A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.25. - by Madarak

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) megjelenése, jellemzői

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) egy lenyűgöző tengerparti madár, amely Ausztrália partjainál és környező szigeteken honos. Íme egy részletes bemutatás róla:

Mérete és testfelépítése:

Testhossz: 48-51 centiméter
Testfelépítés: Zömök, erős testalkatú, hosszú lábakkal és jellegzetes hosszú, vörös csőrrel.

Súlya:

A kifejlett példányok súlya általában 600-800 gramm között mozog.

Tollazat színezete:

A kifejlett madarak tollazata teljesen koromfekete, ami éles kontrasztot alkot vörös csőrükkel és lábaikkal.
A fiatal egyedek tollazata még barnás árnyalatú, de idővel besötétedik.

Csőr és lábak:

Csőr: Hosszú, erős, oldalról lapított és hegyes végű. A csőr színe élénk vörös.
Lábak: Viszonylag hosszúak és erősek, szintén vörös színűek.

Szárnyak és repülés:

Szárnyai hosszúak és keskenyek, amelyek lehetővé teszik a gyors és hatékony repülést.
Gyakran láthatóak a tengerpart mentén repülni, vagy a sekély vízben gázolni táplálék után kutatva.

Várható élettartam:

A vadon élő füstös csigaforgatók várható élettartama akár 20 év is lehet.

Magyarországi helyzete:

A füstös csigaforgató nem őshonos Magyarországon. Kizárólag Ausztrália partvidékén és környező szigeteken fordul elő.

Megjegyzés: A füstös csigaforgató közeli rokona az európai csigaforgató (Haematopus ostralegus), amely Magyarországon ritka kóborlóként előfordulhat.

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) elterjedése, előfordulása

A füstös csigaforgató kizárólag Ausztrália partjainál honos, beleértve Tasmania szigetét is. Elterjedési területe Ausztrália kontinentális partvidékét követi, így megtalálható Nyugat-Ausztrália, Dél-Ausztrália, Victoria, Új-Dél-Wales, Queensland és az Északi Terület tengerpartjain. Emellett előfordul néhány környező szigeten is, mint például a Lord Howe-szigeten és a Norfolk-szigeten.

Kóborló példányai időnként eljutnak Indonéziába és a Karácsony-szigetre is, de ezek nem állandó populációk.

Rendszertani besorolása

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a csigaforgatófélék (Haematopodidae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolás	Tudományos név
Ország:	Animalia (Állatok)
Törzs:	Chordata (Gerinchúrosok)
Osztály:	Aves (Madarak)
Rend:	Charadriiformes (Lilealakúak)
Család:	Haematopodidae (Csigaforgatófélék)
Nem:	Haematopus
Faj:	Haematopus fuliginosus (Füstös csigaforgató)

Ismertebb alfajai

Haematopus fuliginosus fuliginosus
Haematopus fuliginosus opthalmicus

Életmódja

A füstös csigaforgató territoriális madár, amely párban vagy kisebb családi csoportokban él. Kifejezetten a tengerparthoz kötődik, ahol táplálékát keresi és fészkel.

Társas élet, Szociális viselkedés:

Párkapcsolat: Általában monogám párkapcsolatban élnek, és a párok hosszú távon együtt maradnak.
Családi csoportok: A szülőpárok gyakran az előző évi fiókáikkal együtt alkotnak laza családi csoportokat.
Territoriális viselkedés: A párok hevesen védelmezik territóriumukat más csigaforgatókkal és más madárfajokkal szemben.

Mozgás:

Gyaloglás: A tengerparton gyalogosan mozognak, hosszú lábaikkal fürgén lépkedve a sziklákon és a homokban.
Repülés: Erős repülők, képesek hosszú távokat megtenni a tenger felett.
Úszás: Ritkán úsznak, de ha szükséges, képesek átúszni kisebb vízfolyásokat.

Territórium:

Méret: A territórium mérete változó, de általában több száz méter hosszú partszakaszt foglal magában.
Védelem: A territóriumot hangos kiáltásokkal, fenyegető testtartással és szükség esetén fizikai összecsapásokkal védelmezik.

Alkalmazkodóképesség:

Táplálékszerzés: A füstös csigaforgató alkalmazkodott a tengerparti környezethez, és főként kagylókkal, csigákkal, rákokkal és más tengeri gerinctelenekkel táplálkozik. Erős csőrükkel képesek feltörni a kemény kagylóhéjakat.
Fészkelés: A fészküket a talajon alakítják ki, gyakran sziklák vagy növényzet védelmében. Ez segít megvédeni a tojásokat és a fiókákat a ragadozóktól és az időjárás viszontagságaitól.
Sómirigyek: Speciális sómirigyekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a táplálékkal és a tengervízzel bevitt sót kiválasszák a szervezetükből.

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) táplálkozása

A füstös csigaforgató táplálkozása:

Jellemzői:

Specializált csőr: A füstös csigaforgató hosszú, erős, vörös csőre tökéletesen alkalmazkodott a tengerparti táplálék megszerzéséhez. A csőr hegye éles és erős, amellyel könnyedén feltöri a kagylók és csigák kemény héját.
Táplálkozási stratégia: Két fő táplálkozási stratégiát alkalmaznak:
- Feltörés: A kemény héjú zsákmányt (kagylók, csigák) a csőrükkel feltörik.
- Feszítés: A puhább testű állatokat (férgek, rákok) a csőrükkel kihúzzák a rejtekhelyükről.
Időzítés: A táplálékszerzést az apály idejére időzítik, amikor a tenger visszahúzódik, és a táplálék könnyebben hozzáférhetővé válik a sekély vízben és a parti sziklákon.

Táplálékforrások:

Kagylók: Különböző kagylófajok, például osztrigák, kagylók és szívkagylók.
Csigák: Tengeri csigák, mint például a bíborcsiga és a kürtcsiga.
Rákok: Kisebb rákok, például tarisznyarákok és remeterákok.
Tengeri férgek: Sokféle tengeri féreg, amelyek a homokban vagy sziklák alatt élnek.
Tengeri csillagok: Alkalmanként tengeri csillagokat is fogyasztanak.
Kisebb halak: Ritkán kisebb halakat is elkaphatnak a sekély vízben.

Táplálkozási szokások:

Egyéni vadászat: Általában egyedül vagy párban keresik a táplálékot.
Aktív keresés: A tengerparton aktívan keresgélnek a csőrükkel a homokban, sziklák között és a sekély vízben.
Ügyes manipuláció: A csőrüket ügyesen használják a zsákmány megtalálásához, kiásásához és feltöréséhez.
Társas tanulás: A fiatal madarak a szüleiktől tanulják meg a hatékony táplálkozási technikákat.

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

Tengerparti területek: A füstös csigaforgató kizárólag a tengerparton fészkel.
Sziklás partok: Előnyben részesíti a sziklás partokat, ahol a fészket természetes mélyedésekbe, sziklarepedésekbe vagy a növényzet által védett helyekre építi.
Homokos partok: Ritkábban homokos partokon is fészkelhet, ilyenkor a fészket kagylóhéjakkal, kavicsokkal vagy növényi anyagokkal veszi körül.

Fészek jellemzői:

Egyszerű fészek: A fészek általában egy sekély mélyedés a talajban, amit minimálisan bélelnek ki növényi anyagokkal, kagylóhéjakkal vagy kavicsokkal.
Rejtőszín: A fészek anyaga gyakran beleolvad a környezetébe, így nehezebben észrevehető a ragadozók számára.

Környezet:

Nyílt területek: A fészkelőhely környéke általában nyílt, így a madarak könnyen észrevehetik a közeledő veszélyt.
Jó kilátás: A fészket gyakran olyan helyre építik, ahonnan jó kilátás nyílik a környező területre.

Fészeképítés:

Közös feladat: A fészek építésében mindkét szülő részt vesz.
Egyszerű folyamat: A fészek kialakítása viszonylag egyszerű, és általában csak néhány napig tart.

Tojásrakás:

Tojások száma: Általában 2-3 tojást raknak.
Szín: A tojások színe változó, de általában barnás vagy zöldes árnyalatú, sötét foltokkal.
Kotlás: Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, amely körülbelül 28 napig tart.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: A part menti fejlesztések, az emberi zavarás és a klímaváltozás miatti tengerszint-emelkedés veszélyezteti a fészkelőhelyeket.
Ragadozók: A rókák, kutyák, macskák és egyes madárfajok (például sirályok) zsákmányul ejthetik a tojásokat és a fiókákat.
Zavarás: Az emberi tevékenységek, például a kutyasétáltatás, a vízi sportok és a járműforgalom zavarhatják a fészkelő madarakat.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?:

Védett területek kijelölése: A füstös csigaforgató fészkelőhelyeit védett területté kell nyilvánítani, ahol korlátozzák az emberi tevékenységeket.
Élőhely-helyreállítás: A sérült vagy elveszett élőhelyeket helyre kell állítani, például a természetes növényzet telepítésével.
Közoktatás és szemléletformálás: Fontos az emberek tájékoztatása a füstös csigaforgató fontosságáról és a fészkelőhelyek védelmének szükségességéről.
Monitoring: Rendszeres monitoringgal nyomon kell követni a populációk állapotát és a fészkelőhelyek sikerességét.
Ragadozók elleni védelem: Ahol szükséges, védelmi intézkedéseket kell hozni a ragadozók ellen, például kerítésekkel vagy riasztórendszerekkel.
Zavarás minimalizálása: A fészkelési időszakban korlátozni kell az emberi tevékenységeket a fészkelőhelyek közelében.

Szaporodása

Párzási időszak:

Időszak: A füstös csigaforgató szaporodási időszaka általában augusztustól januárig tart, de a pontos időzítés némileg változhat az egyes populációk és az időjárási viszonyok függvényében.
Párválasztás: A párok gyakran hosszú távú kapcsolatban élnek, és évről évre ugyanazon a területen fészkelnek. A párzási időszakban a hímek különböző udvarlási rituálékkal, például hangos kiáltásokkal, szárnycsapkodással és a csőrük mutogatásával próbálják megnyerni a nőstényeket.

Fészkelés:

Helyszín: A fészket általában a tengerparton, sziklás területeken vagy a növényzet által védett helyeken alakítják ki. A fészek egy egyszerű mélyedés a talajban, amit minimálisan bélelnek ki növényi anyagokkal, kagylóhéjakkal vagy kavicsokkal.
Tojások: A nőstény általában 2-3 tojást rak, amelyeket mindkét szülő felváltva költ. A kotlási időszak körülbelül 28 napig tart.
Fiókanevelés: A fiókák fészekhagyók, azaz kikelés után hamarosan elhagyják a fészket, és a szülők vezetésével kezdenek el táplálékot keresni. A szülők a fiókákat még hetekig etetik és védelmezik, amíg azok önállóvá válnak.

Szaporodási szokások:

Monogámia: A füstös csigaforgatók általában monogám párokat alkotnak, és a párok hosszú távon együtt maradnak.
Territoriális viselkedés: A párok hevesen védelmezik fészkelőhelyüket más csigaforgatókkal és más madárfajokkal szemben.
Szülői gondoskodás: Mindkét szülő aktívan részt vesz a tojások kotlásában és a fiókák nevelésében.
Kolóniák: Ritkán laza kolóniákat is alkothatnak, ahol több pár fészkel egymás közelében.
Éves szaporodási ciklus: Általában évente egyszer költenek, de kedvező körülmények között előfordulhat, hogy egy második fészekaljat is felnevelnek.

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) fiókái

Jellemzői:

Fészekhagyók: A füstös csigaforgató fiókái fészekhagyók, azaz kikelés után rövid időn belül elhagyják a fészket.
Tollruha: Kikeléskor a fiókák testét puha, sűrű pehelytoll borítja, amely rejtőszíne miatt segít elrejtőzni a ragadozók elől.
Fejlődés: A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány napon belül már képesek követni a szüleiket a táplálékkereső úton.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

Kikelés: A tojások kikelése általában 28 nap után történik.
Önálló táplálkozás: A fiókák már néhány órás korukban képesek önállóan táplálkozni, de a szülők még hetekig segítenek nekik a táplálék megtalálásában.
Gyors növekedés: A fiókák nagyon gyorsan nőnek, és néhány hét alatt elérik a felnőtt madarak méretét.

Etetés és gondozás:

Szülői gondoskodás: Mindkét szülő aktívan részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
Táplálék: A szülők a fiókákat apró tengeri állatokkal, például kagylókkal, csigákkal, rákokkal és férgekkel etetik.
Védelem: A szülők hevesen védelmezik a fiókákat a ragadozóktól és más veszélyektől.

Kirepülés és elhagyás:

Kirepülés: A fiókák körülbelül 6-7 hetes korukban válnak röpképessé.
Önállóság: A kirepülés után a fiókák fokozatosan önállóvá válnak, és elkezdenek saját maguk táplálékot keresni.
Családi kötelék: A fiatal madarak gyakran még hónapokig a szüleik közelében maradnak, és velük együtt alkotnak laza családi csoportokat.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár a füstös csigaforgató egy viszonylag egészséges madárfaj, néhány betegség és parazita veszélyeztetheti őket:

Bélparaziták: Különböző bélparaziták, például fonálférgek és galandférgek fertőzhetik meg a füstös csigaforgatókat, különösen a fiatal egyedeket. Ezek a paraziták hasmenést, fogyást és általános gyengeséget okozhatnak.
Külső paraziták: A madarak tollazatában és bőrén élősködő atkák és tetvek irritációt, viszketést és tollvesztést okozhatnak.
Vírusos és bakteriális fertőzések: Ritkábban előfordulhatnak vírusos és bakteriális fertőzések is, amelyek légzőszervi problémákat, emésztési zavarokat vagy akár halált is okozhatnak.
Mérgezés: A szennyezett tengeri környezetben a madarak mérgező anyagokat, például nehézfémeket vagy olajszennyeződéseket is felvehetnek a táplálékkal, ami súlyos egészségkárosodást okozhat.

Fontos megjegyezni, hogy a füstös csigaforgató betegségeivel kapcsolatos kutatások még folyamatban vannak, és a pontos információk korlátozottak. A madarak egészségének megőrzése érdekében fontos a tengeri környezet védelme és a szennyezés minimalizálása.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A füstös csigaforgató Ausztráliában honos, így természetes ellenségei is elsősorban ott találhatóak. A kifejlett madarakat ritkán támadják meg, de a tojásokat és a fiókákat számos ragadozó veszélyeztetheti:

Ragadozó madarak: A nagyobb testű ragadozó madarak, mint például a vándorsólyom vagy a szirti sas, időnként elkaphatják a fiatal vagy sérült csigaforgatókat.
Emlősök: A rókák, dingók és elvadult macskák veszélyt jelentenek a tojásokra és a fiókákra, különösen a fészkelési időszakban.
Hüllők: Egyes nagyobb gyíkok és kígyók szintén zsákmányul ejthetik a tojásokat és a fiókákat.

Emellett a füstös csigaforgatókat közvetett módon az emberi tevékenységek is veszélyeztetik:

Élőhelyvesztés: A part menti fejlesztések, a turizmus és a rekreációs tevékenységek csökkenthetik a csigaforgatók számára alkalmas élőhelyek kiterjedését.
Zavarás: Az emberi jelenlét, különösen a fészkelési időszakban, megzavarhatja a madarakat és csökkentheti a szaporodási sikerességet.
Környezetszennyezés: A tengeri környezetszennyezés, például az olajszennyezés vagy a műanyag hulladék, közvetlenül vagy közvetve károsíthatja a csigaforgatókat és táplálékbázisukat.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) természetvédelmi helyzete jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „legkevésbé aggasztó” kategóriában szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja stabil, és nincs közvetlen veszélyben a kihalás.

Azonban a füstös csigaforgató számos veszéllyel néz szembe, amelyek a jövőben befolyásolhatják a természetvédelmi helyzetét:

Élőhelyvesztés: A part menti fejlesztések, az emberi zavarás és a klímaváltozás miatti tengerszint-emelkedés veszélyezteti a fészkelőhelyeket.
Zavarás: Az emberi tevékenységek, például a kutyasétáltatás, a vízi sportok és a járműforgalom zavarhatják a madarakat a fészkelési időszakban.
Ragadozók: A rókák, kutyák, macskák és egyes madárfajok (például sirályok) zsákmányul ejthetik a tojásokat és a fiókákat.
Környezetszennyezés: Az olajszennyezés és a műanyag hulladék károsíthatja a madarakat és táplálékukat.

Védelmi intézkedések:

A füstös csigaforgató védelme érdekében számos intézkedésre van szükség:

Védett területek kijelölése: A fészkelőhelyek védelme érdekében fontos a védett területek kijelölése és az emberi tevékenységek korlátozása ezeken a területeken.
Élőhely-helyreállítás: A sérült vagy elveszett élőhelyeket helyre kell állítani, például a természetes növényzet telepítésével.
Ragadozók elleni védelem: Ahol szükséges, védelmi intézkedéseket kell hozni a ragadozók ellen, például kerítésekkel vagy riasztórendszerekkel.
Közoktatás és szemléletformálás: Fontos az emberek tájékoztatása a füstös csigaforgató fontosságáról és a fészkelőhelyek védelmének szükségességéről.
Monitoring: Rendszeres monitoringgal nyomon kell követni a populációk állapotát és a fészkelőhelyek sikerességét.

Ezeknek az intézkedéseknek a segítségével biztosítható, hogy a füstös csigaforgató továbbra is megőrizze stabil populációját és fontos szerepét az ausztrál tengerparti ökoszisztémákban.

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) hangja

A füstös csigaforgató (Haematopus fuliginosus) hangja jellegzetes és változatos, amelyet különböző helyzetekben és célokra használ:

Hangja mire hasonlít:

Éles, rikácsoló hang: A füstös csigaforgató hangja leggyakrabban éles, rikácsoló vagy sípoló hangként írható le.
Különböző hangmagasság: A hangok magassága változhat, lehetnek magasabb, vékonyabb vagy mélyebb, rekedtesebb hangok is.

Hangjának jellegzetességei:

Változatos: A hangok repertoárja széles, a madár különböző hangokat használ a kommunikációra, a territórium védelmére, a párkeresésre és a veszély jelzésére.
Erős és messzehangzó: A hangok általában erősek és messzehangzóak, így a madarak nagy távolságból is hallhatják egymást.

Hangkeltés mechanizmusa:

Syrinx: A madarak hangképző szerve a syrinx, amely a légcső alsó részén található. A füstös csigaforgató a syrinx izmainak összehúzásával és a levegő áramlásának szabályozásával hozza létre a különböző hangokat.

Hangszínek és jelentésük:

Territoriális kiáltás: A territórium védelmére használt kiáltások általában erősek, élesek és ismétlődőek.
Párzási hívás: A párkeresés során a hímek és a nőstények is használhatnak lágyabb, dallamosabb hangokat.
Veszélyjelzés: A veszély jelzésére használt hangok gyorsak, rikácsolóak és riasztóak.
Kapcsolattartás: A pár tagjai vagy a családtagok között a kapcsolattartásra használt hangok általában lágyabbak és kevésbé intenzívek.

Hangok és kontextus:

Fészek: A fészek környékén a madarak halkabb, nyugodtabb hangokat használnak.
Táplálkozás: Táplálkozás közben általában csendesek, de időnként rövid, éles hangokat adhatnak ki.
Repülés: Repülés közben ritkán hallatnak hangot.

Hangok változása:

Életkor: A fiatal madarak hangja kezdetben magasabb és vékonyabb, mint a felnőtteké.
Egyéni különbségek: A füstös csigaforgatók hangja egyénenként is eltérő lehet.

Megjegyzés: A füstös csigaforgató hangjának pontos leírása nehéz, mivel az nagyon változatos és a különböző helyzetekben más-más jelentéssel bír. A legjobb, ha meghallgatjuk a madár hangját a természetben vagy felvételen, hogy jobban megértsük a kommunikációjukat.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/MXMFTGKZDR

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Elnevezés	Nevét jellegzetes fekete tollazatáról és a csigák fogyasztásának módjáról kapta.
Csőr	Erős, vörös csőrével feltöri a kagylók héját, vagy kifeszíti a puhatestűeket a rejtekhelyükről.
Lábak	Hosszú, vörös lábaival gyorsan mozog a tengerparton.
Táplálkozás	Főként kagylókkal, csigákkal és más tengeri gerinctelenekkel táplálkozik.
Élőhely	Kizárólag Ausztrália partjainál honos.
Szaporodás	Monogám párkapcsolatban él, és mindkét szülő részt vesz a fiókák nevelésében.
Természetvédelmi helyzet	Jelenleg nem veszélyeztetett, de élőhelyének pusztulása fenyegetést jelenthet.