A fakó énekeshéja (Melierax canorus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.20. - by Madarak

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) megjelenése, jellemzői

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) bemutatása:

Mérete és testfelépítése:

Közepes termetű ragadozó madár.
Testhossza: 46-55 cm.
Szárnyfesztávolsága: 95-115 cm.
Karcsú testalkat, hosszú szárnyak és farok jellemzik.

Súlya:

A hím átlagos súlya 510 gramm.
A tojó átlagos súlya 630 gramm (a tojók általában nagyobbak).

Tollazat színezete:

Felnőtt egyedek:
- Szürkésbarna vagy fakó színű felsőtest.
- Világosabb alsótest, sötét sávozással.
- Fejükön sötét „sapka” található.
- Sárga szemgyűrű és lábak.
Fiatal egyedek:
- Barna tollazat, világosabb foltokkal.
- Szemük és lábuk szürkés.

Csőr és lábak:

Erős, kampós csőr, amely alkalmas a zsákmány megragadására és széttépésére.
Sárga lábak, éles karmokkal a zsákmány megragadására és lefogására.

Szárnyak és repülés:

Hosszú, keskeny szárnyak, amelyekkel kitartóan tud körözni és siklani a levegőben.
Repülés közben gyakran látható, ahogy szárnyaikat „V” alakban tartják.

Várható élettartam:

A vadonban akár 15 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzete:

A fakó énekeshéja nem őshonos Magyarországon.
Afrikai faj, amely a Szaharától délre eső területeken él.

Megjegyzés: Bár a faj neve énekeshéja, valójában nem énekelnek. A hangjuk inkább rikácsoló vagy vijjogó.

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) elterjedése, előfordulása

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) Afrika déli részén honos, elterjedési területe a Szaharától délre eső nyílt, száraz területeket foglalja magába.

Konkrétabban:

Dél-Afrika: Gyakori madárfaj Dél-Afrika száraz szavannáin, félsivatagos területein és bozótosain.
Namíbia: Széles körben elterjedt Namíbia nyílt területein.
Botswana: Gyakori Botswana száraz szavannáin és a Kalahári-sivatagban.
Zimbabwe: Előfordul Zimbabwe szárazabb részein.
Mozambik: Megtalálható Mozambik déli és középső területein.

A fakó énekeshéja tehát elsősorban az afrikai kontinens déli részén elterjedt madárfaj, amely a száraz, nyílt élőhelyeket kedveli.

Rendszertani besorolása

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) a madarak osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Rendszertani szint	Elnevezés
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család	Vágómadárfélék (Accipitridae)
Faj	Fakó énekeshéja (Melierax canorus)

Ismertebb alfajai

Melierax canorus argentior, Délnyugat-Angola, Namíbia, Botswana, Zimbabwe délnyugati része
Melierax canorus canorus, Dél-afrikai Köztársaság

Életmódja

Társas élet:

Általában párban vagy magányosan élnek.
A költési időszakban területileg válnak, és agresszívan védik fészküket más ragadozó madaraktól.

Szociális viselkedés:

Párkapcsolatuk monogám, azaz egy életre szól.
A párok gyakran együtt vadásznak és költenek.
A költési időszakon kívül kevésbé territoriálisak, és akár kisebb csoportokban is megfigyelhetők.

Mozgás:

Főként nappal aktívak.
Repülésük elegáns és erőteljes, hosszú ideig képesek körözni és siklani a levegőben.
A talajon is ügyesen mozognak, zsákmányukat üldözve vagy sétálva keresik.

Territórium:

A párok territóriumot tartanak fenn, amelynek méretét a táplálék elérhetősége befolyásolja.
A territóriumot énekléssel és látványos repülő mutatványokkal jelzik.
A territóriumukat hevesen védik más ragadozó madaraktól, különösen a költési időszakban.

Alkalmazkodóképesség:

Jól alkalmazkodtak a száraz, nyílt élőhelyekhez.
Táplálékuk változatos, ami segíti őket a túlélésben a különböző környezeti feltételek mellett.
Képesek kihasználni a különböző vadászati lehetőségeket, például a talajon és a levegőben is zsákmányolnak.

Összességében a fakó énekeshéja jól alkalmazkodott ragadozó madár, amely sikeresen él a száraz afrikai élőhelyeken.

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) táplálkozása

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) táplálkozása:

Jellemzői:

Opportunista ragadozó, ami azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló táplálékforrásokhoz alkalmazkodik.
Elsősorban húsevő, de alkalmanként dögöt is fogyaszt.
Vadászati technikája változatos, a talajon és a levegőben is zsákmányol.

Táplálékforrások:

Kis- és közepes méretű állatok:
- Emlősök: rágcsálók, nyulak, patkányok, pockok.
- Madarak: kisebb madarak, fiókák, tojások.
- Hüllők: gyíkok, kígyók.
- Kétéltűek: békák.
- Rovarok: sáskák, bogarak, termeszek.
Dög: Alkalmanként dögöt is fogyasztanak, különösen száraz időszakokban, amikor a friss zsákmány nehezebben elérhető.

Táplálkozási szokások:

Lesből támadás: Gyakran magasabb pontokon, például fákon vagy sziklákon ülnek, és onnan figyelik a környéket. Amikor észrevesznek egy potenciális zsákmányt, lecsapnak rá.
Légi vadászat: Repülés közben is képesek zsákmányt ejteni. Köröznek a levegőben, és amikor meglátnak egy alkalmas prédát, lebuknak rá.
Gyalogos vadászat: A talajon is aktívan keresik a táplálékot. Sétálnak vagy futnak, és közben a növényzetben rejtőző állatokat kutatják fel.
Eszközhasználat: Ritkán, de megfigyelték, hogy köveket használnak a strucctojások feltöréséhez.

A fakó énekeshéja táplálkozási szokásai jól példázzák alkalmazkodóképességét és azt, hogy mennyire hatékony ragadozó a száraz afrikai környezetben.

Fészkelőhelye

A fakó énekeshéja fészkelőhelye:

Elhelyezkedés:

Főként fákon fészkelnek, de ritkán sziklákon vagy akár elektromos oszlopokon is.
A fészket általában a lombkorona felső részébe vagy egy oldalág elágazásába építik.
A nyílt, száraz területeket részesítik előnyben, ahol jó kilátás nyílik a környezetre.

Fészek jellemzői:

A fészek viszonylag kicsi, ágakból, gallyakból és fűből épül.
A belső részt gyakran puhább anyagokkal, például tollal vagy szőrrel bélelik.
A fészket évről évre újra felhasználhatják, vagy újat építhetnek.

Környezet:

A fészkelőhely környéke általában nyílt, száraz terület, például szavanna, bozótos vagy félsivatag.
Fontos, hogy a közelben legyen elegendő táplálékforrás, például kisemlősök, madarak vagy hüllők.

Fészeképítés:

Mindkét szülő részt vesz a fészeképítésben.
Az építés általában néhány napig tart.

Tojásrakás:

A tojó általában 2-3 tojást rak.
A tojások fehérek vagy halványkékek, barna foltokkal.
A kotlás körülbelül 32-34 napig tart, és mindkét szülő részt vesz benne.

Veszélyeztető tényezők:

Élőhelyvesztés: A mezőgazdaság terjeszkedése és az emberi tevékenység miatt csökken az alkalmas fészkelőhelyek száma.
Zavarás: Az emberi jelenlét és a zaj megzavarhatja a madarakat, és akár a fészek elhagyására is késztetheti őket.
Ragadozók: A tojásokat és a fiókákat más ragadozó madarak, kígyók vagy emlősök is veszélyeztethetik.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Élőhelyvédelem: A természetes élőhelyek megőrzése és helyreállítása kulcsfontosságú a fakó énekeshéja és más fajok számára.
Zavarás minimalizálása: Kerüljük a fészkelőhelyek közvetlen közelében végzett tevékenységeket, különösen a költési időszakban.
Tudatosság növelése: Ismertessük meg az embereket a fajjal és annak fontosságával, hogy jobban megértsék a védelmük szükségességét.
Természetvédelmi projektek támogatása: Támogassuk azokat a szervezeteket és projekteket, amelyek a fakó énekeshéja és más veszélyeztetett fajok védelméért dolgoznak.

Szaporodása

A fakó énekeshéja szaporodása:

Párzási időszak:

A párzási időszak az esős évszakhoz igazodik, amely területenként változhat.
Dél-Afrikában általában augusztustól decemberig tart.

Fészkelés:

Monogám párokban fészkelnek, és a párok gyakran hosszú távú kapcsolatban maradnak.
A fészek építésében mindkét szülő részt vesz.
A fészket általában magas fákra, sziklákra vagy akár elektromos oszlopokra építik.

Szaporodási szokások:

A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket mindkét szülő kotlik.
A kotlási időszak körülbelül 32-34 napig tart.
A fiókák fészeklakók, és mindkét szülő eteti őket.
A fiókák körülbelül 45 nap után repülnek ki, de még hetekig a szüleikkel maradnak, amíg megtanulnak önállóan vadászni.

Megjegyzés: A fakó énekeshéja szaporodási szokásai a környezeti feltételekhez igazodnak. Például szárazabb években kevesebb tojást rakhatnak, vagy később kezdhetik a költést.

Fiókái

Jellemzői:

A frissen kikelt fiókák pelyhesek és tehetetlenek.
Szemük csukva van, és teljesen a szüleiktől függenek.
A pelyhes tollazatuk általában fehér vagy szürkésfehér.
Ahogy nőnek, a pelyhes tollazatot fokozatosan felváltja a kifejlett tollazat.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A kikelés után a fiókák gyorsan fejlődnek.
Néhány napon belül kinyílik a szemük, és elkezdenek reagálni a környezetükre.
Az első hetekben a szülők folyamatosan melengetik és etetik őket.

Etetés és gondozás:

Mindkét szülő részt vesz a fiókák etetésében és gondozásában.
A szülők a zsákmányt a fészekbe hozzák, és feldarabolják, hogy a fiókák könnyen megehessék.
A fiókák gyorsan nőnek, és egyre több táplálékot igényelnek.
A szülők a fészket is tisztán tartják, eltávolítva a fiókák ürülékét és az ételmaradékokat.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák körülbelül 45 nap után repülnek ki a fészekből.
A kirepülés után még hetekig a szüleikkel maradnak, akik továbbra is etetik és tanítják őket vadászni.
Ahogy a fiókák egyre ügyesebbé válnak a vadászatban, fokozatosan önállóvá válnak.
Végül elhagyják a szülői territóriumot, és saját párt és territóriumot keresnek.

Ismertebb betegségei lehetnek

A fakó énekeshéja, mint minden vadon élő állat, ki van téve különböző betegségeknek és parazitáknak. Bár a fajra vonatkozóan nincsenek részletes, nyilvánosan elérhető adatok a betegségekről, az alábbiakban felsorolok néhányat, amelyek általában a ragadozó madarakat érinthetik:

Bakteriális fertőzések: Különböző baktériumok okozhatnak légzőszervi, emésztőrendszeri vagy általános fertőzéseket.
Vírusos fertőzések: A madárhimlő vagy a madárinfluenza komoly veszélyt jelenthet a ragadozó madarakra.
Gombás fertőzések: A gombák által okozott fertőzések elsősorban a légzőrendszert és a bőrt érinthetik.
Paraziták: Külső paraziták, mint például atkák, tetvek vagy kullancsok, valamint belső paraziták, mint például férgek, fertőzhetik meg a madarakat.
Mérgezés: A környezetben található mérgező anyagok, például növényvédő szerek vagy nehézfémek, súlyos egészségügyi problémákat okozhatnak.
Sérülések: A vadászat során vagy más madarakkal való konfliktusok következtében a madarak megsérülhetnek.
Alultápláltság: Ha nincs elegendő táplálékforrás, a madarak legyengülhetnek és fogékonyabbá válhatnak a betegségekre.

Fontos megjegyezni, hogy ezek a betegségek nem feltétlenül gyakoriak a fakó énekeshéjáknál, és a vadon élő populációk egészségi állapota nagymértékben függ az élőhely minőségétől, a táplálék elérhetőségétől és más környezeti tényezőktől.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A fakó énekeshéja, mint közepes méretű ragadozó madár, elsősorban a tápláléklánc csúcsán helyezkedik el természetes élőhelyén, így kevés természetes ellensége van. Azonban néhány állatfaj mégis veszélyt jelenthet rájuk, különösen a fiókákra és a tojásokra:

Lehetséges ellenfelek és ellenségek:

Nagyobb ragadozó madarak: Sasok, ölyvek vagy más nagyobb termetű ragadozó madarak megtámadhatják a fakó énekeshéját, különösen, ha a területükön vadászik.
Kígyók: A fák között élő kígyók veszélyt jelenthetnek a fészkekben lévő tojásokra és fiókákra.
Emlősök: Egyes emlősök, például a mongúzok vagy a cibetmacskák, szintén kifoszthatják a fészkeket.
Varjúfélék: A varjak és a szarkák ismert fészekpredátorok, és alkalmanként a fakó énekeshéja tojásait és fiókáit is ellophatják.

Fontos megjegyezni: Az emberi tevékenység közvetett módon is veszélyeztetheti a fakó énekeshéját. Az élőhelyek elvesztése, a környezetszennyezés és a zavarás mind hozzájárulhatnak a populáció csökkenéséhez.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) természetvédelmi helyzete jelenleg stabilnak tekinthető, és a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján „legkevésbé aggasztó” kategóriában szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj populációja jelenleg nem veszélyeztetett, és nincsenek komoly fenyegetések a fennmaradására nézve.

Azonban, mint sok más afrikai faj esetében, a fakó énekeshéját is érintheti az élőhelyek elvesztése és a degradáció, amelyet elsősorban az emberi tevékenységek, például a mezőgazdaság terjeszkedése és az urbanizáció okoznak. Emellett a klímaváltozás hatásai is veszélyt jelenthetnek a fajra a jövőben.

Fontos megjegyezni, hogy a fakó énekeshéja nem őshonos Magyarországon, így a hazai természetvédelmi szabályozás nem vonatkozik rá. Azonban a faj védelme fontos a globális biodiverzitás megőrzése szempontjából, és a természetvédelmi szervezetek folyamatosan figyelemmel kísérik a populáció alakulását, és szükség esetén intézkedéseket tesznek a faj védelme érdekében.

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) hangja

A fakó énekeshéja (Melierax canorus) hangja:

Hangja mire hasonlít:

A fakó énekeshéja hangja jellegzetes és könnyen felismerhető.
Gyakran hasonlítják egy rikácsoláshoz vagy vijjogáshoz.
Nem dallamos, inkább éles és nyers hangokat ad ki.

Hangjának jellegzetességei:

A hangok általában rövid, ismétlődő szótagokból állnak.
A hangmagasság és a hangerő változhat a kontextustól függően.
A hímek és a tojók hangja hasonló, de a tojók hangja általában mélyebb.

Hangkeltés mechanizmusa:

A hangokat a légcső alsó részében található hangképző szerv, a syrinx segítségével keltik.
A syrinx két különálló hangképző résszel rendelkezik, ami lehetővé teszi a madarak számára, hogy egyszerre két különböző hangot adjanak ki.

Hangszínek és jelentésük:

A fakó énekeshéja különböző hangokat használ különböző helyzetekben:
- Territoriális hívás: Ez egy éles, ismétlődő kiáltás, amellyel a madarak jelzik a területüket más egyedeknek.
- Figyelmeztető hívás: Ez egy gyors, rikácsoló hang, amelyet veszély esetén adnak ki.
- Párzási hívás: Ez egy lágyabb, dallamosabb hang, amellyel a párok kommunikálnak egymással.
- Fiókák etetése: A fiókák éles, csipogó hangokkal kérik az ételt.

Hangok és kontextus:

A fakó énekeshéja hangjai a kontextustól függően változnak.
Például a territoriális hívás intenzívebbé válhat, ha egy másik madár túl közel kerül a területükhöz.
A figyelmeztető hívás sürgetőbbé válik, ha a veszély közeledik.

Hangok változása:

A fiatal madarak hangja magasabb és kevésbé fejlett, mint a felnőtteké.
A hangok az évszakoktól függően is változhatnak, például a párzási időszakban a hímek gyakrabban hallatják a párzási hívásaikat.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/KHGERYPVPK

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Név eredete	Bár énekeshéjának hívják, valójában nem énekel, hanem rikácsoló vagy vijjogó hangot ad ki.
Vadászati módszer	Lesből támad, körözve vadászik a levegőben, és a talajon is üldözi a zsákmányt.
Táplálkozás	Opportunista ragadozó, kisemlősöket, madarakat, hüllőket és rovarokat zsákmányol, alkalmanként dögöt is fogyaszt.
Eszközhasználat	Ritkán köveket használ a strucctojások feltöréséhez.
Párkapcsolat	Monogám, a párok hosszú távú kapcsolatban élnek.
Fészeképítés	Mindkét szülő részt vesz a fészek építésében.
Élőhely	Száraz, nyílt területek, például szavannák, bozótosok és félsivatagok.
Természetvédelmi státusz	Legkevésbé aggasztó, de élőhelyének elvesztése veszélyeztetheti.