovarokat és más apró állatokat a földről vagy a vízből.
  • Néha a talajt is turkálja: Csőrével a talajba fúr férgek és lárvák után.

Ökológiai szerep:

  • Ragadozó: Az amerikai pettyeslile fontos szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában, különösen a költőterületeken.
  • Zsákmányállat: Fiókáit és toitásait ragadozó madarak és emlősök fogyaszthatják.
  • Magterjesztő: A bogyók és magvak fogyasztásával hozzájárul a növények terjedéséhez.

Az amerikai pettyeslile táplálkozási stratégiája hozzájárul a túléléséhez és a szaporodási sikeréhez a különböző élőhelyeken, amelyeket élete során felkeres.

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) 
Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica)

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) fészkelőhelye

Az amerikai pettyeslile fészkelőhelye az észak-amerikai tundra zord, de mégis lenyűgöző vidékén található. A megfelelő fészkelőhely kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres szaporodáshoz.

Elhelyezkedés:

  • Észak-Amerika sarkvidéki tundrája: Alaszkától Kanadáig és Grönlandig terjedő területen költ.
  • Száraz, nyílt területek: A fészkek általában száraz, köves, mohás vagy zuzmós területeken találhatók, ahol alacsony a növényzet.
  • Jó kilátás: A pettyeslilék olyan helyet választanak, ahonnan jó a kilátás, hogy időben észrevegyék a ragadozókat.

Fészek jellemzői:

  • Egyszerű talajmélyedés: A fészek egy sekély mélyedés a talajban, amit a madár a lábaival kapar ki.
  • Minimális bélés: A mélyedést gyakran csak néhány szál fűvel, levéllel vagy zuzmóval bélelik.
  • Rejtőzködő: A fészek színe és anyaga beleolvad a környezetbe, így nehezen vehető észre.

Környezet:

  • Alacsony növényzet: A tundra növényzete alacsony, így a pettyeslilék jó rálátással rendelkeznek a környezetükre.
  • Víz közelsége: A fészkek gyakran tavak, folyók vagy mocsarak közelében találhatók, ahol bőséges a táplálék.
  • Zord időjárás: A tundra hideg és szeles, ezért a fészeknek védelmet kell nyújtania az elemek ellen.

Fészeképítés:

  • Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben.
  • A fészket általában a hím kezdi el építeni, majd a tojó fejezi be.

Tojásrakás:

  • A tojó általában 3-4 tojásból álló fészekaljat rak.
  • A tojások sárgásbarnák, sötét foltokkal.
  • Mindkét szülő részt vesz a kotlásban.

Veszélyeztető tényezők:

  • Élőhelyek pusztulása: Az olajkitermelés, bányászat és út építés veszélyezteti a tundra élővilágát.
  • Klímaváltozás: A felmelegedés hatására változik a tundra növényzete, ami negatívan befolyásolhatja a pettyeslilék fészkelőhelyeit.
  • Ragadozók: A fészkeket és a fiókákat rókák, sarki rókák, baglyok és sirályok ragadozhatják.
  • Emberi zavarás: A turisták és a kutatók jelenléte zavarhatja a madarakat a fészkelésben.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

  • Élőhelyek védelme: Támogassuk a tundra védelmét célzó kezdeményezéseket.
  • Klímaváltozás mérséklése: Csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
  • Felelős turizmus: Tartsuk be a természetvédelmi területeken érvényes szabályokat.
  • Kutatás és monitoring: Támogassuk az amerikai pettyeslile populációjának kutatását és monitorozását.

Az amerikai pettyeslile fészkelőhelyeinek védelme fontos feladat, amelyhez mindannyian hozzájárulhatunk.

Szaporodása

Az amerikai pettyeslile szaporodása a sarkvidéki tundra rövid nyarához igazodik, ahol a madaraknak gyorsan kell cselekedniük, hogy kihasználják a rövid ideig tartó kedvező körülményeket.

Párzási időszak:

  • Május-június: A pettyeslilék májusban érkeznek meg a költőterületekre, és azonnal megkezdik a párkeresést.
  • Udvarlás: A hímek látványos udvarló repüléssel és hangos kiáltásokkal próbálják felhívni magukra a tojók figyelmét.
  • Párválasztás: A tojók választják ki a párjukat, és a párok monogámok a költési időszakban.

Fészkelés:

  • Fészekhely kiválasztása: A párok együttesen választják ki a fészek helyét, amely általában egy száraz, nyílt terület a tundrán.
  • Fészeképítés: Mindkét szülő részt vesz a fészek építésében, amely egy egyszerű mélyedés a talajban, némi növényi anyaggal bélelve.
  • Tojásrakás: A tojó 3-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő kotlik.
  • Kotlás: A kotlási időszak 25-28 napig tart.

Szaporodási szokások:

  • Agresszív területvédelem: A párok agresszívan védik a fészkük körüli területet a betolakodóktól.
  • Közös fiókanevelés: Mindkét szülő részt vesz a fiókák gondozásában.
  • Fészekhagyó fiókák: A fiókák fészekhagyók, kikelés után hamarosan elhagyják a fészket.
  • Gyors fejlődés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt képesek repülni.
  • Önállóság: A fiatal madarak 6-8 hetes korukban válnak önállóvá.

Az amerikai pettyeslile szaporodási stratégiája a sarkvidéki tundra zord körülményeihez alkalmazkodott. A gyors szaporodás és a fiókák gyors fejlődése biztosítja a faj fennmaradását ebben a kihívásokkal teli környezetben.

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) fiókái

Az amerikai pettyeslile fiókái igazi túlélők, akik már a kikelés pillanatától kezdve alkalmazkodnak a zord sarkvidéki környezethez.

Jellemzői:

  • Fészekhagyók: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után szinte azonnal képesek járni és követni a szüleiket.
  • Rejtő szín: A fiókák tollazata barnás, foltos, ami segít nekik elrejtőzni a tundra növényzete között.
  • Gyors fejlődés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt képesek repülni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

  • Kikelés: A tojásokból 25-28 nap kotlás után kelnek ki a fiókák.
  • Önálló táplálkozás: A fiókák már kikelés után képesek maguknak táplálékot keresni, de a szülők a kezdeti időszakban segítenek nekik.
  • Hőszabályozás: A fiókák eleinte nehezen tudják szabályozni a testhőmérsékletüket, ezért a szülők gyakran melegítik őket a szárnyaik alatt.

Etetés és gondozás:

  • Rovarok: A fiókák fő tápláléka rovarokból áll, amelyeket a szülők gyűjtenek nekik.
  • Védelem: A szülők agresszívan védik a fiókákat a ragadozóktól.
  • Tanítás: A szülők megtanítják a fiókákat táplálékot keresni és elrejtőzni a veszély elől.

Kirepülés és elhagyás:

  • Kirepülés: A fiókák 3-4 hetes korukban repülnek ki.
  • Elhagyás: A fiatal madarak 6-8 hetes korukban válnak önállóvá és elhagyják a szüleiket.

Gondoskodás és túlélési arány:

  • Közös gondoskodás: Mindkét szülő részt vesz a fiókák gondozásában.
  • Túlélési arány: A fiókák túlélési aránya a környezeti viszonyoktól és a ragadozók számától függ.

Ökológiai jelentőség:

  • Tápláléklánc: A fiókák fontos táplálékforrást jelentenek a ragadozó madarak és emlősök számára.
  • Populáció szabályozás: A fiókák túlélési aránya befolyásolja az amerikai pettyeslile populációjának méretét.

Az amerikai pettyeslile fiókái a szülők gondoskodásának és a gyors fejlődésüknek köszönhetően jó eséllyel élik túl a sarkvidéki tundra kihívásait.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár az amerikai pettyeslile általánosságban egészséges madárfaj, számos betegség és parazita veszélyeztetheti őket. Íme néhány a leggyakoribb egészségügyi problémák közül:

Fertőző betegségek:

  • Madárinfluenza: A madárinfluenza vírus különböző törzsei megfertőzhetik az amerikai pettyeslilét, súlyos légzőszervi megbetegedést és akár halált is okozva.
  • Nyugat-nílusi vírus: Ez a szúnyogok által terjesztett vírus neurológiai tüneteket okozhat a madarakban, beleértve a bénulást és a halált.
  • Salmonella: A Salmonella baktériumok ételmérgezést okozhatnak a madarakban, hasmenést, lázat és gyengeséget okozva.

Paraziták:

  • Külső paraziták: Tetvek, atkák és kullancsok táplálkozhatnak a madarak vérével, viszketést, irritációt és vérszegénységet okozva.
  • Belső paraziták: A férgek és protozoonok megfertőzhetik a madarak bélrendszerét, emésztési problémákat, tápanyaghiányt és gyengeséget okozva.
  • Vérszívó legyek: A vérszívó legyek lárvái a madarak bőre alá fészkelhetnek, fájdalmas sebeket és gyulladást okozva.

Egyéb egészségügyi problémák:

  • Sérülések: A madarak megsérülhetnek a ragadozókkal való találkozás során, vagy a környezetükben található akadályokba ütközve.
  • Mérgezés: A madarak megmérgeződhetnek a szennyezett táplálék vagy víz fogyasztása miatt.
  • Stressz: A környezeti stressz, például az élőhelyek elvesztése vagy az emberi zavarás, gyengítheti a madarak immunrendszerét és fogékonyabbá teheti őket a betegségekre.

Fontos megjegyezni, hogy az amerikai pettyeslile populációjának egészségi állapotát számos tényező befolyásolja, beleértve a környezeti feltételeket, a táplálék elérhetőségét és az emberi tevékenység hatását. A betegségek és paraziták jelentős veszélyt jelenthetnek a madarak túlélésére, ezért fontos a populáció egészségi állapotának folyamatos monitorozása és a megfelelő védelmi intézkedések megtétele.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az amerikai pettyeslile, bár nem tartozik a legvédtelenebb madarak közé, számos ragadozóval kell szembenéznie élete során, különösen a fészkelési időszakban és a fiókák felnevelésekor.

Lehetséges ellenfelek, ellenségek:

  • Emlősök:
    • Rókák: A vörös róka és a sarki róka is komoly veszélyt jelent a fészkekre és a fiókákra.
    • Hermelin: Kisebb mérete ellenére a hermelin is képes elkapni a fiókákat, sőt, a tojásokat is elrabolhatja.
    • Farkas: Ritkábban, de a farkas is zsákmányolhat pettyesliléket.
  • Madarak:
    • Ragadozó madarak: A héják, sasok, sólymok és baglyok veszélyt jelentenek a felnőtt madarakra és a fiókákra egyaránt.
    • Sarki csér: A sarki csér agresszív madár, amely elűzheti a pettyesliléket a fészkelőhelyéről, sőt, a tojásokat is megtámadhatja.
    • Varjak: A varjak opportunista táplálkozók, és elrabolhatják a tojásokat vagy a fiókákat.

Védelmi stratégiák:

Az amerikai pettyeslile számos stratégiát fejlesztett ki a ragadozók elleni védekezésre:

  • Rejtőzködés: A fészkek és a fiókák tollazata beleolvad a környezetbe, így nehezen vehetők észre.
  • Agresszív védekezés: A szülők agresszívan védik a fészket és a fiókákat, hangos kiáltásokkal és támadó mozdulatokkal űzik el a ragadozókat.
  • Figyelmeztető jelzések: A pettyeslilék hangos riasztásokkal figyelmeztetik egymást a veszélyre.
  • Csoportos védelem: A vonulás során a madarak nagy csapatokba verődnek, ami megnehezíti a ragadozók dolgát.
  • Elterelő manőverek: Ha egy ragadozó közeledik a fészekhez, a szülők gyakran „sebesültnek” tettetik magukat, hogy elcsalják a ragadozót a fészektől.

Az amerikai pettyeslile túlélése a ragadozókkal szembeni hatékony védekezési stratégiáktól függ. A fiókák felnevelése különösen kihívást jelent, és csak a legügyesebb és legéberebb szülőknek sikerül megvédeni utódaikat.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az amerikai pettyeslile globálisan nem tekinthető veszélyeztetett fajnak, de populációja számos fenyegetéssel néz szembe, amelyek a jövőben veszélyeztethetik fennmaradását.

Természetvédelmi helyzete:

  • Globálisan: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „Legkevésbé Aggódó” (Least Concern) besorolást kapott. Ez azt jelenti, hogy a faj jelenleg nem veszélyeztetett, de a populáció trendjei figyelemmel kísérést igényelnek.
  • Észak-Amerikában: Az Egyesült Államokban és Kanadában „Nem Veszélyeztetett” (Not Endangered) státusszal rendelkezik.
  • Magyarországon: Mivel ritka kóborló, fokozottan védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

Veszélyeztető tényezők:

  • Élőhelyek pusztulása: Az olajkitermelés, bányászat és infrastrukturális fejlesztések veszélyeztetik a tundra élőhelyeit.
  • Klímaváltozás: A felmelegedés hatására változik a tundra növényzete, ami negatívan befolyásolhatja a pettyeslilék fészkelőhelyeit és táplálékforrásait.
  • Szennyezés: A peszticidek és más szennyező anyagok felhalmozódhatnak a táplálékláncban, és károsíthatják a madarakat.
  • Vadászat: Bár a pettyeslilére nem vadásznak nagy mértékben, a vonulás során előfordulhat véletlen lelövés.

Védelmi intézkedések:

  • Élőhelyek védelme: Fontos a tundra élőhelyeinek megőrzése és a káros emberi tevékenységek korlátozása.
  • Klímaváltozás mérséklése: Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése segíthet megőrizni a tundra ökoszisztémáját.
  • Monitoring: A populáció méretének és trendjeinek folyamatos monitorozása elengedhetetlen a védelmi intézkedések hatékonyságának értékeléséhez.
  • Közoktatás és tudatformálás: Fontos felhívni a közvélemény figyelmét az amerikai pettyeslile és élőhelyeinek védelmére.

Az amerikai pettyeslile védelme globális együttműködést igényel. A faj fennmaradása attól függ, hogy képesek leszünk-e megőrizni élőhelyeit és mérsékelni a rá ható fenyegetéseket.

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) hangja

Az amerikai pettyeslile hangja jellegzetes és fontos szerepet játszik a madarak kommunikációjában, különösen a költés és a vonulás során.

Hangja mire hasonlít?

Az amerikai pettyeslile hangja egy éles, dallamos „tű-ví” vagy „kví-ví” kiáltás, amelyet gyakran ismételget. Hasonlít az aranylile hangjához, de annál kissé magasabb és élesebb.

Hangjának jellegzetességei:

  • Magas hangfekvés: A hangok a magas frekvenciatartományban vannak.
  • Gyors ismétlődés: A kiáltásokat gyorsan egymás után ismételgeti.
  • Változó hangerő: A hangerő a kontextustól függően változik, például riasztáskor hangosabb, míg a párkapcsolat fenntartása során halkabb.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangot a madár légcsövében található syrinx nevű szerv hozza létre. A syrinx két membránból áll, amelyeket a madár izmok segítségével rezegtet, így kelti a hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

  • Riasztó hang: Éles, hangos „kví-ví” kiáltások, amelyeket a madár ragadozó észlelésekor ad ki.
  • Hívogató hang: Lágyabb, dallamosabb „tű-ví” hangok, amelyeket a madár a társaival való kapcsolattartásra használ, például vonuláskor.
  • Párzási hang: Bonyolultabb hangsorok, amelyeket a hím a tojók vonzására használ az udvarlás során.
  • Fiókák hívása: Speciális hangok, amelyekkel a szülők a fiókákat hívják vagy figyelmeztetik őket.

Hangok és kontextus:

  • Territórium védelme: A hímek hangos kiáltásokkal jelzik a territóriumukat és elűzik a betolakodókat.
  • Párkapcsolat: A párok halkabb hangokkal kommunikálnak egymással.
  • Vonulás: A madarak hívogató hangokkal tartják a kapcsolatot a csapat tagjaival.
  • Veszély jelzése: Riasztó hangokkal figyelmeztetik egymást a ragadozókra.

Hangok változása:

  • Életkor: A fiatal madarak hangja eltér a felnőttekétől.
  • Nem: A hímek és a tojók hangja között is lehetnek különbségek.
  • Évszak: A hangok változhatnak az évszaktól függően, például a párzási időszakban a hímek bonyolultabb hangokat adnak ki.

Az amerikai pettyeslile hangjának tanulmányozása segít megérteni a madarak viselkedését és kommunikációját. A hangok fontos szerepet játszanak a madarak túlélésében és szaporodásában.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/TQCWZTAINA

Érdekességek róla, tények röviden

Tulajdonság Leírás
Rekord vonuló
Ősszel non-stop repül Alaszkából a Hawaii-szigetekre, ami több mint 4000 km!
Kiváló navigátor
A csillagok és a Föld mágneses tere alapján tájékozódik a hosszú vonulások során.
Gyors repülő
Repülési sebessége elérheti a 60 km/órát.
Zord körülmények túlélője
A sarkvidéki tundra zord körülményeihez alkalmazkodott, elbírja a hideget és a szelet.
Rejtőzködő művész
Tollazata színe beleolvad a környezetbe, így nehezen vehető észre.
Agresszív védelmező
Agresszívan védi a fészkét és a fiókáit a betolakodóktól.
Gondos szülő
Mindkét szülő részt vesz a kotlásban és a fiókák gondozásában.
Fészekhagyó fiókák
A fiókák kikelés után hamarosan elhagyják a fészket és követik a szüleiket.
Ritka vendég Európában
Magyarországon csak néhány alkalommal figyelték meg.

 



MADARAK KATEGÓRIÁI:

Kutyafajták

Kedvenceink



Fotók: Pixabay, Vistacreate

Az amerikai pettyeslile (Pluvialis dominica) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.