A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, jellemzői

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) egy Dél- és Közép-Amerikában őshonos, élénk színű madárfaj.

Mérete és testfelépítése:

  • Testhossz: A kárminhátú tangara körülbelül 18-20 centiméter hosszú.
  • Testfelépítés: Kompakt, zömök testalkatú, rövid nyakkal és kerek fejjel.

Súlya:

  • A kárminhátú tangara súlya átlagosan 28 gramm.

Tollazat színezete:

  • A hímek tollazata rendkívül feltűnő:
    • A hátuk, szárnyuk és farkuk élénk kárminvörös.
    • A hasuk, mellkasuk és fejük fekete.
  • A tojók tollazata kevésbé élénk:
    • A hátuk barna, a szárnyuk és farkuk vöröses árnyalatú.
    • A hasuk és mellkasuk világosabb barna.

Csőr és lábak:

  • A csőrük vastag, erős és enyhén ívelt, alkalmas gyümölcsök és rovarok fogyasztására.
  • A lábaik rövidek és erősek.

Szárnyak és repülés:

  • A szárnyuk rövid és lekerekített, ami gyors manőverezést tesz lehetővé a sűrű növényzetben.
  • Rövid távokat repülnek, gyakran ágról ágra ugrálva közlekednek.

Várható élettartam:

  • A vadon élő kárminhátú tangarák várható élettartama körülbelül 8-10 év.

Magyarországi helyzete:

  • A kárminhátú tangara nem őshonos Magyarországon. Kizárólag Dél- és Közép-Amerikában, trópusi és szubtrópusi területeken fordul elő. Esetleges hazai előfordulása szökött vagy illegálisan tartott példányoknak köszönhető, ami természetvédelmi szempontból aggályos lehet.
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) elterjedése, előfordulása

A kárminhátú tangara Dél- és Közép-Amerikában őshonos. Elterjedési területe a következő országokat foglalja magába:

Dél-Amerika:

  • Kolumbia
  • Venezuela
  • Ecuador
  • Peru
  • Bolívia

Közép-Amerika:

  • Panama
  • Costa Rica

Földrajzi határok:

  • Északi határa: Costa Rica déli része.
  • Déli határa: Bolívia északi része.
  • Keleti határa: Venezuela keleti része.
  • Nyugati határa: Ecuador és Peru csendes-óceáni partvidéke.

Élőhelye:

A kárminhátú tangara elsősorban trópusi és szubtrópusi területeken él, a következő élőhelyeken:

  • Alföldi és hegyvidéki esőerdők
  • Másodlagos erdők (korábban kivágott, majd regenerálódott erdők)
  • Erdőszélek
  • Cserjések
  • Gyümölcsöskertek és ültetvények

Általában a sűrű növényzetű területeket kedvelik, ahol könnyen találnak táplálékot és menedéket.

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

Rendszertani besorolása

kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.

Jellemző Leírás
Rend
Verébalakúak (Passeriformes)
Család
Tangarafélék (Thraupidae)
Tudományos név
Ramphocelus dimidiatus
Magyar név
Kárminhátú tangara

Életmódja

A kárminhátú tangara elsősorban nappal aktív, társas madárfaj. Gyakran kisebb csoportokban vagy párokban mozognak a fák lombkoronájában.

Társas élet és szociális viselkedés:

  • A kárminhátú tangarák gyakran csatlakoznak más madárfajokhoz vegyes csapatokban, különösen táplálkozás közben.
  • A hímek a költési időszakban territoriális viselkedést mutatnak, és énekléssel védelmezik területüket.
  • A párok általában együtt maradnak a költési időszakon kívül is.

Mozgás:

  • Rövid, gyors repülésekkel közlekednek a fák között.
  • A sűrű növényzetben ügyesen mozognak, ágról ágra ugrálva.

Territórium:

  • A hímek a költési időszakban territóriumot tartanak fenn, amelyet énekléssel jeleznek és védelmeznek a rivális hímektől.
  • A territórium mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy elegendő táplálékot és fészkelőhelyet biztosítson a pár számára.

Alkalmazkodóképességek:

  • A kárminhátú tangara jól alkalmazkodott a trópusi és szubtrópusi környezethez.
  • Erős csőrük lehetővé teszi, hogy különféle gyümölcsöket és rovarokat fogyasszanak, ami szélesíti táplálékforrásaikat.
  • Gyors repülési és manőverezési képességük segíti őket a ragadozók elkerülésében.

Kihívások és túlélési stratégiák:

  • Az élőhelyek elvesztése és a fragmentáció a legnagyobb kihívást jelenti a kárminhátú tangarák számára.
  • A túlélési stratégiáik közé tartozik a vegyes fajú csapatokhoz való csatlakozás, ami növeli a táplálékkeresés hatékonyságát és a ragadozók elleni védelmet.
  • A hímek territoriális viselkedése biztosítja a párok számára a megfelelő fészkelőhelyet és táplálékforrást.
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) táplálkozása

Jellemzői:

  • Mindenevő: A kárminhátú tangara opportunista mindenevő, ami azt jelenti, hogy a táplálékforrások széles skáláját hasznosítja.
  • Erős csőr: Vastag, enyhén ívelt csőrük alkalmas a keményebb héjú gyümölcsök feltörésére és a rovarok elfogására is.
  • Táplálkozási rugalmasság: Képesek a táplálékukat az évszakokhoz és a rendelkezésre álló forrásokhoz igazítani.

Táplálékforrások:

  • Gyümölcsök: A táplálékuk jelentős részét a trópusi gyümölcsök teszik ki, mint például a banán, a mangó, a papaya és a különböző bogyós gyümölcsök.
  • Rovarok: A rovarok, mint a bogarak, a hangyák, a legyek és a pókok, szintén fontos fehérjeforrást jelentenek számukra.
  • Nektár: Alkalmanként nektárt is fogyasztanak virágokból.
  • Egyéb: Esetenként kisebb gerinceseket, például gyíkokat és békákat is zsákmányolhatnak.

Táplálkozási szokások:

  • Fán élő: A táplálékuk nagy részét a fák lombkoronájában keresik.
  • Lombkorona-szint: Gyakran a fák középső és felső lombkorona-szintjén táplálkoznak.
  • Társas táplálkozás: Sokszor más madárfajokkal együtt keresik a táplálékot vegyes csapatokban.
  • Gyors mozgás: Gyorsan mozognak az ágak között, miközben gyümölcsöket és rovarokat keresnek.

Ökológiai szerep:

  • Magterjesztés: A gyümölcsök fogyasztásával fontos szerepet játszanak a magok terjesztésében, ami hozzájárul az erdők regenerációjához.
  • Rovarpopulációk szabályozása: A rovarok fogyasztásával segítenek a rovarpopulációk természetes szabályozásában.
  • Zsákmányállat: A kárminhátú tangarák maguk is zsákmányállatok, amivel szerepet játszanak a ragadozó madarak és kígyók táplálékláncában.

Összességében a kárminhátú tangara táplálkozási szokásai és rugalmassága hozzájárul a trópusi ökoszisztémák egészségéhez és egyensúlyához.

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása
A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

  • A kárminhátú tangara fészkeit általában sűrű növényzetű területeken, bokrokban, cserjékben vagy alacsonyabb fákon építi.
  • A fészkek magassága a talajtól általában 1-3 méter között változik.
  • A fészkelőhely kiválasztásánál fontos szempont a ragadozóktól való védettség és a megfelelő táplálékforrás közelsége.

Fészek jellemzői:

  • A fészek általában csésze alakú, laza szerkezetű.
  • Építőanyagként növényi szálakat, leveleket, mohát és gyökereket használnak.
  • A fészek belsejét gyakran puhább anyagokkal, például állati szőrrel vagy tollal bélelik ki.

Környezet:

  • A fészkelőhely környezete általában sűrű növényzetű, ami jó rejtőzködési lehetőséget biztosít a fészeknek és a fiókáknak.
  • A közelben gyakran található vízforrás, például patak vagy tó, ami fontos a madarak számára az iváshoz és a fürdéshez.

Fészeképítés:

  • A fészek építését általában a tojó végzi, de a hím is segíthet az anyagok gyűjtésében.
  • A fészek építése néhány napig tart, és a tojó folyamatosan igazgatja és tökéletesíti azt.

Tojásrakás:

  • A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket körülbelül 12-14 napig költ.
  • A fiókák a kikelés után még körülbelül két hétig a fészekben maradnak, és mindkét szülő eteti őket.

Veszélyeztető tényezők:

  • Élőhelyvesztés: Az erdők irtása és a mezőgazdasági területek terjeszkedése csökkenti a megfelelő fészkelőhelyek számát.
  • Ragadozók: A fészkeket és a fiókákat számos ragadozó, például kígyók, madarak és emlősök fenyegethetik.
  • Emberi zavarás: A fészkek közelében végzett emberi tevékenységek, például a zaj és a forgalom, megzavarhatják a madarakat és a fiókákat.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

  • Élőhelyek védelme: Támogassuk az erdők és más természetes élőhelyek védelmét.
  • Fészkelőhelyek megőrzése: Kerüljük a fészkek közelében végzett zavaró tevékenységeket.
  • Tudatosság növelése: Ismertessük másokkal a kárminhátú tangara és más madárfajok fészkelési szokásait és a védelmük fontosságát.
  • Természetvédelmi szervezetek támogatása: Csatlakozzunk vagy támogassunk olyan szervezeteket, amelyek a madarak és élőhelyeik védelméért dolgoznak.

A kárminhátú tangara fészkelőhelyeinek védelme kulcsfontosságú a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából.

Szaporodása

Párzási időszak:

  • A kárminhátú tangara szaporodási időszaka az esős évszakhoz igazodik, ami általában áprilistól júliusig tart.
  • Ebben az időszakban a hímek különösen aktívak, és élénk színeikkel, valamint énekükkel próbálják magukhoz vonzani a tojókat.

Fészkelés:

  • A fészkelés a párválasztást követően kezdődik. A párok monogámok, azaz egy költési időszakban egyetlen partnerrel maradnak együtt.
  • A fészek építése általában a tojó feladata, de a hím is segíthet az anyagok gyűjtésében.
  • A fészkek sűrű növényzetű területeken, bokrokban, cserjékben vagy alacsonyabb fákon helyezkednek el.

Szaporodási szokások:

  • A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket körülbelül 12-14 napig költ.
  • A költési időszak alatt a hím a tojó közelében marad, és segít a fészek védelmében.
  • A fiókák a kikelés után még körülbelül két hétig a fészekben maradnak, és mindkét szülő eteti őket.
  • A fiókák gyorsan fejlődnek, és körülbelül egy hónapos korukban már képesek repülni.
  • A fiatal madarak még néhány hétig a szüleikkel maradnak, amíg megtanulják a táplálékszerzést és a túléléshez szükséges egyéb készségeket.

Megjegyzés: A kárminhátú tangara szaporodási szokásai a környezeti feltételekhez és a táplálék elérhetőségéhez igazodnak. Az esős évszakban bőségesebb a táplálékkínálat, ami lehetővé teszi a sikeres szaporodást.

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) fiókái

Jellemzői:

  • Kikeléskor: A fiókák csupaszok, vakok és teljesen a szüleiktől függenek.
  • Fejlődés: Gyorsan fejlődnek, és néhány napon belül már puha pihék borítják testüket.
  • Színezet: A fiatal madarak tollazata kezdetben fakóbb, mint a felnőtteké, és fokozatosan nyeri el a jellegzetes színeket.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

  • A fiókák a tojások lerakását követő 12-14 nap múlva kelnek ki.
  • A kikelést követően a szülők folyamatosan etetik és melegítik őket a fészekben.
  • A fiókák gyorsan növekednek, és körülbelül két hét alatt elérik a kirepüléshez szükséges méretet és tollazatot.

Etetés és gondozás:

  • Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
  • A fiókákat elsősorban rovarokkal etetik, amelyek fontos fehérjeforrást jelentenek a gyors növekedéshez.
  • A szülők a fiókák ürülékét is eltávolítják a fészekből, hogy tisztán tartsák azt.

Kirepülés és elhagyás:

  • A fiókák körülbelül két hetes korukban repülnek ki a fészekből.
  • A kirepülést követően még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és védelmezik őket.
  • A fiatal madarak fokozatosan tanulják meg a táplálékszerzést és az önálló életvitelhez szükséges készségeket.

Gondoskodás és túlélési arány:

  • A szülők gondoskodása és a fészek rejtett elhelyezkedése növeli a fiókák túlélési esélyeit.
  • Azonban a ragadozók, az időjárás viszontagságai és a táplálékhiány miatt a túlélési arány még így is viszonylag alacsony lehet.

Ökológiai jelentőség:

  • A kárminhátú tangara fiókái a tápláléklánc fontos részét képezik, mivel számos ragadozó számára jelentenek zsákmányt.
  • A sikeres szaporodás és a fiókák felnevelése biztosítja a faj fennmaradását és az ökoszisztémában betöltött szerepét.

Ismertebb betegségei lehetnek

A kárminhátú tangarák, mint minden madárfaj, fogékonyak lehetnek különböző betegségekre. Bár a vadon élő populációkban a betegségek előfordulása kevésbé dokumentált, néhány ismertebb probléma, amivel szembesülhetnek:

  • Parazitafertőzések: Külső és belső paraziták, mint például atkák, tetvek vagy férgek, megfertőzhetik a madarakat. Ezek a paraziták gyengíthetik az immunrendszert, vérszegénységet okozhatnak, vagy akár a madár pusztulását is okozhatják.

  • Vírusos és bakteriális fertőzések: A madarak különböző vírusos és bakteriális fertőzéseknek lehetnek kitéve, amelyek légzőszervi problémákat, emésztési zavarokat vagy más egészségügyi problémákat okozhatnak.

  • Gombás fertőzések: A gombák, különösen a nedves környezetben, bőr- és tollproblémákat okozhatnak a madaraknál.

  • Táplálkozási hiánybetegségek: A nem megfelelő vagy kiegyensúlyozatlan táplálkozás hiánybetegségekhez vezethet, amelyek gyengeséget, fejlődési rendellenességeket vagy akár halált is okozhatnak.

Fontos megjegyezni, hogy a fogságban tartott madaraknál a betegségek kockázata magasabb lehet a stressz, a zsúfoltság és a nem megfelelő higiéniai körülmények miatt. A vadon élő populációkban a betegségek terjedését nehezíti a madarak szétszóródása és a természetes szelekció.

A kárminhátú tangara esetében nincsenek specifikus, csak rájuk jellemző betegségek leírva, de a fentiekben említett általános madárbetegségek minden bizonnyal veszélyt jelenthetnek számukra is.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A kárminhátú tangara természetes ellenségei közé tartoznak:

  • Ragadozó madarak: Kisebb ragadozó madarak, mint például a héják és a sólymok, veszélyt jelenthetnek a kárminhátú tangarákra, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre.
  • Kígyók: A fán élő kígyók, mint például a zöld fakígyó, szintén veszélyeztethetik a fészkeket és a fiókákat.
  • Emlősök: Néhány kisebb emlős, mint például a mókusok és a menyétfélék, szintén zsákmányolhatják a tangarákat vagy a tojásaikat.
  • Nagyobb rovarok: Egyes nagyobb rovarok, mint például a sáskák és a pókok, veszélyesek lehetnek a fiókákra.

Védelmi stratégiák:

A kárminhátú tangara számos stratégiát alkalmaz a ragadozók elleni védekezésre:

  • Rejtőzködés: A sűrű növényzetben való fészkelés segít elrejteni a fészket és a fiókákat a ragadozók elől.
  • Álcázás: A tojások és a fiókák színezete gyakran hasonlít a környezetükhöz, ami nehezebbé teszi a ragadozók számára a felfedezésüket.
  • Figyelmeztető hangok: A felnőtt madarak riasztó hangokat adnak ki, ha ragadozót észlelnek, ami figyelmezteti a többi madarat a veszélyre.
  • Csapatban mozgás: A vegyes fajú csapatokban való táplálkozás és mozgás növeli a biztonságot, mivel több szem figyeli a ragadozókat, és a csapat tagjai együttesen elriaszthatják azokat.
  • Gyors menekülés: A tangarák gyorsan és ügyesen repülnek, ami lehetővé teszi számukra a ragadozók elől való menekülést.

Ezek a védelmi stratégiák együttesen segítenek a kárminhátú tangarának a túlélésben és a sikeres szaporodásban.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) természetvédelmi helyzete jelenleg stabilnak tekinthető, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „legkevésbé aggasztó” kategóriába sorolják. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja jelenleg nem veszélyeztetett.

Azonban, mint sok más trópusi madárfaj esetében, az élőhelyek elvesztése és a fragmentáció hosszú távon veszélyt jelenthet a kárminhátú tangara számára is. Az erdők irtása és a mezőgazdasági területek terjeszkedése csökkentheti a számukra megfelelő élőhelyek kiterjedését és minőségét.

Emellett az illegális madárkereskedelem is veszélyeztetheti a fajt, bár a kárminhátú tangara nem tartozik a legkeresettebb fajok közé.

A faj védelme érdekében fontos az élőhelyek megőrzése és a fenntartható erdőgazdálkodás támogatása. A természetvédelmi szervezetek és a helyi közösségek szerepe is kiemelkedő a kárminhátú tangara és más trópusi madárfajok védelmében.

Fontos megjegyezni, hogy a természetvédelmi helyzet idővel változhat, ezért a faj populációjának és élőhelyének folyamatos monitorozása szükséges.

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) hangja

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) hangja:

Hangja mire hasonlít:

A kárminhátú tangara hangja jellegzetes és változatos. Gyakran hallatnak éles, magas hangokat, amelyeket néha dallamos trillákkal kombinálnak.

Hangjának jellegzetességei:

  • Magas hangok: A hangjuk alapvetően magas frekvenciájú, ami segít abban, hogy a sűrű növényzetben is jól hallható legyen.
  • Éles hangok: A hangjuk éles és tiszta, ami lehetővé teszi, hogy a többi madár könnyen azonosítsa őket.
  • Trillák és dallamok: A hímek különösen változatos énekkel rendelkeznek, amely trillákat, dallamokat és más hangmintákat tartalmaz.
  • Duettek: A párok gyakran duetteznek, azaz együtt énekelnek, ami erősíti a párkapcsolatot és segít a territórium védelmében.

Hangkeltés mechanizmusa:

A madarak hangja a syrinx nevű hangképző szervükben keletkezik, amely a légcső alsó részén található. A syrinx két oldalán található izmok és membránok rezgése hozza létre a hangot.

Hangszínek és jelentésük:

  • Éles, magas hangok: Általában a riasztást, a figyelmeztetést vagy a kapcsolatfelvételt szolgálják.
  • Trillák és dallamok: A hímek éneke elsősorban a pár vonzására és a territórium védelmére szolgál.
  • Duettek: A párok közötti kommunikációt erősítik és a territórium védelmében játszanak szerepet.

Hangok és kontextus:

A kárminhátú tangara különböző hangokat használ különböző helyzetekben:

  • Riasztás: Éles, ismétlődő hangokkal jelzik a ragadozók jelenlétét.
  • Territoriális ének: A hímek dallamos énekkel jelzik a territóriumukat és vonzzák a tojókat.
  • Párkapcsolati kommunikáció: A párok duettekkel és más hangokkal kommunikálnak egymással.

Hangok változása:

A kárminhátú tangara hangja változhat az életkor, a nem és a földrajzi elhelyezkedés függvényében. A fiatal madarak hangja általában kevésbé fejlett, mint a felnőtteké. A hímek éneke általában változatosabb és összetettebb, mint a tojóké.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/JPBSNBUUEF

Érdekességek róla, tények röviden

Érdekesség/Tény
A hím és a tojó tollazata között jelentős különbség van, a hím sokkal élénkebb színű.
A kárminvörös szín a nevükben is szerepel, utalva a hímek jellegzetes hátszínére.
Gyakran csatlakoznak más madárfajokhoz vegyes csapatokban, különösen táplálkozás közben.
A hímek territoriálisak a költési időszakban, és énekléssel védelmezik területüket.
A fészket általában a tojó építi, de a hím is segíthet az anyagok gyűjtésében.
A fiókák etetése és gondozása mindkét szülő feladata.
Bár nem veszélyeztetett faj, az élőhelyeinek elvesztése hosszú távon veszélyeztetheti fennmaradását.
A kárminhátú tangara nem őshonos Magyarországon, kizárólag Dél- és Közép-Amerikában él.

 



MADARAK KATEGÓRIÁI:

Kutyafajták

Kedvenceink



Fotók: Pixabay, Vistacreate

A kárminhátú tangara (Ramphocelus dimidiatus) megjelenése, életmódja, szaporodása, minden fontos infó erről a csodálatos madárról. Ismerd meg.