A kőforgató (Arenaria interpres) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.04.13. - by Madarak

A kőforgató (Arenaria interpres) megjelenése, jellemzői

A kőforgató egy rigó nagyságú partimadár, rövid csőrrel és tömzsi testalkattal. Holarktikus elterjedésű, azaz a mérsékelt égövi Észak-Amerikában, Euráziában és Grönlandon is megtalálható. Magyarországon is fészkelő faj, elsősorban a tengerpartokon, de ritkábban belső vizes élőhelyeken is előfordul.

Megjelenése:

Méret: Átlagos testhossza 22-24 cm, szárnyfesztávolsága 50-57 cm, testtömege pedig 85-150 gramm.
Testfelépítés: Tömzsi testalkatú, rövid nyakkal és lábakkal. Lába rövid, húsos és narancsszínű.
Tollazat: Násztollazatban a fej, a nyak és a mell fekete, fehér foltokkal tarkítva. A hát és a szárnyak sötétszürkék, fehér szegéllyel. A has és a farok fehér. A válltollakon és a szárnyfedőkön kiterjedt rozsdavörös színezet látható. Téli tollazatban a fekete színeket barnás árnyalatok váltják fel, a rozsdavörös színezet pedig eltűnik. A fiókák szürke-barna színűek, fehér hasi foltokkal.
Csőr: A csőr rövid, egyenes és fekete. A csőr töve narancsszínű.
Lábak: A lábak rövidek, húsosak és narancsszínűek.
Szárnyak és repülés: Szárnyai erősek és hosszúak, fehér szegéllyel. Repülése gyors és fürge, gyakran változtatja az irányt.

Egyéb jellemzők:

Táplálkozás: Főleg apró gerinctelenekkel, például rovarokkal, rákokkal és férgekkel táplálkozik. Táplálékszerzés közben gyakran forgatja a köveket és kagylókat a csőrével, hogy a kövek alól előbúvó zsákmányát megszerezze. Ezért kapta a kőforgató nevet.
Hang: Hangja éles „ki-ki-ki” kiáltás.
Vonulás: Vonuló faj, a telet melegebb éghajlaton tölti.
Várható élettartama: A kőforgató átlagos élettartama 10-15 év.

A kőforgató érdekes és jellegzetes madár, amely élénkíti a tengerpartokat és a vizes élőhelyeket. Fontos szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában.

A kőforgató (Arenaria interpres) elterjedése, előfordulása

A kőforgató holarktikus elterjedésű, azaz a mérsékelt égövi Észak-Amerikában, Euráziában és Grönlandon is megtalálható.

Élőhelye:

Tengerpartok: Elsősorban a tengerpartokon él, ahol sziklás, köves partokat és homokos strandokat kedvel.
Vizes élőhelyek: Ritkábban belső vizes élőhelyeken is előfordul, mint például folyók, tavak és mocsarak partján.
Tundra: A tundra zónában is fészkel, ahol a sziklás, köves tundravidékeket kedveli.

Fészkelőhely:

A kőforgató a talajon fészkel, általában sziklák, kövek vagy növényzet közé rejtve a fészkét.
A fészket fűszálakból, mohából és zuzmóból építi.

Vonulás:

Vonuló faj, a telet melegebb éghajlaton tölti.
A telelőterületek Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália.
A tavaszi vonulás március-májusban, az őszi pedig július-augusztusban zajlik.

Közösségi viselkedés:

A kőforgató általában magányosan táplálkozik, de a vonulási időszakban kisebb csapatokban is összegyűlhet.
A költési időszakban párban él.

Védettség:

Magyarországon védett faj.
Nemzetközi szinten a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) Vörös Listáján „nem fenyegetett” státuszú.

A kőforgató fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában. Táplálkozásával segít szabályozni a rovarpopulációkat, és élőhelyével hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához.

Rendszertani besorolása

A kőforgató a madarak (Aves) osztályába, a lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozik.

A faj tudományos neve Arenaria interpres.

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

Kőforgató (Arenaria interpres)
Kormos kőforgató vagy fekete kőforgató (Arenaria melanocephala)

A kőforgatónak két alfaja ismert:

Arenaria interpres interpres: Ez a leggyakoribb alfaj, Eurázsiában és Észak-Amerikában fordul elő.
Arenaria interpres morinella: Ez az alfaj kisebb és sötétebb színű, mint a nominális alfaj. Kelet-Ázsiában és Alaszkában fordul elő.

A kőforgató rokonságában álló fajok közé tartoznak a sárszalonkák (Actitis), a partfutók (Calidris) és a billegőcsibék (Tringa).

A rendszertani besorolás alapján a kőforgató a következő kategóriákba sorolható:

Ország: Állatvilág (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nem: Arenaria
Faj: Kőforgató (Arenaria interpres)

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatok (Animalia)
Törzs	Gerincesek (Chordata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Lilealakúak (Charadriiformes)
Család	Szalonkafélék (Scolopacidae)
Nem	Arenaria
Faj	Kőforgató (Arenaria interpres)

Életmódja

Társas élet és szociális viselkedés:

A kőforgató általában magányosan táplálkozik, de a vonulási időszakban kisebb csapatokban is összegyűlhet.
A költési időszakban párban él.
Nem territoriális madár, de a költési területen agresszív lehet más kőforgatókkal szemben.
Kommunikációja hangjelzésekből és testbeszédből áll. Hangja éles „ki-ki-ki” kiáltás.

Mozgás:

A kőforgató fürgén mozog a talajon, és gyakran ugrál.
Jó úszó és bukárral is képes táplálékot keresni.
Repülése gyors és fürge, gyakran változtatja az irányt.

Territórium:

A kőforgató nem territoriális madár, de a költési területen agresszív lehet más kőforgatókkal szemben.
A táplálkozási területek változóak lehetnek, de a madarak általában ugyanazon a területen táplálkoznak napról napra.

Alkalmazkodóképességek:

A kőforgató jól alkalmazkodik a különböző élőhelyekhez, és képes fészkelni a tengerpartokon, a belső vizes élőhelyeken és a tundrában is.
Kétélő faj, azaz a telet melegebb éghajlaton tölti.
Mindenevő, és a táplálékát a rendelkezésre álló táplálékforrások alapján változtatja.

Egyéb jellemzők:

A kőforgató éjszakai madár, és a naplemente után táplálkozik a legaktívabban.
Hosszú távú vándormadár, és akár 10 000 km-t is megtesz a vonulási útvonala során.
Fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában.

A kőforgató érdekes és sokoldalú madár, amely élénkíti a tengerpartokat és a vizes élőhelyeket. Fontos szerepet játszik a rovarpopulációk szabályozásában, és élőhelyével hozzájárul a biodiverzitás fenntartásához.

A kőforgató (Arenaria interpres) táplálkozása

Jellemzői:

A kőforgató mindenevő, de főleg apró gerinctelenekkel táplálkozik.
Táplálékát a talajon, a vízparton és a sekély vízben keresi.
Csőrével forgatja a köveket és kagylókat, hogy a kövek alól előbúvó zsákmányát megszerezze. Ezért kapta a kőforgató nevet.
Csőrével kapja fel a zsákmányát a talajról vagy a vízből.
Nyelvét nem tudja kinyújtani, ezért a zsákmányát a csőrével egészben nyeli le.

Táplálékforrások:

A kőforgató fő táplálékforrásai a következők:
- Rovarok (pl. bogarak, legyek, hangyák)
- Rákok (pl. garnélák, rákok)
- Férgek (pl. gyűrűsférgek, csöves férgek)
- Puhatestűek (pl. csigák, kagylók)
- Apró halak
Ritkábban növényi anyagokat is fogyaszt, mint például tengeri moszatokat és magvakat.

Táplálkozási szokások:

A kőforgató éjszakai madár, és a naplemente után táplálkozik a legaktívabban.
Gyakran egyedül táplálkozik, de a vonulási időszakban kisebb csapatokban is összegyűlhet.
Táplálkozás közben gyakran járkál a vízparton vagy a sekély vízben, és csőrével forgatja a köveket és kagylókat.
Ha zsákmányt talál, a csőrével felkapja a talajról vagy a vízből, és egészben lenyeli.

Táplálkozását befolyásoló tényezők:

A kőforgató táplálkozását a következő tényezők befolyásolják:
- A rendelkezésre álló táplálékforrások
- A napszak
- Az évszak
- Az apály-dagály
- A ragadozók jelenléte

Fontos szerep a táplálékláncban:

A kőforgató fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában. Táplálkozásával segít szabályozni a rovar- és rákpopulációkat. A kőforgatót maguk is számos ragadozó zsákmányolja, mint például a rókák, a macskák, a sólymok és a sasok.

Egyéb tudnivalók:

A kőforgató hosszú távú vándormadár, és akár 10 000 km-t is megtesz a vonulási útvonala során.
Táplálkozása során fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek tisztaságának fenntartásában.

A kőforgató (Arenaria interpres) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A kőforgató észak-amerikai, eurázsiai és grönlandi tengerpartokon fészkel. Kedveli a sziklás, köves partokat és a homokos strandokat, de ritkábban belső vizes élőhelyeken, mint például folyók, tavak és mocsarak partján is előfordul.

Fészek jellemzői:

A kőforgató a talajon fészkel, általában sziklák, kövek vagy növényzet közé rejtve a fészkét.
A fészket fűszálakból, mohából és zuzmóból építi.
A fészek sekély mélyedés, amelynek átmérője 15-20 cm.

Környezet:

A kőforgató nyílt, zavartalan élőhelyeket kedvel.
Fontos, hogy a fészkelőhelyen bőségesen legyen táplálék, azaz apró gerinctelenek, mint például rovarok, rákok és férgek.
A fészkelőhelynek védettnek kell lennie a ragadozóktól és a zavarástól.

Fészeképítés:

A fészket mindkét szülő építi, de a hím általában aktívabb.
A fészeképítés körülbelül 5 napig tart.

Tojásrakás:

A kőforgató 4 tojást rak le általában, de a tojáslétszám 2-5 között is változhat.
A tojások szürkésfehérek, barna foltokkal.
A tojásokon mindkét szülő kotlik, de a hím általában kevesebbet.
A kotlási idő 21-24 nap.

Veszélyeztető tényezők:

A kőforgató fészkelőhelyeit a következő tényezők veszélyeztetik:
- Élőhelyvesztés (pl. tengerparti területek beépítése)
- Zavarás (pl. turisztikai tevékenységek)
- Ragadozás (pl. rókák, macskák)
- Klímaváltozás
A kőforgató nemzetközi szinten nem veszélyeztetett faj, de Magyarországon védett faj.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Támogassuk a természetvédelmi területek létrehozását és fenntartását.
Válasszunk fenntartható turisztikai tevékenységeket, amelyek nem zavarják a madarakat.
Ne szemeteljünk a tengerpartokon és a vizes élőhelyeken.
Támogassuk a környezettudatos gazdálkodási módszereket.
Ismerjük meg és tiszteljük a vadvilágot.

Ha ezeket a lépéseket megteszi, hozzájárulhat a kőforgató és más madárfajok fészkelőhelyeinek védelméhez.

A kőforgató (Arenaria interpres) szaporodása

Párzási időszak:

A kőforgató május-júniusban párzik.

Fészkelés:

A kőforgató a talajon fészkel, általában sziklák, kövek vagy növényzet közé rejtve a fészkét.
A fészket fűszálakból, mohából és zuzmóból építi.
A fészek sekély mélyedés, amelynek átmérője 15-20 cm.
A fészket mindkét szülő építi, de a hím általában aktívabb.
A fészeképítés körülbelül 5 napig tart.

Szaporodási szokások:

A kőforgató monogám faj, azaz a párok a költési szezonban egymással maradnak.
A hím udvarlásként táncol és énekel a tojónak.
A tojó 2-5 tojást rak le, amelyek szürkésfehérek barna foltokkal.
A tojásokon mindkét szülő kotlik, de a hím általában kevesebbet.
A kotlási idő 21-24 nap.
A fiókák fészeklakók, és kelés után 2-3 nappal képesek elhagyni a fészket.
A szülők körülbelül 2-3 hétig etetik a fiókákat.

Fontos megjegyezni, hogy a kőforgató szaporodási szokásai a helyi körülményektől függően kissé eltérhetnek.

A kőforgató (Arenaria interpres) fiókái

Jellemzői:

A kőforgató fiókái fészeklakók, és kelés után 2-3 nappal képesek elhagyni a fészket.
Amikor kikelnek, a fiókák fekete-fehér pelyhesek.
Csőrük és lábuk fekete.
Szemük nyitva van, és képesek járni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A kőforgató tojások 21-24 nap múlva kelnek ki.
A fiókák fészeklakók, és kelés után 2-3 nappal képesek elhagyni a fészket.
Az első napokban a fiókák mozgásukban korlátozottak és a szülők gondozására szorulnak.

Etetés és gondozás:

A fiókákat mindkét szülő eteti.
A szülők apró gerincteleneket, mint például rovarokat, rákokat és férgeket etetik a fiókákkal.
A fiókák körülbelül 2-3 hétig függnek a szülőktől.

Kirepülés és elhagyás:

A kőforgató fiókák körülbelül 3 hetes korukban repülnek ki először.
A fiókák függetlenné válnak a szüleiktől, és önállóan kezdenek táplálkozni.
A kőforgató fiókák szexuálisan éretté körülbelül egyéves korukban válnak.

Fontos megjegyezni, hogy a kőforgató fiókái fejlődése a helyi körülményektől függően kissé eltérhet.

Egyéb tudnivalók:

A kőforgató hosszú távú vándormadár, és a fiókák hosszú utat tesznek meg a szüleikkel a vonulás során.
A fiókák fontos szerepet játszanak a faj fennmaradásában.

A kőforgató (Arenaria interpres) ismert betegségei

A kőforgató, mint minden vadon élő madárfaj, számos betegségre fogékony lehet. Ezek közül a leggyakoribbak a következők:

Vírusos betegségek:

Madárinfluenza: Ez egy nagyon fertőző vírusos betegség, amely súlyos légúti megbetegedést okozhat a madaraknál. A madárinfluenza emberre is átterjedhet, ezért fontos a beteg madarakkal való érintkezés elkerülése.
Newcastle-kór: Ez egy másik fertőző vírusos betegség, amely légúti megbetegedést, idegrendszeri tünetek és halált okozhat a madaraknál. A Newcastle-kór emberre nem terjed át.

Baktériumos betegségek:

Szalmonellózis: Ez egy baktériumos fertőzés, amely hasmenést, hányingert és lázat okozhat a madaraknál. A szalmonellózis emberre is átterjedhet, ezért fontos a beteg madarakkal való érintkezés elkerülése.
Botulizmus: Ez egy baktériumos méreg, amely bénulást és halált okozhat a madaraknál. A botulizmus emberre is átterjedhet, ezért fontos a beteg madarakkal és a botulizmussal szennyezett vízzel való érintkezés elkerülése.

Paraziták:

Külföldi élősködők: A kőforgatókat számos külső élősködő, mint például tetvek, atkák és bolhák fertőzhetik meg. Ezek az élősködők bőrirritációt, vérszegénységet és más egészségügyi problémákat okozhatnak a madaraknál.
Belső élősködők: A kőforgatókat számos belső élősködő, mint például fonálférgek, galandférgek és protozoák fertőzhetik meg. Ezek az élősködők emésztési problémákat, fogyást és más egészségügyi problémákat okozhatnak a madaraknál.

Egyéb betegségek:

Gombás fertőzések: A kőforgatókat számos gombás fertőzés is érintheti, amelyek a bőr, a légzőszervek és más szervek megbetegedését okozhatják.
Táplálkozási hiánybetegségek: A kőforgatók táplálkozási hiánybetegségekben is szenvedhetnek, ha nem kapnak elegendő vitamint és ásványi anyagot az étrendjükben.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a kőforgatókat érintő összes betegségről. A kőforgatók számos más betegségre is fogékonyak lehetnek, és a betegségek előfordulása a helyi körülményektől függően változhat.

Ha aggódik a kőforgató egészsége miatt, fontos, hogy forduljon állatorvoshoz vagy madárvédelmi szakemberhez. Ők segíthetnek megállapítani a betegség okát és a megfelelő kezelést javasolni.

Egyéb tudnivalók:

A kőforgató fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában.
A kőforgató betegségeinek megelőzése érdekében fontos, hogy a madaraknak tiszta vizet és táplálékot biztosítsunk, valamint védelmet nyújtsunk a ragadozóktól és a zavarástól.

A kőforgató (Arenaria interpres) lehetséges ellenfelei és ellenségei

A kőforgató, mint minden vadon élő madárfaj, számos ragadozónak és ellenségnek van kitéve a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában. Ezek közül a leggyakoribbak a következők:

Ragadozók:

Ragadozó madarak: A kőforgatót számos ragadozó madár zsákmányolja, mint például a sólymok, a sasok, a héják és a karvalyok. Ezek a madarak lecsapnak a kőforgatóra a levegőből, amikor az a parton táplálkozik vagy repül.
Ragadozó emlősök: A kőforgatót számos ragadozó emlős is zsákmányolja, mint például a rókák, a macskák, a nyusztok és a vidrák. Ezek az emlősök meglepik a kőforgatót a fészkén vagy a táplálkozási helyén, és elkapják a szájukkal.
Gyíkok és kígyók: A kőforgató fiókáit és tojásait számos gyík és kígyófaj is zsákmányolja. Ezek a hüllők bemásznak a fészekbe, és megeszik a fiókákat vagy a tojásokat.

Egyéb ellenségek:

Ember: Az ember közvetlenül és közvetve is fenyegetést jelent a kőforgatóra. A kőforgató élőhelyeinek pusztítása, a vadászat és a szennyezés mind hozzájárul a kőforgató populációinak csökkenéséhez.
Konkurensek: A kőforgatót versenyre kényszerítik más madárfajokkal is, amelyek ugyanazokat a táplálékforrásokat és élőhelyeket használják. Ez a verseny élelmiszerhiányhoz és más egészségügyi problémákhoz vezethet a kőforgatók számára.

Természetes veszélyek:

Időjárási viszonyok: A kőforgatót súlyos időjárási viszonyok, mint például a viharok és a hóviharok is veszélyeztethetik. Ezek a viharok megölhetik a madarakat, vagy megsemmisíthetik a fészkeiket és a tojásaikat.
Élőhelyvesztés: A kőforgató élőhelyének elvesztése a legnagyobb fenyegetést jelenti a fajra. A tengerpartok és vizes élőhelyek beépítése, szennyezése és pusztítása a kőforgató populációinak csökkenéséhez vezet.

Fontos megjegyezni, hogy ez nem egy kimerítő lista a kőforgató lehetséges ellenfelei és ellenségei listájáról. A kőforgató számos más veszélynek is ki van téve, és a veszélyek előfordulása a helyi körülményektől függően változhat.

Mit tehetünk a kőforgató védelméért?

Támogassuk a természetvédelmi területek létrehozását és fenntartását.
Válasszunk fenntartható turisztikai tevékenységeket, amelyek nem zavarják a madarakat.
Ne szemeteljünk a tengerpartokon és a vizes élőhelyeken.
Támogassuk a környezettudatos gazdálkodási módszereket.
Ismerjük meg és tiszteljük a vadvilágot.

Ha ezeket a lépéseket megteszi, hozzájárulhat a kőforgató és más madárfajok védelméhez.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A kőforgató Magyarországon védett madárfaj. Természetvédelmi értéke 25 000 Ft.

A faj nemzetközi szinten nem veszélyeztetett, de globális populációja enyhe mértékben csökkenő tendenciát mutat. Ennek oka a élőhelyvesztés, a szennyezés és a klímaváltozás.

A kőforgató különösen érzékeny a tengerpartok és vizes élőhelyek beépítésére és szennyezésére. A faj vonuló madár, és a vonulási útvonalai mentén is számos veszélynek van kitéve.

Magyarországon a kőforgató elsősorban a Dunántúl déli részén, a Balaton környékén, a Felső-Tisza-vidéken és a Dráva mentén fordul elő. A faj fészkelőhelyei a kavicsos-homokos strandok, a szigetek és a folyópartok.

A kőforgató védelme érdekében fontos:

Megőrizni a faj fészkelőhelyeit és táplálkozási helyeit.
Csökkenteni a szennyezést a tengerpartokon és a vizes élőhelyeken.
Támogatni a fenntartható turizmust.
Tájékoztatni a lakosságot a kőforgató fontosságáról.

Egyéb tudnivalók:

A kőforgató fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában.
A faj számos rovart és más apró gerinctelent fogyaszt, ami segít szabályozni a populációjukat.
A kőforgató hosszú távú vándormadár, és akár 10 000 km-t is megtesz a vonulási útvonala során.

A kőforgató (Arenaria interpres) hangja

A kőforgató hangja vékony, éles fütty-ként írható le, amelyet gyakran „wheep” vagy „peep” hangként hallunk. A hang magas hangszínű, és rövid, általában 1-2 másodperc hosszú. A kőforgatók számos különböző hangot adnak ki, amelyeket különböző helyzetekben használnak.

A kőforgató hangjának jellegzetességei:

Vékony, éles fütty: A hang magas hangszínű és éles, ami megkülönbözteti a kőforgatót más madárfajoktól.
Rövid: A kőforgató hangjai általában csak 1-2 másodperc hosszúak.
Változatos: A kőforgatók számos különböző hangot adnak ki, amelyeket különböző helyzetekben használnak.

A kőforgató hangkeltés mechanizmusa:

A kőforgatók a hangszálaik rezgésével adják ki a hangjukat. A hangszálak a madár légcsövében találhatók, és a levegő áthaladása rezgésbe hozza őket. A rezgések hangot keltenek, amelyet a madár csőre erősít.

Hangszínek és jelentésük:

A kőforgatók által kiadott különböző hangszíneknek különböző jelentésük lehet. Például:

Magas hangszínű fütty: Ezt a hangot a kőforgatók riasztóhangként használják, hogy figyelmeztessék a ragadozókat a jelenlétükre.
Mélyebb hangszínű fütty: Ezt a hangot a kőforgatók csalogatóhangként használják, hogy magukhoz vonzzák a partnereket vagy a fiókákat.
Trillázás: Ezt a hangot a kőforgatók udvarlás során használják.

Hangok és kontextus:

A kőforgató által kiadott hangok kontextusa segíthet meghatározni a hang jelentését. Például, ha egy kőforgató magas hangszínű füttyöt ad ki egy ragadozó jelenlétében, akkor valószínűleg riasztóhangként használja a hangot. Ha egy kőforgató mélyebb hangszínű füttyöt ad ki egy másik kőforgatónak, akkor valószínűleg csalogatóhangként használja a hangot.

Hangok változása:

A kőforgató által kiadott hangok változhatnak a madár korától, nemétől és helyétől függően. Például a fiatal kőforgatók hangjai általában csipogásosabbak, mint a felnőtt kőforgatók hangjai. A hím kőforgatók hangjai általában hangosabbak és dallamosabbak, mint a nőstény kőforgatók hangjai. A kőforgatók hangjai a fészkelőhelyükön is változhatnak, hogy alkalmazkodjanak a helyi környezethez.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/WKUHMYUJSN

Érdekességek róla, tények röviden

Tények:
Tudományos név: Arenaria interpres
Magyar név: Kőforgató
Család: Ligetek (Charadriidae)
Rend: Ligetek (Charadriiformes)
Méret: 20-23 cm, szárnyfesztávolság 38-43 cm
Súly: 60-90 g
Táplálkozás: Rovarok, rákok, férgek, kagylók
Vonulási madár: Igen
Telelőhely: Afrika, Dél-Ázsia
Fészkelőhely: Kavicsos-homokos strandok, szigetek, folyópartok
Tojások száma: 2-5
Kotlási idő: 21-24 nap
Nemek közötti különbség: A hím kőforgatók hangosabbak és dallamosabbak, mint a nőstény kőforgatók.
Hang: Vékony, éles fütty
Élettartam: 10-15 év
Védettségi státusz: Magyarországon védett madárfaj

További érdekességek:

A kőforgató hosszú távú vándormadár, és akár 10 000 km-t is megtesz a vonulási útvonala során.
A kőforgató fontos szerepet játszik a tengerpartok és vizes élőhelyek ökoszisztémájában.
A kőforgató számos rovart és más apró gerinctelent fogyaszt, ami segít szabályozni a populációjukat.
A kőforgató tojáshéja sötétbarna foltokkal van pettyezve, ami segít elrejteni a tojásokat a ragadozók elől.
A kőforgató fiókái fészeklakók, és kelés után 2-3 nappal képesek elhagyni a fészket.