A hegyi trogon (Trogon collaris) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.06.01. - by Madarak

A hegyi trogon (Trogon collaris) megjelenése, jellemzői

Méret és testfelépítés:

A hegyi trogon közepes méretű madár, hossza 25-30 centiméter. Testfelépítése zömök, rövid nyakkal és széles, lekerekített szárnyakkal. Farka hosszú, a hímeknél gyakran hosszabb, mint a testük.

Súly:

A hegyi trogon súlya általában 50-100 gramm között mozog.

Tollazat színezete:

A hegyi trogon tollazata feltűnő és változatos. A hímek feje és háta általában fényes zöld vagy kék, hasuk vörös vagy narancssárga. A szárnyak sötétebbek, fekete vagy szürke sávokkal. A tojók tollazata kevésbé élénk, általában barnás vagy szürkés árnyalatú.

Csőr és lábak:

A hegyi trogon csőre rövid, erős és enyhén görbült. A lábak rövidek és erősek, alkalmasak a faágakon való kapaszkodásra.

Szárnyak és repülés:

A hegyi trogon repülése gyors és közvetlen, rövid, sebes szárnycsapásokkal. Gyakran láthatóak a fák lombkoronájában, ahol ügyesen manővereznek az ágak között.

Várható élettartam:

A hegyi trogon várható élettartama vadon élő populációkban általában 5-10 év.

Magyarországi helyzete:

A hegyi trogon nem őshonos Magyarországon, természetes élőhelye Dél- és Közép-Amerika trópusi esőerdei. Hazánkban csak ritkán, elvétve előforduló kóborlóként jelenhet meg.

További érdekességek:

A hegyi trogonok elsősorban rovarevő madarak, de gyümölcsöket és bogyókat is fogyasztanak.
A hímek éneke dallamos és jellegzetes, gyakran hallható az esőerdőkben.
A hegyi trogonok monogám párokat alkotnak, és mindkét szülő részt vesz a fiókák felnevelésében.

A hegyi trogon (Trogon collaris) elterjedése, előfordulása

A hegyi trogon (Trogon collaris) elsősorban Közép- és Dél-Amerikában honos. Elterjedési területe Mexikó déli részétől egészen Argentína északi részéig húzódik.

Földrajzi határok:

Északi határ: Mexikó déli része
Déli határ: Argentína északi része
Nyugati határ: Csendes-óceán partvidéke
Keleti határ: Atlanti-óceán partvidéke

Országok, ahol előfordul:

A hegyi trogon a következő országokban található meg:

Belize
Bolívia
Brazília
Costa Rica
Ecuador
Salvador
Francia Guyana
Guatemala
Guyana
Honduras
Kolumbia
Nicaragua
Panama
Peru
Suriname
Trinidad és Tobago
Venezuela

Élőhelye:

A hegyi trogon elsősorban trópusi és szubtrópusi esőerdőkben él, de megtalálható hegyvidéki erdőkben, valamint szárazabb erdőségekben is. Gyakran előfordul folyók és patakok közelében, ahol a magas páratartalom és a bőséges rovarvilág kedvező életfeltételeket biztosít számára.

Fontos megjegyezni, hogy a hegyi trogon elterjedési területe országonként változhat, és egyes régiókban ritkább lehet, mint máshol.

Rendszertani besorolása

A hegyi trogon (Trogon collaris) a madarak osztályába a trogonalakúak (Trogoniformes) rendjébe és a trogonfélék (Trogonidae) családjába tartozó faj.

A hegyi trogon rendszertani besorolása

Domain: Eukaryota (Eukarióták)
Ország: Animalia (Állatok)
Törzs: Chordata (Gerinchúrosok)
Altörzs: Vertebrata (Gerincesek)
Osztály: Aves (Madarak)
Rend: Trogoniformes (Trogonalakúak)
Család: Trogonidae (Trogonfélék)
Nem: Trogon
Faj: Trogon collaris

A hegyi trogon a Trogoniformes rendbe tartozik, amely egy ősi madárcsoport. A trogonalakúak jellegzetességei a zömök testalkat, a rövid nyak, a széles, lekerekített szárnyak és a hosszú farok. A hegyi trogonon belül több alfaj is létezik, amelyek tollazatukban és elterjedési területükben mutatnak eltéréseket.

A trogonfélék családjának evolúciós története több tízmillió évre nyúlik vissza. A legkorábbi trogonfosszíliák az eocén korból származnak, ami azt jelzi, hogy ez a madárcsoport már régóta jelen van a Földön. A trogonfélék evolúciója során alkalmazkodtak a trópusi és szubtrópusi erdők életkörülményeihez, és sajátos táplálkozási és szaporodási stratégiákat fejlesztettek ki.

Ismertebb alfajai

A hegyi trogon (Trogon collaris) több alfaja ismert, amelyek elsősorban földrajzi elterjedésükben és kisebb mértékben tollazatukban különböznek egymástól. Néhány ismertebb alfaj:

Trogon collaris collaris: Ez az alfaj Közép-Amerikában és Dél-Amerika északi részén fordul elő. A hímek tollazata jellemzően zöld, a tojóké pedig szürkésbarna.
Trogon collaris puella: Ez az alfaj Dél-Amerika északi és nyugati részén él. A hímek tollazata kékeszöld, a tojóké pedig szürkésbarna.
Trogon collaris extimus: Ez az alfaj Dél-Amerika délkeleti részén található. A hímek tollazata zöldeskék, a tojóké pedig szürkésbarna.
Trogon collaris virginalis: Ez az alfaj az Andok keleti lejtőin él. A hímek tollazata zöld, a tojóké pedig szürkésbarna.

Fontos megjegyezni, hogy az alfajok közötti különbségek néha csekélyek lehetnek, és a pontos azonosításhoz szakértői segítségre lehet szükség.

Életmódja

Társas élet és szociális viselkedés:

A hegyi trogonok alapvetően monogám párokat alkotnak, és a költési időszakon kívül is együtt maradnak. A párok közötti kapcsolat erős, és gyakran látni őket együtt táplálkozni vagy pihenni. A költési időszakon kívül a hegyi trogonok magányosabbak, de néha kisebb csoportokban is megfigyelhetők.

Mozgás és territórium:

A hegyi trogonok elsősorban a fák lombkoronájában mozognak, ahol ügyesen ugrálnak az ágak között. Repülésük gyors és közvetlen, de általában csak rövid távolságokra repülnek. A párok territóriumot tartanak fenn, amelyet más trogonoktól védelmeznek. A territórium mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy elegendő táplálékot biztosítson a pár számára.

Alkalmazkodóképesség:

A hegyi trogonok jól alkalmazkodtak a trópusi és szubtrópusi erdők életkörülményeihez. Erős csőrük és lábuk lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén mozogjanak a fák között, és különböző rovarokat és gyümölcsöket fogyasszanak. Tollazatuk színezete segít nekik beolvadni a környezetükbe, így elkerülhetik a ragadozókat.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A hegyi trogonok legnagyobb kihívása az élőhelyük pusztulása. Az esőerdők irtása miatt sok trogon elveszíti otthonát és táplálékforrását. A klímaváltozás szintén negatív hatással lehet a hegyi trogonokra, mivel megváltoztathatja az erdők összetételét és a rovarok eloszlását.

A hegyi trogonok túlélési stratégiái közé tartozik a változatos táplálkozás, a rejtőzködő életmód és a monogám párkapcsolat. A párok közötti erős kötelék és a közös utódgondozás növeli a fiókák túlélési esélyeit.

A hegyi trogonok életmódja a fák lombkoronájához kötődik, ahol ügyesen mozognak és táplálkoznak. Monogám párokat alkotnak, és territóriumot tartanak fenn. Az élőhelyük pusztulása jelenti a legnagyobb kihívást számukra, de alkalmazkodóképességük és túlélési stratégiáik segítenek nekik megbirkózni a változó környezettel.

A hegyi trogon (Trogon collaris) táplálkozása

Jellemzői:

A hegyi trogon elsősorban rovarevő madár, de gyümölcsöket és bogyókat is fogyaszt. Táplálkozása opportunista, azaz a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz igazodik.

Táplálékforrások:

Rovarok: A hegyi trogon fő táplálékát különböző rovarok alkotják, mint például lepkék, hernyók, bogarak, szöcskék, sáskák és hangyák.
Gyümölcsök és bogyók: A hegyi trogon szívesen fogyasztja a trópusi fák gyümölcseit és bogyóit, mint például a fügét, a banánt és a vadcseresznyét.

Táplálkozási szokások:

A hegyi trogonok általában a fák lombkoronájában keresik táplálékukat. Ügyesen ugrálnak az ágak között, és a levelekről vagy a levegőből kapják el a rovarokat. A gyümölcsöket és bogyókat a fák ágairól csipegetik le.

Ökológiai szerep:

A hegyi trogonok fontos szerepet játszanak az erdei ökoszisztémában. A rovarok fogyasztásával segítenek kordában tartani a rovarpopulációkat, és így hozzájárulnak az erdők egészségéhez. A gyümölcsök és bogyók fogyasztásával pedig részt vesznek a magok terjesztésében, ami elősegíti az erdők regenerációját.

Érdekességek:

A hegyi trogonok képesek a levegőben lebegve elkapni a rovarokat, hasonlóan a légykapófélékhez.
A hegyi trogonok gyakran követik a hangyákat, hogy elkapják a hangyák által felzavart rovarokat.
A hegyi trogonok táplálkozási szokásai hozzájárulnak az erdők biológiai sokféleségének fenntartásához.

Fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A hegyi trogonok fészkelőhelye elsősorban a trópusi és szubtrópusi erdőkben található. Gyakran választanak magas fákat, ahol a lombkorona sűrűsége védelmet nyújt a ragadozók elől. A fészkeket általában a fák természetes üregeibe, elhagyott harkályodvakba vagy termeszvárakba építik.

Fészek jellemzői:

A hegyi trogonok fészke egyszerű, általában csak néhány levélből és fűszálból áll. A fészek célja elsősorban a tojások megtartása és a fiókák védelme. A fészek mérete változó, de általában elég nagy ahhoz, hogy a szülők és a fiókák kényelmesen elférjenek benne.

Környezet:

A hegyi trogonok fészkelőhelyének környezete általában nedves és párás. A fák lombkoronája biztosítja a szükséges árnyékot és védelmet a szélsőséges időjárási viszonyoktól. A környezetben bőségesen kell lennie rovaroknak és gyümölcsöknek, amelyek a trogonok táplálékát alkotják.

Fészeképítés:

A hegyi trogonok fészeképítése viszonylag egyszerű. A pár együtt választja ki a megfelelő fészkelőhelyet, majd a tojó néhány levélből és fűszálból alakítja ki a fészket. A fészeképítés általában néhány napig tart.

Tojásrakás:

A hegyi trogonok általában 2-3 tojást raknak. A tojások fehérek vagy halványkékek, és a tojó költi ki őket. A költési idő általában 16-19 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

A hegyi trogonok fészkelőhelyeit számos tényező veszélyezteti. Az erdőirtás a legnagyobb veszélyt jelenti, mivel a trogonok elveszítik élőhelyüket és táplálékforrásaikat. Az illegális fakitermelés és a mezőgazdasági területek terjeszkedése szintén hozzájárul az erdők pusztulásához. A klímaváltozás szintén negatív hatással lehet a hegyi trogonokra, mivel megváltoztathatja az erdők összetételét és a rovarok eloszlását.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

A hegyi trogonok fészkelőhelyeinek védelme érdekében fontos az erdők megőrzése és a fenntartható erdőgazdálkodás támogatása. Az illegális fakitermelés és az erdőirtás elleni küzdelem, valamint a természetvédelmi területek létrehozása és bővítése mind hozzájárulhat a hegyi trogonok és más trópusi madárfajok védelméhez.

Szaporodása

Párzási időszak:

A hegyi trogonok szaporodási időszaka az esős évszakhoz igazodik, ami általában áprilistól júniusig tart. Ebben az időszakban a hímek intenzíven énekelnek, hogy magukhoz vonzzák a tojókat és elriasszák a rivális hímeket.

Fészkelés:

A hegyi trogonok monogám párokat alkotnak, és mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben, a tojások költetésében és a fiókák nevelésében. A fészket általában faodvakba, elhagyott harkályodvakba vagy termeszvárakba építik. A fészek egyszerű, általában csak néhány levélből és fűszálból áll.

Szaporodási szokások:

Párválasztás: A hímek énekléssel és látványos repüléssel próbálják felkelteni a tojók figyelmét. A tojók választják ki a számukra legvonzóbb hímet, és a pár együtt kezdi meg a fészeképítést.
Tojásrakás: A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ. A költési idő általában 16-19 napig tart.
Fiókanevelés: A fiókák fészeklakók, és mindkét szülő eteti őket. A fiókák elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de a szülők gyümölcsöket és bogyókat is hoznak nekik. A fiókák körülbelül 16-23 nap után repülnek ki, de a szülők még néhány hétig etetik őket.

Érdekességek:

A hegyi trogonok évente csak egyszer költenek.
A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány hét alatt elérik a felnőttkori méretüket.
A hegyi trogonok szaporodási sikere nagyban függ a rendelkezésre álló táplálékforrásoktól és az élőhely minőségétől.

Fiókái

Jellemzői:

A hegyi trogon fiókái fészeklakók, azaz csupaszon és tehetetlenül kelnek ki a tojásból. A szemük csukva van, és teljesen a szüleiktől függenek a túlélésükhöz. A fiókák bőre kezdetben rózsaszín, de ahogy nőnek, fokozatosan sötétedik. A tollazatuk néhány nap alatt kezd kifejlődni.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A hegyi trogon fiókái körülbelül 16-19 nap alatt kelnek ki a tojásból. A kikelés után a szülők felváltva melengetik és etetik őket. A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány nap alatt kinyílik a szemük, és elkezdenek tollakat növeszteni.

Etetés és gondozás:

A hegyi trogon fiókák elsősorban rovarokkal táplálkoznak, de a szülők gyümölcsöket és bogyókat is hoznak nekik. A szülők a fiókákat naponta többször etetik, és gondoskodnak a fészek tisztaságáról. A fiókák gyorsan nőnek, és körülbelül 16-23 nap után elérik a kirepüléshez szükséges méretet és erőt.

Kirepülés és elhagyás:

A kirepülés után a fiókák még néhány hétig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és tanítják őket. A fiatal trogonok fokozatosan válnak önállóvá, és végül elhagyják a szülői fészket.

Gondoskodás és túlélési arány:

A hegyi trogonok mindkét szülője részt vesz a fiókák gondozásában. Ez a közös gondoskodás növeli a fiókák túlélési esélyeit, mivel a szülők együttesen képesek több táplálékot gyűjteni és hatékonyabban védelmezni a fiókákat a ragadozóktól. A hegyi trogonok túlélési aránya viszonylag magas, de a fiókáknak számos veszéllyel kell szembenézniük, mint például a ragadozók, az időjárás és a betegségek.

Ökológiai jelentőség:

A hegyi trogon fiókák fontos szerepet játszanak az erdei ökoszisztémában. A fiókák nevelése során a szülők nagy mennyiségű rovart fogyasztanak, ami segít kordában tartani a rovarpopulációkat. A fiatal trogonok felnőve maguk is hozzájárulnak a rovarok és gyümölcsök fogyasztásával az erdők egészségéhez és biológiai sokféleségéhez.

Ismertebb betegségei lehetnek

A hegyi trogonok, mint minden vadon élő állat, ki vannak téve különböző betegségeknek és parazitáknak. Bár a hegyi trogonok esetében nincsenek széles körben dokumentált, specifikus betegségek, néhány általános probléma, amivel szembesülhetnek:

Paraziták: Külső paraziták, mint például atkák és tetvek, valamint belső paraziták, mint például férgek és protozoonok, megfertőzhetik a hegyi trogonokat. Ezek a paraziták gyengíthetik az immunrendszerüket, csökkenthetik a szaporodási sikerüket, és szélsőséges esetekben akár halált is okozhatnak.
Vírusos és bakteriális fertőzések: A hegyi trogonok különböző vírusos és bakteriális fertőzéseknek lehetnek kitéve, amelyek légzőszervi problémákat, emésztési zavarokat vagy más egészségügyi problémákat okozhatnak.
Gombás fertőzések: A gombás fertőzések, különösen a nedves környezetben, bőrproblémákat és légzőszervi betegségeket okozhatnak a hegyi trogonoknál.
Mérgezés: A hegyi trogonok ki lehetnek téve a környezetben található mérgező anyagoknak, például peszticideknek vagy nehézfémeknek. Ezek a mérgező anyagok károsíthatják az idegrendszerüket, a májukat és más szerveiket.

Fontos megjegyezni, hogy a hegyi trogonok betegségeiről és parazitáiról szóló ismereteink még korlátozottak. A trópusi esőerdőkben élő madarak egészségének tanulmányozása kihívást jelent, és további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy jobban megértsük azokat a betegségeket, amelyekkel szembesülhetnek.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A hegyi trogonoknak, mint a legtöbb madárfajnak, természetes ellenségeik vannak. Ezek elsősorban ragadozó madarak és emlősök, amelyek a tojásokra, fiókákra vagy akár a felnőtt madarakra is vadászhatnak.

Lehetséges ellenfelek és ellenségek:

Ragadozó madarak: Héják, sólymok, baglyok és más ragadozó madarak komoly veszélyt jelentenek a hegyi trogonokra, különösen a fiókákra és a fiatal madarakra.
Ragadozó emlősök: Kígyók, menyétfélék, mókusok és más, fára mászó emlősök szintén veszélyeztethetik a hegyi trogonok fészkeit és fiókáit.
Emberek: Az emberi tevékenység, például az erdőirtás és az illegális vadászat, közvetett módon szintén hozzájárulhat a hegyi trogonok populációinak csökkenéséhez.

Védelmi stratégiák:

A hegyi trogonok számos védelmi stratégiát fejlesztettek ki a ragadozók ellen:

Rejtőzködés: A hegyi trogonok tollazata segít nekik beolvadni a környezetükbe, így nehezebben észrevehetők a ragadozók számára.
Fészek elhelyezése: A fészkeket általában nehezen hozzáférhető helyekre, például faodvakba vagy termeszvárakba építik, hogy megvédjék a tojásokat és a fiókákat.
Riasztó hangok: A hegyi trogonok riasztó hangokat adnak ki, ha veszélyt észlelnek, hogy figyelmeztessék a többi madarat és elriasszák a ragadozókat.
Gyors repülés: A hegyi trogonok gyors és ügyes repülők, ami segít nekik elmenekülni a ragadozók elől.

Bár a hegyi trogonok rendelkeznek ezekkel a védelmi stratégiákkal, a ragadozók továbbra is komoly veszélyt jelentenek számukra, különösen a fiókák és a fiatal madarak számára. A természetvédelmi erőfeszítések, amelyek célja az élőhelyek védelme és a ragadozók populációinak ellenőrzése, kulcsfontosságúak a hegyi trogonok és más trópusi madárfajok fennmaradásához.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A hegyi trogon (Trogon collaris) jelenleg nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján veszélyeztetett fajként. Azonban, mint sok más trópusi madárfaj, a hegyi trogon is számos kihívással néz szembe, amelyek veszélyeztethetik hosszú távú fennmaradását.

Természetvédelmi helyzet:

Élőhelyvesztés: Az esőerdők irtása, a mezőgazdasági területek terjeszkedése és az urbanizáció mind hozzájárulnak a hegyi trogon élőhelyének csökkenéséhez. Ahogy az erdők zsugorodnak, a trogonok egyre kevesebb helyet találnak a fészkeléshez és a táplálkozáshoz.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, mint például a hőmérséklet emelkedése és a csapadékmennyiség változása, szintén veszélyeztethetik a hegyi trogonokat. Ezek a változások befolyásolhatják a rovarok és gyümölcsök elérhetőségét, amelyek a trogonok táplálékát alkotják.
Illegális vadászat és kereskedelem: Bár a hegyi trogon nem kereskedelmi célú vadászat fő célpontja, egyes területeken mégis illegálisan vadászhatják őket, vagy befoghatják őket a hobbiállat-kereskedelem számára.

Védelmi intézkedések:

A hegyi trogonok védelme érdekében számos intézkedésre van szükség:

Élőhelyvédelem: Az esőerdők védelme és a fenntartható erdőgazdálkodás elősegítése kulcsfontosságú a hegyi trogonok és más trópusi fajok megőrzéséhez.
Klímaváltozás elleni küzdelem: A klímaváltozás hatásainak mérséklése globális szinten szükséges ahhoz, hogy megvédjük a hegyi trogonok élőhelyét és táplálékforrásait.
Illegális vadászat és kereskedelem elleni fellépés: Az illegális vadászat és kereskedelem elleni szigorúbb fellépés, valamint a helyi közösségek oktatása a hegyi trogonok védelmének fontosságáról szintén hozzájárulhat a faj megőrzéséhez.

Bár a hegyi trogon jelenleg nem veszélyeztetett faj, a fent említett fenyegetések miatt a jövőben veszélybe kerülhet. A proaktív természetvédelmi intézkedések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy biztosítsuk a hegyi trogonok hosszú távú fennmaradását.

A hegyi trogon (Trogon collaris) hangja

Hangjának jellegzetességei:

A hegyi trogon hangja jellegzetes és könnyen felismerhető. A hímek hangja általában dallamos, mély, és gyakran ismételt „kow” vagy „kwo” hangokból áll. A tojók hangja hasonló, de halkabb és kevésbé dallamos.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hegyi trogonok hangjukat a syrinx nevű hangképző szervükkel keltik, amely a légcsövük alsó részén található. A syrinx két különálló hangképző résszel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a madarak számára, hogy egyszerre két különböző hangot adjanak ki.

Hangszínek és jelentésük:

A hegyi trogonok hangszínei és hangmintázatai különböző jelentéseket hordozhatnak:

Territoriális hívás: A hímek hangos és ismételt „kow” vagy „kwo” hangokkal jelzik a territóriumukat, és figyelmeztetik a rivális hímeket.
Párválasztás: A hímek dallamosabb énekekkel próbálják magukhoz vonzani a tojókat a párzási időszakban.
Riasztás: A hegyi trogonok éles, riasztó hangokat adnak ki, ha veszélyt észlelnek, hogy figyelmeztessék a többi madarat.
Kapcsolattartás: A párok és a családtagok halkabb, csiripelő hangokkal kommunikálnak egymással.

Hangok és kontextus:

A hegyi trogonok hangjai a kontextustól függően változhatnak. Például a hímek éneke a párzási időszakban dallamosabb és összetettebb, mint a territórium védelme során. A riasztó hangok élesebbek és sürgetőbbek, mint a kapcsolattartó hangok.

Hangok változása:

A hegyi trogonok hangjai az életkoruktól és a földrajzi elhelyezkedésüktől függően is változhatnak. A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé dallamos, mint a felnőtteké. Az egyes alfajok között is lehetnek kisebb eltérések a hangokban.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/QIKSYBNLMA

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Elnevezés:	A „trogon” szó a görög „trygon” szóból származik, ami „rágó”-t jelent, utalva a madár erős csőrére.
Lábujjak:	A trogonok lábujjai heterodaktil elrendezésűek, azaz az első és a második lábujj hátrafelé, a harmadik és a negyedik pedig előrefelé mutat. Ez a különleges elrendezés segíti őket a faágakon való kapaszkodásban.
Tollazat:	A hegyi trogonok tollazata rendkívül puha és sűrű, ami kiváló hőszigetelést biztosít számukra a hidegebb hegyvidéki területeken.
Színek:	A hímek élénk színei a szexuális szelekció eredménye, a tojók az élénkebb színű hímeket részesítik előnyben.
Táplálkozás:	A hegyi trogonok képesek a levegőben lebegve elkapni a rovarokat, hasonlóan a légykapófélékhez.
Fészek:	A hegyi trogonok fészkeiket gyakran termeszvárakba építik, kihasználva a termeszek által létrehozott természetes üregeket.
Élőhely:	Bár a hegyi trogon elsősorban trópusi és szubtrópusi esőerdőkben él, egyes populációi alkalmazkodtak a szárazabb erdőségekhez és a hegyvidéki területekhez is.
Kulturális jelentőség:	Egyes közép-amerikai kultúrákban a hegyi trogont szent madárnak tekintik, és a szépség, a szabadság és a természetfeletti erők szimbólumának tartják.