Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, jellemzői

Az afrikai odúhéja egy lenyűgöző ragadozó madár, amely Afrika szubszaharai régióiban honos.

Mérete és testfelépítése:

  • Testhossz: 51-63 cm
  • Szárnyfesztávolság: 112-132 cm
  • Súly: 500-950 gramm
  • Testfelépítés: Karcsú, hosszú lábakkal és farokkal. Jellegzetes, nagy szemekkel rendelkezik, amelyek előre néznek, biztosítva a kiváló binokuláris látást.

Tollazat színezete:

  • Felnőttek:
    • Szürke fej, nyak és mellkas
    • Fehér has
    • Finoman sávozott fekete-fehér hát és szárnyak
    • Sárga lábak és viaszhártya (csőr tövénél)
  • Fiatalok:
    • Hasonló mintázatúak, de tollazatuk fakóbb

Csőr és lábak:

  • Csőr: Erős, horgas csőr, amely ideális a zsákmány megragadásához és széttépéséhez.
  • Lábak: Hosszú, sárga lábak, éles karmokkal, amelyek segítségével a madár a zsákmányát a karmai között tartja.

Szárnyak és repülés:

  • Szárnyak: Hosszú, széles szárnyak, amelyek lehetővé teszik a siklórepülést és a pontos manőverezést a fák között.
  • Repülés: Az odúhéják kiválóan repülnek. Gyakran láthatók, amint a fák fölött köröznek, vagy ágról ágra ugrálnak zsákmány után kutatva.

Várható élettartam:

  • A vadonban 15-20 év

Magyarországi helyzete:

  • Az afrikai odúhéja nem őshonos Magyarországon. Kizárólag állatkertekben vagy madárparkokban találkozhatunk vele.
Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) elterjedése, előfordulása

Az afrikai odúhéja Afrika szubszaharai régióiban honos, azaz a Szaharától délre eső területeken. Elterjedési területe magában foglalja a következő régiókat:

  • Nyugat-Afrika: Szenegáltól délre egészen Angoláig.
  • Kelet-Afrika: Etiópiától délre egészen Dél-Afrikáig.
  • Közép-Afrika: Kongói-medence és a környező országok.

Földrajzi határok:

  • Északon a Szahara sivatag jelenti a természetes határt.
  • Délen a Dél-afrikai Köztársaság déli része.
  • Nyugaton az Atlanti-óceán.
  • Keleten az Indiai-óceán és a Vörös-tenger.

Az odúhéják elsősorban erdős területeken élnek, de megtalálhatók szavannákon, bozótosokban és nyílt füves pusztákon is, ahol elegendő fa található számukra.

Rendszertani besorolása

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) a madarak osztályának vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

  • Ország: Állatok (Animalia)
  • Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
  • Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
  • Osztály: Madarak (Aves)
  • Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
  • Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
  • Alcsalád: Circaetinae (Kígyászölyvformák)
  • Nem: Odúhéják (Polyboroides)
  • Faj: Afrikai odúhéja (Polyboroides typus)

Evolúciós háttér:

Az odúhéják evolúciós háttere összetett és még nem teljesen feltárt. A genetikai és morfológiai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a kígyászölyvformák (Circaetinae) alcsaládjába tartoznak, amelybe a kígyászölyvek és a halászsasok is beletartoznak.

Az odúhéják specializálódott ragadozók, amelyek alkalmazkodtak a fák odvaiban élő zsákmány, például madarak, kisemlősök és hüllők elejtéséhez. Hosszú lábaik, éles karmaik és erős csőrük mind ezt a táplálkozási módot segítik elő.

A molekuláris vizsgálatok azt mutatják, hogy az odúhéják viszonylag korán elkülönültek a többi héjafélétől, valószínűleg már a miocén korban (23-5 millió évvel ezelőtt). Az afrikai odúhéja és a madagaszkári odúhéja (Polyboroides radiatus) közös őse valószínűleg Afrikában élt, majd a madagaszkári odúhéja később elkülönült, amikor Madagaszkár szigete elvált a kontinenstől.

Az odúhéják evolúcióját valószínűleg befolyásolta a zsákmányállatok elérhetősége és a fészkelőhelyekért folytatott versengés más ragadozó madarakkal. További kutatások szükségesek ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk az odúhéják evolúciós történetéről és adaptációiról.

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Ismertebb alfajai

Az afrikai odúhéjának két elismert alfaja van:

  1. Polyboroides typus typus: Ez az alfaj Afrika déli és keleti részén él, beleértve Dél-Afrikát, Zimbabwét, Mozambikot és Kenyát.
  2. Polyboroides typus pectoralis: Ez az alfaj Nyugat- és Közép-Afrikában található, például Szenegálban, Nigériában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

A két alfaj közötti különbségek elsősorban a méretben és a tollazat árnyalataiban mutatkoznak meg. A Polyboroides typus pectoralis általában nagyobb és sötétebb tollazatú, mint a Polyboroides typus typus.

Fontos megjegyezni, hogy egyes kutatók vitatják a két alfaj elkülönítését, mivel a különbségek nem mindig egyértelműek, és a földrajzi elterjedésük is átfedésben van. További genetikai és morfológiai vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk az afrikai odúhéja alfajai közötti kapcsolatokról.

Életmódja

Életmódja:

Az afrikai odúhéja elsősorban nappali ragadozó, amely magányosan vagy párban él. Szociális viselkedésük nem túl kifejezett, de a párok együttműködnek a fészeképítésben és a fiókák felnevelésében.

Mozgás:

Rendkívül mozgékony madarak, amelyek könnyedén mozognak a fák között. Repülésük elegáns és sikló jellegű, gyakran vitorláznak a felszálló légáramlatokon. A talajon is ügyesen mozognak, hosszú lábaikkal gyorsan futnak a zsákmány után.

Territórium:

Az odúhéják területtartók, és agresszívan védelmezik területüket más ragadozó madaraktól. A territórium nagysága a táplálékforrások bőségétől függően változik.

Alkalmazkodóképesség:

Az odúhéják alkalmazkodóképes madarak, amelyek különböző élőhelyeken képesek megélni, beleértve az erdőket, szavannákat és nyílt területeket is. Táplálékuk változatos, ami hozzájárul túlélésükhöz változó körülmények között.

Kihívások és túlélési stratégiák:

Az odúhéjáknak számos kihívással kell szembenézniük, beleértve az élőhelyek elvesztését, az illegális vadászatot és a klímaváltozást. Túlélési stratégiáik közé tartozik az alkalmazkodóképességük, a változatos táplálkozásuk és a területtartó viselkedésük.

Táplálkozás:

Az odúhéják opportunista ragadozók, amelyek mindent megesznek, amit el tudnak ejteni és meg tudnak enni. Táplálékuk főként madarakból, kisemlősökből, hüllőkből, kétéltűekből és rovarokból áll. Különösen kedvelik a fák odvaiban élő állatokat, amelyeket hosszú lábaikkal és éles karmaikkal könnyedén el tudnak érni.

Egyéb érdekességek:

  • Az odúhéják különleges képessége, hogy térdízületüket hátrafelé is tudják hajlítani, ami lehetővé teszi számukra, hogy elérjék a szűk odúkban megbúvó zsákmányt.
  • Fészküket fák odvaiba vagy ágak közé építik, és általában egy vagy két tojást raknak.
  • A fiókák felnevelése mindkét szülő feladata.
  • A fiatal odúhéják hosszú időt töltenek a szüleikkel, és csak több hónapos korukban válnak önállóvá.
Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása
Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) táplálkozása

Jellemzői:

Az afrikai odúhéja opportunista ragadozó, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz alkalmazkodik. Táplálkozása rendkívül változatos, és a zsákmányállatokat elsősorban a fák lombkoronájában és odvaiban keresi.

Táplálékforrások:

  • Madarak: Az odúhéja fő táplálékforrásai a madarak, különösen azok, amelyek fák odvaiban fészkelnek. Gyakran zsákmányolnak verébféléket, papagájokat, galambokat és más kisebb madarakat.
  • Kisemlősök: Az odúhéja kisemlősökre is vadászik, mint például mókusokra, egerekre, patkányokra és denevérekre.
  • Hüllők: A hüllők, különösen a gyíkok és a kígyók, szintén fontos részét képezik az odúhéja étrendjének.
  • Kétéltűek: Alkalmanként kétéltűeket, például békákat és varangyokat is fogyasztanak.
  • Rovarok: Az odúhéja rovarokat is eszik, különösen a nagyobbakat, mint például szöcskék, sáskák és bogarak.

Táplálkozási szokások:

Az odúhéja általában a fák ágai között repülve keresi a zsákmányát, de néha a talajon is vadászik. Kiváló látásuknak és hallásuknak köszönhetően könnyen észreveszik a mozgást. Ha megpillantanak egy potenciális zsákmányt, gyorsan lecsapnak rá, és erős karmaikkal megragadják.

Az odúhéja egyik legérdekesebb táplálkozási szokása, hogy képesek hátrafelé hajlítani a térdüket, ami lehetővé teszi számukra, hogy elérjék a szűk faodvakban rejtőzködő zsákmányt. Ez a különleges adaptáció teszi őket igazán hatékony vadászokká.

Ökológiai szerep:

Az afrikai odúhéja fontos ökológiai szerepet tölt be az afrikai ökoszisztémákban. Ragadozóként segít szabályozni a zsákmányállatok populációit, ami hozzájárul az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásához. Emellett az odúhéják jelenléte az élőhelyek egészségének is jó indikátora, mivel érzékenyek az ökoszisztéma zavaraira.

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Az afrikai odúhéja fészkét általában magas fák lombkoronájába építi, gyakran folyók vagy tavak közelében. A fészkelőhely kiválasztásánál fontos szempont a jó kilátás és a könnyű hozzáférés a zsákmányállatokhoz.

Fészek jellemzői:

  • Méret: A fészek viszonylag nagy, átmérője akár 1 méter is lehet.
  • Anyag: A fészek alapját vastag ágak alkotják, amelyeket kisebb gallyakkal, levelekkel és fűvel bélelnek ki.
  • Elhelyezkedés: A fészket általában vízszintes ágakra építik, hogy biztosítsák a stabilitást.
  • Újrafelhasználás: Az odúhéják gyakran újrafelhasználják a régi fészkeket, és évről évre bővíthetik azokat.

Környezet:

Az odúhéják előnyben részesítik az erdős területeket, de fészkelhetnek szavannákon és bozótosokban is, amennyiben megfelelő fák állnak rendelkezésre. Fontos számukra a víz közelsége, mivel a zsákmányállatok gyakran a víz közelében találhatók.

Fészeképítés:

A fészeképítésben mindkét szülő részt vesz. Az építés több hétig is eltarthat, és a pár folyamatosan javítja és karbantartja a fészket a költési időszak alatt.

Tojásrakás:

Az afrikai odúhéja általában 1-2 tojást rak, amelyeket körülbelül 35-40 napig költ. A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a táplálásukban és gondozásukban.

Veszélyeztető tényezők:

  • Élőhelyvesztés: Az erdőirtás és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt az odúhéják elveszítik természetes élőhelyüket.
  • Illegális vadászat: Bár az odúhéja nem közvetlen célpontja a vadászatnak, néha mégis elejtik őket.
  • Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, mint például az aszályok és az áradások, negatívan befolyásolhatják az odúhéják táplálékforrásait és fészkelőhelyeit.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

  • Élőhelyvédelem: Támogassuk az erdővédelmi projekteket és a fenntartható erdőgazdálkodást.
  • Oktatás: Tájékoztassuk az embereket az odúhéják fontosságáról és a rájuk leselkedő veszélyekről.
  • Kutatás: Támogassuk az odúhéják kutatását, hogy jobban megértsük életmódjukat és igényeiket.
  • Törvényi védelem: Támogassuk az odúhéják és élőhelyük törvényi védelmét.

Szaporodása

Párzási időszak:

Az afrikai odúhéja szaporodási időszaka az esős évszakhoz igazodik, amely régiónként eltérő lehet. Általánosságban elmondható, hogy a párzási időszak a következő időszakokra esik:

  • Nyugat-Afrika: Júniustól októberig
  • Kelet-Afrika: Márciustól júniusig, majd szeptembertől novemberig
  • Dél-Afrika: Augusztustól decemberig

Fészkelés:

Az odúhéják monogám párokban élnek, és általában évről évre ugyanazt a fészket használják. A fészek építésében mindkét szülő részt vesz. A fészket magas fák odvaiba vagy vastag ágak közé építik, és gallyakból, levelekből és fűből készítik.

Szaporodási szokások:

  • Tojásrakás: A tojó általában 1-2 tojást rak, amelyeket körülbelül 35-40 napig költ.
  • Fiókanevelés: Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában. A fiókák 70-80 nap után repülnek ki, de még hetekig a szüleikkel maradnak.
  • Ivarérettség: Az odúhéják 3-4 éves korukban válnak ivaréretté.
  • Szaporodási siker: A szaporodási siker függ a táplálék elérhetőségétől és a környezeti feltételektől.

Érdekességek:

  • A párok gyakran látványos légi bemutatókat tartanak a párzási időszakban.
  • A fiókák kikelése után a szülők nagyon védelmezőek lesznek, és agresszívan elűzik a fészek közelébe merészkedőket.
  • A fiatal odúhéják sokáig a szüleiktől tanulják a vadászat és a túlélés fortélyait.

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) fiókái

Jellemzői:

  • Kikeléskor: A fiókák fészeklakók, azaz csupaszon és tehetetlenül kelnek ki a tojásból.
  • Tollazat: Kezdetben fehér pihével borítottak, amely később szürkésbarnára vált.
  • Növekedés: Gyorsan nőnek, és néhány hét alatt elérik a felnőtt méretüket.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák általában 35-40 napos költési idő után kelnek ki aszinkron módon, azaz nem egyszerre. A kikelés után a szülők felváltva melengetik és etetik őket. Az első napokban a fiókák nagyon érzékenyek a hidegre és a ragadozókra.

Etetés és gondozás:

A szülők a fiókákat eleinte apró darabokra tépett hússal etetik, amit a csőrükben hoznak a fészekbe. Ahogy a fiókák nőnek, egyre nagyobb darabokat kapnak, és fokozatosan megtanulnak önállóan enni. A szülők gondoskodnak a fészek tisztántartásáról is.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák 70-80 napos korukban repülnek ki, de még hetekig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és tanítják őket. A fiatal odúhéják fokozatosan válnak önállóvá, és végül elhagyják a szülői fészket.

Gondoskodás és túlélési arány:

A szülők intenzív gondoskodást nyújtanak a fiókáknak a fészekben és a kirepülés után is. A túlélési arány viszonylag magas a ragadozó madarakhoz képest, de a fiatal odúhéjáknak számos veszéllyel kell szembenézniük, mint például a ragadozók, az éhezés és a betegségek.

Ökológiai jelentőség:

Az afrikai odúhéja fiókái fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, mivel a tápláléklánc részét képezik. A fiókák túlélése és sikeres felnevelése hozzájárul a faj fennmaradásához és az ökoszisztéma egyensúlyához.

Ismertebb betegségei lehetnek

Az afrikai odúhéja, mint minden vadon élő állat, ki van téve különböző betegségeknek. Bár az odúhéjákról kevesebb konkrét adat áll rendelkezésre, mint a gyakran tartott háziállatokról, néhány ismertebb betegség, amely érintheti őket:

  • Paraziták: Külső (pl. atkák, tetvek) és belső paraziták (pl. férgek) egyaránt fertőzhetik az odúhéjákat, különösen akkor, ha legyengült az immunrendszerük.
  • Bakteriális és vírusos fertőzések: Ezek a fertőzések légzőszervi, emésztőrendszeri vagy idegrendszeri problémákat okozhatnak. A vadon élő madarak között gyakran előfordulnak, és súlyos esetben akár halálosak is lehetnek.
  • Mérgezés: A környezetben található mérgező anyagok, például rovarirtók vagy nehézfémek, szintén veszélyeztethetik az odúhéjákat. A mérgezés tünetei változatosak lehetnek, az étvágytalanságtól a koordinációs zavarokig.
  • Gombás fertőzések: A gombás fertőzések elsősorban a légzőrendszert érinthetik, és különösen a fiatal vagy legyengült egyedeknél jelenthetnek komoly problémát.

Fontos megjegyezni, hogy a vadon élő madarak betegségeinek diagnosztizálása és kezelése nehézkes lehet. Ezért a megelőzés kulcsfontosságú, amely magában foglalja az élőhelyek védelmét, a szennyezés csökkentését és az illegális vadászat megakadályozását.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Az afrikai odúhéja, bár ragadozó madár, számos természetes ellenséggel és versenytárssal rendelkezik élőhelyén.

Lehetséges ellenfelek és ellenségek:

  • Nagyobb ragadozó madarak: Sasok, ölyvek és más nagyobb testű ragadozó madarak zsákmányolhatják az odúhéjákat, különösen a fiatal és tapasztalatlan egyedeket.
  • Földi ragadozók: Egyes kígyók, cibetmacskák és más emlős ragadozók veszélyt jelenthetnek a fészekrablás vagy a talajon vadászó odúhéják számára.
  • Fák odvaiban élő állatok: Az odúhéják zsákmányállatai közül néhány, például a nagyobb kígyók vagy a méhrajok, veszélyesek lehetnek az odúhéjákra, ha azok túl közel merészkednek a fészkükhöz vagy odújukhoz.

Védelmi stratégiák:

Az afrikai odúhéja számos stratégiát fejlesztett ki a védekezésre:

  • Repülési képesség: Gyors és fordulékony repülésük lehetővé teszi számukra, hogy elkerüljék a nagyobb ragadozó madarakat.
  • Rejtőzködés: A fák lombkoronájában való rejtőzködés segít elkerülni a földi ragadozókat.
  • Agresszív védekezés: Az odúhéják hevesen védelmezik fészküket és fiókáikat, és akár nagyobb ragadozókkal is szembeszállnak, ha szükséges.
  • Éles karmok és csőr: Erős karmaikkal és csőrükkel hatékonyan tudnak védekezni a támadókkal szemben.
  • Figyelmeztető hangok: Az odúhéják hangos riasztó hangokat hallatnak, ha veszélyt észlelnek, így figyelmeztetve a többi odúhéját és a környező állatokat.

Az odúhéják alkalmazkodóképességüknek és védekező mechanizmusaiknak köszönhetően sikeresen fennmaradnak az afrikai vadonban.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) jelenleg nem fenyegetett fajként szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján. Ez azt jelenti, hogy az odúhéja populációja stabil, és nincs közvetlen veszélyben a kihalás.

Azonban ez nem jelenti azt, hogy az odúhéja ne lenne kitéve bizonyos veszélyeknek:

  • Élőhelyvesztés: Az erdőirtás és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt az odúhéják elveszítik természetes élőhelyüket.
  • Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, mint például az aszályok és az áradások, negatívan befolyásolhatják az odúhéják táplálékforrásait és fészkelőhelyeit.
  • Illegális vadászat: Bár nem közvetlen célpontja a vadászatnak, néha mégis elejtik őket.

Fontos megjegyezni, hogy a természetvédelmi helyzet idővel változhat, és az odúhéja populációja is csökkenhet, ha a fenti veszélyek nem kerülnek kezelésre. Ezért fontos, hogy továbbra is figyeljünk az odúhéja populációjára, és tegyünk lépéseket élőhelyeinek védelméért.

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) hangja

Az afrikai odúhéja hangja különleges és változatos, amelyet különböző helyzetekben használ a kommunikációra.

Hangja mire hasonlít:

Az odúhéja hangja leginkább egy éles, nyávogó kiáltásra hasonlít, amelyet gyakran ismételgetnek. Emellett más hangokat is hallatnak, mint például sípoló, füttyentő vagy akár ugató hangokat.

Hangjának jellegzetességei:

  • Éles és magas: Az odúhéja hangja általában magas frekvenciájú, ami segít abban, hogy áthallatszódjon a sűrű növényzeten.
  • Ismétlődő: Gyakran ismételgetik ugyanazt a hangot, ami felerősíti a kommunikáció hatékonyságát.
  • Változatos: Különböző hangokat használnak különböző helyzetekben, például a párkeresés, a területvédelem, a riasztás vagy a fiókák etetése során.

Hangkeltés mechanizmusa:

A madarak hangját a syrinx nevű szervük hozza létre, amely a légcső alsó részén található. A syrinxban található membránok rezgése hozza létre a hangot, amelyet a madár a csőrével és a nyelvével modulál.

Hangszínek és jelentésük:

  • Éles, nyávogó hang: Általános kommunikációs hang, amelyet a párkeresés, a területvédelem és a fiókák etetésének során is használnak.
  • Sípoló hang: Gyakran a riasztás jele, amely figyelmezteti a többi odúhéját a veszélyre.
  • Füttyentő hang: A párok közötti kommunikációban használják, például a fészek építése vagy a fiókák etetése során.
  • Ugató hang: Agresszív hang, amelyet a területvédelem során vagy más ragadozó madarakkal való konfrontációban használnak.

Hangok és kontextus:

Az odúhéják hangja a kontextustól függően változik. Például a párzási időszakban gyakrabban hallatnak éles, nyávogó hangokat, míg a fészek közelében inkább füttyentő hangokat használnak.

Hangok változása:

A fiatal odúhéják hangja kezdetben gyengébb és magasabb, mint a felnőtteké. Ahogy nőnek, hangjuk egyre erősebbé és mélyebbé válik.

Az afrikai odúhéja hangjának tanulmányozása segíthet jobban megérteni a faj kommunikációját és viselkedését. A hangfelvételek elemzése révén a kutatók többet tudhatnak meg az odúhéják társas életéről, szaporodási szokásairól és ökológiai szerepéről.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/FAMEEAPTYE

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző Érdekesség
Név eredete
Az „odúhéja” név onnan ered, hogy gyakran fák odvaiban keresik zsákmányukat.
Különleges anatómia
Képesek térdüket hátrafelé hajlítani, hogy elérjék a szűk odúkban rejtőző zsákmányt.
Táplálkozási stratégia
Opportunista ragadozók, akik mindent megesznek, amit el tudnak ejteni, beleértve a madarakat, kisemlősöket és hüllőket.
Vadászati módszer
Gyakran a fák fölött körözve keresik zsákmányukat, majd hirtelen lecsapnak rá.
Fészkelési szokások
Magas fák lombkoronájába építik fészküket, és gyakran újrafelhasználják azokat.
Szülői gondoskodás
Mindkét szülő részt vesz a fiókák felnevelésében.
Természetvédelmi státusz
Jelenleg nem fenyegetett faj, de élőhelyének elvesztése veszélyezteti.

 



MADARAK KATEGÓRIÁI:

Kutyafajták

Kedvenceink



Fotók: Pixabay, Vistacreate

Az afrikai odúhéja (Polyboroides typus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.