A maguari gólya (Ciconia maguari) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.09.02. - by Madarak

A maguari gólya (Ciconia maguari) megjelenése, jellemzői

A maguari gólya (Ciconia maguari) egy Dél-Amerikában őshonos, nagytestű gázlómadár, amely a gólyafélék családjába tartozik.

Mérete, testfelépítése és súlya:

A maguari gólya impozáns madár, magassága elérheti a 120-140 centimétert.
Szárnyfesztávolsága lenyűgöző, akár 2,3-2,8 méter is lehet.
Testtömege általában 3,5-4,5 kilogramm között mozog.
Testfelépítése karcsú, hosszú lábakkal és hosszú, erős nyakkal rendelkezik.

Tollazat színezete:

Tollazata túlnyomórészt fehér.
Szárnyai és farktollai feketék, ami repülés közben feltűnő kontrasztot teremt.
A fiatal madarak tollazata szürkés árnyalatú.

Csőr és lábak:

Csőre hosszú, egyenes és szürkés színű.
Lábai hosszúak és rózsaszínűek.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai szélesek és erőteljesek, lehetővé téve a hosszú távú repülést.
Repülés közben nyakát kinyújtja, lábait pedig hátrafelé húzza.

Várható élettartama:

A maguari gólyák várható élettartama vadonban körülbelül 25 év.

Magyarországi helyzete:

A maguari gólya Dél-Amerikában őshonos, így Magyarországon vadon élő populációja nincs.
Állatkertekben ritkán látható, de néhány helyen megtalálható.

Összességében a maguari gólya egy lenyűgöző madár, amely Dél-Amerika vizes élőhelyeinek fontos részét képezi. Bár Magyarországon nem őshonos, szépsége és különlegessége miatt érdemes megismerni ezt a fajt.

A maguari gólya (Ciconia maguari) elterjedése, előfordulása

A maguari gólya Dél-Amerikában honos, és az alábbi területeken terjedt el:

Dél-Amerika északi része: Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana
Az Amazonas-medence: Brazília, Peru, Bolívia, Kolumbia, Ecuador
Dél-Amerika középső és déli része: Paraguay, Argentína, Uruguay

Földrajzi határai nagyjából a következők:

Északon: Venezuela északi partvidéke
Délen: Argentína középső része
Nyugaton: Az Andok hegyvonulata
Keleten: Az Atlanti-óceán partvidéke

A maguari gólya elsősorban a vizes élőhelyeket kedveli, mint például:

Mocsarak
Lápok
Ártéri erdők
Folyópartok
Tavak
Lagúnák

Ezek a területek biztosítják számukra a megfelelő táplálékforrást és fészkelőhelyeket.

Rendszertani besorolása

A maguari gólya (Ciconia maguari) a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó faj.

Életmódja

Társas élet és szociális viselkedés:

A maguari gólyák általában magányosan vagy kisebb csoportokban élnek, de a táplálékban gazdag területeken nagyobb kolóniákat is alkothatnak.
A költési időszakban párokat alkotnak, és együttműködnek a fészeképítésben és a fiókák nevelésében.
A kommunikációjuk magában foglalja a hangos kiáltásokat, a csőr koccanását és a testtartásbeli jelzéseket.

Mozgás és territórium:

A maguari gólyák elsősorban gyalogosan mozognak a sekély vízben vagy a nedves talajon, hosszú lábaik lehetővé teszik a könnyű mozgást.
Repülésük lassú és kecses, de nagy távolságokat is képesek megtenni.
A költési időszakban területet védenek a többi gólyától, de a költési időszakon kívül kevésbé territoriálisak.

Alkalmazkodóképességek:

A maguari gólyák jól alkalmazkodtak a vizes élőhelyekhez, hosszú lábaik és csőrük lehetővé teszi a halak és más vízi élőlények könnyű elkapását.
Képesek nagy távolságokat repülni, ami lehetővé teszi számukra, hogy új táplálékforrásokat keressenek vagy a környezeti változásokhoz alkalmazkodjanak.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A maguari gólyákat fenyegeti az élőhelyek elvesztése és a degradáció, ami a mezőgazdasági terjeszkedés, az urbanizáció és a vízszennyezés miatt következik be.
A vadászat és a tojásgyűjtés szintén veszélyt jelenthet rájuk egyes területeken.
Túlélési stratégiáik közé tartozik az alkalmazkodás a megváltozott környezethez, a nagy távolságokra történő vándorlás és a fészkek védelme a ragadozóktól.

Összességében a maguari gólyák jól alkalmazkodtak a dél-amerikai vizes élőhelyekhez, de az emberi tevékenység jelentős kihívásokat jelent számukra. A védelmi erőfeszítések, mint például az élőhelyek védelme és a vadászat tiltása, elengedhetetlenek a populációik megőrzéséhez.

A maguari gólya (Ciconia maguari) táplálkozása

Jellemzői:

A maguari gólya húsevő, opportunista táplálkozó, amely elsősorban vízi élőlényekre vadászik.
Táplálkozása a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz igazodik, és változhat az évszakok és az élőhelyek szerint.
Lassan mozog a sekély vízben vagy a nedves talajon, és hosszú csőrével kapja el a zsákmányát.
Látása kiváló, ami segíti a zsákmány észlelésében.

Táplálékforrások:

Halak (fő táplálékforrás)
Kétéltűek (békák, ebihalak)
Hüllők (kígyók, gyíkok)
Rovarok (különösen a száraz évszakban)
Rákok
Puhatestűek
Kis emlősök (ritkán)
Madárfiókák (ritkán)

Táplálkozási szokások:

Általában nappal aktív, de éjszaka is vadászhat, ha a körülmények megfelelőek.
Gyakran magányosan táplálkozik, de néha kisebb csoportokban is látható, különösen a bőséges táplálékforrások közelében.
A száraz évszakban, amikor a vízszint csökken, a maguari gólya a rovarokra és más szárazföldi zsákmányokra támaszkodik.
A költési időszakban a szülők a fiókákat a fészekben etetik, visszaöklendezett táplálékkal.

Ökológiai szerep:

A maguari gólya fontos szerepet játszik a vizes élőhelyek ökoszisztémájában, mivel segít szabályozni a halak és más vízi élőlények populációit.
Táplálkozási szokásai hozzájárulnak az élőhelyek biológiai sokféleségének fenntartásához.
A maguari gólya zsákmányállata lehet más ragadozóknak, például jaguároknak, kajmánoknak és nagyobb ragadozó madaraknak, így a tápláléklánc fontos részét képezi.

Összességében a maguari gólya táplálkozása jól tükrözi az alkalmazkodóképességét és az élőhelyéhez való alkalmazkodását. Fontos szerepet játszik a dél-amerikai vizes élőhelyek ökológiai egyensúlyának fenntartásában.

A maguari gólya (Ciconia maguari) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A maguari gólyák fészkeit általában fák koronájában, vagy ritkábban a földön, sűrű növényzettel körülvett területeken építik.
Kedvelik a víz közelében lévő fákat, például folyópartokon, tavak vagy mocsarak szélén.
Gyakran kolóniákban fészkelnek, ahol több pár is osztozik egy fán vagy egy területen.

Fészek jellemzői:

A fészkek nagyok és masszívak, ágakból, gallyakból, nádból és más növényi anyagokból épülnek.
Belső részét puhább anyagokkal, például fűvel, levelekkel és tollal bélelik.
A fészket gyakran évekig használják, és minden évben javítják, bővítik.

Környezet:

A maguari gólyák fészkelőhelyei általában vizes élőhelyek közelében találhatók, ahol bőséges táplálékforrás áll rendelkezésre.
A környező növényzet sűrűsége fontos a fészek védelme és a fiókák biztonsága szempontjából.

Fészeképítés:

Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, amely akár több hétig is eltarthat.
Az építőanyagokat a csőrükkel gyűjtik a környező területekről.

Tojásrakás:

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket felváltva költenek a szülők.
A költési idő körülbelül 30 nap.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek elvesztése és degradációja az emberi tevékenység (mezőgazdaság, urbanizáció, vízszennyezés) miatt
Erdőirtás
Illegális vadászat és tojásgyűjtés
Természetes ragadozók (például kígyók, ragadozó madarak)
Klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás (áradások, aszályok)

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

A vizes élőhelyek és erdők védelme
A környezetszennyezés csökkentése
Az illegális vadászat és tojásgyűjtés elleni fellépés
A maguari gólyák és fészkeik zavartalanságának biztosítása
A helyi közösségek oktatása és bevonása a természetvédelmi erőfeszítésekbe
Támogatás nyújtása a maguari gólyák kutatásához és védelméhez

Fontos megjegyezni, hogy a maguari gólya nem őshonos Magyarországon, így itt közvetlenül nem tudunk tenni a fészkelőhelyeinek védelméért. Azonban a fentiekben felsorolt általános természetvédelmi intézkedések hozzájárulhatnak a globális madárpopulációk, köztük a maguari gólya védelméhez is.

Szaporodása

Párzási időszak:

A maguari gólyák párzási időszaka az esős évszakhoz igazodik, amely régiónként változhat.
Általában augusztustól decemberig tart.
A párok monogámok, és gyakran évekig együtt maradnak.

Fészkelés:

A fészkelés a párválasztással kezdődik, amelyet udvarlási rituálék kísérnek, mint például a csőr koccanása, a nyak nyújtása és a szárnyak csapkodása.
A fészket mindkét szülő építi, általában magas fák koronájában, de néha a földön is.
A fészek nagy és masszív, ágakból, gallyakból és más növényi anyagokból készül.

Szaporodási szokások:

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ.
A költési idő körülbelül 30 nap.
A fiókák fészeklakók, és mindkét szülő gondoskodik róluk.
A fiókák eleinte csupaszok és tehetetlenek, de gyorsan fejlődnek.
A szülők visszaöklendezett táplálékkal etetik őket.
A fiókák körülbelül 70 nap után repülnek ki, de még egy ideig a szüleikkel maradnak.

Egyéb fontos információk:

A maguari gólyák általában évente egyszer költenek.
A fiatal madarak 3-4 éves korukban válnak ivaréretté.
A szaporodási siker függ a táplálék elérhetőségétől és az időjárási viszonyoktól.

Összességében a maguari gólya szaporodása egy összetett folyamat, amely magában foglalja a párválasztást, a fészeképítést, a tojásrakást, a költést és a fiókák nevelését. A szaporodási siker kulcsfontosságú a populáció fenntartása szempontjából, és számos tényezőtől függ, beleértve az élőhely minőségét és az emberi zavarást.

A maguari gólya (Ciconia maguari) fiókái

Jellemzői:

A maguari gólya fiókái fészeklakók, azaz kikelésükkor tehetetlenek és teljesen a szüleiktől függenek.
Kikeléskor csupaszok vagy ritkás, szürkés pehelytollazat borítja őket.
Szemük csukva van, és csőrük viszonylag kicsi.
Gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt kifejlődik a fehér tollazatuk.
A fiatal madarak tollazata szürkés árnyalatú, és csak később alakul ki a felnőttekre jellemző fekete-fehér mintázat.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák körülbelül 30 napos költési idő után kelnek ki a tojásból.
Az első napokban a szülők folyamatosan melengetik és etetik őket.
A fiókák gyorsan nőnek és erősödnek, és néhány hét alatt már képesek állni és járni a fészekben.
A tollazatuk fokozatosan fejlődik, és egy hónapos korukra már majdnem teljesen beborítja testüket.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
A szülők visszaöklendezett táplálékkal etetik a fiókákat, amely főleg halakból, kétéltűekből és más vízi élőlényekből áll.
Ahogy a fiókák nőnek, egyre nagyobb falatokat kapnak, és fokozatosan megtanulnak önállóan táplálkozni.
A szülők árnyékot nyújtanak a fiókáknak a forró napsütésben, és védelmezik őket a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 70 napos korukban repülnek ki először a fészekből.
Az első repülések után még egy ideig a szüleikkel maradnak, és tőlük tanulják a vadászat és a túlélés fortélyait.
Végül a fiatal madarak elhagyják a szülői fészket, és önálló életet kezdenek.

Gondoskodás és túlélési arány:

A maguari gólyák szülői gondoskodása intenzív és elengedhetetlen a fiókák túléléséhez.
A túlélési arány viszonylag magas, de számos tényezőtől függ, például a táplálék elérhetőségétől, az időjárástól és a ragadozóktól.
A szülők védelmezik a fiókákat a ragadozóktól, és biztosítják számukra a megfelelő táplálékot.

Ökológiai jelentőség:

A maguari gólya fiókái a faj jövőjét képviselik, és fontos szerepet játszanak a populáció fenntartásában.
A sikeres szaporodás és a fiókák túlélése elengedhetetlen a maguari gólya populációk egészségéhez és stabilitásához.
A fiókák felnevelése jelentős energiabefektetést igényel a szülőktől, és a környezeti feltételek nagyban befolyásolják a szaporodási sikerességet.

Összességében a maguari gólya fiókái a faj jövőjét jelentik, és gondozásuk, védelmük kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából. A szülők gondoskodása és a megfelelő élőhelyek biztosítása elengedhetetlen a fiókák sikeres felneveléséhez és a populációk egészséges állapotának megőrzéséhez.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár a maguari gólyák általában egészséges madarak, néhány betegség és parazita veszélyeztetheti őket:

Belső paraziták: A maguari gólyák, mint sok más madárfaj, érzékenyek lehetnek különböző belső parazitákra, például férgekre és protozoonokra. Ezek a paraziták a bélrendszerben élősködnek, és emésztési problémákat, gyengeséget és akár halált is okozhatnak, különösen a fiatal vagy legyengült madaraknál.
Külső paraziták: A maguari gólyákat atkák, tetvek és kullancsok is megtámadhatják. Ezek a paraziták a bőrön és a tollazatban élősködnek, viszketést, tollvesztést és bőrfertőzéseket okozhatnak. Súlyos fertőzés esetén a madarak egészségi állapota jelentősen romolhat.
Vírusos és bakteriális fertőzések: A maguari gólyák, mint más madárfajok, fogékonyak lehetnek különböző vírusos és bakteriális fertőzésekre. Ezek a fertőzések légzőszervi problémákat, emésztési zavarokat, idegrendszeri tüneteket és akár halált is okozhatnak. A betegségek terjedését a zsúfolt körülmények, a stressz és a legyengült immunrendszer elősegítheti.
Mérgezés: A maguari gólyák mérgezést szenvedhetnek a szennyezett víz vagy táplálék elfogyasztása miatt. A peszticidek, nehézfémek és más szennyező anyagok felhalmozódhatnak a szervezetükben, és súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak, beleértve a szaporodási zavarokat és a halált.
Sérülések: A maguari gólyák megsérülhetnek a ragadozók támadása, az elektromos vezetékekkel való ütközés vagy más balesetek következtében. A sérülések fertőzésekhez, mozgáskorlátozottsághoz és akár halálhoz is vezethetnek.

Fontos megjegyezni, hogy a maguari gólyák betegségeinek és parazitáinak pontos előfordulása és hatása még további kutatásokat igényel. A vadon élő populációk egészségének megőrzése érdekében fontos az élőhelyek védelme, a szennyezés csökkentése és a vadon élő állatokkal való érintkezés minimalizálása.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A maguari gólya, mint a legtöbb állatfaj, számos természetes ellenséggel és ellenféllel találkozhat élete során. Ezek közé tartoznak:

Felnőtt maguari gólyák ellenfelei:

Nagyobb ragadozók: Dél-Amerikában élő nagymacskák, mint a jaguár vagy a puma, illetve kajmánok, anakondák és más nagytestű kígyók veszélyt jelenthetnek a kifejlett gólyákra, különösen akkor, ha azok legyengültek, betegek vagy sérültek.
Ragadozó madarak: Nagyobb ragadozó madarak, mint például a hárpia vagy a királykeselyű, zsákmányul ejthetik a maguari gólyákat, különösen repülés közben vagy a földön táplálkozás közben.

Fiókák és tojások ellenfelei:

Kisebb ragadozók: Kisebb emlősök, mint például a mosómedvék, rókák vagy oposszumok, valamint kígyók és gyíkok könnyen hozzáférhetnek a fészkekben lévő tojásokhoz és fiókákhoz.
Ragadozó madarak: Varjak, sólymok és más kisebb ragadozó madarak szintén veszélyt jelenthetnek a fiókák számára, különösen akkor, ha azok őrizetlenül maradnak a fészekben.

Védelmi stratégiák:

A maguari gólyák különböző stratégiákat alkalmaznak a ragadozók elleni védekezésre:

Fészkelőhelyek: A fészkek magas fákra vagy nehezen hozzáférhető helyekre építése segít megvédeni a tojásokat és fiókákat a ragadozóktól.
Kolóniákban fészkelés: A csoportos fészkelés lehetővé teszi a gólyák számára, hogy közösen figyeljék a ragadozókat, és riasztással figyelmeztessék egymást a veszélyre.
Agresszív viselkedés: A maguari gólyák agresszív viselkedést mutathatnak a fészkük vagy fiókáik közelében, hangos kiáltásokkal, csőrükkel való támadással és szárnyaik csapkodásával próbálva elriasztani a ragadozókat.
Álcázás: A fiókák tollazata gyakran hasonlít a fészek környezetéhez, ami segít nekik elrejtőzni a ragadozók elől.

Fontos megjegyezni, hogy az emberi tevékenység, mint például az élőhelyek pusztulása és a zavarás, szintén negatív hatással lehet a maguari gólyák populációira, és növelheti a ragadozók általi veszélyeztetettségüket. Ezért a faj védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a zavarás minimalizálása.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A maguari gólya természetvédelmi helyzete jelenleg a következő:

Globálisan: A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „Least Concern” (legkevésbé aggasztó) kategóriába sorolják. Ez azt jelenti, hogy a faj jelenleg nem tekinthető veszélyeztetettnek, de populációja csökkenő tendenciát mutat.
Regionálisan: Egyes országokban, például Argentínában és Paraguayban, a maguari gólya védett fajnak számít, és vadászatuk tilos. Azonban az élőhelyek elvesztése és a zavarás továbbra is fenyegeti a populációkat.
Egyezmények: A maguari gólya szerepel a CITES II. függelékében, amely szabályozza a faj nemzetközi kereskedelmét.

A populáció csökkenésének okai:

Élőhelyek elvesztése és degradációja: A mezőgazdasági terjeszkedés, az urbanizáció és a vízszennyezés miatt a maguari gólyák élőhelyei egyre inkább csökkennek és romlanak.
Zavarások: Az emberi tevékenységek, például a turizmus és a mezőgazdasági munkák, zavarhatják a gólyákat a fészkelés és a táplálkozás során.
Vadászat és tojásgyűjtés: Bár egyes országokban védett, a maguari gólyákat továbbra is vadásszák és tojásaikat gyűjtik egyes területeken.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, például az aszályok és az áradások, negatívan befolyásolhatják a gólyák élőhelyeit és táplálékforrásait.

Védelmi intézkedések:

Élőhelyek védelme és helyreállítása: A vizes élőhelyek és erdők megőrzése és helyreállítása elengedhetetlen a maguari gólya populációk fennmaradásához.
A zavarás csökkentése: A fészkelőhelyek és táplálkozóterületek védelme, valamint a látogatók és a mezőgazdasági tevékenységek szabályozása segíthet csökkenteni az emberi zavarást.
Vadászat és tojásgyűjtés elleni fellépés: A hatékonyabb végrehajtás és a lakosság tudatosságának növelése segíthet megakadályozni az illegális vadászatot és tojásgyűjtést.
Kutatás és monitoring: A maguari gólya populációk és élőhelyeik folyamatos monitorozása, valamint a faj biológiájával és ökológiájával kapcsolatos kutatások segíthetnek a hatékonyabb védelmi intézkedések kidolgozásában.
Oktatás és szemléletformálás: A helyi közösségek oktatása és bevonása a természetvédelmi erőfeszítésekbe kulcsfontosságú a maguari gólya hosszú távú védelme szempontjából.

Bár a maguari gólya jelenleg nem tekinthető globálisan veszélyeztetettnek, a populáció csökkenő tendenciája és az élőhelyek folyamatos pusztulása miatt fontos a védelmi intézkedések fokozása. A megfelelő intézkedésekkel biztosítható a maguari gólya hosszú távú fennmaradása és a dél-amerikai vizes élőhelyek biológiai sokféleségének megőrzése.

A maguari gólya (Ciconia maguari) hangja

Hangja mire hasonlít:

A maguari gólya hangja mély, rekedt és kissé nazális.
Gyakran hasonlítják egy mély „uh-uh-uh” vagy „ohh-ohh-ohh” hanghoz, amelyet néha egy nyikorgó vagy recsegő hang kísér.
Hangja messzire hallatszik, különösen a nyílt vizes élőhelyeken.

Hangjának jellegzetességei:

A maguari gólya hangja általában lassú és monoton, de a hangmagasság és a hangerő változhat az adott kontextustól függően.
A hangok gyakran ismétlődnek, és több másodpercig is eltarthatnak.
A fiatal madarak hangja magasabb és kevésbé rekedt, mint a felnőtteké.

Hangkeltés mechanizmusa:

A maguari gólya hangját a légcső alsó részén található hangképző szerv, a syrinx segítségével kelti.
A levegő áthaladása a syrinxen rezgéseket kelt, amelyek a hangot hozzák létre.
A hangképző izmok segítségével a madár képes szabályozni a hangmagasságot és a hangerőt.

Hangszínek és jelentésük:

A maguari gólya különböző hangokat használ a kommunikációra, beleértve a következőket:
- Mély, rekedt „uh-uh-uh” hang: Ez a leggyakoribb hang, amelyet a madarak különböző helyzetekben használnak, például a párkeresés, a territórium védelme és a fiókák etetése során.
- Magasabb, nyikorgó hang: Ezt a hangot gyakran a fiatal madarak használják, hogy a szüleiktől élelmet kérjenek.
- Recsegő hang: Ez a hang agressziót vagy izgatottságot jelezhet, és gyakran a territórium védelme vagy a riválisokkal való konfliktus során hallható.

Hangok és kontextus:

A maguari gólya hangjának jelentése a kontextustól függ. Például:
- A párkeresés során a hímek és a tojók gyakran duettet énekelnek, amely mély, rekedt hangokból áll.
- A fészek közelében a szülők hangosabbá és agresszívabbá válhatnak, hogy elriasszák a potenciális ragadozókat.
- A fiókák éhségüket jelzik magas, nyikorgó hangokkal.

Hangok változása:

A maguari gólya hangja változhat az életkor, a nem és az érzelmi állapot függvényében.
- A fiatal madarak hangja magasabb és kevésbé rekedt, mint a felnőtteké.
- A hímek és a tojók hangja között nincs jelentős különbség.
- Az izgatott vagy agresszív madarak hangja hangosabb és recsegőbb lehet.

Bár a maguari gólya hangja nem tartozik a legdallamosabb madárhangok közé, mégis fontos szerepet játszik a kommunikációjukban és a társas interakcióikban. A hangok segítségével a madarak kifejezhetik érzelmeiket, jelezhetik szándékaikat és fenntarthatják a kapcsolatot a párjukkal és a fiókáikkal.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/FKVINBDVIO

Érdekességek róla, tények röviden

Tulajdonság	Érdekesség
Neve:	A „maguari” név a Tupi indián nyelvből származik, és jelentése „égi gém” vagy „mennydörgő madár”.
Testfelépítés:	A maguari gólya a legnagyobb testű dél-amerikai gólyafaj.
Szem:	Szemgyűrűje feltűnő kék színű, ami segít a fajtársak felismerésében.
Hang:	Mély, rekedt hangja miatt „a mocsarak ökrének” is nevezik.
Táplálkozás:	Főleg halakkal táplálkozik, de a száraz évszakban rovarokat is fogyaszt.
Fészek:	Fészkét gyakran évekig használja, és minden évben javítja, bővíti.
Kolóniák:	Gyakran nagy kolóniákban fészkel, akár több száz pár is együtt élhet.
Repülés:	Repülés közben nyakát kinyújtja, ami megkülönbözteti a hasonló fajtól, a jabirutól.
Vándorlás:	Egyes populációk vándorolnak a száraz évszakban, hogy új táplálékforrásokat találjanak.
Természetvédelem:	Bár jelenleg nem veszélyeztetett, az élőhelyek elvesztése miatt populációja csökken.