A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.07.26. - by Madarak

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) megjelenése, jellemzői

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) egy Dél-Amerikában őshonos madárfaj, amely nem található meg Magyarországon. Íme a faj jellemzői:

Mérete és testfelépítése:

Közepes méretű gázlómadár, hossza 46-55 cm.
Karcsú testalkatú, hosszú lábakkal és hosszú, lefelé görbülő csőrrel.

Súlya:

A kormos íbisz súlya átlagosan 500-650 gramm.

Tollazat színezete:

A test tollazata sötétbarna vagy feketés, fémes zöld és kék árnyalatokkal a szárnyakon.
A feje tollatlan, rózsaszínes vagy vöröses bőrrel.

Csőr és lábak:

A csőr hosszú és lefelé görbülő, rózsaszínes vagy vörösesbarna színű.
A lábak hosszúak és rózsaszínűek.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai hosszúak és szélesek, alkalmasak a hosszú távú repülésre.
Repülés közben nyakát kinyújtja, lábait pedig hátrafelé húzza.

Várható élettartama:

A kormos íbisz várható élettartama vadonban 15-20 év.

Magyarországi helyzete:

A kormos íbisz nem őshonos Magyarországon, és vadon élő populációja nincs az országban.
Ritkán előfordulhat, hogy kóborló példányok eljutnak Európába, de ez rendkívül ritka esemény.

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) elterjedése, előfordulása

A kormos íbisz Dél-Amerikában őshonos, és az alábbi országokban található meg:

Argentína
Bolívia
Brazília
Ecuador
Guyana
Kolumbia
Paraguay
Suriname
Uruguay
Venezuela

Elterjedési területének földrajzi határai:

Északon: Kolumbia és Venezuela északi része
Délen: Argentína középső része és Uruguay
Nyugaton: Andok hegység
Keleten: Atlanti-óceán partvidéke

Élőhelye elsősorban a következő területekre korlátozódik:

Szavannák
Mocsarak
Mocsaras erdők
Folyópartok
Tavak és lagúnák környéke
Nyílt, füves területek

A kormos íbisz nem vándormadár, egész évben az őshonos elterjedési területén belül marad.

Rendszertani besorolása

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és az íbiszformák (Threskiornithinae) alcsaládjába tartozó Phimosus madárnem egyetlen faja.

Ismertebb alfajai

Phimosus infuscatus infuscatus
Phimosus infuscatus berlepschi
Phimosus infuscatus nudifrons

Életmódja

Társas élet:

A kormos íbiszek általában kis, laza csoportokban élnek, amelyek néhány egyedtől akár több tucat madárig terjedhetnek.
Gyakran más gázlómadárfajokkal, például kócsagokkal és kanalasgémekkel együtt táplálkoznak és pihennek.

Szociális viselkedés:

A kormos íbiszek viszonylag csendes madarak, de időnként hallatnak mély, rekedt hangokat.
A költési időszakban a párok territóriumot alakítanak ki, amelyet más íbiszektől és más madárfajoktól is védelmeznek.

Mozgás:

A kormos íbiszek elsősorban gyalogosan mozognak a sekély vízben vagy a szárazföldön, hosszú lábaikkal és csőrükkel kutatva táplálék után.
Jól repülnek, és gyakran nagy távolságokat tesznek meg táplálékkeresés vagy új élőhelyek felkutatása céljából.

Territórium:

A költési időszakban a párok territóriumot alakítanak ki a fészekrakás és a fiókanevelés számára.
A territórium mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy elegendő táplálékot biztosítson a fiókák számára.

Alkalmazkodóképesség:

A kormos íbiszek jól alkalmazkodtak a dél-amerikai vizes élőhelyekhez.
Hosszú csőrük lehetővé teszi számukra, hogy a vízben és a sárban rejtőző gerincteleneket, halakat, kétéltűeket és hüllőket fogjanak.
Széles elterjedési területük azt mutatja, hogy képesek különböző élőhelyekhez alkalmazkodni.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A kormos íbiszeknek számos kihívással kell szembenézniük, beleértve az élőhelyek pusztulását, a vízszennyezést és a vadászatot.
Túlélési stratégiáik közé tartozik a különböző táplálékforrások kihasználása, a nagy távolságok megtétele új élőhelyek felkutatása érdekében, valamint a csoportos életmód, amely segít a ragadozók elleni védekezésben.

Összességében a kormos íbisz egy alkalmazkodóképes madárfaj, amely sikeresen boldogul a dél-amerikai vizes élőhelyek kihívásokkal teli környezetében.

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) táplálkozása

Jellemzői:

Opportunista táplálkozó, azaz a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz alkalmazkodik.
Főként állati eredetű táplálékot fogyaszt, de alkalmanként növényi részeket is eszik.
Hosszú, lefelé görbülő csőrét használja a táplálék felkutatására és elfogására.

Táplálékforrások:

Gerinctelenek: rovarok, lárvák, férgek, rákok, csigák, kagylók
Halak: kisebb halfajok, halivadékok
Kétéltűek: békák, ebihalak
Hüllők: kisebb kígyók, gyíkok
Madarak: ritkán madártojások, fiókák
Növényi részek: magvak, gyümölcsök (alkalmanként)

Táplálkozási szokások:

Elsősorban a sekély vízben és a nedves talajon keresgéli táplálékát.
Csőrét a vízben vagy a sárban tapogatva keresi a rejtőzködő állatokat.
Gyakran más gázlómadarakkal együtt táplálkozik, ami segít a táplálék felkutatásában.
A száraz évszakban, amikor a vizes élőhelyek kiszáradnak, a kormos íbiszek a szárazabb területekre is kiterjesztik táplálékkeresésüket.

Ökológiai szerep:

A kormos íbisz fontos szerepet játszik a vizes élőhelyek ökoszisztémájában.
Táplálkozásával szabályozza a gerinctelen és kisebb gerinces állatok populációit.
Táplálékául szolgálhat nagyobb ragadozóknak, például kajmánoknak és ragadozó madaraknak.
ürülékével tápanyagokat juttat a talajba, hozzájárulva a növényzet növekedéséhez.

Összességében a kormos íbisz táplálkozása változatos és alkalmazkodóképes, ami hozzájárul a faj sikeres fennmaradásához a dél-amerikai vizes élőhelyeken.

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A kormos íbiszek elsősorban fák ágaira építik fészküket, gyakran a víz fölé nyúló ágakra.
A fészkelőhelyek általában vizes élőhelyek közelében találhatók, mint például mocsarak, folyópartok, tavak és lagúnák környéke.

Fészek jellemzői:

A fészek egyszerű platform alakú, gallyakból, ágakból, nádból és más növényi anyagokból épül.
Belső része puhább anyagokkal, például fűvel, levelekkel és tollakkal van bélelve.
A fészek mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy kényelmesen elférjen benne a kotló madár és a fiókák.

Környezet:

A kormos íbiszek a fészkelőhely kiválasztásánál a biztonságot és a táplálék elérhetőségét veszik figyelembe.
Gyakran más madárfajokkal, például kócsagokkal és gémekkel együtt fészkelnek kolóniákban, ami fokozott védelmet nyújt a ragadozók ellen.

Fészeképítés:

Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben.
A hím gyűjti az építőanyagokat, míg a tojó a fészek kialakításáért felelős.
A fészeképítés általában néhány napot vesz igénybe.

Tojásrakás:

A tojó általában 2-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ.
A költési idő 21-25 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek pusztulása: a vizes élőhelyek lecsapolása, szennyezése és átalakítása veszélyezteti a kormos íbiszek fészkelőhelyeit.
Zavarás: az emberi tevékenység, például a turizmus és a vízi sportok zavarhatják a fészkelő madarakat.
Ragadozók: a fészkeket és a fiókákat ragadozók, például kígyók, mosómedvék és ragadozó madarak veszélyeztethetik.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?:

Védjük a vizes élőhelyeket: támogassuk a vizes élőhelyek védelmét célzó kezdeményezéseket, és csökkentsük a vízszennyezést.
Kerüljük a fészkelőhelyek zavarását: tartsuk tiszteletben a fészkelő madarakat, és kerüljük a fészkelőhelyek közelében zajos tevékenységeket.
Támogassuk a kutatást és a természetvédelmi programokat: a kormos íbiszek védelméhez elengedhetetlen a faj biológiájának és ökológiájának alapos ismerete, valamint a célzott természetvédelmi intézkedések kidolgozása és végrehajtása.

Szaporodása

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) szaporodása Dél-Amerikában történik, így az itteni időjárási és környezeti viszonyokhoz igazodik.

Párzási időszak:

A kormos íbisz szaporodási időszaka az esős évszakhoz igazodik, amely általában októbertől márciusig tart.
A pontos időzítés az adott régió éghajlati viszonyaitól függően változhat.

Fészkelés:

A kormos íbiszek monogám párokat alkotnak a szaporodási időszakban.
A párok közösen építik a fészket, amely általában fákra, bokrokra vagy nádasokba épül, a víz közelében.
A fészek egyszerű platform alakú, gallyakból, nádból és más növényi anyagokból készül.

Szaporodási szokások:

A tojó általában 2-4 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ.
A költési idő körülbelül 21-25 napig tart.
A fiókák fészeklakók, és mindkét szülő gondoskodik róluk.
A fiókák körülbelül 4-5 hét után repülnek ki, de még néhány hétig a szüleikkel maradnak, amíg önállóvá válnak.

Fontos megjegyezni:

A kormos íbisz nem őshonos Magyarországon, így itt nem szaporodik.
A fenti információk a faj dél-amerikai elterjedési területén tapasztalt szaporodási szokásaira vonatkoznak.

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) fiókái

Jellemzői:

Kikeléskor a fiókák csupaszok és tehetetlenek, zárt szemmel és gyenge lábakkal.
Fejlődésük gyors, néhány napon belül kinő a pihéjük, és szemük kinyílik.
Pihéjük szürkésbarna, ami segít nekik beolvadni a fészek környezetébe.
Csőrük kezdetben rövid és egyenes, de ahogy nőnek, fokozatosan megnyúlik és lefelé görbül.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A kikelés után a fiókák a fészekben maradnak, és mindkét szülő eteti és gondozza őket.
Az első napokban a szülők főként regurgitált táplálékkal etetik a fiókákat, amelyet a csőrükbe öklendeznek.
Ahogy a fiókák nőnek, egyre több szilárd táplálékot kapnak, például rovarokat, férgeket és kis halakat.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő aktívan részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
A szülők felváltva hozzák a táplálékot a fészekbe, és a csőrükből etetik a fiókákat.
A szülők gondoskodnak a fészek tisztántartásáról is, eltávolítva az ürüléket és más szennyeződéseket.

Kirepülés és elhagyás:

A kormos íbisz fiókái körülbelül 4-5 hetes korukban repülnek ki.
A kirepülés után még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és védelmezik őket.
Végül a fiatal madarak önállóvá válnak, és elhagyják a szülői fészket.

Gondoskodás és túlélési arány:

A kormos íbisz szülők intenzíven gondoskodnak fiókáikról, ami hozzájárul a magas túlélési arányhoz.
Azonban a fiókákat számos veszély fenyegeti, például ragadozók, betegségek és időjárási szélsőségek.
A túlélési arány változó lehet, de általában a fiókák fele eléri a felnőttkort.

Ökológiai jelentőség:

A kormos íbisz fiókái fontos szerepet játszanak a faj populációjának fenntartásában.
A sikeres szaporodás és a fiatal madarak felnevelése elengedhetetlen a faj hosszú távú fennmaradásához.
A fiókák túlélése és egészsége a környezeti feltételektől, például a táplálék elérhetőségétől és a ragadozók jelenlététől is függ.

Fontos megjegyezni, hogy a kormos íbisz nem őshonos Magyarországon, így a fenti információk a faj dél-amerikai elterjedési területén tapasztalt szaporodási és fiókafejlődési szokásaira vonatkoznak.

Ismertebb betegségei lehetnek

Mivel a kormos íbisz Dél-Amerikában őshonos madár, az európai vagy magyarországi állatorvosi gyakorlatban nincsenek részletes feljegyzések a faj specifikus betegségeiről. Azonban, mint minden madárfaj, a kormos íbisz is ki van téve bizonyos betegségeknek és parazitáknak.

Lehetséges betegségek és paraziták:

Bakteriális fertőzések: Salmonella, E. coli, Pasteurella
Vírusos fertőzések: Madárinfluenza, Newcastle-betegség
Gombás fertőzések: Aspergillosis
Paraziták: Belső paraziták (férgek, protozoonok), külső paraziták (atkák, tetvek)

Fontos megjegyezni:

A vadon élő madarak betegségeinek pontos diagnosztizálása és kezelése nehézkes lehet.
A betegségek előfordulása és súlyossága számos tényezőtől függ, például az íbisz életkorától, általános egészségi állapotától, környezeti feltételektől és a populáció sűrűségétől.
A betegségek terjedésének megakadályozása érdekében fontos a vadon élő madarak megfigyelése és a beteg egyedek izolálása.

Ha vadon élő kormos íbiszt lát, amely betegnek vagy sérültnek tűnik, értesítse a helyi természetvédelmi hatóságot vagy állatvédő szervezetet.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A kormos íbisznek, mint minden állatnak, vannak természetes ellenségei és versenytársai az élőhelyén.

Lehetséges ellenségek:

Ragadozó madarak: Sasok, sólymok, héják zsákmányolhatják a kifejlett kormos íbiszeket, különösen a fiatalabb vagy betegebb egyedeket.
Kígyók: Nagyobb kígyófajok, mint például a boák, veszélyt jelenthetnek a fészkekben lévő tojásokra és fiókákra.
Emlős ragadozók: Egyes emlősök, mint például a mosómedvék, a rókák vagy a jaguárok, szintén zsákmányul ejthetik a kormos íbiszeket, különösen a talajon.

Versenytársak:

Más gázlómadarak: A kormos íbisz gyakran osztozik élőhelyén más gázlómadarakkal, mint például a kócsagokkal, gémekkel és kanalasgémekkel. Ezek a fajok versenyezhetnek a táplálékért és a fészkelőhelyekért.

Védelmi stratégiák:

Fészekrakás nehezen elérhető helyeken: A kormos íbiszek gyakran fészkelnek fák ágain, vízközeli szigeteken vagy más nehezen megközelíthető helyeken, hogy megvédjék tojásaikat és fiókáikat a ragadozóktól.
Csoportos fészkelés: A kormos íbiszek gyakran kolóniákban fészkelnek más gázlómadarakkal együtt. Ez a csoportos védekezés előnyeit biztosítja, mivel a madarak együttesen riasztják egymást a veszély közeledtéről.
Rejtőzködés: A kormos íbisz sötét tollazata segít beolvadni a környezetébe, különösen a fészkelőhelyen, ahol a növényzet és az árnyékok között nehezebben észrevehető.
Riasztó hangok: Veszély esetén a kormos íbiszek hangos, riasztó hangokat hallatnak, hogy figyelmeztessék a többi madarat, és elriasszák a ragadozókat.
Gyors repülés: A kormos íbiszek jó repülők, és veszély esetén gyorsan el tudnak menekülni a levegőbe.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) természetvédelmi helyzete jelenleg stabilnak tekinthető, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „legkevésbé aggasztó” kategóriában szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja jelenleg nem veszélyeztetett, és nincs közvetlen kihalásveszélyben.

Azonban, mint sok más vadon élő állatfaj, a kormos íbisz is szembesül bizonyos veszélyekkel, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a populáció méretét és elterjedését:

Élőhelyek pusztulása: A vizes élőhelyek lecsapolása, szennyezése és átalakítása a mezőgazdaság, az urbanizáció és az ipar számára a legnagyobb fenyegetést jelenti a kormos íbisz számára. Az élőhelyek elvesztése csökkenti a táplálékforrásokat és a fészkelőhelyeket, ami negatívan befolyásolja a szaporodási sikert.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, mint például a szélsőséges időjárási események (aszályok, árvizek), a tengerszint emelkedése és a hőmérsékletváltozás, szintén veszélyeztethetik a kormos íbisz élőhelyeit és táplálékforrásait.
Vadászat és befogás: Bár a kormos íbisz nem vadászható kereskedelmi céllal, egyes területeken még mindig előfordulhat illegális vadászat vagy befogás, ami helyi populációkra negatív hatással lehet.

A kormos íbisz védelme érdekében fontos:

Élőhelyek védelme: A vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú a kormos íbisz és más vizes élőhelyekhez kötődő fajok számára.
Klímaváltozás elleni küzdelem: A globális felmelegedés mérséklése és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése segíthet megőrizni a kormos íbisz élőhelyeit.
Kutatás és monitoring: A kormos íbisz populációjának rendszeres monitorozása és kutatása fontos a faj hosszú távú védelme szempontjából.
Oktatás és szemléletformálás: A helyi közösségek oktatása és a kormos íbisz védelmének fontosságának hangsúlyozása elősegítheti a faj megőrzését.

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) hangja

A kormos íbisz (Phimosus infuscatus) hangja általában nem feltűnő vagy gyakori. Ez a madárfaj inkább a csendesebb gázlómadarak közé tartozik.

Hangjának jellegzetességei:

Mély, rekedt hang: A kormos íbisz hangja általában mély, rekedt és kissé nazális.
Ritkán hallható: A kormos íbiszek nem túl hangosak, és általában csak akkor hallatják hangjukat, ha izgatottak, veszélyt éreznek, vagy a költési időszakban kommunikálnak párjukkal.

Hangkeltés mechanizmusa:

A kormos íbisz, mint a legtöbb madár, a hangját a syrinx nevű hangképző szervével kelti.
A syrinx a légcső alsó részén található, és két különálló hangképző résszel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a madarak számára, hogy egyszerre több hangot is kiadjanak.

Hangszínek és jelentésük:

Mély, rekedt hang: Ezt a hangot általában akkor hallatják, ha izgatottak vagy veszélyt éreznek.
Lágyabb, gurgulázó hangok: Ezeket a hangokat a költési időszakban használják a párjukkal való kommunikációra, például udvarláskor vagy a fészeknél.

Hangok és kontextus:

Fészekrakás és fiókanevelés: A költési időszakban a kormos íbiszek gyakrabban hallatják hangjukat, hogy kommunikáljanak párjukkal és fiókáikkal.
Veszély: Ha veszélyt éreznek, riasztó hangokat adnak ki, hogy figyelmeztessék a többi madarat.

Hangok változása:

A kormos íbisz hangja nem mutat jelentős változást az életkor vagy a nemek szerint.

Fontos megjegyezni, hogy a kormos íbisz hangja nem a legjellemzőbb tulajdonsága. A faj azonosításához inkább a külsejét, viselkedését és élőhelyét érdemes figyelembe venni.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/SEQMOMQVUA

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Elnevezés	Tudományos neve (Phimosus infuscatus) a görög „phimosis” (szűkület) és az latin „infuscatus” (sötét színű) szavakból ered.
Tollatlan fej	A fején nincsenek tollak, csak rózsaszínes vagy vöröses bőr borítja.
Csőr	Csőre hosszú, lefelé görbülő, amely segíti a táplálék keresését a vízben és iszapban.
Táplálkozás	Elsősorban gerinctelenekkel, halakkal, kétéltűekkel és hüllőkkel táplálkozik.
Szociális viselkedés	Általában kis csoportokban él, de nagyobb kolóniákat is alkothat fészkeléskor.
Fészkelés	Fészkét fák ágaira építi, gyakran más gázlómadár fajokkal közös kolóniákban.
Elterjedés	Dél-Amerikában őshonos, elsősorban vizes élőhelyeken él.
Természetvédelmi státusz	Jelenleg nem veszélyeztetett, de élőhelyének pusztulása fenyegeti.