A kis póling (Numenius phaeopus) megjelenése, életmódja, szaporodása

2024.03.08.2024.03.14. - by Madarak

A kis póling (Numenius phaeopus) megjelenése, jellemzői

Mérete: A kis póling közepes méretű gázlómadár, testhossza 37-43 cm, szárnyfesztávolsága 70-82 cm.

Súlya: Súlya 200-350 gramm között mozog.

Színe: Tollazata barna, fekete foltokkal tarkítva. Hasa fehér, sötét csíkokkal. Csőre hosszú, íves, fekete. Lába szürke.

Várható élettartama: A kis póling átlagosan 10-15 évig él, de akár 20 évig is elélhet.

További jellemzők:

Hosszú, ívelt csőrét a vízben lévő zsákmányok keresésére használja.
Gyakran társul más gázlómadarakhoz.
Vonuló madár, telelni Afrikába és Dél-Amerikába vonul.
Magyarországon védett madár.

Érdekességek:

A kis póling a leggyorsabban repülő gázlómadarak egyike. Akár 100 km/órás sebességet is elérhet.
A kis póling monogám madár, és a párok egy életre szólóan összeházasodnak.
A kis póling hangja egy jellegzetes, messzire hangzó „tü-tü-tü” hívás.

A kis póling (Numenius phaeopus) elterjedése, előfordulása

Költőterület: A kis póling Eurázsia és Észak-Amerika tundráin és tajgáin költ. Fészkelőhelyei Skandináviától és Észak-Oroszországtól Kelet-Szibériáig terjednek.

Telelőterület: A kis póling Afrikába, Dél-Amerikába és Ausztráliába vonul telelni.

Magyarországon: Magyarországon átvonuló madár, tavasszal és ősszel is megfigyelhető. Főleg a Tisza vidékén és a Hortobágyon fordul elő, de ritkábban más vizes élőhelyeken is megtalálható.

Élőhely: A kis póling nyílt vizes élőhelyeket kedvel, mint amilyenek a tundrák, mocsarak, sekély vízű tavak és árterek. Telelőterületén a tengerpartokon is gyakran előfordul.

Rendszertani besorolása

Osztály: Madarak (Aves) Rend: Lilealakúak (Charadriiformes) Család: Szalonkafélék (Scolopacidae) Nem: Póling (Numenius) Faj: Kis póling (Numenius phaeopus)

Alfajok:

Numenius phaeopus phaeopus – Eurázsia északi része
Numenius phaeopus variegatus – Ázsia északkeleti része
Numenius phaeopus alboaxillaris – Ázsia középső része
Numenius phaeopus hudsonicus – Észak-Amerika keleti része
Numenius phaeopus rufiventris – Észak-Amerika nyugati része

Rokon fajok:

Nagy póling (Numenius arquata)
Eszkimópóling (Numenius borealis)
Törpepóling (Numenius minutus)

Megjegyzések:

A kis póling rendszertani besorolása az utóbbi években kissé változott. Egyes kutatók a szalonkafélék családján belül a pólingformák (Numeniinae) alcsaládba sorolják.
A kis pólingnak öt alfaja van, amelyek az élőhelyük és a méretük alapján különböznek egymástól.

A kis póling (Numenius phaeopus) életmódja

A kis póling (Numenius phaeopus) életmódjára jellemzőek a következők:

Táplálkozás:

Fő tápláléka a rovarok és más gerinctelenek, amelyeket a talajban vagy sekély vízben keres hosszú csőrével.
Puhatestűeket, férgeket, rákokat és kisebb halakat is fogyaszt.
Telelőterületén a tengerparton élve polipókkal és kisebb tengeri élőlényekkel is táplálkozik.

Szaporodás

Monogám madár, a párok több évig is együtt maradhatnak.
Fészke egyszerű mélyedés a talajon, növényi anyagokkal béleli.
Fészekalja 3-5 tojásból áll.
A kotláson mindkét szülő részt vesz, ez nagyjából 27-28 napig tart.
A fiókák fészekhagyók, kikelésük után hamar elhagyják a fészket és önállóan keresgélik táplálékukat.

Vonulás

Hosszútávú vonuló. Költőterületeitől nagy távolságra, Afrikába, Dél-Amerikába és Ausztráliába vonul telelni.
Vonulása során nagyon komoly távolságot tesz meg, akár 100 km/h sebességgel is repülhet.

Társas viselkedés

A költőidőszakban jellemzően magányos.
Vonulás és telelés során kisebb-nagyobb csapatokban fordul elő. Gyakran más gázlómadárfajokhoz is csatlakozik.

Élőhely

Nyílt tundra, lápok, mocsarak, sekély vízű tavak, árterek lakója fészkelési időszakban.
Telelőterületein a tengerpartokon is előfordul nagyobb számban.

További érdekességek

A kis póling a leggyorsabban repülő gázlómadarak egyike.
Különleges, messzire hangzó füttyszerű hívása („tü-tü-tü”) segít a tájékozódásban és párkeresésben.

A kis póling (Numenius phaeopus) táplálkozása

A kis póling (Numenius phaeopus) hosszú, ívelt csőrét kifejezetten az alábbi táplálkozási szokásaihoz fejlesztette ki:

Táplálékforrásai:

Rovarok és lárváik: Fő tápláléka a költőhelyül szolgáló mocsaras, tundrás területekeken található rovarok. Csőrével az iszapban és nedves földben keresgél, érzékeny csőrvége megérzi a földben mozgó zsákmányt.
Puhatestűek (csigák, kagylók): Fontos táplálékforrás, különösen a tengerparti telelőterületeken. Csőrével feltöri a kisebb puhatestűek héját.
Férgek: Főleg gyűrűsférgekkel táplálkozik, amelyeket az iszapban vagy sekély vízben keres.
Rákok: Kisebb rákokat is fogyaszt, a hosszú csőre segíti ezek héjának feltörésében.
Kisebb halak: Időnként halivadékot, apró halakat is elfog, ha lehetőség nyílik rá.

Táplálkozási módszerei:

Szondázás: A kis póling a hosszú csőrét mélyen az iszapba, nedves földbe szúrja, érzékeli és kiemeli a rejtőzködő rovarlárvákat, férgeket.
Csipkedés: Földfelszínen mozgó rovarokat, rákokat is képes a csőrével gyors mozdulattal elkapni.
Héjtörés: Tengerparti környezetben a puhatestűek erős héját a csőrével töri fel, hogy hozzáférjen a húsos részekhez.

Érdekességek:

A kis póling táplálkozási szokásai változnak az évszakok ritmusával és élőhelyével. Költőterületén elsősorban rovarokkal táplálkozik, míg teleléskor a tengerparti étrend dominánsabb.
A kis póling hosszú, ívelt csőre kiválóan alkalmazkodott a különböző táplálkozási módokhoz, így opportunista táplálkozónak számít.

Fészkelőhelye, szaporodása, fiókái

A kis póling fészkelőhelyével és szaporodásával kapcsolatban az alábbiak a legfontosabb tudnivalók:

Fészkelőhely:

Típus: Egyszerű mélyedés a talajon, némi növényi anyagokkal bélelve.
Elhelyezkedés: Nyílt tundra, lápok, tajga-vidék füves területein, esetenként nyílt erdősávok szélén.
Magányos: Nem költ telepesen, a fészkek távolsága akár több kilométeres is lehet.

Szaporodás:

Időszak: Május közepétől július közepéig.
Monogámia: A kis póling több évre is összepárosodhat, mindkét szülő részt vesz a fészek védelmében, kotlásban és a fiókák etetésében.
Fészekalj: 3-5 általában barnás, sötét mintázatú tojás
Inkubáció: Körülbelül 27-28 napig tart, mindkét szülő kotlik.

Fiókák:

Fészekhagyók: A kis póling fiókái hamar elhagyják a fészket. Szüleikkel maradnak, akik még egy ideig etetik és védelmezik őket.
Gyors fejlődés: Néhány hét alatt kirepülnek, önállóvá válnak. Rövid ideig maradnak a költőterületen, majd szüleikkel együtt megkezdik a hosszú vonulást a telelőhelyek felé.

Érdekességek

A szülők agresszívan védelmezik a fészküket a ragadozóktól, akár nagyobb madarakat is elűzhetnek.
A kis pólingok az első vonulásuk során megtanulják szüleiktől és tapasztalt példányoktól a vonulóutat, amit aztán a következő években önállóan is meg tudnak tenni.

Ismertebb betegségei lehetnek

A kis póling (Numenius phaeopus) számos betegségre fogékony, melyeket baktériumok, vírusok, paraziták, gombák okozhatnak. Néhány a leggyakoribb kórképek közül:

Baktériumos fertőzések:

Botulizmus: Idegméreg okozta bénulás, vízből származó baktériumok terjesztik.
Szalmonellózis: Emésztőrendszeri megbetegedés, fertőzött víz vagy táplálék útján terjed.

Vírusos fertőzések:

Madárinfluenza: Súlyos légúti megbetegedés, nagy pusztítást végezhet madárpopulációkban.
Newcastle-kór: Vírus okozta légúti megbetegedés, idegrendszeri tüneteket is okozhat.

Parazitafertőzések:

Bélparaziták: Főleg fonálférgek és galandférgek okozhatnak emésztési problémákat, legyengülést.
Kültakaró paraziták: Tetvek, atkák vérszívó élősködők, gyengítik a madarat, bőrproblémákat okoznak.

Gombás fertőzések:

Aspergillosis: Gombás légúti megbetegedés, legyengült madaraknál gyakori.

Egyéb veszélyforrások:

Mérgezés: Rovarirtó szerek, nehézfémek okozhatnak mérgezést.
Ragadozók: Főleg a fiókákra veszélyesek a rókák, hermelinek, ragadozó madarak.

A kis póling populációk egészségi állapotát számos tényező befolyásolhatja, mint a klímaváltozás, élőhelyromlás, behurcolt fajok. A tudósok folyamatosan kutatják a kis pólingot érintő betegségeket, hogy hatékonyabb védelmi stratégiákat dolgozhassanak ki a faj megőrzése érdekében.

Fontos megjegyezni, hogy a fent említett betegségek nem minden esetben okoznak súlyos tüneteket, és a kis pólingok ellenállóak lehetnek velük szemben. A madarak egészségi állapotának nyomon követése, a beteg egyedek izolálása és a megelőző intézkedések (pl. élőhelyvédelem) kulcsfontosságúak a kis póling populációk megőrzésében.

Lehetséges ellenfelei, ellenségei

A kis póling (Numenius phaeopus) számos ellenféllel és ellenséggel küzd a fennmaradásért. Ezek a veszélyforrások a következők:

Ragadozók:

Tojásokra és fiókákra: Róka, hermelin, menyét, varjúfélék, sirályok, baglyok.
Felnőtt madarakra: Ragadozó madarak (sólymok, sasok), róka, macska.

Élőhelyromlás:

A tundrák és mocsarak pusztulása a kis póling fontos fészkelőhelyeinek elvesztését okozza.
A tengerparti élőhelyek szennyeződése és a vízszint emelkedése veszélyezteti a telelőhelyeket.

Emberi tevékenység:

Vadászat: A kis pólingot néhol vadásszák, bár ez illegális a legtöbb országban.
Mérgezés: Rovarirtó szerek és nehézfémek okozhatnak mérgezést.
Klímaváltozás: A klímaváltozás hatással van a kis pólingok táplálékára, vonulási útvonalaira és élőhelyeire.

Behurcolt fajok:

Patkányok, macskák és más behurcolt ragadozók veszélyeztetik a kis póling fiókáit és fészkét.

Verseny:

Más gázlómadárfajokkal versenyez a táplálékért és a fészkelőhelyekért.

A kis póling populációk fennmaradása ezen veszélyforrások elleni küzdelemtől függ. Fontos a vadászati tilalom betartása, a szennyezés csökkentése, a klímaváltozás elleni küzdelem, és a kis póling élőhelyeinek védelme.

Ezen kívül a kis pólingnak más ellenfelei is akadnak, mint amilyenek a paraziták (pl. bélférgek, atkák) és a kórokozók (pl. baktériumok, vírusok). Ezek a belső paraziták és kórokozók legyengíthetik a madarat, és fogékonyabbá tehetik más veszélyforrásokra.

A kis pólingnak számos ellenfele és ellensége van, de a faj fennmaradása érdekében tett erőfeszítések révén megőrizhető a populációk száma és egészsége.

Védettsége – Természetvédelmi helyzete

A kis póling számos nemzetközi és hazai jogszabály alapján védett madárfaj.

Nemzetközi védettség:

Berni Egyezmény: III. függelék
Bonni Egyezmény: II. függelék
AEWA (Afrika-Eurázsiai Vándorló Vízimadár Egyezmény):

Hazai védettség:

Természetvédelmi Törvény: védett madárfaj
50 000 Ft természetvédelmi érték

Természetvédelmi helyzete:

Globálisan: Nem fenyegetett (Least Concern – LC) – IUCN Vörös Lista
Európában: Nem fenyegetett (Least Concern – LC) – IUCN Vörös Lista
Magyarországon: Nem fenyegetett (Least Concern – LC) – Magyar Madártani Egyesület Vörös Lista

Védelmi stratégiák:

Vadászati tilalom: A kis póling vadászata tilos a legtöbb országban.
Élőhelyvédelem: Fontos a kis póling fészkelőhelyeinek és telelőhelyeinek védelme.
Kutatás és monitoring: A kis póling populációinak nyomon követése és a fajra ható veszélyforrások kutatása.
Szennyezés csökkentése: A szennyezés csökkentése a kis póling élőhelyének és táplálékának védelme érdekében.
Klímaváltozás elleni küzdelem: A klímaváltozás elleni küzdelem a kis póling élőhelyének és vonulási útvonalainak védelme érdekében.

Fontos megjegyezni, hogy a kis póling populációi számos veszélyforrással szembesülnek, és a faj fennmaradása a védelmi stratégiák hatékony megvalósításától függ.

A kis póling (Numenius phaeopus) hangja

A kis póling hangja jellegzetes és messzire hangzó, füttyszerű „tü-tü-tü” kiáltás. Ez a hangzás a faj egyik legismertebb tulajdonsága, és fontos szerepet játszik a kommunikációban.

Hangja mire hasonlít:

A kis póling hangja leginkább egy síp hangjához hasonlítható, de emellett élesnek, fülrepedőnek is mondható.
A hang hossza változó, de általában 1-2 másodpercig tart.
A hangmagasság is változó, de jellemzően magas, átható.

Hangjának jellegzetességei:

A kis póling hangja messzire hangzó, akár 2-3 km távolságból is hallható.
A hang ismétlődő, ritmikus, és gyakran sorozatokban hallható.
A hang hangszíne változó, a kontextustól függően.

Hangkeltés mechanizmusa:

A kis póling hangját a légzsákjainak és a syrinx nevű hangszervének összehangolt működése hozza létre.
A syrinx a madarak hangszervének anatómiai megnevezése, ami a légcső elágazásánál található.
A hangszínt a légzsákok tágulása és összehúzódása, a syrinxben lévő membránok rezgése, valamint a csőr alakja befolyásolja.

Hangszínek és jelentésük:

A kis póling hangszíne a kontextustól függően változhat.
A riasztáskor hallható hang élesebb, fülrepedőbb, míg a párkereséskor hallható hang lágyabb, dallamosabb.
A fiókák kérésére hallható hang síró hangzású.

Hangok és kontextus:

A kis póling a következő kontextusokban hallat hangot:
- Riasztás: Ragadozó észlelésekor riasztja a többi madarat.
- Párkeresés: A hím madarak a hangjukkal vonzzák a tojókat.
- Territóriumvédelem: A hanggal jelzik a területüket a többi madárnak.
- Fiókanevelés: A fiókák a hangjukkal kérik a táplálékot a szülőktől.

Hangok változása:

A kis póling hangja az évszakok során változhat. A költőidőszakban a madarak gyakrabban és hangosabban hallatják hangjukat.
A hangok a madár egyedfejlődése során is változnak. A fiókák hangja eleinte gyenge és csipogós, de később egyre erősebbé és dallamosabbá válik.

A kis póling hangja fontos szerepet játszik a faj életében. A hangok révén a madarak kommunikálnak egymással, riasztják a ragadozókat, vonzzák a párjukat, és megvédik a territóriumukat. A kis póling hangjának változatossága és jellegzetességei a faj lenyűgöző alkalmazkodóképességének bizonyítékai.

Hang: https://xeno-canto.org/contributor/VJARXMSBTG

Érdekességek róla, tények röviden

Hosszú csőr: A kis póling hosszú, ívelt csőre a táplálkozáshoz alkalmazkodott. A csőrrel az iszapban és nedves földben keresgél a rovarlárvák és más apró élőlények után.
Vonuló madár: A kis póling hosszú utat tesz meg a költő- és telelőhelyei között. A telelőhelyek Afrikában, Dél-Amerikában és Dél-Ázsiában találhatók.
Hűséges madár: A kis pólingok gyakran ugyanahhoz a költő- és telelőhelyhez térnek vissza évről évre.
Hangja: A kis póling hangja messzire hangzó, füttyszerű „tü-tü-tü” kiáltás. Ez a hangzás a faj egyik legismertebb tulajdonsága.
Társas madár: A kis pólingok gyakran csoportokban élnek, és a költési időszakon kívül is összetartanak.
Védett madár: A kis póling a legtöbb országban védett madárfaj.

Tények röviden:

Tudományos neve: Numenius phaeopus
Testhossz: 32-38 cm
Szárnyfesztávolság: 70-80 cm
Tömeg: 300-500 g
Táplálék: Rovarok, lárvák, puhatestűek, férgek, rákok
Fészekalj: 3-5 tojás
Költésidő: 27-28 nap
Vonulási távolság: 4000-10 000 km

A kis póling egy lenyűgöző madárfaj, amelynek számos érdekes tulajdonsága van. A hosszú csőr, a vonuló életmód, a hűség a költő- és telelőhelyekhez, a jellegzetes hang és a társas életmód mind a faj alkalmazkodóképességének bizonyítékai. A kis póling fontos szerepet játszik a madárvilágban, és védelme kiemelt fontosságú.