A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.28. - by Madarak

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) megjelenése, jellemzői

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) egy lenyűgöző madár, amely elsősorban Ázsiában és Afrikában honos.

Mérete és testfelépítése: A gólyacsőrű halción meglehetősen nagy termetű jégmadárféle, testhossza 35-38 cm között mozog. Testfelépítése zömök, nagy fejjel és hosszú, erős csőrrel.

Súlya: Súlya általában 140-225 gramm között változik.

Tollazat színezete: Tollazata változatos, de általában a következő színek dominálnak:

Fej: Barna vagy szürkésbarna
Hát és szárnyak: Sötétkék vagy zöldeskék
Mellkas és has: Világosabb árnyalatú, gyakran krémszínű vagy sárgás
Csőr: Élénkpiros vagy narancssárga
Lábak: Vörösek

Csőr és lábak: A gólyacsőrű halción legfeltűnőbb jellegzetessége a hatalmas, élénk színű csőre. Ez a csőr nem csak a halászatban játszik fontos szerepet, de a riválisokkal szembeni fenyegetésben is. Lábai rövidek és erősek, alkalmasak a zsákmány megragadására és a fák ágain való kapaszkodásra.

Szárnyak és repülés: Szárnyai rövidek és lekerekítettek, repülése gyors és közvetlen. Általában alacsonyan repül a víz felett, hogy könnyebben észrevegye a halakat.

Várható élettartam: A gólyacsőrű halción várható élettartama a vadonban körülbelül 10 év.

Magyarországi helyzete: A gólyacsőrű halción nem őshonos Magyarországon, így természetes körülmények között nem fordul elő hazánkban. Ritkán előfordulhat, hogy eltévedt példányok felbukkannak, de ezek az esetek rendkívül ritkák.

További érdekességek:

A gólyacsőrű halción elsősorban halakkal táplálkozik, de étrendje kiegészülhet rákokkal, békákkal és rovarokkal is.
Fészkét partfalakba vájt üregekbe építi.
A gólyacsőrű halción hangja jellegzetes, messzehangzó kiáltás, amely gyakran hallható a folyók és tavak mentén.

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) elterjedése, előfordulása

A gólyacsőrű halción elsősorban Ázsiában honos, de Afrikában is előfordul. Elterjedési területe a következő országokat foglalja magába:

Ázsia:

India
Banglades
Mianmar
Thaiföld
Laosz
Kambodzsa
Vietnám
Malajzia
Szingapúr
Indonézia (Szumátra, Jáva, Borneó)
Fülöp-szigetek
Brunei
Srí Lanka

Afrika:

Dél-Afrika (északi és keleti partvidék)

Élőhelyét tekintve a gólyacsőrű halción elsősorban a vizes élőhelyekhez kötődik. Megtalálható:

Folyók és patakok mentén
Tavak és mocsarak környékén
Mangroveerdőkben
Tengerpartokon

A gólyacsőrű halción előnyben részesíti az olyan területeket, ahol bőségesen talál halat, amely fő táplálékforrása. Emellett fontos számára a fészkelésre alkalmas partfalak vagy fák megléte.

Rendszertani besorolása

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) a madarak osztályának szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, ezen belül a jégmadárfélék (Alcedinidae) családjába tartozó faj.

Osztály	Rend	Család	Faj
Madarak (Aves)	Szalakótaalakúak (Coraciiformes)	Jégmadárfélék (Alcedinidae)	Gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis)

Ismertebb alfajai

A gólyacsőrű halciónnak (Pelargopsis capensis) több alfaja ismert, amelyek elterjedési területükön és kisebb mértékben megjelenésükben különböznek egymástól. A legismertebb alfajok a következők:

Pelargopsis capensis capensis: Ez az alfaj Dél-Afrikában honos, és a faj névadó alfaja.
Pelargopsis capensis osmastoni: Ez az alfaj Indiában, Srí Lankán, Bangladesben és Mianmarban található.
Pelargopsis capensis intermedia: Ez az alfaj Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban és Vietnamban fordul elő.
Pelargopsis capensis malaccensis: Ez az alfaj a Maláj-félszigeten, Szumátrán és Borneón honos.
Pelargopsis capensis floresiana: Ez az alfaj a Kis-Szunda-szigeteken található.

Az alfajok közötti különbségek elsősorban a tollazat színárnyalataiban és a csőr méretében jelentkeznek. Azonban ezek a különbségek gyakran csekélyek, és a határok az alfajok között elmosódhatnak.

Életmódja

A gólyacsőrű halción életmódja szorosan összefügg vizes élőhelyekkel és táplálkozási szokásaival.

Társas élet: A gólyacsőrű halción alapvetően magányos madár, de a költési időszakban párokat alkot. A párok általában monogámok, és együtt nevelik fiókáikat. A költési időszakon kívül a madarak többnyire egyedül vadásznak és pihennek.

Szociális viselkedés: A gólyacsőrű halción nem kifejezetten szociális madár, de a párok között szoros kapcsolat alakul ki a költési időszakban. A párok közösen védelmezik territóriumukat, és agresszívan lépnek fel a betolakodókkal szemben. A kommunikációjuk hangos kiáltásokból és vizuális jelekből áll.

Mozgás: A gólyacsőrű halción elsősorban a víz közelében mozog. Rövid, lekerekített szárnyaival gyorsan és hatékonyan repül, de általában csak rövid távolságokat tesz meg. A fák ágain ülve lesi a zsákmányt, majd hirtelen lecsap rá. Kitűnő úszó és búvár, képes a víz alatt is halat fogni.

Territórium: A gólyacsőrű halción területtartó madár, és hevesen védelmezi territóriumát a riválisokkal szemben. A territórium mérete változó, de általában magában foglalja a fészkelőhelyet és a környező vadászterületet.

Alkalmazkodó képességek: A gólyacsőrű halción jól alkalmazkodott a vizes élőhelyekhez. Erős csőre és éles látása lehetővé teszi számára a hatékony halászatot. Rövid szárnyai és erős lábai alkalmasak a fák ágain való mozgásra és a zsákmány megragadására. A madár képes alkalmazkodni a különböző vízviszonyokhoz és környezeti feltételekhez.

Összességében a gólyacsőrű halción életmódja magányos, de a költési időszakban párosan élő madáré. Mozgása és viselkedése szorosan összefügg a vizes élőhelyekkel és a halászathoz való alkalmazkodással.

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) táplálkozása

A gólyacsőrű halción táplálkozása elsősorban a vizes élőhelyekhez és halászati képességeihez igazodik.

Jellemzői:

Ragadozó: A gólyacsőrű halción húsevő madár, étrendjének fő részét a halak teszik ki.
Lesből támadó: A madár a vízparton vagy a fák ágain ülve lesi a zsákmányt, majd hirtelen lecsap rá.
Kiváló halász: Erős csőre és éles látása lehetővé teszi számára, hogy gyorsan és hatékonyan elkapja a halakat.
Alkalmazkodó: A gólyacsőrű halción képes a víz alatt is halat fogni, így a különböző vízviszonyokhoz is alkalmazkodik.

Táplálékforrások:

Halak: A gólyacsőrű halción fő tápláléka a hal, különösen a kisebb és közepes méretű fajok.
Rákok: A halak mellett a rákok is fontos részét képezik étrendjének.
Békák: Alkalmanként békákat is fogyaszt, különösen a fiatalabb egyedek.
Rovarok: A vízi rovarok és lárvák kiegészítik a gólyacsőrű halción táplálékát.

Táplálkozási szokások:

Lesből támadás: A madár általában egy kiemelkedő pontról figyeli a vizet, és amikor meglát egy halat, gyorsan lecsap rá.
Merülés: A gólyacsőrű halción képes a víz alá merülni, hogy elkapja a zsákmányt. Néha a víz felszínén úszó halakra is lecsap.
Zsákmány kezelése: A madár a csőrével kapja el a halat, majd egy ágra vagy kőre viszi, ahol megöli és feldarabolja.
Táplálkozás gyakorisága: A gólyacsőrű halción naponta többször is táplálkozik, különösen a költési időszakban, amikor a fiókákat is etetni kell.

A gólyacsőrű halción táplálkozási szokásai hatékonyan alkalmazkodtak a vizes élőhelyekhez és a halászathoz. Ez a specializáció tette lehetővé számára, hogy sikeresen elterjedjen Ázsia és Afrika különböző régióiban.

Fészkelőhelye

A gólyacsőrű halción fészkelőhelye és szaporodása szorosan kapcsolódik a vizes élőhelyekhez és a környezeti tényezőkhöz.

Elhelyezkedés:

Természetes üregek: A gólyacsőrű halción elsősorban a folyók, patakok és tavak partján található meredek partfalakba vájt természetes üregekben fészkel.
Mesterséges üregek: Ritkábban előfordul, hogy elhagyott épületekben vagy hidak alatt is fészket rak.
Fák: Néhány esetben a fák odvaiban is fészkelhet.

Fészek jellemzői:

Üreg: A fészek alapvetően egy alagút végén található kamra.
Bélés: A kamrát általában nem béleli ki semmilyen anyaggal, a tojások közvetlenül a földre kerülnek.
Méret: A fészek mérete változó, de általában elég tágas ahhoz, hogy a szülők és a fiókák elférjenek benne.

Környezet:

Vizes élőhelyek: A gólyacsőrű halción fészkelőhelyei mindig a vizes élőhelyek közelében találhatók, ahol bőségesen talál halat a táplálkozáshoz.
Nyugalom: A madarak a zavartalan, csendes területeket részesítik előnyben a fészkeléshez.

Fészeképítés:

Alagút ásása: A gólyacsőrű halción erős csőrével maga ássa ki a fészeküreget.
Időtartam: A fészek kiásása akár több hétig is eltarthat.

Tojásrakás:

Tojások száma: A tojó általában 3-5 fehér tojást rak.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 20 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: A vizes élőhelyek pusztulása és a partfalak eróziója miatt csökken a fészkelésre alkalmas helyek száma.
Zavarás: Az emberi tevékenység, például a vízi sportok vagy a part menti építkezések zavarhatják a madarakat a fészkelésben.
Ragadozók: A tojásokat és a fiókákat veszélyeztethetik a ragadozók, például a kígyók és a nagyobb madarak.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Élőhelyvédelem: A vizes élőhelyek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú a gólyacsőrű halción fészkelőhelyeinek védelmében.
Zavarás minimalizálása: A fészkelőhelyek közelében kerülni kell a zajos tevékenységeket és a madarak zavarását.
Természetvédelmi területek: A gólyacsőrű halción fészkelőhelyeinek védelmét elősegítheti a természetvédelmi területek kijelölése és kezelése.
Kutatás és monitoring: A gólyacsőrű halción populációinak és fészkelőhelyeinek rendszeres monitorozása segít megérteni a veszélyeztető tényezőket és hatékony védelmi intézkedéseket kidolgozni.

A gólyacsőrű halción fészkelőhelyeinek védelme fontos feladat a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából. Az élőhelyek megőrzése, a zavarás minimalizálása és a természetvédelmi intézkedések mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a különleges madár továbbra is megtalálja otthonát a vizes élőhelyeken.

Szaporodása

A gólyacsőrű halción szaporodása az adott régió éghajlati viszonyaitól függően változhat, de általában a következő jellemzőkkel bír:

Párzási időszak:

Változó: A párzási időszak az elterjedési terület különböző részein eltérő lehet. Általában az esős évszakhoz vagy a bőséges táplálékforrásokhoz igazodik.
Időtartam: A párzási időszak néhány hétig tarthat.

Fészkelés:

Helyszín: A gólyacsőrű halción a folyók, patakok és tavak partján található meredek partfalakba vájt természetes üregekben fészkel. Ritkábban előfordul, hogy elhagyott épületekben vagy hidak alatt is fészket rak.
Fészek: A fészek alapvetően egy alagút végén található kamra, amelyet a madár erős csőrével ás ki. A kamrát általában nem béleli ki semmilyen anyaggal, a tojások közvetlenül a földre kerülnek.
Fészeképítés: A fészek kiásása akár több hétig is eltarthat.

Szaporodási szokások:

Párválasztás: A párzási időszakban a hímek hangos kiáltásokkal és látványos repülő mutatványokkal próbálják felhívni magukra a tojók figyelmét.
Párkapcsolat: A gólyacsőrű halción monogám madár, a párok általában egy költési időszakon keresztül együtt maradnak.
Tojásrakás: A tojó általában 3-5 fehér tojást rak a fészekbe.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 20 napig tart.
Fiókanevelés: A kikelés után a szülők közösen etetik a fiókákat, amelyek körülbelül 4-5 hét után válnak röpképessé.
Önállósodás: A fiatal madarak néhány héttel a kirepülés után válnak teljesen önállóvá.

Fontos megjegyezni, hogy a gólyacsőrű halción szaporodási szokásai még nem teljesen ismertek, és további kutatásokra van szükség a részletesebb megértésükhöz.

Fiókái

A gólyacsőrű halción fiókái a fészekben töltik életük első szakaszát, ahol a szülők gondoskodnak róluk.

Jellemzői:

Csupaszok és vakok: A fiókák kikeléskor csupaszok és vakok, teljesen a szüleiktől függenek.
Gyors növekedés: Az első hetekben rendkívül gyorsan nőnek és fejlődnek.
Fehér pehelytollazat: Néhány nap után fehér pehelytollazat borítja testüket.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Inkubációs idő: A tojások kikelése körülbelül 20 napig tart.
Fészekhagyás: A fiókák körülbelül 4-5 hetes korukban válnak röpképessé, és elhagyják a fészket.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő eteti: Mindkét szülőmadár részt vesz a fiókák etetésében.
Fő táplálék: A fiókák elsősorban halat kapnak, de a szülők rákokat, békákat és rovarokat is hoznak nekik.
Gyakori etetés: A fiókáknak nagy az étvágyuk, és a szülők naponta többször is etetik őket.
Védelem: A szülők hevesen védelmezik a fiókákat a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

Első repülések: A fiókák körülbelül 4-5 hetes korukban kezdenek el repülni.
Önállósodás: A kirepülés után még néhány hétig a szülők közelében maradnak, de fokozatosan önállóvá válnak.
Elhagyás: Néhány héttel a kirepülés után a fiatal madarak elhagyják a szülői territóriumot, és saját életterületet keresnek.

A gólyacsőrű halción fiókái gyorsan fejlődnek és válnak önállóvá a szülők gondoskodása mellett. Az első hetekben a fészek biztonságos környezetében nőnek, majd fokozatosan felkészülnek az önálló életre a vadonban.

Ismertebb betegségei lehetnek

A gólyacsőrű halción, mint minden vadon élő állat, ki van téve különböző betegségeknek és parazitáknak. Bár konkrét adatok a gólyacsőrű halción betegségeiről korlátozottak, a jégmadárfélék családjában általánosan előforduló betegségek és paraziták valószínűleg érintik ezt a fajt is.

Lehetséges betegségek és paraziták:

Bakteriális fertőzések: Különböző baktériumok okozhatnak légzőszervi, emésztőrendszeri vagy bőrfertőzéseket a madaraknál.
Vírusos fertőzések: A madárvírusok megbetegíthetik a gólyacsőrű halciónt, befolyásolva az immunrendszerét, a légzését vagy az idegrendszerét.
Gombás fertőzések: A gombák okozta fertőzések elsősorban a bőrt, a tollazatot és a légzőrendszert érinthetik.
Paraziták: Külső paraziták, mint például a tetvek, atkák és kullancsok, valamint belső paraziták, mint például a férgek, megfertőzhetik a gólyacsőrű halciónt.

A betegségek kockázati tényezői:

Környezeti stressz: A szennyezett víz, az élőhelyek elvesztése és a klímaváltozás növelheti a madarak stressz szintjét, így fogékonyabbá válnak a betegségekre.
Táplálékhiány: A táplálékhiány vagy a nem megfelelő táplálkozás gyengítheti az immunrendszert, és növelheti a betegségek kockázatát.
Kapcsolat más madarakkal: A fertőzött madarakkal való érintkezés elősegítheti a betegségek terjedését.

Fontos megjegyezni: A gólyacsőrű halción betegségeinek kutatása még gyerekcipőben jár, és további vizsgálatokra van szükség a pontosabb megértésükhöz. A betegségek megelőzése és kezelése érdekében fontos a természetes élőhelyek védelme, a környezeti szennyezés csökkentése és a vadon élő állatok egészségének monitorozása.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A gólyacsőrű halción, mint a legtöbb vadon élő állat, számos természetes ellenséggel és versenytárssal rendelkezik élőhelyén.

Lehetséges ragadozók:

Nagyobb ragadozó madarak: Sasok, héják és más nagyobb ragadozó madarak zsákmányolhatják a gólyacsőrű halciónt, különösen a fiatal és tapasztalatlan egyedeket.
Kígyók: A fák ágain vagy a talajon élő kígyók veszélyt jelenthetnek a tojásokra és a fiókákra.
Ragadozó emlősök: Néhány ragadozó emlős, például a mongúzok vagy a cibetmacskák, szintén zsákmányolhatják a gólyacsőrű halciónt.

Versenytársak:

Más halászmadarak: A gólyacsőrű halción versenyezhet más halászmadarakkal, például a kormoránokkal, gémekkel és más jégmadárfélékkel a táplálékért és a fészkelőhelyekért.
Ragadozó halak: A nagyobb ragadozó halak, mint például a harcsák és a csukák, versenytársai lehetnek a gólyacsőrű halciónnak a halakért.

Egyéb veszélyek:

Élőhelyvesztés: Az emberi tevékenység, például az erdőirtás, a vizes élőhelyek szennyezése és a folyószabályozás, jelentős veszélyt jelent a gólyacsőrű halción számára.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatásai, mint például a szélsőséges időjárási események és a vízszint ingadozása, szintén negatívan befolyásolhatják a faj életben maradását.

Fontos megjegyezni, hogy a gólyacsőrű halción populációinak és élőhelyeinek védelme kulcsfontosságú a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) természetvédelmi helyzete jelenleg stabilnak tekinthető, de egyes alfajok és populációk veszélyeztetettek lehetnek az élőhelyek elvesztése és a vadászat miatt.

Globális természetvédelmi státusz:

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a gólyacsőrű halción a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a faj globális populációja jelenleg nem veszélyeztetett.

Regionális különbségek:

Egyes régiókban, például Délkelet-Ázsiában, a gólyacsőrű halción egyes alfajai és populációi veszélyeztetettebbek lehetnek az élőhelyek elvesztése, a vadászat és a környezetszennyezés miatt.
Dél-Afrikában a faj védett madárnak számít.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyek elvesztése: Az erdőirtás, a vizes élőhelyek lecsapolása és a mezőgazdasági terjeszkedés mind hozzájárulnak a gólyacsőrű halción élőhelyeinek csökkenéséhez.
Vadászat: Egyes területeken a gólyacsőrű halciónt húsa és tollazata miatt vadásszák.
Környezetszennyezés: A vizek szennyezése és a mérgező anyagok felhalmozódása a táplálékláncban negatívan befolyásolhatja a madarak egészségét és szaporodási sikerét.

Védelmi intézkedések:

Élőhelyvédelem: A vizes élőhelyek és erdők védelme elengedhetetlen a gólyacsőrű halción fennmaradása szempontjából.
Vadászati tilalom: A vadászat korlátozása vagy betiltása segíthet a populációk stabilizálásában.
Környezetvédelmi oktatás: A helyi közösségek oktatása a gólyacsőrű halción fontosságáról és az élőhelyek védelmének szükségességéről hozzájárulhat a faj hosszú távú megőrzéséhez.
Kutatás és monitoring: A gólyacsőrű halción populációinak és élőhelyeinek rendszeres monitorozása segíthet a veszélyeztető tényezők azonosításában és a hatékony védelmi intézkedések kidolgozásában.

Bár Magyarországon a gólyacsőrű halción nem őshonos, a globális természetvédelmi erőfeszítések és a tudatosság növelése hozzájárulhat a faj hosszú távú fennmaradásához a természetes élőhelyein.

A gólyacsőrű halción (Pelargopsis capensis) hangja

A gólyacsőrű halción hangja jellegzetes és könnyen felismerhető, ami fontos szerepet játszik a kommunikációjukban és a territórium védelmében.

Hangja mire hasonlít:

A gólyacsőrű halción hangja leginkább egy éles, rekedtes kiáltásra vagy kacagásra emlékeztet. Gyakran hasonlítják egy „wak-wak-wak” vagy „kek-kek-kek” hanghoz.

Hangjának jellegzetességei:

Hangerő: A gólyacsőrű halción hangja meglehetősen hangos és messzire hallatszik, különösen a nyílt vizes élőhelyeken.
Ritmus: A kiáltások gyakran ismétlődő mintázatot követnek, ami segít a madaraknak azonosítani egymást.
Variáció: A hangok változhatnak a kontextustól függően, például a riasztó hangok élesebbek és sürgetőbbek lehetnek, mint a kommunikációs hangok.

Hangkeltés mechanizmusa:

A gólyacsőrű halción, mint a legtöbb madár, a hangját a syrinx nevű hangképző szervével hozza létre. A syrinx a légcső alsó részén található, és két különálló hangrésszel rendelkezik, amelyek lehetővé teszik a madár számára, hogy különböző hangokat hozzon létre.

Hangszínek és jelentésük:

Éles, ismétlődő kiáltások: Általában a kommunikációt szolgálják, például a párok közötti kapcsolattartást vagy a territórium jelzését.
Riasztó hangok: Élesebbek és sürgetőbbek, és veszély esetén figyelmeztetik a többi madarat.
Kolduló hangok: A fiókák kolduló hangokat hallatnak, hogy jelezzék a szülőknek, hogy éhesek.

Hangok és kontextus:

A gólyacsőrű halción hangjai különböző helyzetekben változhatnak:

Territoriális viselkedés: A hímek hangos kiáltásokkal jelzik territóriumukat, és elriasztják a riválisokat.
Párválasztás: A hímek a hangjukkal is próbálják felhívni magukra a tojók figyelmét.
Veszély: A riasztó hangok figyelmeztetik a többi madarat a veszélyre.
Fiókanevelés: A szülők és a fiókák között a hangok fontos szerepet játszanak a kommunikációban.

Hangok változása:

A gólyacsőrű halción hangja az életkorral és a nemekkel is változhat. A fiatal madarak hangja általában magasabb és kevésbé fejlett, mint a felnőtteké. A hímek és a tojók hangja között is lehetnek kisebb különbségek.

A gólyacsőrű halción hangjának tanulmányozása segíthet a kutatóknak jobban megérteni a faj viselkedését, kommunikációját és szociális interakcióit.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/NWTKEXMKCA

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Csőr	Hatalmas, élénk színű csőrük a halászatban és a riválisok elleni védekezésben is fontos szerepet játszik.
Táplálkozás	Elsősorban halakkal táplálkozik, de étrendjét kiegészíti rákokkal, békákkal és rovarokkal is.
Fészek	Partfalakba vájt üregekben építi fészkét, ahol a tojó 3-5 fehér tojást rak.
Hang	Jellegzetes, messzehangzó kiáltása gyakran hallható a folyók és tavak mentén.
Elterjedés	Elsősorban Ázsiában honos, de Afrikában is előfordul.
Természetvédelmi státusz	A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik, de egyes populációk veszélyeztetettek lehetnek.