A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.05.10. - by Madarak

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) megjelenése, jellemzői

Méret és testfelépítés:

A csupaszarcú hokkó egy nagy madár, 82-92 cm hosszúra és 4,3-5,4 kg súlyúra nő meg.
Testfelépítése robusztus, széles mellkassal és rövid, zömök lábakkal.
A hím és a tojó eltérő megjelenésű.

Tollazat:

A hímnek fekete tollazata van, zöldes-olívábarna fényű árnyalatokkal.
Arca csupasz, sárgás bőrszínű, kis fekete bóbitával.
Alteste fehér.
A tojó tollazata barna, fekete foltokkal. Arca sötétebb barna, mint a hímé.

Csőr és lábak:

A csőr erős, görbe és fekete.
A lábak erősek és sárgák.

Szárnyak és repülés:

A csupaszarcú hokkónak erős szárnyai vannak, de nem túl ügyes repülő.
Inkább a fákon közlekedik futva és mászva.

Várható élettartama:

Fogságban akár 30 évig is élhet.

Magyarországi helyzete:

Magyarországon nem honos faj.
Ritkán fordul elő kóborló példány.

További információk:

A csupaszarcú hokkó a Cracidae család tagja, ahová a chachalacák, guánok és más hokkók is tartoznak.
Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi erdeiben él.
Mindenevő, gyümölcsöket, magvakat, rovarokat és kis gerinceseket fogyaszt.
A csupaszarcú hokkó sebezhető fajnak minősül az élőhelyvesztés és a vadászat miatt.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) elterjedése, előfordulása

A csupaszarcú hokkó Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi erdeiben él. Elterjedési területe magában foglalja:

Kolumbia: A keleti síkságoktól a nyugati hegyvidéken át Dél-Amerikáig.
Venezuela: A keleti síkságoktól az északkeleti hegyvidéken át Kolumbiáig.
Ecuador: A nyugati síkságoktól a keleti hegyvidéken át Peruba.
Peru: Az Amazonas-medencében és a nyugati hegyvidéken.
Brazília: Az Amazonas-medencében és az északkeleti partvidéken.
Bolívia: Az Amazonas-medencében és az Andok hegységben.
Paraguay: Az keleti erdőkben.
Francia Guyana: Az északi erdőkben.
Suriname: Az északi erdőkben.
Guyana: Az északi erdőkben.

A csupaszarcú hokkó előnyben részesíti a nedves, sűrű erdőket, ahol bőven van gyümölcs és mag. Jól alkalmazkodik a különböző magasságokhoz, a tengerszinttől egészen 2000 méter magasságig is előfordul.

Rendszertani besorolása

A csupaszarcú hokkó a következő rendszertani kategóriákba tartozik:

Ország: Állatvilág (Animalia)
Törzs: Gerincesek (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Hokkófélék (Cracidae)
Nemzetség: Crax
Faj: Csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata)

Rendszertani szint	Besorolás
Ország	Állatvilág (Animalia)
Törzs	Gerincesek (Chordata)
Osztály	Madarak (Aves)
Rend	Tyúkalakúak (Galliformes)
Család	Hokkófélék (Cracidae)
Nemzetség	Crax
Faj	Csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata)

A csupaszarcú hokkó a hokkófélék családjába tartozik, amely 8 fajt foglal magában. A hokkófélék a tyúkalakúak rendjébe tartoznak, amelybe a pulykák, fürjek, fácánok és tetvek is tartoznak. A tyúkalakúak a madarak osztályának egyik legnagyobb és legváltozatosabb rendje.

A csupaszarcú hokkó a Crax nemzetségbe tartozik, amelynek 4 faja van. A Crax nemzetség tagjai nagy, robusztus madarak, csupasz arccal és erős, görbe csőrrel. Dél-Amerika trópusi és szubtrópusi erdeiben élnek.

A csupaszarcú hokkó tudományos neve Crax fasciolata. A „Crax” név a görög „krazein” szóból származik, ami „károgást” jelent. A „fasciolata” név a latin „fascia” szóból származik, ami „kötést” jelent, és arra utal, hogy a hím tollazatán fekete csíkok vannak.

Ismertebb alfajai

A csupaszarcú hokkónak jelenleg három elismert alfaja van:

Crax fasciolata fasciolata: Ez az alap (nominált) alfaj. Brazília középső és déli részén, Bolívia keleti részén, Paraguayban és Argentína északkeleti részén él.
Crax fasciolata pinima: Brazília keleti részén él.
Crax fasciolata grayi: Kolumbiában, Venezuelában, valamint Ecuador és Peru keleti részén él.

Az alfajok között fennálló különbségek elsősorban finom eltérések a tollazat színében és a csupasz arc színezetében.

Életmódja

Társas élet:

A csupaszarcú hokkó társas lény, 2-10 egyedből álló csoportokban él. A csoportokat általában egy páros alkotja, de előfordulhatnak benne magányos hímnemű madarak és fiatalok is. A csoportok tagjai szorosan tartják a kapcsolatot egymással, hangjelzésekkel és testbeszéddel kommunikálnak.

Szociális viselkedés:

A csupaszarcú hokkó szociális viselkedése magában foglalja a közös táplálkozást, a fiókák gondozását és a ragadozók elleni védekezést. A hím és a tojó közötti kötelék erős, és együttműködve gondoskodnak a fiókákról. A csoportok tagjai között gyakori a játék és a kölcsönös tolltisztítás.

Mozgás:

A csupaszarcú hokkó elsősorban a fákon él, de a földön is jól közlekedik. Erős lábaival és karmaival ügyesen mászik és fut. Repülni csak rövid távolságokra képes.

Territórium:

A csupaszarcú hokkó csoportok territóriumot tartanak fenn, amelyet más csoportoktól védenek. A territórium mérete a táplálékforrások bőségétől függően változik.

Alkalmazkodó képességek:

A csupaszarcú hokkó viszonylag alkalmazkodóképes faj. Különböző élőhelyeken képes megélni, beleértve a nedves erdőket, a szárazabb erdőket és a szavannákat. Képes alkalmazkodni az ember által átalakított élőhelyekhez is, mint például a mezőgazdasági területek.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) táplálkozása

Jellemzői:

A csupaszarcú hokkó mindenevő, de elsősorban gyümölcsöket, magvakat és leveleket fogyaszt.
Erős csőrével és karmaival képes feltörni a kemény héjú gyümölcsöket és diókat.
Nagy nyelvével könnyedén eléri a fák magas ágain lévő gyümölcsöket.

Táplálékforrások:

Gyümölcsök: A csupaszarcú hokkó étrendjének legnagyobb részét a gyümölcsök teszik ki. Kedveli a mangót, a banánt, a papayát, a guavát és a fügét.
Magvak: A csupaszarcú hokkó számos növény magját is fogyasztja, beleértve a kukoricát, a rizst, a babot és a dióféléket.
Levelek: A csupaszarcú hokkó a fák és cserjék leveleit is eszi.
Rovarok: A csupaszarcú hokkó rovarokat is fogyaszt, mint például a hangyákat, a termeszeket és a bogarakat.
Kis gerincesek: A csupaszarcú hokkó néha kis gerinceseket is fogyaszt, mint például a gyíkokat, kígyókat és békákat.
Gombák: A csupaszarcú hokkó gombákat is eszik.

Táplálkozási szokások:

A csupaszarcú hokkó napközben táplálkozik.
Többnyire a fák ágain táplálkozik, de a földre is lemegy, hogy gyümölcsöket és magvakat gyűjtsön.
A csupaszarcú hokkó a táplálékot a csőrével veszi fel, majd megrágja és lenyeli.
A csupaszarcú hokkó fontos szerepet játszik az erdei ökoszisztémában a magvak terjesztésében.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkónak szüksége van friss vízre a táplálkozáshoz.
A csupaszarcú hokkó táplálékforrásai évszakonként változnak.
A csupaszarcú hokkó táplálkozását az élőhelye befolyásolja.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) fészkelőhelye

Elhelyezkedés:

A csupaszarcú hokkó fészkét sűrű erdőben, fák ágain építi. Általában alacsonyabb fákat választanak, 2-10 méter magasságban. A fészek építése gyakran vízforrás közelében történik.

Fészek jellemzői:

A csupaszarcú hokkó fészkét ágakból és levelekből építi. A fészek lapos és kosárszerű, átmérője körülbelül 50 cm. A fészek belsejét puha anyagokkal, például fűvel és tollal bélelik.

Környezet:

A csupaszarcú hokkó fészkelőhelye sűrű erdőből áll, melyben sok a gyümölcsfa és más táplálékforrás. A fészkelőhely közelében vízforrásnak is lennie kell.

Fészeképítés:

A csupaszarcú hokkó fészkét a tojó és a hím közösen építi. A fészek építése körülbelül egy hétig tart.

Tojásrakás:

A csupaszarcú hokkó tojója 1-3 tojást rak le. A tojások fehérek, sötétbarna foltokkal. A tojások kotlási ideje körülbelül 28 nap.

Veszélyeztető tényezők:

A csupaszarcú hokkó fészkelőhelyét számos tényező veszélyezteti, beleértve az erdőirtást, a vadászatot és a ragadozók jelenlétét.

Mit tehetünk a fészkelőhelyek védelméért?

Támogassuk az erdőirtás elleni küzdelmet.
Támogassuk a vadászat elleni küzdelmet.
Támogassuk a csupaszarcú hokkó védelmét célzó programokat.
Ne zavarjuk a csupaszarcú hokkókat a fészkelési időszakban.
Tudatosítsuk az embereket a csupaszarcú hokkó fontosságáról.

A csupaszarcú hokkó fészkelőhelyének megőrzése fontos a faj megőrzése szempontjából. A fenti intézkedések megvalósításával segíthetünk megvédeni ezt a fajt a kipusztulástól.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) szaporodása

Párzási időszak:

A csupaszarcú hokkó párzási időszaka januártól júniusig tart. Ekkor a hím madarak hangos kiáltásokkal és udvarlási táncokkal hívják fel magukra a tojók figyelmét. A hím madarak a tollazatukkal is igyekeznek lenyűgözni a tojókat.

Fészkelés:

Szaporodási szokások:

A csupaszarcú hokkó monogám faj. A párok életre szóló köteléket kötnek. A tojó 1-3 tojást rak le. A tojások fehérek, sötétbarna foltokkal. A tojások kotlási ideje körülbelül 28 nap. A fiókák körülbelül 2 hónapos korukra válnak önállóvá.

A szülők szerepe:

A csupaszarcú hokkó szülők közösen gondoskodnak a fiókákról. A tojó kotlik, a hím pedig táplálékot gyűjt és őrzi a fészket. A fiókák kikelése után mindkét szülő táplálja a fiókákat.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkó fiókák sebezhetőek a ragadozókkal szemben.
A csupaszarcú hokkó fiókáknak körülbelül 6 hónapig kell a szüleikre támaszkodniuk.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) fiókái

Jellemzői:

A csupaszarcú hokkó fiókái sötétbarna színűek, fehér hasukkal.
A fiókák csőre és karmai már a kikeléskor fejlettek.
A fiókák képesek járni és mászni a kikelés után néhány órával.
A fiókák körülbelül 2 hónapos korukra válnak önállóvá.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A csupaszarcú hokkó fiókái körülbelül 28 nap múlva kelnek ki a tojásokból. A fiókák gyengék és tehetetlenek a kikeléskor, és a szüleikre támaszkodnak a táplálékért és a védelemért. A fiókák gyorsan fejlődnek, és néhány nappal a kikelés után már képesek járni és mászni.

Etetés és gondozás:

A csupaszarcú hokkó fiókáit mindkét szülő táplálja. A szülők gyümölcsöket, magvakat, rovarokat és más apró állatokat etetnek a fiókákkal. A szülők a fiókákat is megvédik a ragadozóktól.

Kirepülés és elhagyás:

A csupaszarcú hokkó fiókái körülbelül 2 hónapos korukra válnak önállóvá. Ekkor már képesek magukra táplálkozni és védeni magukat a ragadozóktól. A fiókák ekkor elhagyják a fészket, és csatlakoznak a szüleik által vezetett csoporthoz.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkó fiókák sebezhetőek a ragadozókkal szemben.
A csupaszarcú hokkó fiókáknak körülbelül 6 hónapig kell a szüleikre támaszkodniuk.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) ismertebb betegségei

A csupaszarcú hokkó, mint minden vadon élő állat, számos betegségnek és parazitának kitett. A leggyakoribb betegségek közé tartoznak:

Vírusos betegségek:

Madárinfluenza: Ez egy nagyon fertőző vírusos betegség, amely súlyos légzési problémákat okozhat a madaraknál. A csupaszarcú hokkó fogékony a madárinfluenzára, és a betegség halálos is lehet.
Newcastle-kór: Ez egy másik vírusos betegség, amely légzési problémákat, idegrendszeri tüneteket és halált okozhat a madaraknál. A csupaszarcú hokkó fogékony a Newcastle-kógra, és a betegség halálos is lehet.

Bakteriális betegségek:

Szalmonellózis: Ez egy bakteriális fertőzés, amely hasmenést, hányingert és lázat okozhat. A csupaszarcú hokkó fogékony a szalmonellózisra, és a betegség halálos is lehet.
Colibacillózis: Ez egy másik bakteriális fertőzés, amely hasmenést, hányingert és lázat okozhat. A csupaszarcú hokkó fogékony a colibacillózisra, és a betegség halálos is lehet.

Paraziták:

Férgek: A csupaszarcú hokkót számos fajta féreg parazitálhatja, amelyek a bélrendszerben élnek. A férgek emésztési problémákat, fogyást és halált okozhatnak.
Egysejtűek: A csupaszarcú hokkót számos fajta egysejtű élősködő parazitálhatja, amelyek a vérben vagy a belső szervekben élnek. Az egysejtűek vérszegénységet, májkárosodást és halált okozhatnak.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkó betegségeinek tünetei közé tartozhat a letargia, a étvágytalanság, a fogyás, a tollasodás elvesztése és a légzési nehézség.
Ha bármilyen betegség tünetét észleli egy csupaszarcú hokkónál, fontos, hogy forduljon állatorvoshoz.
A csupaszarcú hokkó betegségeinek megelőzése érdekében fontos, hogy a madarakat tiszta és egészséges környezetben tartsák. A madaraknak friss vízhez és táplálékhoz kell hozzáférniük, és rendszeresen ellenőrizni kell őket paraziták és betegségek szempontjából.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A csupaszarcú hokkónak, mint minden vadon élő állatnak, számos ragadozója és ellensége van. A leggyakoribb ellenségek közé tartoznak:

Ragadozók:

Jaguárok: A jaguárok a csupaszarcú hokkó legnagyobb ragadozói. Erős ragadozók, amelyek képesek levadászni a kifejlett madarakat is.
Pumák: A pumák szintén nagyragadozók, amelyek vadásznak a csupaszarcú hokkókra. Főleg a fiókákra és a fiatal madarakra vadásznak.
Sasok: A sasok ragadozó madarak, amelyek vadásznak a csupaszarcú hokkókra. Főleg a fiókákra és a fiatal madarakra vadásznak.
Kígyók: A nagy kígyók, mint például a boa constrictorok, vadásznak a csupaszarcú hokkókra. Főleg a fiókákra és a fiatal madarakra vadásznak.

Egyéb ellenségek:

Ember: Az emberek a csupaszarcú hokkó legnagyobb veszélyét jelentik. A madarakat vadászzák a húsukért és a tollazatukért, élőhelyüket pedig az erdőirtás pusztítja el.
Háziállatok: A háziállatok, mint például a kutyák és a macskák, vadászhatnak a csupaszarcú hokkókra. Ezenkívül a háziállatok betegségeket is terjeszthetnek a vadállatokra.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkó ragadozók és ellenségek elleni védekezése a rejtőzködés és a fák ágain való tartózkodás.
A csupaszarcú hokkó csoportosan is él, ami segíthet megvédeni őket a ragadozóktól.
A csupaszarcú hokkó hangos kiáltásokat is használ a ragadozók elriasztására.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) Vörös Listáján sebezhető (Vulnerable) státusszal szerepel. Ez azt jelenti, hogy a faj fennmaradását komoly veszély fenyegeti.

A csupaszarcú hokkó állományai számos tényező miatt csökkennek, beleértve:

Élőhelyvesztés: Az erdőirtás a csupaszarcú hokkó legfőbb fenyegetése. A faj élőhelyének pusztítása csökkenti a táplálkozási és fészkelőhelyek elérhetőségét.
Vadászat: A csupaszarcú hokkót vadásszák a húsukért és a tollazatukért. Ez a vadászat jelentősen hozzájárul a faj állományának csökkenéséhez.
Verseny: A csupaszarcú hokkó versenyez más madárfajokkal, mint például a pulykák és a pávák, a táplálékért és a fészkelőhelyekért.
Betegségek: A csupaszarcú hokkó fogékony a vírusos és bakteriális betegségekre, amelyek tovább csökkenthetik az állományokat.

A csupaszarcú hokkó védelme érdekében számos intézkedést kell hozni, többek között:

Élőhelyvédelem: Meg kell védeni a csupaszarcú hokkó élőhelyét az erdőirtástól. Ezt nemzeti parkok és más védett területek létrehozásával lehet elérni.
Fenntartható vadászat: A csupaszarcú hokkó vadászatát szabályozni kell a faj állományainak fenntartása érdekében.
Környezeti nevelés: Fontos tudatosítani az embereket a csupaszarcú hokkó fontosságáról és a fajjal szemben fenyegető veszélyekről.
Kutatómunka: További kutatásokra van szükség a csupaszarcú hokkó biológiájának és ökológiájának megértéséhez. Ez a tudás segíthet a faj hatékonyabb védelmi stratégiáinak kidolgozásában.

Számos szervezet dolgozik a csupaszarcú hokkó védelmén. A BirdLife International, a World Wildlife Fund (WWF) és a Conservation International mind aktívan részt vesznek a faj megőrzésében.

A csupaszarcú hokkó egy gyönyörű és fontos madárfaj, amelynek megőrzése mindannyiunk felelőssége. A fenti intézkedések megvalósításával segíthetünk megvédeni ezt a fajt a kipusztulástól.

A csupaszarcú hokkó (Crax fasciolata) hangja

A csupaszarcú hokkó hangja rendkívül változatos és összetett. A faj a kommunikációra és a területvédelemre használja hangjait. Hangjai trombitáláshoz, doboláshoz, sőt morgáshoz is hasonlíthatnak.

Hangjának jellegzetességei:

A csupaszarcú hokkó hangjai hangosak és messzire hallatszanak.
A hangok gyakran ismétlődőek és ritmikusak.
A hangok magassága és hangszíne a madár fajára, nemére és korára jellemző.

Hangkeltés mechanizmusa:

A csupaszarcú hokkó hangjait a légzsákjaiból és a légcsövéből származó levegő rezgése hozza létre. A madár a légzsákjait a hang hangerejének és hangszínének szabályozására használja. A csupaszarcú hokkónak egyedi hangszála is van, amely segít a hangok formálásában.

Hangszínek és jelentésük:

A csupaszarcú hokkó hangjai számos különböző jelentéssel bírnak. A madarak riasztó hangokat használnak a ragadozók elriasztására, territóriális hangokat a területük megjelölésére, és udvarló hangokat a partnerek vonzására. A csupaszarcú hokkók fiókái is hangokat használnak a szüleikkel való kapcsolattartásra.

Hangok és kontextus:

A csupaszarcú hokkó hangjai a kontextustól függően változnak. A madarak riasztó hangjai például magasabbak és hangosabbak, mint az udvarló hangjaik. A csupaszarcú hokkók a hangjaikat a napszaktól és az évszaktól függően is változtathatják.

Hangok változása:

A csupaszarcú hokkó hangjai az idő múlásával változhatnak. Ez a változás a környezeti változásoknak, a vadászatnak és a ragadozók jelenlétének köszönhető. A csupaszarcú hokkók új hangokat is tanulhatnak más madárfajoktól.

Fontos megjegyezni:

A csupaszarcú hokkó hangja fontos szerepet játszik a faj túlélésében.
A csupaszarcú hokkó hangjai sok mindent elárulhatnak a madár fajára, nemére, korára és hangulatára.
A csupaszarcú hokkó hangjai egyediek és gyönyörűek.