A szalagos bagoly (Strix varia) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.11.18. - by Madarak

A szalagos bagoly (Strix varia) megjelenése, jellemzői

A szalagos bagoly (Strix varia) Észak-Amerikában őshonos, nagytestű bagolyfaj. Íme egy rövid bemutatása:

Mérete és testfelépítése:

Testhossza: 40-63 cm
Szárnyfesztávolsága: 95-125 cm
Súlya: 500-1050 g
Robusztus testalkatú, nagy, kerek fejjel.

Tollazat színezete:

Általánosságban barnás-szürke, sötétebb sávozással.
Fehér, szív alakú arcfolt jellemző rá.
A hasi oldal világosabb, sötétbarna csíkozással.

Csőr és lábak:

Sárga csőr, erős, horgas véggel.
Lábaik erősek, éles karmokkal rendelkeznek a zsákmány megragadásához. A lábakat tollak borítják.

Szárnyak és repülés:

Széles, lekerekített szárnyakkal rendelkezik, amelyek csendes repülést biztosítanak.
Jellemzően alacsonyan, a talajhoz közel repül.

Várható élettartama:

Vadonban átlagosan 10 év, de akár 23 évig is élhet.

Magyarországi helyzete:

A szalagos bagoly nem őshonos Magyarországon. Elsősorban Észak-Amerikában fordul elő.

Érdekességek:

A szalagos bagoly hangja jellegzetes, „hu-hu-huhuhuhu” kiáltás.
Éjszakai ragadozó, főként kisemlősökkel táplálkozik.
Fák odvaiban fészkel.

A szalagos bagoly (Strix varia) elterjedése, előfordulása

A szalagos bagoly (Strix varia) elterjedése elsősorban Észak-Amerikára korlátozódik.

Élőhelye:

Lombhullató és vegyes erdőkben, gyakran víz közelében.
Idős, üreges fákat keres fészkelés céljából.
Előfordul mocsaras, vizes élőhelyeken is.

Hol honos, milyen földrészen terjedt el?

Észak-Amerikában őshonos.
Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Mexikó északi részén is megtalálható.

Földrajzi határok:

Északon Kanada déli részétől
Délen Mexikó középső részéig terjed.
Nyugaton a Sziklás-hegység jelenti a természetes határt, bár az utóbbi évtizedekben a faj elterjedt a Csendes-óceán partvidéki területein is.

Érdekesség:

A szalagos bagoly eredetileg Észak-Amerika keleti részén volt honos, de a 20. században sikeresen elterjedt nyugati irányban is. Ennek oka valószínűleg az erdőirtások és a mezőgazdasági területek növekedése, ami új élőhelyeket teremtett a faj számára.

Rendszertani besorolása

A szalagos bagoly (Strix varia) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.

Ismertebb alfajai

Strix varia varia
Strix varia georgica
Strix varia helveola
Strix varia sartorii

Életmódja

A szalagos bagoly életmódja érdekes és változatos, tele alkalmazkodással és túlélési stratégiákkal. Nézzük meg részletesebben:

Társas élet:

Alapvetően magányos madár, de a költési időszakban párokat alkot.
A párok egész évben együtt maradhatnak, és közösen védelmezik territóriumukat.

Szociális viselkedés:

A párok között erős a kötődés, kölcsönösen ápolják egymást, és együtt nevelik a fiókákat.
A territóriumukat hangos huhogással jelzik, és védik a betolakodókkal szemben.
A fiókák viszonylag sokáig a szüleikkel maradnak, és tanulják tőlük a vadászatot és a túlélést.

Mozgás:

Elsősorban éjszakai madár, nappal a sűrű lombkoronában rejtőzködik.
Repülése csendes és kecses, szárnyai lekerekítettek, ami lehetővé teszi a manőverezést a sűrű erdőkben.
A földön is ügyesen mozog, zsákmány után kutatva.

Territórium:

A szalagos baglyok territoriális madarak, és hevesen védelmezik területüket más baglyokkal szemben.
A territórium nagysága az élőhely minőségétől és a zsákmányállatok mennyiségétől függ.

Alkalmazkodóképességek:

Kiválóan alkalmazkodott az erdei életmódhoz.
Éles hallása és látása segíti a zsákmányolásban.
Rejtőszínezete kiváló álcázást biztosít.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A élőhelyek elvesztése az erdőirtások miatt jelentős kihívást jelent.
A zsákmányállatok populációinak ingadozása szintén befolyásolja a túlélésüket.
A szalagos baglyok túlélési stratégiái közé tartozik a territórium védelme, a hatékony vadászat, és a fiókák gondos nevelése.

Összességében a szalagos bagoly egy érdekes és alkalmazkodóképes madár, amely sikeresen él túl az észak-amerikai erdőkben.

A szalagos bagoly (Strix varia) táplálkozása

A szalagos bagoly, mint a legtöbb bagolyfaj, ragadozó madár. Étrendje változatos, és alkalmazkodik az élőhelyén elérhető táplálékforrásokhoz.

Jellemzői:

Éjszakai vadász: A szalagos bagoly főként alkonyatkor és éjszaka aktív, amikor zsákmányállatai is mozognak.
Kiváló hallás és látás: Éles hallása segít a zsákmány pontos helyének meghatározásában, még a sűrű növényzetben is. Kiváló éjszakai látása lehetővé teszi, hogy sötétben is hatékonyan vadásszon.
Csendes repülés: Speciális tollazata szinte hangtalan repülést biztosít, így észrevétlenül közelítheti meg áldozatát.

Táplálékforrások:

A szalagos bagoly étrendjének gerincét a kisemlősök alkotják.

Rágcsálók: A leggyakoribb zsákmányállatok közé tartoznak a pockok, egerek, patkányok és mókusok.
Egyéb emlősök: Esetenként nyulakat, denevéreket, vakondokat, oposszumokat és menyéteket is elejt.

Emellett madarakat, kétéltűeket, hüllőket és gerincteleneket is fogyaszt:

Madarak: Főként kisebb madarakat, például harkályokat, fajdokat, fogasfürjeket, bozótszajkókat, vándorrigót és galambokat zsákmányol.
Kétéltűek és hüllők: Békákat, kígyókat, gyíkokat és teknősöket is elejt.
Gerinctelenek: Rovarokat, pókokat, rákokat és skorpiókat is fogyaszt, különösen a fiókák nevelése során.

Táplálkozási szokások:

Lesből támad: A szalagos bagoly jellemzően egy magaslati pontról, például egy faágról figyeli a környezetét, és amikor észrevesz egy zsákmányállatot, lecsap rá.
Egészben nyeli le a zsákmányt: A kisebb zsákmányállatokat egészben nyeli le. A nagyobbakat darabokra tépi, mielőtt lenyelné.
Köpeteket képez: A szalagos bagoly, mint minden bagoly, köpeteket képez, amelyek a megemésztetlen szőrt, csontokat és egyéb részeket tartalmazzák. Ezeket a köpeteket a fészke közelében vagy más pihenőhelyeken kiöklendezi.

Ökológiai szerep:

A szalagos bagoly fontos szerepet játszik az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.

Populációkontroll: Zsákmányállatainak, különösen a rágcsálóknak a populációját szabályozza, ami segít megakadályozni a túlszaporodásukat és az ebből eredő károkat.
Tápláléklánc: Fontos része a táplálékláncnak, mind ragadozóként, mind pedig zsákmányállatként.

Összességében a szalagos bagoly táplálkozása változatos és alkalmazkodóképes, ami hozzájárul a faj sikeres túléléséhez és ökológiai szerepének betöltéséhez.

A szalagos bagoly (Strix varia) fészkelőhelye

A szalagos bagoly fészkelőhelyének kiválasztása kulcsfontosságú a sikeres szaporodáshoz. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Elhelyezkedés:

Természetes odúk: A szalagos baglyok elsősorban öreg, korhadt fákban található természetes odúkat használnak fészkelésre. Ezeket az odúkat harkályok vagy más madarak vájták ki korábban.
Mesterséges fészekodúk: Esetenként mesterséges fészekodúkat is elfoglalnak, ha azok megfelelő méretűek és biztonságosak.
Fák törzsén vagy ágvillában: A fészek általában magasan, a fa törzsén vagy egy vastagabb ág villájában található, hogy védve legyen a ragadozóktól.

Fészek jellemzői:

Nem épít fészket: A szalagos bagoly nem épít saját fészket, hanem a meglévő odú aljára rakja tojásait.
Fészekanyag: A fészekanyag általában korábbi fészkekből származó anyagokból áll, mint például toll, szőr, fakéreg darabok, levelek.

Környezet:

Erdős területek: A szalagos bagoly fészkelőhelyének környezete általában sűrű erdős terület, ahol elegendő táplálék és búvóhely áll rendelkezésre.
Víz közelében: Gyakran fészkel folyók, patakok vagy tavak közelében, ahol könnyebben hozzáférhet a kétéltűekhez és más vízi élőlényekhez.

Fészeképítés:

A hím választja ki a fészkelőhelyet: A hím bagoly választja ki a fészkelőhelyet, és mutatja meg a tojónak.
A tojó rakja le a tojásokat: A tojó általában 2-4 tojást rak, amelyeket körülbelül 28 napig költ.

Tojásrakás:

Fehér színű tojások: A tojások fehérek és ovális alakúak.
A tojó kotlik: A kotlás főként a tojó feladata, míg a hím gondoskodik a táplálékról.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtások és az urbanizáció miatt csökken a megfelelő fészkelőhelyek száma.
Odúk hiánya: A harkályok és más odúkészítő madarak populációinak csökkenése szintén negatívan befolyásolja a fészkelési lehetőségeket.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatására bekövetkező szélsőséges időjárási események, mint például a viharok és az aszályok, veszélyeztethetik a fészkeket és a fiókákat.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Erdők védelme: Az erdők megőrzése és a fenntartható erdőgazdálkodás kulcsfontosságú a szalagos baglyok fészkelőhelyeinek védelmében.
Mesterséges fészekodúk kihelyezése: Mesterséges fészekodúk kihelyezésével segíthetünk pótolni a természetes odúk hiányát.
Harkályok védelme: A harkályok védelme közvetve a szalagos baglyoknak is segít, mivel a harkályok által készített odúkat használják fészkelésre.
Klímaváltozás elleni küzdelem: A klímaváltozás hatásainak mérséklése hosszú távon hozzájárul a szalagos baglyok élőhelyeinek megőrzéséhez.

A szalagos bagoly fészkelőhelyeinek védelme fontos a faj fennmaradása szempontjából. Mindannyian tehetünk azért, hogy ezek a csodálatos madarak továbbra is biztonságosan költhessenek erdeinkben.

Szaporodása

A szalagos bagoly szaporodása érdekes folyamat, amely számos adaptív viselkedést foglal magában. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Párzási időszak:

Február-március: A szalagos baglyok párválasztása és udvarlása általában februárban vagy márciusban kezdődik, attól függően, hogy milyen az időjárás és a táplálék mennyisége.
Élethosszig tartó párkapcsolat: A párok általában élethosszig együtt maradnak, és évente egyszer költenek.
Udvarlási rituálék: Az udvarlás során a hímek hangos huhogással jelzik a territóriumukat, és különböző mozdulatokkal, például bólogatással és szárnycsapkodással próbálják felkelteni a tojók figyelmét.

Fészkelés:

Természetes odúk vagy mesterséges fészekodúk: Ahogy korábban említettem, a szalagos baglyok fészkelésre természetes odúkat vagy mesterséges fészekodúkat használnak.
Nem építenek fészket: Nem építenek fészket, hanem a meglévő odú aljára rakják a tojásaikat.
2-4 tojás: A fészekalj általában 2-4 tojásból áll.

Szaporodási szokások:

Kotlás: A tojó kotlik a tojásokon, míg a hím gondoskodik a táplálékról. A kotlási időszak körülbelül 28 nap.
Fiókanevelés: A fiókák kikelése után mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
Hosszú fióka gondozási idő: A fiókák viszonylag lassan fejlődnek, és körülbelül 9-10 hetes korukban repülnek ki a fészekből. A szülők még hetekig etetik és tanítják őket a fészek elhagyása után is.

Érdekességek:

Agresszív territóriumvédelem: A szalagos baglyok agresszívan védelmezik a fészküket és a fiókáikat a ragadozóktól, beleértve az embert is.
Hangjelzések: A szülők és a fiókák között komplex hangjelzések segítségével kommunikálnak.
Adaptív szaporodási stratégiák: A szalagos baglyok szaporodási stratégiái alkalmazkodnak a környezeti feltételekhez. Például a táplálékhiányos években kevesebb tojást raknak, vagy később kezdik a költést.

A szalagos bagoly szaporodási viselkedése számos érdekes aspektust mutat, amelyek hozzájárulnak a faj sikeres túléléséhez és alkalmazkodásához az észak-amerikai erdőkben.

A szalagos bagoly (Strix varia) fiókái

A szalagos bagoly fiókái igazi kis tünemények, akiknek felnevelése komoly feladatot jelent a szülők számára. Nézzük meg, milyen fejlődési szakaszokon mennek keresztül, és milyen kihívásokkal kell szembenézniük:

Jellemzői:

Fehér pehelytollazat: A kikeléskor a fiókák vakok és tehetetlenek, testüket fehér pehelytollazat borítja.
Gyors növekedés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt kifejlődik a jellegzetes szürkésbarna tollazatuk.
Fejlett hallás: A hallásuk már korán kifejlődik, ami segít nekik a szüleik hangját felismerni és a táplálékot megtalálni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

28 napos kotlás: A tojások kikelése körülbelül 28 napot vesz igénybe.
A szülők etetik a fiókákat: A kikelés után mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében.
Fészekhagyás: A fiókák 9-10 hetes korukban repülnek ki a fészekből.

Etetés és gondozás:

A hím vadászik, a tojó eteti a fiókákat: A hím vadászik, és a zsákmányt a tojónak adja, aki feldarabolja és a fiókáknak adja.
A fiókák versengenek a táplálékért: A fiókák között gyakori a versengés a táplálékért, különösen, ha kevés a zsákmány.
A szülők védik a fiókákat: A szülők agresszívan védelmezik a fiókáikat a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

Első repülések: A kirepülés után a fiókák még hetekig a szüleik közelében maradnak, és tanulják a vadászatot és a túlélést.
Önállóság: Végül a fiatal baglyok elhagyják a szüleiket, és saját territóriumot keresnek maguknak.

Gondoskodás és túlélési arány:

A szülők gondoskodása kulcsfontosságú: A szülők gondoskodása nagyban befolyásolja a fiókák túlélési esélyeit.
Magas halálozási arány: A fiókák halálozási aránya magas, különösen az első évben. A ragadozók, a betegségek és a táplálékhiány mind veszélyt jelenthetnek rájuk.

Ökológiai jelentőség:

A populáció fenntartása: A fiókák sikeres felnevelése elengedhetetlen a szalagos bagoly populációjának fenntartásához.
Az ökoszisztéma egyensúlya: A szalagos baglyok, mint ragadozó madarak, fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.

A szalagos bagoly fiókái a szülők gondoskodásának köszönhetően jó eséllyel válhatnak sikeres vadászokká, és hozzájárulhatnak a faj fennmaradásához.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár a szalagos baglyok általában egészséges madarak, ők is ki vannak téve különböző betegségeknek és parazitáknak. Íme néhány ismertebb betegség, amivel a szalagos baglyok küzdhetnek:

Fertőző betegségek:

Madárinfluenza: A madárinfluenza vírus különböző törzsei megfertőzhetik a szalagos baglyokat is. A tünetek változóak lehetnek, a légzési problémáktól a neurológiai tünetekig.
Nyugat-nílusi vírus: A szúnyogok által terjesztett Nyugat-nílusi vírus szintén megbetegítheti a baglyokat. A fertőzés enyhe tüneteket okozhat, de súlyos esetben akár halálos is lehet.
Trichomoniasis: A Trichomonas gallinae nevű parazita által okozott betegség, amely a baglyok szájüregét és nyelőcsövét támadja meg. A fertőzött madarak nehezen nyelnek, és legyengülhetnek.
Aspergillosis: Az Aspergillus gomba által okozott légzőszervi megbetegedés. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a köhögés és a levertség.

Paraziták:

Külső paraziták: A szalagos baglyokat különböző külső paraziták, például atkák, tetvek és bolhák is megtámadhatják. Ezek a paraziták viszketést, tollvesztést és bőrgyulladást okozhatnak.
Belső paraziták: A belső paraziták, például a férgek és a protozoonok, a baglyok emésztőrendszerében élősködnek. A fertőzés tünetei lehetnek a hasmenés, a fogyás és a levertség.

Egyéb egészségügyi problémák:

Sérülések: A szalagos baglyok vadászat vagy területvédés közben megsérülhetnek. A leggyakoribb sérülések a szárnytörések és a lábtörések.
Mérgezés: A rovarirtó szerek és más mérgező anyagok mérgezést okozhatnak a baglyokban.
Éhezés: A táplálékhiány legyengítheti a baglyokat, és fogékonnyá teheti őket a betegségekre.

Fontos megjegyezni, hogy a szalagos baglyok betegségeinek diagnosztizálása és kezelése szakértelmet igényel. Ha beteg vagy sérült baglyot találunk, a legjobb, amit tehetünk, hogy értesítjük a helyi vadvédelmi szervezetet vagy állatmentő központot.

Lehetséges ellenfelei, ellensége

A szalagos bagoly, bár csúcsragadozónak számít élőhelyén, mégis számos ellenséggel és kihívással kell szembenéznie.

Lehetséges ellenségei:

Nagyobb bagolyfajok: A virginiai uhu (Bubo virginianus) komoly veszélyt jelenthet a szalagos baglyokra, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre.
Nappali ragadozó madarak: A héják és a sólymok nappal megtámadhatják a szalagos baglyokat, különösen, ha azok nyílt területen mozognak.
Emlősök: A mosómedvék, a nyestkutyák és a rókák elfoglalhatják a szalagos baglyok fészkét, és elpusztíthatják a tojásokat vagy a fiókákat.
Kígyók: Néhány kígyófaj bemászhat a fészekbe, és veszélyt jelenthet a tojásokra és a fiókákra.

Védelmi stratégiák:

A szalagos bagoly számos stratégiát fejlesztett ki az ellenségei elleni védekezésre:

Rejtőzködés: A rejtőszínezete kiválóan álcázza a környezetében, ami segít elrejtőzni a ragadozók elől.
Éjszakai életmód: Az éjszakai aktivitás csökkenti a nappali ragadozókkal való találkozás valószínűségét.
Agresszív viselkedés: A szalagos bagoly agresszívan védelmezi a fészkét és a fiókáit. Ha veszélyt érez, sziszeg, karmol, csíp, és akár nagyobb ragadozókkal szemben is felveszi a harcot.
Hangos riasztóhangok: Veszély esetén hangos riasztókiáltásokat hallat, ami elriaszthatja a ragadozót.
Fészek elrejtése: A fészkét általában nehezen megközelíthető helyen, magasan a fák odvában rejti el.

Emberi hatás:

Az emberi tevékenység közvetve is veszélyt jelenthet a szalagos baglyokra. Az erdőirtások és az urbanizáció miatt csökken a megfelelő élőhelyek száma, ami növeli a ragadozókkal való találkozás valószínűségét.

Fontos, hogy tegyünk meg mindent a szalagos baglyok és élőhelyük védelme érdekében, hogy ez a csodálatos madárfaj továbbra is fennmaradhasson.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A szalagos bagoly globálisan nem tekinthető veszélyeztetett fajnak, de populációi egyes területeken csökkenést mutatnak. Nézzük meg részletesebben a természetvédelmi helyzetét:

Globális helyzet:

Nem fenyegetett: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik.
Stabil populáció: A becslések szerint a globális populáció mérete meghaladja az 1 millió egyedet.

Regionális eltérések:

Csökkenő populációk: Egyes régiókban, például Kanada egyes részein és az Egyesült Államok északkeleti részén a szalagos bagoly populációi csökkenést mutatnak.
Élőhelyvesztés: A fő veszélyeztető tényező az élőhelyek elvesztése az erdőirtások, az urbanizáció és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt.
Versengés más bagolyfajokkal: A virginiai uhu elterjedése és populációjának növekedése versenyhelyzetet teremtett a szalagos bagollyal, ami negatívan befolyásolhatja a szalagos bagoly populációit.

Védelmi intézkedések:

Élőhelyvédelem: A szalagos bagoly védelmének legfontosabb eleme az élőhelyek megőrzése és a fenntartható erdőgazdálkodás.
Mesterséges fészekodúk: A mesterséges fészekodúk kihelyezése segíthet pótolni a természetes odúk hiányát.
Kutatás és monitoring: A szalagos bagoly populációinak monitorozása fontos a természetvédelmi intézkedések hatékonyságának értékeléséhez.
Oktatás és szemléletformálás: Az emberek tájékoztatása a szalagos bagoly fontosságáról és védelmének szükségességéről elengedhetetlen a faj megőrzéséhez.

Jogszabályi védelem:

Változó jogszabályi környezet: A szalagos bagoly védettségi státusza országonként eltérő lehet. Az Egyesült Államokban és Kanadában szövetségi törvények védik a fajt.

Bár a szalagos bagoly jelenleg globálisan nem veszélyeztetett, a populációk csökkenése egyes régiókban aggodalomra ad okot. A faj védelme érdekében fontos a további kutatás, monitoring és természetvédelmi intézkedések megtétele.

A szalagos bagoly (Strix varia) hangja

A szalagos bagoly hangja az egyik legjellegzetesebb és legkönnyebben felismerhető hang az észak-amerikai erdőkben. Gyakran hallani éjszaka, amikor a baglyok aktívak.

Hangja mire hasonlít?

A szalagos bagoly hangját gyakran írják le úgy, mint egy mély, rekedtes „hu-hu-huhuhuhu” sorozat, amely gyorsan ismétlődik. Emellett más hangokat is kiad, például fütyüléseket, kattogásokat és sziszegéseket.

Hangjának jellegzetességei:

Mély és rekedtes: A hangja mélyebb és rekedtesebb, mint a legtöbb más bagolyfaj hangja.
Gyorsan ismétlődő: A „hu-hu-huhuhuhu” sorozat gyorsan ismétlődik, általában másodpercenként 4-5 alkalommal.
Változatos: A szalagos bagoly hangja változatos lehet, attól függően, hogy mit akar közölni.

Hangkeltés mechanizmusa:

Hangrés: A hangot a bagoly hangrésében, a légcső tetején található speciális szerkezetben kelti.
Légáramlás: A kilégzés során a levegő áthalad a hangrésen, és rezgésbe hozza a hangszalagokat.
Rezonancia: A hang a bagoly torkában és fejében lévő üregekben rezonál, ami felerősíti és módosítja a hangot.

Hangszínek és jelentésük:

Territoriális hívás: A „hu-hu-huhuhuhu” sorozat a leggyakoribb hang, amelyet a hímek használnak a territóriumuk jelzésére és a tojók vonzására.
Riasztóhívás: Veszély esetén a szalagos bagoly éles, riasztó kiáltásokat hallat.
Párkapcsolati kommunikáció: A párok között különböző hangokkal kommunikálnak, például gyengéd fütyülésekkel és duruzsoló hangokkal.
Fiókák kérése: A fiókák magas hangon csipognak, amikor éhesek.

Hangok és kontextus:

A szalagos bagoly hangja a kontextustól függően változhat. Például a territoriális hívás hangosabb és intenzívebb lesz, ha egy rivális bagoly közeledik.

Hangok változása:

Életkor: A fiatal baglyok hangja magasabb és kevésbé rekedtes, mint a felnőtteké.
Nem: A hímek hangja általában mélyebb, mint a tojóké.
Egyéni különbségek: Minden bagolynak egyedi hangja van, amelyet a többi bagoly felismer.

A szalagos bagoly hangjának tanulmányozása segít megérteni a faj viselkedését és kommunikációját. A hangfelvételek elemzése hasznos eszköz lehet a baglyok populációinak monitorozásában és védelmében.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/CQVHGWMGMC

Érdekességek róla, tények röviden

Tulajdonság	Leírás
Tudományos név	Strix varia
Becenév	„Huhogó bagoly”
Méret	Közepes méretű, kb. 40-63 cm hosszú
Súly	500-1050 gramm
Szárnyfesztávolság	95-125 cm
Megjelenés	Barna-szürke tollazat, sötét sávokkal, fehér, szív alakú arcfolt
Hang	Mély, rekedtes „hu-hu-huhuhuhu” sorozat
Élőhely	Észak-Amerika erdei, gyakran víz közelében
Táplálkozás	Kisemlősök, madarak, kétéltűek, hüllők
Vadászati módszer	Lesből támadás
Fészkelés	Természetes odúkban vagy mesterséges fészekodúkban
Párkapcsolat	Élethosszig tartó monogámia
Fiókák	2-4 tojás, a fiókák kb. 10 hetesen repülnek ki
Élettartam	Akár 23 év
Természetvédelmi státusz	Legkevésbé aggasztó (IUCN)
Különleges képesség	Csendes repülés
Elterjedés	Észak-Amerika (Kanada, USA, Mexikó északi része)
Érdekesség	Agresszívan védelmezi a fészkét, még az emberrel szemben is