A szakállas bagoly (Strix nebulosa) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.11.25. - by Madarak

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) megjelenése, jellemzői

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) valóban lenyűgöző madár! Íme egy rövid összefoglaló a főbb jellemzőiről:

Méret és testfelépítés:

A szakállas bagoly a legnagyobb baglyok közé tartozik. Testhossza elérheti a 60-80 cm-t is.
Szárnyfesztávolsága lenyűgöző, 135-160 cm között mozog.
Testalkata robusztus, nagy fejjel és jellegzetes, szív alakú arckoronggal.

Súly:

A szakállas baglyok súlya átlagosan 850-1200 gramm között van. A nőstények általában nagyobbak és nehezebbek a hímeknél.

Tollazat színezete:

A szakállas bagoly tollazata túlnyomórészt szürkésbarna, finom, sötétebb mintázattal.
Ez a rejtőszín segíti beleolvadni az erdei környezetbe.
Jellegzetes a fekete „szakáll” az állán, amiről a nevét is kapta.
Sárga szeme kifejező, és segít a zsákmány lokalizálásában.

Csőr és lábak:

Csőre erős, kampós, sárga színű.
Lábai erősek, éles karmokkal, amelyekkel megragadja és megöli a zsákmányt.
A lábakat tollak borítják, ami segít a hideg elleni védelemben.

Szárnyak és repülés:

A szakállas bagoly szárnyai szélesek és lekerekítettek.
Repülése nesztelen, ami a speciális tollszerkezetnek köszönhető. Ez lehetővé teszi, hogy észrevétlenül közelítsen a zsákmányához.

Várható élettartam:

A vadonban a szakállas baglyok átlagos élettartama 10-15 év.
Fogságban akár 30 évig is élhetnek.

Magyarországi helyzet:

Magyarországon a szakállas bagoly rendkívül ritka vendég.
Elsősorban az Északi-középhegységben és a Zempléni-hegységben észlelték néhány alkalommal.
Az erdőirtások és a zsákmányállatok számának csökkenése veszélyezteti a faj fennmaradását..

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) elterjedése, előfordulása

A szakállas bagoly elterjedése igen érdekes, mivel lényegében cirkumpoláris, azaz az északi félteke északi területein körbeöleli a Földet.

Élőhelye:

A szakállas bagoly elsősorban a tajga öv lakója, tehát az északi tűlevelű erdőkben érzi otthon magát.
Kedveli a régi, öreg erdőket, ahol sok a kidőlt fa és a sűrű aljnövényzet, ami remek búvóhelyet biztosít számára.
Gyakran előfordul mocsaras területek, folyók és tavak közelében is, ahol bőségesen talál táplálékot.

Hol honos, milyen földrészen terjedt el?

Észak-Amerika: Kanada és Alaszka nagy részén, valamint az Egyesült Államok északi részén (főleg a Sziklás-hegységben) honos.
Eurázsia: Skandinávia északi részétől egészen Kelet-Szibériáig megtalálható. Előfordul Oroszország európai részén, a Baltikumban és Finnországban is.

Földrajzi határok:

Északon: a tundra határa szabja meg az elterjedését, ahol már nincsenek fák.
Délen: az elterjedési területét a tajga öv déli határa jelöli.
Nyugaton: Észak-Amerikában az Alaszkai-öböl, Eurázsiában pedig Skandinávia nyugati partvidéke.
Keleten: Észak-Amerikában a Labrador-félsziget, Eurázsiában pedig a Bering-szoros.

Fontos megjegyezni, hogy a szakállas bagoly elterjedése nem folyamatos, hanem szigetszerű, azaz foltokban fordul elő a megfelelő élőhelyeken. Az erdőirtások és az emberi tevékenység miatt az élőhelye egyre zsugorodik, ami veszélyezteti a faj fennmaradását.

Rendszertani besorolása

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, ezen belül a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Ismertebb alfajai

Strix nebulosa nebulosa – Észak-Amerika
Strix nebulosa lapponica – Eurázsia
Strix nebulosa elisabethae – Mongólia északi része

Életmódja

A szakállas bagoly életmódja igazodik a zord északi környezethez, ahol él. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Társas élet:

A szakállas baglyok alapvetően magányos madarak.
A költési időszakban párban élnek, és együtt nevelik fel a fiókákat.
A téli hónapokban előfordulhat, hogy laza csoportokba verődnek, de ez nem jellemző.

Szociális viselkedés:

A szakállas baglyok nem túl vokálisak, de jellegzetes hangjuk van, amivel kommunikálnak egymással.
A hímek a territóriumukat hangos huhogással jelölik ki, és ezzel tartják távol a riválisokat.
A párok között a költési időszakban gyakori a duett, ami az összetartozást erősíti.

Mozgás:

A szakállas baglyok kiváló repülők.
Nesztelenül siklanak a levegőben, ami a speciális tollszerkezetüknek köszönhető.
A földön is ügyesen mozognak, de ritkán gyalogolnak.
Inkább a fákon tartózkodnak, ahol rejtőzködnek és vadásznak.

Territórium:

A szakállas baglyok territoriális madarak, azaz védik a saját területüket.
A territórium nagysága a táplálék mennyiségétől függ.
A hímek agresszívan védik a territóriumukat más baglyoktól.

Alkalmazkodóképességek:

A szakállas baglyok jól alkalmazkodtak a hideg éghajlathoz.
Sűrű tollazatuk védi őket a hidegtől.
Lábaikat tollak borítják, ami segít melegen tartani őket.
Kiváló hallásuk segít a zsákmány lokalizálásában a hó alatt is.

Kihívások és túlélési stratégiák:

A szakállas baglyok legnagyobb kihívása a zsákmányállatok populációjának ingadozása.
A rágcsálók populációjának csökkenése esetén a baglyoknak nehezebb táplálékot találni.
A túlélés érdekében a szakállas baglyok képesek nagy távolságokat megtenni táplálék után kutatva.
A költési időszakban a szülők felváltva vadásznak, hogy a fiókák mindig ellátva legyenek táplálékkal.

Összességében a szakállas bagoly egy lenyűgözően alkalmazkodóképes madár, amely képes túlélni a zord északi környezetben.

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) táplálkozása

A szakállas bagoly táplálkozása igazodik a hideg, északi környezethez és a zsákmányállatok elérhetőségéhez. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Jellemzői:

A szakállas bagoly ragadozó madár, ami azt jelenti, hogy hússal táplálkozik.
Éjszakai vadász, tehát főleg alkonyatkor és hajnalban aktív.
Kiváló hallása és látása segíti a zsákmány lokalizálásában a sötétben és a sűrű növényzetben is.
Nesztelen repülésének köszönhetően észrevétlenül közelíti meg áldozatát.

Táplálékforrások:

A szakállas bagoly táplálékának nagy részét kisemlősök teszik ki.
Leggyakrabban rágcsálókat fogyaszt, mint például pockokat, egereket, lemmingeket.
Emellett mókusokat, nyulakat, cickányokat és madarakat is zsákmányol.
Ritkábban hüllőket, kétéltűeket és rovarokat is elfogyaszt.

Táplálkozási szokások:

A szakállas bagoly általában lesből vadászik.
Egy magaslati pontról, például egy faágról figyeli a környezetét, és amint észrevesz egy mozgást, lecsap a zsákmányára.
Erős karmaival megragadja és megöli áldozatát.
A zsákmányt egészben nyeli le, majd a megemészthetetlen részeket (szőr, csontok) köpetek formájában kiöklendezi.

Ökológiai szerep:

A szakállas bagoly fontos szerepet játszik az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.
A rágcsálópopulációk szabályozásával hozzájárul az erdők egészségéhez.
A tápláléklánc csúcsán állva befolyásolja a zsákmányállatok populációdinamikáját.

Fontos megjegyezni, hogy a szakállas bagoly táplálkozása a zsákmányállatok elérhetőségétől függően változhat. A rágcsálók populációjának ciklikus ingadozása miatt a baglyoknak időnként nagyobb távolságokat kell megtenniük táplálék után kutatva.

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) fészkelőhelye

A szakállas bagoly fészkelőhelyeinek megválasztása kulcsfontosságú a sikeres szaporodáshoz és a faj fennmaradásához. Íme a legfontosabb információk:

Elhelyezkedés:

Természetes odúk: A szakállas baglyok nem építenek saját fészket, hanem meglévő odúkat használnak. Ezek lehetnek öreg, korhadt fákban található természetes üregek, vagy más madarak, például harkályok által készített odúk.
Elhagyott fészkek: Gyakran foglalnak el más madarak, például ölyvek, héják vagy sasok elhagyott fészkeit is.
Mesterséges fészekodúk: Alkalmanként mesterséges fészekodúkat is elfoglalnak, ha azok megfelelő méretűek és biztonságosak.

Fészek jellemzői:

Nincs fészeképítés: A szakállas baglyok nem építenek fészket, hanem a meglévő odú vagy fészek aljára rakják a tojásaikat.
Fészekanyag: A fészekanyag általában korábbi fészkekből származó anyagokból áll, mint például toll, szőr, fakéreg darabok, levelek.

Környezet:

Sűrű erdők: A szakállas baglyok fészkelőhelyének környezete általában sűrű, öreg erdős terület, ahol elegendő táplálék és búvóhely áll rendelkezésre.
Víz közelében: Gyakran fészkelnek folyók, patakok vagy tavak közelében, ahol könnyebben hozzáférhetnek a zsákmányállatokhoz.

Fészeképítés:

A hím választja ki a fészkelőhelyet: A hím bagoly választja ki a fészkelőhelyet, és mutatja meg a tojónak.
A tojó rakja le a tojásokat: A tojó általában 2-4 tojást rak, amelyeket körülbelül 28-30 napig költ.

Tojásrakás:

Fehér színű tojások: A tojások fehérek és ovális alakúak.
A tojó kotlik: A kotlás főként a tojó feladata, míg a hím gondoskodik a táplálékról.

Veszélyeztető tényezők:

Erdőirtások: Az erdőirtások miatt csökken a megfelelő fészkelőhelyek száma.
Élőhelyek zavarása: Az emberi tevékenység, például a fakitermelés vagy a turizmus zavarhatja a fészkelő baglyokat.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatására változik az erdők összetétele, ami szintén veszélyeztetheti a fészkelőhelyeket.

Mit tehetünk fészkelőhelyeinek védelméért?

Erdők védelme: A legfontosabb a meglévő erdők, különösen az öreg erdők megőrzése.
Mesterséges fészekodúk kihelyezése: Mesterséges fészekodúk kihelyezésével segíthetjük a baglyokat a fészkelőhelyek megtalálásában.
Élőhelyek zavarásának csökkentése: Kerüljük a fészkelőhelyek közelében a zajongást és a zavaró tevékenységeket.
Klímaváltozás elleni küzdelem: A klímaváltozás elleni küzdelemmel hosszú távon védhetjük meg a baglyok élőhelyeit.

A szakállas bagoly védelme közös felelősségünk. A fenti intézkedések betartásával hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ez a különleges madár továbbra is megtalálja a helyét a magyarországi erdőkben.

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) szaporodása

A szakállas bagoly szaporodása igazodik a zord, északi környezethez és a zsákmányállatok elérhetőségéhez. Íme a legfontosabb tudnivalók:

Párzási időszak:

A szakállas baglyok párzási időszaka általában márciusban kezdődik és májusig tart.
A pontos időpont függ az időjárási viszonyoktól és a zsákmányállatok elérhetőségétől.
A párzási időszakban a hímek hangos huhogással jelzik a territóriumukat és vonzzák a tojókat.
A párok gyakran évekig együtt maradnak.

Fészkelés:

Ahogy korábban említettem, a szakállas baglyok nem építenek fészket, hanem meglévő odúkat használnak.
Ezek lehetnek öreg fákban, sziklafalakon vagy akár a földön is.
A fészek kiválasztásában a hím játssza a fő szerepet.
A tojó 2-4 tojást rak, amelyeket kb. 28-30 napig kotlik.

Szaporodási szokások:

A szakállas baglyok monogám madarak, azaz egy párt alkotnak.
A kotlásban és a fiókák nevelésében mindkét szülő részt vesz.
A hím vadászik és hozza a táplálékot a tojónak és a fiókáknak.
A fiókák kb. 35-40 napos korukban repülnek ki a fészekből.
A szülők még hetekig gondoskodnak a fiókákról, amíg azok önállóak nem lesznek.

Érdekességek:

A szakállas baglyok szaporodási sikere nagyban függ a zsákmányállatok, főleg a rágcsálók populációjának nagyságától.
A rágcsálókban gazdag években több fiókát nevelnek fel, míg a rágcsálókban szegény években akár el is maradhat a költés.
A klímaváltozás hatással lehet a szakállas baglyok szaporodására, mivel befolyásolja a zsákmányállatok elterjedését és a fészkelőhelyek elérhetőségét.

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) fiókái

A szakállas bagoly fiókái igazi kis tündéri lények, akiknek felnevelése komoly kihívást jelent a szülők számára a zord északi környezetben. Íme egy összefoglaló a fiókákról:

Jellemzői:

A frissen kikelt fiókák fehérek és pihések, szinte elvesznek a tágas fészekodúban.
Szemük csukva van, és még teljesen tehetetlenek.
Ahogy nőnek, egyre inkább kezdenek hasonlítani a szüleikhez. Tollazatuk fokozatosan barnul, és megjelenik a jellegzetes arckorongjuk.

Kikelés és kezdeti fejlődés:

A fiókák kikelése aszinkron, azaz nem egyszerre kelnek ki a tojásokból. Ez azt jelenti, hogy a fészekben eltérő korú és méretű fiókák lehetnek.
Az első napokban a fiókák teljesen a szüleik gondoskodására szorulnak. A tojó melegen tartja őket, míg a hím vadászik és hozza a táplálékot.
A fiókák gyorsan fejlődnek. Néhány hét alatt már képesek önállóan enni, és elkezdenek felfedezni a fészket.

Etetés és gondozás:

A fiókák tápláléka kezdetben apróra darabolt rágcsálókból áll, amit a szülők hoznak nekik.
Ahogy nőnek, egyre nagyobb zsákmányállatokat is képesek megenni.
A szülők felváltva gondoskodnak a fiókákról. Amíg az egyik vadászik, a másik a fészekben marad és eteti, illetve védelmezi a fiókákat.

Kirepülés és elhagyás:

A fiókák kb. 35-40 napos korukban repülnek ki a fészekből.
A kirepülés után még hetekig a szüleik közelében maradnak, és tanulják tőlük a vadászatot és a túléléshez szükséges egyéb készségeket.
Végül önállóvá válnak, és elhagyják a szülői territóriumot.

Gondoskodás és túlélési arány:

A szakállas baglyok nagy gonddal nevelik a fiókáikat.
A túlélési arány a zsákmányállatok elérhetőségétől függ. Jó években a fiókák nagy része felnő, míg rossz években akár az összes fióka elpusztulhat.

Ökológiai jelentőség:

A szakállas bagoly fiókái fontos részét képezik az erdei ökoszisztémának.
A felnőtt baglyok a rágcsálópopulációk szabályozásával hozzájárulnak az erdők egészségéhez, így a fiókák túlélése közvetve befolyásolja az erdei életközösség egészét.

A szakállas bagoly fiókái tehát nemcsak aranyosak, hanem fontos szerepet játszanak az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában is.

Ismertebb betegségei lehetnek

Bár a szakállas baglyok általában erős és egészséges madarak, ők is ki vannak téve bizonyos betegségeknek és parazitáknak. Íme néhány a leggyakoribb egészségügyi problémák közül, amelyekkel szembesülhetnek:

Fertőző betegségek:

Madárinfluenza: Ez a vírusos betegség komoly veszélyt jelenthet a szakállas baglyokra, különösen akkor, ha a populáció sűrűsége magas. A tünetek közé tartozik a légzési nehézség, a levertség és a koordinációs problémák.
Trichomoniasis: Ez a parazitafertőzés a baglyok szájüregét és torkát érinti, és nyelési nehézséget, valamint légzési problémákat okozhat.
Aspergillosis: Ez a gombás fertőzés a baglyok légzőrendszerét támadja meg, és légzési nehézséget, köhögést és súlyvesztést okozhat.

Paraziták:

Külső paraziták: A szakállas baglyokat számos külső parazita, például tetvek, atkák és bolhák fertőzhetik meg. Ezek a paraziták viszketést, tollvesztést és bőrgyulladást okozhatnak.
Belső paraziták: A baglyok belső parazitákkal, például férgekkel és protozoonokkal is fertőződhetnek. Ezek a paraziták emésztési problémákat, hasmenést és súlyvesztést okozhatnak.

Egyéb egészségügyi problémák:

Sérülések: A szakállas baglyok sérüléseket szenvedhetnek vadászat közben, vagy más baglyokkal való harc során.
Mérgezés: A baglyok mérgezés áldozatai lehetnek, ha olyan rágcsálókat fogyasztanak el, amelyek mérget ettek.
Éhezés: A zsákmányállatok populációjának ingadozása miatt a baglyok időnként éhezéssel nézhetnek szembe.

Fontos megjegyezni, hogy a vadon élő baglyok betegségeinek diagnosztizálása és kezelése nehézkes lehet. Ha beteg vagy sérült baglyot találunk, a legjobb, amit tehetünk, hogy értesítjük a helyi természetvédelmi hatóságot vagy egy vadon élő állatokkal foglalkozó szervezetet.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

Bár a szakállas bagoly a tápláléklánc csúcsán helyezkedik el élőhelyén, mégis vannak természetes ellenségei és versenytársai. Íme néhány a leggyakoribbak közül:

Lehetséges ellenfelek:

Nagyobb ragadozó madarak: A virginiai uhu (Bubo virginianus) komoly veszélyt jelenthet a szakállas baglyokra, különösen a fiókákra és a fiatal egyedekre. Nappali ragadozó madarak, mint például a héják és a sasok is megtámadhatják őket, főleg ha azok nyílt területen mozognak.
Emlősök: A mosómedvék, a nyestkutyák és a rókák is veszélyt jelenthetnek, mivel elfoglalhatják a fészkeiket, és elpusztíthatják a tojásokat vagy a fiókákat.
Kígyók: Néhány kígyófaj bemászhat a fészekbe, és veszélyt jelenthet a tojásokra és a fiókákra.

Versenytársak:

Más bagolyfajok: A szakállas bagoly versenyezhet más bagolyfajokkal, például az uráli bagollyal (Strix uralensis) a táplálékért és a fészkelőhelyekért.

Védelmi stratégiák:

Rejtőzködés: A rejtőszínezete kiválóan álcázza a környezetében, ami segít elrejtőzni a ragadozók elől.
Éjszakai életmód: Az éjszakai aktivitás csökkenti a nappali ragadozókkal való találkozás valószínűségét.
Agresszív viselkedés: A szakállas bagoly agresszívan védelmezi a fészkét és a fiókáit. Ha veszélyt érez, sziszeg, karmol, csíp, és akár nagyobb ragadozókkal szemben is felveszi a harcot.
Hallás: Kiváló hallása segít a veszély korai észlelésében.

A szakállas bagoly tehát számos stratégiát fejlesztett ki az ellenségei elleni védekezésre, és sikeresen alkalmazkodik a környezetéhez, hogy biztosítsa a túlélését.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A szakállas bagoly világszerte és Magyarországon is védett madár. Íme a legfontosabb információk a természetvédelmi helyzetéről:

Világszinten:

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján a szakállas bagoly a „legkevésbé aggasztó” kategóriába tartozik. Ez azt jelenti, hogy a faj egyedszáma jelenleg stabil, és nem fenyegeti közvetlen kipusztulás veszélye.
Azonban a szakállas bagoly populációja egyes területeken csökkenőben van, főleg az élőhelyek elvesztése és a zsákmányállatok számának csökkenése miatt.

Magyarországon:

A szakállas bagoly Magyarországon fokozottan védett madárfaj.
Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
A faj szerepel a Magyarország Élővilágának Vörös Könyvében, ahol „ritka” besorolást kapott.
A szakállas bagoly védelme kiemelten fontos, mivel Magyarországon csak ritkán fordul elő, és az élőhelyeinek csökkenése veszélyezteti a fennmaradását.

Védelmi intézkedések:

A szakállas bagoly védelme érdekében számos intézkedésre van szükség, többek között:
- Az erdők védelme és a fakitermelés korlátozása a fészkelőhelyek megőrzése érdekében.
- A zsákmányállatok populációinak védelme a baglyok táplálékforrásának biztosítása érdekében.
- A mesterséges fészekodúk kihelyezése a fészkelőhelyek számának növelése érdekében.
- A lakosság tájékoztatása a faj fontosságáról és a védelmének szükségességéről.

A szakállas bagoly (Strix nebulosa) hangja

A szakállas bagoly hangja valóban különleges, és fontos szerepet játszik a kommunikációjukban. Íme egy részletesebb leírás a hangjáról:

Hangja mire hasonlít?

A szakállas bagoly hangja leginkább egy mély, rezonáló huhogás, ami néha szinte „kísértetiesnek” hathat az éjszakai erdőben. Emellett képesek más hangokat is kiadni, például fütyülést, sziszegést, kattogást és nyávogást.

Hangjának jellegzetességei:

Mély hangfekvés: A szakállas bagoly hangja a többi bagolyfajhoz képest mélyebb és rezonálóbb.
Változatos hangrepertoár: A huhogás mellett képesek más hangokat is kiadni, amelyek különböző jelentéssel bírnak.
Hangos: A hangjuk messzire elhallatszik, ami segít a kommunikációban a nagy távolságok ellenére is.

Hangkeltés mechanizmusa:

A baglyok hangját a gégefőben található hangszalagok rezgése hozza létre.
A hangszalagok feszességének és a levegő áramlásának szabályozásával képesek különböző hangmagasságokat és hangszíneket létrehozni.
A hang erősítésében szerepet játszik a nagy fej és a szív alakú arckorong is.

Hangszínek és jelentésük:

Huhogás: A huhogás a leggyakoribb hangjuk, amelyet főleg a territórium jelölésére és a párkeresésre használnak.
Fütyülés: A fütyülés a párkapcsolati kommunikációban játszik szerepet.
Sziszegés és kattogás: Ezeket a hangokat veszély esetén hallatják, hogy elijesszék a betolakodókat.
Nyávogás: A fiókák nyávogással kérik a táplálékot a szüleiktől.

Hangok és kontextus:

A szakállas bagoly hangjai mindig a kontextustól függően változnak.
A párzási időszakban a hímek gyakran hallatnak hosszú, dallamos huhogást, hogy magukhoz vonzzák a tojókat.
Veszély esetén a hangjuk élesebb és agresszívabb lesz.

Hangok változása:

A fiókák hangja kezdetben magasabb és gyengébb, mint a felnőtt baglyoké.
Ahogy nőnek, a hangjuk fokozatosan mélyül és erősödik.

A szakállas bagoly hangjának tanulmányozása segít a kutatóknak jobban megérteni a faj viselkedését és ökológiáját. A hangfelvételek elemzésével például nyomon követhetik a baglyok mozgását, és felmérhetik a populációk állapotát.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/SNRCANJSRX

Érdekességek róla, tények röviden

Jellemző	Érdekesség
Méret	A legnagyobb bagolyfajok egyike, szárnyfesztávolsága akár 1,6 méter is lehet.
Arckorong	Jellegzetes szív alakú arckorongja segít a hangok fókuszálásában.
Repülés	Speciális tollazatának köszönhetően szinte teljesen nesztelenül repül.
Hallás	Kiváló hallása van, amivel a hó alatt is képes bemérni a zsákmányállatokat.
Táplálkozás	Főként rágcsálókkal táplálkozik, de alkalmanként madarakat és más kisemlősöket is zsákmányol.
Fészkelés	Nem épít fészket, hanem más madarak elhagyott fészkeit vagy természetes odúkat használ.
Fiókák	A fiókák aszinkron kelnek ki, és a szülők hetekig gondoskodnak róluk a kirepülés után is.
Hang	Mély, rezonáló huhogása messzire elhallatszik az erdőben.
Elterjedés	Cirkumpoláris elterjedésű, az északi félteke boreális erdeiben él.
Védettség	Magyarországon fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.